Ma álmomban a Mesterem nem tartotta meg az előadását. Én tudtam hogy nekem kell megtartani, és készen is álltam rá. Ekkor megtudtam, hogy egy öreg bácsi lett meghivva és ő tartja az előadást valami keleti témáből (taichi vagy valami ilyesmi). Ezen egy kicsit felhuztam magam, mert már nagyon beleéltem magam a szituba és nagyon készültem... Ezután segitettem a szervezkedésben, terelgettem az embereket. Ekkor észrevettem hogy eltünt a táskám. A feleségem mobiljárol megcsörgettem magam és igy meglett a táska, bár már álmomban is furcsáltam, hogy hogy találtam rá, hiszen rezgőre volt állitva...
A pár, a társ, legalábbis az én álmaimban vagy az egó, vagy pedig az új társ, új szerelem, akkor az isteni ÉN, a Self (jungi kategóriával). Én most épp a váltás időszakában vagyok, a volt nejem szokta az álomban az egót megszemélyesíteni, és egy vonzó, csinos hölgy pedig az isteni Ént.
Hogy Téged melyiktől akarnak elcsábítani azt Te tudod megitélni.
Viszonylag rövid idő alatt álmodtam nagyon hasonlókat. Mindegyikben a lényeg az, hogy valaki/valakik el akarnak hódítani, csábítani a páromtól de ennek még az esélye sincs meg. Én biztos vagyok az érzéseimben és szikla szilárdan tartok ki a szerelmem mellett.
Ami a változás az álmokban, az a módszer ahogy rá akartak venni arra, hogy elhagyjam őt, volt már szex, érzelem, ész érvek, pénz, zsarolás, lehetőségek.
Azon kívül, hogy ez tényleg így van az álmokon túl is, nem tudom mit jelenthet.
Ó, hát nekünk varrónőknek ez nem okoz gondot. Az AIDS az immunrendszer összeomlása, ez történt/történk veled lelki szinten. Kb. egy év múlva várható a lelki/szellemi halálod, ami egyben a lelki/szellemi ujjászületésed is. Még valamit big-em? Mi lesz azzal a csúcsboros látogatásoddal?
Azt álmodtam, hogy csúnyán megsérült egy újam, és ennek kapcsán egy orvos valamiért vért vett tőlem és kiderült, hogy AIDS-es vagyok, előrehaladott állapotban és már csak kb. 1 évem van hátra... Először pánikba estem, de hamarosan belenyugodtam, sőt kezdett izgatni a halál gondolata, hiszen évtizedek óta agyalok azon, hogy vajon milyen "élmény" lehet az... Most legalább nem kell tovább várnom, idejekorán megtudom az igazságot...
Aztán "átmentem" egy másik álomba, ahol ez a gondolat még bennem volt. Elkezdtem ellenőrízni (álmomban!) az újjaimat (kerestem a sebet és a vérvétel nyomát), hogy tényleg megtörtént-e vagy csak álom volt... És "kiderült", hogy csak álmodtam (álmomban emlékeztem az előző álmomra), hát megnyugodtam és megkönyebbülten álmodtam tovább (arra sajnos nem emlékszem hogy mit...)
Most éjszaka megint repülgettem. Magam is, meg repülővel is. Máltán voltunk kiküldetésben, de olyan vacakságos dolgokat hoztunk haza ajándékba, régi szocialista jellegű porcelánokat, hogy azt mondtam, ezekkel szégyenkezünk, inkább ne hozzunk semmit, mintsem vacakságokat.
Magyarázat: A külföldi kiküldetés a földi lét, melynek eddigi eredményeivel még elégedetlen vagyok.
Álmomban egy magas körfolyosós bérházban voltam, melyben sokan laktak. A felső szinten egy keskeny átjáró kötötte össze a körfolyosó két oldalát, nem volt korlátja, és veszélyesen ívelt a nagy magasság felett. Lent az udvarban sekély vizű, köves, sziklás fenekű tó volt. Ahogy ott álltam a folyosón, egymás után három nő kiment erre a keskeny átjáróra, és öngyilkossági céllal levetette magát.
Magyarázat: A ház a személyiség. A nők halála női princípiumot hordozó személyiségrészek halála. Egész életemben túlsúlyban volt bennem a befogadó, alkalmazkodó, finom, puha, lágy, határozatlan, azaz a női princípium a kiáradó, kemény, határozott, irányító férfi princípiummal szemben, és ezért, hogy a Teljesség helyreálljon olyan feleséget, társat, szerelmet vonzottam be magamhoz, akiben a férfi princípium volt túlsúlyban. Ugyanezen okból jelent meg testemben is a keménység, merevség a Bechterew kórként, mert ez hiányzott a lelkemből, és így állt helyre a Teljesség. Most a három nő halálával a nőies alszemélyiségek száma csökkent, a női princípium túlsúlya megszűnt. Nem véletlen, hogy épp éjszaka határoztam el magam egy kemény, férfias lépésre, és az sem véletlen, hogy amint ezt megtettem, az álom után felébredve még fizikailag is jobban éreztem magam.
Péld 3,6 Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
Mostanában sokat vívódtam magamban, hogy Isten szerinti helyes hitem van, vagy csak egy Istenhitem, amihez Istennek semmi köze? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést s naponként arra vágytam, hogy Isten egy élethelyzettel ismertesse fel számomra a válaszát. Minden nap figyeltem a történéseket, az emberek szavait s vártam, hogy felismerhessem a választ, ez ment már hetek óta, bizonytalankodtam és liftezett a hitem a padlótól a mennyezetig. Ma éjszaka azonban álmodtam egy igazán különlegeset. Abban a házban voltam, amelyikben gyerekeskedtem, s az a ház amúgy is visszatérő eleme az álmaimnak. Bent voltam a szobában az ágyon és a fejemre húztam a paplant és először próbáltam tettetni Isten előtt, hogy sírok és választ várok, próbáltam előtte színészkedni, hogy válaszadásra bírjam. Arra gondoltam, hogy ha Isten elé állok, akkor bűnösként fogok elé állni vagy igaz emberként, akiben már most Szent lélek van? Megpróbáltam elképzelni, hogy egy fekete lélek vagyok Isten tisztasága előtt, de nem ment. Aztán arra gondoltam, hogy erősítsen meg Isten a hitemben és ha valóban megváltott ember vagyok, Isten gyermeke, akkor ha kibújok a takaró alól, jelenjen meg az ablakban egy Angyal. Kinéztem de nem volt ott semmi, próbáltam odaképzelni szándékosan egy hatalmas Angyalt, de hiába erőlködtem és hiába láttam ott valamit, biztosan tudtam, hogy csak én találtam ki. Aztán egy szemvillantás alatt elment az ablakom előtt egy férfi (még most is kiráz a hideg ha arra az érzésre és látványra gondolok, amit az álom akkor okozott).
Kinéztem az ablakon, mert nagyon megijedtem, lejegesedtem teljesen. Kinéztem és kiabáltam egy nagyot, hogy ki van ott? Aztán a ház sarkától visszalesett, épp csak a feje egy részletét láttam és a szemét, mondtam neki hogy várjon és kimegyek. Próbáltam kemény hangon beszélni és határozottan, hogy megfélemlítsem. Ahogy kimentem a ház elé, látom három férfi van ott, mindhárom sokkal alacsonyabb volt nálam. Mindhárommal kezet akartam fogni úgy, hogy nagyon határozottam megszorítom a kezüket, hogy ezzel is megfélemlítsem Őket. De én voltam az, aki nagyon félt és mint kiderült Ők voltak azok, akik megakarták fogni a kezemet. Mindhárom férfinak acélos kézfogása volt, mint a satu, pedig nagyon erőlködtem, hogy megszorítsam a kezüket. Felelősségre vontam Őket, hogy mit keresnek ott, mindhárman azt válaszolták, hogy egy kisfiút keresnek, akit végül megtaláltak csak már nem láttam. Végig nagyon keményen bántak velem és szigorúan, semmi barátságos hangulat vagy közvetlenség. Aztán váltott az álom és egy színpadon találtam magam és az egész gyülekezetünk ott volt. Az egyik hölgy arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz ruhákat adtak rá, nem bírja a súlyát és ráadásul majdnem az összes ruha rajta volt, a cipője is nehéz és kényelmetlen. Utána egy fotelban ülve láttam, ahogy alszik egy teáscsészével a kezében, elbóbiskolt és nekem egyből eszembe jutott a tévéreklám és a feleségemnek röhögve mondtam, hogy hoppá ott a gomb. S akkor felébredt a hölgy és mosolygott. Elindultunk egy aluljáró felé és javasoltam a hölgynek, hogy menjen haza az egyik férfival a gyülekezetből. Ott elváltunk, de még arra lettem figyelmes, hogy az aluljáróban egy férfi tyúkokat árult és azoknak össze volt kötözve a lábuk, mint ahogy a piacokon szokás, de három tyúk természetellenesen nagy volt, megálltunk a lépcső tetején és láttam mindhárom tyúkot, kendermagos volt mindegyik, fekete és barnásvörös. De mindegyik akkora volt, mint egy strucc. Mivel nem volt közlekedés így taxival kellett kimennünk a nejemmel a tanyára, ez már egy másik ház volt, ahol később laktam gyerekkoromban. Otthon jöttünk rá, hogy elfelejtettünk kenyeret venni és a feleségem engem tett ezért felelőssé. Megint váltott az álom és egy ágyon feküdtem, választottam magamnak egy könyvet, hogy lekössem magam. Kinyitottam és az ágyra fektettem, képek jelentek meg benne és tudtam, hogy ez a könyv engem nem érdekel, mert a lovagi korról szól és nem vagyok kíváncsi a lovagokra. Arról volt szó könyvben, ami végül is filmként futott le előttem, hogy valaki gonosz lények dupla magas kerékpárt építtettek és azt a kerékpárt kutyákkal húzatták, hogy sebesen tudjanak közlekedni. Nagyon messzire elláttak és betörtek az emberek házaiba, nem lehetett ellenük védekezni. Álomváltás után a fiamat láttam egy furcsa épületben, gyerekként közlekedett, felmászott minden kiszögellésre és egyáltalán nem a lépcsőn ment, ahol mindenki, s ráadásul észrevettem, hogy én sem azon az úton járok, amit az emberek kijelöltek, hanem idétlenkedve felmásztam a ház sarkára, majd a díszelemeken leereszkedtem. Egy ember, aki ott magas beosztású főnöknek számított, felelősségre vont, hogy miért nem dolgozom, mint mindenki más? Mondtam neki, hogy hülye lennék vasárnap dolgozni és mindezt úgy mondtam neki, hogy pontosan tudtam, hogy hétköznap és munkanap van. Szerettem volna elhitetni vele és bebizonyítani, hogy Ő téved, de rám pirított keményen, hogy hétköznap van. Erre azt válaszoltam neki, hogy nekem meg minden nap vasárnap van és ott hagytam.
Mk 10,15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
Katonai laktanyában voltam, hosszú szabadság után mentem vissza. Szokatlan volt sok minden, nem nagyon találtam a helyem, a cuccaimat. Sokkal kisebb szekrényünk volt, abban alig fért el a felszerelés, hiányzott a ruhámból, szóval volt baj elég. Furcsálltam, nem állt rá a szám, hogy most százados úr a megszólítás, nem százados elvtárs. Spártai viszonyok voltak, nem volt vízcsap, nem lehetett kávét főzni, de még nescafét sem. Jó szokás szerint nekiálltam mihamarabb intézni a másnapi kimaradásomat, bár azt gondoltam, kicsit tán pofátlanság, hiszen most jöttem még csak vissza a szabadságról, de a seregben élelmesnek kell lenni, és különben is öreg katona vagyok, nem újonc.
ma azt álmodtam, hogy a Tescoban voltam, és egy férfi pont egy friss lilakáposztát tett a kosarába. Én is kedvet kaptam hozzá, de eszembe jutott, hogy van otthon.
Álmomban üldözött egy ellenséges dühödt személy. Amikor már majdnem utolért, elkezdtem csapkodni a szárnyaimmal, hogy felemelkedjek, és ő lent maradjon, így meneküljek. Lassan emelkedtem a földtől, mint egy Boeing 737-es, majdnem elért az üldözőm, ráadásul az sem volt megoldás, hogy repültem, mert én nem bírtam elég magasan repülni, ő meg futás közben nagyokat tudott ugrani, így aztán repülnöm is kellett a magasság növelésére is kellett ügyelnem, de közben még cikáznom is kellett, mert nagyon féltem, hogy elér és elkap.
A volt nejemmel álmodtam. Vissza akart hódítani, abba belementem, hogy próbaként egy fedél alatt lakjunk, de külön szobában. Állandóan azzal próbálkozott, hogy kedvembe járjon , kicsit már terhes is volt. Kellette magát, hozzámsimult, kínálkozott, sőt egyszer váratlanul csókolózni próbált velem, de nem nyitottam szét a számat, csak száraz puszit adtam neki, mondtam, hogy sajnálom, de szerelem nélkül én semmit sem tudok, még csókolózni sem.
Magyarázat: A volt nejem az "elhagyott", korábbi egyeduralmát vesztett egó.
Meg tudná mondani valaki, hogy ez a weboldal miért nem működik: http://alom.puha.hu/ Eddig használható információkat kaptam innen, most meg csak valami érthetetlen angol szöveget ír ki. A megadott címek elérhetetlenek.
Visszakerültem a korábbi munkahelyemre kereskedelmi igazgatónak, ahol már voltam egyszer ebben az állásban. Annak idején is felráztam a céget a porlepte tespedtségből, most is az vált szükségessé. Bementem az irodákba munkaidő végén, és hatalmas embertömeget találtam. Elkezdtem ott beszélgetni a társasággal, és lassan rájöttem, hogy egy csomó oda nem tartozó van ott, nem is ottani dolgozók, csak ott potyáznak, ott laknak, alszanak, fogyasztják a vizet a villanyt, élősködnek. Amikor erre rájöttem, felszólítottam mindenkit, hogy a nem odatartozók távozzanak, de csak néhányan indultak el tessék-lássék, rám morogva. Erre még jobban kinyitottam a számat, és azt mondtam, aki öt percen belül nem tűnk el, arra kihívom a rendőrséget és lecsukatom. Na erre megindult a folyam, rengetegen voltak, akik a falon voltak, ott aludtak, ott tanyáztak, mert lent az irodákban csak 8-10 ágy volt, ha a dolgozók esetleg ott alszanak, de volt vagy 80-100 lakó/potyázó.
Többször körbejártam az irodákat és szívósan végignézve minden rejtekhelyet elüldöztem az ingyenélőket, és a dolgozókhoz fordultam, akik fásultak voltak, mert a sok költség miatt nem volt semmilyen beruházási fejlesztési lehetőség. Mondtam, hogy lesz nekik rendesebb, új irodabútor, mert amit megspóroltam az ingyenélők kirúgásával, abból telik beruházásra, még bérfejlesztése is, nekiállunk új utakat szervezni, beindul a turizmus, és életre fog kelni a cég.
Még ekkor is észrevettem pár ravasz potyázót, aki a dolgozók közé vegyült, és megpróbált ottmaradni, és kitettem a szűrüket. Közeledett az este a lefekvés ideje, kerestem magamnak egy kényelmes ágyat, mégegyszer körbejártam az irodákat, és találtam még mindig kettőt, de ezek olyan intelligensen, ügyesen, profin végezték a rejtőzködést, hogy azt mondtam, maradhatnak azzal a feltétellel, hogy dolgozni fognak, és ezután jóleső érzéssel nyugalomra hajtottam a fejem.
Magyarázat: A munkahely a saját személyiség, a nagytakarítás önvizsgálat, önfejlesztés.
Ma egy hatalmas bulival álmodtam aminek én voltam a szervezője. Iszonyatos tolongás volt, őrök lökdösték vissza a bejárattol az embereket, mindenki be akart jutni. Sok hiresség is volt (britney spearsre emlékszem, hogy a bátyámmal járt álmomban :). Amikor elkezdődött a buli, átöltöztem egy szép ingbe, de később vettem észre hogy megint egy sima sötétkék rövidujjú van rajtam. Vállatvontam, aztán már nem foglakoztam vele...
Álmomban el akartak kapni, el akartak fogni. Próbáltam elrejtőzni és úgy menekülni, de kifigyeltek, és négy üldözőt állítottak rám. Kettőt megöltem puszta kézzel, úgy hogy a fejüket szétvertem a kövön illetve egymás fején, a másik kettő ezt látva megfutamodott.
Magyarázat: Az üldözők személyiségrészek, vagy elutasított princípiumok lehetnek.
Az élet folytonos, soha meg nem szünô... Te szebben irtad le, de nem szol másról, mint az élet elpusztithatatlanságáról.
'a halál után nincs semmi különös, csak az ember tovább álmodik. S ha kipihente magát, akkor újból felébred, és megszületik.'
Az álom semmi más, mint önmagunk, mint az élet maga is az. Minden, amit megláthatunk, mi magunk vagyunk. Annyit és olyat érzékelünk mind az ébrenlét, mind az álom során, amire belsô felépitettségünk alapján képesek vagyunk. Igy már nem is kérdéses, miert vannak a szép, vagy miért a rémálmok...
'biztonságos és kellemes világból, az anyaméhből tessékelnek ki minket.' - és ha az anyaméh sem olyan kellemes és biztonságos, ha egy nap csak egyszeruen kiderulne, hogy ez az egész csak egy kozhiedelem, amit azért talalt ki az ember, hogy onmaganak valami kapaszkodót teremtsen ebben a létezésben... ?
Az átmenetek nem léteznek. Minden mindenben benne van. Az álomban az ébrenlét, az ébrenlétben az álom. A halálban az élet, az életben a halál. Folytonos engergiaáramlás van, melynek minden apró Alkotórésze magában hordozza az Egész potenciálját.
