Továbbá, ha az emberfia elmereng akár ezen a Lilliputbahnon, akár a berlini gyermekvasúton, bátran kihúzhatja magát, hogy a budapesti Gyermekvasút igen komoly, színvonalas és büszkén felvállalható vasútüzem.
Pécsen mikor volt kerti vasút? Kisvasút az van most is Pécsen, de kerti vasútról nem tudtam eddig.
Amúgy meg miért vitték volna el a járműveket? Mi járna akkor ott? Ami ott van, az meg pont ebből a korszakból való, tehát furcsa lenne, ha elvitték volna őket.
A vonatot a Schreiner & Söhne cég gyártotta, eredetileg a szintén bécsi Donaupark részére, két másik, egymástól is különböző társával együtt, a Wiener Internationaler Gartenschau. a Nemzetközi Kertészeti Kiállítás számára, 1964-ben. Volt itt minden, több millió növény, Bécs legmagasabb toronyháza, 2,2 km hosszú kétpályás libegő háromszögű nyomvonalon, mozi, könyvtár és 2,1 millió látogató.
1974-ben megismételték, de már a szomszéd kerületben, itt pedig megindult a visszafejlesztés, az érzékenyebb növények házai megszűntek, a libegőt a kis forgalom miatt lebontották, a toronyházat úgyszintén, a park területe csökkent, és már csak az volt hátra, hogy a vonatot is elvigyék, el is vitték.
Eredetileg 3,4 km hosszú vonala volt, 381 mm (15 hüvelyk) nyomtávolsága, a legkisebb ívsugár 25 m és a legnagyobb emelkedő 28 ezrelék.
A kék volt az eredeti fazonja, aztán némi átpofozás után lett ilyen, a futóművön is változtattak A Práterben a pálya 4 km hosszú, a menetidő 20 perc. A mozdony Diesel, de jelenleg növényolajjal üzemel. A vonat itt kapta a Mannerzug nevet, és ezt a hátborzalom rózsaszínt, egy ismerősöm az ilyet parasztrózsaszínnek hívja.
Megvan. A flickr kiírta, hogy: irinaonline, a fotós Leo néven van fent /Las Vegas, USA/, a kép 11 címszó alatt található, ezek között van a liliputbahn, Österreich, Vienna, Prater. És tessék:
Csak tudnám hol? Google berátunk halászt a le az info-óceánból. A "Wanner" nem segít, az egy nápolyi. Szóval reklámszöveg, de ez Barbi parkvonat a javából!
"A felsoroltakon kívül a vállalatnál zajló gyártási, tervezési és fejlesztési folyamatok gyakorlatilag mindent magukba foglalnak, ami a fémmegmunkáláshoz kötődik, a kisméretű csavaroktól kezdve egészen a több tonnás munkadarabokig"
Eszerint elvileg lehetne, akár úgy, hogy az üléseknek ők csak a vázait gyártották, de az az igazság, olyan régen olvastam, hogy már meg nem mondanám. Abban az időben egyébként tényleg nemigen létezett más önálló maszek vállalat, kivéve Morvait a Megamorv-val (meg a Petőfi-kutatásokkal) , továbbá 1987-től a Tatabányán a Bákány.
Mindig el akarok jutni abba a haditechnikai múzeumba, de mindig tolódik, hol ezért, hol azért...
A Pintér műveken kívül más maszek gyár nem volt akkoriban, csak GMK-k és kisszövetkezetek. Na meg Pintérnek tényleg van köze a haditechnikához.
Ha megnézed a profiljukat (Pintér Művek), abból kiderül, hogy nagy precizitású termékeket gyártanak (pl. atomerőművekbe), meg van haditechnikai múzeuma, akkor már nem is meglepő az a dolog, hogy egy hadseregnek dolgoztak be.
Ismerős volt ez a történet Moldova egyik könyvéből... most kiderült, hogy a Bűn az élet-ben írt róla. Valamelyik "Duna-menti Aranykalász Tsz" - ilyen pedig volt Ráckevén, Pakson és némi kegyes csalással Tolnán is - melléküzemága csinálta ezt az üzletet, de nem közvetlenül, hanem a Grammer nevű cégnek dolgozott be.
Utóbbi pedig máris nem offtopic itt, mert nem kimondottan hadiüzem, hanem mindenféle járműbe gyárt üléseket, köztük vasútiakba is... ők készítik például a hernyókból és a halberszarokból ismert "Paulish" üléseket is.
Isten ments, engem is sokkolt a látvány. (Bár egy ismerősöm azt írta Facebookon, hogy: "A gyerekek örülnek neki, ez a lényeg."
De, mondjuk, azok annak is örülnek, ha kánikulában eltörik egy vízvezeték-főnyomócső, mert lehet a ház előtt ingyen fürödni, szóval, a gyerekek véleménye nem lehet mindig mérvadó, ezt be kell látni.)
Azon törtem a fejem, egy nép, amelyik olyan porcelánokat tud készíteni, amelyek a mai napig világhírűen művésziek, hogy lehet képes erre, de hát ugye, a németekről is kérdezték, hogy egy nép, amely Goethét és Schillert adta a világnak, az hogy adhatta Hitlert, amire azt az egyszerű választ kapjuk, hogy kérem, Hitler osztrák volt. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Jut eszembe különben, hogy a nyolcvanas években valamelyik maszek gyár (talán a Pintér?) nagy mennyiségű valutát termelt jármű-ülésgyártásból, dicsérték is a gazdasági hozzáértésüket, amíg ki nem derült, hogy a megrendelő a Bundeswehr, és az ülések Leopard és Marder páncélosokba kerülnek.
Hát, ezen az úton eljuthatunk odáig, hogy minden hadiüzem, ami igaz is. Ott a Globus Konzervgyár, az gyártott konzervet katonának is, civilnek is. Egy sima esztergaüzemben valami erősebb anyagból, például vagontengelyből ezerszám lehet gyártani a "szegény ember tarackjához", az aknavetőhöz a csöveket.
Relikviák a második világháborúból:
-Egy heti frontfejadag egy személyre, a kiürült csomagolás visszaadandó. -Wehrmacht-pezsgő.
-2 liter Marschgetränk, erről megoszlanak a vélemények, alighanem korabeli energiaital lehetett.
-Petscheker Verika, SS-kávé.
-Válogatott tűkészlet a német katonáknak.
-20 db német katonai cigaretta, a csomagolás itt is visszaadandó.
-Scho-Ka-Kola, erősítő csokoládé.
-Magyar cigaretták, Levente és Honvéd, csak a fegyveres erők számára, adómentes.
Te figyu! Inkább keresgélj a hadiüzemek kisvasútjaira a gugliban, mint beteszed ezeket a gusztustalanságokat, vagy pedig inkább nyissál topikot "Kisvasutak aberráltaknak" címmel - ha mindenáron öklendező kisvasút kedvelőket akarsz látni... :-)
A Tisza Cipőgyár elődje a Bata Cipőgyár volt, lehet, hogy az államosítás után hadi-megrendelésre is gyártott; véleményem szerint annyira volt hadiüzem, mint a Május 1. Ruhagyár, amelyik az első világháborús Ruharaktár helyén működött.
Nem szerepel a felsorolásban a martfűi Bakancsgyár (a Tisza cipőgyár elődje) ahol a fegyveres testületeknek gyártottak lábbelit. A profiljuk később bővült civil termékekkel, de "surranót" sokáig gyártottak.
A töltés az a tölténygyártás teljes munkamennyiségének a kb. 10%-a lehet, ráadásul a filmen is jól látható, hogy a szerelés veszélyes része a nagy fehér páncélborítású gépben történik (5. perc körül). Persze ahány gyár, annyi szokás, de gondolom azért nem mindegy, hogy egy kis szárított dohánylevél esik a földre, vagy puskaporon járnak a munkások...
