"A nyomó gravitáció elsődleges hatása viszont nagyon nagy, az elmélet szerint az tartja pályán a Földet. "
Képzeld azt, hogy az esőcseppek igen gyorsan esnek a Föld felé! Ha Te állsz egy esernyővel a kezedben, akkor alig birod tartani az ernyőt a nagy nyomás miatt. Ha most az ernyőt úgy tartod, hogy a mozgásod irányába legyen a felülete, és mozogsz egy az esőcseppeknél nagyságrendekkel kisebb sebességgel, akkor mekkora lesz az erő, ami gátol téged az előrehaladásban?
Minek írjak neki? Van vagy 80 éves, szerintem már mások is szóltak, egyszerűen az első kiadás után elengedte a könyve "kezét", és azóta sem foglalkozott vele. Meg általában elnéző az ember az ilyesmivel: hiszen úgyis tudjuk, mi van valójában, és gyors magyarázatnak talán nem is annyira rossz a "virtuális részecske" dolog, csak az ominózus "tényleg létezik" kitételt kellett volna kihagyni.
Unitaritási válság: vedd, aminek akarod, nekem meg nincs mindenre időm. Teljesen értelmetlen neked a standard modell renormálhatóságát és unitaritását elmagyarázni, amikor még az atomfizika alapjai (ld. atomok miért nem sugároznak?) sem tudott beleférni az agyadba.
A már emlegetett t'Hooft és Veltmann bizonyították be egyébként a standard modell konzisztenciáját (renormálhatóság, unitaritás). Semmiféle válság nincs ezzel kapcsolatban. AZ igazi kérdés: tényleg egy szem skalár mező csinálja a fesztivált (szimmetriasértést, tömegeket stb.) vagy más áll a háttérben: pl. szuperszimmetrikus Higgs, több Higgs-skalár, technicolor, vagy esetleg valami, ami túlmutat a kvantumtérelméleten? Esetleg ha ezt megértjük, akkor a standard modell mögött is feltárulhat valami új.
Jelen formájában ugyanis a standard modell a maga több mint 20 paraméterével és bonyolult Lagrange függvényével kicsit olyan, mint a ptolemaioszi epiciklusok. Működik, de nem elegáns. Sajnos semmilyen ellentmondásba nem került eddig a tapasztalattal, leszámítva, hogy nincs benne a kozmológiai sötét anyag, és a sötét energia eredetét sem tudja megmagyarázni, igaz, paraméterként hozzá lehet csapni (egy újabb epiciklus, ha úgy tetszik). És sok-sok próbálkozás után még mindig nem jött el a "kopernikuszi fordulat" és a megvilágosodás pillanata. De mind abban reménykedünk, hogy ez majd megtörténik, és az új modell még azt is megmagyarázza, miért ilyen reménytelenül működőképes ez a tákolmány.
Ha ilyen nagyágyyúnak hiszed magad akkor csak azt tudnám miért minket boldogítasz, miért nem küldesz egy emilt Ledermannak? Ha a tudomány valóban olyan toleráns és demokratikus, mint ahogy te itt bemutatod nekünk akkor elvileg még szóba is áll veled!
Én a sok szmájli ellenére viszonylag eccerű, bár egy kissé provokatív kérdéseket tettem fel, amik valóban az én tovább lépésemhez szükségesek.
Ezért aztán elutasításodat megfutamodásnak értelmezem!!!!
Igen kb én is erre gondoltam.
ha már szerinted át kell menni egy slightly bunkó stílusba ám legyen: a részecske fizikus gyorsítókat épít, a "mezőfizikus" meg légvárakat.
;)
Amúgy magyarul valóban nincs "mezőfizikus", de ez csak a nyelv tehetetlensége. A "quantum field theorist" teljesen normális és használt szóösszetétel angolul. Szokták még "high energy physicist/theorist" néven is illetni a szakmánkat. Angolul "particle physicist"-nek általában a részecske fenomenológiával foglalkozókat, illetve a kísérletieket hívják.
Nyelvi érvek egyébként nem igen relevánsak tudományos kérdésekben. A tények azok. A tény pedig az, hogy virtuális részecskét nemcsak hogy nem látott senki, de ez elvileg is lehetetlen. Ezt Lederman is leírja. Akkor miről beszélünk itt valójában?
Na jól van, kedves NEXUS7. Erre már minek válaszolni, hiszen semmi újat nem mondtál. Azért írhatok valamit :)
A gondom a dologgal az, hogy az ezoterikusok, Egely-hívők és hasonló eszement banda ismeretterjesztő könyvekből vett pár mondatos, rosszul megfogalmazott darabok félreértelmezései alapján ontják a "crackpot" elméleteket, vezetik félre a gyanútlan embereket. És ehhez aztán hivatkozási alap az a Nobel díjas fizikus, akinek ismeretterjesztő könyvében az eredeti pár mondat olvasható volt. És jönnek a "zéró pont energia " kütyükkel, meg hogy miért nem ugrálunk ki az ablakon amiatt, hogy az atomok nem sugároznak.
Eközben persze gőzük sincs arról, az ismeretterjesztő könyv által szemléletessé tenni kívánt modell mit is mond. Hogy is lenne, hiszen ha szorozni-osztani tudnának is, a legtöbb még arra se lenne képes, hogy papíron négyzetgyököt vonjon kettőből. Nemhogy átlátnák a disztribúciók, Green-függvények rejtelmeit, és esetleg felfognák, mi a különbség egy számolás során használt matematikai formalizmus és a mérhető valóság között.
"Unitaritási válság": jó, elmondom, mi a valódi helyzet. Feltételezett alaptudás Weinberg monográfiájának első kötete. Vagy mondjuk a Peskin-Schroder könyv. Elmész, megtanulod, aztán ha érted, akkor kezdhetjük. Ha nem, akkor vagy elhiszed nekem, hogy Lederman azon a ponton legalábbis félreérthetően fogalmaz, Te meg mindebből hülyeségeket vonsz le következtetésként, vagy ami valószínűbb, nem hiszed el, és tovább ontod a badarságokat a fórumra, amibe végülis senki nem fog belepusztulni. AZ igazán értelmes érdeklődők ugyanis tudni fogják, hol van a tudásuk határa, és nem próbálni hiányos ismeretek alapján továbbextrapolálni a nagy büdös semmibe.
Hát ezt nem is gondoltam, hogy ez a virtuális részecske dolog ilyen nagy vihart fog kavarni!
Érdekes, hogy szinte minden fizikával foglalkozó könyvben felmerült ha másként nem is ugye mint egyfajta szimbólum, mint montad még Feynman könyveiben is!!!!
Amúgy lingarázda megnyugodhatsz soha nem kis trükkös bűvészgolyóként próbáltam elképzelni ezeket, mint ahogy szerintem Lederman sem, de ezt csak ő tudná megmondani;)
Szóval nem tudom miért haraptál rá ennyire erre a témára? Talán csak nem valami régi tévhited köszön vissza, amit aztán másra is vonatkoztatsz?;)))
Amúgy teljesen érthető számomra Lederman nézőpontja: ő egy kísérleti részecskefizikus. Részecskékkel kel és fekszik. (És be kell vallanom, hogy habár nagyon sokra tartom azt a szellemi teljesítményt, amit némelyik elméleti szakember ki tud sajtolni az agyából, hozzám még is inkább a kísérletiek állnak közelebb, bocs. Már csak azért is mert az elméletiek abból élnek, amit a kísérletiek fontosnak tartanak. Ha valamit Lederman rosszul gondol és nem tart fontosnak arról ti sem tudtok! Szal szerintem ők azért közelebb állnak a tüzhöz, átvitt és valós értelemben is)
Ráadásul ezen a szinten a fizika számára csak is a részecskék az egyetlen objektív létezők!!!!
Lehet itt szép szimmetrikus elméletet alkotni mindenféle mezőkről, de a puding próbáját akkor is ezek a csak meglehetősen kevés paraméter mérésére képes kísérleti eszközök jelentik, amelyek csak és kizárólag a részecskék, ráadásul egyelőre csak a töltött részecskék detektálására képesek. De legalább is a detektálás során szükséges, hogy valamilyen töltött részecske is közreműködjön!!
Póriasan kifejezve: részecskefizikus van, mezőfizikus meg nincs.
Szal egyszerűen nem tudom min háborogsz?
A mezők kvantáltak már egy jó ideje, de aki tudja hogy ez mit jelent az nem hiszi hogy a kvantumok golyók lennének!
"Továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy a virtuális részecskék a perturbációszámítás artifaktumai. Alapos okom van erre, ugyanis nemperturbatív kvantumtérelmélettel foglalkozom, és elég pontosan tudom, miről beszélek. Magam számoltam ki és ellenőriztem le (egyébként a többiekkel teljes összhangban vannak az eredményeim). "
Tippelhetek?
Kvarkokkal meg ilyen/olyan szubnukleáris részecskékkel foglalkozol?
Addig rendben van, hogy ott a perturbácio számítás helyett a nagy csatolási állandó miatt mást kell találni, de arról még nem hallottam, hogy a QED-esetében találtak volna valami más hasonlóan hatékony módszert!
Valamint ehhez kapcsolódik:
"Amúgy pedig olyasmiról írsz, amiről gőzöd sincs. A müon g-2-t már egyszer letárgyaltuk, beidéztem neked, a mérések semmilyen eltérést nem mutatnak egyelőre, ugyanis az elméleti számításokban is van bizonytalanság (hadronikus korrekciók)."
Hidd el amit akkor írtam, azt sem az újjamból szoptam, legfeljebb nem írtam le a forrásomat. Ha egy Lederman-ba belekötsz, akkor egy netes szájtra, vagy az Élet és tudomány sajtóorgánumra mit mondasz?;)
A logikát még most sem értem, a müon g-2 nél a perturbációra alapuló számításhoz képest más jött ki kísérletileg, erre jösz hogy a hadronikus korrekciók! De könyörgöm, ha a perturbációval viszonylag könnyen kezelhető részecskéknél is elég nagy különbség jött ki, akkor mit akarsz a hadronoktól, amikkel még kevésbé lehet ezzel a módszerrel mit kezdeni?!
Furcsa logika, de már megszoktam, hogy te az ilyenekre harapsz.;)
"Unitaritási válság. Ilyen a fizikában egyszerűen nem létezik. Kollégáimmal beszéltem erről (és a virtuális részecskékről is, ahol is nem találkoztam az (1) alatt kifejtettől eltérő állásponttal). Ezen a ponton hosszasan tanakodtunk együtt, mi a búbánatos francra gondolhatott. Aztán végül is kitaláltuk (a részletek most nem fontosak, a standard modell egyfajta, ritkán használt, bár elegáns prezentációs módszeréről van szó, ami éppen abban sikeres, hogy megmutatja, melyek a minimális lehetőségek, ahogyan konzisztens modellt lehet építeni), de az egész egyáltalán nem probléma, nemhogy centrális probléma a részecskefizikában. A Higgs léte/nemléte viszont persze súlyos kérdés, sok múlik rajta."
Engem azért csak érdekelnének a részletek, főleg ha már Lederman is olyan nagy jelentőséget tulajdonított neki, hogy két fejezetet is szentelt ennek.
Szerintem tök világos az ügy. A kis lelki(virtuális;))) szemeimmel el is tudom képzelni miröl is van szó. Ledrman mint igazgató vagy mint kísérlet vezető odamegy az egyik szakemberhez, hogy ugyanmár mondja meg, x (X=kurvanagy, és x tart a végtelenbe) energiára, ha y-db gyengekölcsönható részecskévell akar kísérletezni, akkor milyen paraméterű detektorra van szükség. Szakember megmondja hogy valószínűleg nem valami z/y hanem valami z*y részecskére kell számítani a detektorban.
Lederman aki azért annyit tud a fizikáról erre azt mondja: ez hülyeség, kevesebb részecske még kijöhet egy berendezésből mint ami bement, de hogy több jönne ki!!!!
Eddig nem tudtam, de találtam arra adatot, hogy a műholdak (pl. az Iridium rendszer, vagy az időjárási műholdak) állítólag korrigálják a pályájukat emiatt a hatás miatt, saját meghajtással. Állítólag a Mariner 10 Merkúr szonda is használta kormányzásra, amikor kevés lett az üzemanyag. A műholdak tömege nagyon kicsi, a napelemek felülete meg elég nagy ahhoz, hogy ott ez mérhető hatás legyen, a bolygópályák esetével ellentétben. Újra tanultam valamit!
Bocs nem egy mikrométert. Egy tizedmillimétert. Ugyanis 150 millió km az 1.5*10^11 m. 10^(-15)-es relatív változás az erőben ezen nagyjából 10^(-4) m-t mozdít.
Mennyi idő alatt változna? A kikapcsolásnak van egy karakterisztikus ideje, ami alatt a Nap intenzitása a szokásosról nullára csökken. Ez egy frontot indít el a kimenő fényben. Kb. 8 perccel késéssel eléri pl. a Földet, aminek a pályasugara ekkor változik meg, mégpedig annyi idő alatt, amennyi a kikapcsolás ideje.
Most fordítsd meg a dolgot. Tegyük fel, hogy a bolygók már készen vannak, és a Nap most gyullad be, mostanra zsugorodott annyira össze, hogy be tud indulni a fúzió. Ez nem egy pár másodperc alatt lezajló effektus. Nem tudom, mennyi a karakterisztikus ideje egy csillagnál (hol van egy asztrofizikus, aki csillagfejlődéssel foglalkozik), de tutira valami ezer/millió éves skála. Vagyis ez a tizedmilliméteres elmozdulás a Naprendszer keletkezésekor ezer/millió éves skálán mehetett végbe, amikor a Nap bekapcsolt.
Szerinted van értelme ilyen hangyaszőrnél is kisebb effektusokkal vacakolni, mikor a bolygók egymásra kifejtett perturbáló hatása, meg az áltrel effektusok is ennél sok nagyságrenddel nagyobbak, ráadásul soha reményünk sem lesz arra, hogy ekkora pontossággal ismerjük a bolygók helyzetét? Plusz nem is biztos, hogy van fizikai értelme annak, hogy a bolygók helyzete ekkora pontossággal. Hiszen kiterjedt testekről van szó, amelyek ráadásul nem merevek, változik az alakjuk, meteorok, aszteroidák csapódnak be, gázokat veszítenek stb.
Akkor most ha a fénynek nyilvánvalóan fékeznie kellene a Földet, akkor fény nem létezhet. (mert nem fékezi) De az is elképzelhető, hogy valamit nagyon eltoltál az okoskodásban (olvasd csak el mégegyszer).
A fény minden bizonnyal fékezi a Földet, ha nem is lenne egyszerű kimérni. Viszont a fénynyomás nagyon kis érték. Az az érték is nagyon kicsi, ami a Nap sugárzásából centrálisan, kifelé hat.
A nyomó gravitáció elsődleges hatása viszont nagyon nagy, az elmélet szerint az tartja pályán a Földet.
Tényleg nem érted, vagy csak nem szereted az ellenérveket? :-)
<Ha fotongáz jellegű az áramló valami, akkor is hasonló a helyzet. Itt a nyomás a beeseő energiafluxustól függ. A sebességfüggő rész pedig amiatt jön létre, hogy a doppler miatt a szemből jövő fotonok frekvenciája és így energiája megnő, a hátulról jövőké lecsökken. Itt is a v pályamenti és c fénysebesség függvénye az arány, nyilvánvalóan túl nagy lenne így is a fékeződés.
Ott tartunk tehát, hogy jelenleg ismert áramlások esetén lenne fékeződés, mégpedig olyan nagy fékeződés, amit látnunk kéne - de nem látjuk.>
Most ebből úgy látom, leírtad, a (csillagfény, mikrohullámú háttér) fénynek nyilvánvalóan fékeznie kellene a Földet, de nem fékezi.
Akkor most ha a fénynek nyilvánvalóan fékeznie kellene a Földet, akkor fény nem létezhet. (mert nem fékezi)
De az is elképzelhető, hogy valamit nagyon eltoltál az okoskodásban (olvasd csak el mégegyszer).
Még szerencse, hogy (237) -ben kaptál is az analízisedre egy ötöst fő okostól.
"Márpedig ez a helyzet. Csakhogy a sugárnyomás egy olyan elképesztően kicsi effektus, hogy ha most valaki hirtelen "leoltaná" a Napot, a bolygópályákon az sem változtatna egy mikrométernél többet. Mi ez a 150 millió km-hez képest?"
Mennyi idő alatt változna egy mikrométert? Nem hiszem, hogy sok. A Nap felé közeledve azonban egyre nagyobb lenne a gyorsulás a növekvő gravitáció miatt.
"Egyébként a fénynyomást megmérték, annyi jött ki, amennyit az elmélet jósolt. Mit kell itt még tenni szerinted?"
Ez volna az Einstein-feladat, tavaly három osztálytársammal megcsináltuk (külön-külön), más nem próbálkozott vele, de szvsz 2 (én úgy hallottam, hogy kettő százalék képes megoldani)-4%-nál többen meg tudnák csinálni...
Ja, és a kulturális hatás is ott van. Ma mást tanulunk a suliban, mint akkor. Nem tudom, mi a példa, de lehet, hogy a mai oktatás egyszerűen kezünkbe adja a kulcsot. Teljesen más a dolog, mintha teljesen magának kellene rájönni valakinek, mert ilyet még sose látott.
Biztos, hogy ez tényleg az ő feladványa? Biztos, hogy ezt mondta róla? Annyi kitalált, felnagyított, eltorzított sztori kering róla. És ha még igaz is, lehet, hogy kipróbálta 25 emberen, abból meg 1 oldotta meg. Nem hiszem, hogy azzal foglalkozott volna, hogy reprezentatív mintán alapuló statisztikát csinál egy ilyen dologban. Az is lehet, hogy Te választottál rossz mintát :)
Persze mondhatod azt, hogy az egyensúlyi, vagy közel egyensúlyi helyzet a sugárnyomással együtt alakult ki,
Márpedig ez a helyzet. Csakhogy a sugárnyomás egy olyan elképesztően kicsi effektus, hogy ha most valaki hirtelen "leoltaná" a Napot, a bolygópályákon az sem változtatna egy mikrométernél többet. Mi ez a 150 millió km-hez képest?
A fényvitorlásra: ne felejtsd el, hogy rengeteg zavaró hatást ki kell szűrnöd(nemcsak a töltött részecskéket), kezdve a Föld meg Hold gravitációs terével stb. Egyébként a fénynyomást megmérték, annyi jött ki, amennyit az elmélet jósolt. Mit kell itt még tenni szerinted?
"Úgy, hogy azok a legendák, miszerint a felesége csinálta a relativitáselméletet, ő meg csak lenyúlta. Ezek a fajta legendák abból erednek, hogy az emberek nem tudják elhinni, hogy ekkora zseni létezhet, hiszen "ilyen okos ember nincs is, mert én nem vagyok századannyira sem okos". "
Nem akarom kisebbíteni Einstein érdemeit, de volt neki egy feladványa, amit szerinte az emberek 4-százaléka tud csak megoldani. Talán az ő idejében valóban így volt, de én végigküldtem néhány embernek, és elég sok helyes választ kaptam vissza. Persze az is lehet, hogy körülöttem okosabbak az emberek, mint akikkel ő a feladatot csináltatta.
"Ez az érv nem működik. A Nap gravitációs erejére alkalmazod mindezt, akkor az jön ki, hogy a Földnek rengeteg ideje volt már, illett volna már belezuhanni a Napba. De nem tette... valon miért :)"
Miért kellett volna, hogy belezuhanjon a Napba? OK, írtad utána, hogy a keringési sebesség miatt...de azért a hasonlat nem olyan találó! Az egyik esetben egy önmagában egyensúlyi helyzet van, a másikban pedig nem kellene, hogy az legyen. Persze mondhatod azt, hogy az egyensúlyi, vagy közel egyensúlyi helyzet a sugárnyomással együtt alakult ki, amire csak azt tudom mondani, hogy nincs túl sok esély rá, arra pedig sajnos nincs módom, hogy megvárjam, mi lesz, ha kihül a Nap, illetve utána. :-)
"A nagy felület kis tömeggel meg azért kell, mert nincs időnk végigvárnia világegyetem életkorának többmilliószorosát... "
Azért ez nem hiszem, hogy ennyire kritikus lenne. Mondjuk, hogy 10-6N/m2 nyomás hat egy 1m2 felületű 1kg-os lemezre. Ebben az esetben a gyorsulás 10-6m/s2, ami 2000 s alatt mozdítana 2m-t a lemezen. Ezt azért csak meg lehet mérni, nem? A probléma csak az, hogy először ki kellene szürni a töltött részecskéket a sugárzásból, hogy biztos legyen, hogy a fény okozza az elmozdulást.
Amúgy tudtommal az első felesége tényleg egy matematikus volt, méghozzá jó. A neve Mileva Maric. Einsteinnél ha jól tudom, jobb volt matekból, de max a specrelben játszhatott szerepet (ha jól rémlik, elváltak). A specrelhez meg nem matek kellett elsősorban, hanem fizikai intuíció. Az meg Einsteinnek volt.
Úgy, hogy azok a legendák, miszerint a felesége csinálta a relativitáselméletet, ő meg csak lenyúlta. Ezek a fajta legendák abból erednek, hogy az emberek nem tudják elhinni, hogy ekkora zseni létezhet, hiszen "ilyen okos ember nincs is, mert én nem vagyok századannyira sem okos". Csak azt felejtik el, hogy ha áttolják az eredetet más forrásra, akkor az volt annyira okos, dehát mit lehet tenni: az "urban legend"-ek nem a racionális gondolkodás termékei.
Úgy érted, hogy a perihéliumelfordulás még mindig túl nagy ahhoz, hogy az általam említett hatások okozzák?
Pontosan.
A Föld esetében volt elég idő, annak a négyzete szép nagy szám!
Ez az érv nem működik. A Nap gravitációs erejére alkalmazod mindezt, akkor az jön ki, hogy a Földnek rengeteg ideje volt már, illett volna már belezuhanni a Napba. De nem tette... valon miért :) Mert nem mindegy, mekkora az erő, meg mennyi idő van. A mozgásegyenlethez kezdeti- és peremfeltételek is kellenek. Adott esetben a Föld bezuhanás helyett kering, mert a gázkorong, amiből a Naprendszer kialakult, forgott, ráadásul a plazmában lévő mágneses tér a rendszer perdületének túlnyomó részét átvitte a bolygókra.
A fotonrakétával próbákoznak, legalábbis elméleti síkon, egyelőre nincs praktikusan működőképes ötlet. A nagy felület kis tömeggel meg azért kell, mert nincs időnk végigvárnia világegyetem életkorának többmilliószorosát...
Ezek legendák. A feleségről szólók meg méginkább. Einstein kivételes zseni volt, az egyetemen matematikát és fizikát tanult, és abból doktorált. Nemcsak a relativitáselmélet, de a fotoelektromos effektus, az EPR paradoxon stb. igazolják, hogy hatalmas dolgokra volt képes. Nem csinálta meg a munkát senki sem helyette.
Nem állítom, hogy biztos, hogy igaz, de én azt olvastam, hogy nem volt érettségije, de arra az egyetemre be lehetett jutni anélkül is, ahol ő tanult. Aztán azt is olvastam, hogy volt neki egy okos matematikus felesége is...Ettől persze lehetett okos ember, csak ő is szeretett a saját feje után menni.
"Mert tudom, mekkora effektusokról van szó. Hf: keresd ki a releváns asztronómiai adatokat és becsüld meg ezeket! Meg fogsz lepődni... "
Úgy érted, hogy a perihéliumelfordulás még mindig túl nagy ahhoz, hogy az általam említett hatások okozzák?
"Ha ismered a Naprendszer keletkezésének elméletét, rájöhetnél, miért hülyeség ez a kérdés. A Nap és a bolygók egyszerre keletkeztek, és a Nap még azelőtt "beindult", mielőtt a bolygók véglegesen kialakultak. Bőségesen volt idejük beállni egyensúlyi pályára."
Én úgy képzelem az egészet, mint ha kevergetnék egy lavor vizet, amiben mondjuk oldott só van. Az oldat hőmérséklete csökkenne, a víz kicsit párologna is, így egyes helyeken sókristályok jelennének meg, amelyek azonban továbbra is keringenének a lavor középpontja körül, de a sugártól függő sebességgel. A kristályosodással párhuzamosan a középpontból egyre erősödő hullámok indulnának ki, amelyek kifelé tolnák a keletkező kristályokat. Azonban a nagyobb távolságra került kristályok - amennyiben megőriznék eredeti kerületi sebességüket - kisodródnának az eredeti pályáról, és spirálisan elhagynák a rendszert. Persze ez zárt lavor esetén nem működik, valamint a pályántartó erő sem olyan módon működik, mint a Naprendszer esetében.
"A műholdak felülete túl kicsi. A nyomás értéke ugyebár 10^(-6) Pa nagyságrendű. 1 km^2-es az a felület, amikor ez legalább 1 Newton nagyságrendű erőt jelent. Más hatások (pl. Hold) ismét csak sokkal fontosabbak. "
Itt ismét ugyanaz van, mint a bolygók esetében. Bár az erő kicsi, de folyamatosan hat hosszabb ideig, így a távolság,ahová jutnia kellene s=a/2*t2 szerint alakulna, ami elegendő idő alatt elég nagy is lehet. A Föld esetében volt elég idő, annak a négyzete szép nagy szám!
Napvitorlás.- Azt mondod, nagy felület kellene kis tömeggel. - MIért? Ahhoz, hogy kismértékű elmozdulás létrejöjjön, nem kell egyik sem, csupán elegendő ideig kell végezni a kisérletet.
Fotonrakéta. - Nagyteljesítményű LASER-es hajtóművel szintén próbát lehetne tenni, ahhoz még nagy felület sem kellene. Ezzel mi újság?
Többek között az elméletek fenti evolúciós kifejlődése miatt, valamint azért, mert állandó diszkusszió megy a lehetséges ellenérvekről, alternatívákról, rendkívül valószínűtlen, hogy a pálya széléről laikusok által bekiabált ötletek egyaáltalán érdekesnek bizonyuljanak. Milliónyi fizikus gyárt ilyeneket hangyaszorgalommal minden órában, diszkutál, vizsgál meg jóval nagyobb eszköztár birtokában. Persze nem lehetetlen, hogy egyszer "vak tyúk is talál szemet", de az igazán nagy ötleteket mindig képzett fizikusok hozták, és ez nem véletlen.
Persze majd valaki jön Einsteinnel, a "harmadosztályú szabadalmi szakértővel", de ő is képzett, egyetemet végzett, doktori fokozattal rendelkező tudós volt: a szabadalmi hivatalban is dolgoznak ilyenek, van ott is fizikusoknak való feladat.
Másik megjegyzés: a Naprendszer kialakulása közben is jóval nagyobb erők hatottak. A "plazmába fagyott" mágneses térnek pl. döntő szerepe volt abban, hogy ma a Naprendszer perdületének 99%-át a bolygók hordozzák. Ehhez képest az a kis fénynyomás megint csak észrevehetetlen effektus.
Mert tudom, mekkora effektusokról van szó. Hf: keresd ki a releváns asztronómiai adatokat és becsüld meg ezeket! Meg fogsz lepődni...
Ezzel azt akarod mondani, hogy a bolygópályák akkor alakultak ki és lettek stabilak, amikor a Nap már úgy sugárzott, mint ma? De hol voltak előtte akkor?
Ha ismered a Naprendszer keletkezésének elméletét, rájöhetnél, miért hülyeség ez a kérdés. A Nap és a bolygók egyszerre keletkeztek, és a Nap még azelőtt "beindult", mielőtt a bolygók véglegesen kialakultak. Bőségesen volt idejük beállni egyensúlyi pályára. Ha a Nap fényessége változik az idővel is, egy a 15. tizedesjegyben fellépő kicsike változás nem sokat lök a bolygókon. A Föld 150 millió km-es pályasugarában egy ilyen effektus mikrométernél is kisebb változást jelent. Ennél sokkal jelentősebb a többi bolygó, a Hold perturbáló hatása, vagy akár az, ha eltalálja a Földet egy (nem is túl nagy) aszteroida.
A műholdak felülete túl kicsi. A nyomás értéke ugyebár 10^(-6) Pa nagyságrendű. 1 km^2-es az a felület, amikor ez legalább 1 Newton nagyságrendű erőt jelent. Más hatások (pl. Hold) ismét csak sokkal fontosabbak.
Persze a napvitorlás gondolata felvetődött. Egyelőre nem tudjuk megcsinálni, mert olyan nagy felszín kellene olyan kis tömeggel, amit nem tudunk konstruálni. Ráadásul odafent kellene megbízható módon kinyitni egy ilyen több km^2-es hártyavékony vitorlát... hát elég nehéz ügy.
