Kényszerűségből, érdekességből, esetleg élvezetből? Próbáltad már, meddig tudod visszatartani, a végsőkig? Amíg nem bírod tovább, amikor úgy érzed, bepisilsz? Próbáld ki, írd le, mit érzel. Ki bírja legtovább?
BEVEZETÉS ÉS VÁLASZ A FÖLVETETT NÉHÁNY KÉRDÉSRE
Előzetesen: kijelentésem csupán az én bizonytalanságomat tükrözi. Amilyen az ember (csak én), határtalanul jól esik egy-két elismerő szó (a racionálisnak hitt fiútól is, de még inkább lánytól-lányoktól). Csak fölvillantottam egyfajta megközelítés-módot (bevallom: visszafogottan), mintegy tesztelve, milyen a fogadtatás. Például Nálad: taszít-e téged a csaknem kontrollálatlan fantázia-képzelgés (mert mi más lehetne)? Azaz inkább a leírása, a célratörő, keresetlen szavak? Holott itt mindössze a hétköznapi beszédben használt, kiüresített kifejezést írtam le. Mindannyiónknak gazdagabb a tárháza.
Mondanám, egyszóval (de hát nem egy szó), kívántam a kendőzetlen viszontválaszt, s azt is, hogy másokat a testi-szexuális leírásokkal nem bántok, mert éppen ettől irtózom.
Megbosszulta magát a slendrián, túl könnyű kézzel odavetett megfogalmazás: ha kissé kajla, akkor nem toronyszilárd (vagy legalábbis furcsa a torony).
Idézet ismétleg egy régebbi megjegyzésből.
„…sok sok kérdés merült föl bennem, fel is fogom őket tenni” (copyright Mriya 74).
Feszült, várakozó érdeklődéssel olvasnám.
Ezt még mindig várom.
Ezt is ki lehetne próbálni: kérdezünk és válaszolunk
Korunkat, éveink számát talán hagyjuk (milyen jó, hogy még sokáig megtehetjük): nyilván tapasztaltabb vagy, ezt nem vitatom, szebb is, ebben nem kételkedhetem, de – hogy magamat is dícsérjem – „ártatlanságom” is lehet vonzó. Ha ül az évszám, hát ez a legszebb kor egy nő számára: kiteljesedett benne már a fiatalság ígérete, de olyannyira tapasztalt, hogy szabad szájú –fantáziájú, fölhevült kamaszoktól sem riad vissza.
Akkor, röviden.
Kérlek, hidd meg, engem nagyon érdekel, amit írsz, már bizonyságot tettél arról, hogy kedvesen, üde-friss képekben jól eső csevegéssel idézed fel az élményeid.
Furcsa, de, amit egy másik fórumról írtál, az rám még inkább áll. Okos itt nem lehet az ember, bár az igaz, hogy csak elenyésző a száma azoknak, akik írnak. Így vígasztalom magam. Egyébként pedig itt, ebben a körben – ráadásul az Általad létrehozott csevely-körben – az ottani égetések nem érvényesek (mellesleg, gondolom, azokat is csak egy-két ember – talán fiú – írta: helyén érdemes kezelni a dolgokat). Légyen inkább a ragyogó mosoly, önfeledt önátadás. Lehet, hogy ez szépen hangzik (íródott), de az én képzeletem („már tudhatod”) sokkalta testiesebb.
Eklatáns példa rá a „mi van a szoknya alatt”-kérdés kétfajta megközelítése.
„Két emberre tartoznak”: tudom, változik az ember, régebben azt írtad, az itteni szövegeidet még a kedvesednek se vallanád be, ellenkezőleg, titkolod előtte.
„néha nehéz kigobozni”:annyit e kibogozásról, hogy a terjedelem miatt is van, többnyire egy oldalnyi kifejtetlen mondandót akarok egy mondatba sűríteni. Persze így, stílustörés, teljességgel igazad van.
„Neeeem....képet nem...de van kép rólam máshol.” Farmerosakat láttam, kutassak máshol? Amúgy pedig, ha van máshol, ugyan miért ne lehetne itt is? Esetleg frissebbekkel kiegészítve?
Nem, nem esett meg: ám ez csupán talán a fiúk előnye. Egy esetet már megemlítettem. Másikra is céloztam a nudista strand kapcsán.
Pár éve, egy reggel, Wartburg váránál voltam (keletnémetből ismét német lett). Alig ismert, egynapos kedves kislány (mellette én voltam az öreg!) volt a vezetőm. Korát nem írhatom, még a pedofília visszataszító bűnébe esnék. Előtte, mi tagadás, a kelleténél sűrűbben kóstolgattam valamilyen helyi pálinkát. Már nem, tudom, mi volt, de az eredménye az lett, hogy egész nap – szégyen, nem szégyen – a lovagvár helyett állandóan csak a vécét kerestem. Ez nagy baj még nem lett volna, csakhát ott volt szorosan a nyomomban a készséges lánykalauz (bár nyitottabb-megértőbb volt, mint valamely magyar megfelelője). Summázva: borzasztó kényelmetlen volt – legalábbis az első alkalomig. Amikor fölfelé kapaszkodtunk, s – bármennyire is markoltam –, nem bírtam már, attól tartottam, hogy majd valami baj lesz: nos, akkor félreálltam. Már messzire sem tudtam elmenni, s közben a hegyi ösvényen igen sokan közlekedtek a várhoz fel, ill. visszatérőben. Meglepetésemre a lány is jött velem (csenevész, nem irodalmi német tudásommal próbáltam elmagyarázni a helyzetet), s, hogy megleltem egy fát, kibuktattam ekkor nem büszkélkedő nagyságú faszomat, szorosan mellém állt, hogy eltakarjon az ösvényi emberek elől. Csakhogy közben engem nézett! A vártól visszatérőben a jelenet megismétlődött, de szinte annyira furán megértő volt (látva, hogy a várban is mindenekelőtt a mellékhelyiséget kerestem), hogy most már ő is leguggolt, szoknyáját föllebbentve, bugyiját csak félrevonva. Hagyta, hogy nézzem, nem zavarta.
Igazság szerint így telt el az egész napom, amelyről nem a hegytető büszke vára, hanem az óránkénti pisilés volt a legmaradandóbb élményem (a fentiek csak a kezdet volt, a továbbiak: parkoló, ismét csak a kislány takarásában, pottyantós vécé egy háznál a bejárat mellett, s. í. t). Egynapos betegség. Szegény német lány!
Vígasztaló, értelemzavaró hibát nem csak én követek el.
Csak bízok benne …, másoknak sem mindig sikerül a géphez jutás.
Némi (ön)kritika.
Nehezen szétszálazható mondandó. A túlzsúfoltság a szándékolt, de nem teljesített rövidségnek is köszönhető.
Kezdődő célzások, folytatni talán meddő, kamaszos-buja szöveg (pedig, istenem, képzeletemben hová jutottam!). Itt a visszaigazolás: hm., hmm. Most légyek okos.
Bízvást sederíteném, mi van a szoknya alatt (főleg, ha bugyitlanul), mi van, ha egy lány a vécén ül letűrve a bugyiját, míg az ajtóból lesi-figyeli egy fiú (szorítva faszát) tudva, hogy a lány tudja és örül neki.
Most úgy látom, decik helyett a látvány (a csupasz-meztelen szőrtelen szervek), pisilés a kettes magányban (desszert, ha másoktól viszont óvakodni kell) – ez merevít.
Írnék én talán még sok mindent is, ha tudnám, hogy van fogadókészség, ha tudnám, hogy hasonló válasz születik.
Megjegyzem, ha lenne több időm-tehetségem-kitartásom, vonzóbb-ölelő, szeretetreméltóbb és hasonló választ kérő többszavú szöveget írhatnék.
VÉGRE,
válaszoltál egy pár sorban. Lám, a képzelet halványabb-sápadtabb a valóságnál. Bár … .
Itt talán menthető, hogy az utolsó mondatod által felidézett képet (egyedül voltál?) én még sokkalta részletesebben, a megállástól kezdvén szinte pontról pontra, momentumról-momentumra magam elé idézem
Csillogó-gyöngyöző (sűrű-sötét bozóton kövér csöppek) öllel ültél vissza?
Végezetül.
A topikhoz mérten túl terjedelmesre sikeredett a válaszom, talán közérdeklődésre nem is annyira érdemesen.
Vajon nem lenne célszerűbb másképp folytatnunk?
Képek
pisti 25 amatőr (1328)
messyjacke (1226)
één (910, 936)
Ezek eredetinek látszanak.
Üdv. Virinek csak annyit: volt olyan hölgyismerősöm, aki addig tartogatta, addig feszengett-szorongott, míg - hogy, hogynem - a férfivécében kötött ki. Szanaszét izgatta, ha ott pisilhetett. (többször én is vele tartottam). S láttam, hogy addigra bizony foltoskás a bugyi...
Egy másnap
Milyen hideg van! Talán mégis aludnom, legalábbis szunnyadnom kellett volna! Vagy olvassak? Olyat, ami ébrentart? A pornográf irodalom olyan visszataszítóan alacsony színvonalú.
Csetelést, innen-onnan? – kielégíthetetlen vágy. Pornó-filmeket nézzek? – darab idő múltán biztos alvás. Esetleg képeket? Inkább sétálok. Mást (egy, csak távolról ismerős lányt) fölkeltve (reggel, nyolc óra), öltözködéséhez asszisztálva, együtt indulunk, társalkodunk.
Ezt írtam – kissé előretekintve –, míg vártam rá, amíg bevonult a vécébe (érezhető, hogy hosszan).
Nos, visszatértünk, tényleg hideg volt. Valóban társalogtunk: csak kevéssé ismertük egymást, így csupa célzás volt a beszélgetésünk, de olyannyira, hogy nem zsugorodtam apróvá, hanem túl feszessé kezdett válni a nadrágom (nahát, ezt az élményt biztosan nem érezhetik a lányok!).
A csaknem fagylaló hideg és sűrűn párás idő nyomán hamar vissza kellett térnünk (noha én javasoltam egy házak közötti szögletet – én nem szégyelltem volna magam!). Bármilyen elképzeléseim is voltak a későbbiekre, de a kapuban mégis szétváltunk.
Meglehet, jobb volna lefeküdnöm – ha lehet s van még értelme.
Ezt is elküldöm, de már igencsak túlteng a virradat – bocsánat.
Gondoltam, s egyúttal vélem, hogy korcanó bántást nem okozok ezzel, hogy leírom-konstatálom azt, hogyha csak a képekből tájékozódnék, akkor mit látok, hogyan pisilnek a lányok-nők-asszonyok.
Mindenekelőtt mosolyognak, gyakorta a diadalittas győzelem jelét mutatják, míg guggoltukban a szoknyáikat a derekukig emelik, vagy a farmerjukat csaknem bokáig gyűrik le (a térdükhöz sodorintott színes bugyijuk is vonzza a fiútekintetet). Kedvvel viselik – netán még büszkék is rá –, hogy a vakufény villantson közben rájuk. Szeretik, ha lányok társaságában vannak, még inkább, ha egy (vagy több) fiú is mellettük áll és pisil (ők utána miért nem használnak papírt?): akár a természetben is (vagy pedig, mondjuk egy fal tövében vagy a fürdőszobában).
Akadnak aztán másfélék is: ők állva pisilnek kissé megroggyantott lábakkal (sőt, meztelenül). Olyanok is, akik valamiképp, miért-miért nem, valamilyen mód’ férfivécében a piszoárokhoz hátrálnak (meg kell vallanom, itt elhagy a tudományom: ez valóban olyan gyakori, mint az a képeken előfordul?).
Csupán néhány példa volt ez: a látóközönség kívánása, a tüzetes szemlélő eltűrése, a mosoly és megkönnyebbült, társas öröm; nos ezek talán különböznek a fiúk amúgy hasonló élményétől.
Persze ez mindössze egy-két kifejtetlen megjegyzés volt. Ha úgy tetszik, vázlat – folytatahtó.
Ám soha nem késő tanulni-képzelegni, elképzelni.
Abba is kell, hogy hagyjam, mielőtt a jól irányított fantáziám túlságosan is elragadna.
Szövegem talán elfér még itt.
Már csillagos még az ég, ideje elnyugodni-lefeküdni.
Csevely, könnyed csevegés (ma már magyarul: csetelés).
A törékeny névtelenségben nem kell körülírni a drótszőrű mezőből kissé kajlán fölmeredt, ki- kibukkanni törő, toronyszilárddá váló, vörösesen-vastagon csupasz faszom nevét; s azt sem, hogy egy sötéten árnyas-szőrös völgy aljában a kedves-puha-nedvesen fölnyíló friss-pirosasan fölhasadt nyiladékot.
Hogy’ tanulmányoztam aprólékosan anno a részleteit: csak képeken, de ott igen alaposan. A dús fodrok találkozásánál az érzékeny, csöppnyi csúcsot, a lebernyegektől már nem takart piciny kis nyílást (láttam, mire való), s alább fekete-mély barlang sötétlett. A karcsú combok nem takarták, nem zárultak össze felette.
S ha még az így szétnyíló (szétnyitott), kitáruló picsát hátulról nézhetem! – ezt itt most már nem is részletezem, de szerető-szorongásos kedvvel felidézem a még ritka élményt. (S akkor még nem is taglaltam a női feneket – nem játékos popsit! –, az apró kereket, a nőiesen teltet, és a kebleket, a szűk bimbójú, csak kissé domborodó kislányos-féléket, vagy éppen a széles tallérú asszonyosan dúsakat).
S mindig bennem van, hogy mindez csupán elvezet a következő élményhez, egy közeli bokor alig-takarásában az együtt-pisiléshez.
Együttlét után ugyan milyen nagyobb (testi-érzéki) önátadás lehet?
Ui: ha már képeket nem küldesz/küldtök, azt leírnád/leírnátok, mit lehetne látni rajtuk? Ugyan sejtem, de egy lány, a tulajdonos szájából hallani, ujjai begyéből olvasni: nos az izgató (akár fizikailag is).
Sziasztok! tettem fel a filepostámba egy filmet. (ismét) A címe: wtting her pantys 1. Igen tanulságos film... más: a lányok tényleg nagyon romlottak tudnak lenni, de sajnos nem eléggé... Párszor vittem ide-oda lányomat és barátnőit. no, beszélgettek, beszélgettek. Én meg néha beleszóltam, hogy ...úristen, hát ti ilyenekről társalogtok.. Erre mondják, hogy a jelentlétem miatt ez csak a light...verzió. (jelen kellett lennem, mert én vezettem...)
Azért jó ez a levelezés: viszonylag névtelenül olyanokat és úgy, olyan szavakkal írhatunk, amit személyesen még a kedvesnek sem tennénk meg. Legtitkoltabb – talán még magunk előtt is rejtegetett – vágyainkat is föltárhatjuk a szűk nyilvánosságban. Kitárulkozó őszinteségünk minket is meglep, ám kedvtelve írunk, s írásunkban merőben szokatlan „merész” képeket idézünk.
„…sok sok kérdés merült föl bennem, fel is fogom őket tenni” (copyright Mriya 74). Feszült, várakozó érdeklődéssel olvasnám.
Az öttagú lánycsapat, hogy boszi a jelenlétemben? Persze, (talán a megérdemeltnél is inkább), de ez kevéssé érint, hiszen öttel meghitt, személyes kapcsolatom nem lehet, viszont állandóan hallhatok „női titkokról” (többnyire untig ismertekről, de mégis).
Elképzelhető esetleg ez azzal is, hogy gyerekként sok időt töltöttem elvált anyám – szintén öttagú – tisztán női társaságában, s hallgathattam a férjekről s volt férjekről, kedvtelve és álságos borzadalommal idézett „különös” szokásaikról. Ma már úgy vélem, ez meghatározó élményem volt.
De hát a kilencvenes évek elején minden, eddig bevált, megtapasztalt világlátás viszonylagossá, esetlegessé vált. Ám ott voltam én: nők között egy arany-göndörhajú kedves kisfiú.
Előtte még szabadon lehet beszélni. Ne a kontyalávaló cherryt vagy édes vermutot, hanem tejszínhabos kávét adjunk neki.
Noha ő a pénzből inkább könyvet venne. Ezúttal azonban minden lehetőséget megragad, hogy a „vigyázatlanul” szétnyíló combok között valahogy a szoknyák mélyébe pillantson (és még azt is megtette, hogy mintegy véletlenül, a női vécébe nyitott be).
Talán észre nem vették, vagy ha mégis, hát nem bánták – ugyan ki ismerné a női lélek rejtelmeit?
Ezúttal mit se írtam a meghatározott témáról: kimerült a mondandóm? nincs mit írnom róla? vagy nincs mire válaszolnom?
Amúgy, ezidőszerint két órája hogy keltem, előtte még olvasgattam, majd a fentieket fogalmazgattam-kopogtattam. Túlságosan is élénk volt a fantáziám, annál csöndesebben próbáltam a billentyűket veregetni.
Azóta a sötétség zavaros-súlyos, gomolygó-szürkébe fordult, de már verőfényes napsütés az, ami elárasztja szobát. Viszont alig egy bő hónap, vizsgaidőszak következik (megjegyzésed nyomán megint vizslattam az erkély alját: elhalt már a dús orgonavirág zavarodott bokra).
Hidd meg, nagyon jól esik ilyen kedves személyre szóló megjegyzés: korán keltél.
Hogy idézzek (legalábbis tartalmilag): hülye, merev s rosszul értett, mondvacsinált szabályokra ne adjunk-figyelmezzünk, sőt, mi több, kerüljük (Nádasdy Ádám).
Az OFF és ON kifejezések talán csak kényelemből születtek?(csupán félig értem).
„AH”, ha tudnád, hogy egy-két kedves puha-megértő szó milyen bíztató (nem, nekünk férfiakanak, csak nekem)!
Gyakorlottabb vagy a levelezésben, magam én nem tudom, mit lehet lagylalni s mit nem. Ugyan nem írtam, de megpróbáltam. Még mindenki aludt, amikor felöltöztem, világos se volt.. Pörgő szavú nem vagyok.
Még hajnalban nem mentem ki, és a gép elé ültem, pedig „nagyon kellett”. Sötét volt az ablak mögött, homályos, lanyha fény az ablak előtt, így megtehettem, a farmerpáncélból kiszabadítva magam, merev, meztelenül tornyosuló csupasz faszomat erősen szorongattam (összezárult a már nem gyűrött, vastag bőrborítás rajta).
Hogy (!) elhesegessem a már kínzó érzést?
Hát egy rózsaszín pamutbugyit idéztem fel. Ismerős?
A sötétben a képzelet játszadozni kezdett, ellepett, új utakra tért.
Jaj, istenem, hogy markoltam magam közben!
A képek szerelme elkószált, (mindhiába a szép szó, nem takarhatom: azt szeretném látni-tapasztalni, hogy …). Megint rámborult a kielégíthetetlen vágykép.
Szőrös picsák, nem csupasz fenekek töve-mélye, guggoltukban bő sugár: nos ez az, ami fölhevít. S a látvány! Miként a másik félre nem vonul, én se fordulok el tőle: kölcsönösen fedjük-markoljuk (kezezzük-ujjazzuk) kezünkkel egymást.
A további csak szállongó képzelet. De ezt majd esetleg később… – talán már ez is sok volt.
Így, félkész állapotában is elküldöm.
Vagy, ha még egy pár napot (hajnalt vagy kósza hetet?) várnék, talán jobb lenne?
Tovább nem farigcsálom.
Sziasztok! nos, lassan szép gyűjteményem lesz a teljes filmekből. 1 óra pár perc mindegyik. A wetting her patys kategóriából és a wet panty masturbation kategóriából. A filepostámra csak egyesével lehet feltenni őket, mert nem fének föl másképpen. Töltögetni szaktársak, töltögetni...
Kösz.
Csak pöty-pöty pötyögök néha
A napokban történt. Írni ugyan nem tudok, csak az eseményeket jegyzem föl. Apró megjegyzésre is pattanok (értsd, ahogy kell).
Az öt lány (húszon innen) egy szombaton késő este meghívott a szobájukba. Odaballagtam, fényes légyen a hétvége.
Kigyúrt, izmos macsó ugyan igazán nem vagyok, de úgy látszik, kedveltek.
Nem filléres bort ittunk ezúttal, hanem vermutot. Sokat. Ők nem dohányoztak, de közösen szívtunk. Volt lány, aki még „vigyázatlanul” bő miniszoknyájában volt (csaknem a derekáig húzta vissza), más már sokat sejtető hálóingben. Morfondír: a kivillanó feszes bugyik látványa, másnál meg éppen hiánya miért izgat föl még ennyire?
Az utóbbinál pedig a nyilvánvaló kérdés: sűrű-bokros szőrű-e, vagy puha-csupasz réses párna?
Ezúttal is meglepődtem, milyen fölszabadultan, hogy ne mondjam, trágárul beszélgettek egymás között, mintha ott se lennék.
Nem arról volt szó, hogy semmibe vettek, hanem épp befogadtak, mintha egy lennék közülük. Frocliztak talán, vagy így izgatóbb volt egymás között beszélniük „női titkokról”? S miket hallottam… .
Tudták, nagyon tisztelem őket (hisz még kislányok, alig egy-két év és anyák), erőszakos nem vagyok, bár a tekintetemet se fékezem.
Nos, mindezeket csak azért jegyzem föl, mert akkor a szobában a pisilésről esett szó (mint később kiderült) nem először. Szó helyett az egyik lánynak még mutatni se kellett magára: nemcsak elsötétedett öle mélyén a bugyija, hanem tagadhatatlanul gyöngyözött rajta egy-két csöpp. Ittunk és pöfékeltünk – gyakorlatlanul. Az igazság az, hogy annyira én sem szégyelltem magam, hogy ne lazítsam meg az övemet a már szűknek bizonyuló farmeromon, s húzzam le a cipzárt.
Megértő kedves mosoly köröttem, ködösekké váltak a lányarcok, már mellek is, (nevetnek fölöttem?) – smafu lettem. Rémlik, együtt mentünk a vécére. Először voltam akkor női vécén, ráadásul társaságban, de föl nem fogtam. Én nem, de ők? Ott állhattam az előtérben, magasra meredt fasszal, míg ők szemlélhettek pisilésük közben (öntudatomat elveszteni: nem ildomos).
Lemeztelenítettek? Néznek? ingerelnek? Fehéres-sárga, dúsan előreszökkenő szökőkút? Akkor ez már csak egyfajta automatizmus lehetett.
Nem tudhattam, az italtól szálló képzelet, a más bódulat nyomán.
Másnap, háromórányi szinte eszméletvesztéses alvás után már az ágyamban fölébredvén, vajon miért voltam olyannyira korcsan ütődött?
Most tudok válaszolni Virr (mint az Antarktisz, úgy lefagytam) Nos: persze hogy megálltunk egy néptelen parkolóban. Vadul tapizva nem lehet vezetni. Hölgy rányúlt a meredező farkamra, én az ölére, a farmerjába,- bugyijába nem, mer' épp az izgatott, ahogy pisisen a hüvelyére feszül. Miről volt szó? MIndig azt mondom, amit gondolok, ezúttal is... hogy már attól majd elélvezek, ha egy nőt szorongani látok. A kocsmában ücsörögve is éreztem, hogy a vége bepisi. Ott, a lepukkant előtérben megállva, mikor kibökte: asszem bepisilek, természetes volt. Ez a hölgy szeret provokálni, vagy azzal, hogy "rögtön bepisilek" vagy hogy lehajtott fejjel titokzatosan mosolyogva egy idő után beereszt (azon is mosolyog, hogy mamája, barátnői azt hiszik, visszatérő inkontinenciás, holott szó sincs róla). Nem tiltakozik, ha a többiek sajnálkoznak, miközben...a többit tudjuk. Végül: cseppet se zavar, ha (be)pisisen a kocsimba ül.
Máskor, másokkal is történt ilyesmi az autómban, nem egyszer. Legvégül: imádom, ha ilyenkor a pisis nő szétrángatja a farkam, utána - ha egy mód van rá - iszonyú kefélés. Még valami:a bepisi mindig a vég, a visszatartás a gyönyör vibráló folyamata, azzal együtt, hogy a befolydogálás vissszavonhatatlanul és elélvezés-szerűen megkoronázza.
Még egy kicsi
Mondanám, hogy kép se kellene, oly gazdagon erektált a fölhabzott képzeletem (kifejteni nem merném, mert minek-kinek?).
Ám szabad út azért neki ne nem hagyható: a már túlkoros, magányos serdülő túlfűtött fantáziája kit érdekelhet?
Álságos ugyan a kérdés, csak szinte látom a terjedő sötét foltot a női ölben.
Mondjuk egy söröző-étteremben, mikor közben erősen kulcsol az asztal alatt a terítő jótékony takarásában egy kéz.
Van, amikor egy szűk-szoros farmer (figyelemfelhívóan domborodik máskor) fájdalmasan feszít, nem előnyös-praktikus.
Merev páncélban kőfasz.
Mindhiába szabadulna. Pisilni így rest. Ráadásul nézik? Képtelen.
Kép egy már bugyitlan lány guggoltáról, míg a kedvese is – kiszabadulván – felkönnyebbülve mellette pisil. Kölcsönösen nézik egymást: ismerkednek.
Buja-bokros szőrrel fedett az egyik, míg a másik ágyékából hosszan-vastagon előremered a faszjelzés, a visszavonhatatlan, meghazudhatatlan kívánás jele.
Ez a jegyesség előképe?
Ha nem is bepisilős képek, hanem csak amúgy (széttárt, összeszorított vagy lazán elnyíló combokkal) "natúr".
Míg képzelitek (vágyva óhajtjátok?), hogy közben egy sűrűbeszédű lánnyal társalogtok, hogy alig távolabbról egy furcsán fölhegyesedő, előrecsúcsosodó nadrágú fiú figyel.
Pedig mit se láthat, sűrű bundás szőr takarja izmos öletek, míg dúsan, feltartóztathatlanul kitör belőle az erős, dúsan sárgás sugár.
Fiúfantázia, romos képzelet: s ha mindkét féle megjelenítés?
Hidd meg, amikor világosodván is elszomorodott-megkomorult, esős-kopott-szürke-sötét künn az idő, módfelett jól esik egy-két válasz-sor, egy-egy kedves-értő szó.
Ha akarsz, és elszánod magad (s - noch dazu - van is ilyen elszánásod) biztos tudnál érzékletesen válaszolni-hozzászólni.
Hátha még belefeledkeznél a topic témájába!
Magam olykor nem merem.
Ölem könnyen jelez, az ölemben mereven-hosszan fölmagasodó férfiékességem.
Vagy egyszerűbben: fájdalmasan nadrágfeszítő voltából kiszabadítva a faszomat, alig érintve nem a pisi lövell-szökell belőle.
De a képzelet, az határtalan, mértéket hírből sem ismer.
Volt egy francia író (Gary), aki álnéven (Ajar, és Goncourt-díjat is kapott) adta közre egy regényét. Ennek címét csak azért idézem, mert ezzel lesz kerek-befejezett a hozzászólásom.
Meglehet, a várakozás, a türelmetlenség nőttön-nő bennem.
Hol vagytok, ti régi (néhány hetes) kedves lányok/asszonyok?
Akik elfogulatlanul válaszoltak ütődöttnek tűnő kérdéseimre.
A fórumalapító és az egyszer off, szégyenlősen öltözős (sokat mondó volt egy hozzászólásának kezdete: Hmm ...)?
Az utóbbinak még: nudista napozók között vannak nők, akik lesújtó, megsemmisítő erejű pillantást képesek vetni egy férfira (rám), ha feltűnik nekik, hogy nézik-araszolgatják-vizslatják a Napnak kitárt testüket.
Dehát?
Forduljak el? Már a vetkőzésüknél is vigyáznom kellett magamra.
A kurtaszoknya sokat sejtető vonzásáról, szürkés napon is a vágynak, fantáziának bő teret kínáló hatását most nem taglalom: talán már említettem is.
Értett Mryia, a topic létrehozója: tájékozódni-tanulni szeretnék, azonban ha a tanító épp' egy ilyen vonzó (képek máshonnan), fiatal, de nálam idősebb lány/asszony - hát az még erős szexuális örömet-késztetést okoz.
Eufemizmus: adandó alkalommal a az aprólékos, részletes leírás felhevít. Viszonozni ugyan hogyan lehetne?
Jobb lenne, ha egy lány válaszolna, már ha volna egyáltalán. Squirt a fantázianave annak az orgazmusnak, leginkább g-pont orgazmusnak, amikor a punci kicsit, nagyon, vagy akár messzire spriccel élvezéskor. a folyadák összetevője változó. Az, viszont, hogy jól néz ki a jelenség, az biztos. feltehetően ha saját magának csinálják akkor is sikerült. Brokesztól nem nagyon..
Több kérdés sorjázik a beszámolódból, mint ahányra választ kaptunk
Csak néhány:
– gondolom, megálltál, míg a lány nedves-farmeros combja tövét símogattad. Magadat a nadrág alatt vagy már a „szabadban”?
– a lány csak nézte? látta az eredményt?
– ha már kiszálltál a kocsiból, mért nem az egyszerűbb megoldást választottad?
– vagy nemes lélekre valló megoldás volt, hogy a lány ne szégyellje magát?
– s egyáltalán, a lány miért nem vetkőzött le, mert ingerlő és a fantáziát mérték nélkül felszabadító ugyan a bepisilés (főleg a folyamat), de benne ülni kissé kényelmetlen.
– vagy a hazaút végén netán kölcsönös zuhany jött?
– s vajon miről esett szó köztetek az ilyen hazaút közben?
Íme néhány ezer kép:
http://kompiss.no-ip.com/femalepee/main.asp
Üdv Nedvtársak. Egy kedves nőismerősöm járt úgy, mint Mriya. Addig tartogatta, míg a blueskocsma előterében csendben összepisilte magát. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy kocsival hazavigyem. Mondanom sem kell: előtte muszáj volt a volán mögött maszturbálni,közben simogatni a lucskos farmerját. Végül annyit szorongtam, hogy kocsiból kiszállva magálltam és hirtelen beeresztettem. Hetek óta nem történt ilyen, de mint egy újabb elélvezés... s azóta is magam előtt látom a nőt, ahogy pisitáncol, majd beletörődően megadja magát és lehajtott fejjel bámulja, ahogy a farmerja combig, térdig, végül alatta is pisis lesz. Valamennyi jutott a fenekére is. Szép volt!
OFF! Ezen a helyen a visszatartásról, bepisilésről való vélekedésed mindenkit érdekel, de egyes népcsoportokról, vallási közösségekről szólóak nem. Arra más topikok valók. Off vége.
Sziasztok! Bekiki vagyok, csak át kellett keresztelkednem, mert valami miatt elveszett minden jogosultságom. talán azért, mert a nézeteim homlokegyenest ellenkeznek az index beállítottságával.. No, nem is ez a lényeg. biztosan ismeritek a wetting her panties nevezetű filmeket. Évekig csak demókat láttam belőle, össze-vissza vagdosva. most megszereztem 3 db-ot. teljes filmek. egy db 1 óra 30 perces és kettő db egy-egy órás. Most dolgozok azon, amikor az élelmes házaspár csinos, de butuska leányt vesz és pisilteti budapesten mindenhol. amikor a segg tömeg már észbe kap, akkor autóba és pucolás. mivel a három már meglévőben van bőven bepisilés, mindennemű ruhába, és nagyon sok tartogatás-kínlódás, össze-vissza tekergőzés, gondoltam érdekel benneteket. Az emil címem publikus. (direkt a fórum miatt gyártottam). Ha érdekel valakit innen a "sárga lapok"-ról, akkor legyártom a cd-ket és elküldöm, vagy átveheti.
