Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
a részecske és az energia ami létező a szervetlen természetben
A részecskék a Fock-térben léteznek. Az meg hol van?
A valódi térben mezők vannak, harmonikus oszcillátorokkal telepakolva. És az oszcillátor alapenergiáját elvenni nem lehet. De az alaprezgés még nem részecske.
A természetben csak az anyagi világ létezik ami mozog.
A természet felett, csak a szellemi világ van, ami nem úgy mozog, ahogy azt mi elképzeljük. A minden-tudás és minden-hatás szellemi ereje mozdulatlanul befagyott állapotnak, egy idea pixelnek tűnik a számunkra. Ez a mozdulatlan mozgató. A természetben azonban minden dolog térben és időben elszeparáltan, állandóan mozgásban van. Ennek a mozgásnak oka és elindítója a tudás és a hatás birtokában lévő mozgató, aki tudja, hogy mikor, hol, hogyan, honnan, hová mozduljon egy dolog, amit elemi részecskének is nevezhetünk. Ez a minden részecskére kiterjedő mozgatás, a minden-tudás és minden-hatás eredménye, amely nem használja a véletlent, mint a váratlanul, ok és céltalanul felbukkanót. Ez csak a lokális halmazok, mint vonatkoztatók számára tűnik annak. Éppen úgy, mint a szabad akarat, amely egy determinált állapotból felbukkanó pillanatnyi illúzió számunkra.
A trillió, részecske, energia stb. (minden fogalom) valóban az ember által alkotott fogalmak.
Korrekt. Ezeket összevetve az objektív valósággal:
a részecske és az energia ami létező a szervetlen természetben, míg
a trillió, a statisztikusan, a minimum, a törekszik kifejezések ott (pl a Holdon) nem léteznek, ezeket a fogalmakat mi alkottuk a saját használatunkra.
A természetben csak az anyagi világ létezik ami mozog.
consstrucc 1673, egyébként elnézést kérek, hogy félreértettem a háeszedet, most már látom, hogy nem Egy szám növekedéséről hanem a szád növekedéséről beszéltél, így ma kulpog.
Ha tovább visszaolvasol, meg fogod látni, hogy ebben a hozzászólásomban én csak Astrojan érvelését alkalmaztam egyik saját kijelentésével szemben, hogy rámutassak: az efféle érvelés sehová se vezet, önmagát öli meg.
A trillió, részecske, energia stb. (minden fogalom) valóban az ember által alkotott fogalmak, ezért létezésük helye a tudat (absztrakt szubjektív valóság). Mint ilyennek tartalmi és terjedelmi elemei vannak. Ezeket definíciókkal határozzuk meg.
A fogalmak jellemzőit össze kell vetni a tudaton kívül létező (konkrétobjektív valóság)-al. Eredményként kaphatjuk azt, hogy fogalmaink, (hozzáteszem ítéleteink, következtetéseink, elméleteink, hipotéziseink) igazak vagy hamisak. A hamisak tévesek, vagy hazugak.
Egy szám növekedéséről vagy csökkenéséről se szoktál beszélni?
Ha ennyire nem érted mit mondok nem inkább kérdezned illene? Jó, most kérdeztél, itt a válasz:
Nem, a számok nem növekednek. Ha még ezt sem vagy képes felfogni akkor kár törnöd magad. A számok elég jól definiált matematikai fogalmak és soha nem növekednek és nem csökkennek, legfeljebb a debilek agyában.
Mondok egy számot: 9. Láttad már valahol, hogy ez a szám növekszik? A 9 mindig kilencet jelent és sosem lesz belőle 10 vagy 8.752, legalábbis a tízes számrendszerben, de feltételezem, hogy erről beszélünk, mert egy másik számrendszerben ez egy másik szám, érted, másik szám és nem a 9 megnövekedett, görbült, felhevült, belázasodott, rosszkedvű, izomlázas, szerelmes változata.
A tér minden tulajdonsága, így pl. a görbülete vagy a tágulása is objektíven és számszerűen mérhető.
Azt nem vagy képes felfogni, hogy nem a tér tulajdonságait méred objektíven vagy tévesen hanem egy anyagi világot amit te térnek képzelsz a gyermekkorodban bevésett programozásod során tanultak alapján.
Ha villamosnak neveznéd ezt az anyagi világot -történetesen a gravitációs sugárzást- akkor azt mondanád a villamos objektíven és számszerűen mérhető. Ha éternek neveznéd -ami már közelebb áll a valósághoz- ugyanezt mondanád. Tévesen. Mert akkor szembesülnél a saját posztulátumoddal miszerint nem lehet nagyobb sebesség a fénysebességnél és így az éter nem fúvódhatott fel.
Ezért ragaszkodsz a téridő létezéséhez amiről már mormota is megmondta, csak egy gondolati konstrukció. És teszed az értetlent.
Egy szám növekedéséről vagy csökkenéséről se szoktál beszélni?
Persze te soha semmiről se tudsz semmiféle konkrét számszerű állítást tenni! Csak ilyeneket, hogy "sok trillió", meg hogy "rettenetesen nagy".
A te fizikád még a számfogalom kialakulása előtti emberi kultúra kőkorszaki szintjén leledzik.
A tér minden tulajdonsága, így pl. a görbülete vagy a tágulása is objektíven és számszerűen mérhető.
Továbbá az anyag rájuk való hatása is.
Úgy tűnik, te azt tekinted valóságosan létezőnek, amire rá lehet üti kalapáccsal.
Mutass egy darab energiát, amire rá lehet ütni!
Mutass akárcsak egyetlen elemi részecskét is, amit meg lehet kopogtatni!
Az energiakvantumokból "építkező" részecskék, pusztán a fejedben létező absztrakciók.
Hogyan építkezik egy ilyen absztrakt fogalom, absztrakt téglákból?
Aki ismeri a fizikát, annak a fejében olyan "energia" és olyan "elemi részecske" fogalom van, amelyek alapján előre ki tudja számolni a természetben lejátszódó folyamatokat.
A te fejedben lévő fogalmakkal egyetlen folyamatot se tudsz konkrét módon számszerűen kiszámolni. Csak belekiabálod a vakvilágba, hogy valami "gravitonsugárzás" bizony bizony "borzasztóan nagy", valami részecske meg "tórusz". Ezek tényleg csak az ősi mágiákhoz hasonló artikulálatlan sámánkiáltások.
És te valóban azt képzeled magadban, hogy mi mindezt komolyan fogjuk venni?
"sok trillió trillió részecske statisztikusan mozog és energiaminimumra törekszik"
Ez az egyetlen mondatod is tele van olyan fogalmakkal, amelyekre szerinted nem volna szabad fizikát építeni:
"trillió" A számok absztrakt fogalmak, a természetben nem létezik ilyesmi.
"részecske" Az anyag efféle elemi darabkái is absztrakciók a természetben nem létezik ilyesmi.
"statisztikusan" A statisztika is csak egy bizonyos idealizált események összeszámolásán alapuló absztrakt metódus, a természetben nem léteznek se számok se idealizált események.
"energia" Csak egy absztrakt fogalom, ami a természetben nem létezik.
"minimum" Egy olyan absztrakt fogalom, ami feltételezi a végtelenül pontos mérés és összehasonlítás lehetőségét, ami a természetben nem lehetséges.
"törekszik" Ilyenről aztán végképp butaság beszélni a fizikában. Törekedni legfeljebb élőlények képesek.
Egyetlen használható szó marad a "mozog". Csupán ennyit mondhatnánk a világról, ha komolyan vennénk a tanításod.
De hát bolondok lennénk komolyan venni, hisz nevetségesen komolytalan.
Nincsenek. Az ember által alkotott fogalmak nem léteznek a természetben. A matematikai fogalmak meg kifejezetten nem léteznek, képletek, egyenletek, számok, törvények. A geometriai fogalmak meg matematikai pontokból építkeznek ami definíciószerűen idealizált, elvont fogalom.
A merőleges fogalmat használjuk, megtanuljuk, tudjuk mit jelent, de a természet nem tudja mi az, neki nincsen wikipédiája, nincs neki számtanfüzete, nem tanul összeadni sőt a betűvetést sem ismeri.
A szervetlen természet anyagi összetevőkből áll, sok trillió trillió részecske statisztikusan mozog és energiaminimumra törekszik. A szerves már bonyolultabban de ugyanezt teszi.
De azt ugye érted, hogy dimenziók nincsenek? Nincs belőle egy, kettő, három, 11, vagy 13. Ezek matematikai, gondolati konstrukciók ugyanúgy mint a téridő, mert az sincs.
Így minden további felépítmény ami dimenziókra épül értelmetlen, mivel semmilyen valóságalapja nincsen, hasonlóan a téridőhöz, mert ezek gondolati konstrukciók. Ami nem baj, mert fogalmakat használunk milliót, csak nem lehet ráütni egy kalapáccsal és a dimenziók nem tekerednek fel, a téridő meg nem görbül. Nem kell hozzá csoportelmélet, mert attól sem görbül. Semmitől sem görbül.
A dimenziók a fentiek alapján nem csavarodnak fel és nem gerjed bennük energia.
Ha valahol energia gerjed az biztosan nem a dimenziók vagy a téridő felcsavarodásából származik. Ott valami más van, ami létezik a természetben.
Ha léteznének ezek a feltekeredett dimenziók, be kellene tudnom fordulni azokba az irányokba is.
Persze haladni nem tudnék, mint egy csőtápvonalban a határfrekvencia alatti rezgés.
És van egy mégjobb kifogásom is. A görbületi energia.
Persze ezen a szinten egy "tyúk vagy a tojás" probléma.
Valami a teret (ezekben a dimenziókban) meg kellett görbítse. Áltrel szakértőket a fedélzetre!
A nyers tömeg izotróp görbületet okozna. Nem válogatna a dimenziók között.
Bezzeg a nyomás és az áramsűrűség már irányfüggő. Ha az egyik irányban iszonyatos energiaáramlás van, az már okozhat anizotróp görbületet a térben. Na de mit csinál az ilyen az idővel?
A másik lehetőség, hogy a térgörbület öntartó. Mert a görbületben is energia van.
Tehát ha az egyik dimenziót (vagy inkább néhányat - lásd lentebb) felcsavarnánk, abban annyi energia halmozódna fel, hogy már "külső hatás" nélkül is felcsavarodva maradna.
De ehhez már csoportelmélet is kell. Sejtésem szerint egyetlen dimenzió felcsavarása ugyanis nem elegendő. Tehát ez nem is öntartó, hanem a felcsavarodások egymást tartják. Na de ki az ördög tudja megoldani az áltrel egyenleteit mondjuk 11 dimenzióban? Talán Lukács? Neki volt valami előadása a sokdimenziós terekről.
Pont azért, mert a dimenziók nem csavarodnak fel. Egyszerű okból, mert dimenziók nincsenek.
A dimenziókat mi találtuk ki, azok a természetben nemlétező matematikai definíciók és amiket nagy szeretettel használunk is a megértéshez, kommunikációhoz, leíráshoz, téveszmék terjesztéséhez.
Megnyugtathatom a kergebirkákat, hogy a felcsavarodott dimenziók felcserélődése nem fordulhat elő. Mint ahogy a dimenziók felcsavarodása sem.
Nem értem, hogy ezen miért fintorognak. Ez a húrelméletbe simán belefér.
De azt meg kellene magyarázni, hogy bizonyos dimenziók miért csavarodnak fel. És más dimenziók miért nem.
Mert különben dühbe jövünk, vagy azon kezdünk rettegni, hogy a felcsavarodott dimenziók bármelyik pillanatban felcserélődhetnek a görbült dimenziókkal. Meg kellene nyugtatni a kergebirkákat, hogy ilyesmi nem fordulhat elő.
a mérhető spin az elektron belső szerkezetének "fényképe".
Ami nem magyarázható a jelenlegi hozzáállással, csak lehazudható (miszerint a spin nemis forgásból származik, mint ahogy a gravitáció sem nem is erő, mert a térkunkorításba az nem fér bele)
Viszont triviálisan magyarázható a tóruszmodell használatával:
Ja, dehát ez fintorgatja az orrát a wikipédiatudós uraknak, mert ott nem olvastak ilyet.
Még nem végeztünk. Maradtak megértésre váró problémák.
(Már abban az esetben, ha ragaszkodunk az elsőrendű formális logikához.)
Rajzolj fel egy síkhullámot.
Ebben aztán marhára nincs sem töltés, sem spin.
(De még hipertöltés vagy izospin sincsen.)
Modell szinten persze lehet kézzel tenni bele szinte bármit.
Mint amikor feldíszíted a karácsonyfát.
Ezt értem az elektron belső szerkezete alatt.
Szeretném a figyelmedbe ajánlani DGy előadását a sötét anyag lefényképezéséről.
Ott pár percig azon filozofál, hogy a számítógéppel készített, mesterségesen színezett kép vajon fénykép vagy sem.
Ha megérted a nagy ismeretterjesztő gondolatmenetét, akkor azt is el tudod fogadni, hogy a mérhető spin az elektron belső szerkezetének "fényképe". Olyasmi, amit technikai eszközökkel láthatóvá tehetünk (pl. Stern-Gerlach), és ami valamiféle belső szabadsági fokról ad információt. Habár a "fénykép" felbontása nem elég részletdús. A belső szabadsági fok működésébe (még) nem látunk bele. De tapasztaljuk, hogy van. Egy olyan jelenség, amely nyers síkhullámokkal nem magyarázható.
a Schrödinger egyenletnek létezik másféle, koherens hullámcsomag megoldása is, ami nem folyik szét, hanem ideális esetben korlátlan ideig együtt marad. Az ilyen csomag nem különböző frekvenciájú végtelen hosszú Fourier komponensekből áll, hanem csupa egyforma frekvenciájú, és Hermite polinomok által alkotott módus-függvények sorából.
Szóval ez lenne az az eset, amikor a részecskének egyetlen határozott tömege van?
Mert ha különbözőek a hullámhosszak, a diszperzió hiánya még nem adna határozott tömeget.
Vegyipari cégnek szállítottunk valamit, és százalékot kellett volna számolni. Megkérdeztem, hogy melyiket. A mérnökeim még azt sem tudták, hogy több fajta létezik, pedig ez igazán középiskolai kémia tananyag. De hát mit várjak egy olyan egyetemtől, ahol vörösbort hígítanak kólával, saccra.
Na most ha fogsz egy spektrumanalizátort, ami lehet a füled is, miközben a zenét hallgatod a rádióban...
A rezonáns oszcillátornak van egy felfutása és egy lecsengése. Az sem végtelen színusz.
Hiába nézem ezeket a kvantumfizika előadásokat. A bevezetés nagyrészt félrevezetés. Például az elektron diffrakcióval megállapított hullámhossza az elektronsugárnak.
A szerkezet nélküli "elemi részecske" elektron mégis spin tulajdonságot mutat. Nem is egyet hanem mindjárt kétfélét. Az már csak hab a torkán, hogy ez a spin tulajdonság leválasztható az "elemi részecske" másik tulajdonságáról, ez elektromos töltésről amely egy különálló részecskeként jelenik meg.
Na igen, ez a probléma még megértésre vár. Két kvantumszám: spin és töltés.
Miközben a tömeg lehet határozott vagy spektrális. Utóbbi viszont csak ideiglenesen.
Úgy három évtizeddel ezelőtt olvastam egy könyvet (biliárdozás helyett a hadsereg könyvtárában) az elemi részecskékről. Nem valószínű, hogy az akkori legújabb elméletekről. Szóval...
Azt írták benne, hogy a foton nem tud újabb fotonokat kelteni. Viszont a gluonok képesek rá. Megy egy gluon, és közben nyomokat hagy maga után, újabb gluonokat kelt. De a foton ilyesmire nem képes.
Azóta bővültek a (?tév?)ismereteim. A foton is képes rá, ha elég nagy az energiája.
Ez pedig a kirakós játék egy újabb darabkája, amit a helyére kell tenni.
Hogyan gerjeszti az egyik mező a másikat a QED-ben?
Modell szinten egyszerű, csak be kell tenni a csatolási állandót. Ha nem tudjuk, hogy mi az, elegendő nevet adni neki. Mint amikor kimondjuk a sárkány nevét. Persze az is lehet, hogy csak egy mező van. Modell szinten ez is elképzelhető, mint gondolati konstrukció.
Nézzünk fotonok helyett fononokat...
Képesek szóródni? Valószínűleg. Min szóródnak? Például az atomrácson.
A valódi részecskék hullámai is szóródhatnak a térkvantumok rácsain?
amelyekkel modellezzük a virtuális részecskéket. Az ilyeneknek egyszerre sokféle tömege van,
virtuális részecskék egyszerre egy egész tömegspektrummal rendelkeznek, a hullámcsomag Fourier összetevőinek megfelelően. Tehát mindegyik összetevőhöz rendelhető tömeg.
Remek.
Csak az bosszant, hogy erre magamtól is rá kellett volna jönnöm. Hiszen olyan egyszerű.
Évekkel ezelőtt - ha jól emlékszem - feltettél egy cikket valami matematikustól.
Az ember mindig tartson magánál egy listát a megoldandó problémákról.
Amit viszont csapongásnak nevezel.
Hát most sikerült egy kicsit közelebb jutni a virtuális részecskék megértéséhez.
Csak az a furcsa, hogy a töltésük nem spektrum.
Mondd meg mmormotának, hogy így kell mélyebben mögé nézni. Hacsak nem akarja Gödelt megcáfolni. ;)
