Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
teháthogy alapjáraton az van, h van egy olyan hiedelem - harminc év agymosásának köszönhetően - , h a kommunista le akarja rólad venni az ingedet.
A funkcionális analfabetizmus magyarországon 30% feletti, illetve egyesek ide sorolják az idegennyelv, a kommunikációs eszközök használata képességének, és a jogosítvány hiányát is.
szóval az, ha azt mondod:
személyi tulajdon,
vagy
magán tulajdon
nem tudják értelmezni a különbséget, és mindkettőbe besorolják a saját, fehérfolyásos bugyogójukat.
pedig nem erről van szó.
arról van szó, hogy az egyik az életkörülményeidet befolyásolja, a másik a te személyes befolyásodat (hatalmadat) mások felett.
Namost, amíg emberekkel ezen kéne elrötyögni, és egyesek saját alkesz faterjuk életmódja miatti családi szűkösséget vetítenek ki egy rendszerre, és megijednek, h el akarják venni a bugyijukat, pláne minden informális logikai szabállyal szembefordulva tényszerű eredményeket söpörnek félre, negligálnak éppen jelenlévő hangulatuk szerint áldoznak többezer karaktereket bonyolult, saját családfák citálásával, h melyik ükszülőjének a keresztapjának a nénikéjének hány tetőcserepe volt, és az analfabetizmus teljes felszámolását Mária Teréziának tulajdonítja, aki a 17%-t számolta fel, a többi rámaradt a gaz kommunistákra, illetve a hároméves szakmunkásképzés, a felnőttoktatás vállalati, és állami támogatását lesöpri a "szóképes" olvasással, aki negligálja a nyolcvanas évek-béli nyugat-berlini helyzetet kiválóan bemutató christiane f. - wir kinder vom bahnhof zoo (1981) c. történetet (nem véletlenül nem közismert!), Hankiss Elemér, és hasonlóan elismert szakemberek által jegyzett "Gyorsuló Idő" sorozat műveit, YT "csatornázik" Pogátsa Zoltánra, ill. a Partizánra, Marx Tőkéjét, és Kommunista Kiáltványát, és azt tartja, h yt-n képeztem ki magam radikális kommunistává, azzal az emberrel nekem nincs miről beszélgetnem.
az ilyen ember elismeri a magántulajdon (vigyázat! nem, nem személyi! << csak olvasni tudóknak!!) olyan szentségét, h bárki a földön birtokolhat akkora vagyont, amivel megvásárolhatja a Föld bolygót, és azon minden ember jogait korlátozhatja kénye, kedve szerint, akárcsak a magyarországi lakástulajdonosok a nekik fizető bérlőikét ...
Alapokat, alapvető logikai elhajlásokat nem feladatom, és kedvem sincsen korrigálni. pláne nem valamiféle szószátyárrá avanzsált szófosónál, aki nekem kedvesebb volt, mikor inkább volt fosó, mint szátyár, és lehengerelni jár(na) ide barátságos trslgs helyett ...
és további kellemes rettegést mindenkinek, tegyétek a széfbe a szaros gatyáitokat, mert jönnek a kommunisták, és elveszik ...
és patyolatlelkű embereket meg elcipelnek a Gulágra ... juhjj .. nem, senki nem kizsákmányolót, vagy fasisztát ...
nahát! csak illogok, és pillogok, h egy illemtanár beül egy masszázsmedencébe, és az illusztris trssggl együtt telefingja-fossa azt*, és miközben habzik a kellemes langyos lé (ki tuggya miféle testnedvek kavarodnak még abban), gőzölög a furcsa elegy, kristályból szürcsölgeti a ruszki pezsgőt, és néha trágárul felbüfögi a szénsavat ...
nagyon gusztustalan ...
szegény proliknak ide kén' "feltörni' ... huhh ...
*én mindég montam, h az anál székletinkontinenciát okoz, de nem figyelnek rám ... csak tanítgat(ná)nak, hogyan kén' ...
fú b+!, ebben nagyon sok kerál van ... sok kor (szak) ... évszázad ... mindenféle nemű, és méretű lóvé ... sok országgal ... jahjj ..
de így sem egészen világos ... nekem tömény szófosás, hogy van valamilyen conjunctio az ultiban, ami ugyan nem bélás, de a böriben a húszévet hívták szintén nem bélásnak, amiből lett a kettes, azaz a bélás ...
kevés neuronom maratt ezeket összerakni ...
de jó, legyen ... legalább valami numizmatikus történész-régész lefoglalta magát kis időre, amíg ezeket összegereblyézte ...
engemet a zemberek meg akarnak "szeretgetni", miközben várnak valamit, amit én nem tudok adni, és szándékomban sincs megtanulni, vagy törekedni arra, hogy megkaphassák, amit várnak cserébe, mert maguk is képtelenek arra, h szavakba öntsék elképzeléseiket arról, mit várnak saját nyünyörgési vágyuk kielégüléséért ...
mert itt van pl. Cujo ... Cujo bernáthegyi. elvileg mentőkutya lenne, de ő most terület őrző ... én nagyon szeretném nyünyörgetni, de tudomásul kell vennem, h sötétben ő ebben nem partner ... pedig rágta már meg a karomat ... csöpögött a nyáltól ... dehogy ezért megharagudjak rá? ó, dehogy! majd megyek hozzá máskor, és akkor jókat elbeszélgetünk ... nagyon figyelmes hallgatóság ... minden panaszomat érti, és fogékony az irodalomra is ... pl. Weöres Sándor gyerekversekre ... De most azt mondta: "Tágulj innen! Dolgozom!" hát, ez ilyen egyszerű lenne. És, ha egyszer nappal viselkedne így, nem háborgatnám többet. Van szabadsága megválogatni, h kinek engedi nyünyörgetni magát ...
jó, OK, kevésbé termetes ebekkel megengedem magamnak a bosszút a "virsli!" "séta!" szavakkal ... de ez csak addig tart, amíg elhaladok előttük, és nem állok meg direkt hergelni ...
majd jó ijesztő leszek a személyes talinál, hátha azt mondják majd: "igen, még meggondolom, majd hívom, ha aktuális" ...
legjobb lenne, ha postáznák a nyannyert, én elbohóckodnék vele, és mikor lejár az idő, visszaküldeném ... a hozzátartozó csatolt áru ... tiltott árukapcsolás!
ez a kérlelési időszak ... az ígérgetések ... "kérések" ... naA, léccilécci ...
valami bádog köllene páncélzatnak ... sisak, kesztyű, meg effélék ...
azért írtam, h "átlósan szembe", mert maga a nyest is vitatkozik magával a srégen-sréhen ügyben. itt most a sréhen van pirosozva, de nem lehet dűlőre jutni ... én a sréhent ismerem, és úgy tuttam, h aki sréGent mond, az bunkó ... de akkor ez ezek szerint nincs így ...
nyahh, mosmár minden derűsebb ... cujó picit baráccságtalan volt ... gondolom a setét miatt, és végülis területőrzésre van, ezért nem zavartam inkább a munkályában ... majd, ha süt a nap! akkor talán nem ilyen gyanakvó ...
csokika helyett pedig szmuszit vettem inkább ... most azt nyalogatom ...
ma balhéba keveredtem a buszon ... mer' el kelletett mennem a plázába, mert utalványt kaptam karira, amit csak ott lehetett elbaszni ...
Vittem a Fordot, mert nehezeket kelletett vennem. (tisztítószereket) ... a buszutat olyan 40' körül lőtte be a gugli, úgyh. felkészültem kis olvasni valóval, Pogi burzsujokról írt könyvével. (ami nagyon hasnlít a Hihetetlen Magazin Illuminátusokról írt cikkeihez, csak ez kösszgzdsgtn ... )
nyahh, és szépen elhelyeszkettem, kényelmesen elővettem a könyvet, és a kövi megállónál felszállt egy faszi, aki beült velem szembe, és átlósan szembe, a másik oldalra meg egy szöszi öreglány (bevallottan 62!) lakktatyóval, kissé közönségesen sminkelve, szöszi fürtjeit ilyen zoltánerikásan feltűzve ... én szépen olvasgattam tovább, ügyet se vetve semmire, mire a szöszi elkezdett körbekérdezgetni mindenkit, h tudjuk-e, h hol van itt spár? mire többen tudni vélték, h a busz vonalán több helyen is van spár, és monták a legközelebbit a csajnak. De az nem volt jó neki, mert nem tudta biztosan, mert múltkor vett vmi süteményport, és az nagyon ízlett neki, meg a férjének, akivel szerelemben élnek, és nem lehetett tudni, h a legközelebbi spár az a spár-e, ahol a sütiport vette, és nem tudni, h másik spárban van-e az a sütipor. köszbe haladt a busz, megállóról megállóra, sok helyen tanácsolták a Szöszkének, h itt, vagy ott szálljon le, mert a közelben egészen biztosan van spár, de a bizonytalan helyzet miatt, amit a sütipor azonosságába vetett kétely ébresztett, a hölgy mindig elszalasztotta a leszállást. A szemben lévő faszival már dőltünk a röhögéstől, meg az egész busz is. A Fasziról kiderüle, h dolgozott már spárban, és több bátorságra intette a hölgyet a sütipor azonosságát illetően, igyekezett megnyugtatni affelől, h a sütiporok azonosak szoktak lenni az áruházlánc üzleteiben. De a Szöszi tovább tétovázott, és sajnos összeakadt a tekintetünk, ami további beszédre ingerelte, méghozzá felém intézve a mondandóját. Elmesélte, milyen finom is volt az a bizonyos sütemény, és hogy vágyainak egyáltalán nem tud ellenállni, olyannyira, h nemrégiben egy üzletben ráragasztotta ugyan a péksütemény címkéjét egy zacskóra, de nem tudta abba belerakni, mert azon nyomban felfalta az árut. Közben néha még kérdezősködött a körben ülőktől, h ennél, vagy annál a megállónál van-e spár, és sokan igyekeztek neki segíteni, de a bizonytalanságát nem tudta legyőzni, mire egy elöl, nekünk háttal ülő fúria leüvöltötte a fejét, h mostmár elege van belőle, fogja be a pofáját!
Lehetett látni a busz utasain, hogy nyalogattyák a szájuk szélét, hogy itten lesz vmi perpatvar a tikok között, és nem lehetett tunni, kinek a pártját fogják fogni. szóval nekem sem kellett több! visszaüvöltöttem, h a Szöszinek annyiszor van joga megkérdezni, hol van egy spár, ahol a finom sütiport árulják, ahányszor csak akarja! Sőt! Bíztattam a hölgyet, h menjen még 3 kört a busszal, és kérdezgessen erről-arról ... mire a fúria, közölte, h ő idegbajt kap a Szöszkétől. Mire én montam neki, h vehet be xanaxot, vagy le is szállhat! nagyon, nagyon hajszálon múlott, h nem estek neki a Szöszinek, és csak az én köszbelépésemre billentek a Szöszi oldalára.
A Szöszinek többse kellett! Aszitte, mély baráccságba kerültünk, és élénken érdeklődni kezdett, h én ugyan hová tartok. mire őszintén elmontam, h a végállomáson lévő üzletközpont spárjába, mert oda van utalványom ...
mindenki szakadt a röhögéstől, a fúria meg megszégyenülten szállt le ...
a Szöszit nehezen ráztam le, mert velem akart tartani, de mondtam, h előbb találkoznom kell vkivel ...
nem tudjuk elviselni egymást ... mindig kell lennie valaki rosszindulatú, mocskos reteknek, aki más jókedvébe, derűjébe, barátságos csevegésébe, vagy eszmefuttatásába belerondít, mert maga rosszul van saját magától, és képtelen odahangolódni egy másik emberre ...
ez lenne a békénhagyás művészete ... csak hagyni ... sokszor ez a legtöbb, mi adható ...
ó, hallgassátok, és jajgassátok sirámomat, tenger kínomat, amint búsongok lábaimnál is rövidebb eszemen ...
jahjj, én szerencsétlen nyomorúságos péntek estém, amit csokoládétalanul kell töltenem, mert nem szántam magamra kellő figyelmet, h plázás bevásárlásnál nekem ez kijár, és ha NEM!, akkor teljes összeomlását meg kell élnem kicsinyke lelkemnek, melyet éhen veszni hagyok gondatlanságbúl!
Jahjj, szerencsétlen magam, aki jobbat érdemelnék magamnál! Óhh drága kín, ami rám telepedsz, és beborítasz ... Rusnya lustaság, ami fogva tart, h még egyszer kimozduljak egy szelet csokoládéért ... Legyetek átkozottak, hogy örök sóvárgás bugyraiban veszítsétek amitek van!
én nem tuttam, csak most olvastam, és nagyon sajnálom ...
