"Classically, Fermat's principle can be considered as a mathematical consequence of Huygens' principle. Indeed, of all secondary waves (along all possible paths) the waves with the extrema (stationary) paths contribute most due to constructive interference."
"Fermat's principle is the main principle of quantum electrodynamics where it states that any particle (e.g. a photon or an electron) propagates over all available (unobstructed) paths and the interference (sum, or superposition) of its wavefunction over all those paths (at the point of observer or detector) gives the correct probability of detection of this particle (at this point). Thus the extremal (shortest, longest or stationary) paths contribute into this interference most as they can not be completely canceled out."
Feynman sajnos meghalt. De ahogy olvastam róla, kb olyan stílusban intézett volna el téged, ahogy én tettem. Őt sem érdekelte nagyon, milyen magasan van a ranglétrán az, akivel éppen beszélget, mindig megmondta a véleményét.
Bohr ezért inkább a még fiatal Feynmannal beszélte meg a felmerülő problámákat, mert tudta, hogy nem fog kertelni ha nem tetszik neki valami.
"Ezen is túllépett Richard Feynman amikor megmutatta, hogy létezik a kvantummechanikának egy olyan alternatív alakja amely tisztán a Fermat-elven alapul."
Tehát a Feynman-elképzelés az átfogóbb, általánosabb így a helyesebb,
A kép alsó felében csak annyi az eltérés a fázis számításánál, hogy az egyenes vonalat a forrás és a cél közt két részre osztja, Két hullámszámmal számol fázist.
Ha a QED szerint nézzük az ábrát, akkor ez azt jelenti, hogy az összes fotonpálya egyenesen halad, de a fotonpályák interferenciája miatt az eredő pálya megtörik.
Az egyetlen foton terjedése egy hullámtérként írható fel.
"és a nem ábrázolt ugrásuk utáni piros vonalaknak nem adtad meg a magyarázatát."
De, ott van a programban. A két eltérő szinű terület ugyan úgy 20 hullám építi fel, de van egy apró eltérés. A fázis két készből áll, egy k1 hullámszámúból, ami a vízfelület feletti rész, és egy k2-esből.
Vagy simán csak térgörbület van, vagy kizárólag anyaghullám diffrakció. A kettő nem keveredhet.
Mivel az idő lassabban telik a gravitáló tömeg közelében, emiatt az anyaghullám hullámhossza mindenképp növekedni fog. Ergo az anyaghullám refrakciót fog szenvedni.
Magyarul a kettő ugyan az. A térgörbület és a refrakció nem megkülönböztethetőek. Egy újabb dualitás került a fizikába.
"Na és az amplitudó négyzete adja meg a részecske megtalálhatóságának a valószínűségét."
Na és nem jól mondod! Nem a részecske megtalálhatóságának valószínűségét adja meg, hanem a fény intenzitását.n Elsőként hadd kérdezzem meg tőled, hogy te (és Feynman?) miért vonod kétségbe ezt az évszázados optikai tételt?
A bizonytalan szögben induló 14 kék vonalnak , és a nem ábrázolt ugrásuk utáni piros vonalaknak nem adtad meg a magyarázatát. Szerintem nincs is értelme, de kérjünk meg bárkit itt a Fórumon, hogy készítsen értelmesebb ábrát, hozzá logikus indoklással.
"Shut up and calculate!" - idézted pontosan, de a mondat környezetétől elszakadva.
"Pofa be és számolj" - ez a szó szerinti idézet, amelyet John Bell fizikushallgató mondott dühkitörésében, miközben azt mondták neki, hogy nem kell értenie a Schrödinger egyenleteket, hanem kussoljon, és az értelem minden szikráját félretéve számoljon.
Schrödinger olyan áldott állapotban alkotta meg az egyenleteit, hogy azok csoda folytán a legbonyolultabb esetekre is jól működnek, de tökéletesen érthetetlenek, hogy a bonyolult kvantumvilágban hogyanis működhetnek jól. (Te sem érted természetesen, ahogyan a kvantummechanikát sem érted.)
A felelőtlen kioktatás helyett végre rajzold le, hogy hogyan is kanyarodik el a fény az üveghasáb felszíne környékén. A geometria talán nehéz lesz számodra, de átlag fölötti IQ-val akár két év alatt is megtanulhatod.
Szomorú látni, hogy a többséget nem érdekli a hullámfizika, mondván, a fény fotonokból áll, részecskékből, kit érdekelnek a hullámok.
Csakhogy az egy dolog. A lényeg a hullámtér, a mozgásuk hullámokkal írható le. A lézersugár bármilyen precíz optikát szerelünk elé, szét fog tartani. És ez a széttartás a hullámhossztól függ. Ez a hullámok egyik alapvető tulajdonsága.
A modern fizika nem megérthető a "megcáfolt" régi fizika ismerete nélkül. Valójában semmi nincs megcáfolva.
A fizikát áthatja a dualitás. Mindent többféleképpen lehet felírni. És mindegyik kép helyes, ha a számítás a kisérletekkel egyező eredményt ad.
A húrelméletet ugyan így semmibe veszik. Kevesen tudják, hogy a kettes spinű graviton magától kiadódik az elméletből, Márpedig ami kettes spinű. az a gravitációt közvetíti. Ez kapcsolatban van azzal, hogy egy másodrangú tenzor írja le a gravitációt.
"f it exists, the graviton is expected to be massless (because the gravitational force appears to have unlimited range) and must be a spin 2 boson. The spin follows from the fact that the source of gravitation is the stress-energy tensor, a second-rank tensor"
A másik tévhit, hogy semmit nem lehet belőle kiszámolni, lol ez nem igaz.
Simán beállíthatóak a kezdeti paraméterek a húrelméletben olyan módon, hogy kiadja a Standard Model-t. Nem ez a gond
Pont az a baj, hogy olyan világok is kihozhatóak belőle, ami merőben eltér a miénktől.
Egyetlen dolog hiányzik az elméletből. Az elv, ami levágná nemkívánt megoldásokat.
Azt még tudni kell erről a szimulációról, hogy nagymértékű egyszerűsítésekkel dolgozik.
Hiszen egy közeg minden pontja másodlagos hullámforrás, amíg a program csak 20 forrást számol. A hullámhossz rövidülését is ezek a másodlagos hullámforrások okozzák, de ahhoz már túl sokat kellene számolni.
Elővarázsolhatóak az elemi hullámok, de nem árt kicsit nagyítani. /25 és a 15 a hullámhossz/
k1=M_PI*2.0/(25.0), k2=M_PI*2.0/(15.0); int n=1;
1 db hullámösszetevőt rajzolok most.
Az eredmény.
Látszik, hogy a hullámhossz és a hullám sebessége összefüggenek. A közegben lelassult a hullám /piros/, és a hullámhossz rövidebb lett.
Ez megfelelően beállítva a tejles visszaverődést is pontosan kiadja, amit te ad-hoc kanyarodó hurkákkal jelöltél.
A két kép közt csak annyi az eltérés, hogy itt egyetlen hullámforrás van, amíg az előzőn 20 db. Az eredő hullám kanyarodik, pontosan olyan szögben, ahogy kell.
A Feynman megoldás ettől lényegében csak annyiban tér el, hogy a hullám komplex, tehát sin és cos összetevőket is számolni kell.
Na és az amplitudó négyzete adja meg a részecske megtalálhatóságának a valószínűségét.
Nos nem egészen, A személyi számítógépek elterjedése idején, 20 -25 éve, míg a többség a játékprogramok bűvöletében élte napjait, én többek közt szinuszokat adtam össze. Nagyon érdekes látni, amikor a hullámhossz változás miatt az eredő hullám a közeg határán megtörik. Megértettem hogy ez miért történik. Azélőtt megértettem, mielőtt bárki ezt tanította vagy megmutatta volna nekem. Akkor még azt sem tudtam, ki az a Feynman. Később tudtam meg, hogy akkoriban halt meg, amikor elkezdett érdekelni a fizika. 1988-ban.
Itt a topikban több programot is találsz, ami utat mutat. Ennek ellen még véletlenül sem próbálod ki egyiket sem.
Hogy még véletlenül se jussál közelebb a megértéshez.
Te tudod, de ne hidd, hogy lesz még egy életet arra, hogy ezt megértsd.
A probléma onnan kezdődik, amikor egy forgó valamit írunk fel. Ugyanis a forgásnak egy része a haladási irányra merőleges sebességgel fog történni, így ez a szakasz kiesne a számítás közben, Csakhogy ekkor nem lesz helyes az eredmény, Az elektron nem foroghat, legalábbis a spin nem ezt írja le.
Sajnos néhány hozzászólásom a spinre vonatkozólag eltünt innen, mert épp közelharc folyt itt. De a lényeg az, hogy a spin valójában a hullámfüggvény forgásszimmetriáját adja meg. Mivel a hullámfüggvény megfeleltethető a részecske téridőben bejárt útvonalainak, ezért a spint ezen útvonalak szimmetriájból lehetne fizikailag eredeztetni.
Az elektron ezen pályái összezsugorodnak, ha növeljük az elektron sebességét. Ezt írja le a Dirac-egyenlet. Ha áll az elektron, akkor időirányú a hozzárendelhető hullám. Ezt Susskind úgy mutatta be, hogy 50%-al előre megy fénysebességgel 50% valószínűséggel hátra. Kevert állapotban van,
Ha nagy sebességre gyorsítjuk, akkor a spin egyre határozottabb térbeli irányba áll be. /mágneses térben határozott az iránya./
Lásd a fotont, Az mindig fénysebességgel tud csak haladni, ennek megfelelően a spin térbeli vetülete vagy mozgásirányba mutat vagy azzal ellentétesen,
Képzeld el, hogy a foton egy pont. Mozogjon ez a pont minden irányba, Ha a mozgó ponthoz hozzárendelsz egy fázist, akkor a pont azokon a helyeken, ahol önmagával találkozik, az adott fázishoz rendelhető amplitudók összeadódnak. Ezt nevezik szuperpoziciónak.
Ez olyan, mint egy hullám, minden irányba terjed. De ha detektálod a pontot, azt csak egyetlen helyen tudod elkapni, Nyilván, ez csak egyetlen pont. Amikor elkapod, történik még valami érdekes. A hullám szétterjedése elölről kezdődik.
Erre a QM azt mondja, hogy összeomlott a hullámfüggvény.
A kérdésedre a válasz tehát egyszerű. Mindig egyetlen részecskét fogsz detektálni, hiszen az építi fel a hullámteret. Számunkra ez a hullám nem létezik, csak mint valószínűségi hullámként tudjuk kezelni.
Sokan még mindig úgy képzelik, hogy Feynman elmélete egy dolog, ő kitalálta és jól elszórakoztatta magát.
Nos ez óriási tévedés. Az ő elképzeléséből nőtte ki magát a QED, a kvantum-elektrodinamika, ami az egyik legpontosabb elmélet a Földön. Mint olvashatod a topikban, a húrosok is az Feynman-útintegrál szerint írják fel a húrok mozgását. Ezt Kaku írta a könyvében,
Nem is az a lényeg, hogy a részecskék pontok vagy húrok. Hanem oda-vissza vibrálnak az időben.
Ha végig olvastad volna a topikot, tudnád, hogy ez számomra abszurd. Nem tudom elképzelni, hogy az idődimenzió egy újább térdimenzió.
Mégis elfogadom, ilyen a világ.
Mindegy, hogy én mit mondok, Feynman elmélete írja le helyesen a világunkat.
"Az energia kvantáltsága a határfeltételektől függ. Ha bezárjuk a hullámot, vagy zárt pályára kényszerítjük, akkor megjelenik egy természetes kényszer, ami miatt csak olyan hullámok lehetnek jelen, amelyek hullámhossza egésszerese a lehetséges mozgástér méretének."
Miféle hullámok vannak a térben, és szerinted ezek gyengék, éphogy detektálhatók, vagy nagyon erősek és van makroszkópikus hatásuk?
". . . . rájössz, hogy nagyon sok dologban tévedtél."
Pozitív mértéknek tekintelek kritikai vonalon. Ezért tőled várom a konkrét rámutatást, hogy miben tévedek. A professzorok tévednek, száz éve is tévedtek és ötszáz éve is tévedtek. Lassan ideje kimászni ebből a vonulatból.
Szerintem van teljes fényvisszaverődés, amikor az alulról kilépő fény visszafordul és újra belép az üvegbe. Az általad felsorolt tudományos nagyságok elméletei számomra nem képiesek, nem látom magam elött őket. Talán rajzold ide az üres hasábra.
