Nos, én is megejtettem ezt a Parker Jotter összehasonlító tesztet.
Valóban ég és föld a különbség a kettő, a régi és az új között. Még a doboz kinyitása előtt is.
Aztán az újat kézbevéve a felületképzése egyenesen lehangoló volt.
Még közelebbről megnézve a nyomógombot ott virít az elrondított címer is. De ez még hagyján, hanem a begravírozott cégfelirat. Na, az már amolyan távolkeleten 2centért bérmunkát végzők igénytelenségét mutatja. Pedig mindkettő "Made in UK". (Habár utóbbi darab szégyenében már csak alig olvashatóan kérkedik vele.)
A műa. alsó rész pediglen sorjás.
Hogy lehetett ilyen váltást megengedni ? Mégsem egy 20-as árú reklámtollról van szó...
És bedobtam próbaként a PAX utód HungaroPEN-t is. Hát, azt kell mondjam, megüti a kettő közti átlagszintet. Tehát a réginek csak messziről jelenthet, azonban az újtól messze igényesebb benyomást kelt.
Egy gyűrűs kalendáriumban futottam a következő érdekes irománnyal (megpróbálom idemásolni) :
„A Töltőtollakról
A töltőtoll története szervesen kapcsolódik a huszadik századhoz, hiszen annak ellenére, hogy diadalútja már az 1870-es években beköszöntött az Egyesült Államokban, a műszaki fejlődés mégis a századfordulótól tette lehetővé széles körű elterjedését. Válogatási szempontjaink – a történelmi jelentőségnek (például az első német töltőtoll) , a műszaki színvonal, az anyag, a formatervezés és a markeing korszakalkotó megoldásának – bizonyos modellek nem, vagy csak egy tekintetben felelnek meg. Találkoznak majd olyan tollakkal, amelyek egy egész vállalat csapatmunkáját dícsérik. Induljunk ki a kezdetektől, a műszaki fejlődés hőskorától.
A töltőtoll alapjában véve három részből áll : a tollhegyből, a tintatartályból és abból az összekötő elemből, a tintacsatornából, amely egyenletesen szállítja a tintát a tartályból a tollhegyhez. A tollhegy fejlődése már a 19. században elérte tetőfokát, és New York városa méltán híresült el a felhegesztett irídiumgolyócskákkal tartóssá tett arany tollhegyek gyártásáról. A New York-i Mackinnon Pen Company 1875-ben például egy ilyen töltőtollat értékesített az „évszázad irószereként”, de az 1873-ban szintén New Yorkban alapított, később Swan néven híressé vált Mabie Todd & Bard is foglalkozott a töltőtollak gyártásával, sőt 1884-ben Londonban leányvállalatot is alapított. 1880 körül már ezernyi töltőtoll forgott a piacon, és ezek között a gyártótól függően a külső megjelenésben és a tintacsatornában mutatkozott különbség. Viszont éppen ez az alkatrész adott okot a reklamációra. Ekkoriban történt, hogy L. E. Waterman biztosítási ügynök tötőtolla működésképtelensége miatt nem tudott megkötni egy rendkívül kecsegtető üzletet.
Waterman tökéletesíti a tintacsatornát
A szerencsétlen esetet követően kezdett bele Waterman a tintacsatorna tökéletesítésébe. Az áttörés számos eredménytelen próbálkozás után jött el : az új tintacsatornával egy ’húzásra’ lehetett kiírni a tintatartály teljes tartalmát anélkül, hogy közben a tinta folyása megszakadt volna. Eddig lehetetlen volt folyamatosan írni – legkésőbb egy, vagy két oldal után feltétlenül kellett számítani a kihagyásra. Ennek az 1884-ben szabadalmaztatott találmánynak köszönhető, hogy az új vállalkozás forgalma az alapítás évének napi 200 darabjáról 1901-ig, Waterman halálának évéig napi 1000 darabra emelkedett. A Waterman cég az alapító halála után is fontos szerepet tölt be az újítások kidolgozásában és bevezetésében. Ékes példája ennek az a száz évvel később bemutatott „Sérénité” írószer, amelynek formája még az alapítás kora elé is messze visszanyúlik, és ötvözi a töltőtoll funkcionalitását az egyiptomi nádtoll formájával. Az egyedülálló forma ergonómiai szempontból is tökéletesnek tűnik. A fonott mintás ezüst tollszár durva felülete jó fogást ad, és megakadályozza a tollhegy megérintését – és ezzel a tintás ujjakat. A tollszár ívelt formája nyitott állapotban is megakadályozza az elgurulást, a lapos és nehezékkel ellátott pedig először teszi lehetővé azt, hogy függőlegesen is letegyük a tollat (ezt persze feltett kupakkal nem kifejezetten tanácsos megkísérelni). A nehezék ráadásul pompásan kiegyensúlyozza a tollat, és a súlypont a kupak felhelyezésével is csak alig kerül távolabb. A forma mégis egyetlen hátránnyal jár : kétségtelen ez a töltőtoll csak a jobbkezeseknek való.
Parker hozta először a színt
Waterman egyik legnagyobb versenytársa a korábban tanárként tevékenykedő George S. Parker volt, aki a nebulók gyatra töltőtollain bosszankodva kezdett 1888-ban foglalkozni a töltőtollak gyártásával. Parker számtalan szabadalma között találjuk a „Lucky Curve” tintacsatornát (1894-ből), a nyomógombos töltőszerkezetet (1904-ből) és a gyűrűs szorítókapcsot (1916-ból). Ezek a szabadalmak is megjelentek az 1921-ben piacra került „Duofold” modellben, sikerét mégis szokatlanul nagy mérete és a színe alapozta meg, ugyanis vörös keménygumiból készült (ezért is hívták „nagy vörösnek”). Ez volt az első színes töltőtoll.Akkoriban élte Amerika a republikánusok és a nagyipar korát. 1920-ban ruházták fel választási joggal a nőket, és ekkor tiltották meg az alkoholfogyasztást. A szesztilalom még a töltőtollkészítésre is kihatott : az öblös „prohibition pen” tinta helyett két stampedli pálinkát is befogadott. A gazdasággal párhuzamosan virágzott fel a gengszterek alvilága is, így hát bőven akadtak gazdagok, akik egy (a szokásosnak kétszeresébe kerülő) 7 dolláros „Duofoldot” is meg tudtak engedni maguknak. Végül ez a modell lett az őse az írószerek egy egész nemzedékének, amelyet miután Parker felvásárolta az Osmia gyárat, 1929-től Németországban is elkezdtek gyártani. Más töltőtollgyártóknál, például a KaWeCo vagy a Matador gyáraknál is a „Duofold” szolgált a saját modellcsalád mintaképéül.
Az első, műanyagból készült „Duofold” modellek 1926-ban jelentek meg. Parker látványos reklámkampányokkal aknázta ki az Egyesült államokban és külföldön is az új anyag törésállóságát : Németországban a berlini adótorony tetejéről hajították le, Franciaországban az Eiffel-toronyról, Amerikában a Grand Canyon meredélyeiről vagy egy ezer méter magasan szálló repülőgépből – és a töltőtoll mindig sértetlen maradt, és tíz éven át a világ vezető töltőtollai közé tartozott. A Parker 1988-ban újjáélesztette a „nagy vöröset”, amely hatalmas sikert aratva ismét eltalálta forma- és színvilágával a kor ízlését.
Sheaffer kifejleszti a karos töltőrendszert
Walter A. Sheaffer ékszerész 1912-ben, a gazdasági nekigyűrkőzés korszakában alapította meg vállalatát, akkor, amikor olyan agyafúrt amerikaiak rakták le az óriáskonszernek alapjait, mint Aster, Carnegie, Morgan, Rockefeller és Vanderbilt. Csak összehasonlításképpen : 1913-ban az amerikai lakosság két százaléka kereste meg a teljes nemzeti jövedelem hatvan százalékát, és csak Morgan és Rockefeller az Egyesült Államok nemzeti vagyonának húsz százaléka fölött rendelkezett. A Sheaffer töltőtollgyár megalapítása az 1912-ben szabadalmaztatott karos töltőrendszer volt, amellyel először lehetett akár egy kézzel megtölteni a tollat. A tollak ára másfél és három dollár között mozgott, így a hetente 3 és 5 dollár között kereső átlagmunkás számára alig voltak elérhetők. Az üzlet mégis jól ment, és Sheaffer 1917-re száz munkásával már több mint százezer töltőtollat készített. A gyártó annyira meg volt győződve a termék minőségéről, hogy 1920-ban 8,75 dolláros (horribilis) áron dobta piacra a „Lifetime” sorozatot, azonban élethosszig tartó garanciával. Még ebben az évben elkezdett kísérletezni Sheaffer a műanyag töltőtollak gyártásával. Ennek gyümölcseként mutatták be 1924-ben kezdetben fekete és zöld, később kék és vörös színben, valamint márványerezetű mintával az első piroxilinből készült töltőtollat. Ez az új anyag kevésbé volt érzékeny, törésállóbb volt, ráadásul tetszőleges színben és színkombinációban gyártható, és teljesen kiszorította az addig kedvelt keménygumit. Ekkoriban vezették be Amerikában a „fehér pont” védjegyet, amely azóta is a legmagasabb minőséget jelképezi a Sheaffer írószereken."
Közben meg is érkezett a toll, nekem nagyon tetszik (3000 Ft-ért meg ajándék :), és a vastagsága valóban kb. az M-es Waterman vastagságával egyezik meg. Közben rájöttem, hogy nem is a hegy vastagsága volt az, ami olyan széppé tette a Waterman írását, hanem az, hogy írás közben változott az írás vastagsága. Nem tudom, érthető-e, amit most írtam. :)
A parker.hu-n most a Parker Frontier töltőtollat (nekem nagyon tetszik) 9000 Ft helyett 3000 Ft-ért lehet megkapni. Én már rendeltem is! Most már csak az nyugtalanít, hogy a Watermannak, amit eltörtem, M-es hegye volt, ennek pedig F-es. Mekkora lehet a különbség?
Az igazsag pedig az, hogy a nagy elragadtatas kisse alabbhagyott a beszerzett toltotoll irant, ugyanis ket napja fogta magat es eltort. Gondolom ez nem tul termeszetes. Egyszeruen letort az a resz ahol a kupakot lehet racsavarni, es ami a patront tartja. A neni a boltban azt mondta van ra egy ev garancia. Hat nagyon remelem tenyleg van:( Ugyanis azota visszakenyszerultem a golyostollra.
Amugy Pierre Cardin,de lehet hogy inkabb raszanok meg egy ezrest es abbol mar egy Parkerre is futja.
Kerdes1: vajon a garancia mire vonatkozik?
Kerdes2: ugye csak egy standard patronmeret van? Probalom osszehasonlitani ami benne volt es amit vetetm hozza, de nem latok kulonbseget:(
Amúgy meg ha véletlenül új tollra fanyalodsz :-), ne felejtsd el, hogy pont a Waterman-nak van olyan kínálata, amiben több, egymáshoz hasonló, azonban igen-igen nagy árkülönbségű toll van.
Hát igen, a mai Jotterek pl. (nekem 2 van, mindkettőt kaptam) típushibájának tűnik a kapcsolós felső részen belül a műanyagból gyártott csavarmenet kiesése, amin csak egy jól irányzott kombinált fogós szorítás tud segíteni :-(
Ez látod lehet. Talán kint felejtettem a hegyét, az hozzáért az inghez, aminek a rostjai kiszívták a tintát. Persze Parker betéttel ilyen még nem történt, pedig azt is sokat tartottam ruhában kivont heggyel.
Kíváncsi lennék, Parkeréknél a betétek is olyan változáson estek-e át mint a tollak. Ha igen, az ciki. A Parker Jotter gyerekkoromban a minőség szimbóluma volt. Egy évig használtam egy-egy XF-es hegyet. A toll nagyon hasonlított a Paxhoz, de ha a részleteket nézte az ember,ég és föld volt a különbség. A kidolgozás minősége, illesztések pontossága, és a logo, amibe bele voltam esve. Az ellipszisen átlőtt nyíl, ami a tollak végébe olyan precízen volt belevésve. Most előttem van két vadiúj Jotter, az acél változat. Komolyan mondom, a régi Parker tollak karikatúrája, régi Paxnak nem mennének el. És nem csak az emlékeim szépültek meg, akad a közelben régi, angol gyártmányú Jotter is miheztartás végett.
magas környezeti hőmérsékletre a golyóstoll tintájának térfogata megnő, állaga cseppfolyós lesz.
1. golyóval felfelé tartva kifolyik a töltőnyílásból
2. golyóval lefelé, ha a hegy érintkezik valamivel és (be)nyomásnak van kitéve, a golyó kimozdul, tinta kifolyik
Az Office Depot ma is árul Tombow-t, talán a Reálszisztéma is. A Gellért téri Ápisz is forgalmazta régen, nekik volt betétjük, talán maradt még.
Egyébként a 707BC betétjének mérete sok mindennel megegyezik. Például a Mont Blanc Meisterstück (Mozart) golyóstolléval, a négyszínű kaméleonéval, az AG Spalding kis golyóstolláéval és még sorolhatnám, bármelyiket megveheted bele. Nekem meglepetés volt, hogy a Tombow betét jobbnak bizonyult a Mont Blanc-nál, de hát valójában az MB töltőtollban van igazán otthon. Használtam egy MB Generation golyóstollat is (annak nagyobb a betétje) de nem sokáig, mert a betétje sokkal rosszabb volt a többi (Tombow, Parker, Waterman, Cross, Cd'A) golyóstollbetétjeimnél.
Egyszer egy 707BC eredeti betétje kieresztette a tintát a zsebembe. Na az ciki volt és a mai napig nem értem. Egyébként ha ilyet nem tesz, nagyon jó betét.
Én beszéltem a Parkeresekkel, teljesen normálisak voltak.
Biztos, hogy kicserélik a hegyet, de pl. a Parker nem adja ki a kezéből a hegyeket, csak Angliában cserélnek. Vagyis ki kell küldeni a tollat.
Jó sok idő meg pénz.
Lehet, hogy a Waterman kicsit más, de nem hiszem.
Szerintem probálj új hegyet venni a tolladhoz. IMHO ha nem is az elso sarki iroszerben, de egy Watermanhoz _valahol_ csak lehet kapni. Javallom vegso esetben a www.parker.hu oldal megtekinteset es level kuldeset az ott szereplo cimre (a lap cime megteveszto, mert nem csak Parkerral, hanem Watermannel is foglalkoznak).
Sziasztok!
Én is töltőtollal szeretek írni, volt egy nagyon szép Waterman tollam, ami gyönyörűen írt, de leejtettem és eltört a hegye. :(( Nem lehet megjavítani. :( Azóta egy régi műanyag töltőtollal írok, amit persze össze sem lehet hasonlítani a Waterman tollal. (Amivel egyébként még mindig lehet írni, mert a letört hegydarabot megtartja a tinta. :) Persze nem az igazi.)
Már nézelődtem, hogy milyen tollat vegyek, de ami igazán tetszett, az nagyon drága, és már nem merek olyan drága tollat venni.
Fú, de rég mostam ki!
Most én is Parker Quink-et vettem, s nagy örömünkre kiderült, hogy permanent.
A gyerek imádja áthuzigálni ilyen szövegkiemelővel (kicsi még), és eddig a töltőtoll elmaszalódott. Ez most nem.
Ad patrontöltögetés: igen, az inzulinos fecskendő tökéletes a célra. Az eredetileg adott, persze egyszerhasználatos patronokat használom egy Waterman és egy egy Parker tollban, régebben Herlitz, mostanság Parker Quink tintával, és egyik sem folyik.
Ad szivattyú: nekem is igen gyorsan kifogy úgy a tollam. Amúgy a szivattyút - ha jók az emlékeim - konverter néven lehet beszerezni.
Ad tollmosogatás: 3-4 töltésenként szoktam folyó víz alatt átmosni a tollaimat, és utána a frissen töltött tollal addig irkálok, amíg vissza nem sötétedik a tinta.
(Bár nem ebben a topicban adtad a tanácsot az Olfa késekről és a 3M spray ragasztóról, mindkettőt kipróbáltam, és tényleg ég és föld. Ezért is megbocsátok. Nemsokára felélesztem a papíros topicot, és beszámolok a fejleményekről.)
Szóval van szivornyás patronom, de annyira kevés fér bele, hogy gyakran hagy cserben a toll. A patronba kb. kétszer-háromszor annyi tinta belefér.
Megvan! Szivornyázok, hogy mossa, aztán kicserélem sima patronra.
Én a patron töltése helyett egy szivattyú beszerzését javasolnám. Azért, mert akkor a tintát a hegyen keresztül szívod fel, és a felfelé törő folyadák egyben át is mossa a hegyet és a környékén lévő kapillárisokat meg nagyobb réseket.
Az egyenetlen tintasűrűséget én pont annak tulajdonítom, hogy a tollad szárad, és a hegy környékén halmozódik fel a szárazanyag. Ez egyrészt sötétebbé teszi a tintát, másrészt kevesebbet enged át. Amikor beleteszed a friss vagy feltöltött patront, olyankor a hígabb (normális színű) olyan intenzitással jön, hogy azt látod. Szerintem amit te világosabbnak vélsz az a tinta rendes színe, az annál sötétebb szín a száradozó hegyre utal.
Okozhat még egyenetlen tintaszínt az, ha kimosod a tollat. Ilyenkor a víz / oldószer nem távolítható el teljesen, egy darabig járatni kell a tollat, mire beáll a rendes sűrűség.
Szóval szerintem a szivattyú nem csak sznobság kérdése, egyértelműen jót tesz a tollnak a hegyen keresztül történő tintafelszívás. Egyes tinták (pl. a Parker Qink) tisztító-oldószert is tartalmaznak.
