Egyszer napközben megnéztem, nem volt semmi ötletem úgy két latinóra közt..., aztán valamikor az jutott eszembe, hogy biztos azt akartad lerajzolni, hogy mi lesz veled tíz év múlva!:)
Nna... egész éjjel rajzoltam, és most így hajnalban kedvem támadt bescannelni egy 1990-es rajzomat. Mi az érdekesség a képeken látható személyekkel kapcsolatban? Nimand nem játszik most :)
Hűha, én nem is tudom, nem akarok hülyesége mondani, utána kellene néznem :I Addig itt egy 41-es, "hegyek között, völgyek között zakatol a tuja" jeligére:
Btw, küldtem levelet, akkor most az iskolás cím működik?
Ugye, hogy jó a kép? Bár sajnos már ez a vonal se létezik, sose láttam működni... Viszont mennyivel jobban néz ki egy ilyen ikerkocsi az átlagos gémeskutas-ökrös-pásztoros-gulyás kliséhez képest ;)
Egyszer próbáld ki, akár hóban, akár nyári napsütésben. Mire kiér a szabadba a városból, elmúlik egy fél nap, de én imádom! Közben megtaláltam egyik kedvenc képemet, ami másutt készült, de valami hasonló hangulatot örökít meg:
Jó a 17-es vonala is, tényleg, régen jártam arra. Már úgy értem, hogy mániákusként jó :) Nekem a 41-es az egyik kedvencem, ahogy az öreg tujácska kizötyög a Kamaraerdőbe, át a réteken... És erre ezt is meg akarják szüntetni :(
Én az ágyam mellett lévő kelim faliszőnyeg mintáit tanulmányoztam lefekvés előtt, s mindig onnan lépett ki valamilyen álomfigura...:)
Villamosok: Jó lehetett, szerintem is aranyosak. Mondjuk a fiacskám a 17-es útvonalát nem mindig értékeli, de ez már egy másik kérdés...:)
Nekünk tesómmal nem volt ilyen különleges szobadíszítésünk, igaz, én a tapétát is imádtam, követni a mintákat, valami geometriai alapismereteket is szerezhettem ott asszem :)
Most viszont egész jó kedvű vagyok, az este villamosokat hajkurásztam, például a BKV legrégebbi állapotú, még forgalomban közlekedő síndöcögényét, a 3257-es UV-t. Egy kedves ismerőssel voltam, ő is azt mondta, hogy aranyos az a tuja a maga kis faléces padlójával :) Na de ezt gyorsan abbahagyom, mert még valaki azt hiszi itt nekem Valentin napja környékén, hogy villamosfil vagyok :))
MOst képzeld el, amikor kicsik voltak a gyerekek, ezt festettük fel a gyerekszoba falára, csak a mennyezeten nem voltak csillagok, a nagyobb színfoltokat a párom festette, a kis virágokat, sündisznót, katicabogarat, lepkét, a hegyen a kilátót, a fákat a gyerekekkel én. Elég sokáig megőriztük, újrafestettük, a fal most is kék, s egy-két felhő úszik még rajta, a többit viszont elvitte az idő....
Ja, el ne felejtsem: az itt megadott címemen lehet elérni engem holnaptól, vagy az iskolain, az otthoni megszűnt, felmondtuk a szolgáltatót...
Nekem kék, égszínkék, szép kis fehér bárányfelhőkkel, aztán a mennyezeten kicsit sötétebb kék, egyik oldalon még sötétebb, holddal és csillagokkal... az egyik falon lent zöld fűben pipacsok, a másik oldalon tengerhullámok, a harmadikon távolban hegyek, a negyediket őszülő fasor.....:)
Á, a fal nem egy jó beszélgetőpartner, néha felesel, meg rákényszerít arra, hogy orvosi szakkönyvekben utánanézzek, hogy hányféleképpen lehet szenvedések közt meghalni. Meg mindig megeszi a joghurtokat a hűtőből. A fal mindent befal ;))
Kitalálhatnék rá választ, de belepirulnék :) Közben ezerrel rámtört megint a hipochondria, csak még nem tudom, hogy bőrgyógyászt keressek, vagy egy láncfűrészes gyilkost :)
A fájdalmas borongás stimmel, azt viszont ne kérdezd, hogy miért húztam ki ilyen vastagon az ajkakat... Szemüveget akkor szoktam rajzolni, ha úgy érzem nagyonnagyon nem sikerültek a szemek ;)