A receptjét nem ismerem, de van még pár rokonom úgy 80 esztendős körüliek, azokat megkérdezem pár ilyen ősi kajáról. Némelyiknek már csak a nevét tudom, "kurcina", "hajmaposzora", "karakóré", de Isten uccse, tudom, hogy mik, de azt, hogyan készültek, azt már nem.
Lisztet is habarnak bele és úgy sütik meg, vmi lapos tojásos étel, de megmondom őszintén, anyám néha sütötte, de soha nem szerettem. Ahogy a vajalja nevű kaját sem, az is vmi lisztes sült vaj és másfelé nem ismerik, csak mifelénk. A piacon máig kapható, mint a szentesiek kedvence, a csíramálé. Így kell őket bosszantani: Csíramálé, nagy a lányé, de még nagyobb az anyjáé!:)
Van ilyen sok. Tarhó-ma a joghurt. Csömpölyeg-füstölt túró, szurutyka-aludttej, amiben még nem vált ki a savó, cicvara-sült tojásétel, de nem rántotta!
Ja, azt hittem, olyan szavakat kell írni, amit más nem ismer. De oké, megírom.ludáj-főzőtök, kole-láda, taroglya-létra, láp-tutaj...sőre-hízómarha, kecskeolló-kiskecske, gida, gödölye.