Egymással össze nem függő hozzászólások
( aeddams 2004. máj. 12. 17:18)
Mert ilyen is volt
A hozzászólások előzményezés nélküliek (nem arról van szó, hogy ráelőzményezünk egy hsz-re vakon, és azzal nem függünk össze), tartalmuk nem függhet össze belátható távolságon belül lévő hozzászólás tartalmával.
Egyszer lenne olyan nap, hogy nem vág ki meccs közben. Ráadásul mindig a tippelés végén, hogy mikorra a harc 1-2. körében visszaérek, még láthassam ugyan a kérdést, de már ne válaszolhassak rá, aztán meg dologzzam le az így szerzett hátrányt. Aztán sipákol a hivatalnok, de csak azért se :P És még a kanalak is elfogytak. Egyszer már utolsónak kell lennem, hogy újratöltődjön a kalóz.
Hazánkban közel 50 bolhafaj fordul elő, melyek többnyire egy-egy állat vérével táplálkoznak. Azonban akadnak olyan bolhák is, amelyek megszokott gazdájukon kívül egyéb állatok vérét is fogyasztják. Ebbe az utóbbi csoportba sorolható az emberbolha (Pulex irritans) is, alapvetően embervérrel táplálkozik, de egyéb állatból is szívhat vért. 2-4 mm hosszú, fényes testű, sötétvörös, gesztenyebarna színű, lapos, szárnyatlan rovar Testük oldalirányból összelapított, ami a szőrzet közti gyors mozgást segíti. Lábai erős karmokban végződnek, hátsó lábpárjával akár 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra is ugrani képes. Fején és torán fésűszerv nincs.
Ugrólábuk segítségével emellett nagyon nagy távolságba és magasságba képesek ugrani.
Ez a képesség részben a bolha menekülésüket segíti, részben a táplálékszerzés során egyik gazdáról a másikra való átugrást teszi lehetővé.
Akinek ez az állatka problémákat okozott mostanában, további részleteket itt olvashat róla:
(A topic nyitója szerint: "Nem azt vettem el, akit kellett volna."
Előfordul az ilyesmi. Csak az nem téved soha, aki nem is él.
A T. Topicnyitónak szponzorálnia kellene az időgép-kutatást, és akkor talán lehetősége lesz a helyzet megváltoztatására, amihez kívánjunk sok sikert a számára!)
Lehetett volna meteorozni, végre egyszer nem működtek az utcai lámpák a környéken. Igen ám, de az ég is pont ilyenkor felhős, úgy látszik ez már csak így megy. Még szerencse, hogy a múlt héten volt alkalmam elzarándokolni kicsit távolabbra a város hektikus betonmúzeumától, így már megvolt az idei csillagászkodás is, habár lehet gyakrabban kéne, mint évente egyszer. Ennyire futja. Bezzeg ha nem lenne a fényszennyezés, minden más volna. A városi emberek egy része még a Tejutat sem látta soha, meteort meg pláne. Pedig némelyiknek még hangja is van.
Az ezüstös pikkelyke vagy ezüstös ősrovar(Lepisma saccharina) a rovarok osztályán belül az szárnyatlan rovarok (Apterygota) alosztályába, a sertefarkúak (Thysanura) rendjébe és a pikkelyke-félék (Lepismatidae) családjába tartozó állat. Egyes korábbi osztályozások a kétbütykű rágójúak (Dicondylea) alosztályába és a pikkelykék (Zygentoma) rendjébe sorolták. A faj az ősidőkből származik, még a csótányok előtt jelent meg a Földön (300 millió éve). Egyes rendszerbesorolások a sertefarkúak (Thysanura) rendjébe sorolják. Egyéb népies elnevezések: ezüsthal, csillámka, ezüstmoly. Hosszúsága 7–10 milliméter. Jellegzetes a három hosszú potrohfüggeléke és ezüstös csillogása. Ezt a csillogást a testét borító apró pikkelyektől kapja. Ha a rovart megfogjuk, ezeknek a pikkelyeknek nagy része az ujjunkhoz tapad. Testalkata évmilliókkal ezelőtt letűnt ősök jegyeit hordozza ma is magán – erre utal másik neve, az ezüstös ősrovar. Szárnyatlan. Nincs pontszeme, összetett szeme is csak néhány szemecskéből tevődött össze. Farcsuták csak a két utolsó potrohszelvényen erednek. 2-5 évig él. A 3000 m-es hegyek magasságáig található meg. Szürkületben, éjjel tevékenykedik. A viszonylag magas páratartalmat kedveli. Gyorsan fut, de ugrani nem tud. Fatörzseken, mohán, sziklákon, régi épületekben, lakásoknak főleg a mellékhelyiségeiben gyakori. Keményítő- és szénhidráttartalmú anyagokat kedvel, de gyapjúféleségeket, bőrárukat is megrág (akárcsak ragasztóanyagot, papírt, fényképeket, cukrot és lisztet). 22 és 27 °C között érzi magát a legjobban. Világosban (vagy ha megzavarják és veszélyben érzi magát) úgy mozog, hogy gyorsan megtesz egy szakaszt, egy időre mozdulatlanná dermed, majd ismét gyorsan megtesz egy szakaszt. Akár egy évet is kibír élelem nélkül. Ellenségei: fülbemászók, százlábúak (például a légyölő pókszázlábú), valamint néha pókok is megtámadják.
Ez a hozzászólás semmilyen mértékben nem függ össze az előzővel, és puszta véletlen, hogy én is a cselőpókról szerettem volna írni, ha nem is a szongáriairól, hanem (amennyire szerény arachnológiai ismereteimben bízhatok) a pokoli cselőpókról. Merthogy ma este, amikor a fedémesi műemlék templom harangja nyolc órát kongatott, és a falucska melletti siklóernyős oktatópark dombjának tetején a gyakorlórepülések befejezése után épp ernyőiket göngyölték a tanulóim, egyikük e pókfajnak jókora példányát vette észre, amint az a gyér fű között eltökélten szaladt nyugati irányban. Csaknem mindenki összesereglett, hogy megcsodálja a termetes nyolclábút, mert legtöbben még sosem láttak ekkorát. Már megszokhattam, hogy a repülős népség mennyire természetpárti, mégis meglepődtem azon a buzgalmon, ahogy egymást figyelmeztették: vigyázzanak, nehogy rálépjen valaki, és hagyják az állatot, hadd menjen az útjára. "Természetesen" alámászott az egyik, még kiterített ernyőnek, amit ezért különös óvatossággal göngyöltünk össze, de a pók semmivel sem törődve haladt tovább. Nagy potroha alapján nősténynek véltük; bizonyára tojásai számára keresett alkalmas lerakó és kikelő helyet.
A szongáriai cselőpók Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Elsősorban a szikes pusztákon, valamint a kötöttebb homoktalajokon él, földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben. Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni.
