de o (sem) fogja fel mekkore kettos merce van... legjobb pelda (korbe is van rohogve hata mogott) amikor papol arrol hogy a hazimunka az semmi, idobe sem kerul, kb. a porkolt keszitese is par perc... de azert egy egyszeru grillcsirkere sincs ideje es KFCbe viszi a gyereket hahahaha szanalmas senki, na pá.
Kösz, ez kedves :)* Sose állítottam, hogy mindig igazam van. Vannak számomra érzékeny témák, amikben nem tudok objektív maradni, meg hát én is csak a véleményemet mondom, mint annyian mások (Monnyuk a KSH és az ORFK adatok nem éppen ez a kategória).
Nem kell. Ha munka után maradsz, az teljesen önkéntes. Ha meg munka közben kell a kikapcsol(ód)ás, az sem jelent feltétlenül tovább bent maradást. Persze ha órákat csocsózol közben az más. :-)
Egy kis relax átlendíthet a holtponton. Sok cégnél van relax szoba, csocsó és pingpong azért nem megy mindenhol, hely és eszközigényes.
Nem tudok ennél többet, valószínű, hogy ebben benne volt a bérlet, a hazautazás, a szappan meg a mosópor is. Meg az is lehet, hogy én emlékszem rosszul és nem annyi volt, hanem kevesebb. A lényeg, hogy elég... hmmm... kifogásolhatónak tartom, ha valaki el tudja nézni, hogy a párja éhezik mellette, miközben ő elmegy egy vendéglőbe ebédelni, vagy rendel egy pizzát.
A barátnőm lánya is külön kasszán volt a férjével, ők azt hiszem hetvenezret dobtak be a közösbe, rendben is volt, amíg meg nem született a gyerekük. A hetvenezer azután is hetvenezer maradt. A krach csak akkor ütött be, amikor az a pénz is eltűnt otthonról, amit a nő keresztanyja adott, hogy vegyenek valamit a gyereknek.
Olvastam egy torokszorító történetet egy egyetemista lánytól. A barátja, aki már dolgozott, jól keresett, rábeszélte, hogy költözzenek össze. Ő ezt eleinte nem akarta, mert neki csak az ösztöndíja volt, de a férfi végül rábeszélte, mondván, hogy minden rendben lesz, ő eleget keres. Az lett a vége, hogy a lakbér és rezsi felezése után neki maradt havonta 30 ezer forintja, így a barátja is annyit tett a közösbe, mert így igazságos. Ebből pont két hétig tudtak kosztolni, a másik két hétben a lány konkrétan éhezett, hétvégén ment haza, ott evett, meg egy-két napi kaját vitt otthonról. A barátja persze evett rendesen, mert neki volt pénze. Kiszolgáltatott helyzetben volt, mert a kollégiumba év közben már nem tudott visszamenni.
A legszomorúbb, hogy sokan kommentelték, hogy ez így rendben van, ne akarja eltartatni magát a pasijával, és hogy ő egy golddigger, stb.
persze, irtam is, nem felmentes ... de igen, nagy baj hogy hagyjak hogy odaig elfajuljon.
Hogy ugye a noi panasz az hiszti ... ha meg bantjak akkor csak fogja magat es hagyja ott a pasit, ok nem tesznek semmit amig tenylegesen ver nem folyik.. es meg sorolhatnam :(
(es a hattere nem az hogy jooooooopasi es miert nem valasztottak jobban. Meg a legmartirabb onsorsronto no se menne bele ilyenbe, ha tudja hogy ez var ra).
Erre direkt nem tértem ki, mert egyrészt az is valamilyen mértékig áldozathibáztatás, másrészt pedig ezzel jogossá válna az az érv is, hogy a férfi csak azért üt, mert már nem bírta tovább.
Az viszont a társadalom szégyene, hogy ezeknek az eseteknek a nagy része megelőzhető lenne, odafigyeléssel, szakszerű(!) beavatkozással, megfelelő szociális hálóval, mégis megvárjuk, amíg bekövetkezik a tragédia (ld. az elmúlt hetek eseményeit), és aztán csodálkozva széttárja mindenki a kezét.