Idővel az idő is egyre idősebb lesz, s kár, hogy nincs idő semmire. Időtlen idők óta probléma ez az időtlenség. Na de abbahagyom idejekorán, mert még idétlenné válok...
Hát most ebben a pillanatban éppen nem túl késő, de ha fele ennyi idős lennék, akkor lehet, hogy már nem túl korán lenne. Viszont ahogy ismerem magamat, még akkor is itt leszek, amikor már nagyon késő lesz, ami igazából bitang korán. Hahh, nem kell nekünk időgép, egyhelyben maradva is lehet az idővel játszani :)
A nap indult, s én is indultam vele... vajon hová tartunk?
Exhib.: ez egy jó kérdés... miért vagyok én is itt sokkal exhibb, mint ott kint... és honnan tudom, hogy ki kicsoda? vagy mindegy? miétr lenne mindegy? nekem fontos, hogy tudjam, ki van a túlvégen...
hmmm, egyre többen kukkantanak be...
Én annyit nem tudok, objektív akadályai vannak... felébrednek a többiek, s felébresztenek, nélkülem nem indul a nap. Jó, hogy fontos vagyok nekik...:))
Tényleg többet aludtam, mint szoktam, bár utána nem éreztem, hogy annyival frissebb lennék, vagyishogy ugyanolyan friss voltam, mint szoktam!!!:))
Szerintem te is aludj egy olyan jó hosszút, mint én tettem mostanáig délutántól, bár opcionálisan javaslom, hogy ne álmodj hozzá olyan rosszakat, mint én :I
Most kezdem érezni, menyire fáradt vagyok a kialvatlanságtól. De idáig egy felfokozott idgeállapotban éltem, minden nap rengeteget rohangáltam összevissza, utaztam szomszéd faluba, unokát dajkáltam, bevásároltam a családnak, beszélgettem a fiaimmal, telefonáltam, értekezletet ültem végig, esténként kieresztettem egy kis laza társalgásban, s csak pörgött, pörgött az egész megállíthatatlanul, s amikor ma este kinyitottam a levládámat, s láttam, hogy egy levél sem jött, akkor eluralkodott rajtam a fáradtság...
Most itt ülök, s mint aki utolsókat rúgja, kapálózom még egy kicsit, ide-oda kapkodok, aztán úszom el az álmok felé, hátha végre egyszer frissen ébredek...
és hozzá kell tennem, hogy rákérdeztek délután egy offban, hogy megkaptam-e a levelet és nem!!!!, nem kaptam meg!!! miért???? És mi arra a garancia, hogy az enyém elment? Én meg várom a választ, s nincs mire???? Jajaj...
Hajnali fél négy van, és én már megint ébren vagyok, igaz, megvannak a jövő heti kockák az Airway-hez, plusz olvastam egy csomót, de akkor is, azt hiszem szunyálós hétvégém lesz :)
Még mindig az alvás...
Ma megpróbálok kicsit többet aludni... Erőt kell vennem magamon, s egyszerűen azt mondani, hogy jó éjt, kedveseim, nekem most aludnom kell..., de ezt olyan nehéz mondani, amikor legszívesebben jól eljátszogatnék még egy pár órát, beleolvasgatok ebbe-abba, honlapokba, topikokba..., válaszolok levelekre,s bejövő üzenetekre, s mire észbe kapok, még mindig itt vagyok...
Én is nyomasztó őrültségeket álmodtam, ami csak azért furcsa, mert alapvetően jókat szoktam. Na sebaj, az óra csörgést már nem álmodtam, valódi volt, hat órát aludtam, és az órára nézve most szembesültem azzal, hogy a kávéról is lemaradtam :I
Ez mind nagyon igaz, látod, nekem sem jutott jobb eszembe, s elmentem aludni, még valamit álmodtam is, csupa kavargás és szédülés volt az eleje legalább egy félórán keresztül, amíg nem aludtam el, s hiába próbáltam irányítani a gondolataimat, mindig elúsztak előlem, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy csörög az óra, s fel kell kelni. S majdnem nem bírtam, akkor megijedtem attól, hogy nem tudok felkelni, s egyből kiugrottam az ágyból. Gizi néni kávéja helyrehozott.:)
Épp az előbb jutott eszembe, hogy már aludnom kellene, mert mindjárt reggel lesz, de valahogy nincs bennem az alvásinger... Vajon miért? Miért van az, hogy ha az ember folyamatosan csinál valamit, ami leköti a figyelmét, akkor nem kívánkozik aludni... Persze lehet, hogy holnap fáradt leszek, de néha szoktam ilyen kilengéseket tenni, amikor annyi minden foglalkoztat egyszerre, hogy nincs idő aludni...
Most már én is itt vagyok, átutazólag, csak tizenegykor ledőltem egy kicsit pihenni, mert fárasztó volt a nap. Viszont érdekes, de megint nem-repülős kockát sikerült hozzáadni a képregényhez :)
Nem tudom, miről álmodik, talán a jövőjét, talán a múltat, talán minket olyannak, amilyennek szeretne, amilyenek mi is lenni szeretnénk... És még az is lehet, némi freudista közelítéssel, hogy nem álmodik semmit, mert nincsenek élményei, amelyek álomra ihletnék... És ilyenkor picit lehet irigyelni :I
Én most kortyolgatom azt a finom teát, s közben állandóan az jár a fejemben, hogy milyen szép is egy alvó pici pólyás kislány... Hóvirágocska nyugodtan aludt, amíg mi gyönyörködtünk benne, finom vonásai kisimultak, egyenletesen lélegzett, néha látszott szempilláján, hogy most mintha álmodna, vajon miről álmodik egy csöppség? Milyen élményei lehetnek az élet kezdetén? Aztán látványos ébredést produkált hatalmas nyújtózkodással, elvörösödő arccal, összehúzott szemekkel, míg végre feltört torkából a harsány sírás... s ahogy kézbevettük, elhallgatott, kinyitotta sötétkék szemét, pici öklét a szájához vette, s látszott, hogy éhes...
Édes kis Virágszál...
(bocs, Hamster, de muszáj volt...:)
