Szerintem Te is tudod, nem hiszem el, hogy nincs erre anyagod a sok között:DDDDD
Nem pofátlanságból segítek: olyan anyagot keress, ahol az Istenre jellemző tulajdonságokat sorolják fel, s erre a bolygórendszerre külön meg van határozva, hogy a 100%-ból itt mennyit lehet összehozni.
Na azért nem vagyok önmegvalósított, mert akinek ez a mennyiség megvan, az nem a klaveszon dönget hajnalonta.....itt, ezen a bolygón.:)
Kiv. ha mahajana...az meg ugye kizárt(de az meg nem ül számítógép elé:D). Az utolsó megjelenő inkarnáció Caitanya volt.....Mahajana Sukadeva és a többiek....máshol vannak épp elfoglalva.:)
A Kali-yugában ugye Krisnát nem várhatjuk személyesen, kövi eljövetel vagy 300 000 év múlva lesz...... Akkora hitem nekem nincs, hogy ezt most itt begyorsítsam Neked, mint Vyása a Treta-yugát behajlította Dváparába.....
Tessék törelemmel lenni.....köll' hozzá némi átállás. Végesből végtelenbe....és megvan a nyugi.:)
"..El akartam kerülni a várható vaisnava-saiva ellentétet..."
Muti meg hol van ellentét, mert én nem látok ilyet.:)
Amit írtam, hogy egy bizonyos témakör vizsgálatánál megbukik a szenvedésről berakott anyag tartalma, azt arra a témakörre értettem(és csak az ott berakott anyagra), nem úgy általában. Ez a szövegkörnyezetből világosan kisejlik.
Ha azt állítod, hogy a Gósvámík nem szenvedtek, amikor az Úr Caitanya eltávozott, akkor elég érzéketlen vagy a mások szenvedései iránt. Nem volt nevetgélés sem a Gósvámík, sem az én részemről a témában....
Kicsit elfutottál azzal a szövegértelmezéssel....Nem gáz, csak így kiforgatod a szavaimat.
Az, hogy nem idézek itt(meg újabban máshol sem) egy bizonyos lelki mestertől, az nem jelenti azt, hogy nem tisztelek, vagy követek ilyen tanítást. Magánügyem, hogy a megvalósításaimban kinek a tanításait veszem mérvadónak, s abból is az eredeti tartalmat nézem, nem a százszor átforgatottat, ami jobban passzol hely, idő, körülmény szerint egy bizonyos szervezet érdekeinek....."javított kiadásból" óvatosan kell önmegvalósítani.
Annak a mesternek a tanításait összevetem az Ő lelki mestereinek a tanításaival és az esszenciát veszem alapul....a rizsa nem érdekel(több tanítványa van, akik más-más szervezeteket alapítottak, és adtak ki újabb Gítákat. Vajon nem jogosan mérlegelek-e, amikor átnézem az előző ácárják véleményét is, amikor helyes döntést szeretnék hozni?).
Nem azt fogom mérlegelni, hogy a sok tanítványa közül vajon az egyik, vagy a másik szervezetnek a létjogosultsága-e a hitelesebb(már tojok rá), hanem az érdekel leginkább, hogy az önmegvalósításom során az általa ránkhagyott információkból mit tudok úgy alkalmazni, hogy az ahimsa törvénye elől legyen, és csak utána a javasolt követési rendszer. Pld. én senkit nem tudnék felpofozni próbából, mert kíváncsi vagyok arra, vajon mennyire ragaszkodik így is a valláshoz, Istenhez,stb. Ragaszkodom, hogyne. De nem a középkori módszeres birkához. Arra köpök egyet, mert mást nem érdemel.)
A következők nagyon fontos ismeretek, ezért ezek megértése nélkül bajosan lehet megérteni és követni III. A JÓGA NYOLC ANGÁJA c. fejezetet, ami nélkül pedig teljesértékű jóga sincs.
(A II. fejezet harmadik részével itt nem foglalkozunk, címe: 2.3 Az aszketikus kultusz)
A szenvedés mindenütt és mindenben jelen van valamilyen formában.
A szent képes arra, hogy az egyébként érzékelhetetlen, láthatatlanul is ható és meglévő 'szenvedésrezdülések' legfinomabb formáit is meglássa. Lényének érzékenysége isteni látással (aksi-pátra) ruházza föl (Jóga-Bhásja 2,15).
Tudata átfogja a szenvedés minden lehetséges relációját, érti annak szinkronicitását, tehát azt, hogy az anyagvilághoz kötődő öröm, boldogság és élvezetek látszatvilaga (májá) összefonódik a szenvedéssel, a létciklussal, valamint a reinkarnációban létrejött új testtel, amely ismételten bekapcsolódik a kozmikus létforgatagba. Számára mindez nem több, mint a kozmosz játékának (lílá) megnyilvánulása.
A jógi a realizáció adott pontján a szenvedést már nem csupán megérti és átlátja, de egy magasabb síkra transzformálva éli át:"A háromszoros szenvedéstől szorongatva a megismerés az elhárítás módját keresi" (Számkhja-Káriká 1.).
A háromszoros szenvedés részletezését a Hatha-jóga-pradípikában találjuk meg: "Ezért a hatha-jóga a menedéke mindazoknak, akiket a három tűz pusztít" -
1. az önmagunknak okozott szenvedések,
2. ama szenvedések, amelyet ránk magasabb hatalmak rónak,
3. ama szenvedések, amelyet más lények okoznak nekünk.
A három tűz iránt közömbösekké kell válnunk. (Hatha-jóga-pradípika 10.).
A szenvedéssel való szembefordulás a realizáció, az ön-újraformálás pozitív aspektusa.
A klésa kifejezés a "klis" igei gyök származékaként a szenvedés átfogó jelentésének hordozója. Legfontosabb jelentéseit a "gyötörni", "zaklatni", "fájdalmat okozni" szavakban találjuk, de összefüggésben van a "tisztátalanság" és "szenvedés" szavakkal is. A klésa kifejezésre először a Svétásvatara-upanisadban találunk utalást (1.11.). A korai buddhizmusban a "kilésza" terminológiát használták. A szót H. Jacobi a nyája tradíció "dósa" szavával azonosította, sőt a klésákat a jóga szakkifejezéseinek tartotta, amelyek kezdettől fogva szorosan összekapcsolódtak a jóga koncepciójával. Amint említettük, a szenvedés a kozmikus lét szerves része; az ember kondícionáltsága, szabad akaratának korlátozottsága mint testi-lelki szenvedés jelentkezik. Ez a folyamat mindaddig tart, amíg az ember része (eszköze) a kozmikus játéknak (lílá): "Mindannak, ami elkerülendő, a szemlélőnek és a szemlélet tárgyának összeolvadása az oka" (Jóga-Szútra 2,17.).
A szemlélő (drastri) a Purusa princípiumával azonos, míg a szemlélet tárgya (drisja) a Prakritinek felel meg.
A Purusát az önmagába forduló megismerő-szemlélés belső aktivitása jellemzi,
a szemlélet tárgyát képező Prakriti pedig a produktivitás, ami a megnyilvánult világot, a különböző képességeket (indríják), valamint a különböző gunákat (minőségek) tartalmazza.
A két princípium egymásrahatásának, a létrejövő kapcsolatnak közege az individuum. Az egyéni tudatban jön létre a szemlélet tárgya (szva), a Természet és annak ura a Lélek (szvámin), közötti kapcsolat. Az egymásrahatás következménye a megismerés és tapasztalhatóság kozmikus illúziója (májá), (Jóga-Szútra 2.18; 20; 23.).
A Purusa a szemlélet tárgyának megismerésével hatalmat (bhóga) szerez fölötte, ezért a szemlélődés princípiuma azonos az abszolút szabadsággal (apavarga) (Jógabhásja 2,23.). A Lélek tapasztalati megismerő művelete (upalabdhi) eredményezi a karmikus kötöttségből való szabadulást. A tulajdonképpeni probléma akkor kezdődik, amikor az individuum megfeleledkezve önmaga eredetéről, lényegét nem önmagában tapasztalja, hanem önmagán kívül akarja átélni. Ezért minden szenvedés alapja a nem-tudás, nem az ismeretek teljes hiányát jelenti, hanem a helytelen és alapjaiban hibás ismeretek összességét.
A Purusa és a Prakriti közötti kapcsolat felszámolása - tehát annak hiánya - még nem elegendő. A végső felszabaduláshoz szükség van a megkülönböztetés erejére, ami segít a helyes ismeretek megszerzésében: "Az (avidjá) eloszlatás (ának) eszköze a megkülönböztetés szünet nélküli gyakorlása" (Jóga-Szútra 2,26).
Az avidjá különböző megnyilvánulásokban (ksétra) jelentkezik, amelyek az avidjával együtt alkotják az öt klésát (pancsa-klésa):
1. nem-tudás (avidjá)
2. önösség (aszmitá)
3. vágyak (rága, káma)
4. indulatok (dvésa)
5. félelem (abhinivésa)
Lényegében a klésák a gyökerei minden lét-indításnak (karma-ásaja); a cselekvések okai is a klésákban keresendők, amelyek érzésre, gondolkodásra és cselekvésre késztetik az individuumot. A cselekvések természetüknek megfelelő nyomot (vászaná) hagynak a tudatalattiban, melyek a tapasztalható, illetve a tapasztaláson kívüleső, láthatatlan (adrista) világban időznek. A látható világ a jelen (természet), a nem látható világ pedig a múlt és a tudatalatti birodalma. Amíg a klésák hatása el nem múlik, addig az ember benne marad a kozmikus létforgatagban (Jóga-Szútra 2,13.)
Minél jobban kifordul az emberi tudat igazi önmagából, az "eredeti én-ből", annál inkább elidegenedik önmagától (abszolútum) , és annál mélyebbre süllyed az anyagi világba. A klésák hatása erősödik, majd beáll az egyéni tudat teljes függőségi helyzete. Ennek oka az én-érzet, az önösség egyre fokozódó "éhsége", a még többet akarás vágyakozása (rága). Ebben a folyamatban az én egyre nagyobb részt követel magának az "éltető anyagból", amibe végülis beleszédül. Az én vagy elfogad valamit a világból, és akkor azonosul vele, vagy elutasítja magától, de mindenképpen mozgásban van, hogy életérzése minél tovább megmaradjon. Az abszolúttól való távolsága azonban egyre növekszik, idővel pedig elfogynak a tökéletes létélményt helyettesítő pótlékok, amik a végső valóság helyét próbálták betölteni az én közvetítésével. Az emberi léten elhatalmasodó hiányérzet nyomán előbb az indulatok jelennek meg, majd ez a totális létbizonytalanság megszüli az élet minden területére kiható félelemérzetet (abhinivésa), az én elmerül az anyagban.
A klésák hatásának megszűntetése, illetve azok megfelelő átalakítása az ellentétes hatású tudatállapot felvételével lehetséges: "Ha helytelen gondolatok törnek fel: azok ellenkezőjét kell átélni teljes szemlélettel" (Jóga-Szútra 2,33.). Az egyéni tudat alaphelyzetét (avidjá) szem előtt tartva ez a következő párosításban érvényes:
2. aszmitá - ísvara (pradzsnyá-móksa)
3. rága-vairágja
4. dvésa-bhakti
5. abhinivésa-sraddhá
A klésáknak egy durvább és egy finomabb aspektusa van. A durvább a különféle tudat-mozgásokat (csitta-vritti) jelenti, amit a folyamatos meditáció (dhjána) szüntet meg. A finomabb tényezők azonban csak a legmagasabb eksztázisban (dharma-mégha-szamádhi) oltódnak ki (Jóga-Szútra 2,10.).
A klésák páratlan értékű "ellenszere" a jóga önátalakító módszere, amelynek segítségével a rongált egyéni tudat (avidjá) visszanyeri eredeti alaphelyzetét.
A klésákkal terhelt személyes létet a szenvedés négyféle tulajdonsága határozza meg, ugyanis a klésák lehetnek látensek (prasupta), kibontakoznak (tanu), elnyomottak (viccs-hinna) és teljesen aktívak (udhára).
A krija-jóga módszere a tapasz (testi aszkézis), a szvádhjája (stúdium) és az ísvara-pranidhána (az istenséghez forduló imádat) együttes alkalmazásával oltja ki a klésákat (Jóga-Szútra 2,1-2.).
Az egyéni tudatstruktúra vagy a klésák meghaladásával az abszolút létállapot (kaivalja, móksa) irányába halad, vagy függőségi viszonya miatt ismét bekapcsolódik a ciklikus létforgatag láncolatába (szanszára).
A jógamódszerek eredménye a teljes megtisztulás (suddhi) és emelkedettség, amelyben a tudat a teljes megfordulás aspektusából nyilvánul meg a világban (metanoia).
A klésáktól való teljes megszabadulást az aszam-pradzsnyáta-szamádhi hozza meg.
A klésákhoz való viszony szempontjából a tudatállapotok és tudatformák különböző fokozatairól beszélhetünk (krama-nirodha):
1. klista-vritti (a klésák határozzák meg a tudatot)
2. aklista-vritti (a "szembefordulás pillanata")
3. para-vairágja (aszampr.-szamádhi: tökéletes elszakadás)
Akinek vannak kérdései a fentiekkel kapcsolatban, tegye fel; azoknak válaszolunk és csak ezek után lépünk tovább.
El akartam kerülni a várható vaisnava-saiva ellentétet. Ezért írok és írnak mások itt a jógáról.
"Az összes berakott anyag ennek a témakörnek a vizsgálatánál sajnos megbukik."
Mondod te.
Én mutatok jobbat, amin jobban lehet, nevetgélni.(ha már nevetgélni szabad ilyesmin)
1914-ben, Srí Gadádhara Pandita eltávozási napján távozott el ebből az anyagi világból. Egész élete során rendkívüli precizitással, szinte percről-percre beosztotta az idejét.
Az életrajzok tanúsága szerint Sríla Bhaktivinoda Thákura prédikálásának három fő eredménye volt:
1. Száz hiteles, a vaisnava életmódot és gondolkodást részletekbe menően taglaló könyvet írt.
2. Felfedezte Caitanya megjelenési helyét.
3. Újabb prédikálási módszereket vezetett be.
Bhaktivinoda Thákura olyan természetfölötti képességekkel is rendelkezett mint pl. a tisztánlátás (clairvoyance). Három fontos dolgot jósolt meg a jövővel kapcsolatban:
(1) "Hamarosan meg fog jelenni egy személy - írta Bhaktivinoda Thákura - aki beutazza majd az egész világot, s mindenhol elterjeszti az Úr Caitanya tanításait."
(2) "A Harináma-sankírtana (Krisna szent neveinek extatikus éneklése) hamarosan el fog terjedni az egész világon. Ó, mikor jön el az a nap, amikor amerikai, angol, francia, német és orosz emberek karatalokkal és mrdangákkal zenélnek és a Hare Krisna mantrát éneklik?"
(3) "Mikor jön el az a nap, amikor a fehérbőrű külföldiek eljönnek majd Srí Mayapur-dhámába, és csatlakoznak a bengáli vaisnavákhoz, hogy együtt énekeljék: Jaya Sacinandana, Jaya Sacinandana? Mikor jön el az a nap?"
A jóslatok beteljesítője A. C. Bhaktivedánta Swámí (Sríla Prabhupáda) volt, aki szintén 1896-ban jelent meg, ugyanakkor, amikor Bhaktivinoda Thákura elküldte a könyveket a tengeren túlra. "Úgy kell tekintenünk - mondta egyszer Sríla Prabhupáda - hogy Sríla Bhaktivinoda Thákura volt a Krisna-tudatú mozgalom (ISKCON) tiszta formájának eredete."
1986-ban, csupán 100 évvel Bhaktivinoda Thákura harmadik jóslata után háromezer "fehérbőrű bhakta" érkezett Amerikából, Angliából, Franciaországból, Németországból, Oroszországból és ötven más országból az ISKCON Mayapura Chandradoya Mandir központjába.
Szerintem tehát nem szabad olyasmit leírni, hogy:
"Az összes berakott anyag ennek a témakörnek a vizsgálatánál sajnos megbukik."
Mert ilyent én sem mernék állítani.
Remélem érted, hogy miről írkálok és nem kell tovább fejtegetnem.
Namost akkor kérezek tőled valamit. Miért nem vagy önmegvalósított lélek?
Ha egyben látod az egész rendszert(amit ugye szét fogsz itt cincálni:D), akkor lehet érteni, hogy a yoga szót nyugodtan odakapcsolhatod mindegyik kifejezéshez. A yoga kapcsolat teremtést jelent tulajdonképpen. Nem mindig Istennel, hiszen a kezdeti lépéseknél az egyéni lélek az önvalójára döbben rá, ami elég érdekes kapcsolat ugye, mert nem vagyunk skizofrének, hogy önmagunkat duplán gondoljuk(jó esetben minimum.:D). A későbbi szakaszokban is sűrűn előfordul, hogy amikor azt hittük, hogy már Istennel van kapcsolatunk, rájövünk, hogy Máyá volt. Szóval még az illúzióval is kapcsolatba kell kerüljön az ember(amivel egyébként állandóan addig is kapcsolatban van, csak más tudatosan és más tudattalanul), hogy a vallásgyakorlatai folyamán fel tudja ismerni, be tudja azonosítani, hogy mi Máyá és mi az Abszolút Igazság.
- nyája, --- logika
- vaisesika, --- megkülönböztetés
- sánkja, --- számbavétel(purusa-pratkrti)
- yoga, --- yoga
- mímámsa, --- mélyebb szinten való megismerés(érzékeken túli vizsgálódások)
- vedánta.--- végkövetkeztetések, bölcsesség
Ha a kapcsolat visszaállítására törekszel az Istenség Személyiségével, akkor ezek közzül mindet alkalmazod. Mind a yogának egy-egy része, a kapcsolódás egyik értelmezése, fajtája. Elérési módszer-rész.
"..Közben még Istent is elhagytam.."
Ilyen nekem is volt. Nem értettem, hogyan lehetséges ez. Nem én hagytam el Istent, hanem olyanokkal társultam, akik "elhajtották".:((((
Van a Bibliában is egy olyan rész, ahol leírják, hogy az Isten közelében nem maradhat meg a hazugság, a becstelenség, stb. Azokkal az emberekkel társulva, akik ilyen tulajdonságokat cipelnek magukban, ezért nem érdemes hosszabb ideig társulni. Ha van az embernek kapcsolata az Abszolúttal, a lelki világgal, lehet érezni, ahogy a megnyilvánulás szépen visszahúzódik az ilyenek jelenlétében.....
Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy vödör hófehér festéket kiborítok, s a széléhez hozzáérintek egy kis feketét. Itt az anyagi világban ebből szürke lesz....az Isten esetében a fehér festék utat enged a feketének, nem vegyül vele....addig húzódik vissza, amíg a fekete terjedni szeretne.....A fehérnek korlátlan tér áll a rendelkezésére. A feketének viszont határ van szabva,....nem tud a végtelenbe kinyúlni....az nem része az anyagi világnak ugyanis.
"..Talán egy kicsit jobb lenne a sorvezetőnkhöz kapcsolódni..."
"..A szenvedés immanens értelmét Gótama így adja vissza: "A szenvedés jellegzetessége a korlátozás" (bádhana-laksanan duhkham, Nyája-Szútra 1.1.21.)..."
Ha korlátozni teccik', akkor direktbe fogunk szenvedni? Nem vagyok önmegvalósított lélek, úgyhogy ne tessék frusztrálni....:)(csak viccelek)
Jó anyag, bár lenne belekérdeznivalóm rendesen....
De inkább elmesélnék egy történetet, amit egy bhaktától hallottam.
A Caitanyát követő Gosvámík(tanítványai), amikor az Úr eltávozott, nagyon elkeseredtek, s páran az elválás fájdalmában elhagyták a testüket. Mikor az utolsó előtti is eltávozott, az utolsó Gosvámí megvonta magától a táplálékot és a vizet is, mert nem tudott a többi szent nélkül így tovább élni.....
A Gósvámíknál nagyobb és tisztább szent mostanában nem nagyon fordult itt elő.....
Az összes berakott anyag ennek a témakörnek a vizsgálatánál sajnos megbukik.
Talán aktiváld a benned lévő női részt, valamint férfi részt, és zümmögjél vagy két órát OM-ot. Biztos fog segíteni.....Ha kibírod a két órát, én a helyedben már el is kezdenék örülni.....Ha eddig ez volt az alap idő, akkor kétszerezd meg....:)
Azt gondolom, hogy vallásfilozófiai kérdésekhez közelíteni bizonyos hangulatban érdemes csak. Ha nincs meg az alap hangulat(érdeklődés), akkor nem fog aktiválódni a kapott infó sem.....
Mondjuk az érdeklődés hangulati fajtáit is lehetne boncolgatni. Pld. :
- Mongyad má' meg, hogy mi a frász az az átma?!
- Mit kéne nekem gondolni, amikor azt olvasom: átma?
- Milyen jelentése van annak a szónak, amit olyan sokszor lehet itt olvasni: átma?
- Milyen folyamatok, gyakorlatok segítségével lehet azt megvalósítani, hogy egészen pontosan érezzem, vagyis azonosulni tudjak azzal, ami az átma jelentése a Valóságban?
A disszharmónikus rezgések az olvasott anyagból pont úgy kitűnnek, mint a hallottból. A disszharmóniát is lehet generálni, meg a harmóniát is.....szabad akarat van hozzárendelve, hogy melyiket is válasszuk.
Amit materialista embertől kapsz az agyadba, az közelében sem jár annak, amit egy képzett yogí képes művelni Veled. Nem mondom, hogy járj így egyszer, mert amit magának nem szeretne az ember, azt másnak főleg nem kívánja......
"..Gondolod, hogy ha itt valaki azt írja - ő tanulta, kipróbálta, követi és jó ... az feltétlenül úgy is van? Vagy hogy neki jó (pontosabban azt mondja, hogy neki jó), attól neked is jó? .."
Feltétlenül úgy is van. A lelki tanítómester választása is többek között arról szól, hogy azt a szintet tudod megvalósítani, amit már Ő elért. Vagyis, ha a sarki újságost kéred fel, hogy a lelki életedben lásson el tanácsokkal, akkor azt a szintet fogod elérni, amit a sarki újságos addig megvalósított(feltehetőleg nem egy paramahamsa dekkol a bódéban és ossza az észt....meg az újságot).
Ha valaki a szentimentalizmus szintjén van éppen, akkor egy nrisimha tipusú megnyilvánulástól égnek áll az összes haja és visítva rohan a szentképek elé, rimánkodva Istenhez, hogy segítse meg nagy bajában.....
Szóval aki annak a szintnek a közelében van, amit előadsz, az fog érdeklődést kifejteni, alatta a kutyát nem érdekli, a felette álló meg segít Neked, hogyan juss tovább....Már ha érdekel persze.:)
Én viszont elakadtam még az előző oldalon a hím dongónál meg a nőstény dongónál, hogyan szerezzek ilyesmit télvíz idején, hogy örömteli állapotot hozzak létre az elmém számára?
Ezeket - amit itt "nem kéne csinálni" - simán megkapod úgy az agyadba, hogy észre sem veszed. Szmájli nélkül, újságban, tévében, könyvben, gurutól ... miért éppen a netben bíznál, ami leg kontrollálatlanabb, anoním, és az üzemeltető deklaráltan nem is kíván tartalmi dolgokban igazságot nyilvánítani? Mellesleg - a szándékos hazugság jóval ártalmatlanabb, mint mikor valaki szívbéli őszinte meggyőződésből ír olyat amit követve annak kárára válik. Az őszinte kommunikáció mindig hitelesebb, elfogadhatóbb, alkalmazzák is bőségesen. Gondolod, hogy ha valaki szívből és őszintén ír akkor számodra jót ír? Gondolod, hogy ha itt valaki azt írja - ő tanulta, kipróbálta, követi és jó ... az feltétlenül úgy is van? Vagy hogy neki jó (pontosabban azt mondja, hogy neki jó), attól neked is jó? Vagy azt írja ide, hogy ő doktor vagy egyetemi tanár aki naponta tanítja ezt egyetemen ... az ad-e legkisebb biztosítékot számodra a hasznosságban? Egyáltalán igaz ez? Hányadszor születtél már az anyagi világra? ... még csak először ??? :-)
Ennek utánna fogunk nézni: szanszkritül Atharva Veda 10.8.37
Itt az ind filozófiai rendszer:
1 ELSŐ KORSZAK 1.1 A Véda filozófiája 1.2 A) A védikus szanhiták és bráhmanák filozófiája 1.2.1 a) A védikus pantheon 1.2.2 b) A védikus kozmogónia 1.2.3 c) A védikus kultusz 1.2.4 d) A védikus eszchatologia 1.3 B) Az upanisadok filozófiája 2 MÁSODIK KORSZAK 2.1 A poszt-védikus filozófia 2.2 A) Az orthodox rendszerek 2.2.1 a) A Szánkhja-rendszer 2.2.2 b) A Jóga-rendszer 2.2.3 c) A Mímánszá-rendszer 2.2.4 d) A Védánta-rendszer 2.2.5 e) A Vaisésika-rendszer 2.2.6 f) A Njája-rendszer 2.3 B) A heterodox rendszerek 2.3.1 a) A buddhizmus 2.3.2 b) A dsinizmus 2.3.3 c) A materializmus
Szerintem nehéz lesz szanszkrit nyelven megtalálni.
"Talán azért lenne jó a hatha-yoga tudományát ismertetni, mert sok olyan érdeklődő, kezdő van, aki valamilyen vallási fanatikon kibukva megszakítja a gyakorlatait és egyedül próbál valamit elérni. Nekik nagy segítség lenne az, ha olvashatnának közvetlen véleményeket, leírásokat azoktól, akik előrébb vannak már, s a más tapasztalása segítheti őket, ha másban nem, legalább abban, hogy nincsenek egyedül ebben a világban. Vannak, akik azt hirdetik, hogy a Kali-yuga nagyon szennyes korszaka a catur-yugának. De vannak olyan emberek, akiket nem lehet szerintem misztikával megvezetgetni, vagy ha igen, akkor sem tartós ideig."
Igazad lehetne, hogy talán jobb lenne a hatha-jóga tudományát ismertettni - és ez is el fog következni - de nem szaratném megtenni, anélkül hogy a jóga filozófiájának fejlődésén végig ne mennénk. Olyan lenne a dolog, mint a vizbe dobott kő.
Sőt azt gondolom kezdhettem volna korrábbal, de akkor csak hosszabb lenne a sor.
Nagyjából erről beszélek: nyája, vaisésika, számkja, jóga, mimámsza, védánta.
Amint látod valahol középtájon van a jóga-rendszer, amiben egy rész, egy elem a hatha jóga és annak filozófiája és gyakorlatai. A jóga egy rendszer. Én mikor elkezdtem, akkor jöttem rá, hogy esetleg nem helyesen teszem, ha elkülönítem a hatha jógát, ahogy te sem különíted el a bhakti jógát.
Emlékeztetőül:
Az erdei remeteközösségekben a lelki élet szabályait és a gyakorlatok fajtáit nem szabályozták szigorúan. Mivel az erdei élet egy laza közösséget jelent, bő társasági kapcsolatokkal, rengeteg módszer alakult ki a ‘megszabadulás’ elérésére. Általánosan gyakorolt módszerek
(1) a jógák (hathayoga, layayoga, rājayoga stb.),
(2) a különböző meditációk (dhyāna, samādhi, kundaliní stb.),
(3) a különböző szertartások és rítusok (púja), és
(4) bizonyos közösségekben a tantrikus gyakorlatok (tantra).
Bár mondhatjuk, hogy előbb-utóbb minden egyes ember megtalálja a magának való utat, s így egy adott szekta vagy irányzat tagjává válik, azt is állíthatjuk, hogy a legtöbben mindenféle módszert kipróbálnak, mire megállapodnak egyiknél vagy másiknál.
Szóval egy kicsi türelmet még kérnék, aztán majd egyenként szedjük szét, ami már szétszedhető. Mert ugyi, ha valami nincs összerakva, azt hogyan szedhetnénk szét?
(egy bhagavan)
"Én bhakti-yógát kezdtem gyakorolni(amíg hagyták:D), onnan vannak a tapasztalásaim, s a gyakolatban láttam, hogy semmilyen testgyakorlás, vagy meditáció nem pótolhatja/helyettesítheti az odaadó szolgálatot."
Hááát, én pedig keleti harcműszetekkel. Meg a katanával(karddal). Közben még Istent is elhagytam. "Sokan eladnák a lelküket is, hogy valamiféle képességük, vagy hasonló meg/átélésük legyen. Pedig, ha tudnák, hogy mennyi mocsoknak és gonoszságnak forrásai ezek, nem lelkesednének ennyire értük...."
Talán egy kicsit jobb lenne a sorvezetőnkhöz kapcsolódni.
Érdemes elgondolkodni azon, vajon mennyire szükségszerű és mi célból kerülünk kapcsolatba a szenvedéssel?
II. A JÓGA-SZÁDHANA ELŐFELTÉTELEI 2.2 A klésák
A továbbiakban megkíséreljük áttekinteni a szenvedés és a testi aszkézis viszonyát, aminek kevés teret szentelnek a jógaművek.
Az ind gondolkodást hűen tükröző Atharva- és Rig-védában már a legkorábbi időktől kezdve jelen van a szenvedésnek, az emberi életet szükségszerűen átjáró fájdalmaknak a tudatosításá. Így a szenvedést kezdettől fogva metafizikai perspektívába helyezték, s az szerves részévé vált az önátalakítási módszerek fogalmi megalapozásának. A feltételekhez kötött lét állandó kísérője a szenvedés, amire utalást találunk már a legkorábbi upanisádokban:
"Minden, ami különbözik a transzcendens léttől, az Abszolúttól, az szenvedés" (Bridhadáranyaka-Upanisád 3.4.2).
Az igazi bölcs az, aki képes arra, hogy a tapasztalati valóság látszatvilága mögé látva, megragadja a teremtettség viszonylatainak inherens valóságát. Tudatával átfogja az emberi lét kozmikus ciklusát, a születés-halál láncolatának minden aspektusát. Egzisztenciálisan éli át az emberi szív fájdalmát, szenvedését, ugyanakkor megvalósítja azt a törekvést is, amely az emberi lét kiteljesedésére vonatkozik. Tudja, hogy az önmegvalósítás velejárója a lemondás. Ennek hajtóerejével az abszolút transzcendens (para) valóság (Brahman) közelébe kerülhet. A Brahmannal való eggyéválás a halálból (mritju) való fölszabadulással érhető el:
"Az abszolútummal való egyesülés csak a halál legyőzésével lehetséges" (Svétásvatara Upanisad 3,8).
A szabadulásnak nincs más ösvénye.
"Azok, akik ennek a tudásnak birtokába jutottak, halhatatlanokká váltak, mások mind szenvednek" (Svétásvatara Upanisad 3,10).
Egyes látnokok az emberi fájdalmat a világot elborító félelmetes tenger-áradathoz hasonlítja, amit csak az önmaga természete fölé magasodott szent aszkéta képes 'megszelídíteni', hogy az általa így nyert hajtóerőt önmaga természetének és egyben a mindenség megismerésének szolgálatába állítsa.
A szanszkrit terminológiában a szenvedésre használt kifejezés a duhkha, amelynek tartalmilag ellentétes formáját a szukha (öröm, jólét, szerencse) szóban találjuk meg.
A szenvedés immanens értelmét Gótama így adja vissza: "A szenvedés jellegzetessége a korlátozás" (bádhana-laksanan duhkham, Nyája-Szútra 1.1.21.). Vátszjájana még tovább bővíti a szenvedés tartalmát a Nyája-Bhásja-Szútrában: "Ahol születés van, ott jelen van a fájdalom is, és a szenvedésnek olyan ismert kifejezései vannak, mint a pídá, tápa, bádhaná" (1.1.2).
A szenvedés fogalma azonban nemcsak szenvedést jelent, hanem igen mély kozmikusmetafizikai összefüggéssel bír. A szenvedés áthatja az egész mindenséget és az ahhoz kapcsolódó ember "mindenség-látását". A szentekre jellemző volt egyfelől az, hogy kristálytisztán átlátták a lét minden aspektusát, szívük együtt és egyszerre dobbant a mindenség ritmusával, másfelől azonban nem feledkeztek bele a kondicionált lét kínálta "lehetőségekbe", a vágyak világába.
Az önmegvalósítás legfontosabb célja a szakrális tartózkodás (vairágja) életmodellje. Ennek erejével képes csak az ember olyan "magas" tudatállapotot fölvenni, amivel az élet minden aspektusát szemléli, érti és uralja. Lényegében a szenvedést is ilyen emelt szinten éli meg, ami itt elveszíti hétköznapi értelmét. A szenvedés és a fájdalom ezen a fokon már nem is szenvedés, hanem az önmegvalósítás (szvaszamvédana) eszköze, amit a tudat "használ" eszközként. Ebben az aspektusban eltűnik a szenvedés egyoldalúan destruktív jellege:
"A tudás megszerzése a szenvedésen keresztül vezet" (Kárkandéja-Purána 39.9). Természetesen a szenvedésnek ilyen pozitív értékelésével nem találkozunk az általános nyugati gondolkodásban, amely többi között a buddhizmus mély értelmű tanítását is a passzivitáspesszimizmus körébe sorolja.
A szenvedés csak abban az esetben ölt romboló, életidegen formát, amennyiben az individuáltság "megrongált" struktúrája nem engedi a szenvedés mélyebb tartalmát, univerzális vetületét átélni.
A szenvedés lényegi megértését találjuk meg viszont a jóga rendszerében, ahol szinte előfeltételként szerepel a minden létezőben jelenlévő szenvedés mély átérzese, az "univerzális együttérzés".
A jógi célja ugyanis éppen az, hogy végleg megszűntesse azt a képet (személyiség, én, karakter), ami róla önmagában és a világi viszonylatokban kialakult, hogy lelkileg és szellemileg magába szívja a mindenséget, hogy az benne legyen és ő is abban. A lét legmagasabb fokán eggyé válik a mindenséggel, hogy ő maga legyen a mindenség.
A személyiség "eltűntetése" kétségtelenül nem bíztató, hiszen fokozhatja az emberben amúgyis meglévő létbizonytalanságot, illetve gyengíti az érvényesüléshez szükséges, biztonságot adó én-érzetet. A jógi a személyes én. kioltásával, a szenvedés totális átélésével szakítja el a kondicionált lét legutolsó szálát is. A szenvedés és a fájdalom szövetségese lesz, hogy ezzel elérje a kozmikus-univerzális identitást.
Patandzsali magyarázata szerint a szenvedésnek a lét minden aspektusát átfogó ismérve van. Minden, ami a szanszkárákkal van kapcsolatban, az egyúttal a szenvedés törvényszerű (dharmikus) meglétét jelenti. Ezért a jógi vagy szent (vivékin: a megkülönböztetés erejével felruházott) számára mindenfajta dharmikus változás a szenvedéssel azonos.A szenvedés azért életidegen és azért vált ki ellenkezést, védekező alapállást, mert az embert a létbizonytalanság, a halálfélelem keríti hatalmába; de éppen így az öröm is lényegében szenvedés, mivel újabb vágyakat ébreszt az emberben (Jóga-Szútra 2,15).
A tanítás egyértelmű célja, hogy a szakrális tartózkodás segítségével a kondícionáltság minden viszonylatát fölszámolja (Jóga-Szútra 2,16).
a "megvilágosodás" nem valamiféle "magasabb tudatállapot".
Nem erre epult, de ez egy fontos dolog, amit egyedien ertelmezel, legalabbis nem ugy, mint ahogy sok elismert jogamester, es iskola. Nem tudom mennyit tudsz a jogarol, majd elmondod, ha akarod, e hsz-od szerint szerintem nem sokat.
Ezt még Bhagavan is másként látja, szerintem.
Patanjalit olvastad? Ott a Samadhi, amit szerintem az egyseges nyelvezet miatt hivhatunk megvilagosodasnak, a 8. lepcsofok.
Elotte van 7 masik. A legtobb ember mar az 5. -en sem tud tul lepni, vagyis mar azt sem tudja megvalositani.
Nem konkrét tipp volt....csak egy lehetőség. Van aki így terjeszt, hogy csak bemásol. Ilyen topicokban tulajdonképpen nem is ajánlott más. Ahol erősen a tamas/rajasban lévő erős ahankárral felfegyverzett jívák prajalpáznak, ott ez a leghelyesebb módszer.
Ha van belépési korlát, akkor lehet finomabb dolgokról is tárgyalni....
Én is elmentem ilyen jóga oktatóhoz, és vagy öt előadást "tornáztam" és hallgattam végig. Nem az én világom volt.(mikor kerestem a válaszokat az energetikai rendszerek működésére, akkor kerestem fel).
Viszont rengeteg dolgot tanultam Tőle.
- Mindig mosolyogj!
- Minden nap keletkezik egy-egy új rákos sejted.
- Mikor Jézus arra tanított, hogy "ne lopj", ezzel nem csak arra utalt, hogy a más tulajdonát nem illik elcsórni, hanem arra is, hogy a más nyugalmát ne zavard meg azzal, hogy ellopod az idejét, a türelmét, a szabadságát....stb.
- Sorolhatnék még, de most nincs időm tovább ezen meditálni.....
Tisztelem azt a tanítót, és az egyik tanítványával most is kapsolatban vagyok még....De az Ő útja nem egyezik az enyémmel.
Ezzel szemben a Gítában még "lélek gyilkosságról" is lehet olvasni.
A lelki életed nem azonnal úgy kezdődik, hogy tökéletes vagy. Ha az lennél, nem itt dekkolsz.
Az anyagi természet három kötőerejének és az örök időnek a hamis egónkra gyakorolt hatását leírni sokkal kacifántosabb, mint azt mondani, hogy lelkileg sérül valaki. Ugyanis a hamis egó letakarítása után marad a tiszta egó. A lélek attól érez szeretetet, fájdalmat stb....nem válik egy érzéketlen valamivé. Főleg nem semmivé.
A lelki világban is vannak érzelmek, méghozzá olyan minőségűek, amibe a Te szíved bele is szakadna. Majd olvasgass utána, hogy Radharánit miért hívják "vérző szívűnek"......és mindjárt megérted, hogy a lélek is sérülhet. Csak nem úgy, mint az anyagi test....
Az átmára az inkább helyes kifejezés, hogy : elpusztíthatatlan....a sebezhetetlen az anyagi testre értelmezhető...azon keletkezik seb sérülés után. Te nem ez a test vagy.
Sok ilyennel találkoztam már a neten, mint amilyen Te vagy. Azt gondoljátok, hogy erőszakkal ki tudjátok szedni a megvalósításaik "titkát" másokból....Felesleges próbálkozás, a megvalósítást önmagadban kell elvégezd, nem tudod koppintani, úgy ugyanis nem működik. Hiába hergeled itt a többieket is. Magadnak csinálsz csak negatív töltést ezzel.....
A többség nem fog belemenni abba, hogy Te itt veszekedj, mert a jóga nem erről szól.
Ha Neked kitiltva jobb, nem szólok bele.....:)
Szabad akarat. A mazoistákat sem ok nélkül teremtette az Isten.:) Mármint a tulajdonságaikat.:)
Hiába raktad be ezt a részt tőlem. Példákat tudok hozni Neked arra, amikor egy nőnek, vagy férfinek azzal tömték tele a fejét, hogy Isten próbára teszi a családtagját is, azért szenved épp mondjuk rákban. Saját hittestvéremet láttam meghalni rákban, mikor tudtam, hogy mitől rákos.....és nem tudtam segíteni Neki.....mert olyannal akasztottam össze a bajszomat, akinek fontos az a mese, hogy Isten próbára tesz....nem tudtam a közelébe menni.
Ha nem tudod, hogy az energia szintek növekedése és csökkenése milyen hatást gyakorol a anyagi testedre, akkor mit keresel itt? Őszintén!
A bhakti magába foglalja az összes többi jóga folyamat eredményét, magyarul úgy nyílik ki a kundalínid végig, hogy nem gyakolatsorozatokkal kényszeríted rá, hanem egy tudatszinti/érzelmi energia emelés nyitja ki. Nem kell tudd azt sem, hogy ezt milyen ászanákkal érhetted volna el. Ha gyakorlod a jógát(mondjuk én a bhaktit), akkor tudod, hogy pld. a szívcsakrádat hogyan tudod nyitni-zárni(menet közben, mondjuk az utcán). Hogyan tudod a levegő szabályozásodat úgy alakítani, hogy hirtelen el/leálljon. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ezeket azonnal kell alkalmazd.
Nem írnám ide mikor és miért. Szerintem nincs tudásod róla, minek bezavarni....csak azzal kapcsolatban írtam ezt, hogy nem kell minden egyes yógát ismerni, minden gyakrolatot végigcsinálni.....és pld. a kundalínit nem csak egyféleképpen lehet nyitni....
"Ha az az egy gyakorolja a vallását, és tisztában van az energiák áramlásával, akkor ha tisztességgel gyakorolja a szadanáját, kinyírja a családját. Ha mégcsak nem is vegetáriánusok, akkor meg főleg. Képesítés nélküli, spontán gyilkosokká válnak. ....És persze jön a "félreduma"....Isten próbára teszi a családodat is......."
Szerintem ne menj at negativba, igy is eleg "szelsoseges", amiket mondasz.
Egyébként a XI. kerületben indul egy jóga csoport, az egyik bhgavan vezetésével.
Ez fantasztikus. Eddig nem hallottam, hogy honnan, vagy kitol tanultal jogat, de tanitod.
Voltam egyszer egy ilyen kurzuson, ahol szinten olyan oktatott, aki egy konyvbol gyakorolt napi 2 orat, 7 even keresztul. A konyvben 2 honapra valo gyakorlatok voltak.
17-en indultunk a 10 oras tanfolyamon, a vegere 3-4-en maradtunk. En semmit se tanultam a tanfolyamon.
Ezt itt a yóga topicban nem nagyon kellene csinálni. Egy másik alkatrészt az elektronikus kütyühöz simán be lehet szerezni....de másik lelket nem tudsz adni annak a szerencsétlennek, akiét a "félretanáccsal" tönkreteszed....
A lelki életben bekövetkező sérüléseket nem lehet megszerelni.....ha nagyon súlyos, bele is "halhatsz"....:(
Meg tudnád tenni, hogy eredeti szanszkritba másolod be a harmadik slokát?....vagy mindhármat, ha nem nagy kérés?
Lentebb kimaradt:
A bhagaván szó jelentésére én csak ezt a kettőt tartanám fontosnak itt(Istenség Legfelsőbb Személyisége, önmegvalósított/felszabadult személy). Egy nem egy nyelvészeti továbbképző központ, aki magasabb szintű szanszkritot akar tanulni, az megkeresi azt a tanítót, akit alkalmasnak vél erre a feladatra.
