Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Az apokrifok hasznos kordokumentumok, mert általuk valamilyen szinten rálátásunk lehet, hogy azokban a korokban, amikor keletkeztek, hogyan gondolkodtak vallási, filozófiai, társadalmi kérdésekről, ennyi hasznuk lehet.
Ma is írnak apokrifokat, ahogyan ma is vannak, akik például kitalálnak maguknak egy új halmazelméletet. Csak hát akik a halmazelméletet ismerik, szeretik, használják, azok nem akarnak más konstrukciókkal semmit kezdeni, mert nincs szükségük rá. Így vagyunk hívő keresztyének az apokrifokkal: nem igazán van szükségünk az ilyen emberi kitalálmányokra (hit kérdésekben semmi esetre sincs ezekre szükségünk, de vallástörténet és filózófia szempontjából persze érdekesek lehetnek), hiszen itt van nekünk Isten Igéje, ami elegendő, hogy vizsgálódásinak jó eredményre vezessenek.
Aki nem hisz Isten Igéjének, mert nyilván nem is érti azt, azoknak jobb híján lehetőségük az apokrifek közül válogatni valami szimpatikusat, ami tetszik nekik és illeszkedik elképzeléseikhez. Ahogy a matematikában is így van: ha nem jó a ZFC (mert nem értik, nem passzol az elképzeléseikhez, bármi okból nem tudják vagy nem akarják használni), akkor valamit kitalálsz helyette, de szerintem értelmesebb lenne a ZFC-t megismerni, és akkor rájönnél, arra van igazából szükséged a matekhoz, ezért nem kell mellette és helyette más.
Ugyanígy, ha megismered Isten Igéjét, akkor már kevéssé fognak érdekelni az apokrifek, mert felismered, hogy egyedül az Ige elegendő az élet fontos kérdéseihez, nem kell mellette és helyette más.
Jezus biztos, hogy nem erre gondolt. Azt mondta, hgoy a hazassag felbonthatatlan, kiveve paraznasag okan. Ha a paraznasag azt jelentene, amit te irsz, akkor ezek szerint, akkor minden hazassag felbonthato lenne, amelyikben a nonek volt mar elozo (akarmilyen) kapcsolata. Pl. egy prostitualtnak eselye sem lenne kesobb ferjhez menni. Vagy egy megeroszakolt nonek.
A hazassagtoro asszony tortenete sem arrol szol, hogy a ferjnek jogaban van elvalni az asszonytol. A hazassagtoro asszony visszatert a ferjehez - es Jezus igy akarta.
Jezus a bunok megbocsajtasat hirdette. Az az evangeliummal ellentetes szellemisegu lenne, ha a bunbanatra (pl. prostitualtsag eseten, vagy egy egyszeri felrelepes eseten hazassag elott) nem lenne bocsanat.
Viszont aktiv bunben nem lehet elni. A csaladtagok kozotti szexualis kapcsolat egy bunos allapot. Ezt fel kell szamolni. Jezus ezert mondta, hogy tilos a valas, kiveve akkor ha most aktiv bunben elsz ("paraznasagban").
Ezt a mércét viszont jobban megközelítik azok, aki önként ragaszkodnak egymáshoz, mint azok, akiket a jogi garanciák láncolnak össze; hiszen Krisztus hűségének sincsenek jogi garanciái.
Ez nem ugy van, hogy egyik, vagy masik (vagy onkentes ragaszkodas vagy jogi garanciak/hazassag).
Az onkentes ragaszkodasbol kovetkezik a jog, a hazastarsi torvenyek betartasa. Ha egy ferfi es egy no szereti egymast, es egyutt akarnak elni, akkor ennek az a modja, hogy ezt a szandekukat kinyilatkoztatjak a kozosseg elott - ehhez kellenek a tanuk. Ez a "jog". Miert kell ez? Mert a kimondott szonak megtarto ereje van, megtart a nehez idoszakban is. (Ha pl. en kimondom masoknak, hogy fogyokurazom, akkor betartom akkor is, ha ugy erzem, hogy belepusztulok - mert nem szeretnek masok elott szegyenbe maradni.)
A hazassag nem letezhet kolcsonos szeretet nelkul. Ha ugy erezzuk, hogy nincs a hazassagban szeretet, akkor tegyunk erte, hogy legyen. Ez a szeretet nem olyan, hogy vagy van, vagy nincs, es szettarjuk a kezunket, hogy "sajnos ez van, semmit sem tehetunk". A szeretet egy aktiv tett - a szeretet az, hogy figyelek a masikra, azt teszem, ami a masiknak a javara valik. Ha te szeretet alatt valamifele mindent elsopro langolo szerelmes erzest ertesz (es ugy tunik, hogy ezt erted), akkor valo igaz, hogy ez vagy van, vagy nincs. Es ha a hazassag kezdeten van is, ez elmulhat. De a hazassag nem a szerelmes erzesekre epul, hanem az aktiv, onfelaldozo szeretetre - amilyen szeretetrol Jezus tanusagot tett.
A hazassagi jog nelkuli, onkentes parkapcsolat nem magasabb szintu, hanem alacsonyabb. Azert, mert azok nem kepesek elkotelezodni a hazassagra, akik nem gondoljak komolyan, hogy a kapcsolatot egesz eletukre vallaljak.
Érvénytelennek lehet-e tekinteni valamelyik házasságot; és ha valamelyik házasságot érvénytelennek lehet tekinteni, akkor melyik az érvényes és melyik az érvénytelen?
Jezus azt mondta, hogy a hazassag felbonthatatlan, kiveve "paraznasag" okan. Vagyis, ha a hazassag mar eleve ervenytelenul jott letre.
A "paraznasag" ezeket jelenti:
- Csaladtagok kozott (pl. testverek kozott).
- A hazassag megkotesekor mar volt hazastarsa valamelyik/mindketto hazasfelnek.
- Valamelyik fel kenyszeritve van, nem sajat akaratabol dont
Tobb nem jut eszembe - de lehet, hogy van
Ezekben az esetekben a polgari jogban is ervenytelennek van a hazassag nyilvanitva. De a polgari jog az egyhazi jogbol notte ki magat. Az egyhazi jog pedig a mozesi torvenyekbol + Jezus tanitasaibol alakult ki.
A betűk éppen nem, hiszen különböző nyelveke íródtak. Csak éppen mindegyik korabeli (ószövetségi, vagy újszövetségi) vallásos szöveg. A biblia szövegének összeválogatói pedig ugye sem nem voltak próféták, sem nem voltak apostolok, sem nem istenek. Bizonyára jobb lett volna az eredmény, ha nem a meglévő képtelen történetekkel teli szövegeket válogatták volna, hanem csak a betűket, ahogyan Gutenberg óta tesszük, ha ki akarjuk fejezni a gondolatainkat.
Ezek sátán inspirációi a hivek megtévesztésére. Fals szentirások, amik a valós Biblia tönkre tételére irányulnak. Használatukat a római katólikus egyház 1546-ban a tridenti zsinatban hívatalosan megengedte. A makkabeusokhoz írt levelekben szerepelnek.
A King James Bibliában (a jezsuiták nyomására) szerepelnek, Luther viszont felismerte õket és a Luther Bibliából eltávolította.
Ennek a helyzetnek a tisztázására az tűnik a legjobb megoldásnak, ha az egykori tanárodat felkeresve elkéred tőle a felolvasott rész igeazonosítóját (vagyis, hogy melyik könyv, melyik fejezetének mely verseit olvasta fel).
egyszer a történelem-filozófia tanárom behozott egy hatalmas Bibliát, és felolvasta belőle azt a részt ami iránymutatást ad a kecskével való szeretkezéshez.
A #2013. hozzászólásban látható levezetés alapján a szerető Isten önmagával kerülne ellentétbe akkor, ha a kölcsönös szeretetet nélkülöző házasság fennmaradására irányuló jogi garanciát várna az embertől.
Az Atya nem kiveszi a világból az övéit, hanem megőrzi a gonosztól. Ennek része szerintem, hogy nem párkapcsolatban élünk, hanem házasságban. Azért, mert ez az Úr akarata, ez van a felőlünk elrendelt tervében, ezt adta ajándékba nekünk, hogy így dicsőítsük őt. A házasság polgári jogi oldala kötelezettség egymás felé, és a társadalom felé, amiben élünk, aminek részei vagyunk. A hívőknek az a többlet, hogy mindezt úgy élhetik meg, azzal a felelősséggel és lehetőséggel, hogy házasságuk Krisztus és az Ő Egyháza szeretetkapcsolatát ábrázolja ki (nem ilyen-olyan felekezeti csoportosulást értek Krisztus Egyháza alatt, hanem a Krisztusban hívők, akik az Atya akaratát keresik, és aszerint igyekeznek élni - tudom, hogy ezt tudod, de mégis fontos ezt újra és újra hangsúlyozni). A házasságban élés lehetősége ajándék, amit az Úr készített, ezért Tőle van, hát éljünk vele egymás áldására és az Atya dicsőségére!
Teljesen egyetértek azzal, hogy ahogyan Krisztus szereti az övéit, úgy kellene, hogy szeressék egymást a párkapcsolatban élők. Valóban Krisztus szeretete a mérce, és valóban elég magasan van a léc. Ezt a mércét viszont jobban megközelítik azok, aki önként ragaszkodnak egymáshoz, mint azok, akiket a jogi garanciák láncolnak össze; hiszen Krisztus hűségének sincsenek jogi garanciái. Az igaz, hogy a házasság nem csupán a jogi garanciákban tér el az önkéntes egymáshoz ragaszkodástól; hiszen a jogi garanciáknak több következménye is van, melyek közül a legjelentősebb a kölcsönös szeretet hiánya.
Annyi kiegészítést engedjetek meg, hogy a házasság lényege nem a jogi garancia (még ha ez valóban fontos is, végtére is, ha ilyen módon nem akar az egymást szerető férfi és nő elköteleződni egymás iránt, akkor baj van, mert valaki nem őszinte a társához), hanem a házasság, amit Isten szerzett (nem tudok jobb szót, az olyan házasságot értem ez alatt, ahol Isten akaratát keresik, és egymást az Úrnak köszönik meg) az egy férfi és egy nő olyan elköteleződése egymás és együtt az Úr iránt, amiben Krisztus és az övéi közötti szeretet ábrázolódik ki. Márpedig Krisztus örök szeretettel szeret (nem csak ideig-óráig, vagy amíg ilyen-olyan feltétel fennáll), és ha a házasságban nem azzal a teljes önátadással tekintenek egymásra, ahogyan Krisztus adta önmagát (úgy értem, a végsőkig elmenve, bármire készen a másik érdekében), akkor az nem Krisztus és az övéi közötti szeretetet tükrözi. Magasan van a léc :)) de a házasságban ott van Krisztus is Szentlélek által, aki velünk van és marad mindvégig, megtart minket, hiszen megígérte.
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. (Lásd: Lukács 10,25-28; Márk 12,28-34; Máté 22,34-40)
… az Isten szeretet. (1János 4,8b)
Az Örökkévaló alapvetően társas lénynek teremtette az embert (1Móz 2,18); ezért az emberek önként ragaszkodnak ahhoz, akivel megélik a kiteljesedésüket (1Móz 2,24), akivel kölcsönösen kielégítik egymás szükségleteit, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Ezért az egymáshoz önként ragaszkodókat a kölcsönös szeretet tartja össze.
Mindezt érdemes összevetni azzal, hogy a házasság alapvetően egy olyan megállapodás, amelyben az érintettek az egymás melletti ragaszkodásukhoz jogi garanciát adnak. A jogi garanciának annyira meghatározó szerepe van a házasságban, hogy jogi garancia nélkül nincs érvényes házasság. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb.. Ezért a házassági megállapodás alapvetően arra irányul, hogy a párkapcsolat a kölcsönös szeretet hiányában is fennmaradjon.
Nehezen indokolható a jogi garancia szükségessége akkor, ha az egymáshoz ragaszkodók között megvan a kölcsönös szeretet. Az egyik lehetséges indok az, hogy a tartós párkapcsolatban élők házassága egy olyan társadalmi elvárás, amely elvárásnak a teljesítése emeli a megbecsültséget, ami lelki szükséglet. A másik lehetséges indok az a vallásos nézet, amely szerint Isten várja el a tartós párkapcsolatban élők házasságát, amely elvárásnak a teljesítése kifejezi az Isten melletti elkötelezettséget, és erősíti az Istennek tetsző élet tudatát. A házasság mellett szóló indokok egyike sem erősíti a párkapcsolatban élők közötti szeretetet.
Elvileg lehet akkora szeretet két ember között, hogy az elbírja viselni a házassággal kapcsolatos többlet terheket a társadalmi megbecsültségért, vagy az Istennek tetsző élet tudatáért; ezért a házasság nem feltétlenül kerülendő. A gyakorlatban viszont az látszik, hogy a házasságok a házastárs használatának a szándékával jönnek létre, ezért a házasságok jellemzően a kölcsönös szeretet hiányával jönnek létre. (Például a patriarchális társadalom házasodási szokásait jobban megőrző muszlim világban a házasulandók között fel sem merül az, hogy egymás szükségleteinek több mint felét megpróbálják kielégíteni. A keresztény kultúrában valamivel jobb a helyzet, de még ott is messze van attól, amivel meg lehetne elégedni.)
Mindebből belátható, hogy a kölcsönös szeretet hiányában létrejövő házasság fennmaradására irányuló jogi garanciák elfogadottak, de semmiképpen sem elvártak a szerető Isten részéről. Miért szól akkor többször is a Szentírás a házasságtörés kerüléséről? A Szentírásról érdemes tudni, hogy az egy olyan sugalmazott írás, amelyet egyrészt az Örökkévaló sugalmazott, másrészt a kapott sugalmazást az ember a saját kultúrájának megfelelően megfogalmazott és lejegyzett. Ezért a Szentírás magán viseli a keletkezésekor általánosan elterjedt patriarchális gondolkodást. A patriarchális gondolkodás viszont az óta már visszaszorulóban van, és az Örökkévaló nem várja el az embertől azt, hogy egy túlhaladott társadalomszemléletnek legyen a rabja. Ezért prófétálja Pál apostol is azt, hogy (jogi értelemben) Krisztusban nincs férfi és nő (Gal 3,28); vagyis nem lehet úgy kezelni a nőket, mint az értékes jószágokat.
Nehéz követni, miről is van szó, mert csak ping pongoztok jó ideje. Talán inkább a házasságról volt szó, és nem a válásról. Vagy a Bibliáról? Az a házasságról szól? Vagy csak említi? Mindenesetre a házasság jogi intézmény volt, esetleg társadalmi aktus, amikor még nem volt jog. De mikor volt a Biblia jogi könyv? Amikor VIII. Henrik válni akart, csinált magának egy új vallást. Pedig ők is a Bibliát használják.
Sokat elvitatkoztok a válásról. A dologhoz Jézusnak, vagy a Bibliának kevés köze van. A házasságot a pap köti, és pápai engedély kell a váláshoz a katolikusoknál. A polgári házasságot az anyakönyv vezető köti, és váláshoz bírósági ítélet. A házastárs halála automatikusan válást (illetve megözvegyülést) is jelent. Máshol nem tudom.
