"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
"A románok a bécsi döntést bécsi diktátumnak hívják..."
Azon nem lehet csodálkozni, hogy az erőszakon, hazugságokon és hamisításokon alapuló, teljesen igazságtalan területrablásukat a románok "jogosnak" és "igazságosnak" tartják, az elrablott területeink egy részének visszaszerzését pedig "diktátumnak" nevezik. A tovajtól már megszokott az, hogy ő kiált tolvajt... :(
"Szó sem volt jogtalanul bitorolt területekről. Magyarország elfogadta, aláírta, majd törvénybe iktatta a trianoni békeszerződést."
Az világos számomra, hogy a cinizmusodnak nincs határa, de biztos vagyok benne, ha téged is, késsel a nyakadon valamire kényszerítenének, és nem akarnád még letenni a kanalat, akkor te is aláírnál mindent, ami taz orrod elé tennének. Tudod, ilyen "egyszerű" szokott ez lenn, ha kényszerítik az emberti...
Ebben a szerződésben egyébként egyáltalán nem volt benne az, hogy Magyarország lemond az elszakított területeiről, sőt, mint az alábbiak is bizonyítják, valószínűleg tárgyaltak volna róluk:
"A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik"
Mindemellett megjegyezném még azt, hogy a magyargyűlölettel vegyes kétszínűségedet az is egyértelműen bizonyítja, hogy míg a magyar állam vitatható szerződésszegését bőszen" elítéled", addig a román barátaid sorozatos szerződésszegéseit (ha jól tudom, "csak" 6-szor szegték meg az írásban megkötött szerződéseiket), erényként állítod be, és egy elítélő szavad sem volt ezekkel kapcsolatban. Persze ugye, a hasonló, a hasonlónak örül...
Ezzel az álproblémával kapcsolatos álkérdést, általában azok a napjainkban magukat kozmopoliának (tényleg, ki a kozmopolita?), és általában balliberálisnak valló személyek szokták feltenni, akiknek tényleg vannak valamilyen szintű azonosságtudati, hovatartozási problémáik, ezért nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg, hogy másoknak miért természetes az, ami nekik nem.
Mindettől függetlenül, ha már feltetted ezt a kérdést, szerinted ki a tót, az oláh, a rác, a horvát, a francia, a német, stb., megmondanád?...
TISZTELT ILLETÉKESEK! (ENSZ, STRASBOURGI & HÁGAI BÍRÓSÁG, EU ÉS A PÁRIZSI BÉKEDIKTÁTUMOK KÉSZÍTÉSÉBEN ÉRINTETT NAGYHATALMAK)
Csatlakozva a magyarországi problémák külföldi vizsgálatában és lerendezésében reménykedett és reménykedő honfitársainkhoz (Göncz Árpád, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Heller Ágnes, Gurmai Zita, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és "hasonszőrű" társaikhoz) kérjük, hogy az illetékes külföldi szervezetek és személyek, a rendelkezésükre álló törvényes eszközök és módszerek legszigorúbb alkalmazásával, szíveskedjenek mélyreható, részletes és sokoldalú vizsgálatot elrendelni Magyarországgal szemben, az alábbi kérdések tisztázására.
I. A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉSEKBEN, a vesztes államokat szankcionáló paragrafusok tartalmából arra lehet következtetni, hogy Magyarország volt mindkét világháború előkészítője, kirobbantója és meghatározó szerepet játszó részvevője. Egy esetleges jövőbeni világégés elkerülése érdekében, vizsgálat tárgyává kellene tenni, hogy milyen fondorlatos (és titkos) erővel/eszközökkel/módszerekkel voltunk képesek nyomást gyakorolni a környező államok kormányaira vagy államfőire (például: Ferencz Józsefre vagy Hitler Adolfra) bűnös tervünk megvalósítása érdekében?
II. Miben, hogyan és miért hibázott Horthy, amikor nem engedte át Hitler csapatait Lengyelország megtámadására, valamint nem csatlakozott a lengyelek lerohanására? Lehetősége lett volna lerövidíteni Lengyelország agonizálását, sőt meghiúsította volna a szovjetek Lengyelország elleni hátbatámadását!
Tisztelt politikusok és történészek!
Szíveskedjenek elemezni ezt a gondolatmenetet, mert mennyire másként alakulhatott volna a lengyelek, és a magyarok történelme: Magyarországot például nem minősítették volna agresszorrá (hiszen a Szovjetunió sem vált azzá), a lengyel zsidók nem menekülhettek volna hazánkba, hanem a németek karmaiban várhatták volna sorsuk beteljesülését...
III. Milyen fertelmes bűnt követett el a magyar kormány, amikor közel 160 ezer (!) lengyel menekültet (köztük mintegy 15 ezer zsidót vallásút) fogadott be hazánkba, ellátva őket élelmiszerrel, lakással, gyógyszerekkel, ruházattal, óvodai és iskolai tanítási lehetőségekkel, valamint (a továbbmenni szándékozók számára) más országokba szóló útlevelekkel? Ezekkel a tettekkel tudatosan gerjesztették Hitler haragját és fokozták agresszióra hajlamos indulatait.
IV. Milyen égbekiáltó bűnt követett el Horthy és kormánya, amikor (Hitler lecsillapítása érdekében) meghozták az ún. "numerus clausus = meghatározott létszám keret" törvényt (amely a világ számos államában nyílt vagy burkol formában létezett a cári Oroszországtól kezdve, a Nagy-Britannián át az USA-ig bezárólag). Ezzel a törvénnyel, fondorlatos módon kiügyeskedték, hogy 1944. március 19-ig (a német megszállásig), a zsidó vallású állampolgáraink, és a környező országokból ide menekült (francia, osztrák, szlovák, román, szerb, stb.,) állampolgárok biztonságban élhettek, Európa németek által megszállt országaiban kialakult népirtó állapotokhoz viszonyítva? Horthy példát vehetett volna a svéd kormánytól, amely minden további nélkül biztosította a német csapatok átvonulását Svédország területén Norvégia lerohanására, mégsem tartották V. Gusztávot (Svédország koronázatlan királyát) fasisztának antiszemitának vagy kollaboránsnak, noha a svédek folyamatosan szállították a Wehrmachtnak az acélárúikat és többek között -, a világ akkori legjobb, Boforc típusnevű légvédelmi ágyúikat, amelyekkel a német légvédelmi tüzérek nem kevés Liberátort (B-24-es hadászati bombázógép)"csipkedtek" le a nagy magasságban támadó kötelékekből.
V. Horthy (kormánya és a magyar nép) utólagos elmarasztalása nem halogatható a németek által kezdeményezett - Jugoszlávia elleni - hadműveletben való részvételünk miatt sem! Békében és ölbe tett kézzel tétlenül is nézhettük volna, hogy a németek vagy az ugrásra kész szovjetek ráteszik a "tappancsukat" a magyarlakta területekre!
VI. Miért nem marasztalták el eddig (akár posztumusz is) Horthy Miklóst, aki hazánk német megszállását követően is provokálta Hitlert, az esztergomi páncélos hadosztály Budapestre történő vezénylésével, megakadályozva, hogy a Gestapo kihurcolja Németországba a budapesti gettó zsidó lakóit? Képes lett volna a kormányzó fegyveres összetűzés kirobbantani a németek ellen a fővárosunkban, azzal a sunyi gondolattal, hogy erőfölényük birtokában végrehajtsák a zsidók mielőbbi deportálását és csupán a németek higgadtságán múlott, hogy nem "ültek fel" a provokációnak...
VII. Bár a második világháború során a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok sem vettek tudomást a holocaustról (utólagos nyilatkozataik szerint képtelenek voltak hitelt adni a Németországból kiszivárgott információknak), mégis el kellene marasztalni a magyar népet, mert a német megszállás és a Szálasi-féle terror során nem sokat tettek a zsidók deportálása ellen, és nem védték meg a németektől vagy a nyilasoktól a zsidó állampolgárainkat. Az igaz, hogy az állítólagos 800 ezer főt kitevő (!) zsidó nemzetiségű magyar állampolgáraink semmit sem tettek önmaguk védelméért, meg sem kísérelték lengyel testvéreik példáját követni, mert féltek a németek megtorlásától, de ettől függetlenül, még ma is joggal kifogásolható, hogy a magyarok is féltek a megtorlástól!
VIII. Azért is el kell marasztalni a magyarokat, mert a Szovjetunió megtámadásakor,- Németország, Olaszország, Románia, Finnország, Szlovákia és Horvátország hadüzeneteit követően, utolsóként léptünk be a háborúba, sőt még a spanyol, a norvég, a francia és a belga önkéntesek is megelőztek bennünket. A második világháború után, azon Csehszlovákiába olvadt szlovákok számára is fizetnünk kellett jóvátételt, akiknek a csapatai már a határuktól 60-70 kilométerre robogtak szovjet földön, amikor a magyar csapatok még hazai környezetben készültek az elvonulásra, majd kiérdemeltük az "utolsó csatlós" melléknevet, miközben "szemérmesen" soha nem osztották ki senkire az "első csatlós" címkét. A cseheknek meg azért fizettünk, mert velünk ellentétben, nem kötekedtek a németekkel, gyáraik és üzemeik teljes kapacitással dolgoztak a német haderő számára. Járművek, fegyverek, lőszerek és sokféle hadfelszerelési - tartalék - anyagok tömeges gyártásával keltették Hitlerben azt az illúziót, hogy legyőzhetetlen.
IX. Sárga lapot érdemelnek a magyarok, mert nem átallnak testvéri segítséget nyújtani a határainkon túlra kirekesztett honfitársaiknak, ezzel is bátorítva őket, hogy - eléggé el nem ítélhető módon - ragaszkodjanak anyanyelvükhöz, iskoláikhoz, nemzeti hagyományaikhoz, bár (egy paranoiás) kormányfőnk és kormánya mindent megtettek azért, hogy 2005. december 5 szégyennapként vonuljon be történelmünkbe.
X. Piros lap viszont azért jár a magyaroknak, mert a Szovjetunió '56-os agressziójáért egyes "elvetemült" csoportok jóvátételre számítanak, és a megbékélés helyett,- kétszázezer honfitársunk kimenekülését, városaink épületeinek, közműveinek, közútjainak pusztítását, valamint a szovjet kormány által, a magyar nép nyakára ültetett Kádár banda példátlan méretű megtorlását emlegetik! Bár az agressziót még Jelcin elnök is elismerte, a jóvátételről viszont hallani sem akarnak, tehát illetlenség a magyarok részéről a régi sebek felszaggatása.
XI. VÉGEZETÜL: sarokba kellene térdepeltetni, piros kukoricára a magyar népet, mert szüntelenül emlegetik Trianont, Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Kárpátalját, Titót (kb. 50 ezer magyar lemészárolását), málenkij robotot (kb. 350 ezer magyar állampolgár elhurcolását), hadifoglyainkat (fogságba esettek titkolt számát, a kint rekedtek sorsának alakulását), az elhurcolt nemzeti vagyontárgyak "kinti" tárolásának határidejét, stb. stb. Kukorica helyett "jancsiszeget" érdemelnének azok a megátalkodottak, akik összetévesztik a magyar nép személyi/anyagi/erkölcsi veszteségeit (beleértve a magyar állampolgárságú zsidók veszteségét is) a holokausztban elpusztultak veszteségeivel, és rasszista, valamint antiszemita "beütésük" következtében elvárnák, hogy a Benes dekrétum szellemének megfelelően, a veszteségek (a módszertől függetlenül) az adott nép, nemzet vagy akár az egyetemes emberiség kollektív veszteségnek minősüljenek. Horribile dictu! Tehát: a veszteségeinket hasonló módok kívánják kezelni (rendezni, kárpótolni, emlékművekkel, tankönyvekkel, filmekkel , színdarabokkal, stb., stb. megörökíteni), valamint az eszement ellenzőkre a törvény erejével lesújtani, mint amelyeket (vagy ahogyan), a holokauszt esetében alkalmaznak és alkalmazták.
Összeállította:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
P. S.: Az érintett ILLETÉKESEK szíves figyelmébe ajánlom, hogy a magyarokkal szembeni sokoldalú (az esetek többségében minden alapot nélkülöző) vádaskodási özön kiagyalását és terjesztését (sokak szerint) azok "művelik", akik ezekkel a feltupírozott anyagokkal akarják elterelni magukról (vagy jól fizető megbízottjaikról) a figyelmet, miként az igazságot tartalmazó (kifejező) közmondás szerint: "AZ KIABÁL, AKINEK A HÁZA ÉG"!
"Békeszerződés volt, amit Magyarország is aláírt."
A szerződések a felek kölcsönös megegyezésén alapulnak, és nem úgy, hogy az egyik fél rákényszeríti fenyegetően, úgyhogy ne csodálkozz, hogy én azt nem tekintem többnek egy közönséges WC-papírnál.
"Szó sem volt jogtalanul bitorolt területekről. Magyarország elfogadta, aláírta, majd törvénybe iktatta a trianoni békeszerződést."
Mert kényszerítették rá, ezért nem is szerződés, hanem DIKTÁTUM - ellentétben a későbbi Bécsi Döntésekkel. És csak a hülyék tartják be a rájuk erőltetett diktátumokat, az okosak megszabadulni igyekeznek attól.
"elég nevetséges volt a Magyar Revíziós Liga tevékenysége (...) színvonaltalan propagandatevékenység"
És a "Justice for Hungary!- Igazságot Magyarországnak!" óceánrepülés Endresz György és Magyar Sándor által? Azt is nevetségesnek és színvonaltalannak tartod?
Ma is példát vehetnénk róluk és igazi Trianon-emléknap kellene a nemzetnek valamint egy központi, grandiózus revizionista emlékmű. Minimum ez kell az emlékezéshez és emlékeztetéshez.
Szó sem volt jogtalanul bitorolt területekről. Magyarország elfogadta, aláírta, majd törvénybe iktatta a trianoni békeszerződést. Éppen Horthy volt az, aki aláírta a törvényt. Örök barátsági szerződést kötöttünk Jugoszláviával, amiben a határokat is elfogadta mindkét fél.
BARÁTSÁGI SZERZŐDÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁG KÖZÖTT
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és
Ő Felsége Jugoszlávia Királyának nevében a Királyi Régensek
Figyelembe véve a nemzeteik között örvendetesen fennálló jószomszédságon, őszinte megbecsülésen és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat;
Óhajtva, hogy kapcsolataiknak szilárd és tartós alapot adjanak;
Abban a meggyőződésben, hogy a politikai, gazdasági és kulturális téren fennálló kölcsönös kötelékeknek megszilárdítása és szorosabbá tétele a két szomszédos ország érdekeit, valamint a Duna vidékének békéjét és jólétét fogják szolgálni;
Elhatározták, hogy Barátsági Szerződést kötnek és ebből a célból meghatalmazottaikká kijelölték:
Ő főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója: gróf Csáky István magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi külügyminiszter úr Őnagyméltóságát,
Ő Felsége Jugoszlávia Királyának nevében a Királyi Régensek:
Alexandre Cincar-Markovic jugoszláv királyi külügyminiszter úr Őnagyméltóságát;
Akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:
1. cikk. A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.
2. cikk. A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik.
3. cikk. A jelen Szerződés meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, Budapesten ki fognak cseréltetni.
A Szerződés a megerősítő okiratok kicserélésének napján lép életbe.
Aminek hiteléül fent nevezett meghatalmazottak ezt a Szerződést pecsétjeikkel ellátva aláírták.
Kelt két eredeti példányban, Belgrádban, ezerkilencszáznegyven évi december hó 12. napján.
"Ezt tették, ezért lett Teleki öngyilkos. Látta előre, hogy így már megint a németek szövetségeseként fogunk elveszteni egy újabb világháborút."
Igen, azt tették, hogy visszaszerezték a szerbek által jogtalanul bitorolt magyar területeket. És ezt nagyon is helyesen tertték! Gondolom, ha a te házadat erőszakkal elvennék tőled, és kiraknának az utcára, szintén igazságtalannak találnád (habár te megérdemelnél egy ilyen helyzetet), és akkor te is azon lennél, hogy a jogos tulajdonodat, a legelső adandó alkalommal visszaszerezd! Az a tény, hogy te a az ilyen, napnál is világosabb igazságokat is gyűlölködésre, a magyarok rugdosására használod fel, csak azt bizonyítják, hogy beteg vagy...
Teleki meg nem látott előre semmit (különösen '41-ben), ő egyszerűen és sajnálatos módon, erkölcsi-érzelmi síkra terelt egy olyan politikai problémát, aminek túlreagálása értelmetlen halálához vezetett...
"Persze ettől még a Honvédséget megették volna reggelire."
Természetesen a pakliban egy ilyen lehetőség is benne lett volna, mindenesetre, az alábbiak (magyar-szlovák kis háború) nem ezt igazolják. A magyar haderő - az ismert okok miatt - a gyengesége ellenére is kemény diónak bizonyult a "csehszlovákoknak", és a fejlettebb csehszlovák haditechnika ellenére is elérte a célját. Más szóval, a magyarok itt is megmutatták, hogy hiába a technikai fölény, ha kutyaütők kezelik... :)
"A leghevesebb tűzharcok a levegőben voltak, miután a magyar előrenyomulás megállt. A csehek és a szlovákok közti együttműködés talán a légierőben volt a legjobb, mivel ott nem voltak rendszeresek a szabotázs-akciók. Amikor a magyar légierő március 25-én váratlanul megtámadta a szlovák légvédelem iglói bázisát, 13 személy életét vesztette, és ez heves magyarellenes megmozdulásokat váltott ki a helyi lakosok körében. Ez idő tájt azonban fegyverszünet köttetett március 24-én, bár a harcok folytatódtak március 31-ig.
A szlovák légierő Igló repülőterén kb. 70 darab gépből álló csoportosítással rendelkezett (Avia B 534, Letov S 328, Avia B. 71.). A magyar csapatok előnyomulását március 23-án 3 db Letovval felderítették, 3 db Letovval támadták, az akciót 3 db Avia vadász fedezte. Az ágyús légvédelem egy Aviát lelőtt (Devan tizedes) és egy Letovot megrongált, de ez a gép haza tudott repülni. Délután 3 Avia vadász támadta a magyar csapatokat, az ágyús légvédelemegy darab Aviát (Svetleik hadnagy) lelőtt. Március 24-én kora reggel 6 db Avia Ungvár felé repült. Három magyar CR.32 kettő Aviát lelőtt (Pelenicek hadnagy és Prhacek hadnagy), és egy Avia (Zachar szakaszvezető) kényszerleszállt. Március 24-én 3 db Letov sikerrel támadta a magyar gépesített tüzérséget. Az ágyús légvédelem egy Letovot lelőtt. Délután 6 db Avia + 3 db Letov Szobránc térségébn támadott, amikor is a felszálló 9 db magyar CR.32 légiharcot kezdeményezett: lelőttek kettő Letovot (Paczicky tizedes, Svento hadnagy) és három Avia vadászt (Hergott főhadnagy, Hanovecz és Dnihel szakaszvezetők). Ugyanaznap, március 24-én délután 2×9 db magyar Ju 86 közepes bombázó elindult támadni az iglói repülőteret, amelyet csak 12 gép ért el, a 6 db gép téves navigáció miatt saját városokat támadott. Az iglói bázison kb. 12 Letovot, 2 Aviát és egy Avia 71 bombázót találtak el bombáik. A m.kir. Légierő a légiharcokban egyetlen gépet sem veszített el.[2]
Magyar részről 8 katona, 15 civil halott és 55 sebesült volt a veszteség, a szlovákoknál 22 katona, 36 civil halott és ismeretlen számú sebesült volt a veszteség, 360 szlovák és 311 cseh esett hadifogságba. A magyar csapatok által elfoglalt terület nagysága 1697 négyzetkilométer volt, ahol 78 településen összesen 69 930 lakos élt. "(...)
Az biztos, hogy elég nevetséges volt a Magyar Revíziós Liga tevékenysége, ezt Teleki is megírta.
A Magyar Revíziós Liga arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, és azzal elősegítse a revízió sikerét. A színvonaltalan propagandatevékenység azonban éppen a külpolitikai gondolkodást befolyásoló akadémiai világban maradt hatástalan vagy bizonyult kontraproduktívnak.
Azok a nyugati politikusok általában jelentéktelen ellenzékiek voltak, csak innen Magyarországról tűntek fontosnak. Gondolj csak pl. a náci szimpatizáns Rothermere-re, akiből egyesek magyar királyt akartak csinálni.
Az, hogy a Párizs-környéki békék a lehető legnagyobb ostobaságok voltak, ma már mindenki számára nyilvánvalóak. Churchill szerint azért, mert Európa akkori vezetői – a maiakhoz hasonlóan – senkik voltak. Ezt csak a libsik nem látják be, akik számára az etnikai alapon meghúzott határok gondolata „etnicizmusnak” számít. Bármit jelentsen is az.
A neves közgazdász John Maynard Keynes – aki az egyet nem értése kifejezéseként mondott le kormányzati munkájáról – „karthágói békének” nevezte ezeket a diktátumokat, utalva arra, hogy ezek a békék garantálják az újabb háborút. Németek és magyarok milliói kerültek idegen, ellenséges országokba, melyek azonnal nekiláttak az etnikai tisztogatásoknak, ki és betelepítésekkel, a nemzetiségek kizárásával a kulturális és politikai életből.
A magyarság szenvedte el a legnagyobb területi és emberveszteséget. Ez meghatározta az elkövetkező évek magyar politikáját. Sosem látott nemzeti egység alakult ki a határrevízió kérdésében. Néhány magát baloldalinak, kommunistának gondoló pojácán kívül – akik senkit sem érdekeltek – a bal és a jobboldal mélyen egyetértett ebben. A költők, írók,művészek – a kulturális élet – hasonlóan vélekedett, Babitstól József Attiláig.
HORTHY POLITIKÁJA SEM LEHETETT MÁS, A HATÁRREVÍZIÓ AZ ORSZÁG, A NÉP ÉS AZ URALKODÓ ELIT KÖZÖS SZÁNDÉKA VOLT.
Nem a „horthysták” követelték a határrevíziót, hanem az egész ország. Ezért Horthyt, sőt az egész magyarság „etnicizmussal”, „sovinizmussal” vádolni olyan, mint a halat elítélni azért, mert a vízben él. Az egyik legsúlyosabb hazugság, hogy úgy kívánják beállítani az ország népét, mintha az éppoly önző, hazafiatlan és közömbös lett volna, mint amilyenné mostanra nevelték. Az az ország még hitt a magyarságban, hitt abban, hogy Istennek, vagy ha tetszik a Történelemnek, vannak még szándékai a magyarokkal.
A magyarság törekvéseinek – a dolgok logikája szerint – legfőbb szövetségese, a szintén a revízióban érdekelt, Németország volt. És itt álljunk meg egy kicsit.
Az egyik legaljasabb módszer Horthy és a két világháború közötti Magyarország elítélésére az, hogy úgy tesznek, mintha Horthy döntései kizárólag a saját akaratát tükröznék. Holott neki és Magyarországnak is, alig volt mozgástere. A megnyomorított ország nem volt képes olyan katonai erővé válni, amely – akár az antant hatalmakkal szemben is – képes lett volna érvényesíteni az akaratát.
Az ország, Németország gazdasági-katonai felemelkedésével párhuzamosan, történelmi, politikai és földrajzi okok miatt, egyszerűen beszorult az örökké éhes, rabló hajlamú kis-antant országai és az egyre magabiztosabb, nagyravágyóbb Németország közé. Voltak persze próbálkozások kitörni ebből. Ilyen volt a közeledési kísérlet Olaszországhoz az Anschluss idején, mikor közös határunk lett hirtelen Németországgal. Persze kiderült, hogy Olaszország Mussolinival az élen, ostoba, tehetetlen bohócok gyülekezete, akiktől nem lehet segítséget várni.
Megfelelő politikával, diplomáciával és kitartással el lehetett volna érni - de legalább megpróbálni. Sok nyugati politikai csoport szimpatizált a magyar revíziós törekvésekkel...
Négy éven át éppen ezt sulykolták a magyar katonák agyába: a hazátokat véditek. Akkorra már teljesen immunisak volt a nacionalista propagandára. Ez különösen egy elvesztett háború után volt hatástalan.
A magyar katonák most a hazájukat védték volna a területrablókkal szemben, ami semmi esetre sem "nacionalista" cél. Nacionalista, sőt, gyűlöletvezérelte soviniszta céljai, éppenhogy a szomszédainknak voltak, magyar területek katonai megszállásával, és ezek bekebelezési szándékával...
Gondolod, hogy azok a magyar katonák, akik szerencsésen túlélték a világháború borzalmait mást sem akarnak, mint egy újabb háborúba menni? Álomvilágban élsz. Csak azok jelentkeztek újra katonának, akiknek semmije és senkije sem volt, akik nem tudtak hova hazamenni. De ők sem akartak nacionalista célokért megdögleni, hanem csak szállásra, ruhára és kajára volt szükségük. A harcértékük a nullával volt egyenlő.
Ezt tették, ezért lett Teleki öngyilkos. Látta előre, hogy így már megint a németek szövetségeseként fogunk elveszteni egy újabb világháborút. Horthy egy barom volt.
A hülyeségeid mantrázása helyett, okosabban tennéd, ha inkább tájékozódnál a korról. Horthy ugyanis sohasem "dörgölőzött" a nácikhoz, ez tényszerűen is igazolható. A kezdetekben felnézett Hitlerre - ugyanúgy mint több nyugati politikus, mint pl.Churchill is - mivel Németország imponáló gazdasági eredményekkel dicsekedhetett, de megismerve Hitler jellemét és céljait, hamar kiábrándult belőle...
