A hamufelhő friss része jól megfigyelhetően másképpen mozog, mint pl. egy kéményből felszálló füstfelhő. Ott még a benne sodródó szilárd részecskékből további gáz távozik.
A távolabb sodródott, idősebb részen már nem látszik ez a különbség.
Ajszem, már kifejeztem egyszer-kétszer, hogy a taljánokat a könnyelműségig optimistának tartom. Az alábbi kép jobb széle felé VOLT Herculaneum. Most meg sűrűn teleépítették a környéket. Mi lesz itt, ha az öreg tűzhányó megint produkál valami kedvességet?
Persze, már működik obszervatórium jóféle műszerekkel, nyilván előre fogják jelezni, ha készül valami. Kérdés, hogy a köznép mennyire hiszi el. És hova fognak menni az ott lakók?
Nekem itt nem stimmel valami. Arról, hogy 1835-ben a Cosigüina produkált egy nagyobbfajta kitörést, már magam is írtam korábban. De olyan állítást nem sikerült kiszántanom a keresőből, hogy a hegy a XIX. századig a legmagasabb lett volna a környéken. A hegy méretei és formája pedig határozottan ellentmondanak ennek. A Tamborához képest egy pattanás. Ettől persze még pukkanthat nagyot (a Krakatau sem volt óriás), de a Smithsonian csak VEI 5-re jegyzi az ominózus kitörést, a kalderát pedig történelem előttinek.
Nekem tetszenek az efféle fiókkúpok. Olyanok a vulkánokban, mint a fák tavaszi kihajtása.
A láva anyaga pedig valószínűleg folyamatos eloszlást mutat. A Pelée-féle lávatű, vagy a Virunga vulkánok extrém híg terméke ritkább szélső értékek. És egy magmakamrából is jöhet föl különféle anyag, időben ingadozva.
Érdekes, hogy egy ilyen helyen bazaltos működés előfordul. A kontinentális kéreg nem vékony, a kitörések ritkák, tehát van ideje a lávának oldani a kéreganyagot, s megsűrűsödni. Nincs riftesedés. Szinte semmi sem stimmel egy bazaltos vulkánhoz, aztán mégis.
