Meleg nyár eleji nap volt, szóbeli érettségi vizsgám első napja. Felsorakoztunk a bizottság előtt, kiderült, mégiscsak másnap kell majd jönnöm. Az ajándéknapot lazítással töltöttem, majd hirtelen ötlettől vezérelve levágattam középhosszú hajam. Jó móka lesz holnapra - gondoltam. Másnap egyetlen öltönyömet felöltve, gondosan kitisztított cipőben jelentkeztem vizsgára. Mulattatott, hogy megrökönyödtek osztálytársaim és tanáraim új fizimiskámon. Vártam, hogy szólítsanak. Odabenn templomi volt a légkör. Tanári karunk egyetlen hosszú asztalnál foglalt helyet, és árgus szemekkel figyeltek minket, jelölteket. A tételek kihúzása után helyet foglaltam egy egyedül álló padban, ami pontosan a tanári asztal jobb szélénél állt. A felkészülés végén még sokáig nem szólítottak. Érdeklődve figyeltem társaimat, majd érezni kezdtem valakinek a tekintetét. Gyors oldalpillantással felmértem, hogy Petra (néni:)) az, az osztály egyik felének biológiatanárja. Fiatal, sudár termetű lány volt, hosszú, sötét hajjal, igéző szemekkel, érzéki ajkakkal, formás telt mellekkel és hosszú combokkal. Sok fiú álmodozott minden bizonnyal róla.
Sosem felejtem el mosolyát. Akkor úgy véltem, hajviseletemnek szól, ma már tudom, több volt ennél. Mindenesetre akkor sem szűnt meg, amikor ránéztem. Zavarba jöttem, elfordultam. Szerencsére hamarosan én következtem, és a beszámolás feledtette velem a történteket. A banketten láttam legközelebb. Csinos ruhában, még mindig mosolyogva. Kerültem őt, nem mertem szólni hozzá, inkább társaimmal iszogattam - a komoly ittasság állapotáig.
- Az alkohol győzött! - motyogtam egy barátomnak, és kitámolyogtam a kerthelyiségbe, lerogytam egy asztalhoz és ott szundikáltam. Jóval később arra eszméltem, hogy valaki a hajam simogatja. Felnéznem sem kellett, tudtam, hogy ki az. Mikor mégis szembenéztem sorsommal, Ő még mindig mosolygott... A bankett végére viszonylagosan kijózanodtam, és értelmes beszélgetésre is képesnek éreztem maga, majd felajánlottam, hogy hazakísérem. Inkább persze tántorgás volt ez, de különösebb probléma nélkül érkeztünk el a lakásához. Megálltunk, a szemembe nézett, majd minden átmenet nélkül magához húzott, és megcsókolt. Kíváncsi nyelvével hamar felmérte a helyzetet, majd hosszas csatába keveredtünk. Édes ajkai hosszan tapadtak az enyémre, nem is reméltem volna ilyesmit. Mikor végre abbahagytuk, a bűntudat és az érzékiség vegyes érzésétől keveredve nem tudtam, mit tegyek. A választ Ő adta meg: behúzott az ajtón.
A lakás biztos magányában aztán folytattuk, ahol elkezdtük. A bűntudatom háttérbe szorult, óvatosan vetkőztetni kezdtem, ő is engem. Hamarosan meztelenül álltunk szemtől szembe, még mindig csókolózva. Kezem lassan letévedt hullámzó kebleire, hosszasan simogattam keményedő bimbóit. Halk sóhajai tapasztalatlanságom ellenére is jelezték, hogy jó irányba indultam felfedező utamon. Felismerve, hogy fekve mindez kényelmesebb, az ágyhoz léptünk, és ott folytattuk. Felfedező kedvem sasszárnyra kapott elégedettségét látván, és lejjebb is elkalandoztam. Sötétbarna szőrzetének képe, rózsaszín kelyhének illata tovább serkentett. Ügyetlenül bár, de finoman izgatni kezdtem csiklóját, barlangjának bejáratát. Halk sóhajai hosszabb nyögdécseléssé változott. Kezével erőteljesen lenyomta fejem, jelezve további teendőmet. Megízlelni nedvét szinte elviselhetetlenné tette farkam merevedését. Nem bírtam sokáig, a hónapok óta bekészített (és soha nem használt) gumit elővettem tárcámból és ügyetlenkedve próbáltam felhúzni.
Mosolya kedves volt, mikor lefogta a kezem. Láttam szemén, hogy nem ezt szeretné még. Lassú mozdulatokkal húzogatta a bőröm, szinte robbanásig feszítve a húrt. Majd meg-megállt, incselkedve tekintve rám. Jó ötpercnyi játék után végül szájával péniszem fölé hajolt, és szájával is kényeztetni kezdte azt. Noha közel éreztem a robbanást, mesterien nem hagyta beteljesülni a kéjt... Látva, hogy nem bírom tovább, felhúzta nekem a gumit, hanyatt feküdt, és minden szó nélkül felkínálta magát. Óvatosan elhelyezkedtem, ő segített megtalálnom a célom. Óvatosan kezdtem betologatni a farkam. Jó érzés volt, bár mintha kissé távolabbra estem volna vissza a szokatlan érzés miatt. Láthatólag ő hamar visszatalált-halk nyögdécseléséből erre tudtam következtetni. Érezve hüvelye összehúzódását, kezdtem egyre jobban elfeledkezni a körülményekről. Nyögdécselései és sóhajai szaporábbak lettek, majd elképzeléseimmel ellentétben - hangtalanul remegni kezdett egész teste, és elélvezett.
Noha közel voltam, valami hiányzott. Crescendójának lecsengése után azonnal felmérte a helyzetet, szorosan magához ölelt. Éreztem kemény bimbóit mellkasomon, segítő lábait, és tudtam, ez kell, ez hiányzott. Egyre rendszertelenebb lökésekkel segítettem magam a cél felé. A csúcs előtti pillanatban halkan a fülembe súgta:
- Élvezz! Mintha parancsnak engedelmeskedtem volna, azonnal elöntött a kéj. Hosszan tartott, mindenem megmozgatott. Valóságos fizikai fáradtság vett rajtam erőt. E gyönyörű percek után ismét rám tőrt a bűntudat. Úgy éreztem, menekülnöm kell innen, nekem ezt nem lett volna szabad. Ő megértő volt, nem tartóztatott. Sebtében felöltözve kirohantam az éjszakába, és hazamentem.
Néhány héttel később felhívtam. Kedvesen szólt a hangja a telefonban, találkoztunk is többször, de már soha többé nem szeretkeztünk. Azt az egyszeri alkalmat, az elsőt azonban nem felejtem el soha. |
