Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
"Bár az is érdekes lenne, hogy egy $100/b feletti árat el tudna-e egyáltalán viselni a piac?"
Szerintem igen. Nagy alkalmazkodási potenciál van a világgazdaságban. Volt idő, amikor 20 dollárra kérdezték meg ugyanezt.
"Vajon a nyári $147 ár mennyiben volt közvetett vagy akár közvetlen (rész) okozója a mostani válságnak? Hiszen azt is finanszírozni kellett, nem is kevés pénzzel, még ha rövid ideig is."
Igen, ez valóban nagy kérdés.
"Érdemes e tárgyban megvizsgálni az élelmiszerárakat.'
Itt mire gondolsz?"
Arra, hogy az élelmiszerárak buborékja pont ugyanúgy felfújódott, mint az olajlufi és pont ugyanúgy össze is esett. Az olajnál máig vitatkoznak róla, hogy a fogyasztás visszesett-e, mert nincsenek megbízható adatok róla. Az élelmiszerfogyasztás viszont nem eshetett vissza, mert 30%-kal kevesebbet autózni lehet, de 30%-kal kevesebbet enni nem, hiszen a világnak kb fele nem jut annyi kaloriához, amennyire szüksége lenne. Ergo ha az élelmiszerárak meg bírtak zuhanni pusztán pénzügyi okokból a kereslet lényegi csökkenése nélkül, akkor erre az olaj is képes. Vagyis bőven lehet, hogy nem a mostani olajár nem valós, hanem a 100 dollár feletti nem volt az.
"Szerintem a legnagyobb gond a kutatások és az ezeket kísérő beruházások durva leállása. 3-5mbpd tartalék van a rendszerben, tehát közvetlen vészhelyzet nincsen, de hosszútávon, 3-5 éven belül kemény falakba ütközhetünk, ha a bailoutok csak a pénzügyi rendszert érintik és teljesen figyelmen kívül hagyják az energiaszektort, valóságos primer szerepét egy virtuális szekunderre degradálva."
Tulajdonképpen ez az armageddon vagy nem armageddon alapkérdése: Tudja-e a piac a falnak ütközés előtt elég korán elég magasra lökni az árakat ahhoz, hogy legyen idő és pénz a kitermelést növelni, alternatívákat fejleszteni, takarékoskodni, stb, hogy a fal ne legyen valóban fal.
"a válság miatt bezuhantak az olajárak végső soron mindegy hogy buborék, vagy kereslet csökkenés miatt"
A jövő szempontjából nem mindegy, ugyanis nem mindegy, hogy a bizalomnak kell-e helyreállnia vagy a keresletnek. Most úgy érzem, hogy a kereslet hamarabb tud helyreállni, ami bizonyos szempontból nagy baj. Ebben az esetben ugyanis vagy nagyon gyorsan itt a fal, vagy a kereslet minimális megélénkülése olyan durván felfelé löki az árakat, hogy az azonnal lebunkózza a kibontakozást. ez a rendszer mintegy ABS-szerűen működne, tartósítaná az alacsony olajárakat és a defláció közeli gazdasági állapotokat, ezzel japán-tipusú válságot okozna. Egyik jobb, mint a másik.
Nem az ár duplázódása a lényeg, hanem a kitermelés határköltsége vagy az összes kitermelés átlagköltsége. Előbbi bizonyos helyeken bőven deficites még most is, de a nagy átlag is vészesen közel van a mostani árhoz, ebben pedig benne vannak a $10-os orosz vagy szaúdi mezők is.
Szerintem a legnagyobb gond a kutatások és az ezeket kísérő beruházások durva leállása. 3-5mbpd tartalék van a rendszerben, tehát közvetlen vészhelyzet nincsen, de hosszútávon, 3-5 éven belül kemény falakba ütközhetünk, ha a bailoutok csak a pénzügyi rendszert érintik és teljesen figyelmen kívül hagyják az energiaszektort, valóságos primer szerepét egy virtuális szekunderre degradálva.
Bár az is érdekes lenne, hogy egy $100/b feletti árat el tudna-e egyáltalán viselni a piac?
Vajon a nyári $147 ár mennyiben volt közvetett vagy akár közvetlen (rész) okozója a mostani válságnak? Hiszen azt is finanszírozni kellett, nem is kevés pénzzel, még ha rövid ideig is.
'Érdemes e tárgyban megvizsgálni az élelmiszerárakat.'
szerintem az, hogy a válság miatt bezuhantak az olajárak végső soron mindegy hogy buborék, vagy kereslet csökkenés miatt, azzal jár, hogy nem jönnek létre azok a beruházások, amelyekkel a peak kitolható lett volna
... tehát az olcsóbb olajár, közelebbi peak-et jelent automatikusan
"Ha visszatér az élénküléssel a kereslet, mekkorát fog az olaj ára pattanni és ez mivel fog járni?"
Ennek előzetes kérdése, hogy feltétlen a megélénkülő kereslet fogja-e az olajárakat felfelé lökni? A jövő idő - azt hiszem - indolokatlan, mert a mélypobnt óta majdnem megduplázódtak az olajárak, ez pedig csak a 150 doolláros csúcshoz képest nem hír, különben döbbenetes emelkedés.
Ennek előzetes kérdése pedig az, hogy az esés oka valóban a kereslet nagy mértékű visszaesése volt-e? Vagy csak egy spekulatív emelkedési hullám után az első komolyabb realizálási kísérlet árspirálhoz vezetett?
Érdemes e tárgyban megvizsgálni az élelmiszerárakat.
Az egyik alapprobléma. Ha visszatér az élénküléssel a kereslet, mekkorát fog az olaj ára pattanni és ez mivel fog járni? Sok elemzés születik meg mostanság, mégis nagy a homály, gyökeresen eltérnek a vélemények. Fogok egy részletesebbet írni erről is, ha jut rá időm, most éppen a szürgütnyiftnyeftgasz sógoraink általi honfoglalásában vagyok nyakig, amint elkészül, berakom és lehet szétcincálni.
