Alföldi pásztoraink öltözéke még a XX. század első felében is hasonló volt. Manapság már csak a Hortobágy környékén mutogatják magukat ilyen ruhaneműben a turistáknak.
A kitaláltközépkoros dologról nem mernék nyilatkozni, de – ahogy azt már többször írtam – köznépi temetőink csontanyaga alapvetően hunogur, így túlnyomórészt valóban hun-avarok vagyunk... A magyar népnév azonban csak Szt. István korára terjeszkedett ki a Kárpát-medence egészére.
„Ezután kivonultak a langobardok, áthatoltak Toscanán egészen Rómáig, gyújtogattak, Petra Pertusát lángba borítva elpusztították, és felépítették az előbb említett langobardok Forum Corneli városát, majd ugyanezt tűzzel elemésztették. Azokban a napokban felkelt az avarok népe, s Pannóniába jött.”
„A híradás, miszerint a langobardokat Narses, Itália bizánci alkirálya (exarchája) hívta volna be bosszúból, amiért II. Iustinos császár felesége, Sophia megsértette őt, néhány más forrásból is ismeretes. Hogy történetileg hitelesnek tekinthető-e ez az állítás, erre vonatkozóan a modern tudományban eltérőek a nézetek; ma mintha a szavahihetőség elvetése lenne a szélesebb körben elterjedt felfogás. Persze az avarok története szempontjából ennek a kérdésnek a jelentősége elenyésző: a langobardok elköltözése nyitotta meg előttük Pannóniát, akár Narses hivására, akár anélkül indult meg a kivándorlás. – A második indictio eleje 568. szeptember hava. Ez a terminus post quem arra vonatkozóan, hogy az áprilisban felkerekedett vándornép mikor hagyta el Pannonia földjét, átlépvén Itália határát. Valószínű, hogy az avarok ekkor vagy közvetlenül ezt követően tehették rá kezüket Pannonia egészére (egyelőre persze Sirmium vidékének kivételével).”
Egyes források szerint a nagy hadvezér, Itália bizánci exarchája, a herélt Narszész hívta be a longobardokat Itáliába, hogy a császárváros ingatag politikai hangulatával szemben biztosítsa magát.
Historia Langabardorum codicis Gothani:
„Ama Alboin elindította és elvezette a langobardokat Itáliába. Narses proconsul, Itália helytartója hívta oda őt; Narsest ugyanis megijesztették Sophia császárné fenyegetései. Amidőn a langobardok kezdtek kivonulni Pannóniából, abban az időben az avarok szerződtek és baráti szövetséget kötöttek a langobardokkal, sőt írott okmány is készült, miszerint kétszáz esztendeig minden háború és vita nélkül visszaengedik arra a részre, amely az ő földjük volt, az elvándoroltakat, ha azok Pannóniába visszatérni kényszerülnének, s ugyancsak teljes kétszáz évig készek lesznek segítséget vinni Itáliába, ahova amazok útnak indultak. Alboin, a langobardok királya igen népes hadát április hónapban húsvétkor az első indictio idején kivonultatta Pannoniából. Itália határán a második indictio legelején kezdett zsákmányolni, majd a harmadik indictio folyamán urává lett Itáliának.”
Külön kiemelendő, hogy a longobardok elvonulásáról hivatalos írásos megállapodás készült, ami jelzi a várkonyoknak a nemzetközi jogban, ill. a szerződéses viszonyokban való jártasságát.
Horváttal kapcsolatban már akkoriban is csak mocskolódásra tellett. Erőszakos német tudósok (Hunfalvy, Budenz stb.) szívós kitartással derékba törték azt a – nemzetközi viszonylatban is korát messze megelőző – kutatási irányt, amelyet ő folytatott. Rengeteg dolgot felismert, megsejtett, amit majd csak a XX. század régészeti feltárásai fognak véglegesen igazolni. Szentpétery pedig azt nyilatkozta róla, hogy diplomatikája (= oklevéltan) kiállja a modern idők követelményeinek próbáját.
una incompiuta Cosmografia (Cosmographia, 1461) in tre parti: "Uso, sito, costumi e condizione dei Germani" (De ritu, situ, moribus et conditione Germanorum), "L'europa" (De europa), "L'asia" (De asia).
------------------
Szivesen segítek, hogy közöld Bakayval.
Ugyanis ő végig ment a témán és nem véletlenűl írta, hogy nem írta Poccolomini.
Üdv.
És természetesen Zsirai sem írt igazat.
Több mint tíz éve írta ezt le. Sok mindent próbáltak cáfolni az adatai közül, de evvel nem kísérletezett senki.
Próbáld meg.
Egyébként nem először fordul elő ilyen.
Horvát Istvánra is tudósok fogták rá, hogy így magyaritott: Nebukonodozor= Ne bolondozzon az úr!
És nem is egy prof állította ezt.
Még napjainkban is volt professzorral erről vitám.
Sőt, a jelek szerint maguknak a longobardoknak egy része is visszamaradt, és a várkonyok alattvalójává vált.
Michael Syrus (X, 21) írja Joannész Epheszinosz (VI, 45–46) nyomán:
„A rómaiakat [Bizáncot] ismét szorongatták ama avaroknak [hunoguroknak] nevezett csúf barbár nép fiai, akik hajfonatokat viseltek, és akik Kelet határairól vonultak el, és vándoroltak ki. Ugyanezt tették a nyugati-szklavin [szláv] nép fiai, s rajtuk kívül még a langobardoknak nevezettek is, akik az avarok királyának, a kagánnak voltak az alattvalói.”
Ismét hallunk tehát a hungárusok szláv rabszolgáiról is.
„Bizonyos, hogy Alboin sokakat vitt magával Itáliába azoknak a népeknek a fiaiból, amelyeket más langobard királyok vagy ő maga meghódítottak. Ezért a falvakat, amelyekben ezek laknak, mind a mai napig gepida, bolgár, szarmata, pannon, szvév (sváb), noricumi vagy más ilyesféle elnevezéssel illetjük.”
Szádeczky-Kardoss:
„Mivel a fenti híradás a kérdéses népek egy részének a langobardokkal együtt történt Itáliába költözéséről szól, fel kell tételeznünk, hogy ugyanezeknek a népeknek a másik része Pannoniában, illetve annak szomszédságában visszamaradt, s így a honfoglaló avarok alattvalója lett.”
„...a langobardok Pannóniát barátaikra, az avarok népére hagyták. Ezt maguk 42 évig birtokolták. Feleségeikkel, gyermekeikkel és minden tulajdonukkal vonultak ki Pannóniából április hónapban, az első indictio évében, az úr húsvétja utáni második napon, amely április elsejére esett, mikor Urunk emberré válásától fogva ötszázhatvannyolc év pergett le. Aztán a langobardok a friauliak határán keresztül Itáliába vonultak.”
„Akkor Alboin saját szállásterületét, azaz Pannóniát barátainak, a hunoknak juttatta, persze azzal a kikötéssel, hogy ha a langobardok valamikor visszatérni kényszerülnének, saját földjeiket ismét visszakapják. Így a langobardok ott hagyva Pannóniát, feleségeikkel, gyermekeikkel és holmijaikkal sietve elvonultak, hogy Itáliát birtokba vegyék. Negyvenkét esztendeig laktak Pannóniában. Onnan áprilisban vonultak ki, az első indictio évében, a szent húsvét utáni második napon, amely ünnep abban az esztendőben az erre vonatkozó számításnak megfelelően éppen április elsejére esett, mikor is Urunk emberré válásának ötszázhatvannyolcadik éve pergett.”
A szabad elvonulás Baján által biztosított lehetőségével élve a longobardok 568. ápr. 2-án felkerekedtek, és elhagyták a Kárpát-medence területét. Összesen 42 évig tartózkodtak itt. A hunogur hódítást követően Itália északi felében vetették meg a lábukat, ahol jelenlétük már masszívabbnak bizonyult (Lombardia neve az emléküket ma is őrzi).
„Sirmium a barbárok [avarok] kezére került. Ezt megelőzően a gepidák tartották hatalmukban, aztán azonban Iusztinosznak ajándékozták, önként vonulva ki onnan.”
A hunogur–longobard támadást kihasználva nyitották meg Szerém (Sirmium) kapuit a lakók a bizánciak alakulatai előtt. Az idézet első mondata későbbi eseményre utal.
László Gyula is kénytelen volt a finnugrista marhaságokat belevenni a könyveibe a békesség érdekében. De említhetném Bendefyt is (eredetileg Benda László), akit még így is teljesen mellőztek, pedig a rengeteg új adatot hozott az őstörténet-kutatásban. (Ezeket nem kis részben a Vatikán levéltáraiból bányászta elő.) Ő is finnugrista alapokra helyezkedett, még se a kötelező sallangok miatt tartjuk számon.
"...a pápa és Mátyás konfliktusa abból adódott, hogy királyunk el akarta foglalni III. Frigyes országát, aki viszont a Piccolomini legfőbb »szponzora« volt."
Köztudott, hogy Frigyes titkára volt, így valóban ez lehetett a másik ok, ami miatt a "szkíták"-at ócsárolta.
Tardy nem volt finnugrista, nem ez volt a szakterülete, ő ugyanis jogász volt, aki mintegy hobbiból rengeteg, addig nem ismert adattal gazdagította általában véve a magyar történettudományt.
Fenéket nem. Ha nem lett volna az, nem jelenhettek volna meg a könyvei. NYELVÉSZ tényleg nem volt. (A finnugristát itt mint elméletet elfogadó jelzőt használtam. :) )
Akkor vedd Tardy helyett Prof. Dr. Gulya János Münchenben élő finnugréász nyelvészt. Ő totál szakmabeli.
mind szép, amit irsz, de a pápa és Mátyás konfliktusa abból adódott, hogy királyunk el akarta foglalni III. Frigyes országát, aki viszont a Piccolomini legfőbb "szponzora" volt. :)
Részlet a niszai parthus ivókürtről
Relief Durából Kr. u. 32-ből
Bő gatyás parthus férfi
Parthus (avar) lovasok
Avar szöveg a Kr. u. I–II. századi Niszából
Erős parthus hatást tükröző edények I. V. Szergackov nyomán
Parthus (avar) vértes lovas (κατάφρακτος)
"...a pápa és Mátyás konfliktusa abból adódott, hogy királyunk el akarta foglalni III. Frigyes országát, aki viszont a Piccolomini legfőbb »szponzora« volt."