Wow, rájöttem mit értettél félre. Nem éltem hiába... :-)
A gömbös példával azt számolta ki, mekkora lenne az a gömb, amelynek felszínén a gravitációs vonzóerő már akkora, mint az elektromágneses erő a két atom között.
Akkor tudná kettétépni a molekulát, ha a másik atomot felrögzítenéd egy kis állványra. :-))) Akkor letépné róla a másikat. Ha viszont csak úgy szabadon van a molekula, ahogy szokott, akkor egyszerűen ráesik a gömbre aztán annyi.
------------------------------
Bár nem tartozik a vita lényegéhez, leírom, mert érdekes...
Függőlegesen elhelyezkedő szabadon eső molekulánál is van húzóerő, mert egyik közelebb van, másik távolabb. Csak hát ez az árapályerő rengeteg nagyságrenddel kisebb. Mert amit Rees számolt, az a teljes gravitációs erő, ami az atomra hat.
Sőt, ami érdekes, ez az árapály erő nem növekszik végtelenig Rees növekvő gömbjeivel, hanem éppenséggel egy konstans értékhez tart. :-)
M legyen a nagy gömb tömege, r a sugara, m az atomoké, d az atomok közötti távolság.
Ha r-et növelem, M=k*r^3 szerint növekszik (feltéve persze, hogy a sűrűség marad, Rees így számolt).
A két atom közötti erőkülönbség így:
deltaF= gMm/r^2 - gMm/(r+d)^2
deltaF= gMm( 1/r^2 - 1/ (r+d)^2)
deltaF= gkmr^3( 1/r^2 - 1/ (r+d)^2)
deltaF=gkm( r^3/r^2 - r^3/ (r+d)^2)
deltaF=gkm( r - r^3/ (r^2+2rd+d^2)
deltaF=gkm( r - r/ (1+2d/r+d^2/r^2)
ha r végtelenhez tart, akkor d^2/r^2 elhagyható, majd 1-2d/r szorzást elvégezve a második tag számlálóján és nevezőjén
deltaF -> gkm( r - r(1-2d/r)/ (1-4d^2/r^2)
ahol ismét búcsút véve a 4d^2/r^2 tagtól, megvan a határérték:
"Azt gondolod, a héjhoz közelebb csak jobban húzza, mint középen. De nem teszi. Akárhová tehetsz a héjon belül egy tömegpontot, nem fog gyorsulni semerre"
Nem gondolom, és teljesen igazad van.
Azt mondom, hogy a húzóerő (szakítóerő) a gömb belsejében mindenütt ugyanakkora.
Egy tény, Rees levezette, miért választja szét a hidrogénmolekula kémiai kötését két hidrogénné a gravitáció.
Nekem mindegy lenne, hogy egy hidrogénmolekula az összenyomása vagy a széthúzása miatt válik ketté, mégis elvi kérdést csináltasm belőle, hogy széthúzódik, és így válik ketté. Ha tévednék, semmi baj, csak bizonyíts, és akkor elismerem.
(Én versenysakkozó vagyok, és nem ismeretlen számomra a szellemi fölény elismerése, de látatlanba fogadok annak alapján, hogy mint Hitler végsőkig küzdesz, és a végén inkább benzinnel öntöd le magad, mint fejet hajts a győztesnek, te a sakktáblát csak messziről ismered)
Begépelem wazze, ezt egyszer már megtettem Gergő73-nak, és a Lorentz-deformációt kimásoltam Jánossy könyvéből, de nem sokat értem el nála. Remélem mások viszont profitáltak belőle. Hasonló reményekkel koptatom most is azt az egyetlen kibaszott házasságujjam, mert csak ezzel tudok gépelni.
"Amikor két hidrogénatomatom molekulává áll össze, a protonok közt ható gravitációs vonzás tíz harminchatodik hatványával arányosan gyengébb az elektromos taszításnál.......
Hogyan lehet mégis a gravitáció az az uralkodó erő, amely a földhöz szögezve tart minket, és a pályájukon tarja a bolygókat? Ennek az oka, hogy a gravitáció mindig vonzerő: ha megduplázzuk a tömeget, kétszeresére növekszik a rá ható tömegvonzás is. Ezzel szemben az elektromos töltések vonzzák és taszítják egymást.....és a pozitív és a negatív töltések csaknem kiegyenlítik egymást......
Mindezt számszerűsíthetjük is..... Most képzeljünk el egy sorozat különféle méretű gömböt, amelyek rendre 10, 100, 1000 stb atomot tartalmaznak, más szavakkal: mindegyik tízszer nehezebb, mint az előző. .... Minden ezerszeres tömegnövekedés ezerszeres térfogatnövekedésnek felel meg (ha a gömbök sűrűsége egyforma) , de a sugár tízszeresére nő. A gömb saját tömegvonzását jellemző energia-amely ahhoz szükséges, hogy egy atomot gravitációs vonzásköréből eltávolítsunk-a tömeg és a sugár hányadosától függ, azaz százszorosára nő. (Vesd össze a potenciállal, megjegyzés tőlem). Atomi léptékben a gravitáció harminchat nagyságrendi hátránnyal indul, de ebből minden három nagyságrendi (ezerszeres) tömegnövekedéssel két nagyságrendet (százszoros értéket) hoz be. Így az ötnennegyedik gömbnél (54=36*3/2), amelynek tömege nagyjából a Jupiterének felel meg, a gravitáció ledolgozza a hátrányt. A Jupiternél nagyobb tömegek esetében pedig a tömegvonzás ereje már minden más hatást túlszárnyal"
A fentiek értelmezéséhez úgy gondolom segítséget ad, amit a 1259. és 1291 alatt írtam.
Hidd el, hogy kristály tisztán értem, hogy egy rudat meg lehet húzni. Megfogod a két végét, húzod, feszül. Világos.
De amiről beszélünk, az más. Itt nincs olyan, hogy a két végét húzod. Akármelyik pontját veszed, akármilyen kis darabka tömeget, arra az egy kis darabkára is igaz a gravitációs erők egyensúlya.
Ha a rudat kis kockákra fűrészelve teszed be a gömbhéjba, akkor se távolodnak el egymástól a darabjai.
Valószínúleg szemléleti problémád van. Azt gondolod, a héjhoz közelebb csak jobban húzza, mint középen. De nem teszi. Akárhová tehetsz a héjon belül egy tömegpontot, nem fog gyorsulni semerre.
Ha egy rúd két végét meghúzzuk, akkor lényegében egy kristályszerkezetet húzunk meg.
Képzeld el, hogy meghúzol egy négyszöget. Akkor ez téglatestté nyúlik. Most húzzunk meg egy olyan komplexumot, amely sok négyzetből áll. Itt már más a helyzet. A kicsi négyszögek egymást akadályozzák a kontrakcióban, emiatt a hózófeszerőkre merőleges erőhatások is fellépnek. Ezt nevezzük nyíróerőknek.
Úgye ez nem egyenlő azzal, mintha a rudat semmiféle erőhatásnak nem tetted alá.
Egyébként Gergo73 pontos mint a halál, és nyugodtan elhiheted neki amit mond. Akár tanult képlékenységtant (én az ellenkezőjét hallottam csak emlegetni) akár nem. Olvastam azt a vitát, és végig igaza volt.
Komolyan mondom, ha azt találná írni, hogy pi=5, aludnék rá egyet, és ha másnap is, legalább egy óra további gondolkodás után is úgy látnám hogy ez hülyeség, csak akkor szállnék vitába valami kisebb érték érdekében... :-)
Nem mmormota, most elfelejtetted a tanultakat, és kb Gergo73-hoz hasonló álláspontra helyezkedtél. Gergo73-tól érthető, hiszen nem tanult képlékenységtant, rajtad viszont csodálkozom.
Egy rúd minden keresztmetszetében ugyanaz a húzófeszültség ébred. Természetesen a kristályhibáktól is függ, hogy éppen melyik keresztmetszetben indul meg a kontrakció. Azonban egy tökéletes kristályon éppen a rúd középvonalában indul meg a kontrakció.
No de a rúd esetében nem ugyanoda hatnak az erők. Mi van, ha a rúd egyetlen pontjára hat két ellentétes irányú erő azönos abszolut értékkel? Az mit csinál a rúddal? :-)
Fura ugyan hogy ilyet részletezni kell, de nézzük a hidrogén molekulát.
A gömbön belül a tömegpontokra nem hat erő. (bizonyítás: http://en.wikipedia.org/wiki/Shell_theorem)
Nem hat erő tehát se a molekula A atomjára, se a B atomjára. Vagyis ezek erő hiányában nem gyorsulnak, maradnak a helyükön. Ha maguktól is a helyükön maradnak, akkor nyilván nincs húzóerő sem, ami el akarná távolítani őket.
Ezzel ha jól nézem, kb azt bizonyítottam, hogy ha nincs erő, akkor nincs erő, így húzóerő sincs mert az is egy lenne azok közül az erők közül amelyek nincsenek... :-)
Ha egy rúdra ellentétes irányokba húzóerő hat, akkor az csak kinematikai egyensúlyt jelent, és csak így értendő az, hogy a két húzóerő egyenlő a nulla erővel.
Azonban ha a húzóerők által keltett feszültséget nézzük az anyagban, akkor ugye már nem egyenlő azzal, hogy a rúdra semmiféle erő nem hat?
Én pedig arra kérdeztem rá, hogy ébred-e húzófeszültség a gömbhéj középpontjába tett tömegben?
"S ha a gömbhéj netán tengelyforgást végezne, akkor a test a gömbhéj egyenlítője felé gyorsulna "legjobban"
Kedves Privatti, ebben teljesen igazad van. A forgó gömbhéj feltekerné magára az anyagot a relativitáselmélet szerint, de ne bonyolítsuk el ennyire a példát.
Maradjunk annál, hogy a kristályszerkezetnél a fémes kötést, a hidrogénmolekulában pedig a kovalenskötést képes-e szétszakítani a statikus gravitáció?
Már az is meglepő, hogy gravitációnál szakítóerőt említettem. Maradjunk ennél.
Beszélhetünk-e egyáltalán gravitáció estében szakítóerőről és húzófeszültségről?
(A nyírófeszültséget meg sem merem említeni :-)
Nem gondolom, hogy ez a topik arról lesz híres, hogy a tudományba bevezet egy új fogalmat, a gravitációs húzófeszültséget. Mégis megkérdem, egészen hülye elgondolásnak tartjátok, hogy egy gömbhéj középpontjába helyezett tömegben a gömbhéj húzófeszültséget kelt?
A relativitáselméletből más jött ki, mégpedig az, hogy a testnek a gömbhéj fala felé kell sodródnia!
(S ha a gömbhéj netán tengelyforgást végezne, akkor a test a gömbhéj egyenlítője felé gyorsulna "legjobban")
Joggal állítható tehát, hogy a gömbhéjon belüli testben mechanikai feszültség ébred a gömbhéj jelenléte folytán.
Ebből talán még az is kijön, hogy a gravitáció okozta nagy mechanikai feszültségtől szétesnek a hidrogénmolekulák a Jupiternél nagyobb gázbolygók belsejében? :o))))
Remélem neked sikerül fizikai és matematikai alátámasztást adni ehhez a ménkünagy gravitációs potenciálgradienshez. Mert konkrétan most erről folyik a csevely.
A vita azon ment, hogy a Nap középpontjában hat-e nagy értékű gravitációs széthúzó erő, akkora húzóerő, ami eltépne egy hidrogén molekulát. Ez volt az eredeti állítása, és ez természetesen hülyeség. Menet közben kiderült, hogy fogalma sincs arról, mekkpra ez az erő, hogy számolják stb. Most se érti, hogy vektorok nem úgy összegződnek, hogy az abszolut értéküket összeadjuk.
Nézegettem a hozzászólásaidat, nemigen válaszolt rájuk senki. Ennek szerintem az az oka, hogy úgy tűnik, mintha nem értenéd a lényeget az adott kérdésben, de azonnal és ösztönösen elbonyolítanád a dolgokat. Megértett problémákra lehet helyesen alkalmazni képleteket, nem pedig a probléma megértése nélkül megpróbálni ráhúzni valami matematikai formulát. A hintás vitánál volt ez a dolog feltűnő.
deviátoros részt megtartjuk a vizsgálatból, hiszen ha pl. a nyomás ami minden pontban ugyanakkora minek számolni vele (hidrosztatikus fesz. állapotot leválasztjuk)
