Nem teljesen lekvár, de házi készítmény az alábbi történet eredménye is.
Bevallom, korom és fiú létem ellenére tegnap délután érzelmi kitörésem volt. Órákig csak sírtam a konyhában.
Viszont este nagyszerűt lakmároztam sültkolbászból és a kertből délben kiásott tormából.
Ma reggel hallottam, hogy valamennyi, még megmaradt hazai konzervgyár fontolgatja a bezárást, felszámolást. :DD
Összetevők E adalékokkal :)))
E - ecet 1 dl E - víz 2 dl E - cukor 3 E-vőkanakál E - torma kb. 500 g
A vizet felforraljuk, feloldjuk benne a cukrot és hozzáadjuk az ecetet, majd lehűtjük.
Közben sírás rívás mellett megpucoljuk és lereszeljük a tormát. A végén ráöntjük a kihűlt levet és üvegekbe rakjuk.
A torma darabolása és pucolása hosszan tartó és nehézkes meló, mert kemény a gyökér és elég sok hibás részt kell kivágni belőle. Én 1-2 centis kockákra vagdostam. Így észrevehető a belsejében megbúvó hibás, barna rész is. Ugyanakkor az apró kockákat egy zárható fedelű aprítóba rakva a gép pillanatok alatt finommá őrli. A keserves rész a fedél nyitásával kezdődik, mert az erős illat azonnal kitüremlik.
Az én álmom a feketeszeder, az a baj, hog az erdei az szúrós, túlnyomóan. Bár úgy hallottam, van tövistelenített változat is. Már lenne is ültetvényem - ha lenne kertem.
Igaz. :) Én megoldottam a kérdést, pár éve a magról növesztettem csipkerózsát. 80 tő lett belőle, ma már egész kis erdő. Az idén fogom szétültetni és ritkítani, mert már kezelhetetlen sűrű.
A bodzával nem volt sok gondom. Beleraktam egy fetékesvödörbe, vízben, aztán egy tálba leszemeztem. Kevesebb meló volt, mint a szőlőlekvárral műveltem -a fene egye meg.
Az olyan tearózsa-szerű, nem? Úgy néz ki, mint valami piros törpe alma, azt hiszem. Ezek itt csipkebogyók,csak nem igazán kicsik, legalábbis jóval nagyobbak, mint a házunk melletti, verébszaros bokron lévők. De a csipkebogyót keményen kell szedni, ha ki akarom kotorni a belsejét, nem? Amúgy van már puha is, a a helyszínen szoktam kinyomni és elszopogatni.
Akkor a munkahelyeden valószínű nem a közönséges csipke van, hanem a japán rózsa. Majdnem diónyi bogyók vannak rajta és nem olyan erősen piros a színük.
Sütemény-töltelékbe talán kicsit sokminden van benne, én egyszerűbb recepten gondolkozom. Részleteket egyelőre nem írnék, először kipróbálom ötleteimet, és majd utána jelentkezem.
Tudom, hogy a kökénynek jót tesz egy kis fagy, nálunk volt már 1-2 reggel, amikor az utcán a kocsikat lefagyva találtam - persze egyik se az enyém, meg túl korán is indulok melóba, a fene egye meg-, ebből gondoltam, hogy már jó a kökény. Amikor szedtük, meg is ettem párat, nem volt rossz, még ennyira sem volt fanyar, mint a lekvár amibe egy csomó cukor is volt már... Amit csak én eszegetek, meg a kökényrajongó fiam, de mi se túl lelkesen.
Viszont a melóhelyemen néztem, egészen szép, nagyszemű a csipke, lehet, hogy viszek egy kiskanalat és csinálok lekvárnakvalót, ráérek. Az itthoni bogyók feleakkorák voltak, pucolás=agyhalál.
Épp most hűlnek a "narancsos sütőtök" lekvárjaim. Inkább narancs, mint sütőtök, de nagyon finom, az biztos! (Vagyis ízlés kérdése!)
NARANCSOS SÜTŐTÖKLEKVÁR (7-8 db 200 ml-es üveg)
- 800 g tökhús - 250 g aszalt sárgabarack - 0,5 l narancslé - 1 bio narancs reszelt héja - 3 ek citromlé - 500 g zselésítő cukor (3:1) - 4 ek vaníliaszirup
A tököt és a sárgabarackot apróra felkockázzuk, a narancslével és a narancshéjjal egy nagy edénybe tesszük. Rálocsoljuk a vaníliaszirupot és kis lángon kb 20 perc alatt puhára főzzük. Az egészet pürésítjük, és hagyjuk kihűlni. Belekavarjuk a citromlevet és a zselésítő cukrot, és állandó keverés mellett ismét felfőzzük. 3 percig hagyjuk főni. Azonnal tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk. Azután visszafordítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
A tököt és az aszalt sárgabarackot felkockáztam, ráöntöttem a narancslevet, citromlevet, vanília aromát, beleszórtam a narancshéjat, 60 dkg cukrot és elkezdtem főzni. 45-50 perc alatt puhára főtt. Összemixeltem, és beleszórtam a maradék cukorban elkevert zselésítőt, 3 percig főztem, majd üvegekbe töltöttem. 5 perc fejre állítás után, most a talpukon állva hűlnek. Szerintem finom lesz! :-)))
A következő egy olyan sütőtök lekvár lesz, ahol csak sütőtökből némi fahéjjal fűszerezve főzöm a lekvárt. De az almával keverés is megfordult a fejemben. Szerintem ki is fogom próbálni, mert olcsón sikerült sütőtököt venni, így van bőven! :-DDDD
A kökényes-mákos csiga adta a következő ötletet: Tökös-mákos ... (a külalak most lényegtelen).
Régebbi kisérleteimből tudom, hogy a sütötök nem sül meg a sütiben, még úgy sem ha félig megfőztem. Ha viszont teljesen megfőzöm, akkor már lehet lekvár állagú is, és sok receptbe felhasználható. Almával keverhető ugyan, de nem mindenhova szükséges. Almás receptekbe a füszere lehet a hagyományos fahéj, v. fahéj-szegfűszeg kombináció; de a mákosokhoz inkább a gyömbéres, v. narancsos-gyömbéres fűszerezést sejtem jónak(a lekvárba). Keressetek rá.
A mákos csigát szerintem a sütötöklekvárral ugyanúgy meg lehet csinálni.
Nem feltétlenül kell minden lekvárt vajaskenyéren megenni. Némelyik inkább süteménybe jó. Én az utolsó tavalyi kökénylekváromat feláldoztam a kökényes-mákos csiga kipróbálására. És nagyon finom lett. Bár az én lekvárom nagyon minimálisan fanyar csak.
Elkövettél egy nagy hibát basinger.Illetve inkább kettőt.
1.nem vártad meg a fagyokat,
2.ha nem vártad meg, legalább betehetted volna a fagyasztóba 1 napra, a végeredmény ugyanaz.
Akár hiszed, akár nem, negyed anyira sem lesz fanyar, mint előtte. Nem véletlenül mondják, hogy meg kell várni a fagyokat.
Én még most is rácsodálkoztam, mikor felbontottam, hogy milyen jó lekvárt sikerült tavaly csinálni. jóillatú, jóízű, kicsit a szilvához hasonlít.
Nem a győzés kedvéért mondtam. :) Csak én az idén egy álló napig bogyózgattam a bodzát. Igaz, egy műanyag malterosládányit szedtem. A szedés gyorsan ment. :DD
Ha van helyed, dugj a földbe pár szem diót! Lehetőleg a végleges helyére. Nálunk van két nagy öreg fa, meg egy fiatal. Ezek termők. És a napokban vágtam ki vagy tízet, amiket az öregekről ugyanígy neveltem. A csoportból hármat meghagytam, azok is teremnek már. Úgy 8-9 éve dugtam el a magokat.
A csipkebogyót én még nem szedtem le, csak próbáltam, de nagyon kemények. Akkor érdemes, ha már megcsípte a fagy. Talán még egy hónap kell neki! A naspolya is ilyen. Levert a szél pár darabot, de még élvezhetetlen. Persze olyankor már rosszabb, a hideg vagy nyirkos idő miatt a szedés. A bogyók egy része akkor már puha, szétmegy az ember kezében. Én bort készítek belőle, azzal nincs annyi gond, mint a lekvárral és igazán finom édes, desszert jellegű ital.
A szintén úgy tíz éve ültetett kis birskörténk viszont az idén eszméletlen mennyiséget hozott. Már pihennek az üvegben.
Én épp a birsalmasajt főzésen vagyok túl, és hasonlóképpen fogadkoztam.... :-)))))
Két órán át rotyogtattam a paszírozott birsvelőt, és még a korábbiaknál is nehezebben akart színesedni. :-( Jól lefröcskölte a kezemet is párszor, ugyan nem égésnyomok, de fáj. Ezen kívül a főzőlap környéke tiszta pektines birs. :-(
Persze tudom, hogy mikor Karácsonykor eszegetjük a birsalmasajtot, erre már nem fogok emlékezni. :-)
Kölykökkel kimentem a házunk mögé, kökényt és csipkebogyót szedni. Nem tűnt nagy kihívásnak, tekintve, hogy több hektár kökény nő mögöttünk, a meglepő az volt, hogy nem volt sehol gyümölcs. Végül hazafelé egyetlen ép bokor azért akadt, arról lejött úgy 1,5 liter mennyiségű bogyó. Otthon vízzel felfőztem, krumplitörővel, habverővel igyekeztem a magról mennél több gyümölcshúst lementeni, végül tésztaszűrőben passzíroztam. Cukorral lekvárrá főztem. Finom, pikáns ízű, emellett olyan fanyar, hogy Julia Roberts szájából segglyuk-szerű gyűrűt csinálna.
Volt némi berkenye. Szép, piros gyümölcs, ám meglehetősen jellegtelen ízű a lekvárja, viszont szintén fanyar némileg, nem éri meg a fáradtságot.
Csipkebogyó. Ezt alapos mosás után elkezdtem szemenként kiskanállal kikaparni, ám amikor kiderült, hogy minden szem 1 - 1,5 perc, abbahagytam. Kislábos, víz, fedő, platnira vele. Ma reggel átpasszíroztam, szürleményt kis vízzel újrapasszíroztam, végül a mártást teaszűrővel tettem szőrmentessé. Felfőztem, némi citromsav bele, végül sok cukor. A kölykök ezt megeszik, a másik kettő lekvár rám marad, úgy néz ki. Bár a fiam imádja a kökényt -már nyáron, éretlenül is megette...-, azon osztozik talán velem.
Idén elcsesztem, jövőre azonban ügyelek rá, hogy sok bodzát és erdei szedret szedjek, azok a legjobbak. Egyik sem fanyar, viszont jellegzetes ízű és töredék annyira munkaigényesek, mint mondjuk a csipkebogyó.
A kökénynek kb. október végén lesz itt az ideje, úgy számolom. Tavaly november elején jöttek az első éjszakai fagyok, akkor mentem szedni. Néhány változatának majdnem későn volt, hamarabb lepotyogott minthogy leszedhettem volna, csak nagyon óvatosan... A keményebb változatok meg nem is annyira jók, szerintem. A puhább fajta jobb ízű is.
