Bár azt hihetnénk, az iskolakezdés csak a gyermekes családokra ró plusz terheket abban, hogy megteremtsék a munka és a magánélet egyensúlyát, ez koránt sincs így. Azoknak, akiknek nincsen gyermekük is ugyanúgy meg fogják érezni az iskolakezdést, mégpedig kollégáikon keresztül. Azoknak, akiknek nincs gyermekük, gyakran érzik, hogy a munkahelyen hátrányos megkülönböztetés éri őket: akár a műszakok meghatározása, akár a szabadságok kiosztása esetén, de abban is, ha maradni kell túlórára.
az is megesik, hogy a cég, ha fizetésemelésről, bónuszokról van szó, vagy a családosaknak ad egyedül, vagy nekik ad többet, mondván a gyermekteleneknek csak magukról kell gondoskodniuk. Valójában akárcsak az idő, szabadságolás kérdésében, itt is ugyanabból az elképzelésből indul ki a megkülönböztetés:nekik van rá nagyobb szükségük.
Nem ugyan az, mert ez egy konszenzusos, etikus nem monogám kapcsolat, és a hangsúly az etikuson van. A szeretőzés annyira nem az. Poliamoria esetén arról minden résztvevőnek tudomása van, ahhoz hozzájárul, és kölcsönös.
Bevallom, élőben nem vagyok akkora focirajongó (bár a hangulat nyilván mindent visz), sosem felejtem el, amikor először mentem ki egy meccsre, nagyon idegesítő volt, hogy nem hallottam a kommentátort és hogy nem volt visszajátszás meg lassítás :D kosármeccsen viszont rengeteget jártam, nagy Szolnok rajongó voltam még az ősidőkben :)
Általában nem élnek együtt. Lehet, persze, de nem ez a jellemző a poliamor kapcsolatra, életvitelre. Akiket én ismerek, az egyik egyedül él, a másik családban, és a partnere nem is ebben az országban él. Semmiféle munkamegosztás, közös mosogatás, vagy autószerelés nem szempont. Ez egy érzelmi kapcsolat.
Nálunk a gyerekek rengeteg sportot kipróbáltak, aztán csak kikötöttek az én sportomnál, a kosárlabdánál. :) Én biztos kicsit odahatottam ez ügyben, bár az is igaz, hogy labdajátékokból ebből van a legtöbb helyen edzés talán a foci után. Sajnos most mindkettő abbahagyta, de néha lejönnek velem a 40+-osok közé játszani (na jó, vannak ott huszonévesek is), és egész ügyesek, tökre örülök neki.
És én vagyok az a nő, aki imád sportot nézni a tvben, anno még a Népsportot is megvettem minden nap, megfordult a fejemben hogy sportriporter leszek :) Ebből maradt az, hogy nagyon sok sportot szeretek nézni, a jövő évi nyaramat pl már most a foci EB és az olimpia köré szervezem :) És mindemellé valahogy mindig olyan pasi jutott nekem, aki nem szeret sportközvetítést nézni, vicces amúgy, én nézem a focimeccset (magyar meccset azért mégsem:), ő meg fujjog :)
Gabika olyan, mint azok a graffitisek, akik nem hajlandóak a legálisan lefújható falakra rajzolgatni, mert az nem olyan izgi, mint stikában fújogatni olyan helyeken, ahol nem örülnek ennek. Azok meg, akik huszonötezredjére is belemennek vele ugyanazokba a vitákba, nyilvánvalóan élvezik már ezt az egész oda- meg visszamondogatást.:))