Persze hogy nem... Csak nem értem hogy miért nem a gépvásárlás előtt gondolkozunk el az objektivválaszték felmérésén és a lehetőségeken. Meg azt se hogy mennyire nem képesek utánanézni, -olvasni és keresni a neten a szakma technikai dolgainak az emberek. És hogy alapszintű infok hiányoznak a "fotósok" fejéből.
A csodák itt sem filléresek...akár egy 1,5/75 biotart, akár egy 2/24-es japán obit nézek, vagy takumart 1,4/50 vagy 17mm-est, vagy az ide nem is használható Minolták...
Két megjegyzés: Érdemes lenne kérdés előtt visszaolvasni a fórumot, idén te vagy a harmadik vagy negyedik, aki azt hiszi hogy az m42 valami olyan mágia ahol fillérekért csodákat lehet beszerezni az APS-C vázakhoz. A másik ami viszont fontosabb, hogy m42 menetes obikat (szinte) kizárólag a filmes korszakban 24x36mm képméretre gyártottak nagyjából 1950-1975 között. Emiatt 28mm alatt nagyon-nagyon kevés objektivet lehet találni, a 16mm-esek már halszemek, a 17-20mm nagyon ritka és persze drága is. De bajonettesben is drágák, a Tamron 17mm-ese 150-200 Euro, egy Minolta vagy Nikon 20mm 200 Euro fölött van. A Tamronnak eleve túl nagy a szűrőmenete ahhoz hogy előtétet rakhass rá, ahogy a Pentacon 20mm-nek is, de a bajonettes 20-asokra már lehet. (Ha mondjuk egy MILC-et vettél volna, akkor most azért jelentősen több lehetőséged lenne...)
A kitobi torzításmentesen a 28mm-nek megfelelő látószöget adja. Tehát egy kitobival ott vagy, ahol egy 28mmX0,75-el lennél, illetve még ott se. (21 mm valós a 18-al szemben )
Tehát legolcsóbb egy kitobira való jó minőségű 0,75-ös előtét. (18X0,75 az már 13,5 mm, elég széles, majdnem a ff 20 mm-e)
Értem, köszi a válaszokat. Igen a kit a torzítással valahol 29 millimétert produkál, az alap 18-tól akartam valami kicsit szélesebbet és arra vásárolni egy 0.75-ös előtétet. Tudom, hogy rontanak, de a 0.75-ös még elfogadható mértékben számomra.
A te gépeden 30 mm körüli a normál objektív, elég nehéz lesz igazán nagy látószöget adó menetest találni. Az előtétek lerontják az amúgy sem viharos képminőséget.
Gyűjts még egy kis pénzt, és vegyél valami erre a méretre gyártott optikát.
Tudod már most, hogy mekkora az a nagy látószög? Mert egy 10-18 STM jó obi, nem drága, és igazán annál nagyobb manuális látószöget max egy 8 mm-es croposra való Peleng adna, de az halszem, torzítással. Viszont majd mindegyik előtét ( mely kb 0,75-0,5X szorzóval felezi max a gyútávodat ) hasonló, ha nem rosszabb torzítást fog adni. Elérhető lehet egy 20 mm-es Flektogon ( de azok is 30-50 ezer felé másznak ), esetleg egy 29mm-es Pentacon ( 10 ezer ), ez utóbbi elé tudsz tenni előtétet, a 20 mm-es elé nehezen találsz rávalót ( 72 vagy 77 mm szűrőmenet, nagy méret kell, hogy ne vinyettáljon ), vagyis legrosszabb esetben a 29 mm-es elé egy 0,75-ös előtét:
22 mm gyútáv, ami rosszabb, mint a kitobid, egy esetleges 0,5X-össel 14-15 mm, amire szintén van Canon változat ( 15-85 IS )
Szóval az M42-ben elérhető áron nincs UWA opció cropra.
A múlthéten meg tudtam venni életem első DSLR-jét (EOS 1000D) és most már kezd alakot ölteni az egész felszerelésem. Amit nagyon hiányolok még az az, hogy kellene egy széles látószögű objektív, amire majd széles látószögű előtétlencsét rakva elég nagy látószöget kaphatok a CROP ellenére is.
Tudnátok nekem segíteni abban, hogy hogyan úszhatnám ezt meg viszonylag olcsón?
Előre is köszi a válaszokat, további szép estét :)
Tudnátok ajánlani nekem egy Budapesti szakit aki tud objektívet takarítani ? Olyan kellene akit privátban eltudnék érni munkaidő után mert sajnos nem tudok eljutni szervízbe mostanában !
Hát azért az sem mindegy, hogy lehet drágábbra jön ki vmennyivel ha onnan (japánból) jön , ha benyeli az ember az áfát, de makulátlan állapotú, gyönyörű darabokat lehet onnen szerezni. Itthon azért nem ez a jellemző sok esetben. A legjobb amikor kiirják hogy szép állapotban, aztán köszönőviszonyban sincs az objektiv ezzel a kijelentéssel.
Jó az megkiméltnek is. Ha megengedhetném magamnak, csak gyönyörű állapotúakat vennék kintről. Csak sajnos itthoni beszerzéskor sok esetben kompromisszumot kell kötni.
Japánból eddig kétszer vásároltam, egyik esetben nem vonták vám alá mert belefért a 45 eurós összeghatárba, a másik obi belecsúszott az eladó hibájából, de még így is megérte, mert gyakorlatilag sose használt darabot kaptam. Az egyik baj egyébként az, hogy a forint sokat romlott a dollárhoz képest, és ez eléggé növelte az árakat, most már elég nehéz megúszni a jó magyar áfát. A másik dolog, hogy Japánból repülő hozza a Liszt Ferenc reptére, ahol nem lehet meguszni az áfát és a vámot összeghatár felett. Viszont 1 héten belül itt a cucc.
Az Európán kivüli vásárlás kétesélyes, mert ha megállítják a vámon akkor +áfa +vám kerül rá. És ez a teljes árra szállítással együtt. De sokszor hamarabb és nagyobb választékban találsz ott obit, mint itthon. És az ebayon a megkímélt állapot azt is jelenti, nem úgy mint a vaterán a kutya szájából kihúzottat...
Persze, mert az itthoni árfekvésbe bele kell számolni a szopószorót, amiért idekerül, pénzed áll benne és újra eladod. +szopószorzó. De ha vállalsz ilyesmiket importálni Japánból, akkor szólj, mert nekem még Ebayes loginom sem akad, olyan maradi vagyok.
Kicsit eltértem az M42-es objektívektől, én egy kicsit korábbi időszakra gondoltam, amikor még sok értékes fényképezőgép volt hazánkban, mert volt ilyen korszak is. Na de ez nem ide való téma.
Egyébként az ebay-en is lehet jó áron kifogni dolgokat. Például olcsóbban vettem Japánból hibátlan, újszerű Takumar objektívet, mint amennyiért általában itthon kínálják. Itthon kicsit elszálltak az árak M42-es fronton.
Azért túlzásokba se kellene esni... Elmesélem mit vettem a bázeli bolhapiacon: Minolta 4/70-210 Beercan, szép állapot, napellenző, sapkák - 50 CHF, azaz 14.000 jó magyar Ft m42 filmes váz két obival, lepukkant állapotban
Fujica 2,5/135mm fém napellenző és objektivsapka Tamron Adaptall 3,5-4/70-210 ez a három tétel egyben szintén 50 CHF volt...
és ezeket nem kirakodáskor vettem meg, hanem a végefelé...
Kis ország vagyunk, nincs olyan mennyiségű oldtimer kincsünk mint nyugaton. A szocializmus éveiben leginkább a német fotoipar termékeihez lehetett hozzájutni, a nagy márkák elérhetetlen árban voltak. Egy csomó obifajta évente kétszer kerül elő itthon, az ebayon meg havi szinten 5.
A világ mozgatórugója a Pénz, amiből a magyar embereknek kevés van, így a többség mindenét elkótyavetyéli külföldi barátainknak és a végén semmink se marad, csak a szemét, de abból még hozunk is be. :) Sajnos a régi fényképezőgépeket is akkor kezdtük igazán értékelni és egyes emberek gyűjteni, mikor már a külföldiek kirabolták az országot. Nem beszélve arról, hogy sokan dobálnak ki ma is értéktelennek tűnő tárgyakat, fényképezőgépeket, esélyt sem adva nekik, hogy valakinél jobb sorsuk legyen. De azért még akadnak kincsek szerintem, és bízom benne, hogy ezek nem a kukába landolnak.
Ezelőtt negyven évvel egy öreg motorért nem kértek semmit, csak vigyék már el. Az udvar végében álltak az amcsi Indiánok, angol AJS, olasz Gilerák, a sivatagi BMW-k, csak el kellett menni találomra egy faluba és a plébánosnál rákérdezni, hogy kinek van öreg motorja.
Húsz évvel ezelőtt már kevesebb volt, keresgélni kellett kitartóan, ám pl. egy Csepelre nem mozdult volna rá a gyűjtők közül szinte senki, vagy alig.
Tíz éve már, hogy itthon szinte reménytelen fellelni nemhogy értelmes darabot, de alkatrészt sem, csak gyűjtőktől a korábban bezsákoltakból. Elvitték az itthoni kereskedők külföldre, vagy a külhoni gyűjtők vitték akik hozzánk képest tőkeerősebbek voltak.
Mainapság gyakorlatilag elfogyott az állomány, szinte kizárólag egy-két lelkes/megszállott gyűjtő őrzi őket.
Nekem az kedvencem amikor úgy keresnek cuccokat itthon, hogy nem az elszállt ebayos árakon. Nem vagyok rosszindulatú, de ha tudja a kinti árát akkor akár el is adhatja haszonnal amit igy meg tud venni...
Viszonylag sűrűn böngészem az ebayt, sok magyarba belebotlottam már, akiknek elég szép és értékes portékáik vannak. Hogy honnan kukázzák össze azt nem tudom. Itthon is biztos találni ezekből, de lehet inkább más országokból szerzi be. Olvastam egy magyar gyűjtő könyvében, hogy kis hazánkban nagyon értékes fotós cuccok voltak (vannak). Erre sok külföldi gyűjtő is rájött és fillérekért vásárolták meg az értékesebbnél értékesebb darabokat, amikről sok magyar akkoriban azt sem tudta mit érnek.
