Igen, ez a "meghaladás" lehet egy jó magyarázat, ezt még el is tudom fogadni, és értem is. Hát jó, akkor ez van. Lehet, hogy nekem is meg kéne haladni ezt az index fórumot, mert igaz, hogy csak háromévente, de azért még mindig visszajövök :D
Hát köszönöm kérdésed, elég sok minden történt azóta, hogy nem beszéltünk. Én a tévé után visszakeveredtem nyomdaiparba, és 4 évig egy nyomdában voltam, aztán több kis nyomdában is dekorációval foglalkoztam. Nem mondom, hogy rossz volt, de valahogy nem találtam a helyem. Aztán a kovid rendesen felborította az életemet (illetve nem a kovid, csak az volt a katalizátor). Jött egy sugallat, hogy én valahogy nem azt csinálom, amit kéne. Úgyhogy beíratkoztam egy szociális asszisztensi suliba, és meg is csináltam. Egy darabig hajléktalanszállón dolgoztam asszisztensként, aztán házi gondozó lettem, megszereztem a gondozói képesítést is, úgyhogy most azt csinálom. Járom a várost, és gondozom a papáimat, mamáimat. Most a változatosság kedvéért pedikűrös is leszek, jövő héten lesz a szakvizsgám, de már mindenkinek mondtam, hogy ha még egyszer a fejembe veszem, hogy valamit tanulni szeretnék, akkor valaki vágjon fejbe!!!! :D
Hát igen, még szerencse, hogy csak a gyerekek öregszenek! :D
Haha, igen, benéztem én is a Csapos Ogréba, és láttam, hogy a Botsinkaival dumáltok néha. De oda valahogy nem volt kedvem beköszönni, ki tudja, miért. Azért nekem ez a teázó marad a "virtuális otthonom" :)
Stabilan CséCséről tudok, Babi hol benéz, hol nem, voltak itt nickek, akiket kedveltem, de ők annyira nem , hogy maradtak volna, Álomhajósról legalább olyan régóta nem tudok, mint rólad, ha nem régebb óta.
Hiányzik is.
Most már Embim is kikopott.
Képzeld, átnéztem Csapos Ogréba, Botsinkai benézett, reagáltam rá, de ennyi csak.
Úgy látszik, van rá képesség, hogy sok-sok éven keresztül csak úgy átlendüljünk .
Ahogy megy az idő, és Isten ments, h azt írjam, öregszem :) egyre többet nosztalgiázom. :)
'Ez olyan érdekes, miért akarja valaki az egész múltját kitörölni innen? Még ha nem is ír ide soha többé, mit zavar ez bárkit is? Nekem például tök jó érzés visszanézegetni régi beszélgetéseimet :)'
Igen, ezt én is végigfuttattam magamban, és nekem se tiszta, mi szükség volt/lett volna rá, mikor el lehet tűnni szépen, észrevétlen is, de eltettem a „nem vagyunk egyformák” zsebbe. Kicsit úgy éreztem, olyan lehet ez, mint amikor valaki egy csalódás, szakítás után, munkahelyváltáskor, stb., életmódot vagy frizurát, dizájnt is vált. Mert kifelé és befelé is jelezni akar, netán meg akar haladni valamit. Úgyhogy tökmindegy, tetszik-e vagy sem nekünk, kívülállóknak az az új kinézet, hozzáállás, a lényeg inkább ott van, hogy tudjuk elfogadni, tiszteletben tartani.
Jól tetted, hogy benéztél... Cigiügyben én is ezt a fokozatos utat (e-cigi, aztán az ízesített) hallottam hasonló cipőben járó kolléganőtől, de azt látom, ezek mellett is szükséges azért az erős elhatározás.
Megvagyunk, nagyjából ugyanott és ugyanúgy, – csak a gyerkék nőttek, emberesedtek meg. Veled mi van? – Te vagy, aki elkóboroltál innen, mesélj...:-)
Hát én ilyen három lépcsős leszokást csinálok. Már tavaly nyáron átszoktam az iQuos nevű elektromos hevítőrudas cigire, de ezzel még csak a kátránytól meg a füstszármazékoktól szabadultam meg, a nikotintól nem, mert ezek nikontintartalmú cigik, speciális dohánytermékek. A nikotintól való megszabadulást azt 6 hete kezdtem el, és most ilyen nulla százalékos (mentaleveles és tealevélből készült) cigiket pöfékelek, de hát nagyon hiányzik belőle a nikotin, sajnos :(((( Aztán, ha már ez stabilan menni fog, akkor erről is le kell majd állni, mert csak elnyújtja a leszokást. Hát így... :)
Nem baj, kitartok. Örülök, hogy beszélünk. Mi újság veled? Kiről mit tudunk?
Ez olyan érdekes, miért akarja valaki az egész múltját kitörölni innen? Még ha nem is ír ide soha többé, mit zavar ez bárkit is? Nekem például tök jó érzés visszanézegetni régi beszélgetéseimet :)
Sziasztok :) Néha benézek ám ide, nagy ritkán, egy-két oldalt visszaolvasok.
Most éppen a cigiról való leszokás hozott vissza, mert benéztem egy tematikus topikba, hátha kapok ötleteket. De megdöbbentem, mert utoljára 3(!) éve szóltam hozzá.
Volt itt nem régen egy hozzászólása, az legközelebb " Törölt nick"-re váltott, de már az sincs itt. Mindenét törölte.... most megnézem a verses topikot, ott mizu van....
De minek is.... ha nincs nickje, a verseit törölt nicken úgysem ismerem fel...🤔
"CséCsé, neked mikor van lehetőséged ilyesmit hallgatni ? :)"
Jó kérdés.:)
Mosogatás közben (ha nincs ott senki), kertészkedés közben (bár a madarak többször előnyt élveznek), utazás közben (ha nem olvasok/alszom), lefekvés előtt (bár abba hamar belealszom). És a "hallgatni", az pontos kifejezés. Nézni mindeközben jóval kevésbé tudok.:)
Érdekes, hogy mikor pár napja a tanulásra érdemes versek közt bóklásztam, találtam egy nagyon hasonlót. (De a Reményik-vers jobb.:)
Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről
Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet, gyönyörü szavakat, igéző szavakat, hiába, hiába: egy fül sem fülelte, egy szív sem szívelte a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam rakni az erdőben: nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, – hiába, hiába! Gyujtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, – az Ur áll mögöttem.
Ez bizony nagyon jó ötlet. Tudod, miért ? Mert pont a napokban került a szemem elé Reményik Sándor Kegyelem c. verse, amit úgy szeretek, és akkor bennem is felmerült, jobb lenne, ha kívülről is tudnám.😊
Egy időben a Miatyánkkal voltam így. Tudtam a hagyományosat, aztán egy másikat megtanultam , mert azt mondták, az az igazi, majd egy újabbat, mert azt meg ajánlották.
Most egy eredeti, arámi nyelven is meg van, az is más szöveg, felmerült bennem, hogy talán az eredeti nyelven sajátítom el...., de ezt már túlzásnak találom, így ez elmarad. 😉
Szóval tanulni fogunk...... hááát, sosincs későn, azt mondják.😂
Viszont voltunk most egy előadói esten, ahol többek között elhangzott Faludy György meglehetősen borús verséből ez a részlet:
Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv sem lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet.
És megint rámjött, hogy kéne verseket tanulni. No nem közvetlenül ettől a részlettől támadt fel az igény bennem ismét, hanem inkább egy bácsikától, aki e versszak kapcsán elmesélte, hogy mióta nyugdíjas, verseket tanul az unokáinak (na, ez tetszett:), meg összeállított magának és a barátainak 4-5 estnyi vers-sorozatokat (jó kis mániát talált magának:).
Szóval lehet, hogy tényleg nem árt betárazni...:)
Főleg, hogy nagyobbik kisunokám nagyon szereti a verseket, meséket, és kezdek kifogyni a repertoárból, szóval...:)
Úgyhogy most hozok is egy aktuálisat:
Kányádi Sándor: Április hónapja
Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet; mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, s ránevet a fényben hunyorgó világra.
(Amúgy én nem tartom túl nagyra őket: jólesnek, bár olyan kis egyszerűek... – És ezt nem azért írom, hogy tiltakozz: nem várok rá választ.)
Viszont hoztam egy filmet: kicsit lassú ugyan, de valószínűleg tudatosan az. Babi filmjei (Mi otthonunk, És az élet megy tovább) jutottak róla eszembe...
