Komoly emberek vitatkoznak tudományos felkészültséggel ökörségekről.
Cipriánnak természetesen igaza van , létezik olyan gravitációs erő ami képes szétszakitani egy hidrogén molekulát ha a hidrogén gömb tömege meghalad egy bizonyos mértéket.
Ciprian ennek a gömbnek a méretét adta meg.
Az már senkit nem érdekel, hogy egyébb fizikai jelenségek és törvények miatt már az emlitett tömeg elérése előtt más okok miatt már felhasadnak a molekuláris kötések .
Viszont ezek szerint akkor a hidrogen molekulak "igyekeznek" sugar iranyu tengellyel beallni a Nap belsejeben, hiszen ez egy stabil allapot lenne. Presze nyilvan nem sikerul nekik.
Igen, ez valóban érdekes. De nem változtat azon a tényen, hogy a bolygó belsejében a középponttól r távolságra ugyanakkora a gravitáció, mint ha a bolygóból levágnánk az r belső sugarú (tehát a pontunk "fölött lévő") gömbjéjat.
"Many sufficiently large celestial bodies are a good approximation of spherically symmetrical solids. However, the density function ρ(R) is generally not constant, but tends to be inversely related to R. This can cause some counterintuitive behaviors. For example, one might expect gravity to decrease when descending into a deep mineshaft on Earth. However, since density increases with depth, the gravity initially increases slightly. This effect would be even more pronounced on a gas giant planet such as Jupiter."
"Finally, inside a solid sphere the gravitational force varies linearly with distance from the center, becoming zero at the center of mass."
Ez itt eleg eroteljesen azt jelenti, hogy ket tomegpontot osszekotunk egy vekony cernaszallal, es beletesszuk a Napba, akkor a cernaszal vegpontjaiban elletetes ero fog ebredni, a ket tomegpont kifesziti a cernaszalat, amennyiben a tengely egyenese atmegy a Nap kozeppontjan. Szvsz.
"Még így sem jó. Középen csak pozítív erő van, a két atom vonzza egymást. Ha viszed kifelé, akkor mindig csak az a gömb számít, aminek épp a sugarán van, és az erő a képlet szerint alakul, amit írtam. Eleinte gyorsan nő, majd hozzásimul a határértékhez."
Az altalad linkelt wikipedia azt irja, hogy a kozeppontbol linearisan novekszik a gravitacios ero a gomb sugaraig. Akkor nem mind1, hogy az a H2 molekula eppen hol tartozkodik a gombon belul, ha mint rudkent kezeljuk es a rud egyenese atmegy a kozepponton, akkor mindenhol ugyanakkora a ket atomot "szetfeszito" ero, nem?
Igenám, de te azt mondtad, hogy vágjuk ketté az origóban lévő testet, és akkor a darabkái majd szépen szétrepülnek.
Gyanítom, hogy arra goldoltál, hogy a baloldali m/2 tömegű darabkára majd (1/2)fMm/r2 nagyságú balra ható erő fog hatni, a jobboldalira meg (1/2)fMm/r2 nagyságú, jobbra ható, vagyis a baloldali darabka fM/r2 gyorsulással balra, a jobboldali pedig ugyanekkora gyorsulássak jobbra indul majd el.
De ez nem így van, mert mindkét darabkára mindkét M tömeg hat, nem csak az ő oldalán lévő.
Ha a jobboldali darabka tömegközéppontja a d pontban van, akkor a rá ható erő:
Persze, ha d>0, akkor ez nullánál ugyan nagyobb, de nemcsakhogy annál kisebb, minél kisebb d, hanem, ha d-t csökkented, akkor az erő még d-nél is jobban csökken, precízebben fogalmazva F(d)/d is 0-hoz tart, ha d tart a nullához. (vagyis egy fele akkora tesben kevesebb, mint fele akora erő feszültség keletkezik)
Ha akarod, számolgass konkrét számokkal és látni fogod, miről van szó!
Az üreges gömbhéj belseje még ennél is sokkal rosszabb számodra, mert ott pontosan és szigorúan 0 erő hat minden pontban, vagyis pontosan és szigorúan 0 feszültség keletkezik bármekkora anyagdarabra, amelyik a gömbhéj belsejében van.
a fekete lyuk nem test. Legaláábis nem úgy, ahogyan azt klasszikusan elgondolja az ember, hanem téridőtartomány.
Ezt baromira elcseszted. A Fekete Lyuk (BH) ugyanolyan anyagi objektum mint egy csillag vagy egy bolygó. Az anyaga lehet exotikus, valójában nem tudjuk milyen az anyag megjelenési formája a BH belsejében, nyilván csak elképzelésünk lehet róla mert nem látunk bele. Viszont semmi okod feltételezni, hogy azért mert te nem láthatod és nem látod akkor ott belül az anyag megsemmisült.
Az anyag klasszikusan ott van benne, csak te klasszikusan nem látod kívülről, mert az eseményhorizonton kifelé tartó fénysugarak hozzád képest állnak, tehát hozzád soha nem érkeznek meg.
Az anyagot összekeverni a térrel, az idővel vagy akár a téridővel meglehetős ostobaság.
1167, Való az, amit mérünk. Semmi más nem létezik. Látszó világ nincs.
Ez legyen a te véleményed, akkor mérd meg a videómon mekkora a Hamupipőke. És ha megmérted, amitől szerinted mindjárt valósággá is vált, akkor akár el is veheted feleségül.
Egyébként evidencián vitatkozunk. Tekints három testet egyvonalban, a középső test lényegesen kisebb tömegű a másik kettőnél. A középső test egyenlő távolságban van a másik kettőhöz képest.
Nyilvánvaló, hogy
1.) Erőegyensúly van közöttük.
2.) A középső testet széthúzza a másik kettő. Vagyis, ha a középső test két darabból áll, akkor szétválik a másik kettő irányába.
"Azt mondom, hogy a húzóerő (szakítóerő) a gömb belsejében mindenütt ugyanakkora."
Még így sem jó. Középen csak pozítív erő van, a két atom vonzza egymást. Ha viszed kifelé, akkor mindig csak az a gömb számít, aminek épp a sugarán van, és az erő a képlet szerint alakul, amit írtam. Eleinte gyorsan nő, majd hozzásimul a határértékhez.
De az a határérték egy piszok kicsi erő, nem számoltam konkrét értéket, de 30-nál több nagyságrenddel marad alatta a szakításhoz szükséges erőnek. Valami fekete lyuk kellene a szakításhoz.
Ultiban jöttem rá a gyenge képességeimre, nem az egyetemen.
Rengeteget ultiztam. Egyszer találkoztam egy zsenivel. Mindig megmondta a végén, hogy mi az a három lap a kezünkben. Azóta sem találkoztam hozzá hasonlóval.
Azt hittem, tudok ultizni. Aztán a kollégiumban találkoztam pár igazi ultissal. Ezek még hetek múlva is emlékeztek a partikra, mert munkát fektettek bele, komolyan gondolkodtak rajta, kb. mint és a sakkban a versenypartikon. Csak párszor játszottam velük, mert beláttam, hogy nincs értelme.
Próbáld már meg megérteni, amit írtam. Ez egy rossz vicc. Egyre inkább az a meggyőződésem alakul ki, hogy egy rohadt szót se értesz a fizikai tartalomból, és lényegtelen nyelvtani, formai kérdésekből próbálsz messzemenő következtetéseket levonni.
Miből gondolod, hogy nem tudok sakkozni? Gyerekkoromban versenyeztem, megyei első helyem is volt. Nem volt különösebb sportértéke, az én megyémben nem voltak erős ifjúsági versenyzők. Az országos versenyen már sehol se voltam. Nem folytattam, mert annyira nem voltam jó, így nem szereztem minősítést se. Az egyetemen is sokat játszottam, meg később egy munkahelyi sakkcsapatban. Mesterjelöltek már általában megvertek, az alatt nem.
Mostanában meg gózok. Későn kezdtem, ebben már sajnos nem leszek jó. A KGS-en (go szerver, az egész világról jönnek játékosok) 1 danos vagyok.
Wow, rájöttem mit értettél félre. Nem éltem hiába... :-)
A gömbös példával azt számolta ki, mekkora lenne az a gömb, amelynek felszínén a gravitációs vonzóerő már akkora, mint az elektromágneses erő a két atom között.
Akkor tudná kettétépni a molekulát, ha a másik atomot felrögzítenéd egy kis állványra. :-))) Akkor letépné róla a másikat. Ha viszont csak úgy szabadon van a molekula, ahogy szokott, akkor egyszerűen ráesik a gömbre aztán annyi.
------------------------------
Bár nem tartozik a vita lényegéhez, leírom, mert érdekes...
Függőlegesen elhelyezkedő szabadon eső molekulánál is van húzóerő, mert egyik közelebb van, másik távolabb. Csak hát ez az árapályerő rengeteg nagyságrenddel kisebb. Mert amit Rees számolt, az a teljes gravitációs erő, ami az atomra hat.
Sőt, ami érdekes, ez az árapály erő nem növekszik végtelenig Rees növekvő gömbjeivel, hanem éppenséggel egy konstans értékhez tart. :-)
M legyen a nagy gömb tömege, r a sugara, m az atomoké, d az atomok közötti távolság.
Ha r-et növelem, M=k*r^3 szerint növekszik (feltéve persze, hogy a sűrűség marad, Rees így számolt).
A két atom közötti erőkülönbség így:
deltaF= gMm/r^2 - gMm/(r+d)^2
deltaF= gMm( 1/r^2 - 1/ (r+d)^2)
deltaF= gkmr^3( 1/r^2 - 1/ (r+d)^2)
deltaF=gkm( r^3/r^2 - r^3/ (r+d)^2)
deltaF=gkm( r - r^3/ (r^2+2rd+d^2)
deltaF=gkm( r - r/ (1+2d/r+d^2/r^2)
ha r végtelenhez tart, akkor d^2/r^2 elhagyható, majd 1-2d/r szorzást elvégezve a második tag számlálóján és nevezőjén
deltaF -> gkm( r - r(1-2d/r)/ (1-4d^2/r^2)
ahol ismét búcsút véve a 4d^2/r^2 tagtól, megvan a határérték:
"Azt gondolod, a héjhoz közelebb csak jobban húzza, mint középen. De nem teszi. Akárhová tehetsz a héjon belül egy tömegpontot, nem fog gyorsulni semerre"
Nem gondolom, és teljesen igazad van.
Azt mondom, hogy a húzóerő (szakítóerő) a gömb belsejében mindenütt ugyanakkora.
Egy tény, Rees levezette, miért választja szét a hidrogénmolekula kémiai kötését két hidrogénné a gravitáció.
Nekem mindegy lenne, hogy egy hidrogénmolekula az összenyomása vagy a széthúzása miatt válik ketté, mégis elvi kérdést csináltasm belőle, hogy széthúzódik, és így válik ketté. Ha tévednék, semmi baj, csak bizonyíts, és akkor elismerem.
(Én versenysakkozó vagyok, és nem ismeretlen számomra a szellemi fölény elismerése, de látatlanba fogadok annak alapján, hogy mint Hitler végsőkig küzdesz, és a végén inkább benzinnel öntöd le magad, mint fejet hajts a győztesnek, te a sakktáblát csak messziről ismered)
