"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Csakhogy az én lelkiismeretem azt súgja, hogy azt a sulykolást ne vegyem figyelembe, hogy nem kell mindnenkit szeretni. Merthogy a szeretet mindenkinek egyformán az életet jelenti. És hogy ezt ki érdemli meg, az én el nem dönthetem.
És hogy ez a szeretet nem kell mindenkinek - az is egy más dolog.
Kedves Ugrifüles, Isten úgy bánik az emberrel, ahogy az neki tetszik, mert az úgy jó.
Azonban mi emberek talán mégse kötelezően, automatikusan tegyünk/ne tegyünk különbséget, hanem lelkiismeret szerint.
Kedves CSerfa, Jézus azt hiszem mondott olyasmita keresztfán, hogy "bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek..." Meg azért azt talán te sem úgy gondolod, hogy Pilátus volt az ok, illetve az ő bűnössége Jézus halálában. Az ő igazi bűne szerintem a hatalomhoz való ragaszkodása lehetett - de ez más kérdés.
Mindenesetre számomra azok az esetek a meghatározók, ahol segített, még akkor is a közben cserébe a hitre buzdított. Mert azért más dolog lehetett neki nemet mondani, mint egy halandó embernek.
igen, szerintem is a rászorultság különbözteti meg a szükséget az igénytől.
Isten nem bánik egyformán MINDEN emberrel, vagyis igenis tesz különbséget köztük:
Az Isten a fennhéjázóknak ellenszegül, de az alázatosoknak kegyelmet ad.
És míg jó legelőre viszi a gyengét, az erőset elveszejti.
És akkor szerinted elvárná, hogy mi semmiképp NE tegyünk különbséget, hanem kötelezően automatikusan bánjunk MINDENKIVEL ugyanúgy?
(nem a kibúvókeresésre gondolok)
Azért maga Jézus sem minden rászorulón segített! Nézd meg, hogy kínlódott, hogy igyekezett Pilátus megszabadulni attól, hogy Őt megölesse, hisz intve volt erre (felesége révén). Jézus fel se mentette, imádkozni sem imádkozott érte.
De mással is így bánt, különbséget tett Isten népe és idegen, hívő és nem hívő közt egész komoly szükségben is, egész munkájában, tanításában, és ezt a különbség-tételt tanítványaira is ráhagyta, ahogy be is tartották mind (apostolai, a Biblia írói végig, az utolsó oldalig).
Kedves Ugrifüles, a méricskélés egész mást jelent, ha több ember segítéséről van szó, amikor korlátozottak a lehetőségek. Azonban akkor is inkább úgy gondolom, a rászorultság a döntő. Szerintem meg Jézus nem különbséget tett, hanem éppenhogy rámutatott arra, hogy vannak helyzetek amikor nem lenne szabad különbséget tenni, mérlegelni.
Viszont tény, hogy sokszor jelenthet kibúvót (nem a jelenlevőkre gondolok !!!) a különbségtétel.
nézd, megpróbálom valahogy érzékeltetni. Ha felebarát veszi el a felső ruhámat, adjam oda az ingemet is. Igazságos, ha elveszi, mert ő is odaadta másnak, amikor neki volt.
De ha nem-felebarát veszi el a felső ruhám, akkor nem kell odaadjam az ingemet is. A nem-felebarát (a másokkal, nem feltétlenül velem (!) irgalmatlan, kőszívű, kegyetlen, önző) nem igazságos, ha elveszi, hiszen nem adott másnak, amikor volt/van neki.
Egyébként ha egyszerre, egyidőben igényli a segítségedet KÉT vagy több ember, akkor Te is mérlegelsz, méricskélsz. Mert muszáj, hiszen egyidőben kétfelé nem tudsz szakadni.
Az én szótáramban az irgalmasság és a segítőkészség rokon értelmű fogalmak, de nem azonos a jelentésük, ahogyan a szükség és az igény sem ugyanaz.
Persze, hagyatkozzunk a belső útmutatásra, csak épp ne mondjuk, hogy mindenki felebarát, és mindenkit szeretni kell. Mert Jézus TETT különbséget. És az ellenség szerintem nem egyszerűen a mindenki-aki-nem-felebarát.
Akit te említesz, az minden bizonnyal az ellenség - akit viszont szintén szeretni kellene, hiszen az útmutatás szerint az neki is JÁR.
Ha viszont mégis létezik "kivülálló" mitől felebarát a felebarát ha ezt méricskéli?
Ismétlem nem másról beszélek, hanem a felebarátról, akiben van irgalmasság, segitőkészség MINDNEKI iránt, az iránt is aki esetleg nem méltó rá.
Azt hiszem mégis jobb ha a belső utmutatásra hagyatkozunk.
Kedves CSerfa, alapjaiban egyetértek veled. A válaszra szerintem is mindenkinek önmagának kell rátalálni így vagy úgy.
Viszont ha meggondolom, a Biblia egyébként sem éppen a definíciók könyve. Pl. a "ne ölj" parancs sem igazán egyértelmü a való életben. (Gondolok itt pl. a katonásdira...) Tehát nemcsak a felebarát fogalma nem derül ki belőle.
Ettől függetlenül ismétlem, egyetértek az alapgondolatoddal - bár a megnyilvánulás milyenségében azt hiszem van köztünk jócskán különbség. Hiszen megkötni én sem hagyom magam. :-)
persze, hogy nem kell ügyelni (kifejezetten figyelni) arra, hogy most aki épp előttem van, az felebarát-e. Ám ha tudom, hogy nem az, ha tudom, hogy átgázol másokon, magának akarva/véve el mindent, ha nem tekint másokat - akkor ha nem szüksége van, hanem igénye, nem _kell_ eleget tegyek neki, akkor rá nem vonatkozik a "szeresd felebarátodat, mint magadat". Akkor az igényének, a követelésének ellent lehet állni! Neki nem JÁR!
A felebarátot kell szeretni úgy, mint magamat (ez is érdekes: nem JOBBAN, mint magamat, hanem ÚGY, mint magamat), és máshol meg azt mondta Jézus: tégy úgy, ahogy szeretnéd, hogy Veled tegyenek. Ez tulajdonképpen ugyanaz.
Ha mindenki felebarát volna, mint azt a topicban itt is állította lejjebb valaki, akkor mi szükség lett volna arra a kérdésre, hogy "ki a felebarát?"? És Jézus is felelhetett volna rá egyszerűen azzal, hogy mindenki. Ám a mondott példázatában a háromból kettő NEM volt felebarát.
Egy gondolat jutott eszembe, mikor ide benéztem:
Micsoda nehezen megfogalmazható gondolatok! Mily nehéznek tűnik a kérdés, ki a felebarát.
Ha valami szabályt sikerülne találni, valami pontos meghatározást, tán a Bibliában is benne lenne. De nincs. Krisztus Jézus sem egyértelmű választ adott, csak példabeszédet (amit, gondolom, csak választottai értenek Isten, azaz a Szellem vezetésével, szívükbe van írva, de ez nem értelemmel vizsgálható, akkor okoskodás lenne). De magyarázat, gondolom, nem mindenkinek jár, mint Jézus több más példáival is így van.
Szerintem Krisztus tanítványainak könnyű a dolog, nem kell ilyesmin gondolkodnia, szívében van a tehát, ki is a felebarátja. (Ha nincs a szívében, Krisztusé sem lehet, hiszen hogyan tudna eleget tenni az egyetlen parancsolatnak?)
Ha tehát a tanítványt kérdezik erről, ki a felebarát:
Aki kérdi őt, de szereti is őt, megérti őt néhány keresetlen szóból.
Aki viszont csak számon akarja kérni, aki csak kötözködni akar, pláne, ha szeretné megkötni Krisztus tanítványait, annak meg semmi válasz nem jár (ahogy ilyennek a Mester sem válaszolt).
Végül is, ha ez közismert kéne, hogy legyen, egyértelműen, egészen biztos egyértelművé tette volna Jézus mindenki számára. Szerintem lehetetlen, hogy egzakt, mindenki számára pontos, egyértelmű meghatározása legye a felebarátnak.
Olvastam minden példázatot (ha máskor nem anno hittanórán tutira :) ), de pontosan nem emlékszem rájuk.
Az irgalmassággal az a gondom, hogy szerintem ismét egy szubjektív dolog. Hiszen (ahogy már erről eszmecseréltünk is szerintem korábban), egy mazochistával akkor vagyok irgalmas ha jól meggyötröm. Nem?. Viszont a gyötrés bántás, fájdalom okozása, tehát mégsem vagyok vele irgalmas. Vagy nem? Vagy igen? Vagy mittudomén? Szóval szerintem nem tudhatom, hogy az a dolog, amit irgalomnak szánok, valóban az is-e. (Pokol útja jószándékkal kikövezve-mondás ugyebár).
Szóval belátom NEM TUDOM, fogalmam sincs, mi az hogy irgalmasság. Nem tudom hogyan kéne irgalmasnak lennem, hogy NE afféle procelánboltba tévedt elefánt suta táncává változzanak tetteim és NE a pokol kikövezett útjához rakjak én is egy újabb követ...
Kedves big4 emlékszem az általad említett vélekedésre és nem hiszem hogy sokban különbözik a tiedtől, vagy ha kissé mélyebbre ásunk akárki másétól.
Ugyanis a te csoportosításod is hasonló.
Pedig szerintem minden ember egyszerre felebarát, ellenség és kivülálló más számára. Tehát azt nézni, hogy éppenséggel velünk szemben milyen igencsak tévedések sorozatát adhatja.
Kedves Ugrifüles, szerintem ez nem ilyen egyszerü.
Ugyanis Jézus nem azt mondta, hogy szeresd azt az irgalmas felebarátot, hanem azt, hogy menj és te is tégy úgy. Tehát szerintem aki mérlegelés nélkül, itélgetés nélkül cselekszi azt, amit más ember csak azzal tesz akit szeret, vagy méltónak tart az felebarát.
Tehát nem arra kell ügyelni, hogy felebarátot szeressünk, hanem arra, hogy mi magunk legyünk azok.
Tehát akkor, ha jól értem, Jézus szerint: szeresük azokat, akik az irgalmasságot (egyébként az mi is pontosan?) cselekszik és szeressük ellenségeinket. És mi a helyzet a többiekkel? Azokat ne? 8-o
Szerintem Jézus eléggé egyértelműen megmondta: felebarát az, aki cselekszi az irgalmasságot. Ha én irgalmasságot cselekszem, akkor felebarát vagyok. Ha Te irgalmasságot cselekszel, akkor felebarát vagy.
Tehát ha felebarát szeretnék lenni, cselekedjem az irgalmasságot. Ennyi :)
Valaki itt a fórumon valamikor rég nekem azt írta, hogy neki felebarátja csak az, aki az ő egyházának, felekezetének vagy gyülekezetének tagja (keresztény társa) és megtért Jézushoz. És senki más.
Ezenkívül - ha jól emlékszem - létezett még számára ellenség, ellenfél és kivülálló (aki egyik csoportba sem tartozik).
Háát, mindenesetre érdekes gondolkodásmód...
Szerintem Jézus azt érthette a felebarát kifejezésen (már ha létezett és már ha a Bibliában hitelesen van lejegyezve), hogy olyan ember, aki tiszta lappal indul nálam, akinek megelőlegezem a bizalmat (tehát leginkább idegen, akivel nem volt még dolgom).
Akikkel valamilyen kapcsolatba kerültem, azok vagy baráttá lesznek, vagy ellenséggé (persze ez rám speciel nem igaz, mert nem ismerem e fogalmat) vagy megmaradnak felebaráttá (ismerős), ha nem kerültünk velük olyan viszonyba, hogy akár különösebb negatív, akár pozitív tapasztalatunk lett volna vele.
Tehát azokon kívül, akiket barátainknak (szeretteinknek) vagy ellenségeinknek tartunk, MINDEN EMBER.
Talán azért is bíztatott külön az ellenségeink szeretetére is...
De persze az is lehet, hogy minden embert értett a felebarát kifejezésen, kivétel nélkül.
Na mindegy. Lényeg, hogy NEM TUDOM ki a felebarát... :)
Igen !, valójában én is erre akartam rámutatni..., hogy én adom magam...., mint jó akaró, baráti érzéssel közeledve...., ami nem mindig és minden helyzetben sikerül...
A fele én vagyok, a másik fele a barátnak pedig az a másik akivel kapcsolatban vagyok, avagy lehetek!
Sokáig én is így gondoltam.
Azonban valami olyas valami körvonalazódik bennem, hogy nem az számit körülüttem kit tartok annak, hanem az, hogy én tudjak az lenni anélkül, hogy méregessem, méltó-e rá a másik. Legalábbis Jézus példája ezt jelenti számomra. És mivel ez nem mindig sikerül, így én sem lehetek mindig az, éppúgy mint más.
De a lehetőség mindenkinek adott - és meggyőződésem hogy senkit nem lehet leírni amíg él.
Felebarát az..., aki bármelyik pillanatban egész baráttá válhat, egy teljes értékű jó társsá!
A felebarát azt jelenti Jézus mondása szerint, hogy bárki aki iránt megindul egyfajta pozitív érzelem..., ami megnyilvánulhat egy segítségnyúításban is...., ha bajban van.......az illető! Itt a " felebarát" szó nincs kiélezve a hitre, nemre , fajra, nemzetiségre és vallási , politikai..., filozófiai azonosulásra való tekintetre...., mivel az egész emberiség egészéből...., bárkit ért rajta...Jézus, de én is!
Persze, hiszen az életet nem elvben éljük, mégha elvek vagy hit szerint is. Akkor pedig létrejön a két (vagy több) kategoria. A több kategoria szerintem úgy alakul ki, hogy általában van a felebarát, de pl. a kellemetlen szomszéd sehogysem látszik annak, ha nem is épp ellenség...
