A minap beszéltem az egyik legnagyobb online családi lap tulajával.
Tudod, miért terjed a 10 legjobb .... jellegű posztok gyártása?
Mert ennyire van idegük ma az embereknek!
Nem olvasnak kisregényeket. Sőt már nem is olvasnak. Már blogokat sem. Vloggereket hallgatnak, meg ilyen észosztós beszélgetős esteket.
Nem azzal van gond, amit leírsz, hanem a struktúrával.
Tudod mi van ma a fejekben? A kamaszok, akikkel nekem van dolgom nem tudnak gondolkozni, figyelmük kb 15 percig tart. Sokuk képtelen összetett mondatokat értelmezni.
Eheti csemegém: a Milyen az idő? kérdésre az volt a gyerek válasza, hogy erre mit kéne válaszolnom? Nem értem a kérdést.... szó szerint.
Szakmailag beleköthetetlen, amit írtál, de 1. olyan dolgokra helyezed a hangsúlyt - lásd legyen csoportvezető, szemben azzal, hogy mire van szüksége egy tényleg kezdő kiránduló bandának, ami nem hülyebiztos. Olyan embereknek akarod megmagyarázni, hogy válasszanak csoportvezetőt, akikből 10ből 9en úgy gondolják, hogy ők vezető személyiségek. Nem viccelek! Ez az Y és a Z generáció!
Amikor valaki elmegy túrázni, mi a legfontosabb? Az, hogy legyen vezetőjük? Vagy az, hogy legyen náluk térkép? A vezető ugyanolyan kezdő lesz, mint a többi. Azt meg már ne tegyük meg elvárásnak, hogy minden kiránduló családban valakitől elvárjuk, hogy elvégzi a túravezetői tanfolyamot!
2. Nehézkes a szöveg és népnevelő. Tudsz te ennél könnyedebb stílusban is írni.
3. Továbbra is azt mondom, hogy az elején csinálj egy gyors felsorolást a top tíz tanácsból és alább tedd a bővebb kifejtést. Nézd meg ezt a megoldást referenciaként:
4. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az új olvasóközönség olyan emberekből fog állni, akiknek a képességei, szellemi kapacitása teljesen másmilyen, mint az X és az attól felfele levőké.
Ez egy angol videó, de ez a "modern embertípus" már nálunk is itt van:
Csak egy ötlet: A két fejezet megérdemelné, hogy nyomtatott szórólap formában kihelyezésre kerüljön olyan sokak által látogatott helyeken, mint pl. a vinyei Vinye.hu Büfé. Biztosan sokan vennék a kezükbe, s leginkább talán a gyerekek.
Köszönöm a véleményeket! Hetekig nyűglődtem a leírás összeállításán, többször is átfogalmaztam, próbáltam a laikusokhoz szólni vele, nem tudom, mennyire sikerült. Alapvetően a szöveg el van dugva egy kezdőknek szóló általános fejezetbe, ezen még változtatni szeretnék, valószínűleg egy önálló lap lesz majd belőle, saját füllel, és valami olyan címmel, pl.: "Hogyan ne tévedjünk el...". Akkor a gugli is könnyebben sorolja majd előrébb a találatok között. Mert ami nincs a találati lista első oldalán, az olyan, mintha nem is lenne... :-)
Mondjuk a fejezet legelején írt öt ökölszabályhoz még lehetne írni, ki lehetne bővíteni mondjuk tízre, de akkor már vészesen hasonlítani kezdene a "Tíz tipp a .....-hez", ami mostanában vészesen terjed a neten! Mintha bármi az életben olyan egyszerű lenne, hogy tíz pontban el lehetne mondani! Meg szerintem nem is az a lényeg, hogy mi van a zsebedben, hanem hogy mi van a fejedben, ha eltévedsz! Szóval ne ess pánikba, és gondolkozz higgadtan! Ha máskor nem is, de akkor igen! Mert józan paraszti ésszel mindenfajta kütyü nélkül is ki lehet jutni egy átlag magyar erdőből, de ehhez az szükséges, hogy ne céltalanul kóvályogjunk a fák között, hanem határozottan, célirányosan induljunk el valamerre. És pánikban a kis bajból könnyen tudunk nagy bajt csinálni.
Mert az eltévedésnek is vannak fokozatai: más, ha "csak" a jelzett utat veszted el, de még mindig egy jól kitaposott földúton haladsz, és megint más az, ha egyáltalán nincs út a lábad alatt! Ezért is írtam le az eltévedésből való kilábalást a könnyebből kiindulva az egyre nehezebb felé haladva. Ezt pedig nem lehet slágvortokban elmondani.
Hú! Ez az előző két bekezdés annyira jó lett, hogy majd átemelem a leírásba is! Lehet, hogy ez lesz az indítása! :-DDDD
Szóval még egyszer köszi a véleményeket, és biztos, hogy még változni fog a fejezet!
Csillagos ötös az információra, közepes a kivitelezésre.
Még annyit, hogy a térségre vonatkozó alulra tett információt én felülre tenném és alá tenném jobban kiemelve a segélyhívókat.
A Tátrában minden veszélyes ösvény elejére kitesznek ilyet és őszintén szólva, lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a sok eszetlen tábla helyére- mellé valami hasonló kerüljön ott, ahol ez különösen indokolt.
Hm. Nem rossz, de van egy olyan gondom, hogy ma ennyit egy fiatal nem olvas el - és rossz hírem van, fel se fog.
Szerintem úgy kellene megoldani a dolgot, hogy az egész elejére kellene egy gyors 10-es lista címszavakkal és utána a magyarázat akár úgy is, hogy a címszavakból anchor-t csinálsz.
A sorrendet prioritási sorrendként csinálnám, ekképp inkább ez lenne - amit leírtál inkább utasítás egy túravezetőnek nem egy egyéni túrázónak. Nem az a legfontosabb, hogy hogy csoportosulnak, hanem, hogy mit visznek magukkal, hogy készülnek fel, szerintem.
1.) legyen nálad térkép, gps bármi, amiből tudsz tájékozódni
2.) legyél tisztában a naplemente időpontjával - télen hidegben akár életmentő is lehet, ha nem maradsz kint sötétben
3.) legyen nálad vészhelyzet esetére síp
4. Legyen nálad feltöltött telefon, lehetőség szerint külön fényképezőgép, mert ha az akkudat leszívod a fotózással és a túra végén tévedsz el, nem fogsz tudni segítséget kérni
5.)Legyél tisztában a túra lehetséges megszakítási pontjaival, nézz utána a tömegközlekedési eszközöknek, azok menetrendjének
6.) Mindig tudja valaki otthon, hogy merre tervezed a túrád, merre fogsz menni
Végig olvastam a hivatkozott linket. Jó kis összeállítás, akár egy tanfolyami anyagba is bekerülhetne. Egy kiegészítésem lenne, a térképolvasói tanfolyamhoz. Nem szívesen teszem, de leírom. Ezt a bekezdést egy kissé reklám ízűnek és Budapest centrikusnak érzem. Nem csak a Túravezető Oktatók Egyesülete szervez túravezető képző tanfolyamokat, hanem az ország több megyéjében a megyei Természetjáró Szövetségek is. Itt is van a túravezető képzés mellett túrázói, vagy térképolvasói tanfolyam, ahol a résztvevők alapfokú ismereteket szerezhetnek a túrázás, térképolvasás, tájékozódás és más témakörökből is. A képzések, bármelyik szervezet is rendezi, minden esetben az MTSZ Oktatási Szabályzatának megfelelő egységes kereteket és tudásszintet biztosítanak.
Van ám ebben valami! A GPS sem tud mindent és egyes térképek sajnos annyira hiányosak, hogy egy 100 m-es átvágás az erdőn is lehetetlenné válhat a dagonyák, szedres területek és a vízmosások, ideiglenes patakok miatt. Itt a Zselicben könnyű ilyesmibe beleszaladni.
A mostanában épülő új utak vadvédő kerítéseit sem jelzik a térképek és bizony hiába ér ki valaki egy forgalmas közút közelébe ha az utolsó métereken nem tud átmászni. Vas megyében az RP-DDK-n egy szakaszon elöntötte a belvíz az utat. Hiába kerültük meg a vizet a kerítés megfogott.
Az utóbbi hetekben teljesen átdolgoztam a honlapom néhány információs fejezetét. A kezdő túrázóknak szóló oldal például részben egy túlélési instrukciós oktatási anyaggá nőtte ki magát, pont olyan esetekre gondolva, mint a mostani az Oroszlán-sziklánál. Ha van időtök és kedvetek, olvassátok át. Ha van ötletetek ezzel kapcsolatban, azt is szívesen fogadom.
Ott a kulcsmondat, hogy ha a gyerekeknek van lehetősége kipróbálnia magát.
Illetve ott is van kulcsmondat, hogy te, mint tapasztalt túrázó bábáskodtál felettük és mind az osztálynak, mind a tesód tanulóinak elmondtad, mi a megoldás.
Azonban nézzük a középkorú párt Csőszpusztánál. Az ő gyerekeikkel mi lesz, ha esetleg egyedül mennek majd túrázni?
Nagyon érdekes dologra döbbenek rá - minket régen a sulival vittek kirándulni.
Ma nem hallok erről, színház esetleg, de olyan, hogy iskolásokkal ki az erdőbe osztálykirándulásként... nem igazán.
Ma már az osztálykirándulások is inkább vagy külföld vagy valami szálláshelyes dolgok. Pedig ugye milyen jó volt az Ágasvári csata... :)
Egyébként meg az eltévedés önmagában nem főbenjáró hiba, mert aki kékezik, az tudja, hogy el lehet tévedni kétszáz túranap után is. A megoldások megtalálása az, ami fontos. Ahhoz meg kell tudás, türelem és nyitottság arra, hogy rugalmasan változtassak az elképzeléseimen.
Pl én ma már úgy szoktam mászkálni, hogy kb a túra fele jelzett ösvény, aztán levonulok az "illegalitásba" aztán valahol majd csak kilyukadok.
Lévén, hogy az unokahúgom testnevelő tanár, viszonylag gyakran viszi a felső tagozatos gyerekeket a szabadba, így a Bakonyba is. Ha megkérnek rá, szívesen megyek velük. Nem oly rég azt kérték a hatodikos lányok, hogy olyan úton menjünk, ahol el lehet tévedni. Így hát elirányítottam őket egy olyan útra, amelyen nem volt turistaút jelzés. Persze egy idő után utánuk mentünk mi is, nehogy valami gubanc legyen, de nem volt semmi baj, föltalálták magukat. Ezzel csak azt akarom mondani, ha a gyerekek rendszeresen kimozdulnak otthonról és nem mindenhová kocsival viszik őket, megismerik a környezetüket. És többszöri tapasztalatból mondom, élvezik a vonatozást, még ha lassabb is, mint az autó. És ha már azt tudják, hogy honnan lehet ivóvizet szerezni valahol, akkor már nem elveszettek.
Valahogy lehet nagyítani a játék (heyjoe.hu OKT kvíz) végén megjelenő térképet? (Amelyiken a helyes válaszok és az én tippjeim látszanak.) Tudom, hogy ez 5000 pont környékén nem fontos, de én még messze vagyok tőle és kíváncsi lennék a pontos megoldásokra.
Most, hogy szóba hoztam, megnéztem az OSM Berlin térképén, hogy hol is volt a szállásunk? Grünauban. Az S-Bahn vonal végállomása pedig Königs Wusterhausen.
Hogy a 86-os villamos arra jár-e, mint akkor, azt nem tudom.
Ma ugrásszerűen megnőtt a különféle diszes gyerekek száma.
A diszlexia tünete, hogy nem tudja, hol van a jobb, a bal, nem tudja az irányokat, nem tudja értelmezni a térképet.
Nagyon soknak memória és figyelemtartási problémája van - igen, a mai huszonévesekről beszélek és ami tőlük lejebb van, még durvább. Ergo lehet, hogy már arra nem képes visszaemlékezni, amit öt perce látott és ha nem kap száz százalékos megoldást azonnal, akkor behisztizik, feladja. Ez a helyzet. És képzelj el egy csapat ilyen fiatalt, amint nem találja meg az utat a sötét erdőben és a rohadt teló is csak merül le és fogalmam sincs arról, hogy hova menjek
Szóval amikor kiterjesztjük a túrázók körét, akkor erre érdemes odafigyelni, mert ami három generációval ezelőtt tök evidens volt, ma már totál értelmezhetetlen az új generáció számára.
Én már most megmondom, hogy jobboldali vagyok, támogatom Trumpot, Orbánt és a Brexitet. És ezt úgy mondom, hogy az exem baloldali politikus az USA-ban, dolgoztam az USA követségén és elolvasva Soros Gyufa bá könyvét értem, mit csinál, de isten mentsen meg minket attól, hogy sikerüljön véghezvinnie. És jelenleg is olyan helyen dolgozom részben, ami az idehaza még nem érzékelt új világ szüleménye. Szerintem minden idehaza fanyalgó-nyavalygó kipurcanna, ha megtudná, mivel jár a globál világ.
On
Az okos készülékek hozadéka a buta generáció. Te azért nézel térképet, mert te ezt láttad a szüleidtől
És akkor tedd fel a kérdést, hogy ma egy gyerek mit lát a szülőktől?
Szerintem amióta az autókban megjelent a GPS- kb tíz éve, ha nem több, csoda, hogy még van térképnyomtatás. Azóta felnőtt az új generáció.
És így lőn, hogy lécci valaki mondja meg nekem, merre van az Írottkő.
"Szóval nem értem miért kell valami istenadta tehetség ahhoz, hogy ha ismeretlen helyre megyek akkor térképen megnézem."
Nem mindig és nem mindenkinek elégséges. Tájékozódási képesség is kell és legfőképp figyelem.
Amikor életemben először jártam Berlinben, mint minden "rendes" csoportos úton, először városnézésre vittek bennünket. Gyorsvasúttal mentünk be az Alex-re, ott szálltunk buszra. Aztán ugyancsak gyorsvasúttal mentünk vissza a külvárosi szállásunkra. Aztán ebéd után a magyar csoportvezető csajszi azt az ötletet adta, hogy este menjünk vissza az Alex-ra, nézzünk szét a TV-toronyból.
Így is történt. Úgy este fél tíz felé kezdtek gyülekezni lenn a torony aljában a csoport tagjai, de a német vezetőt csajt nem találtuk. A recepciós fickó szavaiból arra jutottunk, hogy elment "haza", mert fáradt.
Na, akkor uccu vissza, de hogyan? A társaság nagyobb része vagy középiskolás korú vagy éppen abból kinőtt volt, de nem figyelt, ment, amerre mondták neki. Az S-Bahn megállóban mondtam nekik melyik irányba kell mennünk. Még át is kellett egy helyen szállnunk, mert este már más volt a forgalmi rend, mint napközben. Kényszerűen hallgatott rám a csoport, a magyar vezetővel együtt, majd a vonatozás végén megkérdezték páran, honnan tudtam, hogy merre kell menni? Mondtam nekik, ma már háromszor megjártuk ezt az utat, megfigyeltem, mi után mi következik, mi a jellemzője a környezetnek. Aztán már nem maradt más hátra, mint két megállónyit villamosozni a 86-oson, mert már senki nem akart gyalogolni, még annyit sem.
Nos, a kedvedért ... A kiáltásomra azért megszólalt a kutya is, de nem mozdult a gazdasági udvar nyitott kapujából. De mondta rendesen.
Az akkori színvonalnak megfelelő lavóros lábmosás után, a röhögést befejezve, lefeküdtünk a vaságyunkra.
Majd pár perc múlva hangos káromkodást hallottunk odalentről. Megérkezett az ötödik társunk is, aki egészen addig a közeli Petőfi-kilátónál bóklászott, keresve az utat a turistaház felé. Ő egy későbbi HÉV-vel jött ki Pomázra Budáról, s hiába volt nála térkép, lámpa, nem találta az utat a házhoz.
A kutyaugatás segítette, így talált ránk. Aki ismeri a terepet, biztos tudja vagy emlékszik arra, hogy a turistaháztól nem messze egy jókora kiterjedésű dagonya, jobban mondva egy tó van. Azon megy keresztül a villanyvezeték, annak a nyomvonalát követtem, miután ráakadtam az oszloptrafóra, és ebből arra következtettem, hogy a közelben háznak kell lennie.
De a vízen nem akartam átgázolni, már csak azért se, mert nagy fekete "gombócok" kezdtek kimenni belőle É-i irányba. Így aztán, akkor még nem tudva, hogy mik is azok - másnapra kiderült, vaddisznók - nem maradt más, mint mint D-ről megkerülni a tavat. Na, ekkor láttam meg a furcsa "koronájú fát", a házat. Ha viszont tovább mentem volna a kitaposott ösvényen, óhatatlanul a Petőfi-kilátóhoz jutottam volna, ahol meg a cimborám próbált utat találni. Nem túl nehéz elképzelni, hogy hogy reagáltunk volna megpillantva a másikat az éjszaka sötétjében.
De nem így történt. Utána még két napot túráztunk öten a Pilisben, Dobogókőt, Klastrompusztát és Dömöst érintve, ahonnan hajóval mentünk vissza Pestre. Elég hideg volt a május végi este a fedélzeten.
- A térképet meg kell szerezned (neten legalább rájönnöd hogy hol van), meg kell tanulnod kiigazodni rajta, utána tudod használni. Kiteríted (neten megnyitod), tervezed, ez egy csomó idő.
- Ezzel szemben kérdezel, elmondják gyorsan melyik fánál merre fordulj mit csinálj - kevesebb energiabefektetéssel, gyorsabban eljutottál a vágyott a célhoz.
==> persze összességében csak akkor "jobb"/"hatékonyabb" az utóbbi, ha csak ritkán lenne szükséged az adott képességre (itt: tájékozódás) és nem kerülsz tapasztalatot igénylő (vész)helyzetbe.
Ezzel a módszerrel gyorsabban "ismerheted meg" magad körül a világot, dolgokat, több fajtát ugyanannyi idő alatt (ne csak a természetjárásra gondolj, bármilyen tevékenységre). //De, persze, természetesen, nyilván nem olyan "mélységben"//.
Önmagában lehet hogy nincs is vele gond, az esetek jelentős részében az első pár alkalom után vagy feladja vagy képes lesz megtervezni magának...
--
"Próbálom felidézni én honnan szedtem fel ezt az istenadta tudást"
Ezelőtt 30+ éve mikor szüleimmel nyaralni mentünk mondjuk Bulgáriába, az úgy kezdődött, hogy kiterítettük a cucilista K-Eu térképet a szoba közepére, megnéztük hová akarunk eljutni és kitaláltuk/megterveztük az útvonalat. Aztán kitaláltuk hol fogunk éjszakázni, melyik kempingben, oda is meg vissza is. Tehát volt valamicske tervezés.
Mikor legelőször mentem magam (=nem szülőkkel) kirándulni, ugyanezt csináltam a turistatérképpel. Hová akarok eljutni, akkor honnan célszerű indulni, milyen jelzésen fogok haladni, mi lesz még út közben, meddig fog tartani stb
Ehhez nem kell túravezetői meg térképolvasós tanfolyam..
Ehhez képest ma mi van?
Sokkal-sokkal könnyebb lenne az élet, csak megmondja a telefonnak GPS-nek hová akar menni és az szépen elvezeti, ehhez képest ilyenek történnek mint ezekkel a gyáliakkal
Facebookon OKT csoportban(!) rendszeres kérdés, hogyan lehet eljutni Írottkőre.
Hát jóbarát, könyörgöm, nyissál már meg egy térképet aztán válassz egy szimpatikus útvonalat
Ez most mi? Kényelmesebb kérdezni mint megnézni?
Vagy valami általános elbutulás? (ld brexit, trump (orbán :-)
Még annyit szeretnék tudni, hogy a gyáliak Horvátországba is úgy indulnak el nyaralni, hogy felmennek az M5-re, M0- M7 (Jóskáék is arra mentek) aztán majd lesz valami? (mondjuk kocsival nem annyira életbevágó max elpocsékolnak némi benzint.. )
Szóval nem értem miért kell valami istenadta tehetség ahhoz, hogy ha ismeretlen helyre megyek akkor térképen megnézem. Próbálom felidézni én honnan szedtem fel ezt az istenadta tudást, de nem jut eszembe (biztos valamelyik éjjel csókolt homlokon Szent Kristóf) Ti emlékeztek?
Sztem én azt fogom csinálni, hogy a tanítványaimnak leadom a drótot, ha máshogy nem megy, majd szájhagyománnyal népnevelek, hogy térkép és síp nélkül, urambocsá naplemente időpontjának adata nélkül nem megyünk egy tapodtat se, mert rútúl járunk
Még egy - két hete felmentem a Nagycsákányra - a kocsit ott tettem le, ahol az OKT átszeli az 1es utat és elindultam Csőszpuszta felé. Még a műút melletti részen SZEMBE velem menetelt egy középkorú pár, akik a Vitányvárhoz akartak menni. És bőszen meneteltek Szárliget felé...
Annyi térkép volt náluk, amit a Csőszpusztai parkolóban láttak kirakva egy táblára. Azt lefotózta a pasas és utána elindultak... Szárliget felé.
Amikor felvillanyoztam őket arról, hogy pont az ellenkező irányba mennek és kb három órás túrára számíthatnak oda-vissza, akkor olvasni lehetett az arcukról azt, hogy feladták. A nőből ki is szakadt, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen hosszú....
Gyáliak voltak. Nem volt helyismeretük, szerintem bepánikoltak.
Sokan elindulnak úgy, hogy nincs náluk térkép, csak mobiltelefon, aztán menetközben jön a meglepi, hogy nincs térerő, rohadtul sokáig tölt be a weboldal és mondok még valamit - a mobil telefon képernyője sötétben úgy ki tudja égetni a retinát, hogy miután megnézted, hogy mi van rajta, utána felnézve a sötét erdőben megint elveszíted a fonalat.
Ezt tapasztalatból mondom, mert idén ugye volt egy Királyrét-Csóványos éjszakai túrám, és az NHH-nál én is benéztem a kék letérését. Ott én is kb kétszer próbáltam a telefont segítségül hívni, de pont a látásom kiiktatása miatt végül úgy döntöttem, hogy megyek érzék alapján- szerencsére a kutyám rájött a bajra, úgyhogy elém állt és nagyon célirányosan elindult egy irányba, én meg bíztam benne és követtem. két-három perc után megint a kéken voltam.
Aztán ez papíralapú térképpel is megtörténhet, mert olyanom is volt, hogy az Északi-Bakonyban rám estelledett az erdei kápolna előtt és hiába volt nálam a papírtérkép és volt fejemen a fejlámpa a vége elég cifra lett a történetnek, mégha be is értem a szállásomra Tésen.
Szóval meg tudom érteni a fiatalokat. Egyrészt. Másrészt viszont azért azt tegyük hozzá, hogy az Oroszlánszikla környéke durván lakott A fák között is átsüt a város fénye
Arra tudok gondolni, hogy a Kecske hegyen voltak a szikla felett és ott tényleg van olyan gond, hogy egyrészt sok ösvény van másrészt meg majd minden irányból szakadék felé érsz. Észak felől a kecskehegyi hegymászó fal, dél felől pedig az Oroszlán-szikla felé eső sziklás meredek hegyoldal. Az egyik ösvény is lefelé a hegyről a hidegkúti reptér felé egy hegyomlás képzetét kelti.
Erről beszélek:
Dél felé:
Észak felé
Jó tanulság ez arra, hogy pár méterre a lakott településtől is meg lehet úgy őrülni, hogy nem találod az utat. Lásd az orvos házaspár pár hónapja 100 méterre a szállásuktól.
Arról nem is beszélve, hogy ha akár a környékemet járom is - buda északi pereme - mindig olyan kirándulókba botlok, akiknél nincs se térkép és max a GoogleMaps-et használják....
Ugye még mindig nincs cikk sehol arról, hogy a kirándulóknál legyen síp.... minek is, igaz? ;)
Így igaz, de ... De rögtön bajba kerülhetnek, ha - nem emlékezvén a megtett út nyomvonalára, jellemző pontjaira - elkezdenek körbe-körbe járni, amire csak ráerősít a megvilágítás romlása.
OFF Én a '60-as évek végén egy csöpörésző esővel kísért fél éjszakát töltöttem el a Pilisben. A Kő-hegyi Turistaházhoz kellett volna feljutnom Pomázról, de Y-elágazásnál - a balos elhajlásom okán - nem jobbra, hanem balra mentem tovább. Este fél kilenckor már tudtam, hogy rossz helyen vagyok, ugyanis akkorra kellett volna megérkeznem a turistaházhoz. Tíz órára kikötöttem az akkori nevén Ságvári Endre Turistaháznál, ahol igencsak furcsállották, hogy miért megyek tovább? Szóval, megkerestem azt a fát, amely mellett kijöttem a makadámútra, ha más nem megy, akkor visszajuthassak Pomázra alapon. Közben elállt az eső, de minden csurom vizes volt. Így se leülni, se lefeküdni nem volt módom. Már eldöntöttem, hogy megvárom a pirkadatot, hogy valamit lássak is, de azért gyalogoltam tovább. A fák között nem is volt különösebb gond, mert a szem megszokva a sötétet észreveszi a jelzés fehér alapját. Térképem, lámpám nem volt csak gyufám, az is csak azért, mert a pipához kellett. Gond akkor akadt, amikor egy-egy tisztásra értem. Ott a nagy fű nem út, a kis fű út volt az irányadó. És ... És pont éjfélkor észrevettem egy furcsának tűnő képződményt, egy ferde élű valamit. Odamentem. Egy emeletes épület, kis ajtóval, több fénylő, egy vaksötét ablakkal. (Az volt nyitva.) Néhány pad, meg egy csendben maradó kutya volt még ott. De se a kopogásra, se a dörömbölésre nem reagált senki, semmi. Az vaksötét ablak alatt elkiáltottam magam: Ez a Kő-hegy Turistaház? Rövid idő múlva, vidám röhögéssel kísérve a képembe világítottak a társaim egy erős kézilámpával. Tehát megérkeztem, jókora kitérővel. De még egy társunk hiányzott. Ha érdekli a társaságot, elmesélem az ő megérkezését is.
Manapság mobil telefonnal inkább megnézném a térképen hogy hol vagyok, mint hogy a rendőrséget zaklatnám a hívásommal. A budai hegyekben elég nehéz olyan irányt találni ahol 3..4 km megtétele után se látszódna közeli település, forgalmas út, vagy épp villamos járat :- ))
