Gondolom sok a teljesítő mindhárom mozgalomban, ezért ilyen futószalagszerű az egész. Nekik ez egy adminisztratív dolog, ezért kell a szállítólevél aláírása és a többi. 30 percenként jön valaki átvenni a jelvényt, csinálják, ahogy tudják/akarják. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy ez esetenként évek "munkája", sok-sok legyalogolt kilométer.
Nem védem őket, de sajnos ez van. Amúgy lehetne nyilván ünnepélyes díjátadó is, mondjuk évente kétszer, és akkor meg az lenne a baj, hogy arra kell várni. Most legalább gyorsan megy a dolog. Az ünnepélyességet pedig majd elintézzük magunknak.
Gratulálok én is! Ennyi idősen különösen szép teljesítmény.
Elolvastam a bejegyzésed. Kicsit szomorú volt látni, hogy a korábban szép erdős részen most erősen megritkították a fákat; és a kis híd is összedőlt. Nekem ez a Kepecstag - Ligeti-földek - Létavértes közötti rész nagyon emlékezetes, még így 3 év távlatából is.
Az volt a legfontosabb, hogy írjak alá egy számlát vagy valami hasonlót, hogy átvettem a jelvényeket.
Nagyon nagyon ritka alkalom, amikor maximálisan egyetértek veled, de ez most ilyen, így hangot is adok neki.
Én is személyesen vettem át, és bár kedvesek voltak, látszólag futószalagon ment az egész dolog. Csüccs le, mindjárt jövök. Gratulálok a teljesítéshez. Kérlek írd alá a szállítólevelet (?), és ezt a levelet, hogy engedélyezed az adatok nyilvántartásba vételét. (Vissza sem kaptam, így csak utólag mások levelét látva tudom, hogy amúgy az volt a hivatalos értesítés az elfogadásról...)
És hát akkor készen is vagyunk, további jó túrákat. Úgy meglepődtem azon, hogy ez így ennyi volt, hogy én fotót sem kértem - igaz alapvetően nem szeretem fotóztatni magamat - de azt hittem, ezt úgy ők ajánlják fel a jeles alkalom örömére. De ha ők nem, én nem erőltettem...
Én egy kicsit "ünnepélyesebbnek" gondoltam. Végül a gondolataim annyira lefoglaltak, hogy a Városháza parknál álltam meg megnézni, hogy egyáltalán mit kaptam, és ott szabadult fel az az öröm, amit úgy gondolam, majd az átvételnél fog...
A "becsületbeli ügy" az máshol van :-) Már többször elterveztem de eddig nem jött össze, pecsétet nem érint a módosítás után sem de érdekel a terület mert valahol ott lesz majd hazánk legújabb csillagos égbolt parkja, és az a rész még elérhető itthonról úgy , hogy haza is érek.
Azért én annak örülök, hogy 1 m-t sem bicikliztem!
A Békés megyei ideiglenes terelést is jó lenne a mostani útvonalon megnézni de ez már nagyon messze van, szerintem nem fér bele. Egyéni problémám az, hogy kardiológiai eltiltás miatt nem mehetek egyedül és elég nehéz olyan túratársat találni aki az ország másik végén napokig gáton, szántóföldön vagy sivatagban is elkísér.
A Túrablogomban az elmúlt 20 év túrái benne vannak, a tegnapi Mecseki túra lesz benne az 514. leírás, illetve a régebbi honlapomról is folyamatban van az átmásolás, aki tippet , ötletet keres , - főleg a Dunántúlon - szerintem talál benne de jövőre azzal is le fogok állni, valószínűleg csak képek lesznek.
"sohasem tudtam megérteni azokat, akiknek csak az a szép, ami messze van, és érdektelennek, unalmasnak tartják azt ami itthon van, bár rendszerint éppen ezek azok akik nem is tudják mi van itthon"
Rockenbauer Pál gondolatához én a túrabeszámolóimmal csatlakoztam, ennyit tudtam tenni, hogy a természetjárásnak megmaradjon.
Az OKT, RPDDK után sajnos jól láthatóan változott a kéktúra teljesítések értéke, én feltételeztem, hogy most is legalább olyan megtiszteltetés egy teljesítést átadni mint Pálmai Vencel idejében volt. Minden alkalommal személyesen vittem el a füzetet, és elmentem átvenni a jelvényt. Most is, főleg a kör miatt. Nem tudom ki volt aki odaadta, bemutatkozott de elfelejtettem. Az volt a legfontosabb, hogy írjak alá egy számlát vagy valami hasonlót, hogy átvettem a jelvényeket. Megkértem, hogy álljon már ki velem egy fotóra amit a telefonommal az ott üldögélő hölgy csinált, megtették de szerintem ezt kérés nélkül is illene megtenni. Mert megérdemeljük.
Természetesen nyertél de ez nagyjából a véletlen műve (valamint az eddig már lejárt túrák miatt) Csináltam egy számvetést a könnyen elérhető útvonalkövető túramozgalmakról, ami még nincs meg. A Dunántúlon az Olajos körút tőlünk elég jól elérhető kis szakaszokban is az pedig piros. :-)
kicsit félreérthető a blog bejegyzés, olyan mintha a Pipóhegy-Kepecstag kimaradt volna
őzlábból a pörkölt is jó? (láttam volt rántva is, azóta is folyik a nyálam :-)
"volt egy dupla pecsét hiányom mert elvert bennünket a jég, én pedig azért az egy pecsétért, és pár száz méter gyaloglásért képes voltam 600 km-t vonatozni egy nap"
Ez jó kritikája a hasonló vis maior (vagy más) miatti újbóli pecsételést előíró visszazavarásnak. (még akkor is, ha szinte biztos vagyok benne hogy a 600 km plusz vonatozás nélkül is meglett volna az a jelvény :-)
Ezt a szakaszt amit mi 7 napig jártunk topic társunk és első menyasszonya egy héttel később 3 túrával simán lejárta. Viszonylag sík és homokos terep nedvesen is könnyen járható, szóval az én vánszorgásom nem mérvadó, egészségesen sokkal rövidebb idő is elég. Ráadásul szép is.
Köszönöm. Van az a fájdalom ami el tudja halványítani a sikerélményt de majd elmúlik. 16 évig kéktúrázgattam igaz pld. 2020-ban egy métert se tudtam menni de egy időre most más színekre fogok figyelni. Van élet a kéken túl is. :-) Szép túrákat mindenkinek és hozzá jó egészséget.
...és most, miután elolvastam ismét csak gratulálni tudok! Nem kis dolog fiatalon, egészségesen sem lejárni az AK-t, de ilyen korban, ekkora akaraterővel... valóban le a kalappal!
Őszinte és hatalmas gratula a DBV megalkotóinak. Hat remek túranapot töltöttem Somogy megye északi részén változatos tájakon, sok és szintén változatos látnivalóval, löszbarlangokkal, mélyutakkal, föld és kővárakkal, vizes élőhelyekkel, árpád kori templomokkal és romokkal, kilátópontokkal, szőlőültetvényekkel stb. Külön tetszett, hogy az érdekes helyszíneket köti össze, melyek sok esetben az igazolópontok is. A közlekedés is jó, nem unalmas csatlakozásra várás van, hanem le lehet menni a vízpartra, míg jön a busz odafelé vagy a vonat haza. A befejezést meg egy Fonyódi naplementével koronáztam meg. Szerintem méltó párja az északi parton futó BFKT-nak, sőt...
OK, szóval semmilyen mozgalom nem szűnt meg, csak több lett az igazolópont
szoktuk (tam) néha rugdosni az MTSZ-t az OKT szabályai miatt új igazolópont/füzet esetén, de ismerjük el, még mindig jobb mintha kitalálnák hogy a régi füzet x. év szilveszteréig jó, addig mindenki fejezze be aki elkezdte...
Köszönöm ezt a beszámolót + a bővítettet is, a saját oldalatokon!
A halápi dzsemborit láttam a buszról hazafelé menet, kicsit sajnáltam hogy ezt most kihagytam. De a plusz 10 kilométer amit aznap hozzátettem a távhoz, az is jó volt. Beszámoló tehát a Nyíracsád-Gút szakaszról:
Mintha eleve egy másik túrát kezdtem volna el - a település Nyírlugos felőli vége rendezett, szinte kihalt volt. Közben teljesen be is felhősödött, gyakorlatilag innentől végig olyan volt, mintha alkonyatkor túráznék. A házak után pár száz méter múlva (nem az aszfaltos bekötőútra kell, megtévesztő...) tértem le jobbra, ahol kukoricát szedő helyiekbe botlottam. Udvariasan érdeklődtek merről-meddig megyek, én is (a termés jó lenne, csak a vadkár, panaszolták). (Összefüggésében nem látom az ügyet, azt tudom hogy a térség sertéspestissel érintett, és hogy a gyérítés elvben szakpolitikai cél. Valójában ez a kettő összeér, vagy abban a térségben ahol a fertőzöttség magas, nincs elég intenzív vadászat, mert nincs belőle bevétel...?)
A közeli földeken traktorok tárcsáztak, csak az öreg, magas akácosba érve borult rám a csend. Helyenként farakások álltak, méret szerint összekészítve kerítésoszlopoknak (ilyet is csak akácerdőben látsz, de milyen illat lehet itt virágzáskor?). Két hegyes szögű törés után előbb egy irtásfolthoz értem, majd kereszteztem a közutat, pont a megyehatárnál.
A délelőtt már tűnődtünk a közigazgatás itteni alakulásán, hiszen a táj egyértelműen a Nyírség, de Debrecen közelsége elvitathatatlan. Idehaza utánanéztem, érdekes történet:
- Nyíracsád eredendően Bihar vármegye északi szélén feküdt (Nagyvárad központtal).
- A települést a Rákóczi-szabadságharc után a hajdúk elhagyták, a helyükre román nyelvű telepesek érkeztek a megye távolabbi pontjairól, akik idővel görögkatolikus vallásra tértek át.
- Az 1820-as években a település Szabolcs vármegyéhez kerül (ennek okát nem sikerült kiderítenem).
- A XIX. század végén egy ideig Nyíradony központtal az ún. ligetaljai járás része.
- A gazdasági kapcsolatok a térséget egyértelműen Debrecenhez kötik, ennek ellenére pl. a keskeny nyomközű vasút fejlesztése is a megyehatár miatt késlekedik.
- 1950-ben, Hajbú-Bihar létrehozásakor jön létre a mostani állapot.
Erről ott azonban nem tudhattam. Enyhe emelkedőn egy „fennsíkra" kapaszkodtam fel (előbb dűlőúton, majd egy bekerített föld melletti ösvényen). Az út szinte észrevétlenül fordult át északkeleti irányba. Itt már kezdtem fáradni, egyre lassuló tempóban baktattam végig a hosszú háton. A vége felé egy villanyvezeték mellé értem – mely egy romos épülethez vezetett. Az egykori légifelvételek tanúsítják: gyümölcsös volt itt, még az 1990-es években is. Vajon mihez kellett itt az áram? Szivattyúztak? Feldolgoztak? Egy erdősávnál T-alakú kereszteződésbe értem, ahol a túra lényegében véget ért – balra pár száz méterre lett volna a pecsételés helye, én viszont jobbra fordulva egy kilométer múlva Szabadságtelepre gyalogoltam (valaha: Szennyespuszta…), mely Nyírlugos településrésze, itt vártam be a Debrecenbe tartó autóbuszt. Folytatás valamikor majd innen lesz, így Nyírbátor egy napi hatótávolságon belülre került...
