Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem is eszembe jutott a reklamálás, de sajnos már nem lett volna időnk visszamenni megnézni, ugyanis fél óránk volt a vonat indulásáig, úgyhogy rohanvást mentünk a vasútállomásra, ahol még be akartunk menni a Királyi Váróba. Na ez éppen sikerült. Azért ezt a pavilont bánom, mert nagyon érdekelt volna, mint a magyar történelmet szerető embert.
Tegnap Gödöllőn jártam egy 4 fős csapattal. Volt egy kellemetlen szituáció, ami azóta sem hagy nyugodni. Az állandó kiállítás mellett minden évben beiktatok valami egyéb látnivalót is. Tavaly a Barokk Színház volt terítéken, előtte a Lovarda, azt megelőzően pedig a Horthy bunker. Az ide évre a Királydombi Pavilont néztem ki, mert ott még nem jártam. Mivel a látogatással kapcsolatos infót nem találtam róla a kastély honnapján, gondoltam majd jegyvásárláskor rákérdezek a tudnivalókra. A hölgy azt az információt adta, hogy azt nagyobb ünnepek alkalmával nyitják ki, olyankor lehet megtekinteni. Hát belenyugodtam, hogy akkor ezt nem láthatjuk. A kastély befejezése után mentünk át az Erzsébet parkba. Utunk pont a pavilon mellett vezetett el. Visszafelé jövet éppen elhagytuk a pavilont, amikor szembe jött velünk a kastély egyik alkalmazottja /ruháján láttam a kitűzőt/, akit néhány ember követett. Gyanús lett a dolog, hogy ezek valószínűleg a pavilonhoz mennek. Megálltam, megfordultam és megvártam, hogy mi történik. S lám a pavilon ajtaja kinyílt, s az emberek elkezdtek bemenni. Na ekkor nagyon felháborodtam. Mondtam is a velem lévő 3 embernek, hogy ezt most nem értem. Ezek szerint ma "nagyobb ünnep" van? Akkor mi miért nem mehettünk be? Ha meg nincs "nagyobb ünnep", akkor másoknak miért lehet megnézni? Talán protekcióra megy? Vagy én nem voltam szimpatikus? Hogy is van ez???
Bizonyára ti már mind jártatok ott és láttátok. Érdekelne, hogy kinek hogyan sikerült bejutnia.
A héten a férjemmel elmentünk Szombathelyre a Smidt Múzeumba megnézni többek között azt az ominózus poharat, amiről már volt szó itt a fórumban.
Ferenc Józseffel kapcsolatban sokkal több dolgot látni a múzeumban, mint Erzsébettel. Van egy egész vitrin, amit az I. világháborúnak szenteltek. Ott vannak a királyról képek, poharak, bögrék, hamutál, újságcikk, legyező amire vissza tudok emlékezni. Látható egy házasságkötési emlékérem Erzsébet és Ferenc József képével. Az egyik terem falán látható 1 - 1 kis méretű festmény a királyi párról. Erről sikerült levadásznom egy képet az internetről. Egy nagyobb képből vágtam ki, hogy az embereket ne lehessen látni. Felnagyítás után homályos lett, nehéz kivenni az alakokat. A semminél mégiscsak több. Higgye el nekem mindenki, hogy Ferenc József és Erzsébet látható a két képen. Mi rajongók azért szerintem felismerjük őket.
Ja igen, azt még nem írtam, hogy a múzeumban fotózási tilalom van. Ezért nem tudok saját képeket hozni, hanem ilyen körmönfont módon kell szereznem.
Kénytelen voltam venni egy kiállítás katalógust csak azért, mert benne van az a bizonyos pohár. Azt a képet ebből szedtem ki.
Zúgjatok harangok, kora reggtől estig: A magyar királyné ravatalon fekszik! Megtépte szivünket váratlan elhunyta, A midőn szemeit végálomra hunyta. Mely minden jóságát nemzetünkre tölté: Angyali jó szive nem dobog fel többé! S mik annyi kebelnek gyógybazsamot adtak: Örökre némulvák a zengzetes ajkak! Arczunkat a könyek árjai fürösztik: A legszebb királyné a ravatalon fekszik! Hogy vegyünk végbúcsút - oh, hogy vegyünk tőle!? Itthagyott magunkra honunknak Nemtője! Lebukott egünkről áldásthintő napunk, Éltető fénysugárt eztán mitől kapunk? Rémes az, mit sorsunk szemünk elé tára: Sötét gyász, hosszú éj borult e hazára! Oly nehéz leirnom, oly nehéz ez itt: A legjobb királyné ravatalon fekszik! Mióta távoztál, angyaltiszta lélek: Siratom a jelent s a jövőtül félek! Míg éltél, tudtuk, hogy e haza nem vész el, Megtiltád e veszélyt parancsoló kézzel. S bár a Te nagy szived' annyi csapás érte: Fiad lett ez a hon, Te aggódtál érte! Szivünket a kínok csaknem megrepesztik: A leghűbb királyné ravatalon fekszik! Örömünk, reményünk, büszkeségünk voltál, Tenéked áldozott szivünkön az oltár: Szeretet, tisztelet, bámulat, csodálat, Mint végső czéljuknál, megpihentek nálad! S most gyászba öltözve, ezek az erények Anyátlan árvaként a sírhoz kisérnek! Keblünknek húrjai bánatosan rezgik: Eszményi királynénk ravatalon fekszik! Gyilkos! - ki elvágtad élete fonalát, Szálljon e nemzetnek örökös átka rád! S ti, égi angyalok! legkedvesb társatok Lelkének köztetek főhelyet adjatok! Mi pedig zokogjunk, mert hanva se lesz itt! A magyar királyné ravatalon fekszik!"
