Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Ennek a helyzetnek a tisztázására az tűnik a legjobb megoldásnak, ha az egykori tanárodat felkeresve elkéred tőle a felolvasott rész igeazonosítóját (vagyis, hogy melyik könyv, melyik fejezetének mely verseit olvasta fel).
egyszer a történelem-filozófia tanárom behozott egy hatalmas Bibliát, és felolvasta belőle azt a részt ami iránymutatást ad a kecskével való szeretkezéshez.
A #2013. hozzászólásban látható levezetés alapján a szerető Isten önmagával kerülne ellentétbe akkor, ha a kölcsönös szeretetet nélkülöző házasság fennmaradására irányuló jogi garanciát várna az embertől.
Az Atya nem kiveszi a világból az övéit, hanem megőrzi a gonosztól. Ennek része szerintem, hogy nem párkapcsolatban élünk, hanem házasságban. Azért, mert ez az Úr akarata, ez van a felőlünk elrendelt tervében, ezt adta ajándékba nekünk, hogy így dicsőítsük őt. A házasság polgári jogi oldala kötelezettség egymás felé, és a társadalom felé, amiben élünk, aminek részei vagyunk. A hívőknek az a többlet, hogy mindezt úgy élhetik meg, azzal a felelősséggel és lehetőséggel, hogy házasságuk Krisztus és az Ő Egyháza szeretetkapcsolatát ábrázolja ki (nem ilyen-olyan felekezeti csoportosulást értek Krisztus Egyháza alatt, hanem a Krisztusban hívők, akik az Atya akaratát keresik, és aszerint igyekeznek élni - tudom, hogy ezt tudod, de mégis fontos ezt újra és újra hangsúlyozni). A házasságban élés lehetősége ajándék, amit az Úr készített, ezért Tőle van, hát éljünk vele egymás áldására és az Atya dicsőségére!
Teljesen egyetértek azzal, hogy ahogyan Krisztus szereti az övéit, úgy kellene, hogy szeressék egymást a párkapcsolatban élők. Valóban Krisztus szeretete a mérce, és valóban elég magasan van a léc. Ezt a mércét viszont jobban megközelítik azok, aki önként ragaszkodnak egymáshoz, mint azok, akiket a jogi garanciák láncolnak össze; hiszen Krisztus hűségének sincsenek jogi garanciái. Az igaz, hogy a házasság nem csupán a jogi garanciákban tér el az önkéntes egymáshoz ragaszkodástól; hiszen a jogi garanciáknak több következménye is van, melyek közül a legjelentősebb a kölcsönös szeretet hiánya.
Annyi kiegészítést engedjetek meg, hogy a házasság lényege nem a jogi garancia (még ha ez valóban fontos is, végtére is, ha ilyen módon nem akar az egymást szerető férfi és nő elköteleződni egymás iránt, akkor baj van, mert valaki nem őszinte a társához), hanem a házasság, amit Isten szerzett (nem tudok jobb szót, az olyan házasságot értem ez alatt, ahol Isten akaratát keresik, és egymást az Úrnak köszönik meg) az egy férfi és egy nő olyan elköteleződése egymás és együtt az Úr iránt, amiben Krisztus és az övéi közötti szeretet ábrázolódik ki. Márpedig Krisztus örök szeretettel szeret (nem csak ideig-óráig, vagy amíg ilyen-olyan feltétel fennáll), és ha a házasságban nem azzal a teljes önátadással tekintenek egymásra, ahogyan Krisztus adta önmagát (úgy értem, a végsőkig elmenve, bármire készen a másik érdekében), akkor az nem Krisztus és az övéi közötti szeretetet tükrözi. Magasan van a léc :)) de a házasságban ott van Krisztus is Szentlélek által, aki velünk van és marad mindvégig, megtart minket, hiszen megígérte.
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. (Lásd: Lukács 10,25-28; Márk 12,28-34; Máté 22,34-40)
… az Isten szeretet. (1János 4,8b)
Az Örökkévaló alapvetően társas lénynek teremtette az embert (1Móz 2,18); ezért az emberek önként ragaszkodnak ahhoz, akivel megélik a kiteljesedésüket (1Móz 2,24), akivel kölcsönösen kielégítik egymás szükségleteit, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Ezért az egymáshoz önként ragaszkodókat a kölcsönös szeretet tartja össze.
Mindezt érdemes összevetni azzal, hogy a házasság alapvetően egy olyan megállapodás, amelyben az érintettek az egymás melletti ragaszkodásukhoz jogi garanciát adnak. A jogi garanciának annyira meghatározó szerepe van a házasságban, hogy jogi garancia nélkül nincs érvényes házasság. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb.. Ezért a házassági megállapodás alapvetően arra irányul, hogy a párkapcsolat a kölcsönös szeretet hiányában is fennmaradjon.
Nehezen indokolható a jogi garancia szükségessége akkor, ha az egymáshoz ragaszkodók között megvan a kölcsönös szeretet. Az egyik lehetséges indok az, hogy a tartós párkapcsolatban élők házassága egy olyan társadalmi elvárás, amely elvárásnak a teljesítése emeli a megbecsültséget, ami lelki szükséglet. A másik lehetséges indok az a vallásos nézet, amely szerint Isten várja el a tartós párkapcsolatban élők házasságát, amely elvárásnak a teljesítése kifejezi az Isten melletti elkötelezettséget, és erősíti az Istennek tetsző élet tudatát. A házasság mellett szóló indokok egyike sem erősíti a párkapcsolatban élők közötti szeretetet.
Elvileg lehet akkora szeretet két ember között, hogy az elbírja viselni a házassággal kapcsolatos többlet terheket a társadalmi megbecsültségért, vagy az Istennek tetsző élet tudatáért; ezért a házasság nem feltétlenül kerülendő. A gyakorlatban viszont az látszik, hogy a házasságok a házastárs használatának a szándékával jönnek létre, ezért a házasságok jellemzően a kölcsönös szeretet hiányával jönnek létre. (Például a patriarchális társadalom házasodási szokásait jobban megőrző muszlim világban a házasulandók között fel sem merül az, hogy egymás szükségleteinek több mint felét megpróbálják kielégíteni. A keresztény kultúrában valamivel jobb a helyzet, de még ott is messze van attól, amivel meg lehetne elégedni.)
Mindebből belátható, hogy a kölcsönös szeretet hiányában létrejövő házasság fennmaradására irányuló jogi garanciák elfogadottak, de semmiképpen sem elvártak a szerető Isten részéről. Miért szól akkor többször is a Szentírás a házasságtörés kerüléséről? A Szentírásról érdemes tudni, hogy az egy olyan sugalmazott írás, amelyet egyrészt az Örökkévaló sugalmazott, másrészt a kapott sugalmazást az ember a saját kultúrájának megfelelően megfogalmazott és lejegyzett. Ezért a Szentírás magán viseli a keletkezésekor általánosan elterjedt patriarchális gondolkodást. A patriarchális gondolkodás viszont az óta már visszaszorulóban van, és az Örökkévaló nem várja el az embertől azt, hogy egy túlhaladott társadalomszemléletnek legyen a rabja. Ezért prófétálja Pál apostol is azt, hogy (jogi értelemben) Krisztusban nincs férfi és nő (Gal 3,28); vagyis nem lehet úgy kezelni a nőket, mint az értékes jószágokat.
Nehéz követni, miről is van szó, mert csak ping pongoztok jó ideje. Talán inkább a házasságról volt szó, és nem a válásról. Vagy a Bibliáról? Az a házasságról szól? Vagy csak említi? Mindenesetre a házasság jogi intézmény volt, esetleg társadalmi aktus, amikor még nem volt jog. De mikor volt a Biblia jogi könyv? Amikor VIII. Henrik válni akart, csinált magának egy új vallást. Pedig ők is a Bibliát használják.
Sokat elvitatkoztok a válásról. A dologhoz Jézusnak, vagy a Bibliának kevés köze van. A házasságot a pap köti, és pápai engedély kell a váláshoz a katolikusoknál. A polgári házasságot az anyakönyv vezető köti, és váláshoz bírósági ítélet. A házastárs halála automatikusan válást (illetve megözvegyülést) is jelent. Máshol nem tudom.
5 napja várom tőled a választ az #1983. hozzászólásban ismertetett esetben a következő kérdésekre:
Érvénytelennek lehet-e tekinteni valamelyik házasságot; és ha valamelyik házasságot érvénytelennek lehet tekinteni, akkor melyik az érvényes és melyik az érvénytelen?
Melyik férfinak lehet megengedni azt, hogy új házasságot kössön?
Vagy ha mind a két házasság érvényes, akkor nem válik-e ettől a nő bigámistává?
Ezekben a kérdésekben szerinted mi az Istennek tetsző válasz? Jó lenne, ha 5 napig tartó gondolkozás után végre válaszolnál ezekre a kérdésekre.
Nem mondhatok mást, csak mi meg van írva: Jézus szerint a házasság Isten által alapított édeni intézménye felbonthatatlan, a válás ígyhát házasságtörés...
Jézus szerint onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki. Ezek (pl. házasságtörés) az ember szívének kemény állapotából származnak, ám az ember szíve nem mindig volt kemény: kezdetben nem volt az. Az ember azonban pl. házasságot tör. Jézus szerint a válás is házasságtörés, hiszen a házasság felbonthatatlan, noha ennek ellenére az ember elválik, azaz házasságot tör, mert keményszívű. Ez a szabály. Ez Jézus szabálya...
Jézus azt mondja, hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Vagyis a házasság felbonthatatlan. Ha mégis felbontják, az Jézus szerint házasságtörés...
