A Brontë nővérek – Charlotte, Emily és Anne – irodalmi munkásságukkal már első könyveik megjelenése óta szűnni nem akaró csodálkozásra és csodálatra késztetik olvasóközönségüket. Kiadásuk idején, a viktoriánus korban sokan nyíltan kételkedtek benne, hogy a Brontë név alatt a könyvesboltokba került és viharos gyorsasággal elkapkodott regényeket csakugyan hölgyek írták, nem pedig férfiak, hiszen az írói mesterséget (és persze magát az írói vénát) akkoriban a legtöbben az urak előjogának tekintették. Az is szóbeszédre okot adó, igazi rejtély, vajon hogyan volt képes ilyen mélyen emberi, „férfiasan” okos történeteket papírra vetni egy isten háta mögötti, unalmas yorkshire-i faluban három tapasztalatlan, romlatlan vidéki papkisasszony? A legfőbb kérdés azonban, amely a Brontë lányok művészete kapcsán mindmáig gyakran felmerül: hogyan sikerülhetett első nekifutásra olyan klasszikus remekműveket alkotniuk, amelyeket azóta sem kellett leporolni, mert életkortól függetlenül ma is élvezetesnek, friss szelleműnek és elgondolkodtatónak tartja őket az olvasó, s a műveikből készült filmeket is időről időre sikerrel tűzik műsorukra a mozik és a tévécsatornák. (A Jane Eyre-ből számtalan film, musical, opera és más színpadi mű készült, legutóbbi filmfeldolgozását Cary Fukunaga rendezésében, 2011 márciusában mutatták be az USA-ban; a Peter Kosminsky rendezte, Juliette Binoche főszereplésével vetített, 1992-es Üvöltő szeleket pedig minden idők legjobb filmjei között tartják számon).
Aki kíváncsi e rejtélyek magyarázatára, és persze a Brontë nővérek életére és titkaira, azoknak ajánljuk Sheila Kohler nagy sikerű könyvét, amelyben felidézi a testvérek gyermekkorát, a sajátos képzeletvilágukat tápláló közös gyökereket, gyerekes civódásaikat, majd későbbi ambícióikat és irodalmi próbálkozásaikat, amelyekhez anyagi háttérrel és édes-keserű, sőt olykor pikáns élményekkel nevelőnőként szerzett tapasztalataik szolgáltak.
„Tele van sötét érzékiséggel és vággyal, és a ki nem mondott dolgok feszültségével. A regény stílusa eltér Charlotte Brontë Jane Eyre-jétől, hangvételében és szellemében mégis ugyanazt a világot idézi.” - Amy Tan amerikai írónő
Erről is mindig lemaradok, pedig tetszenek ezek a koreaiak. Bárcsak nálunk is eszébe jutna valakinek, hogy egy nagyobb lélegzető sorozatot csináljon a mi történelmünkről ilyen formában. Sokkal könnybben befogadható szerintem, mint a drámázós filmek és a a dokumentumfilmek.
Vagy mondjuk egy jó kis sori Jókai valamelyikéből, vagy Mikszáthból? Imádom őket.
De hát most olvastam minap, hogy évek után végre elkészült az új Tüskevár, akkor meg mit ábrándok itten nem igaz? :((
Költészet napja van, egyben József Attila születése napja!
Egyik kedvenc költőm, bár sok van, mert nagyon szeretem
a verseket! Remélem ez amit választotta, a legkedvesebbek közül való
Nektek is elnyeri a tetszéseteket!
József Attila KOPOGTATÁS NÉLKÜL
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Bár nem értem miért, de zömmel fekete fehérben tálalják
itt szervezők(?). Érdekes egy nagyon is színes, impresszionista
festőnél....
Bár eddig ez a képe nálam nem volt a köztudatban, most
meglátva a főfalon a terembe lépve, azonnal a szívem csücskébe
került. E nagyméretű képet csak ekkorában tudom betenni ide:
A kép az ikreket ábrázolja, Bénit és Noémit(szobrász és grafikus), akik maguk is
művészek voltak mint testvérük, Valér(festőművész)
Jogi tanulmányit és a birtokon való gazdálkodással akkor hagyott fel és
érdeklődése fordult komolyabban a festészet irányába amikor beleszeretett unoka testvérébe, Fialka Olga festőnőbe első számúvá vált életében, így felhagyva a birtok irányításával, ő is csak a festészettel kezdett el foglalkozni, majd feleségül vette
Csodálatos és szinte példa nélküli életet élő különleges családdá váltak.
Érdekes, hogy meghívást kaptunk és pont 19-ére a Fiumei úti temetőbe,
a művész parcellákba ahol is ünnepi megemlékezést tartottak a festő születésének 150. éve
alkalmából. Gyönyörű napon csodás beszédeket hallhattunk és elhelyezhettük a virágjainkat
Béni által készített sírra és természetesen megálltunk egy két pillanatra Béni, Noémi és Valér szép
sírjánál is!
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a programot, a várban és a gyönyörű XIX.sz. szecessziós sírkertben is!
Tudjátok én csak azon gondolkodtam, hogy ha valaki külföldi, képletesen és túlozva, két szál deszkán, egy gatyában megcsinál egy ilyen rekordot, akkor annak mindenki hangosan tapsol a saját hazájában, mert: Hé milyen vagány már, hogy két szál deszkán, egy gatyában...
Itt meg mi a reakció?
Mér' nem vette meg egy milláért a nyomkövetőt és mér' nem volt neki biztos nem százforintos boltból segélyhívója?
És jaaa, ugyan ne kamuzzon már, hogy azért nem volt nála egyik sem, mert egyedül akarta megcsinálni a rekordot, kitéve a természet szeszélyeinek! Csak azért csinálta így, hogy csalhasson!
Hát ez az ami gusztustalan! Hogy nem a sportteljesítmény a fontos, hanem az, hogy mennyi pénzt költött el arra, hogy nekivágjon és végig csinálja!
_Béni_and_Noémi.jpg/220px-Károly_Ferenczy_painter_(1862-1917)_Béni_and_Noémi.jpg)
