Persze. Ahogy a kényeskedő nemesúr is beadná a kulcsot. Épp ezen van a hangsúly: Nem ugrálok, amíg nem ismerem ki magam rendesen a világban. Hát én speciel egy ottani kocsmai verekedésként egyetlen egy célt tüznék ki magam elé, aminek három paramétere lenne: kijutni, gyorsan, egészben.
És ki beszélt arról, hogy nagy legények lennénk? Ugyanolyanok lennénk mint ők. Tanulnunk kellene amit csinálni szeretnénk...
OFF
Fogadhatnánk is, akkor is én nyernék. A nőt a férfi teszi házisárkánnyá.. De erről mondjuk van másik topic...
ON
Hát nem tudom. Szerintem elég túlélni az első hónapot, amikorra már nem kezelik annyira idegenként az embert. Paranoia szempontból igazad van az nem ártana, bár a harmadik hónap környékén ha nem csinál hülyeségeket az ember szerintem már simán be tudna olvadni a nép közé. Ettől a ponttól kezdve pedig mintha csak oda született volna. Eltekintve attól, hogy arra világra vonatkozó tudása elég sekélyes lenne, bár valószínüleg gyorsan tanulna mindenki :o)
Érdekes problémát vetne fel evilági ismereteinkkel ki mit csinálna a másikban?! Én tuti, hogy mélyen hallgatnék róla, mint a sír. Soha senkinek semmit....
Szerintem abban a másik világban egy húzósabb csetepaténál egy kocsmában igen gyorsan beadnánk a kulcsot. Nem lennénk mi ott olyan nagy lkegények, csak ha visszük magunkkal a technológiánk biztosította tudásunkat, például a puskaport, lőfegyvereket, vagy másegyebeket, amit ismerünk.
OFF
Most mééé? Nem is ismersz, honnan tudod, hogy az elsárkányosodás mely stádiumában tartok éppen? Na jó, a szelidebbik házisárkány-típusba tartozom, de vélhetően megvan bennem minden adottság (mivel nőből vagyok) egy igazi nagy házisárkány-léthez.:)))
ON
Egyébként én is azt hiszem, elég érdekes eredményt produkálna egy szerepjátékos csapat, ha netán átkerülnének mindennapi formájukban valamelyik fantasy-világba, főleg, ha összeszokott társaságról van szó. Ha túlélik az első évet, akkor valószínűleg megúszták a kalandot, és életképesnek bizonyulnak. Az emberi faj egész jól tud alkalmazkodni extrém mértékű változásokhoz is. A szerepjátékosokban pedig tapasztalatom szerint már kialakult egy egészséges szintű paranoia, ami nagyban elősegíti a túlélést, valamint többségük meglehetősen vad szituációkban is egész jól feltalálja magát. Ámbár lehet, hogy ehhez nem is kell szerepjátékosnak lenni...
Más kérdés, hogy pszichésen milyen mértékű változást eredményezne egy ilyen hosszabb távú kiruccanás valamely fantasy világba.
Azt hiszem, ha lehetőség adódna rá, én se retúrjegyet vennék. Bár nem feltétlenül lenne mindegy, melyik világra kerülnék...
Azt hiszem azért nem purcannánk meg olyan hü de hamar. Csak, ha elkezdenénk ugrálni az általad említett dolgokban. Tehát messziföldről jött varázsló, karóra miegyéb. Akkor valószínüleg hamar a földbe döngölne minket a helyi legkispiskótább mágus tanítvány is.
Ellenben mivel tudunk alkalmazkodni igenis lehetne ott élni. Mondjuk jópár év egy faluban a jobbágyok között, hogy valamennyire megtanulja a nyelvet az ember... Azután már lehetne ugrálni, de csak módjával. Varázsiskola miegyéb. Ha lehetne választani mindenesetre tuti befizetnék egy csak odaútra....
Jómagam a fantasyt Conannel, Bran Mak Mornnal és Solomon Kane-nel kezdtem egy haver jóvoltából. Azután jött a Káosz és a mai napig nem tudok kikeveredni belőle. Pedig azon a véleményen vagyok, hogy kár volt A káosz elszabadul után folytatni SG sztoriját, pláne visszahozni Lucindát... Szerepjátékot sajna nem játszom. Egyrészt nincsen meg hozzá a társaságom, másrészt nem vagyok ennyire aktív típus. A sárkányokkal személy szerint jól állok: egyrészt a Káosz Sárkányai miatt, másrészt jelenleg 3 nőnemű emberi lénnyel osztom meg kies albérletemet egyszál hímneműként. Kész sárkányölőnek érzem magam. Tetszett a "Mi mit csinálnánk egy fantasy-világban?" felvetés. Erős a gyanúm, hogy kb. 2 nap alatt kipurcannánk. Bár, talán el lehetne játszani a messzi földről érkezett varázslót, pláne egy karóra birtokában, hogy egyéb technológiákról ne is beszéljek.
Talán meglepőnek hangzik, de én valahol a fantasyhez sorolom az Amerikából importált képregények világait is. Mert mi is van bennük? Emberfeletti képességű lények harcolnak egymással és a közönséges emberekkel. Mindegy, hogy az ilyen lény földönkívüli, mutáns vagy más okból emelkedik ki (esetleg süllyed alá) az átlagból, de akkor is, valahol analógia van. Folytatás hamarosan. Bye
Naggyon!!! Pl. magam is egy házi típusú sárkány volnék...:)
Szerepjátékok alkalmával az a fixa ideám, hogy sárkány engem nem bánt! Egész jó ebben a hitben ringatózni - az első, sárkánnyal való találkozásig.(A mindennapi életben hasonlóképp érzek a nagymacskákkal,farkasokkal és a cápákkal kapcsolatban. Lehet, hogy nagyot tévedek...?)
Azon tűnődtem, hogy elképzelhető, hogy bizonyos fokú mágia-aktivitás létezik a mindennapi életünkben is. Erősödnek a különböző "természetgyógyász"-irányzatok, működik a Reiki, a kézrátétellel végzett és energetikán alapuló gyógymód, létezik bizonyos mértékű telepátia, van "hatodik érzék" stb., csupa olyan dolog, aminek a működését szigorúan tudományos megközelítésből nem lehet megmagyarázni. Egyes emberkék ezeket a "képességeket" remekül tudják használni, bár a többségtől hitetlenkedést, elutasítást kapnak, vagy egyszerűen csak csodabogárnak tartják őket.
A huszadik századi emberek jóval kevésbé hallgatnak ösztöneikre, belső hangjukra, kevésbé figyelnek a természetes környezetre, mint elődeink. Vajon ha manapság a fent említett, már majdnem a mágia fogalmába tartozó dolgok működnek, vajon régen, amikor még természetközelibb volt az emberiség, mekkora "mágikus" tudással rendelkezhettek az emberek? Szerintem rengeteget felejthettünk...
(Azt hiszem, engem lazán megégettek volna a középkorban, mint boszorkányt:)))
Néha szívesen eljátszom azzal a gondolattal is, hogy ha átkerülnénk mostani fizikai adottságainkkal,és egyéb képességeinkkel egy fantasy-világba, ott hogyan állnánk meg a helyünket?
Szerintem ha mondjuk eppen a magia letezne, vagy azok a magikus lenyek, akkor is kitalaltunk volna valamilyen masik vilagot. Nem feltetlenul egy olyan technokratat, mint a mostani, de eppenseggel elkepzelheto.
Akkor teszem azt nem sarkanyok, sem pegazusok lettek volna a fantaziank szulottei, hanem mondjuk egy "shirg" nevezetu, kulonleges tudassal biro leny. Parameterei - a masik vilag fuggvenyeben, amirol most azt kepzelem, hogy az a valosag - lehetnenek a repules erofeszites nelkul, magiarezisztancia... de nagyon nehez ilyesmit irni.
Jo a kerdes, tamogatom a vitajat.
Nálunk van egy klub, ahol lehet szerepjátékot játszani. Én nem játszom, de a férjemet mindig "elengedtem", sőt rendeteg barátra leltem csak azzal, hogy néha és is elmentem, meg segítettem Vámpírbált szervezni.
Volt olyan klubhelyiség, amiből azért tették ki őket, mert "sátánisták". Nagyon sok rosszat terjesztenek róluk a hozzá nem értők.
Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon a népmesék, mondák, legendák valóságtartalma mekkora lehet? Vajon igazán éltek-e sárkányok, hová lettek, mi a helyzet a többi "kitalált" élőlénnyel, mi a helyzet a mágiával stb. Vélemény?
A Látnok befejező kötetét az Oktober 6. utcában levő angol nyelvű könyvesboltban vettem meg, a házszámra nem emlékszem, de ha az Erzsébet tér felől mész a bal oldalon van, azután a sarok után, ahol jobbra benézve a bazilikát látod. Kb. a CEU háta mögött. Elképzelhető, hogy be is tudják szerezni, amit keresel, elég jó és naprakész választékuk van. A Ship of Magic-et (még mindig nincs időm hozzákezdeni) Londonban vettem, de szerintem az előbbi könyvesbolt azt is be tudja szerezni. Az árak igen borsosak, szerintem, kb háromezer forint per darab.
Én annó a Willow könyv-változatát a Beneficium-kiadó klúbhelyiségében vettem, kedvezményesen...A hely a Kálvin tér közelében van, azt hiszem, a Szentkirályi utcában. Ha bemész a Múzeum utcába, akkor a rá merőleges második utca a Szentkirályi, itt jobbra kell fordulni, és az utca bal oldalán egy eléggé kidekorált pincelejárót kell keresni. Nem őrzik sárkányok, se lovagok, bátran be lehet hatolni a helyiségbe.:)
