Azt ismerni, hogy II.Lajos udvari fetője egy jelentékeny német reneissance mester volt Hans Krell.
A mási ami fontos, hogy Nagy lajos azon kevés személyek közé tartozik, akiröl két neves mester is készitett protrét. Az egyik Hans Krell, a másik pedig nem kisebb mint Tiziano.
Ez arra jó, hogy összenézve a két portrét, össze lehet vetni a német és az itáliai reneissance festési módot.
Vélemény?
Tiziano II. Lajosa, szintén lopott kép, nem saját.
Nem ismerem a festőt. Szerintem ki kellene állítani a képet, hiszen II. Lajos volt az utolsó magyar király, vele ért véget a középkori magyar állam története. Azért mondom ezt, mert neki volt utoljára Budán a fővárosa önálló királyként, Szapolyai már a török hűbérese volt, Ferdinánd székhelye pedig Bécs volt.
Erröl a képröl még sokmindent el lehet mondani. De akkor folytassuk Németország történelmével.
Másik német reneissance festő, akit talán jobban ismertek. Ez Hans Krell.
Életéről kevest tudunk, művei annál inkább fontosak.
II. Lajos magyar király udvari festője volt.
Lipcsében halt meg 40 évvel a mohácsi csatavesztés után) és talán Ansbahcban vagy születhetett a 15. század végén.
Müvei közül egyedül az utolsó portré van Magyarországon. Ez a portré II. Lajosról a politikai propaganda által hirhedtté tett Matolcsy féle festményvásárlás révén került az MNB tulajdonába, amit az MNB a Magyar Nemzeti Muzeumban helyezett el (nincs kiállitáson, kb 2000 történelmi portréval együtt).
Valamennyi kép lopott, nem saját kép!
Egy kép Mária királynéról, II. Lajos hitveséról, ez Münchenben az Alte Pinakothekban van
A zöld hátterü fiatalkori kép II. Lajopst ábrázolja, ez a bécsi Kiunhistorisches Museumban van (valszeg ez sincs kiállitva).
Az utolso a sárgászöld hátterő kép része a Matolcsy féle festményvásárlásoknak, ez a Hans Krell kép van a Magyar Nemzeti Muzeumban (tulajdonos Magyar Nemzeti Bank). Szintén nincs kiállitva, ez II. Lajos utolsó portréja, 1526-ban halála elött készült.
A kép témájára visszatérve a halál a középkor és a kora újkor emberének életében sokkal inkább jelen volt, mint a mai modern kor emberének életében.
A halál témáját azonban a ma embere sem tudja elkerülni, bármennyire is szeretné.
(Nagyon sok modern ember egyszerűn beteges módon próbálja eldkerülni ezt a témát, a halál jelensége úgy ahogy van, sokak számára tabutéma lett a modern civilizációban).
Engem ez a témaválasztás ragadott meg a legjobban a festményben, nem is tagadom, bár azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy a szép fiatal nő ábrázolása kiválóra sikeredett.:-)
1. A fiatal csajszi fehéren tündököl, szerintem azért mert ez a jelen. Baldung ezt a képet 24 éves korában festette, amikor ugy nézett ki mint önarcképén a 25362 hozászolásban. A multat jelképező gyerekkor és a jövöt jelképező öregasszony és a halál mind elmosodott sárgás árnyalatu (csak mert a jelen pillanatban nincs jelen).
2. Az is érdekes, hogy a halál a homokrorát nem a gyerek és nem a vénasszony fölött tartja, azért mert a gyerekkor már elmulott, tehát tulélte, a vénasszony állapot meg még a jövö és a jövöt ugye meg is kell érni.
3. hanem pontosan a jelen fölött van a homokora (a fiatal csaj feje fölött, jelezve, hogy bármely pillanatban történhet valami.
4. A festméng bécsi felirata szerint ez a mű 1509-es. Ez volt az az év, amikor Baldung elhagyta mesterét Dürert Nürnbergben és Strassburgba költözött, hogy önállo karriert kezdjen és lehet ez volt az elsö önállo munkája.
5. A halál és ez a téma (a megrendelésen tul) azért jelenik meg, mert Baldung már találkozott vele: 1494-ben a délnémet régióban borzaszto pestisjárvány söpört végig (Baldung akkor még csak 10 éves lehetett, és egy gyereknek talán méginkább a kis lelkébe vésödik).
6. Dürer ugyanekkor összekapcsolta a kellemest a hasznossal. A hasznos elsösorban az volt hogy elmenekült a pestis elöl és ezt a menekülést egy itáliai tanulmányutra használta, ahol találkozott a kor összes neves mesterével. Sajnos kivéve a kortárs Boticellit és Antonellot Messinát (ök tul délen voltak, Firenzében illetve Sziciliában). Boticelli lehet épp akkor tartozkodott Magyarországon. Vitéz János Esztergomban megbizatásokkal látta el.
Igen, el is kerülte a figyelmemet, hogy ez a remekmű az idei Szentestén volt 200 éves.
Az alkotói egyébként osztrákok, pontosabban Salzburg tartománybeliek voltak, az nekem is új infó, hogy gyors elterjedésében a tiroliak is komoly szerepet vállaltak.
Sváb származásu aki Nürnbergbe ment hogy a nagy Dürer mellett dolgozzon és amikor mesterét utolérte Strassbourgba költözött, hogy ott önálló műhelyt alapitson.
fotro panthera
Ádám és Éva, két példány létezik belőlük, egyik az Uffiziben a másik nálatok. Az önarckép nem saját foto, az lopott.
Igen, mind véletlenek eredményei vagyunk, egy minimális eltérés a történelemben és nem léteznénk, mondjuk a rablók megöltek egy embert a középkorban, aki eredetileg elvette volna az egyik ősanyánkat, aztán helyette elvette az ősapánk.
Nyilván nem, időnként eszembe jut, hogy egy csomó tragikus esemény is szükséges volt ahhoz hogy éljek, ezek nélkül nem találkoztak volna a felmenőim, a török hódítástól a második világháborúig, akármilyen hülyén hangzik, ha nincs Hitler én sem léteznék, mert a nagyanyám eredetileg másnak lett volna a felesége, aki meghalt a háborúban.
