Elérhető a tudomány mai állása szerint ez a cél (persze nem úgy, hogy 20-30 ember forogjon körülöttem, hogy életben tartson)? Hogyan lehetne ezt a célt elérni? Mit kellene csinálni, hogyan élni, hogyan lélegezni, táplálkozni, mozogni stb stb? Régiónkban a várható átlagéletkor nagyon alacsony....
attól még jól gondolkodhat, nagyon sok energia elmegy a látás érzékelésére és a látásélmény kialakulására (néhol 20-25%-ot emlegetnek, máshol meg egészen 40%-ot is) - ha tehát az ember becsukja a szemét és lenyugszik (ráadásul ha még hatásosan kezd lélegezni), akkor elég sok energia felszabadulhat a gondolkodásra.
a felvetésem egyik lényegi eleme a diéta, vagyis a csökkentett szénhidrát fogyasztás. ami azt jelenti, hogy kevesebb üzemanyagot adnak a gondolkodáshoz.
" ... Ugyancsak inzulintól független a glukóztranszport az idegsejtek jelentős részében (nem mindenütt!), az agyi kapillárisokban, a vörösvérsejtekben, továbbá a vékonybél és a vesetubulusok hámsejtjeiben. ..."
Rosszul értelmezted, semmiféle sejt sem képes felvenni a vérből a glükózt inzulin hiányában nemcsak az agyi neuronok. Ugyanis csak együtt - "kézen fogva" - mehetnek át a sejtfalon.
Az inzulinrezisztencia az egy más tészta, bár az eredménye hasonló.
" Az agy neuronjai is megkaphatnák a kellő mennyiségű glükózt, hiszen a cukorbaj egyik jele pont a magas vércukorszint, ha elegendő inzulin állna rendelkezésre."
Tudtommal jóval gyakoribb az inzulinrezisztencia, azaz van inzulin, de hiába.
Másrészt a Wiki cikk szerint az "agysejtek"-re (???) külön szabály vonatkozik:
* ... Cukorbetegségben (inzulin hiányában vagy az inzulin hatásának csökkenésekor) ezért a sejtek (az agysejtek kivételével) nem tudják a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad. ...*
Nem pontosan! A cukorbajt a vér glükóz tartalmának a sejtek falán való áthatolás gátlása okozza inzulin hiányában, ugyanis az teszi lehetővé. Tehát nem a cukor hiánya, hanem felhasználásának problémája okozza a betegség tüneteit..
Az agy neuronjai is megkaphatnák a kellő mennyiségű glükózt, hiszen a cukorbaj egyik jele pont a magas vércukorszint, ha elegendő inzulin állna rendelkezésre.
Hát valamilyen szinten érdemes. Már csak mondjuk azért is, hogy ne szenvedjen az ember, uralja bizonyos szinten a légzését, mozgását stb az utolsó pillanatokig. Mikor megkérdezték Hillaryt, hogy miért kockáztatott megmászni az Everestet, miért ment egyáltalán, van értelme stb - valami olyasmit mondott, hogy ott áll, ott van, az egy kihívás. Na, ez van.
Hát azt szeretném elkerülni, amit az a néni élt át az utolsó 10 évében - a terv egy kicsit más. Persze az ember sose tudja, hogy mi lesz, már holnap is felfordulhatok.
Persze, minden lehetséges valamikor, valahogyan - de még messze nem tartunk ott. Én nem olvasgatok sokat ezen a téren, de itt ott megnézem a Discovery Sciencen (meg itt ott más csatornákon is) ezekkel a dolgokkal kapcsolatos dokufilmeket. Én inkább azon agyalok, hogy hogyan lehetséges mondjuk 600-szor ki/belélegezni 1 perc alatt, vagy hogyan tudom magam felhevíteni akár talán 42 fokra is - pár másodperc alatt. Nagyobb nem is igen ajánlatos, mert már megfőnének a fehérjék stb. S mindezt úgy, hogy gyakorlatilag nem is emelkedik a pulzus stb...
Akkor 2 évvel vagy csak fiatalabb nálam. Nos, szerintem az nagymértékben Tőled függ, hogy elejét vedd annak. Nemcsak az agyat kell átprogramozni, adatokkal, újabb ismeretekkel stb bombázni - hanem a testet is új, eddig ki nem próbált dolgokkal is talán lehetséges más irányba - úgymond programozni.
Nem értem, többször felvetettem, hogy a korlátlan hosszúságú élet bekövetkezhet, de erre semmilyen reakciótok nincs. Nem olvastok tudományos ismeretterjesztő folyóiratokat?
Hát én több milliárd évig nem éltem, de aztán Ratkó Anna rendelete miatt meg kellett születnem - az Úr 1954. évében. Bár voltak szép napjaim, de ezekre aztán árnyékot vetett mások szenvedése.
Sokáig élni csak akkor szeretnék, ha azalatt elejét vehetném minden búnak-bajnak.
Az utolso szazotven eves emberek gruziaban voltak a mult szazad kozepen, de ok meg az orosz anykonyvezes elott szulettek. Indoneziaban volt egy szaznegyven eves sznten anyakonyvezes elotti
A preciz japanoknak csak egy szazhuszegynehany evest sikerult osszehozniuk, akinek meg iskolai bizomyitvanyai is voltak.
Szerintem csak egy kis része az embereknek. A túlnyomó többség csak úgy éldegél, ahogy lássa - na és nagy a pazarlás, meg az otthont adó bolygó egyensúlyának felbomlása.
Az relatív, hogy akkor hol tartanánk - akkor az volna a csúcs, ami volna. Most ez van, ami most van - ez is csak semmi amellett, ami még lehetne. De nagyon könnyen vége is lehet a dalnak....
Nincs evolúciós haszna, mondhatni ellenjavalt (természetidegen, nem támogatott:-)) az öröklét, mint ahogyan a fajspecifikus,indokolatlanul hosszú életkor is – mert ugye minek/mivégre volna az (értelmét tekintve) kívánatos?
Tegyünk egy próbát.
Az emberi populáció hányad része is képes hozzáadott értékkel elősegíteni fajának fennmaradását vagy csak átlagos életkorának növekedését - nem mellékesen generációnként?
Amiből következően, ha még mindig élnének (uralnák életünket) az első, embernek számító egyedek, vagy csak az ember átlagos életkora (lett) volna kétszeres… vajon most itt tartanánk?
Hát úgy is lehet, de én inkább agyalok is rendesen, hogy jobban tudjak ezt azt csinálni és lehetőleg minél hatásosabban is, kisebb energia ráfordításával.
Már csak 50-60 év és addig élhetünk ameddig akarunk. Korlátlan ideig lehet majd élnünk, na ezért kell a tömeg értelmi szintjét redukálni, hogy ne akarjon sokáig élni. Sőt, ha erre biztatják kössön magára egy bombát, furakodjon a tömeg közepére és repítse magát a nirvánába a szüzek közé, azokkal örökké tobzódhat. Na ezen dolgoznak a CEUS féle "nagytudásúink"!
nemcsak gondolkodni lusták az emberek, de mozogni is egyre lustábbak. Sokaknak a legnagyobb mozgást az jelenti, hogy huzogassák az ujjaikat a mobiltelefonjuk kijelzőjén. Ha valamit nem tud, akkor nem kutat az emlékeiben, az agytekervébyeiben, hanem a mobiljában inkább megkeresi.
Én igyekszem stimulálni az agyam, sokat gondolkodom ezen azon, keresem az összefüggéseket. Most más dolgokon agyalok, mint régebben. Például azon is gondolkodom, hogy hogyan lehet jobban munkára bírni, jobb tevékenységre sarkallni, több energiához juttatni stb. No meg a fordítottja is fontos, hogyan lehet pihentetni, relaxáltatni stb. De ez a helyzet az izmokkal is, belső szervekkel, meg úgy az egész testtel.
Sokszor még az is megtörténik, hogy bizonyos helyzetben beugrik valami, amit mondjuk pár napja vagy hete nem tudtál megoldani, s még csak nem is azon agyaltál.
a 'pácienseim' kifejezetten szeretik a 'szellemi' favágó munkát. ahol gondolkozni nem kell.
például csak leírja és összeadja a számokat, oldalakon keresztül. lemásol meglévő szövegeket, akár százszor is.
legalább gyakorolná a fejben összeadást. de azt kézikalkulátorral csinálja.
ez nagyjából nulla szellemi teljesítmény. csuklógyakorlat.
talán csak azért, mert lusta gondolkozni.
szerintem az 'agyizmokat' is edzeni kell, különben elsorvadnak.
valaki egyszer elért egy komoly eredményt, aztán ül a babérjain. elkényelmesedik, ellustul. egy idő után már képtelen lesz komoly szellemi tevékenységet végezni. mert csak az a néhány idegpálya kap stimulációt.
Gondolom ezzel talán mindenki így van. Úgy általában véve az élő ember légzés közben van. Én is mindent légzés közben vettem észre... :)
Persze lehet visszatartani is a légzést egy kis ideig, de akkor az agy inkább azt sugallja, hogyha életben akarsz maradni, akkor inkább kezdj el lélegezni. De ha nem hallgatsz rá, akkor se fogsz emiatt meghalni (már ha nem vagy mondjuk víz alatt), hanem elájulsz és elkezdesz lélegezni. Persze ilyenkor is beugorhat valami eddig nem észrevett összefüggés is...
