"Azt mondom, hogy bizonyos keretek között bármelyik ilyen-olyan fokozatost elég csúnyán meg tudna lepni egy hasonló súlyú/fizikai adottságú ember, aki mondjuk egy éve rendszeresen űz valamilyen értelmes küzdősportot (ökölvívás, birkózás, judo, bjj, bocs, ha kihagytam valamit). Sajnos. És van egy sanda gyanúm, hogy a harcművészetek többségével valami ilyesmi a helyzet. Amit nem lehet élesben gyakorolni, az véleményem szerint bizony elsorvad. "
Ez nem pusztán a Te véleményed, ez tény. Én is azt mondom minden stílus jó a Havasalföldi Pocok Kenpo-tól kezdve a Nyócker-ryu is, olyan támadó ellen aki abszolút képzetlen. Viszont ha valaki 4-5 éve bokszol/savatézik/birkózik az ellen kevés lesz még a 15-20 évnyi shotokan karate és a Wing Chun is.
Ez most miért kellett? :):):) Amikor késharc versenyre gyakoroltunk, akkor addig gyakoroltuk a szúrást pontütőre, amíg szúrótávolságon belül nagyjából reflexidőn belül szúrtunk. Nem túl tradicionális, de elég jó eredményt hozott :)
Mielőtt nagyon elmerülnénk a részletekben, egy apró kérés - egy db olyan videót kérek, ahol szerinted jó tradicionális kínai szabadvívást lehet látni, per pillanat lényegtelen, hogy védőfelszerelésben vagy nélkül. Jian vagy dao, mindegy; páros fegyver vagy nem, mindegy.
Csak szabadvívás legyen, és szerinted jó legyen az, amit majd látunk!
Igen. Én jártam két hónapig erre (is), nos, ez sajnos pontosan olyan, mint amilyennek a rossz híre sugallja. Azt mondom, hogy bizonyos keretek között bármelyik ilyen-olyan fokozatost elég csúnyán meg tudna lepni egy hasonló súlyú/fizikai adottságú ember, aki mondjuk egy éve rendszeresen űz valamilyen értelmes küzdősportot (ökölvívás, birkózás, judo, bjj, bocs, ha kihagytam valamit). Sajnos. És van egy sanda gyanúm, hogy a harcművészetek többségével valami ilyesmi a helyzet. Amit nem lehet élesben gyakorolni, az véleményem szerint bizony elsorvad. Az örök harcművészet vs. küzdősport vita! :D
De ez persze csak az én véleményem, nem akarok senkit bántani.
Ez így van: minél egyszerűbb, annál jobb. Minél bonyolultabb, annál kevésbé van meg a megfelelő esély arra, hogy el tudd durrantani akár utcán, akár versenyen. Szépnek szép a bonyolult technika, ez kétségtelen, csak épp minél több lépésből áll, annál nagyobb az esély arra, hogy valami valahol félrecsúszik.
Az elég nagy baj. Ezek szerint arról sem tudott, hogy VAN olyan, hogy brazil. :) Biztosan meglepődne, ha tudná, és vastagon lenézné azt is, lévén nincs benne semmi tradíció, méltóság, blabla. :)
Én ezt hívom varázslásnak. Ez a Kelemen-ryu önmagában is egy marhaság, pont úgy mint a Máday Norbert által hirdetett vingcsun.
https://www.youtube.com/watch?v=C0LGevpx9-A
Ugyanakkora kamuvarázslás.
Ami a Kelemen-ryus videón szerepel ehhez hasonlóakat csináltunk Choy Lee Fut-on is, Chi-Na technikák (aki gyakorol kung-fut az tuti, hogy hallott róla) címszó alatt. Ez így baromira jól néz ki egy videón, demonstrálva az emberkén. A valóság pedig az, hogy a legelső mozdulatig sem tudna vele eljutni az ember, egy agresszív támadó ellen, még a Kelemen Pista bácsi sem. :)
Ugyanez egyébként benne volt egy magyar nyelvű önvédelmi könyvben is. Jön a támadó, a nőnél egy esernyő. Megszúrja, idáig jó. Megrúgja, idáig jó. Földre viszi, felállítja, még 3 technikát előad... de miéért?????
Hogy miért gondolom, hogy túlbonyolították ezeket a rendszereket? Nos, nézzük meg a videót. Jön a támadó, egy
ügyes fogással a földre dönti, aztán rávág kettőt, és pofánrúgja. Ha átfogják, akkor fejelés, két könyök, ledöntés, ennyi. Ehhez képest egy modern rendszerben valami nagyon bonyolult technikával földreviszi, ráver kettőt, felállítja, megint földreviszi, megint felállítja, még három technikát megcsinál, aztán ugrópörgővel megrúgja.
"Semmi próblémám a tavol-keleti harcművészetekkel, de ha látom, hogy kb. hasonló eredményt lehet elérni másféleképpen, akkor a másik utat választom, főleg akkor, ha van jó pár külsőség, ami kimondottan irritál(t)."
Kinek a pap, kinek a Papné.
"Le akartam írni, hogy különböző helyeken milyen shotokánossal, aikidóssal meg kungfussal találkoztam, de erre az lenne a válasz... Kihagyom ezt a kört. Előttem már részeletesen leírták a problémák egy részét. Hasonlókat tapasztaltam."
Erre leírhatnám, hogy ez egy akkora közhely, de erre az lenne a válasz....:)
Részletesen leírták a problémákat olyan emberek, akiknek halvány segédfogalmuk sincs a témával kapcsolatban.
Tudod, egyszer egy szakértő itt leírta, hogy egy kung fu versenyen irritálta az, hogy vörös övet kötött az egyik versenyző magára. Hogy ez mekkora álszentség, hogy ezt azért köti magára, hogy mégis olyan kungfus legyen a küzdelem, ami szerinte kick bokszos. Erre leírtam, hogy a vörös övet azért kötik magukra, hogy megkülönböztessék őket...mint a ringben: vörös sarok/kék sarok...Kick bokszos meg persze, mert ütnek és rúgnak benne.
Szóval ennyit a sok évet maguk mögött tudó szakértőkről. ;)
"Hagyjuk a pusztakezes dolgokat, arra biztosan lesz más vitapartnered."
Igen. Vitapartner.:)
"Mit lehet elérni formákkal, védő- felszerelés nélkül?"
Ennek semmi köze a védőfelszereléshez. Leírom -immár sokadszorra- a forma nem küzdelem megtanulására való. Ez egy példagyűjtemény. Mint a nyelvtanuláskor a példamondatok. Bemutatnak egy-egy helyzetet, és arra egy lehetséges megoldást. És ami még fontosabb: testhasználatot tanít. Valamint a fegyverhez szoktatás egy formája. Leegyszerűsítve: azokat az izmokat edzi fel, ami a fegyver későbbi használatánál fontos.
"6-7 éve keresgélek a neten, de eddig alig pár könyvet találtam kínai vívásról, aztán belelapozz az ember és nem talál semmi olyat, ami ne lenne meg európai vívókönyvekben, mondjuk már a XVII. században."
Igen, Kínában sem volt másképp. Gyakorlatilag csupa olyan gyakorlatot csináltam kínai egyenes karddal, amit már az európai vívásban is láttam.
"Ezek után joggal gondolhatja az ember, amit gondol."
Mire gondolsz? Bakker, amikor vívni jártam, annyit futottam, lépcsőztem, kitörtem, hogy rémálmaim voltak. Akkor miben tér el az európai modern módszer a keletitől? Az alapozás más eszközökkel történik. A forma egy eszköz.
Soha nem hallottam erről a törekvésről, de nem is pontos :D Ha brazil jiujitsuról akarok beszélni, akkor
bjj-t írok :D A kelemen jujitsu pont erre a problémára keresett megoldást, ha elolvasod a történetét, pontosan látni fogod. De a történet egyszerűen leelenőrizhető, nézzük meg, hogy mit tanítottak a régi jujitsuban. Mondjuk kezdjük ezzel.
"Komoly 1 év?" Teljesen komoly! A mostani tapasztalatommal 1 hónap után szépen megköszöntem volna a lehetőséget, és mentem volna inkább vívni vagy öklözni.
Semmi próblémám a tavol-keleti harcművészetekkel, de ha látom, hogy kb. hasonló eredményt lehet elérni másféleképpen, akkor a másik utat választom, főleg akkor, ha van jó pár külsőség, ami kimondottan irritál(t). Le akartam írni, hogy különböző helyeken milyen shotokánossal, aikidóssal meg kungfussal találkoztam, de erre az lenne a válasz... Kihagyom ezt a kört. Előttem már részeletesen leírták a problémák egy részét. Hasonlókat tapasztaltam.
Hagyjuk a pusztakezes dolgokat, arra biztosan lesz más vitapartnered.
Korábban már rákérdeztem a tradicionális kínai vívásra. Mit lehet elérni formákkal, védő- felszerelés nélkül? 6-7 éve keresgélek a neten, de eddig alig pár könyvet találtam kínai vívásról, aztán belelapozz az ember és nem talál semmi olyat, ami ne lenne meg európai vívókönyvekben, mondjuk már a XVII. században. Ezek után joggal gondolhatja az ember, amit gondol.
Hogy ne lehessen azzal vádolni: csak a kínaiakkal van gond. Emlékszünk még a botköteget csapkodó japán "vívókra"? Elméletileg autentikus és tradicionális, közben pedig ki merné vívásnak nevezni?
Erre képtelen vagyok kihagyni egy hozzászólást, a sportoktatóin volt egy hölgy, aki jiujitsusnak mondotta magát. Jóhiszeműen meg is kérdeztem hogy milyen jiujitsut űz, brazilt vagy magyart? Talajig ledöbbent, majd közölte hogy japánt, és többet hozzá sem lehetett szólni, akkora távolságot hordozott magával mindenhova. Vagy ő lehetett a nagy kivétel, vagy rosszul volt informálva, de ha igy volt, elnézzük neki, nem csak jujitsuban vannak igy a tanítvány urak-hölgyek.... :-)
Ez oké, én csak arra próbáltam célozni, hogy hosszú évek küszködése után végre kezd konszenzus kialakulni abban, hogy a ju előtaggal a japán verziót nevezzük, míg a jiu előtaggal a brazilt. :)
Ezt amúgy mások is így látják, hogy a most japánnak mondott ju jitsu (pl. a Kelemen-féle is) bonyolult, életszerűtlen szörnyeteg?
Hosszabban. Európába az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején jutott el a judo/jujitsu. Az egyik fő behozója
Barton Wright, a bartitsu nevű önvédelmi stílus megalapítója volt, aki maga is tanult jujitsu-t Japánban (Shinden Fudo Ryū és Kodokan judo). Ő hozott két oktatót, az egyik Yukio Tani volt, a másik Taro Miyake. Ők több különböző iskolában tanultak, és ahogy kutattam, elég nagy átjárás volt a különböző stílusok között. Azok akik a kodokan iskolából jöttek, gyakran felváltva használták a judo/jujitsu(jiujitsu) elnevezést. Fontos megjegyezni, hogy ezek az oktatók professzionális verekedők voltak, és úgy népszerűsítették a stílusukat (iskola megjelölés nélkül, mert európában ennek nem volt jelentősége) hogy bárkivel kiálltak szabadküzdelemre, különböző szabályok szerint. Ahogy utána kutattam, az eredmény az volt, hogy kabát nélkül általában elverték őket, kabátban meg általában ők győztek, nem véletlen, hogy inkább a kabátos birkózást erőltették :D Mindenesetre ugyanezzel a szellemiséggel ment Maeda Brazíliába, ahol aztán megmaradt ez a fajta kiállok bárkivel és megküzdök "mindent szabad" szabályrendszerben. Maeda egyébként catch as catch can (bármilyen fogás szabályos) birkózókkal is küzdött. A catch birkózás angliában illetve az egyesült államokban volt nagyon népszerű, feladásos birkózás, ahol a pinning (másik leszorítása) is győzelmet hoz. A catch birkózás egyébként a szabadfogású bírkózás "őse".
Natehátszóval a jujitsu mint technikák sorozata bekerült a különböző európai önvédelmi rendszerekbe (défense dans la rue, bartitsu, stb.) és katonai kiképzési rendszerekbe (tetszőleges 1-2 vh-s kiképzési anyag) viszont ezekben a rendszerekben a jujitsu technikák ilyen faék egyszerűségű megoldások voltak: tenyéréllel torokra, térddel tökön, gerincfeszítés fejcsavarással, stb.
Ezt valami miatt az európai oktatók elkezdték továbbgondolni, és iszonyatosan bonyolult életszerűtlen szörnyeteget hoztak létre. Ezek után tradicionális jujitsuról beszélni nálunk, hát lehet, de sok értelme nincs. Vannak a teljesen japán stílusok, mint pl. a Takeda ryu jujitsu, illetve gondolom még létezik pár iskola, de ez itt nálunk nem elérhető.
Hát a jiu-jitsu ami, alatt ugye a BJJ-t értjük, az tényleg nem tradicionális. Ellenben pl.: egy Takeda-ryu vagy Hakko-ryu ju-jutsu már tényleg tradicionális harcművészet.
Letöröltem a gépről, se a cimre, se a szerzőre nem emlékszem, de mivel Andy McNabbal csinált kisérleteket és a témában ez a pali irt egy könyvet vele, valószinűleg (90%) ez lesz az: Dr. Kevin Dutton: Sikeres és bölcs pszichopaták
Van egy elég jó könyv, egy ausztrál vagy új zélandi pszichológus irta, miszerint az egyes katonai alakulatoknál szolgálók (illetve pld politikusok, sebészek)sok olyan tulajdonsággal rendelkeznek, ami pszichopatákra jellemzőek, de ezek általában olyanok, amik szükségesek ahhoz, hogy csinálják a dolgukat.
