Az elmúlt másfél napban én is csak ittam folyamatosan, meg tegnap este megettem egy ültő helyben egy 5 és fél kilós dinnye felét. :) Most már egész jól vagyok. :)
Tegnap mi is Piliseztünk egy jót, aztán hazafelé/otthon estig bevitem kb 8 liter folyadékot :) sör/gyümölcslé/joghurtital/ásványvíz/kóla ami épp a kezembe került :)
Jó neked! Rólam egy gramm sem ment le, pedig tegnap még mentem egy levezető Pap-rétet is (majd' meghaltam hazafelé a pofaszélben). Mi lett a videjó sorsa? Sikerültek a snittek?
Nekem ilyen tartódüzni van, igaz cserébe nem lehet használni a kulacstartót (amúgy se, a váltó miatt). Tök jól tart, van rajta gumis biztosító, de anélkül is tartja (sőt, könnyebben elő lehet kapni kutyatámadáskor).
Pumpaelvesztés ellen kopirájtos ötletem van: A tartójába tett pumpát kínai dzseki aljából kihúzott bugyigumiszerűségnek látszó zsinórral odakötöm a vázhoz, masni - mint kötözéstechnika - alkalmazásával. Nem zörög, nem vész el, olcsó, elegáns. :-)
Szinte minden pumpához jár (szerintem a tiédhez is volt) egy kis tépőzáras szalag, amivel oda lehet kötni a tartójához. A tartón van is e célból kialakítva egy keskeny kis rés.
Hali. Van kis problémám: Ma elhagytam a pumpát. Az alsó csövön volt a kulacs alá szerelt tartójában. 20 perc bolyongás után szerencsére meglett. A kérdés, hogy ti hogyan oldjátok meg, hogy terepen ne forduljon ez elő? Gyorsrögzítővel, aztán vigyek hozzá csípőfogót?... Vagy a másik megoldás egy még kisebb pumpa, ami a nyeregtáska aljára gumizható?
Tud valaki valami bővebbet erről a hajtóműről? A 07.08-i schladmingi MTB világbajnoki futamon láttam egy Honda feliratú kerékpáron. Tudom, hogy régen volt, de csak most értem még haza, gép- és netközelbe. Nem mintha akarnék egy ilyet, csak érdekel.
off : mi pedig pénteken voltunk a cuha-völgyben, ugyan nem kerekeken, hanem vonattal mentünk vinyére és onnan gyalogoltunk le porva-csesznekre. gyönyörű az egész környék! gyerekekkel ennél nagyobb gyaloglásra nem válalkoztunk, a 3ból kettőt így is majdnem végig kézben kellett hozni /az én kettőm mellé csatlakozott hozzánk az unokatesójuk is/.
Gázlón megvolt az öntapi folt első tesztje. Nem teljesített túl fényesen, 50 km-nél elengedte az előző este felrakott folt a gumit, úgyhogy cseréltem új belsőre. (Addig egyébként jó volt, nem lassan engedett, hanem egyik pillanatról a másikra.) Még adok neki egy esélyt, városban lehet, hogy tovább bírja majd...
Gázló tényleg szuper jól sikerült idén is. Én is kiemelném a kifogástalan szervezést, minden elismerésem a HBSE csapaté. Az Augusztin-tanyánál lévő frissítőpont nagyon jó újitás volt. A Hajag idén nekem sem tűnt olyan durvának, és egyébként is végig nagyon jó formában éreztem magam. Nettó 6:25-öt mentem, ami nekem bőven megfelel. (Bruttóban persze csak 9:05. Ez idő alatt Henger majdnem 2 kört megy :)
Már nincs mit hozzátenni, mert az előttem szólók lelőttek minden poént. Megcsináltuk, sokan voltunk, jó idő volt, jól éreztük magunkat. A Bakony szépsége mit sem változott, szép mint mindig. Kifogástalan szervezés, minden elismerés a HB-s csapatnak.
Külön elismerés Hengernek, aki bámulatos teljesítménnyel mindkét távot lenyomta!
És külön köszönet a Grupis csapatnak is, hogy minden hisztériám ellenére kitartottak mellettem. Megható volt amikor a márkói ponton megleltem elveszettnek hitt hű társaimat. Őszintén szólva, nagyon jól esett, köszi fiúk!
Nagyon szereti Dani a terepet. Azért is hívtam el, mert itt volt belőle elég. Sikerült jól telebeszélnünk a fejét, hogy majd így a Hajag, meg úgy a Hajag és az lett a vége, hogy mire beleélte volna magát a mászásba, már a frissítő ponton is voltunk. Meg is egyeztünk, hogy nem hajagszunk erre a hegyre:-).
Olvasván az itteni lelkesedést, fejembe vettem, hogy kipróbálom. Sose voltam szervezett bringás megmozduláson, és 110 km-nél többet sose tekertem (az is színaszfalt volt). Lelkiekben 90-re készültem, de piszkálta a csőrömet a gázlók híre... Pénteken délután felcsaptam a bringát a vonatra. Hátsó keréken fél centis ezüstös tárgy csillogott. Igen, rajzszög... Budafokra már meg is ragasztottam. Alkalmi útitársam megjegyezte: péntek tizenhárom. Hülye babonás majom - gondoltam. Szállás nehezen lett meg, mivel csak a neve panzió, valójában egy kollégium Veszprém állítólag legocsmányabb részén, a lakótelepen. Eltekertem a bankhoz, ahol a második próbálkozás után kiderült, hogy a kora délutáni ünnepi pálinka formattálta az agyamból a pinkódomat. Veszprémi cimborám kisegített a bajból, este 10-re hozott kölcsönt (addig aludtam 3 órát - vacsora elmaradt), majd rövid beszélgetés után 11 körül szundi.
Reggel 5-kor kelés, csomagol, elront a tecsóba, majd a múzeumhoz. Reggeli gyanánt befaltam egy tábla csokit, meg egy kiflit. Kértem egy 130-as tabellát, hátha...
A csipre várva a sorban mögöttem álló hölggyel megbeszéltük, hogy ő is először van Gázlón a férjével, így vezesse a vak a világtalant, 7:38-kor hármasban nekivágtunk. Előttünk rutinosak haladtak, így csak arra ügyeltünk, hogy mindig lássunk valakit. Rögtön elszaladt előttünk egy fekete macsek, bevállaltam az első keresztezést (mivel nem vagyok babonás). Kellemesen haladtunk, a herendi emelkedő elején egy sporttárs említette, hogy hosszú lesz, így nem törtem magam. A tetőn SzeZo kollegával találkoztam. Fodor-tanya előtt baromi jó volt a földút.
Odvaskőpusztán befaltam egy darab sajtot, vizet töltöttem, és nekivágtunk... a 130-nak. Jó egy órát elvett, hogy beálltam a Mókus Örsbe, de a Kőris-hegyen életem legboldogabb pillanata volt a két szem szőlőcukor, és előtte a kollegák (Locdatar) bíztatása. Lejtőőőőőőőőőő!!! Téptünk lefelé, majd találka a Pokolban. Somlói, túróspali. Gázlók. Baromi jó, csak a nagy örömködésbe kicsit sok energia ment el, de a táj kárpótolt. A Cuha-völgy az ország egyik legszebb része! Kicsit fásultan másztam fel a szántóföldön Borzavár felé, ahol Locdatar kollegáék beértek (ha fél percet várnak, ragyogó képet tudtam volna róluk készíteni, de így nem), majd elhúztak. Bakonybél után a János Medve által megadott borzalmakra készültem, de az emelkedő hamarabb kezdődött, cserébe félúton a lejtő hosszabb (legalábbis az én méresem szerint). Fenn müzli, víz, befutott Phuval is újra találkoztunk. Tépés lefelé. Azazhogy... satufék. jó kétujjnyi fadarab akadt a hátsó kerék küllőibe. Kirugdaltam, majd eszement tempóban rontottam társaim után. Mígnem... A hátsó kerék furcsán félrehord. Defekt... Félre, belsőcsere. Innen teljesen egyedül mentem tovább, Márkónál 60-al, majdf a csatári keresztnél elvétettem az irányt, de legalább találtam benzinkutat, ahol felfújtam a hátsót, és a Viadukton keresztül 18:52-re beértem.
Mért táv: 136 km Pulzus: mittudomén Szervezés: csillagos ötös.
Kicsit megkésve, kb egy hónappal ezelőtt álltam neki "készülődni" a Gázlóra. Szükségem is volt rá, mivel az idei mérlegem alig 1-200 km volt június közepéig...
A szokásos: "ide nekem az oroszlánt 5-jére is", a 130-as távra neveztem több ismerősömmel is. De akkor még egyikünk sem sejtette, hogy hogyan is fogjuk majd bírni...
Az első pár km a felhőtlen beszélgetések ideje volt, észre sem vettük magunkat, és már Herenden voltunk. Majd jött a Hajag... ezt a rész sem kell gonolom hosszan kifejtenem. Igaz nem tudtam, hogy pontosan mi az oka - a kiadós reggeli, vagy a jó felkészülés - de nem fáradtam el, az ereszkedést Fodor-tanyáig - a por ellenére is - mint mindig, most is nagyon élveztem...
Itt egy kis pihenés, vízvétel után már indultunk is, hogy minél hamarabb elérjük a Királykapui EP-t és ereszkedhessünk le Odvaskőig. Királykapu fele társaim egyre inkább kezdtek leszakadozni, így volt, hogy perceket is vártam rájuk az út menti árnyasban...
Odvaskőn sem időztünk sokat, nem akartuk megváratni a hegyet... kényelmes tempóban kezdtük meg a Rézbükki útnak felfelé a teljesítendő távot. Itt éreztem magamban annyi erőt, hogy hamar elhúztam tőlük, majd egyenletes tempóban haladtam felfelé... Megállnom egyszer sem kellett, de nem is akartam volna megállni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján végig egyenletes tempóban, nyeregből tekerve másztam... Sokan voltunk a hegyen, sokakból kivette az erőt a nagy meleg. Végül felértem... fent el sem akartam hinni, hogy kicsit kevesebb, mint 42 perc alatt fent voltam! Számomra ez volt a nap fénypontja.. :)
Fent volt időm pihenni, bevártam mindenkit... majd jött az ereszkedés Vinyére. Az út elég eseménytelenül telt. Néha beszélgettünk valamiről, de leginkább csak mentünk a magunk tempóján. Talán az ebéd képe lengett a szemünk előtt...
Vinyén sajnos elég sok időt vesztettünk, mivel lassú volt a kiszolgálás, de az ebédet nem akartuk kihagyni. És jöttek a Gázlók! Az elmúlt évek - főleg a 2005-ös - tekintetében nem volt túlságosan sok víz a gázlókban, de nekünk nagyon jól esett az a kicsi felfrissülés is, amit okoztak... nameg egy kis port is lemostak talán a bicajokról...
A vasútállomásnál meglepett minket, hogy idén nem lehetett vizet vételezni, el voltak zárva kutak.. ennek fényében keztük meg a Keskeny-dűlői mászást. A tűző nap, a forróság, és a por itt volt a legelviselhetetlenebb... vízünk is alig volt, és már alig vártuk, hogy Bakonybélben legyünk...
A faluban az első nyomóskútnál jól megfürödtünk, felfrissültünk, majd gyorsan matricáztunk, és már indultunk is az utolsó emelkedőnek... A többiek itt is hamar elmaradtak, de már nekem sem ment úgy a mászás, mint a Kőris hegyen. Bevallom már untam a nap erős sugarait is, és elkövettem azt a dolgot, hogy letértem az itiner adta útvolanról be az erdőbe... Több szempontból is kellemesebb volt: hőség sem volt, és az út minősege is jobb volt... Persze ez így túl szép lett volna, ezért el is tévedtem egy kicsit, aminek következtében kihagytam a frissítőpontot. Próbáltam a nap állásából behatárolni, hogy merre is kellene mennem, majd azt vettem észre, hogy egyszer csak Hárskúton vagyok...
Innét laza lejtmenet Márkóig, és alig vártam, hogy elérjem az EP-t, mert fogalmam sem volt, hogy a tévelygésem mennyi időbe telt... Legnagyobb meglepetésemre elég sokat "nyertem" mind időben, mind távban is. A pontőrőkkel több mint fél órát beszélgettem, de mivel társaim még mindig nem értek be, úgy döntöttem, hogy továbbállok. Innen egy iszonyatos száguldásba kezdtem, és pár perccel később már Veszprémben voltam...
A szervezés tökéletes volt!!! Az itinert követve szinte képtelenség lett volna eltévedni annyira pontosak voltak a jelölések az úton!! Emlékszem 4-5 éve még közel sem kaptunk ilyen kiszolgálást, igaz akkor nem is volt ekkora háttér a szervezés mögött!! Remélem jövőre újra ott lehetek a rajtnál, mert már most fáj a szívem az újabb kitűzőre... :)
Néhány adat: Táv: 129,2km Nettó idő: 6:52:24h Bruttó idő: ~11h Átlag sebesség: 18,7km/h Max sebesség: 65km/h
Nekem ilyen tartódüzni van, igaz cserébe nem lehet használni a kulacstartót (amúgy se, a váltó miatt). Tök jól tart, van rajta gumis biztosító, de anélkül is tartja (sőt, könnyebben elő lehet kapni kutyatámadáskor).
