Most vasárnap lesz egy hónapja, hogy operáltak, de az a terület még mindig érzéketlen. Gyanítom, túl sok ideget vágtak át arrafelé, szerintem többek között a most gyógyuló idegvégzôdések is felelôsek lehetnek a viszketésért. Ami nem is rossz néha, mármint az érzéketlenség, mert varratszedésnél például úgy látta a doki, hogy van egy kis vér a dudorban, úgyhogy belenyomott egy bazi nagy tět és kiszívta a felesleges vért. Én meg csak néztem nyugodtan, akár újra meg is operálhatott volna, mert semmit nem éreztem. :)) A duzzanat meg persze más sebeknél is megvan, mert ödémásodnak a sebszélek, ez felelôs a fájdalomért is. Csak azért majd ha megfigyeled, idôvel a seb duzzanata lemegy, de még ott marad a másik... ez az az ideg- meg egyéb köteg, amit oda kivarrtak. Ja, és hogy állunk vajon az autóvezetéssel? :)
Ez duzzanat téma számomra új. Azért más vágott műtétek után is van hasonló jelenség. Szerintem valamennyire az izmok a bőrrétegek és az erek visszaállása is benne van, azon felül amit írtál.
Az is kérdés mikor lesz érzékibb a rész, mert most elég elhalt területnek tűnik és kicsit hidegebb is.
Sex: nekem 1-2 hét szünetet mondott a doki, utána meg ki hogyan bírja.
Erről jut eszembe, a betegség kórházi tájékoztatóján, az egyik mellékhatásnak a here elvesztése volt feltüntetve. Kívülről szemlélve ez akár vicces is lehet, de akkor azért nem tűnt poénosnak.
Sport:szerintem 6-8 hétig biztos, hogy szünet, utána meg sportja válogatja. Bár nem tudom van-e olyan sport a sakkon kívül ami nem veszélyes. Talán az úszás, csak nem rajtkőről indulva. Esetleg futás ?
Ma kétszer gyalogoltam huzamosabban, mindkétszer 2-3 perc után beindult a viszketés. Nem túl kellemes !
Basszus, hát akkor sportolni sem nagyon lehet? :)) Épp a mětét elôtt találtam ki, hogy elkezdek thai boxolni. Ja, és mi van a szex-szel? :))
Egyébként nem tudom mennyire néztetek utána, a duzzanat, ami a mětét után van, tulajdonképpen az a köteg, ami egykor maga a sérv volt. Vagyis a heréhez futó erek, idegek és az ondóvezeték összessége, ami korábban a hasfalban futott, most pedig kivarrták a bôr alá. Ez aztán belesimul majd megint a hasfalba. Ma éjszaka én is iszonyatos viszketésre ébredtem, reggelig el sem múlt, rohadjon meg... :)))
Persze a "pattanós" érzés biztosan függ attól, hogy mekkora a varrat, stb...
Egyébként idővel nálam a napi fájdalom, illetve érézkenység átváltott viszketésbe=gyógyulás jele(állitolag).Mostanában csak max heti 2-5 "fájás" :) , de a legváratlanabb szitukban, pl szimpla tvzés.Túl lehet élni, pár másodperces.
De előfordult már az is, hogy vagy fél oráig nem birtam felkelni:(
A varrat körül azért elég fura érzés tapintani, mintha az a terület folyamatosan zsibbadna.Nem valami kellemes, de meg lehet szokni állítolag-nekem még nem nagyon sikerült.
A duzzanat elmulik, ez velejároja a műtétnek.
Jótanács(ok): ha pl bal oldalon van a seb, akkor a bal lábat sem nagyon szabad eröltetni pár honapig.Evidens dolgok, de leirom:felülés,stb kizárt-még 2 év után is a 2. felülésnél azt érzem,hogy rögtön szétszakadok.:(Emelésnél a sulyt az ellenkező oldali kézben kell tartani, másikkal max támasztani.Egyenes hát.
Most ennyi jutott eszembe.
Valamennyire nekem is lapulgat, főleg reggel laposabb és puhább, de el fog még tartani egy ideig. A nadrág dörzsölés nem túl kellemes, nekem érzékeny, viszkető és csiklandozó egyszerre.
További fájdalommentes jó napot !
gimli: nekem lassan kezd lelapulni, ha mondjuk ülök, akkor már szinte laposabb, mint az ép oldalon. :)) Az operáció után, mikor aggódva kérdeztem a dokit, hogy mi ez a duzzanat, mondta, hogy ne aggódjak, néhány hónap (!) alatt teljesen eltěnik majd. De látva a javulást, bízom benne, hogy hamarabb is megszěnik. No nem mintha különösebben zavarna, bár azért nem nagyon szeretem ha mondjuk a nadrág dörzsöli, mert még érzékeny. Azt nekem sem mondták, hogy milyen mozgásformák okozhatnak gondot, de a nyújtózkodással például én is vigyázok, meg ráadásul még fáj is, ha úgy istenigazából nyújtózkodnék egyet. Ôszintén szólva azért nem hiszem, hogy egy homorításból gond lehet, ha a tüsszentést-köhögést-röhögést megússzuk. Ez a belsô varrat elpattanás viszont jó hír annyiból, hogy én sem tojom majd össze magam, azt hívén, hogy kiújult. :))
Nekem sem hálós technika volt. De pl az ismerösömnek az lesz nemsokára.2. műtét 2 év alatt.
Egyébként ez a klasszikus módszer is fájdalmas tud lenni még 6-7 honap után, mikor már kezd a varrat belül "felszivodni".Hirtelen pattan valami és nem is tudod, hogy fiu vagy-e vagy lány hirtelen, ugy fájhat....:(
A túlélés már talán megvan, innentől azért egy kicsit mindig jobb és jobb, de ez a kiújulás mint lehetőség mindig lebegni fog felettem.
Olyanok is felmerültek már a fejemben, hogy pl. nyújtózkodás vagy homorítás, tehát amikor megfeszül a has, jelenthet-e problémát a jelen stádiumban. Erről nem kérdeztem az orvost, mert ez úgy menet közben jön elő. Csak hát nem tudom, egy reggeli félig álombéli nyújtózkodás nem káros-e ?
Neked részletezték a tevékenységeket amitől ódzkodni kell ?
A seb és a környéke mennyire kemény vagy duzzadt még ? Nekem a varratkiszedéstől kb. és min. 2-3 hetet mondott a lelapuláshoz.
Nekem eredetileg hálót ültettek volna be, csak mětét közben a doki inkább úgy döntött, hogy összevarrja, azt mondta, jól összepasszolnak a szélek. Nem is tudom, lehet, hogy jobban örültem volna így utólag a hálónak, én is azt hallottam, hogy kisebb a kiújulás veszélye és szerintem kevésbé is megterhelô (nem feszül a varrás, meg ilyesmi). Na meg korszerěbb is, állítólag. Azért remélem, így is túléljük. :))
Itt hálós változat nincs, maradt az összevarrás. A hálós állítólag egyszerűbb és maradandóbb ugyanakkor nagyobb a szövődmények esélye. A hálósnál az infók szerint csak néhány % a kiújulási arány.
Azt hiszem, ha azért ez előjött nálunk, utána már valóban soha nem lesz a régi a dolog. Nem tudom, hogy nálam hogyan alakult ki, a doki sem tudta megmondani: valószínűleg egy korábbi trauma - sokat jártam konditerembe - gyengíthette meg a hasfalat, utána meg elég volt egy rossz lépés. Ezt az egyenes háttal való bármit csinálást már én is megfigyeltem, még a WC-re is úgy ültem le az elején. Még a kórházban komplett kis tornagyakorlatot adtam elő a nővéreknek, mikor fel kellett kelni az ágyból:))
Egyébként nektek miyen technikával operáltak? Hálót ültettek be, vagy simán összevarrták?
Nos szerintem a terhelhetőség teljesen egyénfüggő.
Pl egész nyáron folyamatosan 50kg-os zsákokat cipeltem, de nem történt semmi negativ változás-max néha 1 kis fájdalom.Szerencsére.
Ha fel kell emelnem vmit, akkor nagyon figyelek rá, hogy egyenes háttal végezzem. Tapasztalat, ha nem egyenes a hát(mindegy, hogy elöre v hátra) akkor aztán jön a fájdalom s marad is minimum fél napot.
De-lekopogom-mostanában hamar elmulik:)
Viszont van 1 ismerösöm, neki fél év után kiujult-persze emelgetett rendesen.
Lehet, hogy nem igaz, de ugy hallottam az elsö 3-4 év a rizikos.
Nekem nem fájt, csak zavart a duzzanat. Én is hamar tisztáztam a dolgokat. Kb. a megjelenést követőe 6. hétre már el is lett hárítva. Az orvos szerint a kiszorulás még fel sem merülhetett volna, de növeknőnek saccolta. Az valószínűleg előnyösebb, hogy most tél jön. Nyáron kellemetlenebb lenne ez a visszafogott óvatos életstílus.
Amikor ismerkedtem a diagnózissal, olvastam a Népszabin egy cikket, ahol valóban volt egy félmondat, hogy ettől kezdve élete végéig nem terhelhető e sérves ember igazából.
Hát valószínűleg emelgetés, cipekedés szempontjából megfogadom, egyébként meg marad a kellő óvatosság, amikor épp eszembe jut majd.
Az eredetét tudod ?
Nekem előzetesen azt mondta az orvos, ha születéskori rendellenesség, akkor van jó esély rá a másik oldalira. A feltárás után viszont esetemben nem tudott egyértelműen nyilatkozni, mert olyan a volt a sérv jellege. Tehát nálam nyitva naradt a kérdés, de nagyon remélem, hogy nem kell szimmetrikusnak lennem.
Nekem szerencsére csak a bal oldalon volt, bár azóta ha valami fantomfájdalom jelentkezik a jobbon, már kezdek betojni... :)) A 15-20 százalékos kiújulásról én is hallottam, hát reméljük a legjobbakat. Nekem egyébként szintén kb. diónyi volt, pár hétel a megjelenése után el is mentem a műtétre. Mondjuk nekem fájt is, mikor először észrevettem, hogy baj van, olyan érzés volt, mintha jól ágyékon rúgtak volna, járni is alig tudtam. Aztán csillapodott a dolog, a műtét előtt már egyáltalán nem fájt. Hallottam egyébként olyanokat is, hogy ezutáán már soha életünkben nem leszünk rendesen terhelhetők... igaz lehet ez?
Üdv a klubban !
A homokzsák valóban nem kellemes és egyszerű, sosem jó helyen akar lenni. 6-7 óra múlva már én is sétálgattam ( ez kicsit túlzófok, de nem voltam az ágyon és lépéseket produkáltam ).
A szakirodalom szerint első évben a műtött lágyéksérvek 17-20 %-a kiújul. Persze szerintem ebben benne van sok beteg rásegítő tevékenysége is.
Én is bízom abban, hogy nem kell ismételni, beleértve ebbe a másik oldalamat is.
Elmesélem a történéseket, hátha hasznos lehet valakinek.
Két éve, egy oktoberi napon volt a műtét. Epidurális érzéstelenítés, kb 10 perc után semmit nem éreztem a hasamtol lefelé.Műtét megvolt, csak annyit éreztem az egészből, mintha a hasam nyomkodná valaki, de még kellemetlennek sem mondanám az érzést.
Kitoltak, be az ágyba..ok minden. Sok folyadék az epidurális miatt, max a fejemet mozgathatom, stb... Jött a homokzsák, de nem is sejtettem mi vár rám:(
Kb 2 ora mulva kezdett elmulni az érzéstelenítö hatása.Az a fránya homokzsák elég nehéz dolog:(
Mult a hatás s éreztem, hogy a kb 2ésfél liter infuzio megtette hatását-de egyszerüen nem ment...S ekkor jött a rémálmom:a katéter.:( Még jó, hogy nem éreztem mikor betették. Elég volt maga a látvány. Ez történt kb du 3 körül.
Másnap reggel kivették a katétert, na azt már éreztem:(
Délelött már fel tudtam ülni segitséggel, du már fel is öltöztem pizsibe.
Estefelé a wcre is el tudtam botorkálni.
Ezek állitolag azért voltak, mert "nagy tüvel" szurtak meg-tehát 24h-t kellett feküdnöm legalább. Velem szemben lévő ágyon a pasit "kis tüvel" szurták, 6-7 ora mulva már járkált-még aznap.
Érdekes, mert nekem csak kb akkora volt a sérvem, mint a kisujjam körme, neki pedig nagyobb. Na mind1, a doki azért jol összefoltozott.:) Az öltések számára nem emléxem, a varrás hossza ~13 cm.
A sors ironiája, hogy a mütét napján valami tüsszögös-köhögös nyavaját kaphattam és kb 3 hétig szidtam valamit 5 percenként, ugy fájt.
Orvosi tanács ellenére 1 honap után fizikai munkát már végeztem.
Igy két év után is néha belenyilal a fájdalom, remélem nem kell ujbol kés alá feküdnöm.
Egyébként elviselhető, de egyénenként változik sztem az egész műtét utáni regenerálódási folyamat.
Igen az óvatosság kell és ettől én is tartok, hogy adott esetben túl jól érzem magamat és akkor könnyen jöhet baj.
A tüsszögéstől tartottam én is, kb. 1 hétig ki tudtam húzni nélküle. Azóta volt néhány,de ez már elviselhető. Sokkal rosszabb volt a nevetés az első napokban. Mondhatni, hogy kibírhatatlan fájdalommal járt.
Mekkora volt sérv mielőtt megcsinálták ?
Nekem olyan diónyi körüli duzzanat volt. Szerintem ez a kiindulópont lehet. Azért ehhez is párosul szép méretű ( kb. 10 cm, 7 öltés ) vágás.
Ha komolyabb, nagyobb akkor gondolom méretarányos illetve fájdalomarányos ?!A másik oldalon minden rendben ?
Igen, alakul a dolog, néha már el is felejtem, hogy vigyáznom kellene rá. Többek között ennek köszönhetem, hogy egy hete klasszul felszakadt egy részen a seb, úgyhogy azóta sebtapasszal az alsónadrágomban járok, biztos, ami biztos. :)) Szóval a tanulság az, hogy tényleg be kell tartani a lehető legtöbb biztonsági előírást. Na meg ugye a legnagyobb horror, a tüsszentés: általában sikerül még időben visszafojtanom, de ha meglepetésszerűen tör rám, akkor szidok mindent és mindenkit, olyan pocsék érzés. :)
Daytona !
Nekem is baloldal.
Nekem azt mondta az orvos, hogy 6-8 hét fizikai pihenés, aztán fokozatos terhelés mehet.
A teljes regenerálódás ( biológiai:sejtek, izmok stb... ) kb. 6 hónap.
Gondolom azért már nagyságrendekkel jobban vagy azóta.
szeptember 30-án megvolt a műtét. Ez csütörtöki nap volt, kb. 40 percig tartott, helyi érzéstelenítéssel. Az első két injekció után nem fájt semmi, néha volt egy-egy kisebb fájdalomérzés, amit jelezett általában előre a doki. Az egész egy nagy kotoráászásnak tűnt illetve mintha kitömnék a hasamat közben. A műtét utáni 4-5 óra és az első 2-3 felállás, lépések nem voltak kellemesek, meg pár napig aludni sem, de nem volt vészzes ez a része sem.
Szombat délelőtt már hazaengedett, egy hétfői viszlát mellett, amikor is kötözés ill. zárójelentés átvétele volt.
1 hétre rá kivette a varratokat. A helyzet napról-napra javul. Tegnap már egy percig sem feküdtem, most épp dolgozok is, persze irodai munka és ott is van némi óvatosság.
Még egyszer köszi a korábbiakat.
Nem tudom, gimli túl van-e már rajta, de a műtéttel kapcsolatban csak biztatni tudom: valóban 40-45 perc, nekem spinális (gerincvezetéses) érzéstelenítéssel csinálták. Az elején én is tartottam tőle, viszont mikor beadták, már kacarásztam magamban: kevésbé volt fájdalmas, mint egy vérvétel, tulképp csak a bőrömön éreztem, hogy megszúrtak, aztán lassan elkezdett zsibbadni a lábam, majd deréktól lefelé akár le is vághatták volna, semmit nem éreztem. Úgyhogy ha még nem került szóba, csak ajánlani tudom ezt, sokkal kisebb megterhelést jelent, mint mondjuk az altatás. A lábadozás már más kérdés: a műtét utáni pár napban minden felkelés és lefekvés felér egy kisebb halállal, olyan, mintha izzó késekkel kaszabolnák az ember hasát. Lassan javul, én most már ülni is tudok. :))) Viszont azt magam sem tudom, hogy a teljes felépülés után mennyire terhelhető az ember?
Nem hiszem, hogy megkérdezték volna, mit kíván. Szerintem szóba sem jött más, mint a helyi érzéstelenítés. Ha a gerinc-injekcióról szó esett volna, arra biztosan emlékeznék, mert attól én is borzadok, és lebeszéltem volna.
Törődj bele: annyira piti dolog, hogy egy helyi szurival elintézik, mint egy fogfúrást :))
Többször elolvastam, de mindig rosszul. Bocs.
Igyekszem. Szerintem sem olyan nagy ügy, de mivel rólam van szó , ezért jelenleg én is nagy ügynek minősítem, majd utólag meg átértékelem.
A helyi érzéstelenítéses módszer az általános vagy a férjed kérésére volt így. Nekem a problémaforrások gócpontja, hogy nem kívánnék altatást, de még gerincinjekciókat sem, ha nem muszáj.
Majd az eredményről is írok.
Kösz az eddigieket és a biztatást !!
Orvos látta, sebész még nem, de a héten szerintem sor kerül arra is. Számomra is az a legfőbb érv a kezelésre, ami a férjednek, mert ilyen kockázatot nem kívánok felvállalni illetve így pl. valahová elmenni is veszélyes.
A férjemet végül azzal győzte meg a sebész, hogy az a bélszakasz, ami kicsúszott a lyukon, elhalhat, hiszen valamennyire elszorítja a lyuk széle. Ez azonban már sokkal nagyobb galiba lenne. Nem tudom, hogy így van-e, de ez hatott :))
