Douglas Adams a Galaxis Útikalauz Stopposoknak szerzője szerint (a Dirk Gently Holisztikus nyomozóirodája c. művében részletezett módon) egy, a Földre érkezett idegenektől származik életműve, mert egy ember maga nem írhatott annyit, mint a mester.
- A... zene... - suttogta Richard. A levegő telistele volt zenével. Annyira tele volt, hogy szinte úgy tűnt, másnak nem is maradt hely a teremben. Mintha minden levegőrészecske a saját zenéjét játszotta volna. Ha Richard csak kicsit is elfordította a fejét, mindig új és más zenét hallott, de minden újabb zene tökéletesen harmonizált a levegőben mellette úszóval. Tökéletes volt a moduláció egyikből a másikba egyetlen kis fejmozdulattal a legbonyolultabb hangnemváltásokat tudta könnyedén előidézni. Új témák és új dallamok, mind megdöbbentően tökéletes arányokban, folyamatosan egybeszövődtek egyetlen összefüggő hálóvá. Hatalmas, lassan hullámzó tételek, rajtuk át meg áttrillázó gyorsabb futamok, apró, csilingelő szökellések, melyek továbbtrillázták a trillákat, hosszú, bonyolult dallamvonalak, melyeknek a vége pont olyan volt, mint az eleje, visszakanyarodtak önmagukba, kifordultak, befordultak, aztán továbbiramodtak egy újabb arra táncoló melódia hátán a hajó távolabbi sarkaiba.
...
- Reg... a zene...
- Á, igen, gondoltam, örülni fog neki. Egy kis munkánkba került, meg kell mondanom. Persze csak a legkisebb foszlányút tudtam elhozni, de így is van egy kis csalás a dologban. Még így is sokkal több, mint amennyit egy ember alkothat egy élet során, de nem hiszem, hogy ennek bárki is komolyabban utánajárna.