Megmondta Lanczi Andras kerek-perec, gozerovel folyik a magyar tokesreteg es burzsoazia kiepitese. Vagyis az a boraszat amelyik 1-2 milliard forintos tamogatas mellett "versenyez" es ezt kepes piaci elonnye konvertelni az majd bekebelezi, allva hagyja ... a nem tamogatott versenyzoket. Tulajdonkeppen ez lehet egy akar mukodo modell is, a tarsadalmi igazsagossagat, erkolcset nem piszkalva a kerdesnek.
Persze van az eremnek masik oldala is. Nagy a valoszinusege, hogy punkosdi kiralysag ez. Egy Meszaros fele, az allam csocsein logo birodalom valoszinuleg nem fog tudni pl. a vilagpiacon versenyezni, kilepni az orszagbol. Hasonloan egy sajat erobol felepitett, izzadsaggal kitalalt boraszat, vagy barmi mas vallalkozas valoszinuleg kompetitivebb, eletkepesebb lehet hosszu tavon mint egy szazmilliokkal, milliardokkal megtamogatott vallalkozas.
Nekem azért furcsák ezek a támogatások, mert valahol mégiscsak versenyelőnybe kerülnek ezek a termelők azokkal szemben akik viszont nem pályáznak támogatásokra. Az világos, hogy mindenki nem kap támogatást. Tök mindegy, hogy miért, de nem jár mindenkinek. De a borokkal végsősoron ugyanazon a piacon, ugyanazon fogyasztókat akarjuk kiszolgálni.
Legyen mondjuk két termelő (nem képzeletbeli). Az egyik kap támogatást arra, hogy vegyen magának egy nagyon menő, modern, teljesen automatikus, csilivili palackozó gépsort. Ő onnantól kezdbe magának ingyen palackozik. Hopp, meg is spórolt mondjuk palackonként 80 forintot. A másik termelő, aki nem kap ilyen támogatást pedig elviszi az előbbi termelőhöz a borát ahol az 80 forintért le is fogja palackozni. Ha jobban megnézzük akkor az előbbi termelő bora így 240 forinttal lehet olcsóbb mint az utóbbié. De mivel tudjuk, hogy a kereskedők szorozni szoktak és az áfa is szorzással keletkezik... ez a 240Ft nettó különbség simán 600Ft polci árkülönbségként tud realizálódni.
Szóval én csak azon gondolkozom, hogy miért is csinál az állam ilyen piactorzító "támogatást"
Én vállalom ezért a felelősséget. Párszor visszaolvastam a vele való "diskurzust" ... nyomtatni lehetne és tanítani, hogy milyen az amikor két ember csak szintaktikailag beszél egy nyelvet.
Nem gondolom kulonosebben irigynek magam, es azt se gondolom, hogy az ne lenne helyes, hogy allami penzbol (az adofizetok penzebol), vagy eu-s forrasbol ne tamogassuk a maganvallalkozokat. (A lentebb emlitett Heiman-ek tobb mint egymilliard forintos tamogatast kaptak.) Ellenben azt gondolom, hogy ezeknek a beruhazasoknak akkor van ertelme ha uzletileg, egyeb esszeru okokbol, ertelmes celokat szolgalnak. Ugyhogy ha nem is fizettetnem vissza ezeket a penzeket a vallalkozokkal de legalabbis mondjuk dupla adot fizettetnek veluk legalabb 15-20 evig, vagy amig az alaptamogatast vissza nem fizettek.
Bukovics Martin szerintem az egyik legkorrektebb magyar újságíró.
De ugye tudjuk, hogy Martinnak is van egy hobbi szőlője Hosszúhetényben amit a Szabó Zolival és az ő szakmai tanácsai alapján telepített be olaszrizlinggel :) Ami nem baj, sőt! Csak, hogy a lelkesedése azért nem új keletű :)
Martin (Észak)Olaszországban él, nem tudom, hogy Kutjevóból miket kóstol, gyaníthatóan Bajnár közvetítésével jut hozzá a cuccokhoz, esetleg a Pannon Borbolt merítéséből.
Krauthaker neked szerintem bejönne és úgy alapvetően az SK klónok is.
Rókusfalvy személyi, külső-belső kommunikációs tanácsadást végez az MTÜ-nél, illetve kiemelten foglalkozik a hazai borturizmussal, a bormarketinget és borkommunikációt érintő szakterülettel. A műsorvezető, kommunikációs szakember, borász, 2020 elején lett a szervezet tanácsadója, munkájáért bruttó havi félmillió forintot kap. A lap emlékeztetett: tavaly az etyeki Rókusfalvy Fogadó kapacitásbővítésére és szolgáltatásfejlesztésére 400 millió forint állami támogatást kapott.
A szövegnek a Bajnár olaszára vonatkozó részével értettem egyet, Krauthakert (vagy bármit délebbről) még nem kóstoltam, így azzal a résszel nem tudok kezdeni semmit.
B. Martin talán más borokkal találkozott, mint te, vagy kissé megszaladt a billentyűzete. A wachaui rizlingekkel való hasonlítás pedig a kategória és a pince megnevezése nélkül nem mond semmit - nagyon nem mindegy, hogy egy wachaui steinfederhez hasonlítja a szláv cuccot, vagy egy márkás pince 30+ eurós smaragdjához. Az is megeshet, hogy ilyen mélységben halvány fogalma sincs arról, amit írt...
Ezt például nem tudtam :) De valóban sok mindenre magyarázatot ad ez is.
Azt én nagyon hamar levettem, hogy Magyarországon boros témában az eredmények és a figyelem nem az érdemek alapján jönnek....
De emlékszem, hogy a hetényi Szabó Zoli aka bajnár itt a topikban milyen mélységesen felháborodott amikor azt merészeltem mondani, hogy a magyar bor világában bizony van egy establishment amit jellemzően egy maroknyi arc tart a kezében...
Heimann két ex-szárnysegédje, akiket a hurcolt magával a Bérestől a Bábolnán át a Cigar Towerig, jelenleg a BT vezetői, ez talán elmagyarázza az üzleti összefonódást.
A sportszerűség kedvéért én mindenképpen megjegyezném, hogy nincs az a hatalom, hogy én 5600-9000Ft pénzt adjak ezekért a borokért. Ennyi pénzért én sokkal többet várok egy bortól. Szekszárdról egyébként sokan dícsérték a Németh Janót...de én a Pósta Borház boraiban sem csalódtam még soha.
Hogy a Bortársasággal kinek és miért érte meg együttműködni én nem tudok nyilatkozni :) Én menetrendszerűen csak azt tudom elmondani, hogy a BT az egyetlen olyan haza borkereskedés aki az elmúlt tizenöt év során nekem még egy email-t vagy telefonhívást sem eresztett meg. Számunkra mi nem létezünk. Minden más kereskedő, még ha bort nem is vettek/kaptak járt már nálam kóstolni, beszélgetni, vagy legalább felhívtak, írtak egy email-t. Én a Bortársaság tulaját egyszer hívtam egy zárt körű, ültetett, meghívásos Somlói kóstolóra és még csak válaszra sem méltatott.
Akkor bízom benne, hogy a 3000-ért vett alap kadarkája eléri egy szokványos 3000 ft-s kadarka színvonalát. :) Egyébként az általad korábban itt már bemutatott "Szívem" kékfrankosuk 9800-as ára is olyan, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni.
Az új szériát csak most fogom kipróbálni, de a klasszik Heimann borokkal (Merlot, Birtokbor, Bikavér) eddig úgy voltam, hogy minden évben hoztak egy stabil, megbízható szintet, ergo bármilyen összejövetelre nyugodtan mertem vinni. Szekszárdról az általam ismertek közül mindenkinél jobban. Nyilván, ha lett volna időm/kedvem egyre újabbakat kipróbálni, találhattam volna egyedibbet, karakteresebbet.
Hogy kiket miért szponzorált/szponzorál a BT, azt jobban tudod/tudjátok itt nálam, de amióta (tavaly óta?) a tárolós modell elindult, már nincs Bock, nincs Dúzsi, és biztos mások is eltűntek, csak ezek jutottak eszembe. Más nagyok, Gere, Sauska, Heimann maradtak. Kíváncsi lennék, miért érte meg lelépni v éppen maradni.
Az, hogy a Heimannak a gasztró volt a fő profil azt jelenti, hogy az ő pincéjük a Bortársaság egyik szent tehene. Ami azt jelenti, hogy az ország kiscsiliárd olyan éttermébe, ahova a BT lófejjel, borhűtővel, poharakkal, vagy bármi más áron kiszerveztette magának a borlapot és a komplett bor kínálatot, ott bizony zsírbiztos, hogy az egyik nagy hátszéllel tolt márka a Heimann.
A Heimann & Fiai márka léte nekem egy kicsit furcsa. De én ókonzervatív vagyok márka menedzsment szempontból és szerintem egy azaz egy családi borászatnál értelmezhetetlen két márkát felépíteni.
Ahogy egyébként egy pincében nem fér meg a natúr boros és a nem natúr boros iskola sem. Ez a két műfaj olyan mintha valaki apácazárdát és kuplerájt akarna nyitni egy cím alatt :) És akkor had ne mondjam meg, hogy ebben az analógiában melyik melyiknek felel meg :D
Az biztos, hogy egy nem szent tehén borászatnak nincsen olyan kizsírozott pályája a BT portfóliójába mint nekik... ahhoz képest pedig a Bati-Kereszt Kékfrankos 2018 szerintem nem annyira erős anyag... és nem a testet hiányolom belőle, hanem egyszerűen nem tud többet 5600 forintos áron mint egy korrekt 3000 forintos kékfrankos.
"Régen várt kedvenc, az Apátság meghatározó fehér fajtájából. Zöldes színvilággal mutatkozik be, finom illatú, trópusi jegyekkel, a Széldomb melegének köszönhetően. Határozott savgerince a Tavaszó finom agyagából jön, amit az écsi Babszökő-dűlő mésztartalma finomít s hangol elegánssá. Friss, citrusos, mentás, nagyformátumú, mégis élénk."
A fentieket a Bortársaság honlapjáról idéztem, a valósággal leginkább a citrusosság találkozik belőle.
Az árképzés még csillagos helyen, kidecizve is meglepő.
Végül ezt a dűlős tételt nem vettem, maradtam az új széria alapborainál, meg hoztam még tőlük 2017-es birtokbort.
A túra után az öreg Heimann tartott vezetést a pincében. Mondott érdekes dolgokat, részben volt is már szó róluk a topikban. Mondta, h a fő profil mindig is a gasztró volt, és ugyan az tavaly tavasztól kiesett, nem voltak hajlandóak semmilyen az áruházi értékesítésre átállni (btw a Lidl épp tele van az SXRD új évjáratával, de erről biztos megfeledkezett :D), a bentragadt készleteket inkább elajándékozták, semmint árat csökkentsenek. Sőt, most a COVID után áramelést tervez.
Beszélt a generációváltásról, arról, hogy a külföldön tanult fia győzte meg arról, hogy nem érdemes a cabernet-merlot vonalat tovább erőltetni, ha exportról van szó, és külföldön is "látszani" akarnak. Ezért lett az új profil a kékfrankos - kadarka vonal + a natúrboros irány; arról is beszélt, h ő eredetileg szkeptikus volt, de úgy néz ki, bejött a fia ötlete, különösen az USA-ba adnak el sokat, a legtöbb kadarka oda megy.
Tisztában van vele - így tovább -, hogy a hazai éttermi fogyasztók nagy része viszont továbbra is a testesebb vörösöket preferálja, így alakult ki az a "munkamegosztás", h ő és a felesége viszik tovább a főleg hazai piacra szánt és sikeres tételeket (Birtokbor, Barbár, Franciscus etc.), a fiú pedig a Heimann&fiai brandért felel. Az utóbbit is terjesztik itthon (Bortársaság), de egyelőre több az export.
Ha már szóba került akkor rámentem egy palack Heimann - Bati Kereszt Kékfrankos 2018 anyagra amit a Zolival bartereztem.
Gyümölcsös, tiszta, friss illat. Az ízében is ez jön, inkább meggyes mint bármi más. Jó savú, könnyű ivású, vékonyabb iskolázású vörösbor. Nem egy kékfrankos nagyágyú, de bisztró bornak kellemes. Azon gondolkoztam, hogy a savakban van-e szénsav, hogy ez most jó vagy nem. Az is lehet, hogy rosszul éreztem.
