"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Egy utolsó kérdés. (talán erre kapok kielégítő választ...)
Szerintem nagyon könnyű egy kedves, szép, jószívű embert szeretni és a csúnya mogorva, rosszindulatú embert kirekeszteni.
Melyikhez kell szerintetek E R Ő ? Azt szeretni, aki a kritériumainknak megfelel, aki szimpatikus vagy azt, aki nem?
A hitetlen, gonosz embert nagyobb dolog, szeretni vagy a szelíd, jótékonyt hívőt?
Jézus vajon különbséget tett?
Nem azt mondta, hogy a Nap is egyformán süt gazdagra-szegényre, jóra és gonoszra?
Nem azt tanította, hogy a rosszakat (akiket annak tartunk) szeressük még jobban, azoknak bocsájtsunk meg méginkább, azokkal legyünk még irgalmasabbak?
A jók szeretetére minek külön felhívni a figyelmet? Az természetes. Nem?
Ha a felebarát csak a hívő ember, akkor félő, hogy a rosszakat máris kizártuk, hiszen aki igazán hívő az nem lehet rossz és aki mégis, az meg nem hisz igazán, csak úgy tesz mintha. Nem?
Egyáltalán. Ha valaki kimondja hogy "igen testvérem én ugyanúgy hiszek, mint te és megtértem Jézushoz". Az már elég? Ezt bárki mondhatja nem? Mindegy? Elég ha mondja? Akkor már felebarát és szeretjük? Nem inkább a tetteket és a gondolkodást célszerű megfigyelni? A k i f o l y t o n v e s z e k s z i k és békétlenkedik Jézus nevében az vajon a hívő felebarát...?
Egy népsanyargató kersztény főpap, felebarátunk, mert hangoztatja, hogy Jézusban hisz? De egy koldus, akihez nem jutott el a Biblia és a szíve tiszta és odaadja az utolsó falatját is, ha kéred, az nem felebarát és ne szeressük?
Akire azt mondom, hogy ez nekem nem felebarátom (mert nem hisz Jézusban) ezért nem kell szeretnem (mert benne van a Bibliában), azzal irgalmas vagyok?
Ez lenne a jézusi tanítás?
Jézusom!
8-O
Válogatást én találtam a Bibliában. Isten is válogat, kiválasztotta övéit, már e világ teremtése előtt. Ez nem azt jelenti, hogy csak keresztény, vagy izraelita lehet az illető, hanem szvsz minden lelkiismeretes ember, hisz az ilyen a szívébe írt törvény(nek engedelmeskedve) tanúskodik Istenről.
Hogy mindenkinek szüksége van a szeretetre, ez így van. De nem mindenki él vele. Inkább még Isten népe sem él ezzel, hanem még az örököst is megölte. Én azt látom, az emberek keresnek itt, keresnek ott, és elsősorban nem szeretetet. Hanem sikert, meg olyasmiket, amiket maguk választanak, hogy kell nekik. Jómódot, jó lehetőségeket, függetlenséget, és elsősorban, ami ezt lehetővé teszi, a pénzt. Ami meg bálványimádás (nem szerintem, hanem a Biblia szerint). No és ezt egészítik ki hatalomvággyal, ha a földön, a világban nem megy, akkor valami láthatatlan világban, magaválasztotta istentisztelet, meg angyalok tisztelése, akiket nem látott, meg alázatoskodás. Gondolom, ezek az összes nem krisztusi vallás elemei, de ilyen az ezotéria, meg a fantasy is. A lényeg, hogy különbbé váljanak, mint a többi, mint amik ők is voltak, vagy, ha rettegnek, valami bajuk van, szeretnék kiváltani a feltételezett láthatatlan hatalmasság jóindulatát, vagy haragját csillapítani.
A szeretet nem az egyén sikerének, saját maga választotta kívánságainak kiszolgálása, hiszen ezek többnyire Isten ellen vannak! Jézus sem úgy szeretett, hogy lehetővé-elérhetővé tette bárkinek, amit az el akart érni. Hanem úgy szeretett, hogy életét adta azokért, akik hisznek Benne, nevében, hogy Ő Isten Fia, a Szabadító, aki nem e világ királya, nem e világban a boldogulás, stb. Meg is mutatta, hogy gondolja, nemcsak tanításával, de életével is, ahogy megmutatták mindezt apostolai is.
Kedves oncogito, ha valaki megtapossa Krisztus vérét, stb. nos, nem én mondom, hogy az ilyennek semmi reménye, hanem a Biblia. Mondd, mindenkit kell szeretni? Miért nem elég egy bizonyos hitel, és ha viszonyban állok az emberrel, majd megismerem őt lelkiismeretéről, vágyairól, szeretetéről, és Isten is vezet engem (szívemben), hogy tudjam, ki felebarátom, ki pedig nem az?
Miért kéne mindenkinek egyből megkapni azt, ami nem kár neki? Kincseinket sem mindenkivel kell, hogy közöljük, bizony, más a testvér, és más az idegen. Ezek a szavak fontos jelentéssel bírnak, bizony van különbség embere és ember közt, Istennél e különbség alapja (a mérték) a hit, Ábrahám hitéből ill. saját hitéből válik az ember Isten népévé (felebaráttá), ezeket nem én találtam ki. A saját hitről pedig a cselekedetek tanúskodnak, meg indulatok, szándékok, ezek a szív dolgai, ezeket együtt tartom én lelkiismeretnek, az eszerint élő embert lelkiismeretesnek.
Ha pedig valaki igazságtalannak tartja, hogy nem mindenkié a hit, nincs igaza. A Biblia szerint Isten kétszer, vagy háromszor megcselekszi az emberrel, hogy erre lehetősége legyen (megigazítja), de a legtöbb ember nem él ezzel, nem tér meg, nem száll magába, nem marad meg igaz állapota mellett (ó, mennyi fogadalom hallatszik pl. Szilveszter környékén is). A hit=hűség. És cselekedetek nélkül a hit elhal.
Sok ember meg egész egyszerűen mást vár, mint amit Isten ad. Jól meghatározza, mit és kit vár, amit Isten ad, arra nem is kíváncsi. Az ilyenek már megkeményedtek, már nem változnak, mikor csakugyan eljött Isten Fia, lehetetlennek tartották, hogy Ő tényleg az legyen, inkább tartották káromlónak, és jól megölték.
Én ugyan mást vallok, mint CSerfa ezügyben, de hogy van az ő vélekedésében is igazság, azért azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mégha furcsállod is. De ettől még senki nincs semmire elkötelezve.
Hiszen az tény, hogy a hitet tartotta legfontosabbnak Jézus, amikor segített és kihangsúlyozta, hogy a hite mentette meg az egyént az ilyen-olyan bajtól.
Bizom benne, hogy nem úszod meg Ugrifüles válaszát, és hogy a továbbiakban nem húzodik vissza senki a csigaházába, ha esetleg személyeskedés-gyanús dologra hívja fel bárki a figyelmet. :-)
Mindenkitől bocsánatért esedezem. Senkit nem akartam megbántani. Én EGYSZERŰEN CSAK LEÍRTAM, AMIT GONDOLOK, amit ahogy értek és értettem.
Szerintem természetes, hogy nem UGYANÚGY értettem dolgokat, mint ahogy és amit leírni kívánt az illető. Azt hiszem ezért van a legtöbb vita (vagy tán mind?).
Bocsássátok hát meg nekem, hogy merészeltem valamit másképp érteni (és pláne szóba is hozni)!
Viszont szomorúnak tartom hogy a Jézus-név mögül ki lehet kiabálni olyan dolgokat, amelyek szerintem messze nem onnan jönnek...
Nem gondoljátok, hogy furcsa, hogy Jézus megváltotta az emberiséget, megbocsátásra szólított, de közben egy szelektív, diszkriminatív elgondolást híretett?
Amikor azt mondta, "dobd vissza kenyérrel! hol deklarálta, hogy de csak a felebarátaidat, aki csak ezek, meg azok, de nem amazok?
Az irgalmasságról persze hogy van egy szubjektív fogalmam (mint bárkinek).
Jelen esetben a Jézus által meghatározott irgalmasság-fogalom (illetve annak ugrifülesi értelmezése érdekelt volna, de hát megkaptam a magamét...)
Kedves big4, nem hiszem hogy a való életben ne tudnád mi az irgalmasság és mi a szeretet. Legfeljebb nem mindig aszerint cselekeszel, ami nem egy egyedi eset.
Csak merni kell a legjobb szándék szerint cselekedni, mert szerintem igen nagy csapda az a pokollal kikövezett út...
Ugyanis ha nem agresszív, kötelező módon teszed, akkor lehetőséget adsz és nem kötelezettséget. De ha másokra figyelve, szabályokat, féligazságokat követve cselekszünk, szerintem abból sülnek ki a rossz dolgok.
Én nem is szabályokról beszéltem ezidáig, hanem - szavaiddal élve - vélekedéseimet írtam le. Hogy ezt összeveted a Bibliával, azt én is helyesnek tartom, de számomra sokkal több helyen jön át, hogy a felebarát válogatás nélkül felebarát mindnekivel. Ettől kezdve lehet ragozni, de én nem sok értelmét látom.
Hogy vannak kivételek, azt sem vitatom, hiszen az ölésre is van, meg a békétlenségre is, de azért ezek nem általánosak, ezeknél igen komoly konkrétum merül fel, sokkal nagyobb horderejü mint a hétköznapi élet dolgai.
Hidd el én sem elhatározásból, az általad elgondolt humánumból vallom hogy mindenkinek szüksége van szeretetre. Annál is inkább, mert humánus ember is azt vallja, hogy a közösség érdekében inkább ki kell taszítani a nemkívánatost. Dehát ez nem lehetséges sem emberi sem vallási közösségben - mert akkor igen hamar csak a név maradna ember nélkül.
A szeretet fogalmát pedig vegyük csak szépen ketté: hiszen van az egyén érzelme és van a szeretet parancsa. Az érzelem oldaláról megközelítve valóban nincs olyan, aki mindenkit tudna szeretni. Azonban ha a parancsra gondolok, akkor az emberben nem tudom nem szeretni Isten munkáját, ha mégoly kevésbé sikeres is az ember gyarlósága miatt.
Ez van.
A szeretet és az irgalom fogalmát szerintem nem lehet szétválasztani. Hiszen a példánál maradva is összefüggenek, ha szeretni az irgalmas felebarátot kell. De őszintén szólva nehezen is képezelem el az egyiket a másik nélkül.
Ezt a topicot tényleg nem célzás miatt nyitottam és megkérlek benneteket, hogy ne is eszereint vegyétek. Fogalmakról, hitről, meggyőződésről van szó, és hogy elmondjátok őszintén azért csak köszönet jár mindkettőtöknek. Nem hiszem hogy ebben a témában szükséges lenne a hozzászólások minősítése, arra van jónéhány topic.
Lehet nem egyetérteni, de fölöslegesnek tartom felháborodni egymás véleményén. Hiszen a saját vélemény, hit nem a másik rovására van, ne is kezeljük úgy.
Megköszönném, ha a témánál maradhatnánk személyes célozgatás nélkül.
Big4,
ha rólam célozgatsz, akkor ferdítesz. Én fejtegettem, ellenségeimet kell, hogy szeressem, ellenségeim is felebarátaim. Akik nem felebarátaim, nem ellenségek, legfeljebb ellenfelek (a polgári, hétköznapi értelemben ellenségek, hisz a Biblia sok esetben más jelentést tart ugyanarról a szóról, mint a hétköznapi-polgári nyelv, pl. testvér, hit, boldog, erő, nyomorúság, stb.)
Fordítási hibáról sincs szó, már Mózes is (tehát az Ószövetség is) használta a felebarát fogalmat.
Tény, hogy a Biblia (és Jézus) szerint nem mindenkit kell szeretni (hanem a felebarátot), nem mindenkinek kell engedni (hanem a felebarátnak), ezt Jézus meg is mutatta, ő maga is így cselekedett. Végigvonul az egész Biblián, hogy másképp kell viselkedni a felebaráttal, mint a nem felebaráttal. A felebarát fogalmat nagyon következetesen használták a Biblia emberei. És egyáltalán nem úgy, mint ahogy a humanisták szeretnék, összehasonlíthatatlanul kevesebb felebarát van, mint ember. Jézus ugyan kiterjesztette a szeretnivaló felebarátok körét az ellenségekre, de a felebarát fogalom végig ugyanaz maradt. De veled, úgy látom, nem érdemes vitázni, hisz arra is lusta vagy, hogy ha már nem emlékszel, megnézd az illető (jelen esetben CSerfa) hozzászólásait, szemrebbenés nélkül elforgatod, más jelentést adsz annak, amit nem is egyszer, és olykor igen részletesen kifejtett. (Pedig fel is hoztam a könnyebbség kedvéért egy ilyen topicot, hol eléggé kifejtettem, nekem ki a felebarátom).
Megkérlek rá, ne ferdítsd el azt, amit én mondtam! Más ember ugyanis a Fórumon nem írta azokat, amik hasonlók ahhoz, amit te állítasz, azaz valaki arra gondolhat, azokat, miket te állítasz, én írtam. De én mást írtam, ami emlékeztetni ugyan emlékeztet a te írásodra, de én soha mást nem írtam, mint itt is.
Hagyd hát abba ezt a nem tisztességes módszert, idézz, vagy írd azt, amit írtam, ne ferdíts! Bevallom, arra gyanakszom, szándékosan piszkálsz, miért is csak annál inkább elhatárolódom tőled, én a tisztességteleket soha nem bírtam.
(felnéztem a leveleimért, de este nem fogom tudni folytatni a topicolást, max. mail-on át)
Kedves Big,
miért beszélsz általánosságban, amikor itt konkrét nickekre gondolsz?
"Tehát ha az egyik úgy gondolja, akkor nem elég ha csak rámutat, hanem tegyen is valamit érte..."
Szerinted csak az egyiknek kell érte tennie? A felhánytorgatást nem értem, hogy jön ide.
"Érdekes volt az is, amikor valaki (korábban) azt írta nekem, hogy az ellenfél a felebarátok halmazába tartozik, de az ellenség nem. Ezért ő csak az ellenfeleit kell hogy szeresse ellenségeit nem..."
Legfeljebb Te ezt értetted ki belőle, holott nem is ezt írta. (no comment)
Nem tudod, mi az irgalmasság? És várod, hogy valaki jól megmondja Neked? :) Ha igazán érdekel, fejtsd meg magad magadnak. Úgyis csak akkor lesz a tiéd (a sajátod), ne a másét vedd át, mert az másé.
Háát. Fura egy vita ez.
Néhány megjegyzést hozzáfűzök, ha nem baj.
off
- Ha valakik esetleg elbeszélnek egymás mellett, ott szerintem mindig kettőn áll a vásár. Tehát ha az egyik úgy gondolja, akkor nem elég ha csak rámutat, hanem tegyen is valamit érte...
Másrészt szerintem minden vita valahol elbeszélés egymás mellett, hisz kevés olyan fogalom van, amit mindenki ugyanúgy értelmez, ugyanúgy gondol róla. Ezért szerintem nem érdemes ezt felhánytorgatni, mert könnyen úgy tűnhet, hogy egy ilyen megjegyzés csak a tehetetlenségünk álcázására mondatott.
- Szerintem akik nem tévedtek még (saját tapasztalatuk szerint) utukon, azok a jövőben még bármikor tévedhetnek és minél később következik ez be (kérdés, hogy észreveszik és belátják-e), annál több időt veszítettek... (ez azokra látnokokra nem érvényes, akik potnosan látják jövőjüket)
on
- Ha azokat nem szeretjük, akik nem irgalmasok, akkor szerintem ellentmondunk "tartsd oda másik orcádat is" - jézusi felszólításnak. Nem?
- Érdekes volt az is, amikor valaki (korábban) azt írta nekem, hogy az ellenfél a felebarátok halmazába tartozik, de az ellenség nem. Ezért ő csak az ellenfeleit kell hogy szeresse ellenségeit nem... (no comment)
- Eszembe jutott még, hogy egyáltalán mi ez a furcsa szó, hogy felebarát?
Érdekes lenne megnézni az eredeti arámiai vagy héber szót. Tehát, amit Jézus valójában mondott (már ha létezett és már ha mondta... :o) ). Ugyanis lehet, hogy valami orbitális fordítási hibával állunk szemben, hiszen ha belegondolunk ennek a szónak sok (magyar) értelme nincsen. Nem tudom, hogy alaphelyzetben volt-e ilyen magyar szó vagy a Bibliához "fejlesztették-e ki"...
Meg kéne nézni, hogy egyéb különféle fordításokban mire fordították le e szót és azokat "visszafordítani" magyarra. Tanulságos kisérlet volna...
Mi van ha teljesen mást jelent...???
- És végül még mindig nem tudom, mi az hogy irgalmasság....
Ha a válaszom beugrató, sem én vagyok a beugrató. Hanem a szeretet parancsa az. Mert az úgy szól, kiderül belőle, kit szeressünk.
Szerintem oka van annak, miért tartják sokan beugratónak Jézus ilyen fogalmazásait. Meg a Bibliát. Mert az emberre is van bízva a dolog! Pl., most, hogy akkor mit is tegyünk.
Tehát, ha valaki kinézi a Bibliából a szabályokat, nem lehet egészen biztos benne, hogy jól teszi, hogy egészen megfelel-e a szabálynak. (Ez a gondja más topicban ujvárinak is, nincs egyértelmű szabály, hiába keresi. Csak verseny van, melyik is az igazibb egyház.) Nem jó, ha olyan definíciót, szabályt állítunk fel, ami nincs a Bibliában. Ha lenne ilyen, Krisztus azt is átadta volna nekünk. De nem adta!
Nem is így működik ám a dolog! Mert akit Isten vezet, az nem tépelődik rajta, kit szeressen. Arra Isten vezeti, de arra ennél több szabadsága van ám, mert Jézus nem megkötni jött!
Azt is hiba, ha valaki azon gondolkodik, arra keres szabályt, kit ne szeressünk. Arra aztán semmi rendelés nincs, kit ne szeressünk. Azaz szabad nekem szeretni bárkit! A rendelés arra van, hogy van, akit KELL (ezért e rendelés parancsolat, megfellebezthetetlen.)
De attól én pl. szeretem, szerethetem a lelkiismeretes embereket akkor is, ha nem krisztusiak, ha nem az Ő tanítványai. És nincs lelkiismeretfurdalásom, mert nem sértem az egyetlen parancsolatot sem.
Szóval én Istenre, meg a szívemre bízom, kit szeressek. És nem csalódtam, még egyszer sem. Majd, ha csalódok, ha tévedek rendszeresen, felülvizsgálom, egyáltalán él e bennem szellem, stb., stb.
Annak meg nem is hiszek, aki mindenkit szeret. Oly sok embert láttam már színlelni, még önmagát is becsapva, és oly sokan belebuktak ebbe! Nem elhordozhatatlan dolgokat kaptunk Tőle, hanem szabadságot. (Ezért rossz szvsz a szabály keresése, a parancsolat leszűkítése, vagy pontosítása.) Mi mindent megkaptunk, ami az élethez kell (tehát az egyetlen parancsolathoz is). Krisztus értelmét, isteni természetet, stb. Minek akkor tépelődni?
Ha meg valaki gyermek (akiben még nem fejlődtek ki a szellemi érzékek), nos, a gyermek sem szokott azon gondolkodni, kit is szeressen. Ha ilyen gondba esik, valahogy meg kéne nyugtatni, jól van, jól van, ne vegye ezt a dolgot annyira komolyan, mert nincs oly ijesztő elvárás, minden jól van elkészítve, Aki a rendelést adta, jól ismeri ám az embert, és szereti! :))
Kedves CSerfa, mára szeretném befejezni, mert igencsak fáradt vagyok, de azért még válaszolnék.
A válaszod érzem beugratónak, mert a kihangsúlyozott kijelölés a szeretetre magába foglalja azt, hogy akiket nem érint, nem kell szeretni.
Ismételten csak azt tudom mondani (mostmár tényleg utoljára) hogy nem célozgatok burkoltan - de tényleg nem mindegy hogyan gazdálkodunk az Istentől kapott szeretet képességével, egyáltalán kell-e vele gazdálkodni? Ha kárba veszett, vajon tényleg veszteség? Akit a szeretete miatt megtaposnak azt érheti kár?
Tudom, Isten vigasztal és vigyáz. Azonban mégis Jézus azt mondja adj az éhezőnek, szomjazónak és ne azt, hogy ajánld neki kérje Istentől. És ezt nemcsak közvetlenül az ételre és italra gondoltam - többek között a kérdésekre is. És aki ennek eleget akart tenni az jobb akar lenni nála?
Mára tényleg befejezem - de ennél hosszabb időt nem tudok igérni...
A szeretet parancsolatában az is benne van, kik és kiket szeressenek. Jézus a parancs kiadása után részletesen meg is magyarázta. Az egyetlen parancsolatban, a szeretet parancsolatában semmi félreérthető nincs.
Na, ez egy beugrató, rossz kérdés!
Inkább azt kéne kérdezni, kit szeressünk? Ugyanis erre van válasz. Könnyen el lehet dönteni, Krisztus tanítványa kit szeressen. A válasz a tanítványoknak adott egyetlen parancsolatban, amit Jézus Krisztus adott. Egyértelműen.
Kedves oncogito, én nem adok igazat neked törekvésedben, ha ugyan értem, mi is a célod. Nem biztos, hogy értem, nem értelek ugyanis, mert nem vagy egyértelmű, csak célozgatsz szvsz. Jézus nem nehezet hagyott, meghatározta, kit kell szeretni, a felebarátot, nem mindenkit, hanem egymást, Ő maga is így tett, és apostolai is ezt tették, ezt is tanították. Most akkor miért is kell ezt tovább kérdezgetni? Nekünk szégyellni kéne Krisztust? Jobbnak lenni Nála?
Kedves Ugrifüles, a kör bezárul, mert megintcsak oda lyukadunk ki, hogy ki a felebarát, az ellenség, a testvér.
Addig egyetértünk, hogy a szeretet Istentől van, de mi magunk gazdálkodunk vele és szabad akaratból el is nyomhatjuk. Ezért nem mindegy szerintem hogy miről hogy vélekedünk - természetesen saját akaratból és nem mások után menve.
Egyébként Isten adja a szeretetet, Ő munkálja az akarást, a cselekvést szintén. Ha nem munkálja bennem egy adott esetben, akkor ÉN egészítsem ki saját törekvésből, csak mert valaki szerint mindenki besorolható ebbe a három csoportba?
Kedves CSerfa, ha a 2x2 eredményét mondod, azt elsőre tudomásul veszem. Ez a téma azonban a te véleményed szerint sem ilyen jellegü. Én is jópárszor elmondtam mit hogy gondolok, neked sem kell tudomásul venned.
De nem hagyhatok abba valamit addig, amig igaznak hiszem.
Nem döntöm el.
Ha szeretek, akkor szeretek, és ha nem szeretek, akkor nem mondom azt, hogy de, szeretek. De azt sem mondom, hogy nem is _fogom_ szeretni, akit most (még) nem szeretek. Nem tőlem függ.
Huhhh, nem gondoltam, hogy ennyire elbeszélünk egymás mellett!
Én arról beszéltem, hogy a keresztények felé van egy olyan elvárás, hogy MINDENKIT szeretniük KELL (muszáj, kötelező, Isten "elvárja tőlük", és ennek meg is kell felelniük, mert különben...), és minden ember felebarát.
Na ez nem igaz, sőt, ez hazugság, aminek nem kell bedőlni. És a Biblia (a betű) sem támasztja alá ezt a hamis propagandát.
Nem KELL mindenkit szeretni, és nem lehet revolverezni (zsarolni, presszionálni, ítélkezni) a keresztényeket ezzel, és nem mindenki felebarát, még a betű szerint sem.
Jézus akkor is felebarátaiért imádkozott. A felebarátot kell szeretni, ha ellenség, akkor is.
Én ezt elég sokszor leírtam, neked is, másnak is, írtad, emlékszel is, hogyhogy mégis egyszerűen semmiről nem veszel tudomást? (Úgyse fogom megint leírni. Inkább nem jövök többet e topicba, ha nem hagyod abba.)
