Sziasztok! Én egy fiatal srác vagyok. Van két dilemmám: Házasodjak-e vagy ne, legyen gyerekem vagy nem. Illetve gyerekeim. Szeretném, ha összegyűjtenénk azokat a dolgokat amik ezek mellett ill. ellen vannak.
Majd rá fogsz jönni, hogy az élet nem így működik! Egy kapcsolatban, főleg egy házasságban alább kell adnod az igényeidet, de főleg az ego-dat kell egy kicsit visszafogni!
Látszik, hogy még nagyon fiatal és tapasztalataln vagy.
Mélységesen egyetértek veled! Én már azt is nagyon becsülendő és csodálatos dolognak tartom, hogy valaki 37 évesen vállal gyereket! Nincs ezzel semmi gond! Főleg, hogy ebben a korban már nagyon sok problémával kell megküzdeni a terhesség folyamán. Szóval szerintem nem az a lényeg, hogy ki hány évesen szül gyereket. Attól még nem lesz valaki kevésbé jó anya, vagy apa, hogy idősebb korában vállal gyereket!
Én mindig úgy terveztem, hogy fiatalon fogok szülni, de ez nem jött össze. De nem bánom, mert most alakult úgy az életem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel le tudom élni az életemet!
Azért fura dolognak tartom, hogy a topiknyitó itt nagy dolgokkal egyensúlyozik, holott még nagyon fiatal! Szóval nem tartom túl okos gondolatnak, hogy elítélsz valakit azért, mert 37 évesen szül gyermeket! Így alakult az élete!
Azért én olyan szintig sosem mentem el, hogy magamnak ártsak azzal, hogy tolerálom a másik rossz tulajdonságait. De az élet nem fenékig tejfel, úghogy senki sem tökéletes. Ergo, minden kapcsolatban törekedni kell arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amiben mindketten jól érezzük magunkat!
Nekem is vannak hisztis napjaim, van amikor a párommal nem lehet bírni! De imádjuk egymást és a következő pillanatban már röhögünk a hülyeségeinken. Borzasztó szerencsésnek érzem magam, hogy én megtaláltam a másik felem. Ha a másik fél úgy tolerálja a másik hülyeségeit, hogy az már neki nem jó, akkor azt a kapcsolatot már rég megette a fene. Nincs semmi értelme!
egy picit elönt a pulykaméreg ezektől a hülyeségektől!
komolyan nem érzed hogy milyen problémás dolgokat feszegetsz?
az lenne az ideális ha magas szőke izmos gyerekszerető férje (aki hűséges) lenne egy alacsony, barnabőrű, felkete hajú, közepes-ámde köte alakú- mellű, nem baribaba szerű, ám azért nem is férfias gyönyörű nőnek.
20 évesen menne férjhez és 22, majd 25 és 28 évesen születne a 3 gyerek.
próbálták bizonyos országok bizonyos nem jó emlékezetű kisérleteikkel az ilyemit..
hülyeség.
nehogymár azért ne szűljön vki akár 42 évesen gyereket mert akkor majd milyen lesz 20 év mulva..
Szeintem nem a jelennel van ugymond baj. Vagyis hogy most 37 éves vagy és van gyereked. Hanem amikor te 57 ő meg 20. Akkor ütköznek ki a gondok, meg kamaszkorban. Gondolom...
"De én azt gondolom, hogy minden kapcsolat arról szól, hogy alkalmazkodni kell egymáshoz. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és ezeket bizony tolerálni kell egymásban! Nekem is volt egy félresikerült kapcsolatom és nagyon sokat tanultam belőle! Azokat a hibákat soha többé nem követem el!"- Van amit már csak ugy tolerálhatsz ha magadnak ártasz. Túl sokat nyelsz le. Magadat nem szereted stb.. Szerintem mindenkinek magának kell olyan fontosnak lennie mint a másik, ergo ne tegye tönkre magát valami homályos "nemesnek" gondolt dologért, vagy azért mert most házas lett és akkor "jó férjnek", de leginkább "jó feleségnek" kell lennie. Nők hajnalmosabbak erre. Szóval a lényeg talán hogy a saját igényeim legyen a másikéval egyenrangúak.
Nekem 22 évesen ért véget egy 6 éves kapcsolatom, 10 évig úgy éreztem egyedül élem le az életem, be is rendezkedtem. 34 éves koromban megismertem valakit, akivel jól kijövök, 35 éves koromban megházasodtam, két év múlva megszületett a fiam. Akkor szerinted én az unokámat szültem meg? Tehetek én arról, hogy valaki úgy gondolta 6 év után, hogy ő eddig csak kihasznált engem, most mással kezd egy teljesen új éltetet? Bár előtte két évvel, amikor békében szakítani akartam nem engedett el.
Szerinted nekem már nincs jogom az anyaságra 37 évesen vagy nevetséges az, akinek így alakul az élete ?
Hát ez tényleg így van! Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megtalálta a másik felét! De én azt gondolom, hogy minden kapcsolat arról szól, hogy alkalmazkodni kell egymáshoz. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és ezeket bizony tolerálni kell egymásban! Nekem is volt egy félresikerült kapcsolatom és nagyon sokat tanultam belőle! Azokat a hibákat soha többé nem követem el!
És valóban így van egy házasság és egy gyerek is óriási kihívás. Egy baba mellett nagyon sok mindent fel kell adni! Nem az lesz a legfontosabb, hogy a szülőknek mi a jó, hanem az, hogy a babának minden meglegyen! Ez is alkat kérdése, de én úgy vagyok vele, hogy a leendő gyerekemért mindent! Inkább neki veszek valamit, minthogy legyen egy nyolcszázadik felesleges ruhát.
De mondom, nekem óriási motivációt jelent a 27 éves, négy gyermekes barátnőm! Mert ő nekem mindig azt mondja, hogy neki nem nyűg felkelni éjjel szoptatni a gyerekeket, nem nyűg hatodjára átöltöztetni őket! Stb. Szóval én nagyon hasonlóan gondolkozom!
Én nagyon vágyom mind a házasságra, mind a gyerekre! Mert sztem egy kis ember egy csoda, ami két emberből jött létre! És fantasztikus lehet nézni őket, ahogy felnőnek!
de nem am,en mar csak tudom,18 evig eltem egy szar hazassagban.....Viszont abbol nagyon sokat tanultam,tehat megsem volt hiabavalo..Most mar tudom,hogy egy kapcsolatert mindennap meg kell kuzdeni....Meg ugye jobban kell valasztani...ebben 18 evesen az ember nem a legjobb,elismerem
"Egy jo hazassagban/kapcsolatban a masik TARS csupa nagybetuvel..Akivel megosztja az ember a vacak kis napi dolgait,aki segit,ha rossz a passzban van,akivel meg lehet osztani,beszelni a kozos elmenyeket....akinek az ember orommel foz ebedet,akirol szivesen gondoskodik,nem kenyszerbol......" -Nem mindig ilyen idillikus egy kapcsolat...
vitatkozhatok kicsit?? Nekem van 3 gyerekem,a legnagyobbat 20 evesen szultem,a legkisebbet 37 evesen..Eg es fold..Lehet,hogy unokat szultem magamnak,de ezerszer tobb turelmem van a kicsihez,mint volt a nagyokhoz.Egesz maskepp csinalok mindent,eleg erett vagyok ahhoz,hogy ne masok mondjak meg,hogy kell gyereket nevelnem,mar magamtol is tudom...
es igen,egy gyerek kotottseg..aki azt mondja,hogy vidaman es dalolva kel fel hozza ejjelenete 10-szer,az hazudik...Aki szereti,hogy a gyerek lehanyja,az is..Es igen,nem kis anyagi aldozat....De a fene egye meg,ki a fenenek kell a harmincadik ruha???
Nekem legalabbis sokkal nagyobb oromet okoz,ha a kolykok eljutnak taborba,jo es szep cuccaik vannak,hogy egyutt nyaralunk kulfoldon-belfoldon,hogy elmenyeket szerzunk...es mindenzt egyutt....A csalad ,a feleseg azert sokkal tobb annal,hogy legyen,aki elmosogat....Egy jo hazassagban/kapcsolatban a masik TARS csupa nagybetuvel..Akivel megosztja az ember a vacak kis napi dolgait,aki segit,ha rossz a passzban van,akivel meg lehet osztani,beszelni a kozos elmenyeket....akinek az ember orommel foz ebedet,akirol szivesen gondoskodik,nem kenyszerbol......Ha ra nezek a gyerekre,nem a magam reprodukciojat latom,hanem az apja kicsinyitett masat lanyban......
en voltam mar hazas,az nem sikerult...most 8 eve elunk a parommal egyutt ugy,hogy nem vagyunk osszehazasodva,de ez az,amirol kislanykoromban almodtam..Nem ferjrol,tarsrol
azért nem tipikus az életed... (valószínű jobb lenne ah ez lenne a megszokott, de ma ez nagyon ritka és szerencsés). pl olvassátok ezt el: http://www.privatbankar.hu/html/cikk/kommentar.php?kommentar=18625
Meg persze házasság mellett szól a magány. Ha az ember nem házasodik meg, meg nem lesz gyereke akkor magányos is lehet. + ha idős lesz nem lesz aki gondoskodjon róla.
Szerintem a mai világban már az sem számít gázosnak, hogy valaki harminc felett állapodik meg és alapít családot! Folyamatosan tolódik az idő!
Én, mivel nő vagyok, gyerekkorom óta arra vágyom, hogy férjhez menjek és gyerekeim legyenek! Én így vagyok programozva, plusz ilyen értékeket hoztam magammal a szüleimtől!
Nekem megvan a férj- és apajelölt és minden vágyunk, mindkettőnknek, hogy mihamarabb családot alapítsunk! Ez kb 2-3 éven belül be is fog következni! Teszem hozzá én 25 vagyok, ő pedig 29 lesz!
De van egy nagyon jó barátnőm, aki 27 éves. Alig 21 évesen férjhez ment, 22 évesen született az első kisfia, 24 volt, mikor a második és idén februárban megszülettek az ikerlányai. Csodás házasságban él, és tiszta idilli az egész élete! Szóval nekem ő is egy nagyon jó motivációs bázis. :D
Számomra azt gondolom nem lesz nyűg az, hogy éjjel fel kell kelni a gyerekhez, hogy gondoskodni kell róla, ilyesmi! Nyilván ez megerőltető anyagilag! De mindig lehet kifogást és ellenérveket találni a házasság és a gyerek ellen. És aztán addig halogatja az ember, amikor már ott tart, hogy nem is lehet gyereke, vagy nagyon kicsúszott az időből!
De nyilván vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nekik fontosabb a szabadság, az anyagi biztonság, stb. Őket is megértem! De nekem ez az életcélom, hogy boldog házasságban éljek és gyerekeket szüljek annak az embernek, akit mindennél jobban imádok és aki mellett szeretném leélni az életemet! Számomra jobb példa nem is kell, mint a szüleim, akik 26 éve élnek boldog házasságban!
halálosan komolyan mondtam hogy először keressél egy nőt. nem "általában" kell házasodni, hanem a Manci vagy a Bözsi az alany. majd ha ott áll/fekszik a Bözsi, akkor gondolkodj el ezen a kérdésen. általában meg topicolni lehet...
én alapvetően diplomáig ilyenen nem gondolkodom, de vallásos vagyok, ez egy fontos érv amellett, hogy egy női egyeddel egyházi-jogi kapcsolatot létesítsek.
De úgy vagyok, hogy majd az adott helyzet eldönti.
hát szerintem először ezt gyakorlati úton közelítsd meg. ha találsz rá jelentkező megfelelő egyedet (aki szintén ilyesmi filozófikus hajlamú)akkor gondolkozz, addig felesleges ezen agyalni. majd az asszony megmondja hogy hogy lesz és kész. agyalni észérvekkel leírható dolgokon kell, nem ezen. szerintem.
Még vannak érvek mindkét oldalon. Pl. az érzelmek. Ha feleséged van lehet köztetek egy jó érzelmekkel teli kapcsolat is. Persze az is lehet hogy hamar elhidegültök, megutáljátok egymást.
