Lászlóffy Aladár: Erzsébet-litánia
.Mert lehullott a rezgőnyárfa.
Nádszál királynék földi bája.
Ha gyászruhában jár a páva,
a jó lovas, a szép, a dáma:
a feketék szimfóniája.
Valakiben feloldva hátha
a bécsi Burg budai átka.
Rebellis ügyek patrónája.
A nép között ezerszer áldva.
Ezüstpaláston holdfény-párna.
A Habsburg-lét kis magyar ága.
Magyar királynék golgotája,
anya magánya, nő magánya.
Valódi trón és lelki máglya.
Mert titkos féreg foga rágja.
Aranykulcs - betörve a zárba.
Remegő angyal, rezgő nyárfa
vidéken telt királyi nyárban.
Lebegő holdtükör a sásban.
A kétfejű sas végre másban.
Ezer szerep az összhatásban.
A repülés a zuhanásban.
Imádság-csepp szidalom-árban
a Veronikás-végromlásban.
Magyar fény - osztrák éjszakában.
Egy nemzet bocsánata másban.147
Bús oxigén víg fuldoklásban.
Fenség a boldogtalanságban.
Elvérző gyöngy, haldokló mályva.
Száműzetve a legendába.
A ravatal bronzízű álma.
Nádszál királyné földi bája.
És lehullott a rezgőnyárfa.
In: Bársonyok és Borgiák kötetben
cikk a kötetről: http://epa.oszk.hu/00300/00381/00051/szeles.htm
