Ne felj, a macskak jol birjak. Egy tudos (?) kiserletei szerint a macskak halalozasi aranya a hatodik emelet magassagaban a legnagyobb, onnan felfele pedig csokken, mert van idejuk a testuket ejtoernyokent megfesziteni, ami jelentosen csokkenti a zuhanasi sebesseguket.
Ezt persze az ismerosomek tiz eves perzsa macskaja nem tudhatta, igy a 4. emeletrol probalt meg nekiugrassal elkapni egy madarat a levegoben - szegeny ficko csak annyit latott, hogy a macska eltunik a parkany vegen, majd nyilegyenesen zuhan a beton fele, aztan valami hatalmasat csattan. Omlott a pofajabol a ver, meg kitortek a metszefogai elol, de azonkivul semmi baja nem lett.
Barátoméknál egyedül vigyáztam a házra két napig. A második napon arra riadok fel félálomból, hogy vmi csörög. Odanyúlok, felveszem a telefont. Kérdezi a pasi hogy -az amúgy ott lakó- xy otthon van-e? ő a nemtom milyen cégtől keresi... Mondom itt nincs ilyen. (a barátom apukáját kereste). Dehát ez nem a xxyyxyx szám? Mondom, de az. Jó, akkor elnézést, biztos rossz nevet kaptam, elnézést a zavarásért, viszhall...és letette. Na itt ébredtem fel....:-)
Később kicsit megint csörög. Most vagy bevallom a dolgot a pallernak, vagy elváltoztatom a hangomat, és nem tudok semmiről. Az utóbbi látszott kényelmesebbnek..:-) de szerencsére anyukám keresett..:-)
A wécé olyan volt, hogy a fülkés részben a jobb szélsőnek a lehúzóját bal oldalra szerelték. Ez rögtön megindította a fantáziát. Például remek lehetőséget kínált aláhúzni (zsargon = úgy lehúzni a wécét, hogy közben a másik még szükségét végzi) a wécét. Persze a fiatalos lendület segített abban, hogy még időben felpattanjon az ember, de az idősebb kollegák bizony bidé szerű élményben részesültek és a golyók alaposan meg lettek ezen módon tisztítva.
Történt egy nap, hogy gyomrom rossz volt. Amikor aznap másodszor húzták alám a wécét, nagyon ideges lettem. A többiek csak röhögtek a felháborodásomon. Pedig a helyzet az, hogy nem mindegy, hogy a szükség mely pillanatában éri az embert ez az incidens. Megmagyarázom. A landolás periódusa már lényegtelen és ilyenkor a reflexek működésére van bízva a mosás vagy nem mosás. Ám, ha a leszálló periódusban éri valakit a gaztett, akkor a felugrás sokszor nem jár sikerrel és előfordulhat, hogy az ember felállás közben hurcolja magával a tett következményét, vagy - és ez talán rosszabb - fele itt, fele ott.
Aztán úgy látszott, elérkezett a bosszú pillanata. Barátom félrehívott és közölte, hogy ő bizony tudja ki volt az, aki kétszer is alámhúzott. Sőt ő azt is tudja, hogy az illető épp most ült be elmélkedni és pontosan a jobb oldaliba. Szóval ne késlekedjek. Én meg is tettem a szemet szemért elv általi cselekedetet és a folyosón csevegést színlelve vártuk, hogy mikor jön ki a bitang.
Nem jött. Még mindig nem jött. Már-már azt hittem, hogy üres volt a fülke, amikor nyílt az ajtó és... És kilépett az igazgató. Még sikerült komoly arccal köszönnöm neki, aztán berontottam a szobába. - Hülye. Mondtam és elkezdődött a fergeteges röhögés.
nemis olyan régen történt, hogy lakásfelújítás céljára beszerveztem 2 mesterembert. Tudod arany oldalak felcsap, keresés, megvan, felhív lebeszél. Naszóval az egyik egy gázszerelő, a másik egy kéményes szaki volt. A kéményes szakival megbeszéltem, hogy napokon belül jelentkezik, hogy mikor jöhet megnézni a kéményemet. Eltelik 1 hét, semmi. Már leis tettem róla, mikoris szombat reggel csörög a telefon és beleszól egy fazon. Mivel idegen volt a neve, azt hittem a gázszerelő érdeklődik, hát mondom neki, hogy micsoda egy ge*i kéményest találtam, mert hogy b*szott jelentkezni...stb. Kb 2 perces szídás után közölte, hogy Ő a kéményes. Én okostojás összekevertem őket. Na jőtt a mentegetőzés hogy nem így gondoltam.... ciki volt égtem mint állat.
hab a tortán, másnap reggel kijött a lakásra, csöngetnek, nyitok, mire megszólal: "Megjött a szemét kéményes!" :))
Jó reggelt mindenkinek. Az alábbi történet bár igaz, nem voltam részese.
Esküvői vacsorán történt. Emelkedett hangulat. Mindenki tréfálkozik. Nevetgélnek. Egy remek poén annyira megtetszett az egyik rokonnak, hogy miközben a kanál a szájában volt megpróbálta elnevetni magát. Sajna, megfázásos időszak lévén orrából nem a könny buggyant elő. Diszkréten gyorsan a szalvétáért nyúlt. Ám közben véletlenül rácsapott a tányérra, ami persze az ölébe borult. Reflexszerűen felpattant, de ijedtében és zavarában elszellentette magát. Így állt ott az asztal mellett egy sikeres trombataszólam után. Nadrágjáról csorgott a leves, orrából a fika.
Nem tudom ott, akkor mi lett volna, de én most is röhögök, ahogy ezt a képet megpróbálom elképzelni.
Genihez hasonló:
Bolhapiac, Zs Zs kiszúr egy zománcos kikanalat. nagyon szép volt, megkérdeztem, mennyi. Egy idősebb, termetesebb, barnább :) hölgy kínálgatta. Aszongya: 8. Hm,... Nem sok az egy kicsit? Miért, mit ér magának?
Erre Zs Zs-ben megindult a vérbeli kupec: hatszáz!
Mire a néni felhördült és majdnem keresztben lenyelt. A csodálkozásom akkor fordult át fuldokló röhögésbe, amikor a harmadik szitokhullám után tudomásomra hozta, hogy azért ez a nyolcezerhez képest egy kicsit karcsú :))
Másik: pénteken történt, egy kellemesen átborozott és átrizikózott éjszaka után. Zs Zs Emberrel és egy barát párocskával felül az éjszakai 6-osra, de kevés a hely, úgyhogy "spórolunk".
Beszélgetés közben egyszercsak kitörik belőlem egy nagy szusz: elfelejtettem bevenni a tablettákat. Egyik a papám fejfájáscsillapítója :) a másik meg antibiotikum a fogamra. Enyhén emelkedett hangulatban azonban belegondolok, hogy minek: az antibiotikum sz@rt sem ér, sőt, még a másikat is gyöngíti. Eme elmés eszmefuttatás után eszembe jut a használati utasítás szövege: ...továbbá gyengíti az orális fogamzásgátlók hatását... És már mondom is büszkén, hogy milyen józazn vagyok: De mindegy, úgyis gyengíti az orális fogamzás hatását...
Hm... Ugye mondanom sem kell, hogy szarásig volt a busz? :)))
Alkalom: meghívtak minket (PTZ+barátnő) egy táncos estélyre (táncversennyel összekötött vacsora+ bemutató táncok) hosszú asztalnál ültünk, előttünk a kaja, nézelődünk...
Nézzük a táncosokat, köztük barátnőm végzős gimis öccsét, és a táncklubjának többi táncosát. Kiszúrtam az egyik csajt, aki olyan 17 lehetett és elkezdtünk a kedvessel beszélgetni róla, csinos arc stb.
Elkezdtem kifejteni, hogy milyen szép mellei vannak, korához képest fejlett is, bár a mérete még nem az igazi, de a formája már most is remek... stb, stb,
A tánc után a csajszi odalibben az asztalunkhoz, és elkezd beszélgetni a velünk szemben ülő középkorú párral: blabla Anyu...blabla.. ugye Apu?
Gini, a csekélyértelmű medvebocs...
Helyszín: Újpesti piac, híd alatt...
Gini besorol az öccsével egy asztalhoz, Nike úszó sortok vagymik kilógatva. Felmarok egy állatjó narancssárgát, üvöltök az öcsémnek, hogy ezaztánatuti nézze meg! Csaj somfordál oda, hogy segithet-e? (Na innentől beteg vagyok) Mondom ha már itt vagy, ja! Mennyiért adod?
Susog valami összeget én meg rávágom amit hallok kábé igy:
- Ezeröt?? Az nem is sok érte!
- Mondom négyezeröt! - nyomja meg a bige...
A baj az, hogy általában ilyenkor esik csak le a tantusz mekkora ökör vagyok..:-))
Jó hét évvel ezelőtti történet.
Akkori barátnőm,külföldi utazásomat kihasználva meglepett minket egy fehér macskával.
SzerinteMM laótelepre neMM való négylábú állat,ez ki is derült a macsekról,félelmetesen aktív is "huncut dögnek" bizonyult.
Történt egyszer-kétszer, hogy a macska feltűnően sokat időztt az erkélyen (kora ősz volt nyitva tartottuk)
Na megyünk haza,és a macskát seholl neMM találjuk.
Keressük,keressük,aztán az erkély felől panaszos nyávogás.
De az erkélyen sehol semmi.NeMM úgy mint a szomszédén,onnan nyávogott a dög.
Barátnőm átment érte, és a macskát egy halom galambtoll kupacon találta.Hamarosan fény derűlt a történetre.
A szomszéd erkélyén egy beteg galambot pátyolgattak.A mi cicánk nagyon megkívánta az állatot,és addig ügyeskedett,míg át nem fűzte magát az erkély rácsán.
Amikor teleette magát a galambbal,persze már nem fért vissza a tele hasától a rácson.
Mázlija volt a macskának, én a szomszéd helyében simán ledobtam volna az emeletről.(Sok baja talán akkor seMM lesz lévén hogy a másodikon laktunk akkor,és nem volt magasföldszint,sem félemelet.)
Még nagyon friss az emlék, egy nagyon kedves barátommal történt meg a dolog:
Tokajban jártunk, és nem tokaji egy tokaji kirándulás borozgatás nélkül, ezért aztán felkerekedtünk és elindultunk némi borkóstoló céljából. Addigra azonban egy pár sör és unikum is elfogyott. A kiszemelt helyen volt egy olyan lehetőség, hogy 5 fajta borból x összegért fél-fél decit lehet inni, nosza, éltünk is eme alkalommal. Meg is történt a dolog rendben, kedélyesen elbeszégettünk, stb., majd kifele menet megszólal a srác, hogy azért elég ciki, hogy 5 fajta bort ígérnek, és csak 3 fajtát kóstoltatnak errefelé.
Ekkor mi felvilágosítottuk, hogy ez valóban elég ciki, de az még inkább, hogy ez bizony 5 fajta bor volt, ami 5 pohárral egyenlő...
Szegény meglehetősen frusztrálva érezte magát :)))
Pár sztori:
Ez volt e legégobb a nemtudásomról: töri szakmunkásvizsga (egy szót sem tanultam, mert ugye a számítógép...): 45 utáni állapotok magyarországon, jalta jelentosége. Tudásom 0 áthúzva. Annyit tudtam (az éretlenek c. filmbol) hogy sztálin-roosevelt-churchill. Mire én: hát ok hárman összeültek, hogy összefogjanak a fastiszta diktatura-hitler ellen... Hát elég égo volt... A töritanár (azóta már sajnos meghalt) tök rendes volt. Aszonta: na mennyen kifelé... kettes...
másik: x összejövetelen találkozom ismerosökkel, köztük haverom: befáslizott kézzel. Kérdem
-mi történt?
-hát fociztunk (ez már gyanús, hallottam már hogy szokott focizni..)!
-és?
-hát el akartam rúgni a labdát de mivel épp bukkanón pattant, mellérúgtam.
-és? mi köze ehhez a kezednek?
-..hát a pálya mellett álló kemping biciklibe rúgtam.
-?
-olyan magasra rúgtam, hogy amikor elestem (mert túlrúgta a bicajt) a karomra esett, és valószínuleg megrepedt a csont...
más2.:
vándorkörhintások a városban. megyek mellette hazafelé. nem figyeltem túlságosan, csak a párbeszéd végét hallottam, két -talán 10 éves- gyerek között: "bazmeg velem nebasszáki bazmeg!"
rögtön eszembe is jut hofi: "a fiatalság jövonk záloga. dögöjjek meg ha kiváltom!"
ez is durva:
fohosok (fiú és lány) szállodai szobában egymáson. ajtót nem zárták be. a délelotti takarítás címén takarítóno ajtót nyit. ahogy porszívóval kezében benézett, ereiben magfagyott a vér. a csajban és a fickóban szintén. a fickó a non hasalva, fejét hátracsavarva nézi, mikor hajlandó becsukni már az ajtót, ha már bunkó módra elfelejtett kopogni. eltelt vagy tíz másodperc, mire a takarítóno rájött, hármuk közül ebben a helyzetben o a fölösleges a szobában. elnézést kérve kitántorgott az ajtón.
Azért elmenoben még jó hangosan odaköszöntek az égés miatt sérült takarítónonek, csak érezze, még ha nincs is zárva az ajtó, nem árt kopogni... :)
nem is tudom hármuk közül kinek is volt a legcikibb...
és a saját életembol egy gyöngyszem:
eladóként dolgoztam a centrumban. abban az idoszakban nem lehetett fekete-fehér tv-t kapni (1989-90). haverommal (citerra) beszélgetünk. bejön egy no kisgyerekkel. kérdezi:
-fekete-fehér tv nincs? csak színeset lát.
mondom neki hogy:
-jól látja, csak színes van, a ff tévé hiánycikk éppen, nem lehet kapni sehol.
-és az ott?
-az kezétcsókolom színes.
-be lehetne kapcsolni?
bekapcsoltam. látta hogy színes.
-hát ez tényleg színes.
na jó, kezdtem megnyugodni. Haverom mosolygott rajtam, látta hogy a semmiért szívatódom. mire a no:
-és az ott ff?
-csókolom az is színes.
heverom kezdett nevetgélni, amit akkor még nem láttam, mert éppen neki háttal mutogattam a tvket.
a no az ott lévo összes tv-rol megkérdezte, nem ff-e. még jó hogy a többi esetben megelégedett az egyébként igaz "nem"-mel.
én már teljesen be voltam pipulva. azt hittem, megölöm mindjárt ezt az iq bajnokot. mire a no végre befejezte, a kisgyerek megadta a kegyelemdöfést:
-NÉZD ANYU ABBAN A TV-BEN VAN VIDEÓ IS, RÁ VAN ÍRVA HOGY VIDEOTON!
kész voltam. :)
ekkor fordultam hátra és megláttam citerrát, akinek vörös a feje és majd megszakad úgy röhög...
Valahogy ebben az idoben találtam ki az eladók könyvét. (azóta eltunt, mert amikor elmentem a cégtol, elfelejtettem magammal vinni)
ilyeneket irtam bele, ilyeneket kerestek:
-magnetofonba lemezjátszótu (nem vicc! nem gondoltam hogy van valaki ilyen muszaki analfabéta)
-erosíto antenna
-egy (másik) no rámutat a távirányító gombjaira: "és ezek itt a pötyögtetok?"
Kb. másfél éve élek Pesten. A mh.-em 10 percre van a lakástól. Azt az utat teszem meg nap mint nap. A nagyobb utakat ismerem csak, meg néhány 'menekülő' utvonalat ha dugóba kerülök. Nagyobb terek, kivezető utak nevei hallatán már van fogalmam hogy helyileg merre lehetnek.
A múlt héten megkért a barátom hogy vigyem ki xy benzinkúthoz. Elmondta hogy merre kell visszafelé jönni. Elindultam. Megyek, megyek, jön egy bazi nagy kereszteződés, kb. hat felé visz. Mögöttem jönnek, mellettem jönnek, sehol nem tudok leállni, mindegy, gondoltam, megyek amerre a legtöbben, ugyis befelé mennek a városba az emberek. Ritkulnak a házak. Tábla sehol. Hol a bánatos pi***ba vagyok? Este 9 körül lehetett, sötét volt mint a fene. Elcsesztem az utat, megfordulás, vissza a kereszteződésbe. A második legszimpatikusabb uton elindulok. Vazzeg, ez sem jó! Leszűkül az út, alig férek el rajta. Itt már kezdett eldurranni az agyam. Fáradt voltam, éhes, fáztam, és még itt szarakodok assetudomhol.
Jó, akkor ismét vissza a ker.-be. Felálltam egy szegélyre, elő a térképpel. De hol vagyok? Sehol utcanév. Fingom nem volt még arról sem melyik részen lehetek. Ebbe biztos a fáradtság is benne lehetett, mert ennyire nem szoktam hülye lenni. Elő a telefont, hívom a barátomat, de nem veszi fel. Sehol egy gyalogos, egy lélek sem. Kiszálltam szépen a kocsiból és elkezdtem leinteni az autókat. Én nem tudom miért, de nem hogy megálljanak, de még jobban nyomták neki. Pedig először féltem nehogy útszéli cirkálónak lássanak (miniszoknya, kis felsővel, magas sarkú), és megkérdezzék, mennyi....Az autók meg csak menekültek. Kezdett a kétség kerülgetni. Gondoltam, ez már nem állapot, és eléugrottam egy kiszemelt kocsi elé. Persze vigyáztam, nehogy az eléből alá legyen. Na az besatufékezett, végre megállt. Akkor látom, hogy ukrán rendszám.!!! Anyám, ekkora pancsert mint én...:-/ Se szó se beszéd, hátraarc, irány a kocsimhoz. Biztos gondolták hogy vmi zavarodott bolond liba vagyok, szerencsére nem akartak közelebbről megnézni. Nagy nehezen sikerült leállítani egy házaspárt, azok mutatták meg az utat...Ekkora cikinek régen voltam már kitéve....
Hiába kereste a nagypapát nem volt sehol. Persze az islehet, hogy a szőlőben van - villant át agyán a gondolat, - hisz már öreg, rosszul hall. - Nagypapa! Nagypapa! - szólongatta. Szólongatta volna tovább is a tőkéket kerülgetve, ám egyszercsak megreccsent alatta valami. Az a valami nem volt más, mint egy elkorhadt deszka. Ez így még nem nagy ügy, a nagy ügy az, hogy ezek az egykori deszkák hát bizony az emésztőgödröt takarták. Zsupsz! Nyakig. Már nem tudom mi futhatott át az agyán, de bizonyára felmerült benne, hogy a fulladásos halál nem éppen kellemes módja következik. (Már amennyiben van kellemes változata). Aztán sikerült megkapaszkodni a szélében. Nagymama felhívta a szülőket, akik hamarosan szarmentes ruhát szállítottak a tett színhelyére, ahol valami(ki) határozottan bűzlött. Úgy a negyedik sikálás és kellő szagosítás után már csak orosz kölnire emlékeztető illat maradt. Meg egy történet a majdani unokáknak.
Hernádon megyünk lefelé egy kétszemélyes, favázas összerakható kajakkal.
Elég gyors sodrású kanyarhoz érünk, ahol mélyen lelógó faág várt ránk.
Elől unokaöcsém ül, ordítok, hogy támasszon ki, mert leviszi a fejünket.
Erre kapja magát, és mint Don Quite evezőt szegez és támadás a faágra, igen ám, csak a hátsó tollat pont a herémre támasztotta.
Annyi időm, maradt, hogy az ágyékomra toljam és már jött is a csatt, persze, hogy nem fogta elég erősen, úgyhogy a teljes súlyunkat én tartottam, azt hittem, hogy beszarok, mire sikerült enyhíteni a nyomást.
Mai napig sem merek belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem tolom arrébb.
Lehet, hogy ezt a gyerekemnek kellett volna írni a "Voltál-e már életveszélyben?" című topicba §:-))
Szemfestés:
Középiskolámban rendszeresen rontottuk a levegőt április elsején, Mikuláskor, más neves alkalmakkal. Egy ízben töb fiút, köztük engem is, április 1 alkalmával rendesen besminkeltek, körömlakk, viperarúzs, viperakölni, álomszépek voltunk. Móka után ki-ki visszavedlett eredetibe. Csak aztán a gaz leányok leszedni már nem segítettek. Mint kiderült, ehhez is kell szakértelem, mert nekem legalábbis a szemhéjamon ottragadt valami csodás irizáló-türkiz-jajdeszép maszat.
Akkor már gyakoroltuk a szalagavatótáncot, és párom, egyszerű lelkű könyvkötőlány néz, néz, de nagyon néz. Aztán öt perc múlva:
- ne haragudj, de te buzi vagy?
Vízitúra:
Hárman ültünk az egységben: én (teltkarcsú, 115 kg), haver (teltkarcsúbb), enyhén lila leány (~55 kg). E leánynak mindig is kicsit fura viszonya volt a valósághoz, nem igazán szoros viszonya méghozzá. Most is, mikor közeledtünk egy mólóhoz (az erősen terhelt kenu pereme 5-6 cm-vel a víz fölött) , kecsesen kihajolt, és közelebb húzott minket. A kenu reakciója az jött a fizikarórákról , magas súlypontja miatt szépen elkezdett dőlni, haver mögöttem harsányan üvölt, én majdnem szabályosan sikítok. Túléltük, nem utolsósorban mert kitámasztottam az evezővel, de szép eset volt.
Barátnőmmel eléggé nehezen bírtuk a hideget, meg a nemtudunkhovamenni helyzetet. Tél volt. Hideg. Kapualj. Önfeledt csókolózás. Simogatások. Egymás feltérképezése, mint a vakok, simogatás. persze egy idő után úgy belemelegedtünk, hogy cipzár le és a fegyverek is a helyükre csúsztak. A puska még nem dördült el, amikor valaki meglátott bennünket és odajött. "Merre van a villamosmegálló", vagy valami a helyzethez nem illő kérdést tett fel. Ahhoz, hogy korrektül elmagyarázzam arrébb kellett volna lépni, de hát ugye a köldökzsinór fogva tartott. A bácsika nagy nehezen elment és úgy tűnt nem vett észre semmit. Mi megtettük, amit a haza megkövetelt. (Zsebkendő a kukába, cipő eldörzsölte maradék.) Nekem nagyon melegem volt. Szégyelltem magam piszkosul. (Na nem a jogos fegyverhasználat miatt.) Ma sem értem miért.
Nos, azt ugyan nem írtam le, de tudni kell, hogy a leány nagyon szép volt, viszont nagyon maradi. Ő csak a nászéjszakán és milyenek a mai csirkék estébé.
A következmény. Egy darabig nem szóltak hozzá a szülők. Aztán nagy veszekedések és (ez várható volt) irány a telek minden áldott (gondolom rohadt) hétvégén. Én a mai napig röhögés nélkül nem bírom ki. Ifjúság! Édes ifjúság!
Bartátnőmnél voltam, amikor egyszercsak csöngetnek veszettül. Az ajtóban egyik osztálytársa-barátnője krétafehér arccal. bejön. Leül. mesélni kezd.
"apámék elmentek a telekre. Mi meg ágyba bújtunk a barátommal. A kulcsot az ajtóban hagytam, hogy senki se tudjon meglepni. Már majdnem jó volt, amikor csöngetnek. Sebtében összerámolni, fiúm a szekrénybe, mint a filmekben. Apám be, ágy előtt férfi cipő. Szekrényajtót nyit. Srác egy szál f*ban moslyog kínjában. Apám szekrényt be, int anyámnak és el. Én meg idejöttem. Most mit csináljak?" Halkan pityeregni kezd.
Én meg (gononosz ember) csak röhögtem és röhögtem és nem tudtam abbahagyni, könnyeim folytak.
Elsős voltam a gimiben és előtte fiúiskolába jártunk. Mikor nyolcadikban koedukálták az iskolát mindenki nagyon be volt indulva. Nem is engedtek bennünket egy folyosóra a lányokkal. Gimnáziumban már alig bírtam magammal.
Felszálltun a buszra és nagyon megtetszett egy lány. Ismerős volt valahonnan, meg idősebb volt, de nem nagyon, nem is foglalkoztam vele. Jó rövid szoknyája volt. Egyre közelebb araszoltam. Aztán picit hozzáértem, majd kicsit megfogtam a seggét, még mindig nemszólt. Aztán vettem egy nagy levegőt és jó alaposan a szoknyája alá nyúltam és megfogtam a seggét.
Ő elhúzódott és így szólt: - Bocs, és holnap lesz a teggyűlésünk.
Leszálltunk a haverommal a buszról és fél órát röhögtünk. Kicsit kínos volt aztán a szünetekben a folyosón összetalálkozni vele. Pedig csak kedvesen mosolygott mindig és egy szóval sem említette.
Pecsett tortent az eset - 3 vagy 4 eve -, amikor egy epitotabor kereteben raszabadultunk a varosra... Szokas szerint minden este benyomva, mint a rajzszog setaltunk a varosban, macskakat itattunk vodkaval, gyujtogettuk a csatornafedoket, belefekudtem egy kintfelejtett utanfutoba - szoval eltuk az eletunket :)
Egy ilyen este volt nekunk is egy bokros sztorink, csak akkor negyen fekudtunk ra a sovenyre...
Volt egy hasonlo alkalom Ajkan is, amikor is ugyanez a tarsasag + nehany masik haver matt reszegen csaszkalunk... Egyszer csak lefekudtem az aszfaltra, azzal, hogy en ott akarok meghalni. Erre normalis ember reakcioja az lenne, hogy "Ne csinald mar, gyere iszunk meg...". Hat itt nem ez tortent. Lefekudt mellem mindenki es teli torokbol uvoltottuk, hogy "B@zzeg!!! Ez qrva jooo!!!" Vagy negyed ora fetrenges utan persze indultunk tovabb tintazni, nehogy kiszaradjunk...
Vannak meg hullareszeg sztorik. Irjak meg?
Mar csak azokra lennek kivancsi, amikre egyikunk se emlexik :P
Nekem is volt szerencsém egy Balfasz Kapitány-szerű srácnak négy évig az osztálytársának lenni, ezer történet maradt meg róla, még néha ma is felidézzük őket.
Egy rövid:
A srác már nagyon szeretett volna valami csajt összeszedni, de sosem jött össze neki. Mindig kérdezgetett minket "szakértőket", hogy mi a titka egy jó csaj becserkészésének vagy, hogy mi lehet vele a hiba, mert soha nem jön össze neki. Egyszer egyik haverom ezt mondta neki:
- Szerintem azért nem tetszel a csajoknak, mert túl vékony a szemöldököd és ezért nem elég határozott az arcod.
- Tényleg? És akkor most mit csináljak? ("És"-sel nem kezdünk mondatot!)
- Valahogy meg kellene vastagítani.
- Hogyan?
Hosszas gondolkodás után a következő megoldás született:
A koleszban egy ciroksöprűből kihúztak pár szálat, azokat egy öngyújtóval meggyújtották majd eloltották, a szálak végén keletkező korommal pedig "határozott" szemöldököt rajzoltak a srácnak.
Ő annak rendje és módja szerint el is ment dizsibe, majd kora hajnalban ezzel ébresztette a társaságot:
- Köszönöm srácok, ez egy csodaszer! Egy csomó csajjal szemeztem meg minden...
Ekkor tört ki a röhögés, ugyanis a srác a sok tánctól izzadni kezdett, az izzadtság pedig elmosta a kormot, így az egész homloka és az orra kormos lett, csak ő nem vette észre.
Azért kiváncsi lettem volna azoknak a csajoknak a tekintetére, akikkel szemezett...
Igen, igen, ismét írásra vetemedtem. Ha akatjatok, ha nem, akkor is irni fogok.
Punktum.
Egyszer vala egy kisebb volumenu evezostura, ahol 5-en ifjak (women sux idoszak)
csapkodtuk a vizet.
Kapitanyunk mar eppen elnyerte a nevet (nevadasi ceremonia nem volt, csak balfaszsag,
de a lenyeg a lenyeg, hogy cselekedeteit mar ezen a cimen jegyezte a tortenelem - lasd
korabbi torteneteim). Kiskore, zsiliptol nem messze, nagy stranddal szemben satorveres.
Igen, hat azert a forgalmas strandon mar megsem verunk tabort, tehat jo lesz nekunk a
masik oldalon is. Sajna ott fel van szorva kovekkel a part, ergo furdeni nem tanacsos,
de azert jo lesz majd nekunk ott, legfeljebb csonakba vagodunk, es irany a tuloldal.
Egyik este ugy gondoltuk, hogy megmutatjuk ennek a helynek, milyen legenyek is vagyunk,
ugyhogy olyan 8 korul irany a masik part. Egy haromszemelyes kis kenu, valamint
egy osszerakhatos kayak alkotta flottankat. Egyeb tartozekok cimen megemlitenem meg,
hogy volt nalam egy felfujt allapotu gumimatrac.
Megerkezes, partraszallas, kicsit amolyan 1492 hangulatu, csak nekem nincs akkora orrom,
mint a Depardieu-nek. Aprobb szitkozodasok sulyombalepes vegett, egyszoval az est hangjai
terultek el az alkony utani strandon.
A gumimatrac ramkacsintott, s en nem haboztam ravetni magam, ott mindenki elott. Es
ahogy ez mar lenni szokott, megkivantak aljas modon azt, ami az enyem. Elindult az
elkeseredett harc a birtoklasert. Heves kezitusa folyt, majd a sebesulesek felmerese utan
ujult erovel vetette mindenki magat a harc hevebe.
Jol elvoltunk ezzel, majd kifaradtunk, es elpilledtunk.
Balfasz Kapitany felult a kenu elejere a legtartalyra, egy torulkozovel leboritva magat,
hogy ne fazzon, es a szunyogok se ferjenek annyira hozza. Beszelgetes, hulyeskedes.
Balfasz nem latja, hogy mogotte kozelednek holgynemu teremtmenyek, ezert mindenfele
gatlas nelkul recsegosen nagy hanggal iszonyatosat f*ngott. Mar magaban is nagy volt a
hangja, de ezt termeszetesen a viz es az este felnagyitotta, hogy a fergetegesen berezonalo
legtartalyrol ne is beszeljek. :) Roppant modon gurultunk a rohogestol, amit kedves
ismerosunk jofejsegenek tulajdonitott. Az est fenypontjat az jelentette, hogy amikor
mogule elotuntek a lanyok, es beertek a latoterebe, felejuk fordult, es teljesen termeszetes
tarsalgasi stilusban, mint egy oltonyos gentleman igy szolt:
- Hello lanyok!
A strand fuvet masnap hiaba kerestek azon a tajekon a furdozok, mert eme felkialtas utan
nem hagytunk egyetlen szalnyit sem, mindet a szankba tomtuk.
Egyszeruen ekkora ciki meg nem volt az eletembn. Masnap mindenkinek izomlaza volt a hasaban.
Nemreg tortent az eset. Volt a varosban valami ossznepi banzaj, a varos foteren sorsattor meg ilyenek. Meg is szerveztunk a haverokkal egy laza kis estet. Iszogatas a sorsatorban 3-4 oran keresztul, oldodo hangulat jonnek meg ismerosok osszeverodunk vagy 8-an. Ejfel tajekaban kitalaltuk, hogy menjunk at mashova ne csak itt rontsuk a levegot. El is indulunk termeszetesen a rossz iranyba. Ut kozben rajovunk, hogy igy nem fogunk eljutni oda, iranyvaltoztatas. Egy kis belvarosi utcan megyunk, macsakakoves ut, csond meg az ut ellentetes vegen vagy 200 meterre egy nagyobbacska bokorcsoport. Haver kozepesen ittasan meglatja majd egy "BOKOOOOR!!!" felkialtassal elkezd futni fele. El nem tudjuk kepzelni, hogy ez mit akar mindenki feszulten figyel mire a srac mindenfajta lassitas nelkul BEVETODOTT a kb 1-1,5 m magas bokrok koze. Na erre a masik haver elso reakcioja az volt, hogy lefekudt az utra (!) es az utat kaparva (!) rohogott. En kinomban egy parkolni tilos tablaval tamasztottam ki magam, de volt aki megfordult es hazament. A srac vagy 2 perc utan kerult elo a bokrok kozul vigyorogva ezerrel mint allat.
Első munkahelyem, valamikor nagyon régen. A főnököm titkárnője számolta a munkaórákat, perceket adogatott össze, és szerinte egy órában 100 perc van, így számolt, és persze, hogy mindenki kevésnek tartotta.
(A következő történetet áthoztam az "Ugratások - kitolások" című rovatból:
Ugyanott a munkahelyem kisz-bizottsága kapott egy videomagnót, meg még egyet, meg egy kamerát meg hozzávaló cuccokat. A főszaki jó kis propagandaanyagot állított össze, mindenkit, mindent videóra vett, összevágta és úgy gondolta, hogy ha jönnek a főelvtársak, majd jól bemutatja nekik, némi honoráriumot elérendő. Jöttek is egy pirosbetűs alkalomra a nagyfejűek. Minden rendben lett volna, ha X.Y. kolléga nincs `vicces' kedvében és nem cseréli el a videokazettát egy humánbiológiai demonstrációs műre.
(A híres jelenet megtalálható a CorelDraw! clipart-gyűjteményben is, vrongvid.cdr vagy hasonló néven.;)
Egyszer hazalátogatott az após Amerikába emigrált bátyja az éppen aktuális hülye hisztis feleségével. A városban sétáltak, amikor is a nô a Blahán rohamot kapott: nem volt hajlandó lemenni az aluljáróba, mert a lépcsô felett a korláton galambok csücsültek. Szabályszerű hisztériás rohamot kapott, ott toporzékolt meg sikoltozott a lépcsô elôtt. Végül vagy fél kilométeres kerülôvel jutottak el a körút Oktogon felé vezetô részére. A jelenetnek vagy 50 fôs nézôközönsége volt, ha ott lette volna, én biztos elsüllyedek a szégyentôl.
A pasi sem volt semmi, a Gellért hegyrôl meglátott valahol irdatlan messze két vitorlázó repülôt, majd, lévén ô is ezen sport rabja, követelni kezdte, hogy a nejem (akkor még 18 éves fruska) vigye oda. Fél napon keresztül BKV-ztak meg buszoztak, mire odaértek a Farkasréti (vagy milyen) repülôtérre. Persze ahhoz túl smucig volt a nagybácsi, hogy beüljenek egy taxiba, pedig megtehette volna...
Hát most elmondom nektek a legszörnyűbb élményt amin hál Istennek nem voltam jelen, mert az biztos hogy helyben összerókázok mindent, mint azt főhősünk meg is tette:
Hozzátenném bárkivel előfordulhatna hasonló, és olvasás után gyengébb idegzetűek, meg erős vizuális képzelőerővel rendelkezők kíméljenek!
Történt egyszer, hogy K. Béla mit sem sejtve sétált barátjával egy Budapesti téren. Teljesen ámulatba eset, mikor egy arra portyázó galambraj hirtelen felreppent, és ezt kommentálta is barátjának valami olyasmi szöveggel, hogy nééé má galambok röptében, rámutatva az éppen fölöttük elhaladó galambtömegre. Ezt valószínű, hogy kiszúrta valamelyik hardcore tagja a galambcsapatnak, majd megajándékozta főhősünket egy jól irányzott guanó-bombával, ami egyenesen belerepült tátva maradt szájába!!!!
Ennél szörnyűbb dolgot el sem tudok képzelni, amit túl is él az ember azóta ez mindig eszembe jut, mikor galambot látok.
Nekem egyszer egy 10-12 éves gyerek mondta (én is akkora voltam), hogy a 11-es szám neki kicsit rejtélyes. Mert ugye azt tudja hogy ez tizenegyet jelent, mert mondták neki, de hogy miért annyi az ködös, mert egy meg egy az kettő, nem igaz?
Ez inkább szomorú volt, mint ciki.
Ismét suli.
Az egyik osztálytársnőm az irodalom óra előtti szünetben (feleltetés várható Aranyból) kérdezte meg tőlem, hogy a Toldi főhőse vajon Miklós vagy György.
lány vendéglátózik. (fagyiüzletben) bejönnek a német-túristák. lány köszön: "Tschüss!" németek összenéznek, megrántják a vállukat, és elmennek. nem is rúgták volna ki a lányt, ha nem a főnök előtt adja ezt elő. pedig csak barátságos akart lenni nagy zavarában... :)))
Jut eszembe. Pár éve nyáron nagyon sokat vendéglátóztam. Lagzik stb. Általában reggel hatra fejeztük be a melót, és mivel ilyenkor szokott nyitni a helyi strand, általában elmentem alvás alőtt úszni egy felüditőt hattól hétig. Persze volt amikor nagyon fáradt voltam. Egy ilyen alkalommal történt, hogy elfelejtettem fürdőnadrágot vinni. Persze ez már csak a medence szélén derült ki. Ja, reggelente nagyon sok gyönyörű lány szokott volt uszikálni arrafelé. Azt hiszem világrekordot döntöttem futás+öltözködésben.
ez a "legjobb barátommal a gimnazista évek alatt, angliába megyünk" nekem nagyon ismerős.
London. metró. az amelyik egy kör ívén megy körbe-körbe. egyik pontról az átellenes pontra akartunk eljutni. hm. ez csupán fél óra veszekedésbe telt, hogy eldöntsük, melyik irányba lenne rövidebb...
Oxford. kis társaság éhes. valaki: "van egy pub a falu szélén, ahol csak 99 penny a kaja, és annyit eszel amennyit csak akarsz! nemá, vannak itt a városban is jó helyek. (Oxford ugyanis elég nagy város.) hopp, ott is egy! átmegyek az úton, hogy megnézzem az étlapját. többi okos persze lendületből bemegy. mondom hogy "neeeeeem kelleneeeee...." hát persze hogy a város legelegánsabb étterme, ahol a desszert 25 font... nem is volt égés addig, amíg a pincérlány barátkozásból meg nem kérdezte: hol laktok? ostoba lány: "kempingben." KUSS!!! volt az egybehangzó válaszunk neki. na, onnantól már nem volt olyan fényes a dolog, pláne amikor kihozták a számlát. 80 font fejenként...
A boldog gimnazista évek alatt legjobb barátommal sikerült elvergődnünk a ködös Albion délnyugati partvidékére, bázisunk Exeter, Devon megye székhelye volt. E kedves városnak van egy nevezetessége: itt található Európa legkeskenyebb utcája (nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy minden városban van egy Európa legkeskenyebb utcája), ezt itt éppen Parliament Streetnek hívták. Egyszer megmutatta az idegenvezető, aztán mikor újra fel akartuk keresni, sehogy se találtuk. (Olyan keskeny volt!) Pedig ott kellett lennie. Emlékek + térkép alapján 1000%-ra belőve. Ékes angoltudásom akkor még a mostaninál is kevésbé volt ékes, így a navigációt, emberek kérdezgetését az egész trip alatt barétomra hagytam, ő viszont akkorra únta meg, nyelvet gyakorolni jöttünk, vagy nem? felkiáltással rám sakkozta a kérdezősködést.
Meg kék tehát tudni, hol ez a nyamvadt sikátor. (Megjegyzem, nem is én akartam lefényképzeni.)
Röpke tíz perc alatt összeraktam magamban a segédigéket, igeidőket, szórendet, stb, stb, újabb tíz perc alatt kellő erőt gyűjtöttem, majd némileg hm ungarische kiejtéssel, ám annál kifogástalanabb udvariassággal megszólítottam egy kedves bennszülöttet.
Mint az kiderült, én mindenre igen gondosan felkészültem, csak arra a jelentéktelen apróságra nem, hogy ha én _megkérdezek_ valakit, akkor ő _válaszolni_ fog. Afölött érzett örömömben, hogy megértette a hölgy a kérdésemet, egyáltalán nem is figyeltem a válaszára. Roppant előzékenyen magyarázott, és közben olyanokat mondott, hogy look behind, és mutogatott a hátam mögé. Én buzgón ittam magamba szavait, mint aki tökéletesen tudja, miről is van szó, nagyokat bólogattam hozzá, és egy tapodtat sem csavarodtam hátra. Ő mondta újból, hogy look behind, én meg bólogattam mosolyogva. Az ötödik look behind-nál gyanús neszre lettem figyelmes jobb felől: barátom képe kezdett furcsán eltorzulni. Én egyre nagyobbakat bólogattam annak jeléül, hogy tökéletesen veszem az adást, a hölgy egyre veszettebbül mutogatott a hátam mögé és egyre artikuláltabban közölte, hogy look behind.
A hatodik felhívásnál barátomból kirobbant a röhögés, de úgy, hogy egy csomó ideig le sem tudta vagy akarta fordítani, hogy nézzek már hátra, így én tovább égettem magam. A következő körben már a nő is vadul röhögött állítom, ezek egymást gerjesztették. 5 percig röhögtek meghitten (mármint a barátom és a kedves angol hölgy), de úgy, hogy szóhoz sem jutottak, a nő csak mutogatott mögém, én csak bólogattam egyre bambábban, már semmit sem értettem hatalmas IQ-mmal , ettől még jobban begerjedtek, és hamarosan kisebb nézőközönség gyűlt körénk, akik gyanítom, alkalmi fogadásokat kötöttek, hogy melyikük fullad meg előbb a röhögéstől. Felfogóképességemet dicséri, hogy mikor a barátom röpke másfél perc alatt végre kinyögte, hogy néhéhéhéhézz máháháháhár háháháháhátra!, nos ekkor egyből megértettem, hogy hátra kell néznem.
A továbbiakban a hölgy a barátomnak próbált magyarázni, de mindketten röhögtek, mint állat. A végén szó szerint könnyes búcsút vettek egymástól, mert minden további kommunikáció lehetetlenné vált közöttük. (A hölgy és énköztem ez már jóval korábban bekövetkezett, mert csak rámnézett, és hihetetlen intenzitásban tört rá a röhögőgörcs.)
A sztori barátom előadásában azóta egyre színesebb, de mindig és mindenhol szívesen felemlegeti. És mindig szakad a röhögéstől. És úgy tudja előadni, hogy a társaság is szakad a röhögéstől.
Így tanuljon az ember nyelveket.
Hát nem most kellett rátalálnom erre a beszólásra amiről kedves emlékek tolulnak fel bennem...
Szóval kezdeném azzal, hogy a Tisza túrák úgy látszik az érdekes események gyűjtőneve is lehetne eredeti jelentése mellett.
Először mentünk tiszatúrára páran. Nyár elején megbeszéltük hol kell találkozni és hogy kik megyünk. Jó. Augusztusban volt a túra, mikor odaértünk a helyre ahol át kellett venni a négy csónakot, akkorra a 10 emberből valahogy csak hatan maradtunk. Ezt akárhogyis számoltuk, csónakonként 1.5 ember. Szóval két csónakot 1-1 ember fog vinni. Nem baj! Lelkesek voltunk. Az előző csapat még indulás előtt megkérdezte, volt-e már valamelyikünk túrán. Mi csak néztünk egymásra, ők pedig kuncogva eltávoztak, hogy jó utat, ekkor és ekkor legyenek Szegeden a kenuk.
Kicsit hosszú lett a bevezetés, de a peremfeltételeket nem akartam kihagyni.
Szóval az egyik nap Cörének (az egyik srác) brunyálnia kellett. Aznap ő volt a soros, hogy egyedül vigye az egyik csónakot. Kikormányozta a kenut a part közelébe, nem szállt ki, csak a part felé fordult és kivizelt a Tiszába. Ekkor a partról egy béka beugrott hozzá. Mint kiderült, halálosan fél a békáktól. Elkezdett ordítani és közben a kenu békával átellenes végébe FUTOTT! Komolyan mondom, futott. Szteptáncosokat megszégyenítő tempóban járt a lába, közben pörgött összevissza és ugrált, átugrott az üléseken miközben a kenu 45 fokot kilengett. Szabályosan megkergülve rohangált a kenuban. Nem borult ki. Tátott szájjal bámultunk, ő begubbasztott a csónak egyik végébe, a megrémült béka behúzódott a másik végébe, Cöre pedig torkaszakadtából kiabált, hogy szedjük már ki a békát! Nekem kellett kidobnom a békát, addig ez maradt a szitu.
barátommal sétálunk az utcán. (megyünk valahova, külhonban.) nem találjuk az uticélt. térkép a kezében, mondom neki, legalább az útirányt kéne egyeztetni. ok mondja, melyik utcában vagyunk? tekergetem a fejem, mondom neki Browning street. nincs válasz. HALLLODDD???!!!! nincs válasz. ránézek. etűnt. elnyelte a föld. megfordulok. látom ám hogy fennakadt egy vilannyoszlopon... úgyszólván lefejelte az oszlopot. (szerintem nincsenek jól elhelyezve ezek a mindenféle oszlopok, táblák, túl sok balesetet okoznak.) ciki? áááá, csak négyszáz ember előtt csinálta, néhányat közülük ismertünk is... :)) hogy kínjait enyhítse egy kicsit, megjegyzi még: "szoktam ilyet csinálni..."
Mi az egyik haverhoz vittünk egy 5 méteres karnist, panelház 5. emeletére. Lift ugye kizárva, karnist nem lehet összehajtani, de kitaláltuk, hogy a lépcsô orsóterében fel tudjuk adogatni. Lent éppen befért a cucc az orsótérbe, egyikünk feltolta egy emeletet, a másik felsétált, átvette, s így stafétáztuk fel az ötödikig. Csakhogy itt szűkebb volt a tér, s nem tudtuk kiforgatni a karnist az orsótérbôl, nem fért el. Lekínlódtuk, s végül itt is maradt a kötélen felhúzós módszer.
Amsterdamban a házak legfelsô emelete felett van egy beépített konzol csigával, ott a szűk helyre épített sorházakban bevett szokás a testesebb bútorok ilyetén mozgatása...
November, ezt nem írtad meg véletlenül Douglas Adamsnek is? A panlagügy kísértetiesen hasonlít a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája egyik fontos részletére....
Kollégám vett egy ülőgarnitúrát. Két termetes fotel meg egy pamlag. Elhozzuk a boltból, a jeles alkalomra kölcsönzött mikrobusszal, majd kipakolják a ház elé. Ott állunk mi, a bútorok, és az 5 emeletes ház. Felvisszük lépcsőn a foteleket (5. emelet, a liftbe nem fért be). Beforgatjuk az ajtón, sokadszori nekirugaszkodásra, mivel csak egy bizonyos pozicióból lehet vele tornázni. Ám bent megakad az előszobaszekrényben, nem lehet bevinni. Szélesebb a fotel, mint az előszoba. Ciki... Próbáljuk kiforgatni, nem megy. Elfelejtettük, hogy melyik pozicióból jött be. Dönt-húz nyom-centiz-paszíroz... Nagy nehezen kijön. Eltelt egy óra. Kiszámoljuk, hogy az erkélyablakon beférne. Szomszéd nénit megkérjük, hogy engedjen be minket. Szomszéd néni, mivel ebédre várja a gyerekeket, unokákat, s a legszebb étkészlet van az asztalon, kicsit szabódik. Meggyőzzük. Bemegyünk, odébbrakjuk az ebédlőasztalt. (Szomszéd néni szája elé tett kezekkel figyel.) Megjelenik egyikünk egy frissen leakasztott vécéajtóval egyensúlyozva a kezeiben, átlibben a lakáson, ki, a messzi erkély felé. Lefekteti a két erkély közé, a korlátokra a vécéajtót, s ráterítünk egy lepedőt. Majd megjelenünk mindannyian, fotelkkel a kezeinkben. Szomszéd néni aprókat sikkant. Fotel fel a vécéajtóra, majd 5 emelet magasságban átvonszoljuk az egyik erkélyről a másikra, a lepedőt ráncigálva. Közben egyikőnk lent tereli a forgalmat, hogy hát azért mégis ha lezuhan a cucc, legalább ne érje váratlanul a járókelőket. Valószínűleg ennél nagyobb reklámot nem is csinálhatott volna, tekintélyes számú nézősereg drukkol odalentről, s lelkesen elemzik a vécéajtón való fotelcsúsztatás egyes fázisait, mintha egy, a fizika alaptörvényeit megdöntő kisérletről lenne szó. Néha valóban úgy tűnik. Egy emberként sóhajtanak, mikor a díszes és terebélyes fotel átér. Ezután már csak az erkélyablakon kell bejátszani, némi hatásvadász billegtetés a korlát felett, s a lakás magábaszippantja.
Ugyanez mégegyszer a másik fotellel. Néni erősen őszül. Mindent megköszönünk, ebédlőasztal visszahúz, csókolom! Mindannyiunk közül a néni lehetett a legfáradtabb.
És akkor a pamlag...
Kiszámoltuk, hogy belülről lehetetlen benyomni a lakásba, falat kellene bontani. Na de kivülről! Kimasírozás a közeli főúthoz, ahol villamos is jár, s zavart toporgás, hátha jön arra egy BKV-s szerelőkocsi azzal a kitolhatós kosarával. Kinek volt ez a hülye ötlete?! Persze, hogy nem jön. Majd lassan el a közeli tűzoltóságra. Ugyan már, ha esetleg úgyis itt vannak bent és a fiúk segítenének, pamlag, 5. emelet, létrás kocsi. Rezenéstelen arc, szerintem naponta jönnek be ilyen őrültek, nem lehet, nem engedi a központ.
Itt véget ért a burleszk, hazamentünk, néhány napig az egész ház kerülgette az elhagyatott pamlagot a lépcsőházi előtérben, kipróbálták milyen rajta az ülés, majd valaki szerzett egy csigát és felküzdötték. A srác fél évvel később eladta a lakást és elhurcolkodott, de az már egy másik történet.
Tudorapó (akivel együtt lakunk, mint ez pár hónapja kiderült) reggeli uszodalátogatásához készülődik, el is indul. Igen ám, de otthon felejtette a diákigazolványát, ami egyszersmind belépőül is szolgál.
Sebaj, az ötödikről ledobja neki egy segítőkész ittartózkodó. A diákigazolvány pedig lengedezik a kora nyári szélben, majd megül az EGYETLEN virágtartón, ami az ablakunk és a föld között észlelhető.
Gavrilo Princip arra ébred, hogy a lakás ajtaja feltépődik, tompa puffanások. Tudorapó rugdosta végig a táskáját a lakás folyosóján, mintegy feszültség-levezetésként. Miután kiderült, hogy a virágtartó tulajdonosa nincs otthon, vagy reggel 7-kor nem akar ajtót nyitni.
A diákigazolványt - a szomszédba becsöngetve - valami rúddal lepiszkáltuk.
Gimis tornaórán történt: fociztunk, és a labda eccer, hogy, hogy nem, fent maradt a kábé 8-10 méter magasan lévő, különben hálóval védett ablakpárkányon, de még épp kilógott. Felajánlottam egyébként atletizáló osztálytársamnak, hogy próbálja az egyik cipőmmel ledobni. Második-harmadik kísérletre összejött, labda le, a cipőm viszont fennmaradt, a fél talpa kilógva. Röhögés. Mit volt mit tenni, adom a másikat, hogy azzal tán le lehet szedni az elsőt. Srác dob, cél a cipőtalp alsó széle-közepe...telitalálat! Egyesszámú cipő nagyot perdülve a prkány legmélyére, kettes számú szép ívben utána. Mit mondjak, a teremben senki nem maradt állva, pedig sokan voltunk...
A rúgdosó topic olvasók figyelmébe ajánlom következő soraimat..
Egy nyári estén sétálgatunk a várban az egyik legjobb barátommal, akivel 6 éves korunk óta sok idétlen történeten estünk már át.
Aznap este is épp iszonyatosan röhögtünk valamin, amikor, nem tudpm milyen megfontálásból hatalmasat rúgott a levegőbe.
A szépen kivitelezett rúgás gyönyörű íve, a cipőjét is mélyen megragadta, sőt szinte szárnyakat adott neki.. így el is szállt az épp melletünk álló épület első emeleti ablakpárkányára..
..ott billeget egy kicsit, majd hűséges természet lévén leugrott hozzánk..
Ezek után órákig röhögtünk, hogy milyen szöveggel csengettünk volna be, hogy ugyan már de adják vissza a fél pár cipőt, ami az ablakpárkányon pihen.. :-)
Feloraval ezelott tortent. Felhivom az ex-baratnomet, hogy hogy van. Mar par honapja nem beszeltunk. Korabban ot evet jarttunk egyutt, de ennek mar cirka negy eve, hogy vege. Eppen ma csetelt egy pecsi egyetemistaval, akitol megtudta, hogy a mostani baratnojenek is volt egy bcsabai ismerose egy rovidebb romanc erejeig. Mivel mindket lannyal e-mailben tartom a kapcsolatot, ugyhogy par mozgasomat ismerik es a lany a baratjanak mindenrol beszamolt, igy rovid ido alatt 'beazonositottak' es visszaszamoltak az eveket. Szal ot ev utan lebuktam...
Sziasztok! Próbáltam egy pár sztorit elolvasni, és én is ihletet kaptam. Egy darabig gondolkodnom kellett, de eszembe jutott egy elég cikis helyzet.
Történt egyszer, még három évvel ezelőtt, hogy az akkori barátomnak tönkretettem a robogóját.
Ő erősködött, hogy próbáljam ki, hiába mondtam neki, hogy én még életemben nem vezettem robogót, meg motort sem. Felpattant az én bringámra, és mondta, hogy csak bátran menjek utána. El is indultam, csak a gázt egy kicsit erőteljesebben húztam meg, mint kellett volna, és a robogó úgy "megugrott", hogy nem tudtam olyan hirtelen kormányozni. Így hát felemelt lábakkal száguldottam a padka felé. Mivel ez jó magas volt, ahogy nekimentem, pont a motor lábtartójának alsó szegélyét szakította le. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha ott a lábam.
Szegény srác, miután magához tért, csak annyit mondott, hogy most várnia kell egy kicsit a vevőnek, amíg rendbe hozza a szegélyt. Ugyanis éppen eladó volt a gép, és másnap jöttek (volna) megnézni.
Győztem magyarázkodni, hogy ne haragudjon, nem én akartam felülni rá, és különben is...
Libastop-tábla, ez teccik! :))) Olyan, mint a bolt ajtaján a fagyi és a kutya áthúzva: "Itt kutyát nyalogatni tilos!"
Rugdosni én se szoktam, a sulibeli vandalizmus kimerült annyiban, hogy egyszer megorroltam egy osztályra, ezért levettem az ajtaját. Nem is lett volna baj, ha a zsanérok viszont nem maradnak a kereten. Gyenge magyar ipar!
a tábla-rugdalásról jut eszembe egy másik ilyen "majd én belerúgok, jól!" esetem. középsuliban történt és teljesen véletlenül történt a rúgás - az épület egy ajtajába. hát persze, hogy ripityára hullott... és mi a ciki? hát az hogy mindezt szívem kiválasztott hölgye előtt követtem el, akit eleddig nem mertem megszólítani. ezután már nem voltak ilyen gondjaim... :))
fluxman
u.i.: nem szoktam rugdalódzni, úttörő becsületemre nem!!! életemben kétszer rúgtam bele valamibe, aztán látjátok hogy mi lett belőle...
tegnap estébe történt. négyen haverok elmentünk felüdülni. hova hova, hát a sarki krimóba. jól éreztük magunkat, és még mértéket is tartottunk egyikünket kivéve. (látnotok kellett volna a gyereket, az már önmagában ciki volt: összehúzott szemek, vörös fej, száj fülig ér és egyfolytában vihog.) tehát jó volt a hangulat. hajnali 1-2 körül szóltak nekünk hogy menjünk már innen (a vendégnek csak addig van igaza amíg fizet). hát mentünk. utcán sétálgatunk, egyszer csak gondolok egyet, és belerugtam egy táblába - nem tudom mi vezérelt. (ez itt nem stoptábla volt, hanem valami "figyelem libaátkelőhely!" kategóriájú. de tényleg, nagy sárga tábla, és feketével egy liba volt rajta. sebaj.) szóval belerúgtam, mire a tábla kilengett. (mint a rajzfilmekben.) az odáig rendben is volt, de amikor visszalengett a pózna, akkor a tábla valami oknál fogva elengedte magát és szeparálódott a csőtől. tábla fejem felett elhúz, és igen, a vöröskét találja el. de pont a feje tetején, és akkora lendülettel, hogy a tábla még be is horpadt. erre annyira meglepődött szegény, hogy kinyújtott lábakkal seggre ült. (csodálatos módon kutya baja lett, még púp se nőtt a fején: ezek után próbálja meg nekem valaki bebeszélni hogy az alkohol árt az egészségnek.) szóval, kemény kacarászás fojt, bajtársunk meg néz a földön kerekre nyílt szemekkel, pislog, és baromira nem akarja elhinni azt ami az előbb történt vele... itt vége is a kalandnak.
lett volna, ha a sarkon nem fordul be egy rendőrautó. persze nem volt jobb dolga, egyből sziréna, villogó fények, puszedli kiszáll a kocsiból jól összehúzott szemöldökökkel, csoda hogy kilátott alóluk. "mi fojjik itteeeeen?!!!" volt a szellemes megnyilvánulása. (angolból fordítva) sajnos feleletet nem kapott, mert egyre erősebben mosolyogtunk: ketten egymás hasát fogtuk hogy meg ne szakadjunk, a harmadik megadta magát és az egyik bokor alján fetrengett és kapargászta magát (meg vihogott is), a negyedik pedig még mindig pislogott. természetesen a zsernyák nem akarta elhinni, hogy nem füveztünk, és még részegek se vagyunk. "honnan jönnek?!" "innen a sarki kocsmából..." (gyerek a bokor alján kínjában 360 fokban megtekeredik maga körül.) "szívtak valamit?" "semmit az ég világon, jó fiúk vagyunk." "mi az ott a zsebében." "cigaretta..." ilyen, és ehhez hasonló kérdések és válaszok váltogatták egymást egy darabig, aztán zsaru megunta és be akart vinni minket. (errefelé ezt úgy szokás, hogy bilincsbe verik a jóembert, és szirénával beszállítják az őrsre, ahol is egy ketrecben tárolják az illetőt.) na, ehhez már nem volt kedvünk, úgyhogy kicsit (de csak kicsit) megkomolyodva elmagyaráztuk mi történt. zsaru hunyorít. csóválja a fejét. "nem hisz nekünk." - szólal meg a táblás incidens óta először a vörösfejű. na, erre a maradék komolyságunk is elszállt... aztán szerencsénkre arra járt egy másik járőr is, akivel már korábban egyszer összeakadtunk, de az egy másik hosszú történet. szal ő ismert már bennünket, tudta hogy csak légnyomást kaptunk, azért vihogunk egyfojtában, így elengedtek azzal a feltétellel hogy visszaszereljük a libastop-táblát. na, amíg a megfelelő csavarokat és szerszámokat előkerítettük, újra szétröhögtük a fejünket. kb. 7-kor kerültünk ágyba, 9-kor órára muszály bemenni. de megérte.
nem nekem cikis, de jó...
25 évesen elkezdtem egy fodrászsulit, az osztálytársak átlagéletkora 19 volt, de nem lógtam ki közülük, sem külsőre, sem infantilizmus tekintetében :). sz'al elkezdődött a suli, egy hónapban három nap tanulás, ezt leszámítva rendes nappali oktatás, a suliban ott az összes szakmunkásképzős tanuló (14-17). mi meg dohányzunk, ugye, már nagyok vagyunk. folyosón, udvaron, aholis ránkszólnak, hogy nem szabad. odaseneki, következő hónapban ismét. ekkor már az egyik tanerő is (rém kedvesen), nem szabad, tanároknak is csak a tanáriban, legyünk már szívesek stb. oké semmi gáz, de hát akkor hol? igen, igen a wc-ben (amiben nem volt tapasztalatom, mert én csak suli után szoktam rá, de ami késik, ugye...). és nagyban füstölünk a mosdóban, mikor megjelenik a razzia, és menjünk azonnal a tanári elé. mi meg nagy szemeket meresztve, a 15 évesekkel együtt böcsületesen felsorakozunk, a tanerő kéri az ellenőrzőket, amit a 'rendes' sulisok át is adtak. elénk ér. kérdi hol az ellenőrző. mondjuk: nincs. hogy-hogy nincs (felháborodva). hát, nekünk nincs. és miért, ha szabad érdeklődnöm? (gúnyosan) mert mi nem kaptunk. és miért nem? hát, mi átképzősök vagyunk... pufff. szóval lazán 17-nek néztek (a másik csajnál ez nem volt nagy kunszt, ő 19 volt, de én majdnem 10-zel több...:) persze aztán a többieknek mikor elmondtuk, volt nagy röhögés. és mit szól majd az anyukád stb. otthon pedig férj, gyerek...
Volt egy csaj a koleszban anno, aki úgy tudott belemelegedni a szituba, hogy előtte a barátja hátán lovacskázott. A fél koli rájárt a kulcslyukra röhögni!
Az semmi...az egyik kolleganőm az öö..ööö..szal a házasélet közepette találta közölni az élete párjával,hogy a gyermeküknek új cipő kell,mert a régit kinőtte.
Nahát,hogy ti pasik milyen sértődékenyek vagytok...))
Ja, és az ásítást addig nem volt alkalma gyakorolni, amíg férjhez nem ment :-))) Ebben különben lehet valami, az én feleségem is többször majd elaludt, amíg beszéltem hozzá :-)))
jozsó:
Igen, nyitva marad a szája, csak néz kétségbeesetten, még beszélni sem tud, és egy idő után dől a szájából a nyál, mert nyelni sem tud rendesen. A helyrerakás: az ápolónő megfogja a delikvens fejét, a doki meg az állkapcsát rángatja jobbra-balra meg közben fölfelé is. Elég fájdalmas, a kedvesem szerint. És mostanság is vigyáznia kell ha pl. ásít, ilyenkor néha nagyokat kattan is az állkapcsa. :-(
Eszembe jutott egy sztori még gyerekkoromból. Apukám imád főzni és egy alkalommal nagy vendégséget csapott a saját maga által kreált kajából. Tolongtan vagy húszan az asztalnál, mindenki habzsolt, nyammogott, dícsérgette az ételt.
- Milyen finom fűszeres! - mondá az egyik kosztos.
Mire a papám, tök komolyan:
- Ugye? Nem is érezni benne a ciánt!
Képzelhetitek, mire mindenki elhitte, hogy csak viccelt...
Előttem van a szitu: szerencsétlen unnamed, a koronaékszerein csüngő barátnőjével, ráadásul a szülők kíséretében dzsal a kórház iránt. Na ez tényleg vérciki lehetett volna, bár az eredeti történet se volt smafu.
: )))
Ilyet egy katontársam is mesélt. Kölyökkorában a falubéli alvégi és felvégi gyerekek között csata folyt egy területért. Akkor éppen ők voltak nyerésben, sikerült bevenniük egy ádáz küzdelem során az ellenség bunkerét. Meg is szomjaztak közben, jól. A srác a félhomályban meglátta az asztalon álló teli üveget, odament és egy határozott mozdulattal meghúzta:
glub-glub-glub-pfhűűűűűbrrrroooááááááááffff.
Pisi volt benne.
Nem vagyok nagy biosz szakértő, meg nem is láttam még ilyet, de milyen, ha valakinek kiakad az állkapcsa? Csak bután néz nyitott szájjal? Fáj is neki? Hogyan rakják helyre? Erősen megrántják? (nem provokálok, csak tényleg kiváncsi vagyok)
Diákmunka: reklámfilm-koncepciók tesztelése. A válaszadók megnézik videón a reklámfilmeket, majd jön a kérdezés. Igen ám, de nem volt videóm. Kölcsönkértem hát egy ismerős családtól, akikkel évek óta mély baráti kapcsolatban voltunk. Nagyon szívesen, mondták és én hazavittem a gépet. Nekünk soha előtte nem volt videónk, ezért nehezen ment az összeállítás. Végül azért sikerült és behívtam a családomat, hogy a reklámfilm-teszt főpróbáját megtartsam. A kazetta azonban nem akart becsúszni a helyére. Próbálgattam, de azután észrevettem, hogy a tulajdonos kazettája bennmaradt a gépben. Benyomtam hát a PLAY gombot és Ach ja! Ach guuut! Ach, ach, ach! Hansi, noch nicht spritzen!
Szüleim megnyúlt ábrázatát látva hangtalan röhögéssel omlottam a szőnyegre.
Hali mindenkinek!
Végigrágtam magam a topicon, nagyon jók a sztorik (a kedvencem a kecske a kútba című). Megosztom veletek életem legnagyobb égését:kedvesemmel (ma már ő a feleségem) igen gyümölcsőző kapcsolatunk elején a harmadik alkalommal "nem ment haza este" egyikünk, azaz a leányzó nálunk aludt (mindez egy dec. 30-án éjszaka). Lelkesen gyakoroltuk, hogyan fogunk majd házaséletet élni, mígnem a kedves állkapcsa kiakadt a francialecke kellős közepén. (Nem röhög!!!!) Az eseménysor röviden:
- dec. 30. 11:30: telefon az ügyeletnek, szülők felébresztése;
- dec 31: 00:30: ügyelet kijön, állkapocs helyretevése sikertelen;
- dec 31. 01:00: be a papával a kocsiba (akkor még nem volt kocsim), Mária utca, szájsebészet, vigyorgó éltesebb doktornő, állkapocs helyretevése sikertelen;
- dec 31. 02:30: tovább az ügyeletes KK-ba (Központi Honvédkórház), vigyorgó fiatal orvos és ápolónő, állkapocs helyretevése sikeres;
- dec 31. 04:00: hazaérkezés.
ui: édesanyám rá egy évre egy nagy adomázás közben, amikor "nosztalgiáztunk" és előkerült a sztori, az mesélte: amikor felébresztettük őket, az első gondolata az volt: "hiába, EHHEZ is gyakorlat kell" :-))))
Hát na szóval pár hónapja ment a mozikban a Háborgó mélység című erősen horroroid film. Pár hete megláttam egy videoajánlót, hogy ez meg az meg fog jelenni. Ezt szülőkkel meg kell nézetni !!!!, ne csak nekem legyen rossz.
Kicsi vissai elballag videotékába, megkérdezi, hogy bent vagyoné a kazi - nincs. Félre lehetne-é tenni - persze. Kicsi vissai nagy büszkén hazaballag, és közli, hogy holnap otthon lesz a rémfilm.
Idösanyám nagyon örült. Én is. Egészen addig, míg idösapám meg nem kérdezte csendesen:
"Aztán hogyan fogod lejátszani ?"
Akkor jutott eszembe, hogy mintegy két napja vidoónk nincs, csak egy Panasonic típusú, feltűnően videókinézetű ajtótámaszunk.
Azt az érzést... Visszamenni, és közölni, hogy "Ja, bocs, mégse,elfelejtettem, hogy nincs videónk..."
madjoe
:))Hat most en is sirjak, vagy inkabb nevessek rajtad?
OFF
baszdki, bocsi, de azer nem art ha a jovendo felelos orvos csemetei NEM kinozzak aszt a szerencsetlen halat, hanem, ha mar el lett dontve hogy a tudomany es sajat fejlodesuk erdekeben az kurva hal marpedig fel lesz boncolva, akkor FEJBE KENIK egy kes nyelevel hogy NE szenvedjen ma a kelletenel tobbet.comprende?
na erre akadtam ki, nem arra hogy boncoltok e vagy sem. egyebkent eszek hust. meg halat is, amennyi belemfer:))).sot pecazni is jarok, de mielott elindulok haza, nem "levegoztetem" oket a csomagtartoban, hanem meretre(30cm)vagott kabeldarabbal erzestelenitem oket.
ON
tsa
inhibited
Mi az abszolut ciki?
Ha egy hosszú és fárasztó erdei túrán a sziklafalon csordogáló forrásról kiderül,hogy csak a vadászok tartanak pisilőversenyt.
Mi a vérciki?
Ha erre az első korty után jössz rá.
A múltkor borítékoltam be a számlákat. Hót uncsi munka, ennek megfelelően kissé kómás voltam. Oké, számlák borítékban, megnéztem, mind pesti, raktam rá bélyeget, levittem a sarkon levő postára, feladtam. (mi nem ajánlva adjuk fel)
Másnap a postával sok számla érkezett:) Tőlünk:) Merthogy nem néztem, hogy bal ablakos borítékba tettem a drágákat, és hogy bal oldalon a feladó van.... Dolgozhattam megint egy csomót:)
Mindig nagy élményt jelentettek a gimnáziumi ének órák.
Vigyázni kellett mert a tanár nagyon komolyan vette magát! Akit nem szeretett annak felelni kellett!
Az egyik ilyen lány óra előtt gyorsan átfutotta a könyvet
"........Bach János passiója........" szólt a szöveg.
A lány kiment.
Tanár: Kiről tanultunk múlt órán!
Mire a lány büszkén kivágja:
- Bach Jánosról!!!!
Az óra röhögésbe fulladt!
Ilyen "elbaszos story" velunk is tortent nemreg. Tortent hogy kolitarsam jol elvolt a baratnojevel, en meg masnap mikor jottem haza, erdeklodtem, hogy miert nem volt eloadason. Csak mosolyogva annyit mondott, hogy "elb*szta az idot". Ra egy percre jon at a szomszed, szinten erdeklode, de ot a haver nem akarta beavatni. Elkezdunk melledumalni, mig vegul megszolaltam, hogy a szobatarsam, mast se csinal egyfolytaban, csak elb*ssza az idejet, ahelyett hogy tanulna neha. Parszor meg megemlitettem ugyanezt, o mar elfordult, de a szomszed legalabbe egy hetig nem ertette. Azota ha viszont ha megyek a baratnomhoz, en is mindig megkapom, hogy "na mesz elb*szni az idodet?" vagy a "Mesz videozni?-t", de ez mar egy masik tortenet.
mobil-történetekhez:
Sajtó tájékoztató, a pulpituson ülök, a főnökök mellett, mint szakértő. A TV mindig az első 3 percet rögzíti, és alámondja, hogy mi történt. El kezd beszélni az államtitkár, amikor megszólal a mobilom, elfelejtettem kikapcsolni. Mint akit megcsíptek, hátrafordulok, ki a táskámból és gyors elnémítás.
Este a hiradóban naná, hogy látszott, ahogy nagyot ugrottam és hátra fordultam. Utána mentek rá az államtitkárra közelivel. Másnap minden kolléga azzal állított meg, hogy mi történt a sajtó-tájékoztatón. (Még szerencse, hogy a hangot nem adták be.)
Egyébként amikor már mindenki jót derült a káromra, egymás után szólaltak meg az újságírók mobiljai is. Ez egy olyan feledékeny-nap volt, ami felejthetetlen.
Mobil: hétfő este szinházba mentünk, elötte még szóltam a barátnőmnek, hogy kapcsolja ki a telefonját. Jól el is poénkodtunk rajta, hogy mi lenne ha pont előadás közepén elkezdene csörögni, meg minden. Megy a darab. Egyszer csak hallom, hogy valakinek csörög a telefonja, de egy hadd csörögjennel elintéztem. Pár perc múlva kezd hangosabb lenni, ráadásul a zsebem felöl jön. Mondanom se kell, a barátnőmé volt (én hurcolásztam a zsebemben) és az ébresztője szólt...
Mikor volt a legnagyobb ciki, hogy megcsörrent a mobilod?
Nekem most hétvégén. Tábortűz-parti, néhányan üldögélünk, és énekelünk, én gitározom. Na és akkor, egy dal kellős közepén...elég gáz volt, de szerencsére poénra vették.
Érettségi'94 : osztálytársnőm irodalomból A Himnusz és Szózat összehasonlítását kapta.
A vizsgát így kezdte: "A Szózat és a Himnusz között az a legnagyobb különbség, hogy a Szózatot Vörösmarty írta." :-) Hozzá kell tenni, hogy 5-t kapott, mert tudott, csak jól indított.
Ált isk. technika óra: a csoportnak fel kellett sorolnia a varrógép részeit, mire haverom jelentkezik, beszól: "turbofan, turbofan" Tanár: igen, majd a következő jelentkezőhöz fordul.
Uez a tanárnő tanította a hugomat ilyetén beszólások szám tech: "Ne fogdossátok a lemezt, mert vírusos lesz." Ezt hugom mesélte, nem tudom nem e poénnak szánta e a tanerő, de ismerve nem valószínű.
Néhány éve történt, nem én voltam a szenvedő alany.
Közgáz kollégium, mosószoba (forgótárcsás mosógép, külön centrifuga).
Mentem, hogy kimossam a cuccaimat, látom ám, hogy egy lány bepakolja a száraz(!) ruhákat a centrifugába, majd mosószert önt rá. Már épp vizet akart engedni, amikor elmondtam neki, hogyan kell használni a centrifugát. Szegényke elvörösödött, mint a rák. Elmondta, hogy otthon csak automata mosógépük volt és a centrifuga hasonlított hozzá a legjobban.
Nem nekem volt ciki, pénteken történt. Másoddiplomás képzésen marketing előadás ment, az írásvetítőn éppen ellentétpárok voltak a következő formában: globalizáció vs. regionalizáció. Ebből a fajtából kb. 5-6 pár. Már egy ideje ezekről szólt az előadás, amikor a mögöttem ülő megkérdezte: "Te, mondd csak, mi az a vs.?" Megmondtam, de azóta sem értem, hogy szerezhetett valaki első diplomát úgy, hogy ezt a kérdést fel kell tennie?
Hmm, nem is tudom, hogy nem jutott ez az eszembe eddig. Előre is bocs, de kicsit pikáns. : )
Kollégium, elég régen. Egy hétvégére a szobatársak hazamentek, mienk a terep, a barátnőmmel nem kellett sokáig gondolkudnunk, hogy mivel üssük el az időt. Úgy is lett. Pörögtek az óramutatók, olyannyira, hogy lekéstünk egy megcélzott (hétvégén ritkán járó) buszt. Amikor kiértünk a megállóba, nézegetjük a táblát, hűházunk, arcokat vágunk, latolgatunk, majd mexólalok:
- Affenébe! Jól elb***tuk az időt!
Egy másodperc hatásszünet következett, majd egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés: milyen frappáns! Ami a kínos benne az az, hogy ezután a megállóban várakozóknak is teljesen világos volt, mivel is foglalatoskodtunk kevéssel azelőtt.
Nana! Ne kezdjünk itt "hexa 255" sztorikat mesélni, mert jövő karácsonyig nem fogyunk ki belőle! :-))))) Különben is, amikor ez történt, még nem is létezett a HD.
csaj, töri: "1939. szeptember elsején Hitler megtámadta Németországot..."
fiú, angol: (A Budapestről szóló tételt húzta)
Tanár: mi van a Vár hegyen?
Diák: őőőő izé, őőőő....
Némettanár: (súgva) Vár, vár!!!
Diák: (megkönnyebülten) Vár!
én, töri, Kádár rendszer megszilárdulása (kevés közöm volt hozzá)
Tanár: hányan mentek el szavazni a Kádár rendszerben?
Én: hát... kevesen
Érettségi elnök (!): de hát épp hogy nagyon sokan! aki nem ment, azt vitték!
Én: (javításként) ..őő..nagyon kevesen mentek el önszántukból... (Még hozzá kell tenni, hogy négyest kaptam)
Egy barátom unszolására elolvastam a hozzászólások nagy részét, hát, volt ami épülésemre szolgált. :-))
Gondoltam hozzáteszem az ényémet, bár itt éppen nem én égtem.
Kb 2 éve, mobiltelefon éppen kezd térhódítani, boldog-boldogtalannak nő az oldalára.
Éppen autózom, kihangosító nincs, csörög a telefon. Dühöngés, miért pont most, csúcsforgalom, dehát a meló az meló.
Nézem a számot, nem ismerős, sebaj, valaki biztos vett egyet az ismerősök közül.
Én: "halló, tessék".
Meglepett férfihang: "MI?? MI AZ??"
Én: "HALLLÓÓÓÓ, TESSÉK!!"
Mf(üvöltve): "HOGYHOGY, MAGA, ÉS MÉGIS," hápogás
Én: "Ez az én telefonom, mégis mit akar?"
Mf(továbbra is üvöltve): "AZ NEM LEHET"
Én: Bemondom a számom (előtag nélkül, láttam, ő is pannonról hívott)
Mf: (hangerő a plafonon) "HÁT EZ AZ, EZT HÍVTAM, MIT KERES MAGA A FELESÉGEMMEL???!!!"
Én: "De hát ez az én telefonom!!!"
Mf: (hangerő kicsit veszít) "NEM, EZ AZ ÉN OTTHONI TELEFONOM!!!"
Én: - rövid gondolkodás "A maga otthoni száma 06-20-al kezdődik?????"
Mf: - rövid csend (halkan)"Úristen, mekkora barom vagyok"
hívás vége
1.
User: - Nem sikerült belépni az X alkalmazásba.
HelpDesk: - Mondd el, hogyan csináltad.
U: - Kettőt kattintottam a képernyőn az X ikonjára, aztán begépeltem a jelszavamatt (megj: a usernév default) és Enter-t ütöttem, de nem jött fel az X ablaka.
HD: - És mit látsz most?
U: - Ugyanazt a képernyőt, rajta van az X ikonja, és ráadásul alá van írva a jelszavam!
...
2.
Ezt úgy hallottam, amikor a HD-s a telefonba mondta.
...
- Te figyelj, ne azt a dátumot írd be, ami a kézikönyvben ki van nyomtatva!
...
Nem nekem volt ciki, nem is voltam ott az eksön pillanatában, de pár perccel utána az eredményt már láttam.
Szilveszter, késő délután a koleszban. Már majdnem mindenki felöltözött, hogy kollektíven átvonuljunk a buliba. Y. menetkészen (kabát még nem volt rajta) a TV-szobában nézeget kifelé az ablakon. A szobában egy asztal, rajta egy kinyitott, literes tejes doboz. (szia dobozos!)
A következők kb 3 másodperc alatt játszodtak le.
N. belép és meglátja az asztal széléhez közel lévő dobozt, amely szinte kínálja magát, hogy egy laza precíz köríves rúgással Y.-hoz küldje valaki. N. kapcsol, és magára vállalja a rúgást. Sutty .... pakk ... és sajnos ... placcs!
Igen, kitaláltátok. A doboz távolról sem volt üres, bár az Y.-t (és a fél TV-szobát) beterítő tej mennyiségét már nehezen lehetne megmérni.
Gimis sztorik:
Irodalom. Kérdés: Hogyan jelentkezik a műben a balladai homály?
Felelő: Hááát... a kocsmában nagy a füst.
Nyelvtan. Tanár: Mondjon közhelyeket!
Felelő, hosszas töprengés után: Utca, tér...
Történelem, téma a második vh., őrült jegyzetelés folyik. " Kállai suttyomban megállapodást kötött a szövetségesekkel"- mondja a tanár.
Diák, zavaros szemekkel feltekint: "Suttyom az város vagy falu?"
Egyetem, első éves komplex szigorlat. Mentőkérdés:hol volt az ókorban sóbánya Erdély területén?
Vizsgázó, lelkesen: Paraj!
Vizsgáztató: Az a spenót, kedves.
(helyes válasz: Parajd)
Jol van MadJoe ne huzd man fel magad. Akihujehajjonmeg nem? Na mindegy hamar meg mindig suli, akkor osztalykircsi harmadikban (vagy mittomen mikor voltunk Keszthelyen). Na a lenyeg hogy kedves osztalyfonokunknek eljott a ferje is, aki a suliban eleg jo fej hireben allt (tanitott ott regebben), mert egyutt bulizott mindig a diakokkal. Na a lenyeg, hogy haverral bementunk egy lanyos szobaba es hat akadt ott borocska egyutt iszogattunk mikor jott be ofo. Persze az uveget egybol kiszurta. -David ontsd ki azt a bort! Hat szegeny haver nem tudta, mitevo legyen, marthogy nehogyma' o ontse ki a lanyok borat. De hat az ofo addig eroskodott, mig kiontotte. Jon vissza a mosdobol kezeben az ures borosuveg, epp akkor jott be az ofo ferje. Hat eleg ego volt ahogy a diakok elott lecseszte a feleseget, merthogy kiontette a bort.
'80-as évek eleje, "világnézetünk alapjai" óra a gimiben.
Tanárnő kérdez: És mi lessz az állammal a kommunizmusban?
Válasz, de azonnal: Szerintem FELKOPIK!
Öcséméket várom, már hívtak mobilon, hogy jönnek, nincsenek messze. Megszólal a kaputelefon. Felveszem, és a lehető legdurvább, reszelős hangomon beleordítok:
- MITAKARNAKITT??? - szoktunk így poénkodni egymással.
- xxx főtörzsőrmester vagyok a rendőrségtől és a ház előtt álló Maruti gazdáját keressük...
Az egy dolog, hogy órákig nem mertem kinézni se az ablakon, a másik, hogy elképzeltem szegény zsernyákokat a kapu előtt... :-))))
:) Most nevessek vagy sirjak rajtad?
OFF
Ugy velem benyogesed inkabb a "Kellnek-e az allatkiserletek?" topicba valo. Egy probat viszont mindenki meger: Szerinted miert nem hal meg mostanaban huszevente europa 70 szazaleka? Maskeppen: te hogyan kepzelned el az orvosok kepzeset. Amugy eszel hust? Es voltal mar nagyuzemi vagohidon? A cikisegrol: elsofokon: egy meno Bpesti gimi OKTV-elso-tizeseket kepzo osztalyaba a diakok sajat penzen veszik a tananyaghoz kello dolgokat, a csotanytol, a loorsogilisztan at a csirkeig, es volt, aki elkerte a csirkecombot!!!Vegezetul pedig Inhibited utan szabadon: EN remelem NEM teged (es senki mast sem) fognak meg nem tesztelt gyogyszerrel kezelni, es NEM a te (vagy barki mas) gyerekedet muti majd az az orvos, aki egesz eleteben addig meg nem latott sziket.
Azt hiszem most nem "stopptablas" volt a sztori. Ha megis, es mas szemet is szurja, akkor BOCSI mindenkitol.
ON
byte
madjoe
Erre a "Na mit csináljak még?"-re rímel:
Vendégtanárnő helyettesít matekon. Valami számtranszformációról beszél, és nagy lelkesedéssel kérdezi:
"Tehát ezzel mit csinálok a számból?"
IC a padtársának: "Segget."
Meghallotta... szerencsére csak vigyorgott: "Kösz, azt nem."
Jó fej volt, főleg egyszer a táborban, mikor az ebédlősátorban húsz kicsi előtt hosszasan próbálta rafináltan IC értésére adni, hogy betehetnénk a borosüveget a sátorajtóból, hogy a kicsik ne lássák meg. IC az istennek sem vette a lapot:
- Valami van a sátorajtóban.
- (félvállról) Valóban?
- Hát izé, be kéne tenni.
- (fogalmam sincs, miről van szó) Nincs ott semmi, ami bárkit zavarna.
- De igen. Egy zöld dolog.
- Fecó, tedd be a gatyádat...
- Nem, nem az...
- Hát mi az?
- Izé, hát nem kéne ott lennie.
- Na mi van, valami titok? (végig jó hangosan persze)
- Tényleg tegyétek be...
- Zöld dolog? Hát tedd be te (már tegeződtünk), ha annyira zavar...
Elég sokáig elvoltunk, végül belátta, hogy hülyével van dolga és betette ő. :)
Amúgy IC már tízévesen gimnazista volt, mert az egyik első nyolc osztályos gimnáziumi évfolyamot boldogította. Rulez hely volt, alig lehetett bekerülni. Jó nagy volt a szánk abban az időben! :)
Felvételi felfedezés: illusztrálták nekünk, hogy a bekapcsolt áramkör (kigyullad az égő) kitéríti az iránytűt. Kérdés: ezek szerint nappal másfelé van Észak, mint éjjel? Egyik (fel nem vett) kollega meglátása: Igen, mert a Föld forog.
:)
Ugyanott: kemiabol felel egy volt kemiafaktos (azaz felvettek a kemiafelvetelin, es utana meg egy evet emelt oraszamu (6/het) kemiara jart, majd leadta). A kerdes: mi az a "karika" a benzolgyuruben. A valasz: ő..ő... AZ OXIGEN.
Formalinos allatkak: bioszon vegigboncoltunk minden elerhetot. Koztuk volt A HAL. Meghozza egy nagyon szivos peldany. Reggel haver behozta a suliba oket egy zacsiban, persze mindenki a halacskakat b@sztatta, amint megjottek, minek eredmenyekepp: zacsko szakad, halak a linoleumon, de semmi vesz, WC-ben egy vodor, halak bele, es maris csurog rajuk az elteto csapviz. Ugy felig volt a veder, mikor mar nagyon furcsallottuk, miert habzik igy a viz. Rovid erzekszervi vizsgalatunk eredmenye: ennek ultra szaga van. Irany a biosz szertar, halak->egy tiszta vodorbe, majd mivel utban van be az asztal ala. Ebed utan feneztunk a halcsikhoz... haat rosszul birtak az unalmat. Szoltunk a tanarnonek, hogy ezek biza doglodnek, de alaposan. Semmi vesz a masik osztaly epp kivadaszta az utcso csigat is a formalinbol ugy fel oraja, igy halacskakna irany a formalinos akvarium. Ujabb ora, es eljo a nagy esemeny, boncolunk. Nemi elmeleti bevezeto utan paronkent egy halacska, majd kozosen kezdjuk. Elso lepes felnyitjuk a halat: egy "ablakot" vagunk az oldalan, es igy szepen egyben latszik, hogy is nez ki egy ilyen szerkentyu belulrol. Csinaljuk, csinaljuk, majd... egy ektelen sikitas hatulrol. Igen szivos volt a hal belseje: meg dobogott a szive. (kiserleti cellal ugy hagytuk, es meg vagy 40 percet ment)
Ujabb suli: osztalytarsnonk felel: ...xy meghagta a torvenyt. Masik nagytudasu a balnarol: a foldon elo legnagyobb hal. Es elvileg ez sem volt egy rossz suli. Ja a matektanarunkkal igen jo viszonyban voltunk, egyik oran haver elkezdte vizipisztollyal lovoldozni. Erre a tanarno becsukta az ablakot (verofenyes majus) merthogy esik az eso. Erettsegire keszultunk a "zold konyv"-bol oldottunk meg peldakat. Tanar: Na mit csinaljak meg? (egyertelmuen feladatszamra celzott) En: Kezenallast! Szoval az o orai annyira poenosak voltak, hogy fel is vettuk magnora.
Na jó, jövök a nehéztüzérséggel. :)))
Tanár úr ugyan kiváló előadó volt, egyetlen beszédhibája, vagy talán az se volt, csak tájszólás... mindenesetre a "rádió"-t MINDIG "rágyó"-nak mondta. Ez egészen '56-ig nem derült ki, mert még nem találták fel a rágyót, vagy legalábbis nem volt említésre méltó szerepe a történelemben.
Ekkor azonban a Magyar Rágyó épületét többször megostromolták, Nagy Imre beszédet mondott a Rágyóban, és a Szabad Európa Rágyó is szerepet játszott. Az osztály egy emberként dőlt a röhögéstől, a tanár meg tényleg nem értette, mi van a tragikus történetet olyan vicces...
Apróbb jelenet: kb. tizenegy lehettem, elsős a gimiben, mikor a tanár úr arról magyarázott, hogy az előember beszélni még nem tudott, de jelekkel kommunikált. IC-nek, aki IQ-s gyerek volt (most is csak sajtóhiba miatt más a monogramom! :) ), azonnal beugrott hogy miről van szó, és jól bemutatott a tanárnak. Jellemző az "öregre", hogy nevetve visszamutogatott ő is. Persze aki IC előtt ült, az nagyon csodálkozott, hogy miért mutat neki csúnyát a tanár úr... :)))
Hoppá,ugyanezen tanár azzal próbálta bizonyítani a férfi magasabbrandűségét,hogy rámutatott
arra a tényre,miszerint a hímneműek agyveleje sokkal nehezebb.
Ezt eléggé soxor előadta,mire az egyik talpraesett csaj felpattant,és a következőket zúdította a nyakába.
-Tanár úr,az elefántnak is nagyobb az agya,mint a csimpánznak,mégis a majom az okosabb!!!
A mienknek is volt néhány soviniszta beszólása (bár ez érthető, ha az osztálybeli hölgyek lent idézett megmozdulásaira gondolunk), a legjobb: mikor a demográfiáról volt szó, szóba került, hogy a férfiak korábban halnak. Gúnyos vigyorgás és beszólások a lányok felől. Erre a tanár úr zavartalanul folytatja:
"...mivel a fiúk, bonyolultabb, fejlettebb és összetettebb szervezetek lévén, korábban elhasználódnak. Azt hiszem, ezen nincs mit csodálkozni." :)))
aids-es? Az eredetileg nem a nőkkel hanem a buzikkal van kapcsolatban (meg a zöld majmokkal?) és hol volt akkor még az aids? És ilyenek járnak egyetemre... (bocs)
Az enyém a következőkkel lépett bele minden nőnemű lény gyomrába.
(köztudottan nőgyűlölő volt!)
Végighordozta a tekintetét az osztályon,és fennhangon kijelentette:
-Egyes lányok - itt most megvető pillantások következtek, -nem átallanak miniszoknyát húzni!!-
újabb lesújtó pillantások,majd kivágta az adu ászt - ahelyett,hogy amputáltatnák a lábukat.:((
Helyszín: egyetem, töri szak, másodéves komplex szigorlat, ráadásul pótvizsga. Erdély tételt húztam, a téma totál a vakfoltomra esett, egyszóval pechem volt. Másfél órája vallattak már, a bugyrom tele volt, amikor a prof feltette a mentőkérdést: hogyan halt meg Báthory Gábor? Rángatom a vállam, hogy lövésem sincs. Na, - mondja a prof, aki egyébként jó fej volt- nőkkel van kapcsolatban.
Ezen a ponton besokalltam és lesz ami lesz alapon közöltem a bizottsággal: aids-es volt.
A kedves tanár úr kissé belekapott a hajába, aztán felvilágosított: egy felbőszült férj végzett vele, neje meggyalázása okán.
Hát ennyi. Azért kettessel átmentem.
Az elejétől követem a topikot, azonban eddig nem kellett ilyen nagyon dolgoznom, úgyhogy nem is menekültem a munkából a hozzászólásírásba.
Ha gimnázium, akkor legyen gimnázium. Saját aljasságom vérciki bizonyítása: névrokonom biológiából felelt (nem volt buta fiú, csak a biológiaval állt hadilábon), a tanár kedvence volt és ezért a miénk is, mert az ő feleltetése végighúzódott az egész órán rendszerint.
A tanár kérdése a következő volt: hol található a színuszcsomó? Ugye a szív-vérpumpát szabályozó cuccról van szó, de erről neki lövése sem volt. És én megsúgtam neki a zseniális választ; az x, y koordinátarendszer metszéspontjában. A kedves fiú (matekfaktosként különösen járatos volt a trigonometriában) pedig szó szerint idézte feleletében örökbecsű súgásomat némi derültséget okozva az osztályban.
Eszembe jutott még egy eset, amikor osztálytársnőm az egyik nagy dolgozatban végig a következőképpen írta Anakreón (görög és határozottan hímnemű költő) nevét: Anna Creon. Meg volt róla győződve, hogy költőnő volt, tán még arról is, hogy angol volt az istenadta, de lehet, hogy ezt már csak mi költöttük hozzá. Persze tudom, jó, jó, volt ott némi zavar Leszbosz szigetén akkortájt a nemek körül, de azért ez súlyos. Aztán persze, ártatlan lelkét és elméjét ismerve, lehet, hogy erről a Leszboszról sem hallott még csak harangozni sem.
Hagyján. De mi elit gimibe jártunk, és úgy volt ilyen a szint! Illetve, elitnek indult a gimi, oszt ez lett belőle... Mindenesetre nagyon meg voltak szűrve a jelentkezők, hatalmas szó volt bejutni oda. Mint kiderült, voltak hiányosságai a felvételi rendszernek.
Egyik haverom, miután évekig sulykolták a fejébe, hogy Anglia szigetország volta mennyiben segítette fejlődését, az első világháborúban való angol részvétel legfőbb okaként jelölte meg, hogy Anglia területéhez akarta csatolni Németalföldet és Belgiumot. Másik kollega nagy átéléssel mesélt "a Jacqurie vezette parasztfelkelésről" (emlékeztető: a felkelést magát hívták úgy, a francia parasztok gúnynevéből: Jacqurie = Együgyű Jakab vagy hasonló, régen volt).
A csúcsot Balázs jelentette matekórán, bár úgy emlékszem a topik elején ezt már mondtam. Na mindegy. Szóval neki érettségi évében 2 a 3-ikon plusz 4 az 5-iken egyenlő volt 6 a 8-ikonnal. Hatványozás azonosságai RULEZ! Továbbá (a+b) a négyzeten természetesen egyenlő a négyzet plusz bé négyzettel. Különösen fájdalmas volt, mikor a példamegoldás előtt a tanárnő külön figyelmeztetett mindenkit az aljas csapdára, aztán néhány perc múlva felsikoltott: "Balázs, mondtam hogy a plusz bé a négyzeten nem egyenlő a négyzet plusz bé négyzettel!!!"
Az én egyik kedves gimnáziumi osztálytársnőm nem tudta megmutatni Erdélyt és a Felvidéket a térképen. Tévedés ne legyen, ez kb. két hónappal az érettségi előtt lehetett, a kilencvenes évek első felében. A mi tanárunk nem annyira dühöngött, mint inkább majdnem sírt a kétségbeeséstől.
Egy másik lányka pedig megkérdezte a biosz tanárunkat a boncolt, formalinos löttyben ázó békáról, hogy: "Na de tanárnő, él még ez a béka egyáltalán?"
Egy harmadik versenyző pedig a következőket bírta leírni a kémiadolgozatába: "a sósav folyadék, amiből ha elpárolog a víz, megmarad a só".
Ha bárkinek kétségei maradtak volna, nem elit gimibe jártam.
Régebben rendszeresen eljátszottam, hogy kis Kodak 435-ösömet emberek kezébe adtam, hogy ugyan már egy fotót... Nagyon aranyos kis gép, becsukva egyáltalán semmilyen nyílás nincs az elején, a vaku bekapcsolójának kivételével. Különben az egész egy szép hullámos felület. Némi tanácstalanság után rendszerint nyomogatni kezdték a vaku gombját, én meg sportszerűtlenül vigyorogtam.
Megoldás: kézzel ki kellett hajtani a vakut, de a gombnyomogatós világban erre senki nem gondolt, csak arra hogy valamit meg kell nyomni és akkor majd kinyílik.
Tegnap esett meg. Szepen sutott a nap, gondoltam atsetalok a hidon az egyetemrol jovet. Fel uton 2 olasz gyerek odalep hozzam:
Can you take photograph?
Yes, of course.
Kezembe nyomnak egy oreg, de full automata gepet, amilyet mondjuk mar 5 eve nalunk se hasznalnak. Szepen beallank, de forognak, nagy nehezen megnyugszanak. Mire nyomom a gombot, nyomnam, mar 1 centi eltunt az ujjambol, meg semmi. Elemelem a szememtol, nezem mi a franc van ezzel a szarral, erre: zvimmm, elsult. Ugy szepen: eg, Gellert szallo teteje, kicsi a BME-bol is. Nagy rohoges feloluk, en inkabb kinosan. De azert a masodik kep sikerult.
A m töritanárunk gigászi koponya volt, de tényleg. Sőt most is az. Nyolc év alatt egyszer sem hozott be jegyzetet, csak leült és elkezdte mondani. Nagyon tud a fickó.
Azért volt egy eset, mikor mi IV. Béla magasságában jártunk, ő meg halál lazán rátért a kurkszki tankcsatára. Mielőtt még az első német meghalt volna, ráérzett a csendből hogy valami hézag van.
Szegényt néhány osztálytársunk az idegösszeomlás szélére sodorta. Nagyobb részt hölgyek voltak...
Az egyiket szinte sírva kérte, hogy a Rákóczi-szabadságharcot ne többes szám egyes személyben kommentálja ("Vissza kellett vonulnunk... Vak Bottyán vezetésével erre indultunk"). A másiknak ugyancsak könyörgött, hogy ne mondja még egyszer hogy "az amik" mit csináltak, mert kiugrik az ablakon. Harmadik versenyzőnk se azt nem tudta, mikor volt a mohácsi vész, se a kiegyezést (18 évesen), erre tantómesterünk ki akarta végezni.
De a csúcs az volt, mikor szintén egy lány felelt. Abszolút sík volt az egészhez, tipikus "év vége, ezt is ki kell hívni" előadás volt. A tanár megkérdezte, ki volt a miniszterelnök az első '48-as kormányban, és ezt nem kellett volna tennie...
A csaj persze nem tudta. Mentő kérdés: ki volt valamikor máskor. Azt se. Tanár feje átmegy vörösbe. Végül: "Kisasszony, ki MOST a miniszterelnök???"
NÉMA CSEND, NINCS VÁLASZ. Azóta sem tudom hogy ilyen hülye volt-e a lány (nem volt egyébként az), vagy mi a fene, de nem tudta megmondani... no comment. Azért ez elég ciki volt.
Geza bacsi alapvetoen komoly ember volt, es nem nagyon viccelodott, de ha ez urban legend, akkor biztos onnan vette. Az osztalyban nem ismertuk, mindenki leirta, es megtanulta igy.... :) Kivancsi lettem volna, ha valaki feleleskor ezt igy benyogi...
Voltak meg hasonlo beszolasai, de azok egyertelmuen elhibazottak voltak, ugyanis a sajat jegyzeteibol es a konyv kulcsmondataibol allt ossze a diktalas, es neha osszekeveredett. Bethlen Gabor eletpalyajanak elemzesekor pl megtudtuk, hogy fiatal koraban Bethlen Gabor jegyzoje volt. (Bathoryt akart persze mondani - biztos csak azt ellenorizte, hogy figyelunk-e...)
Ha már vallási témánál vagyunk ...
198x, Parlamenti karácsony, azon kitüntetettek között vagyunk a testvéremmel, akik ott lehetnek. Zenés műsor, István a Király részlete - végig azon gondolkodtam, hogy vajon az igazi Szent Korona fekszik a színpad mellet egy széken ... - utána jön az eksön. Mellettünk komoly elvtársak feleségei, meg sem merünk mukkanni, majd amikor egy csomó mikulás betáncol a színpadra, az egyik försztlédi odasúgja a húgomnak : ott jön a tizenkét apostol ....
látom a sulis témák nagyon mennek. töritanárom (egyébként jófej) a következőt adta elő: éppen a szövőgép működését akarta elmagyarázni (igen, ezt töriórán :)) ), és kellett neki egy fonal. kicsit vastag ugyan, de az írásvetítő zsinórja erre a célra tökéletesen megfelelőnek látszott. nagy hévvel el is kezdte magyarázni hogy a keresztrúdak így meg úgy, a vető, stb. egészen addig amíg az osztály szeme láttára szabályosan gúsba kötötte magát. csak pislogott néhány pillanatig, majd megpróbálta feltalálni magát és a lábával is segített a szövésben... :)) a csúcs az volt, hogy néhány másodperc döbbent csönd után szólt az első padban ülőnek, hogy segítsen már kibogozódnia, lehetőleg úgy, hogy az írásvetítő még használható maradjon. :D
"4 nagyprofetank volt. Ez a 3 a kovetkezo: Janos es Pal."
Ez egy aprócska urban legend (vagy nevezzem inkább szakállas viccnek?), én ugyan kicsit máshogy ismerem (A 4 apostol a következő három: Péter és Pál). Ha a tanár így mondta, valószínűleg poénnak szánta.
Nekem most 1 cikis helyzet juteszembe de nemis nekem volt ciki.
Gimnázium, kedvenc fizika oktató. Feladat (hatalmas) 1 db. szánt húz 5 db. kutya. A kutyák egyforma erősek. Es szimmetrikusan vonszolják a szánt. (jobbra 30, 60 fok, egy egyenesen balra. ua.)
Kérdés: Erők eredője merre fog mutatni?
Na????
Ok(os)tató kitalálja, hogy szerkesztéssel oldja meg a rendkívül bonyolult feladatot. Kb. 10 perc után kigyün hogy az eredő JOBBRA (:DDDDD fog mutatni. Sehogy sem sikerült meggyőzni, hogy tán gondókodni is lehetne. Az bizonyos oktató azóta is abban a hitben él hogy szimm. erők eredője jobbra mutat. És mé TANÍTJA IS. Talán tudja, hogy az igazság odakinn van.
Vissaival közös nővérünkkel esett meg az eset, amikor a videókazettát fordítva (ajtócskával kifelé) próbálta begyömöszölni a videóba, ami természetesen tiltakozott. Pár próbálkozás után nővérkém sápadtan, rémülten: Tudorapó, én ezt most elrontottam?
Hasonló: Oktatástechnikusként húztam le egy időt, és a szomszéd iskola olyan smucig?csóró volt, hogy nem tellett nekik ilyenre mint én (még ilyenre sem). Így időnként engem kértek kölcsön, ha megakadtak. Egy ízben másolni készültek filemt, de nem ment, át is néztem, hát két lejátszó csinosan összekötve a megfelelő kábellel. Nagy virító OUT feliratok, sehol egy rec gomb...
Nézegeti a füzetkéjét, egyszer csak megkérdzi a legjobban a szakmához értő srácot:
- Bánkúti fiam mi ez az egyes itt.
- Melyik, hol ? kérdezi a srác és megy a tanárhoz, hogy megnézze.
- Ez itt, amelyiket most írok be. És bevés egy karót minden indok nélkül.
Persze a srác így is 5-ös lett évvégén, talán az egyetlen volt aki értett valamit az egész tantárgyból.
Plafont festeni, nagy dolog, én az egész termet csiszoltam fel és lakkoztam újra a faterral, mert nagyon kifele állt már a szénám a suliból, persze szigorúan önkéntes alapon.
Petárda, egyszer az egész iskolát kitakarítatták velünk egy szombaton, mert a hülye kollektív szellem miatt nem árultuk el, hogy ki peterdázott. A szemben lévő házban volt egy öreglány, aki mindig kukkolt és betelefonálgatott. Ő hívta fel az iskolát, hogy valami éghet, mert füst jön ki az ablakon.
A koleszben volt egy szoba, ahol a lakók mindenféle tárgyakat ragasztottak a plafonra, volt fenn egy csomó egy, két forintos, egy zacskó ropi szálanként lógott lefele, ha jól emlékszem egy teljes Big Mac menü is volt fenn, mármint a csomagolása. Nagyon cool volt.
Egyetemistaként idegenvezetősködtem a nyári szünetben. Egy ideig telepített idegenvezető voltam egy görög szigeten. A kilencvenes évek elején járunk, tombol a vadkapitalizmus a turizmusban is. Nagyvárad téri parkoló, hajnali 6-os indulás - emlékszik valaki arra az utazás előtti hangulatra? Már a leutazás egy kisebbfajta kaland volt a 13 éves, svungos ajtós, korhadt Ikarusszal, amivel a Balkán félsziget hegyi szerpentinein átóvakodtunk.
Több turnus váltotta egymást, az egyikkel a váltásom is lejött és én hazaindultam. Két szakadt Ikarus állt a szálloda előtt, az utasok már fennt ültek és nyűglődtek a fülledt melegben (légkondi, az mi?). Én még egyszer beköszöntem a recepcióra, hogy minden rendben-e, nem maradt-e ott útlevél, mondták, hogy minden magyar útlevelet kiadtak, efharisto, yaszú-yaszasz mehetünk. Az utolsó komp vitt át minket, már egy kicsit ellazulhattam, diszkréten csajoztam, sima indulásunk volt.
A hegyei szerpentinen felfelé kapaszkodtunk, alattunk a kikötőváros, mögötte a lemenő nap, amikor egy középkorú nő szólt, hogy a szigeten felejtette az útlevelét. Mondok, ez nem lehet, mert megkérdeztem a portán, aszonták, hogy minden magyar útlevelet kiadtak, és saját szememmel is láttam, hogy a fiókunk üres. Igen, mondja kissé nyugtalanul, de neki német útlevele van
Első benzinkútról visszatelefonálás a szállodába, tényleg ott az útlevél. Több évet öregedtem egy pillanat alatt. Nem részletezem, milyen volt közölni kb. 80 utassal a hírt. Emberi kapcsolatok, ismeretségek hullottak szét, ahogy kiderült, csak az egyik busz megy tovább és a benne lévő pár szabad hely csak egy gyermekes család számára elég, ráadsul a mienk a szerencsétlen német állampolgárral visszafordul, hogy bevárjuk a hajnali kompot, amivel váltótársam elhozza az útlevelet. Azt az éjszakát a kikötőben nem felejtem el.
P.S.: azt hiszem, ebben a témában nem csak nekem vannak maradandó élményeim
Golyaavaton kaptunk egy kigyot a masodikasoktol, amin pottyok voltak, benne az osszes nevvel, es a kigyo vegen - leven csorgokigyo - egy babaszoarkoztato csorgo volt. A kigyot feltettuk a vilagitotestekre, es ott diszelgett negyedikig.
Egyszer egy haverommal kitalaltuk, hogy mekkora poen lenne, ha egy-egy valsagos pillanatban (feleltetes elott, dogairas kozben, erthetetlen orakon) megcsorrenne a kigyo farka, ezzel is rendre utasitva a tanarakat.
Kotottunk ra egy damilt, korbevezettuk a fel osztalytermen, es a vege lelogot a padunkig.
Eleg konzervativ iskola volt, a de a tanarak tobbsege megis poenra vette.
Ja, ez nem is ciki. Na akkor egy masik, ami nem nalunk tortent:
Kedvenc tanarom vitt egy lemezjatszot, hogy most pedig Sinkovits-eloadasban fog Jozsef Attila verseket hallgatni az osztalya. Lemez feltesz, gombok kapcsolgat, stb, de csak nem szolal meg a berendezes. Mire egy cingar hang az utolso padbol: Tanar Ur, be ken dugni a konnektorba!
Sanda mosoly, es a vers elhangzasa utan: Koszonjuk Sinkovits Imre, ez gyonyoru volt!
Ugyanez a tanar volt erintett, amikor nagy divatja volt a takonylabdanak. Remekul lehetett dobalozni vele, ido utan mindenhonnan lesesett, de rem gusztustalan volt. Egyszer gondoltam egyet, dobjuk fel a plafonra.
Fel is dobtam, am nem akart leesni. Kozben becsongettek.
A tanar pedig, aki altalaban mindig a tanari asztalnal allt es irtozatos tempoban diktalt, aznap setalosra vette a figurat, es ott maszkalt a logo takonylabda alatt. Az osztaly, aki rendszerint belefeledkezve a kormolesbe meg a fejet sem emelte fol, egesz oran a takonylabdat leste, hogy mikor esik vegre le. Kb fel masodperccel azutan, hogy a tanar elgyalogolt alatta, a takonylabda hatalmasat placcsanva leesett, de mi sem jellemezte kedvenc tanarom elragadtatasat jobban, mint az, hogy ezt eszre se vette magyarazas kozben.
Vegul 2 aranykopes szinten tole, amik orokke megmaradtak.
"Bethlen Gabor 1613-tol 1629-ig uralkodott. Ez alatt a 13 ev alatt...."
A masik meg jobb:
"4 nagyprofetank volt. Ez a 3 a kovetkezo: Janos es Pal."
Hasonló eset: haverral ácsorgunk a "tapétázott" terem ablakában. Téma: ki tud messzebbre köpni (ezt csak úgy szünetben, hadd legyen mindenkinek jó benyomása rólunk).
Haver állítja, hogy ő át tud köpni a lenn parkoló autók fölött. Turó, mondom, az csak három méter, és a másodikon vagyunk. De én, mondom, mindjárt leköpöm azt az (kb. negyedórája mozdulatlanul) alvó kutyát! (kb. nyolc méterre)
IC nekifut, lendít, aztán úgy tesz, mintha köpne, mert úgyis képtelenség eltalálni, akkor meg minek.
Erre egy másodperccel később a kutya felkapja a fejét és meredten ránknéz, a haver meg ámul és gurul a röhögéstől vegyesen. A hatás oly tökéletes volt, hogy önmagamban kezdtem kételkedni... :)
Ez az iskolai történet (Baljós Dekoráció I. rész) naggyon jó volt :-)
csulás sztorim nekem is van:
kollégium, tanuló szoba, kábé hajnali négy egy vizsga előtt áttanult éjszaka után. A szoba egyik oldalán végig ablakok vannak (nyitva, nyár volt, meleg volt...), egy belső udvarra nyílnak, szemben függőfolyosó. Az ablakok előtt asztalok, azoknál ülünk. Agyament haver kitalálja: ő átköp a túloldalra. Távolság kb 8 méter. Gondoltam, ilyen nincs, ekkorát nem lehet köpni. De igenis, majd Ő, csak figyeljek, így ültében, meg minden. Najó lássuk: hosszasan huzza hátrafelé, előkészíti szépen, gyúrja, rágcsálja. Aztán nagy levegőt vesz, fejét hátrahúzza, majd lendületesen előreveti és köp. És elröppenve az irdatlan köpet egyenest felcsattant a felső(!) ablakfélfára. Na ekkor padlót fogtunk... kicsit lenyugodva felnézünk, és látjuk, hogy a csula az ereszkedést éppen megkezdve nyújtózik lefelé...szép lassan...
Később lepottyant az alsó ablakpárkányra, ahonnan gellert kapva végigtottyant a falon. Emlékét máig őrzi a vakolat elszineződése.
Ennyit arról, hogy a nők a mindenhez értő technikai zsenikre buknak! :)
A mi tanárainknak több jó műszaki jellegű húzása is volt, ezek közül az egyik: egy táborban sehogy se tudtak felverni egy sátrat, az egyik rúd valahogy mindig hosszabb volt 30 centivel. Levágták.
Nem kell külön mondani, hogy hamarosan kiderült hogy ez a 30 centi honnan hiányzik... A sátor innentől fogva három csepp eső vagy elrepülő madárraj keltette szélvihar hatására is összedőlt, ráadásul jó nagydarab volt, vastag, nehéz vászonnal, szóval a menekülés úgyszólván reménytelen volt belőle. Nagysága folytán persze mindig sok lány foglalta el, mert ők ugye szeretnek sokan egy fedél alatt lenni, és persze jól szétpakolni a cuccot. No mikor erre rádőlt a sátor éjjel a zuhéban, a negyedórás mentés után (imádom mikor a viharban a tökéletesen száraz és jól felvert sátramból kiugrasztanak egy ilyen hülyeség miatt) nehéz volt váltócuccot találni, mivel a számbajöhető donorok 90%-a is ott vacogott... Jövőre meg persze senki nem hitte el, hogy ebbe nem ajánlatos bemenni - megint hú, az nagy sátor, menjünk abba... eső jön, stb. stb. A lányok nem változnak - sose hiszik el, hogy a prérire gumicsizma kell, nem testhez álló trapéznadrág :)))
Iskolai történet, teremdekoráció (erről az egész gimi azonosítani fogja, hogy melyik osztályba jártam anno, bár szerintem a fentiből is...): mi felelősséggel viseltettünk iskolánk iránt, tehát mi festettük ki a termet. Ennek kapcsán kedves ofőnk kitalálta, hogy milyen jól néz ki, ha összegyűrt újságokat ragasztunk a plafonra és lefestjük őket, mert ettől olyan domború lesz a mennyezet. Próbapéldányt átfestettük kétszer-háromszor, szuper a domborhatás. Erre a fél plafont teleragasztottuk, de azokat már csak egyszer festettük át, mert mindenki lusta volt. Ezért nagyon görény lett, és néhány évig úgy nézett ki a terem, mintha félig már beázott volna. Mikor jöttek az önkormányzattól, meg a tévétől, azt mutogattuk hogy itt már több négyzetméteren ázik a plafon, adjanak pénzt. A tévé fel is vette, mint az oktatás kriminális helyzetének elrettentő példáját: több négyzetméteres beázás egy budai gimnáziumban! Botrány! A kormány mondjon le! :)))
Érettségi után az új osztály szülői szívbajt kaptak, le is szedték az egész "beázást", nem tudván hogy az hozza a pénzt!
No de a fő sztori egy másik plafondekorációról szól. A társaság (nem mi! :) ) azzal szórakozott, hogy mindenféle mocskot dobált a plafonra. Cigarettacsikk, köpés/csula, ilyesmi. A sztorit csak mesélték, szóval lehet hogy nem teljesen pontos:
Szóval egy szép nagy csula landolt pont a tanári asztal fölött. Tanár épp bejön, mindenki lapít, tanár órát tart. Közben a kapitális csula elkezd leereszkedni, mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli. Tanár hamarosan érzi, hogy senki nem figyel rá, elkezd balhézni. A csula lejjebb és lejjebb jön, már centiket lóg. Valahogy kihúzza a csengőszóig, mikor is a tanár távozik, és jól bevágja maga mögött az ajtót. A rázkódásra a csula elszakad, és széttoccsan a tanári asztalon. Nem sokon múlott...
Még jobb dekoráció (talán még nem mondtam): ezt nem mindig beszámítható haverom követte el. Valami iskolai verseny volt, minden osztálynak valamiféle kaját kellett csinálni, aztán díjazás után újraelosztás jött. Hát mi valami bűn rossz franciasalátát kaptunk egy hatalmas csöbörben. Iszonyú volt, egy darabig hősiesen ettük, aztán otthagytuk.
Másnap jövünk be, a fél terem barna, a franciasaláta nagyobb része hiányzik. Csak sokára derült ki, hogy fent említett értelmes kollegánk egy amolyan Balfasz Kapitányra ütő megmozdulással egy égő petárdát látott jónak a franciasalátában elhelyezni, amivel az étek nagy részét megkísérelte Föld körüli pályára állítani. Legalább vitte volna ki az udvarra, mert ebből tényleg nagy mocsok lett! Talán még most is a plafonon van...
Igaz szerelmem, az angoltanar hosszas rabeszeles hatasara hajlando volt megtanitani nekunk a Jingle Bellst. Ha meg mar ugyis el van szurva a naoja, akkor lejatssza az idevago videjot is, a Walt Disney-fele atdolgozast.
Bevonultunk otfos csoportokban a konyvtaros szobajaba, ahol az emelet egyetlen videoja volt (mellesleg a szoba tulaja azon nezte a szexkazettait, de ez mellekes), es akkor lepett mukodesbe a tanar ur.
Elkezdte bedugdosni a kazettat.
vissai: Forditva kene.
Jo, megprobalta forditva. Ugy se ment be.
vissai: Be kene kapcsolni elobb.
Ezen ma' ne muljek. Osztalytars bekapcsolta neki.
A kazetta vegre bement (szerintem a video meg boldogabb volt, mint mi).
Tanar bacsi ujja sokaig habozik a RECORD es a PAUSE gombok folott, de vegul, kis sugas utan ratappint a PLAY-re. Aztan elkezdett problemazni, hogy nem mukodik video.
Vissai akkor mar csak annyit kivant az elettol, hogy legalabb halkan fulladjon meg a rohogestol, igy hat az elobbi osztalytars jegyezte meg halkan, hogy sokkal jobb lenne a kep, ha a tevet is bekapcsolnanak.
Uff.
Erettsegi bankettre abiztonsag kedveert egy ketdecis Kalinka vodkaval a zsebemben erkeztem. Hamarosan kiurult az uveg. Valamilyen okbol eszembejutott, hogy megtoltom vizzel, hatha megszivatok vele valakit. Arra nem gondoltam meg akkor, hogy en fogom meginni...
A bankett egy hazibuluba torkollott, ahol mindenki a kabatjaval alkotott maganak fekhelyet. Valami nyomta az oldalamat: hat a kis uveg itoka volt. Kiemeltem a zsebembol, megcsillogtattam a hajnali napsutesben, es ez talalkozott Luzer osztalytarsam tekinteteivel (ketto volt neki bizonyara). Aszondja:
-Fuuuh, ha azt meg valaki megissza, ove a penztarcam a tartalmaval egyutt!
Hat, kaptam az alkalmon... felhajtottam a ket deci vizet, majd elhuztam a szamat, enyhe ajulast szinleltem, es hozzatettem: Egye kutya, egyszer erettsegizik az ember!
Luzer kikelt alkalmi agyabol, odadulongelt hozzam, es suru gratulaciok kozepette atnyujtotta a penztarcat, amit en gentleman leven nem fogadtam el... csak a tartalmat, illetve azt sem. Megelegedtem egy jelkepes 10 forintos jutalommal (bar az akkoriban meg nagy penz volt...), viszont megoriztem a titkot elotte a mai napig. Remelem most sem olvas...
Kozos hosunk visszatert, avagy The Balfasz Kapitany is back hoskoltemeny.
Most nincs idom sokat gepelni, ezert csak ket szosszenet kozos elmenyeinkbol.
Este van. Nem keso, de este. Az eji vadak verszagra gyulnek, mi meg gyorsan szertefutunk,
minket ne talaljanak meg!
Talalkozas Balfasz Kapitanyek kies hajlekaban. Szulok es testverek a telekre tavoztak,
igy mienk a lakas. Enek, zene, mind sajat erobol. Hangulat jo, meg jobba valik, amikor
elokerulnek a vodkasuvegek. Poharazgatas szolidan, majd egyre inkabb belelendulunk.
A tarsasag egyik gyongyszeme elkezdi kapacitalni Balfasz Kapitanyt, hogy ki a legeny a
gaton: ki bir meginni egy vizespoharnyi vodkat?!
- Hat en! - igy kialtott a Kapitany.
Nosza, pohar tele, kapitany jon, es felhorpint. Nagy nevetes, vallveregetes, 2 deci
vodka eltuntetve. Ugy 10 percig folytatodik az enek meg a zene, majd Balfasz eltunik.
Szobabol ki, de nem a mellekhelyiseg a cel, annal komotasabban vanszorog.
Kintrol felelmetes zajok szurodnek be:
szekrenyajto inzultalasa, a felso szekrenyajto tobbszori lefejelese (nehany keresetlen
szoval valo illetes), puffanas, omlas, csikorgas - majd csend.
Nyilik az ajto, s negykezlab bejon Balfasz kapitany, vallan egy esernyovel, szajaban
egy tolcserrel, es korbe-korbe kezd maszkalni a szoba kozepen levo asztal korul. Az esernyo
ismeretlen celt szolgalt, viszont a tolcser a sajat elmondasa szerint a tovabbi vodkaadagokra
valo csatlakozast segiti majd.
No, ennek annyi,, gondoljak a jelenlevok, de ekkor meginkab felulmulta tetteit:
ravette oket, hogy ejjel egykor menjenek le a parkoloba _teniszezni_! Es ok lementek,
raadasul onkent es szo szerint dalolva. A foljovetel utan Balfasz Kapitanyt a mosogepre
ultetve betamasztottak a furdoszoba sarkanak (aki ott rajtautesszeruen elaludt), es
nyugovora tertek. Reggel kisse fajo nyakkal, valamint zavaros emlekekkel ebredt hosunk.
Aljas dolog egy videokamera, foleg akkor, ha meg kezeli is valaki. :-D
Egy masik este. (ah, mindig ezek a csintalan, boho ifjusagunkat szinezo estek...)
Masik helyszin: kocsma, billiardozas.
Jaccas ezerrel, nehany pofa innivalo, de semmi komoly. Mindenki bemutatja, hogy
hogyan tudja porgetni a dakot, es ez nem jar katasztrofaval meg a tarsasagi pechzsak
eseteben sem. Kozel volt a poharakhoz, de jelen esetben nem tortent semmi.
Lokes lokest kovet, folyik a jatek.
Balfasz Kapitany jon. Nekikeszul. Csend van. A legyek zummognek, a kes megall a levegoben.
Es lok! Talalt, a golyok ossze-vissza pattognak. Orom, hogy most sem a poszto latta a karat
a mutatvanynak. Hosunk megfordul, hatul a dakoval eltalal valamit: csorompoles, uvegtores
hangja hallik. Kotelezo nevetes, elmondjuk mindennek, majd a torott cserepek keresesere indulunk.
De nem talaltunk semmit. Nem hisszuk el, hiszen hallottuk a csendulest, ugyhogy tuti eltort
valami. Semmit nem talalunk.
Hiaba minden, megnyugszunk, hogy megsem. Jatek folyik tovabb, amikoron is az egyik mellekszereplo
megprobal fogyasztani az italabol - es megleli a csorompoles bunoset.
A dako _vastagabbik_ vegevel eltalalt pohar eltort, meghozza ugy, hogy egy gyuruszeru reszt egy
az egyben kiutott a poharbol, es olyan ugyesen iranyitotta a kitort reszt, hogy az beleesett a poharba
(ezert nem volt a foldon semmi), majd a felso maradek gyuru raesett a maradek aljzatra (a pohar
alakja nem valtozott meg, nincsenek hegyes vegzodesek, nem vart formak).
Hiaba, ilyen mutatvanyra csak egy abszolut ketbalkezes kepes: meg el sem tud torni valamit rendesen.
A krimoban sem lattak meg ilyet, es a pohar a 3 darabjaval felkerult a polcra, mint ereklye.
Mi - of korz - hentergunk a rohogestol, tapsolunk, es nagy boszen meghivjuk meg egy pohartoresre.
Megkovetlek!
Ugy latom, hogy az informacio vagy torzul, vagy fenntartassal kell viseltetnem a tortenetei es elbeszelesei irant ennek a lanynak.
Mintha idegen tollakkal ekeskedett volna.
Hallottam, hogy azon a környéken valaki nekirohant az utcát lezáró ház falának, mert azt hitte, az csak egy hologram mivel nem volt zsákutcatábla a behajtáskor. Szegény hülye meg is hallt, mert azt hitte, ő a Batman és most majd jól áthajt rajta. §:-(((((((((((((
Most utáltok mi? Höhö. Egyébként most, hogy így a népharag miatt belegondolok a történetbe, "tisztán" emlékszem, hogy az egy zsákutca tábla volt. :))) A kekeckedőknek még azt is meg tudom mondani, hogy melyik utca elől hoztuk ki.
Nem a tábla fajtáján volt a hangsúly, ezért nem is figyeltem rá.
Egyébként tényleg egy mocskos állat vagyok. Eltéríteni a gyanútlan autósokat. Lehet, hogy valaki még ott áll azóta is, mert neki senki sem szólt, hogy az egy zsákutca...
Kész, felmászom a Szabadság hídra... :)
Mintha ezt már írtam volna ebben a topicban (nem biztos). Szerencsére az áldozattól hallottam, és a hölgy volt pösze. Ráadásul senki nem volt a szekrényben, és a szöveg a következő volt: mosztjó, moszt jó, moszt cókold a tesztem! Ezután már nem jártak együtt többé.
Igen régen írtam már ebbe a topicba, úgyhogy jöjjön még egy sztori tőlem:
Szó esett már korábban arról, hogy nem voltam jó gyerek kiskoromban, és bizony az általános iskolai oktatást is nehezen tűrtem. Volt tanárom, aki megengedte, hogy regényt olvassak, rejtvényt festsek, ha végeztem az osztálynak feladott feladattal, de a matektanáromnál ezt nem lehetett csinálni. Ezért aztán a padra firkálgattam, rajzolgattam az óráin. (Mivel régi fapadok voltak, ezért lehetett rájuk tollal vésni.) Már elég vadul nézett ki a padom, amikor a matektanár észrevette, hogy mivel szórakozom. Azt a büntetést eszelte ki, hogy másnapra meg kell tisztítanom az osztályban lévő összes padot a firkáktól.
Hát jól van, mit lehet tenni, ottmaradtam az iskolában délután egyik osztálytársammal, szereztünk smirglit, és belekezdtünk a munkába. Negyed óra múlva megállapítottam, hogy ha ilyen tempóban haladunk, éjszaka is csiszatolni fogjuk ezeket a k. padokat. Erre az osztálytársam felvetette, hogy hoz otthonról gyalut, mert az apjának van egy. Jól van. Hazament, negyed óra múlva megjött, és örömmel láttam, hogy ezzel a szerszámmal úgy megy minden, mint a karikacsapás.
A gond nem is az volt, hogy fele olyan vastagok lettek a padok, mint korábban, hanem az, hogy nem értek a gyaluláshoz, és a padok teljesen egyenetlenek lettek. Másnap senki nem tudott rajtuk normálisan írni. Már messziről is borzalmasan néztek ki. Az osztályfőnököm majdnem tüzet hányt dühében, amikor meglátta, mit műveltem. (Egyébként jogosan, hisz ez a Btk. szerint rongálás vétségének minősül.) Felhívtam azonban a figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a matektanár miatt csináltam, ő volt a felbújtó. Igy aztán magába fojtotta dühét.
Az esemény után egy héttel új padok érkeztek az osztályterembe, melyek műanyag lapjára már nem lehetett se vésni, se firkálni... De akkor már nyolcadik osztályos voltam, és mentem tovább a gimnáziumba...
Ma történt:
Zs Zs bunkója veszettül csöng, Emberke ordít, hogy kapás van. Nagyon megörültem, mert már régóta várom, hogy felhívjon egy ismerős. Megnézem, szám nem látszik, vezetékes. Ő az!
Beleszólok, ő is, és megkérdezi, hogy "Na, mi van?" Én meg persze örültem neki, és megkérdeztem, hogy mi van vele, meg hasonlók, de ezt persze Emberke is végighallgatta.
Egyszercsak megszólal a túlsó hang: "Kicsim, mondjad már, nincsen sok időm!"
Lányos zavaromban, mivel az ismerős max. husimnak szólít, elismételtem, hogy "Kicsim?!!"
Emberke szeme persze kikerekedett, és hangos röhögésben tört ki, amikor letettem "Bocs, ez téves hívás volt!" felkiáltással.
Hát isgen, legközelebb jobban kell időzíteni :)))
Ki Volt a Szekrényben? HUSZ
http://index.hu/forum/forum.cgi?a=t&t=9015995&uq=10
Errol a topic-cimrol jotott eszembe egy igencsak kellemetlen helyzet.
Nem, ez most kivetelesen nem Balfasz Kapitannyal van kapcsolatban, es
kicsit urban legend szaga van, de ismerem azt, aki azon a bulin volt,
ahol ez megtortent, ugyhogy neki elhiszem.
Volt egyszer, hol nem volt, egy nem kicsit posze srac, akinek raadasul meg a
lanyoknal sem volt szerencseje.
Hat, ennek a sracnak vegre sikerult osszejonnie egy lannyal, es mit ad isten,
meg szobara is mentek a buli folyaman. Ahogy mentek bele a szobaba, az eppen
bentlevok meghallottak a kozeledoket, es gyorsan kaptak magukat, s elbujtak
a szekrenyben.
Bejon a srac a lannyal, es elkezdenek temazgatni. A szekrenyben halotti
csond, probaljak kitalalni a zajokbol, hogy mi tortenhetik eppen. A
hangulat mar eppen kezdett forrova valni, nagy liheges, aprobb sikkantasok,
amikor a srac a mutalos-magas posze hangjan felkialtott:
- Moft jo, moft jo, moft pufild a teftem!
Termeszetesen a szekrenybol boduletes hahotaval esett ki a ket benntartozkodo,
es komoly hasizomfajdalmakkal de igen gyorsan tavoztak a szobabol.
:)
Vala valaha egy idoszak, amikoron meg a Bodrognak voltak partjai, melyek kozt folyhatott.
Raadasul csak ottan folyott, nem gyott ki belole.
Es akkor jottunk mi. ;)
Sarospatakra vetett minket a sors, mint vandortaborosokat. Eppen a Zemplen volt
teriteken, igy Sarospatak idealis kiindulopontnak volt tekintheto. Elvoltunk egesz
nap, jatszottunk szerepet, meg furodtunk a folyoban, majd ujrainditottuk az egeszet.
Ahogy az mar lenni szokott, szo szot kovetett, es estere egy fogadasbol kifolyolagosan
(ki tud hamarabb meginni 14 kisfroccsot) Oberon batyo es baratai elmentek tesztelni
a helyi szolgaltato alegysegek szinvonalat.
Ittunk is, beszelgettunk is, es mire odahagytuk a helyet, meglehetosen rozsas
hangulatban voltunk. A lanyok kozul voltak, akik inkabb a folyot valasztottak kis
feludules remenyeben, de mi inkabb hazafele baktattunk egy folduton.
Valamilyen kibogozhatatlan otlet ragadta meg egy elborult elme utolso villanasat:
mi lenne, ha inkabb futnank?
Mivel ejszaka volt, kevesse vilagitott a Nap, es meg lampak sem igen vannak az arteren.
Csak ugy voltunk, hogy mink, a folyo, meg a foldut.
Persze mire egy nekikezdett a futasnak, a tobbi bolond (en is) iramodott utana!
Nagyban loholunk, a leheto legnagyobb sebesseget preselve ki magunkbol, amikor is a
mellettem futo Balfasz Kapitany kerdessel fordult hozzam:
- Te figyelj cs....
Ahogy e szavak leperegtek ajkairol, egy puffanas, valamint kisebb porfelleg kisereteben
eltunt mellolem. Hogy hova, azt nem tudom, mert eszeveszett sebessegemrol nem lassitottam,
hiszen eppen a Nagy Verseny celegyeneseben tartottunk.
Mikor befutottam, s nagy taps kisereteben atszakitottam a kepzeletbeli celszalagot, akkor
tunt fel, hogy nincs versenytars. Illetve van, de vagy masfel percet vertem ra.
Azert ennyire nem vagyok gyors, gondoltam, s mit ad isten, igazam is lett:
Balfasz Kapitany jobb terden szepen fejlett seb: a puffanas es a porfelleg egy
kiszaradt pocsolyanak a godreben keletkezett, amit a mi hosunk megtalalt.
Hogy miert nem botlott el benne inkabb mas? Hiszen elotte is futottak arra paran!
A valasz meg varat magara.
Folyik, folydogal a tabor tovabb, emlitesre melto esemenyek nelkul, elso estenkre
mar csak egy valaha feher, de mar erosen koszolodo zsebkendo emlekeztet a Kapitany terden.
Tudvalevo, hogy a Zemplenben rengeteg a varrom, leven Rakoczi birtok volt valaha,
s azok meg imadtak epiteni. :)
Kigondoltak paran, hogy Mogyoroskan felmasznak a varba, mert az olyan jo. Gondoltam
magamban, legyen nektek jo, majd en innen integetek. Ezzel el is mentek.
Szal ebben a varromban voltak szep, meredek falak, amik csak ugy kinaltak magukat:
masszatok fol ram!
Persze oda se neki, hogy alattad csak a fak koronai meredeznek, es az se erdekeljen,
hogy nem veletlenul romos az a var: lazan allnak neha a kovek, es omlik az egesz.
Kaland az elet felkialtassal masznak hat az ifjak.
Elol egy kedves ember, utana Balfasz Kapitany. Hogy, hogy nem, ezen elso ember laba
alatt megindult egy ko, s hat nem eppen a felfele nezo kapitanyunk abrazatara hullott?
De igen. A szaja felrepedt, de komoly baja nem tortent (soha nem tortenik). A trikoja
persze csupa ver, meg miegymas.
Jonnek le a taborba, s mit latunk: jon nehany emberke, tamogatnak egy lanyt (neki a bokaja
kicsit kiment), valamint jon kedves ismerosunk. verbe fagyva.
Elegendo volt a latvany, hogy mar megint guruljunk a rohogestol.
Veletlenul volt egy lovarda a faluban. Oberon "gyakorlott" lovas, vagyis elgge sokat
lovagolt mar. Nem szepen, meg rendesen, de mindig jol erezte magat.
A lenyeg a lenyeg: kikolcsonoztem egy walesi ponit (nem olyan magas a marja, mint a normal
lovaknak, de azert nem is er derekig - a ketto kozott van).
Lanyok ezerrel jonnek, lovagoltatom oket (;) ), vezetem a pacit, majd felulok ra, es en
is kicsit megkergetem.
Dobperges kisereteben kapitanyunk is nekiveselkedik es felugrik a lora - es csodak csodaja,
nem tortenik semmi gubanc. Maszkal korbe a paci, lanyok viragokat szednek, nevetunk,
dul a nyar, meleg van. Fenykepezni kellene. Mondom is nekik, hogy menjenek csak oda, majd en
kattogtatok. Oda is mennek a lo kore , es a lanyok kozul egy (a bamba no) fel szeretne adni
a sombrero nagysagu szalmakalapjat a kapitanynak, hiszen abban sokkalta jobban mutat a kepen.
Kalap lendit, lo megijed tole, Balfasz Kapitany a logyakorlata vegen egy tripla cukaharaval
fog padlot.
Pillanatnyi csend, csak a mezei viragokon dolgozo mehek zummogese hallatszik - majd ijedten
allnak odebb, hiszen az iszonyatos ereju nevetes, mely ajkainkat elhagyta eluzte oket.
Ujabb alakitasaert pontokat mondunk be Balfasz Kapitanyak, aki ertheto modon duhos a lanyra,
a kalaplendites miatt, es magara is, hiszen nem tudott "nyeregben maradni".
Meg aznap este, hogy betort a szaj, levetette a lo, ugy dontottunk, a szep teliholdhoz
kozelebb fogunk kerulni: felmegyunk este a varba, es majd sotetben jovunk vissza.
Hu, de izgi. :)
Fel is mentunk el is csevegtunk odafent, majd elkezdtunk visszafele menni. Jo meredek volt
a hegyoldal, igy eleg volt legugolni, es mar csusztal is lefele egy jo darab utat. Persze
lehetett volna allva is, de akkor nagyot lehet esni.
Csuszunk-csuszkalunk lefele, egyik agtol a masikig, egyik fatol a masikig, hogy megkapaszkodjunk,
s ne gyorsuljunk be tulsagosan. Egyik ilyen lefele valo csuszasom kozepen tartottam eppen, amikor
jobbrol elkezdett elozni Balfasz Kapitany; rendhagyo modon nem a talpan csuszott, mint mindenki
mas rajta kivul, hanem fejjel lefele a hatan, amin a hatizsakja is volt.
Mint kesobbi elmondasabol kiderult, eredetileg o is a talpan csuszott, de egy icipicit kiallo
gyokerdarabban megakadt a cipoje orra (hat igen, kinek is akadt volna meg a cipoorra!?), es
eloreesett, majd a bukfencezeset sikerult megallitania a harmadik atfoprdulas utan, ugyhogy a
haton valo csuszas mar elegge konszolidalt mutatvanynak tekintehto tole.
A hatizsaknak annyi lett, teljesen szetszakadt. Termeszetesen neki nem tortent semmilyen komolyabb
baja, mint azt mar megszokhattunk, csak annyi, hogy tele lett folddel a poloja, es cafatokra szakadt
a hatizsakja.
Tortent meg egy es mas, de meg hagyok valamit kesobbre is. Hogy oszlassam kisse az elso tortenet utan felmeult kerdes homalyat: nem kell aggodnotok hosunkert, mert nem lesz soha komoly baja. Lehet, hogy korulotte osszedol egy borospince, de abban biztos lehetsz, hogy akkor o eppen a legerosebb pont alatt all, igy mindenki meghalt, csak o nem. :)
Altalános iskola másodikban történt. Volt mellettünk egy igazi grund, zegzugos, gödrökkel, dombokkal, fedezékekkel, embermagasságú gazzal. A grund két oldalán lakó srácok között ádáz harc folyt a birtokjogért. Egy csata alkalmával éppen azt latolgattam, hogy hogyan indítsam a következő rohamomat, amikor a következőket látom: az ellencsapat nagy behemót tagja (vagy négy évvel idősebb, mint mi, nagydarab, erős gyerek) iszonyaaaaatosan meglódít valamit (később kiderült: egy marokra álló kő volt), az pedig nyílegyenesen száll az egyik domb felé. Nyugodt voltam, a domb mögött volt ugyan csapataink egyik része, de éppen nem mutatkoztak. Tekintetemmel azért kísértem a kő útját ... és banyek, a hülye Pisti pont akkor dugta fel a fejét leselkedni! A kő a homloka közepén találta el, hanyattesett tőle, nagyon komoly baja nem lett, de úgymond "betört a feje", úgy kellett hazavinni, visított, mint egy malac.
Három hétig le sem emgedték játszani, az ablakból vigyorgott és szívózott csak velünk.
Letelt a három hét, Pisti első napja újra a grundon. Természetesen csata van. Csata közben mit látok? Igen, azt. Behemót lendít, kő röpül, Pisti egy tized másodperccel azelőtt dugja fel a fejét, mielőtt a kő odaér. Homloka közepe. Banyek. Pisti feje megint betört.
Sziasztok! Nagyon tetszik a topic, rendszeresen olvasom. Most Húsvét hétfőn történt velünk, a vadi-családdal a következő - szerintem cikis - eset:
Vadi család verőfényes napsütésben megérkezik a balatonalmádi vitorláskikötőbe. Leparkolnak, szép sorban kiszállnak az autóból: férj, vadi, és a gyerekek. Vidám családi körben önfeledt pakolászgatásba kezdenek a csomagtartónál, mikor is feltűnik egy eb, amely egyenesen feléjük rohan. Kisebbik vadi-gyermek boldogan felkiált:
- Nézd, anya, egy TUTUSZ!
Erre vadi-anyu:
- Na de Ádi, ez nem TUTUSZ, hanem KUTYUS!
Mire vadi-férj:
- Na de vadi, ez nem KUTYUS, hanem egy DAGADT DÖG!
Szerintetek ki állt kb. 20 cm-re vadi-családtól? Csak annyi árulok el, hogy egy pórázt lóbált a kezében (és szintén dagadt volt!) J
na, tegnap nem volt mar időm korrigalni az elcse**tt linket.
itt az URL a nagy kepre, nem akarom berakni ide.
http://www.extra.hu/duen_egyeb/rakpart/DuEn_rakpart_021.jpg
(gy.k. az a sok ember az mind néző......)
z.
Kedves nobodybuilder!
Ne haragudj rám, nem bántási, hanem jobbító célzattal "cikiztelek":)
Egyébként könnyen lehet, hogy több változatban is szerepel az angol mondás, én mindenesetre az általam idézett módon találtam rá az AltaVistás kereséssel, és annak jelentése nem kétértelmű :) (Amit te ismersz, azt már tényleg lehet úgy is fordítani, amit te mondtál :)))
Akik mar csaknem a kezdetektol nyomonkovetik a topc alakulasat, azok talan meg emlekeznek arra,
hogy valamelyik tortenetemben felmerult egy keveset hasznalt nev: Balfasz Kapitany.
Nos, az, hogy hogyan kapta a nevet, az mar nem elbeszeles targya.
Inkabb valami mast emelnek ma ki a kalandos eletebol.
Tortent egyszer, hoyg egy nagyobb mennyisegu fiatal elment Veszprembe.
Ott eltoltott 2 napot, majd atbuszozott a kozelben fekvo Zirc nevu helysegbe.
Ott befeszkeltek magukat valam egy iskolaba, ahol vasagyakon haltanak.
Tortent egyszer, hogy varatlanul aljas modon iszonyat zapor zudult a foldre,
lehetetlenne teve a kinti idotolteseket. Hogy ne unatkozzanak, a lanyok babaztak,
a fiuk meg, mar ahogy ez lenni szokott, oltek egymast.
Oberon apo fejebol kipattantr az isteni szikra:
itten biza' parnacsatazni kell.
Nosza, a tarsasag kapta is magat, es nagy boszen nekilatott parnakat hajigalni.,
termeszetesen nem kimelt a dobalozas se istent, se embert, igy a lanyoknak is
kijutott. Leven azonban jo fejek, habozas nelkul visszadobaltak a hozzajuk vagott
parnakat.
Mar nagyon belemelegedett a tarsasag, amikoron is Balfasz Kapitany eppen
egy elementalis ereju parnaval valo csapasra keszult valaki ellen.
Megragadta a mellette hevero parnat a sarkanal fogva, es alltaban nagy lenduletet
veve hatralenditette a kezet, es...
es melyseges dobbenetere mindenki elfekudt ahol volt, hang alig jott ki a torkokon.
Azert valahol erezte, hogy ennyire felelmetes megsem lehetett az a parnalendites -
es igaza volt.
ugyanis amikor rettenetesen bosz arccal meglenditette a parnat hatrafele, akkor
annak a varrasa megadta magat a centripetalis gyorsulasnak, es a parnaban levo
szivacsdarabok hatalmas felhobe dagadva a hata mogott szetrepultek.
A felelmet kelto arc, az uvoltesre nyitott szaj, es a fittyedten logo parnahuzat egyuttesen
produkalta azt a hatast mely ahhoz vezetett, hogy aki csak elt es mozgott a teremben,
az mind harapott valamit kinjaban, mert annyira rohogott.
Termeszetesen csak egyvalakivel eshetett meg ez az egesz tarsasagbol:
Balfasz Kapitannyal. Vajon miert kapta ezt a nevet? :)
: ) volt időm visszanézni, mielőtt tovább zúgnék nyugati irányba. a poén (bár szerintem már tényleg ki lehetett találni) egy kétértelmű mondat. lehet úgy is érteni, hogy hódot kell enni védendő a fákat, és lehet úgy is, hogy a hódevés helyett egy olyan tevékenység szerepel, amelynek során a főhős közeli, szenvedélyes és orális kapcsolatba kerül a főhősnő egyik (altesti) elsődleges nemi jegyével. (forrásmunkákat tényleg csak este tudok majd megnevezni (talán...))
én nem cikizlek, te cikizel engem, pedig már félig meg is adtad a választ.
nekem nincsen szlengszótáram, az évfolyamtársam pedig, akiét használtam, már árkon-bokron túl van. fogalmam sincs, milyen kiadás lehetett. a borítója rémlik csak : ). "kedvenc" kifejezésem a "4-11-44" volt belőle. (írjak ki rá pályázatot?). a beavert már elmondtad, az eat beaver-t ezek után nem kell, aki elmúlt már 10-12 éves, az ki tudja sakkozni :-)
magán a mondáson nem vitatkoznék, bár nekem a "save the trees! eat beaver!" változat rémlik. ma nemigen lesz időm erre, de este majd megpróbálok neked forrást kutatni.
Kedves nobodybuilder!
Szerintem nem az a ciki, ha valaki nem tud angolul, hanem az, hogyha valaki azt hiszi, hogy tud, pedig mégsem...
A következőket írtad volt:
egyszer, ismerősök között derültem jót: néhányan közülük heherésztek jó hosszan egy magyarra fordított mondáson: védd a fákat, egyél hódot! hogy ez milyen jó hihihi. Egyél hódot hahaha. A fákat védeni hehehe. Látszott rajtuk, hogy fogalmuk sincs, mit jelent angolszlengül az, hogy eat beaver ... : ))) [gy.k.: nagyon huszos téma : )))] A mondás így hangzik ángilusul:
Save a tree! Eat a beaver!
Ez biz' tényleg azt jelenti, amin az ismerőseid nevettek, nem azt, aminek te ferdítetted, mert ilyen szlengkifejezés az angolban nincs (legalábbis a nagy angol szlengszótár és az 500 ezer szavas nagy Oxford szótár szerint).
Ha mégis tudsz mondani olyan forrásmunkát, ahol szerepel a fenti anglicizmus, írd meg, és megkövetlek...
Múltkor kicsit fáradt voltam, és mentem hazafelé autóval. A Pasaréti téren van egy körforgalom, amibe éppen behajtani készültem. Jött egy taxi balról, akinek ugye előnye volt. Sallustius felrúgva a közlekedési szabályokat mint állat nekiáll dudálni, hogy mit csinál a taxis. Aztán kapcsoltam, és elengedtem. Utána megyek a Mekibe, majd persze ki áll előtte? Kedves ismerősöm. Én laposkúszásban közelítettem meg az objektumot, de aztán észrevett. Moslyogtam egyet kedvesen, majd elhúztam gyorsan.
Először nehezen szántam rá magam a topicra, mert jó hosszú, de végül pár nap alatt végigolvastam becsülettel. Nagyon tetszett. :-) Le is mentettem otthonra, máskor is olvasgassam.
Meglepett mennyi szegedi van erre. Én is az vagyok.
Na akkor pár rövid sztori:
Ezt mesélte édesanyám, én már nem emlékszem:
Pár éves vagyok.
Trolin megyünk apához anyával. Kis vahren megkérdezi:
- Hova megyünk?
Anya: - Apához.
Én: - Melyikhez?
Trol utasai kicsit sem hallották.Nem sokáig maradtunk. :-)))
----
Másik, kicsit nagyobb voltam. Ovis.
A vaskaput egy aszfaltba ágyazott akármihez szokták rögzíteni.
Apa jön. Én meg megmutatom, milyen szépen át tudom ugrani.
- Nézd mit tudok - azzal futok affelé és ugrok. Láb persze beakad, aszfalt feltörlése, irány a doki, fertőtleníteni a sebet. Később sebészet. Rég volt.
----
8-ik általános. Lent fogocskázunk. Aki ismeri a panelek hátsó kijáratának magasságát, amit a fémkeret még kisebbít, az el tudja képzelni az alábbi jelenetet:
Vahren be az első ajtón, majd irány a lépcsőn lefele a hátsó kijárathoz. Valami okból indiánszökelléssel. Ugrás, fémkeret lefejelése. Mindenki röhög. Megnézem a fejem. Vérzik. Irány fölfele. Véres ujjlenyomat a lépcsőházban. Megmosom a fejem, de végül mentővel a klinikára. Összevarták. A ciki később az is volt, hogy a fejem közepére raktak egy szorítópólyát, amit amolyan letört egyszarvként egy héten keresztül viseltem a suliban. Azon a kis csíkon azóta sem nőtt haj.
----
A következő nem velem történt meg, de szemtanú voltam:
Helyszín: Szegedi Fűvészkert. Barátaimmal sétálok. Ősz van. A fűvészkertben van egy tó, ami nem mély, de ilyenkor az elszáradt levelek borítják be, illetve a vízinövények maradványai úszkálnak a tetején ezzel egybefüggő réteget alkotva, víz nem látszik.
Pár éves kisgyerek háromkerekűvel elvan, majd a tó felé veszi az irányt. Csobbanás. Baja nem lett, de a szülők vihették haza.
----
Én megint pár éve barátoméknál aludtam, de este megszomjaztam. Kibotorkáltam az étkezőbe és öntöttem kólát, de nem kapcsoltam fel a villanyt, nehogy felébresszem őket, majd megnyugodva tértem nyugovóra. Másnap a barátom barátnője elképedve látta, hogy az asztal csupa kóla és a padlóra is jutott belőle. Ezt azóta is felemlegetik.
----
Paks, kávéház. Egyedül mi voltunk vendégek. (Azóta már megszünt.)
Felmegyünk az emeletre, rendelünk. Pincérlányok alul eldumálnak, néha jön valamelyik barátja, vele is. Több óráig fel sem jöttek, még a villanyt is lekapcsolták. Végül lementünk és
kifizettük a rendelést. Bár fontolgattuk, hogy angolosan távozunk. Ez a kávéháznak volt szerintem ciki. :-)
----
Aztán persze mesélhetnék arról, mikor barátom kicsit piccesen egy fényképezőgéppel üldözött egy rendőrkocsit, hogy lefotózza és amikor a sötét parkban engem akart lefotózni, amikor WC-zek, csak soká talált vissza én meg felbuktam egy lépcsőben nagy derültséget keltve a többiekben, akik csak annyit láttak, hogy eltűnök.
De ezekről ennyi elég is.
Bocs, ha kicsit hosszú voltam.
És még mindig közlekedési tábla: a múltkoriban egy barátom autójában közelítettünk meg egy kereszteződést, előtte az "Egyenrangú útkereszteződés" táblával: talpán álló piros háromszögben fekete X.
A gyerek lassítás nélkül áthajtott, én üvöltök:
- Nem láttad a táblát???
- Dehogynem, azért nem lassítottam.
- Miért, szerinted milyen tábla volt ez???
- Hát, ez jelzi hogy nem kell elsőbbséget adni, ez egy "Elsőbbségadás kötelező" egy X-szel áthúzva.
- Arghh!!!
Az nem tűnt föl neki hogy ez nem a csúcsán, hanem az alapján álló háromszög, onnantól kezdve meg népi intelligenciával fejtette meg a tábla jelentését...
Stop-tábla lopás: nem tudom eléggé elítélni. Amúgy egyetemisták és főiskolások körében népszerűek a közúti jelzések, különösen a stoptáblák. Néha komoly problámájuk is lett ebből, mint pl. 91-ben, amikor két Pszf-hallgató egy buli után hazafele meglátott egyet, és nem habozott a hátára venni. Kishíján bírósági ügy lett belőle, de végülis egy éjszaka a a kapitánysaágon - az is tanulságos és fölöttébb nevelő szándékú.
Jómagam még messze nem kóstoltam bele a közlekedésmérnökségbe, amikor 17 évesen épp az ellenkezőjét tettem: egy görbe este vártuk a 182É-t (béke poraira) a Népligetnél. Próbáltam visszadugni a földbe a kidőlt (vagy kiszedett) buszmegállótáblát, megfeledkezve arról, hogy az hosszabb és nehezebb annál, mint ami normál körülmények között kilátszik belőle...
Jön is a tipikus bajszos-morcos rendőrpáros, kérdezi, hogy (nem azt, hogy segíthetnek-e, hanem, hogy) mi a francot bűvészkedek én itt azzal a táblával a vállamon. Mondom, hogy épp vissza kívánom tenni, nehogy már ne álljon meg a busz. Nem vették poénra, és elkérték a személyinket. A bátyámnál csak diákigazolvány volt, mire a bajszos:
-Hogy-hogy csak diák? Maga nem olvasta el mi van a Személyazonossági Igazolvány utolsó oldalán?
(Itt arra gondolt, hogy lehet az tél, nyár, eső, vagy sár, de aztat biza mindig magunknál kell hordanni)
Én megelőzve bátyám tétova válaszát közbevágtam:
-Én elolvastam! Az van odaírva, hogy a 14 évesek első Személyi Igazolványának kiállítása díjmentes!
A rendőrnek vörös lett a feje, de közben szerencsére a busz is jött, így megúsztuk az őrszobát...
Lezárandó a stoptábla ügyet (de tényleg), szerintem ez a sztori nem ide való, mert nem egyszerűen ciki. Gavrilo fogalmazta meg jól, milyen topicban kellett volna szerepelnie. És különösen az volt számomra a meglepő, ahogy tálalta s történetet cron, szóval szerintem eszébe sem jutott, hogy ez milyen durva. Gyanítom, hogy mint minden bennünket érő hatás formál egy kicsit akár akarjuk, akár nem, ez a könnyed stíl ami körüllengte a történetet esetleg később valakit ittasan a tudatalattijából, vagy ki tudja honnan, arra sarkall, hogy ismét megtegye máshol. Így, hogy elég rendesen körüljártuk a témát, talán felbukkan majd az emlékezetből ez is. Szóval amolyan ellenhatás.
Nem állítom, hogy kamaszként soha nem csináltam hülyeséget, s most nem akarok erkölcsi magaslatokba emelkedni, ilyet azért nem.
Jó, a zászló mondjuk már csak zsörtölődés.
A beszólás jogosságát pedig épp a fentiekkel tudom alátámasztani, nehogy már úgy maradjon ez a stoptáblás történet, hogy milyen jót röhögtünk, aztán elvisszük legközelebb is.
Es azt hallottatok?
A gatakon egy fafej kilyuggatta egy traktor kereket, es ezert harom evre iteltek, mert katasztrofa-helyzet van.
Abszolut jogos! Stop-tablasok elmelkedjetek!
na egy vérciki történet. középsuliban tanítás után még bennmaradtunk egy kicsit, jól éreztük magunkat. kis társaság egyik női tagja szemet vetett rám. mivel mások is voltak ott, ezért még moderálta magát, ugyhogy viszonylag egyszerűbb volt szerelni. ettől még nem adta fel, amit egyszer a fejébe vett... nade. megneszeltem hogy neki ideje lenne hazamenni, fontos dolga volt. több se kellett, amikor a társaság zöme elszállingózott már, mondtam hogy én még itt maradok egy kicsit. jaj de jó, akkor ő is marad, úgyis beszélni akar velem. hehe. majd meglátjuk ki bírja tovább. mint kiderült ő bírta. a társaság utolsó tagja aztán végleg megunta a helyzetet és közölte hogy ő most hazamegy. kiscsaj szeme felcsillan. b+. oké akkor én, fluxman, csatlakozom hozzád, uff. persze kiscsaj is "éppen arra ment haza". juhé. buszmegállóban úgy szerveztem a dolgot hogy úgy tegyek mintha felszálltam volna, aztán mégse, anyukám meg hosszú képpel elvágtázik a buszon. hát, izé, nem jött be. utolsó pillanatban leugrott. (amikor kellene, akkor sose elég hosszan időzik a busz a megállóban, most meg hogy szintén kellene, tojt elindulni, és így túl sok idő maradt neki gondolkodni.) reméltem hogy ennyiből is ért már, de nem. ő nem. ő mindenképpen kettesben akart maradni velem. ekkor még szerencsére ott volt a haver, aki aztán a margithídnál leszállt. jaj de jó, akkor villamossal megyek a moszkvára. kiscsaj közli: oké krumpli (ő a barátom, a harmadik egyén), te menj csak el, már eddig is csak útban voltál, legalább kettesben maradok fluxemberrel. ennél a pontnál kiégtek a biztosítékaim és felnyerítettem: ja persze, én meg majd fenn maradok a buszon, hogy beszélgessek veled, mi? azzal leszálltam. na ez annyira megdöbbentő lehetett, hogy két tágra nyílt szem pislogott a buszról, én meg a haverommal röhögtem véresre magam. illetve ő röhögött, rajtam, hogy nehogymá ilyen béna legyek hogy egy egyszerű spinkót ne tudjak leszerelni, én meg kínomban. hát igen, aki jófiú, az mafla... :))
Eszembe jutott még egy történet. Ez már velem esett meg.
Minden kisgyereknek elmondják, hogy ne álljon szóba senkivel, elmesélik a cukros bácsit meg minden. Így volt ez persze velem is.
Olyan tízéves lehettem, amikor a szüleim elküldtek az öcsémért a barátjához, hogy hívjam haza, mert már esteledik.
Ez a haver az utca végén lakott, nem volt egy nagy túra, viszont életemben először jártam ott. Ahogy a kapuhoz értem, rögtön nehézségeim támadtak, mert két csengőt is láttam, név nem volt egyiken sem, nem tudtam, melyiken is kéne becsöngetni. Egyszer csak megjelenik az utca túlsó oldalán egy hatvan körüli férfi, aki odaszól nekem, hogy majd ő segít, várjam csak meg, ne féljek tőle. Na, nekem se kellett több, azonnal elkezdtem rohanni az ellenkező irányban, és valami olyasmit makogtam, hogy én most inkább hazamegyek, és megkérdezem a szüleimet.
Később kiderült, hogy az általam cukrosbácsinak nézett férfi valójában az öcsém haverjának a nagypapája volt. Éppen hazafelé tartott, és tényleg segíteni szeretett volna.
ha már itt járunk, tényleg megtörtént. Egy hídfelújítás mellett találtam egy lefektetett 30-as táblát. Mivel elég részeg voltam, gondoltam felállítom. Egy órát dolgoztam vele mire sikerült. (nagyon részeg voltam.) Máig mosolygok, ha eszembe jut, hogy a híd felújítását már befejezték, azért volt a tábla lefektetve. Szegény autósok meg engem szidtak szerintem, hogy miért kell a vadiúj hídon harminccal menni:)
"
Akkor úgy látszik, hogy én szerencsés vagyok, mert az ország szerencsés részei egyikén élek.
Ez azért nem ciki, nem? :) "
Nem. Ez mázli! :)
Én az ország elmaradottabb, Budapest nevű helyén elég sok hiányzó jelet látok. De tudod mit, segíthetnél. Nem akartok adni nekünk, szegény rokonoknak, néhány előrejelző táblát, ha nektek annyi van?
Következő bejegyzés:
ES: "Képzeljétek, tegnap este elkaptak a rendőrök mikor egy előrejelző stoptáblát vittem a vállamon. Nem hitték el a marhák, hogy csak egy internetes fórum-társamnak viszem hogy feléjük biztonságosabbak legyenek az utak! Pedig nyilvánvaló! Cronnak is ezt kellett volna mondania!"
Azután következő bejegyzés:
IC: "Én rosszabbul jártam. Lecsapott rám a kommandó, miközben hazafele mentem, vállamon egy lopott útburkolati jellel. Le akartak csukni, pedig csak azért hoztam el hogy otthon letegyem és a gyerekeim biztonságosabban mehessenek át az úton. Azt a dög nagy zebrát mire pontosan visszaigazítottam a helyére..."
off
persze, hogy mérges leszel, mindenki mérges lesz, de nem erről van szó. szerintem cron egy szóval sem mondta, hogy milyen menő dolog volt ez, meg, hogy ne lett volna igaza a rendőrnek. Itt a hangsúly azon van szerintem, hogy 2 órát kellett sétálniuk feleslegesen. És senki ne mondja azt, hogy ne csinált volna olyat soha, amiből másnak valami baja lehetett volna. Nem mentél soha 50-el többel mondjuk üdülő övezetekben, ahol gyerek játszanak? mindig megadtad az elsőbbséget?
Na részemről lezárva, bízva abban, hogy nem mondunk ítéletet ebben a topicban senki felett
off.
gondatlan veszélyeztetés. nem mindegy,
és egyáltalán nem nevezném ezt birka-effektusnak.
tudod, nekem semmi kifogásom a halál ellen, feltéve ha természetes módon jön vagy a saját hülyeségem miatt harapok a fűbe. de ha a más baromsága miatt történik bajom vagy csak veszélybe kerülök, hát mérges leszek.
Akkor már hárman vagyunk,mert szerinteMM seMM gilt dolog táblát lopni,sok emberélet múlhat rajta.
De ezzel együtt ez 1 cickis topic,ha neMM írjuk le őszintén, akkor az már régen rossz.
És ha igen,majd ti cenzúráztok?
Bocs, de szerintem igaza volt Novembernek.
Kozlekedesi tablat lopni es meg kerkedni is vele, es bunkozni ha valaki eszreveszi, az szerintem sem buli.
Orulok, hogy nem en rontottam a hangulatot, de ha kell rontom tovabb kooperalva.
Nagyon negatív (megmentős:) beszólás volt ez így, ebbe a topicba.
Pezsgőzsdugó,szemkiverés lehet.
Na és hányan halnak meg az utakon?
Legközelebb a közlekedési poénokra is morogni fox ezért.
p.s. Pezsgősdugóval teríti le a merénylőt Pierre Richard a Magas Szőke 2 -ben.
Ez is vicc,ez is film.
Néha nevetni is tudni kell, erről szól a topic.
A gimiben még nagy cucc volt a videó, a tanárok általában nem is értettek hozzá, vagy csak nem volt kedvük vacakolni vele, úgyhogy velünk csináltattak mindent. Ebből volt egy-két érdekesség, a legjobb: bejön a tornatanár két kazettával (nem a tornaterembe), hogy az egyiken van valami amit meg akar mutatni.
Első próba, nem az. Tanár mondja: tegyem be a másikat. Beteszem. Ne, mondja, a másikat. Ez a másik, mondom. Nem, válaszolja, az első kazetta másik oldalát kéne lejátszani.
:)))
OFF
Kedves ES, a stoptáblák körüli "egyéb" figyelmeztető jelzések csak az ország különösen szerencsés környékein fordulnak elő, egyébként SZVSZ a topic most is jó, de "nem erőszak a disznótor".
November megszólta szegény Cron-t egy évekkel ezelőtti tettéért, majd a többiek sorba...
még néhány hozzászólás és cron szemetebb lesz, mint Adolf Hitler? vagy mi? nem kéne ezt emberek.
Nem szép dolog lopni az tény, de azért azt ne felejtsük el, hogy a stop táblák előtt általában ott van egy Stop 50 m felirat egy elsőbbségadást jelző tábla alatt, meg az útra is fel van festve, tudom az nem helyettesíti a táblát, de azért nem véletlenül van ott. Szóval ezt ne felejtsük el mielőtt gondatlanságból elkövetett gyilkossági kisérlettel vádolunk valakit.
Naturizmus c. topic-ban már említettem napimádatomat. Tavaly október elején kis kerékpáros körtúrát ejtettem meg kis országunkban (indult a Gyula c. topic kapcsán). Szóval Zánkáról jöttem Székesfehérvárra Veszprémen keresztül. A Bakonyból kiérve a nyíltabb terepen veszett ellenszél az évszaknak megfelelő hűvösebb kiadásban, nap csak néha süt. De Sehonnai Bitang Ember lenge szerelésben, mert az izommozgás úgy-e, termeli a hőt. A Veszprémet elkerülő útszakaszon már nagyon vágytam egy kis napmelegre, találtam is az út mellett egy fennsíkot, ahol egy helikopter leszállóhely volt kialakítva, éppen napozásra termett ! Leállítottam a bicót, levettem a felesleges ruhadarabjaimat egy szálig, csak a cipőm maradt rajtam, gondoltam ott álldogálok egy negyedórát, süttetem tagjaimat a nappal.
Szépen el is voltam, midőn egyszer csak nagy zajjal a fennsíkra kapaszkodott egy billenős teherautó. Én meg a meglepetéstől egy pár edzőcipőbe öltözve álltam a leszállóhelyen. Aztán valami rongyot magam elé kapva a kerékpárcsomagok takarásában nagy nyugodtan, mintha mi sem történt volna felöltöztem.
Az is lehet, hogy a sofőr lepődött meg jobban, mint én, hogy egy ilyen elhagyatott helyen és időjárásban csekély ruházatú kevésbé normális észjárású kerékpárosba botol...
"Az sem gyenge, amikor v.mely Tasztaltársunk azzal henceg, hogy hogyan szokott bevágni előre a lámpánál álló sorba. Helyében húznám be fülem farkam és magamba néznék csöppet. Na, OFF OFF "
Hé, hé, ez nekem szólt? (Mert (azt hiszem) én írtam itt le egy ilyet.) Ha nem, akkor továbbítom a "nézz magadba"-t annak akinek inge, de ha igen, akkor vissza a feladónak, kiegészítve azzal, hogy olvasni is meg kéne tanulni.
Szokott a fene ilyet művelni, akkor különben sem lenne a "legcikisebb helyzet", hm? A nyavalyás BKV-monster elindult, hogy jót röhögjön hogy kinn maradok a másik sávban, SZVSZ ez halál szabálytalan, míg a sorelőzés megengedett. Na most álljak meg a másik sávban? Az lett volna az igazi ciki.
A bevágás meg tényleg nélkülöz minden alapot, nem is beszélve a hencegésről.
Félreértés ne essék, magam is rendkívül utálom a bevágós-buszsávbanmenős-stb. tahó sofőröket, de mivel engem nem illet, kéretik nem rámhúzni az inget.
Közterületi táblák eltávolítóit betonba kéne önteni és rájuk csavarozni a táblát... :(
ON
Azonban Jugoszláviában egy kempingben láttam egy nagyon király kis táblát, ami immunis volt az ilyenre. Ugyanis mozgatható volt, kb. egy méter magas, és "Parkolni tilos!" jelzéssel volt ellátva. Sose lehetett megállapítani, hogy most direkt van ott ahol van, vagy valami tréfás kedvű ember tette épp oda? Szóval általában ha valaki megállt, az áttette egy másik autó mögé.
Hamarosan ez is felbukkanhat a budapesti közterület-felügyelők fegyvertárában. Odatesz, fénykép katt, másik autóhoz tesz, fénykép katt...
Telefonos intelligencia: frissen megszerzett sznobilomba rendszeresen sikerült úgy beszólnom, hogy "Tessék, IC lakás!"
OFF
A stoptablas ugynek valoban egy masik topicban volna a helye, mondjuk egy "eletem legtahobb cselekedetei, amikbol szerencsere nem lett baj, es megbantam" cimuben. Gyarkapurol zaszlot en is loptam egyszer tizenevesen, ezzel kapcsolatban megertobb vagyok, hasonloan lennek a tablalopassal, ha pl. parkolotabla, vagy zsakutca tabla lett volna. Annak hianyabol olyan hatalmas baj nem lehet, de kedves cron, a stoptabla miatt tenyleg szegyellhetitek magatokat.
Egyebkent - viszonylag regen olvasva a topicot - az tetszik benne, hogy ravilagit, egyes normalis emberek is kerulhetnek neha olyan helyzetbe, amikor kulso szemlelo szamara ordenare bunkonak tunnek. Szoval bennem hatarozottan toleranciaszint-novelo hatasa van. :-)
ON
Vegezetul egy habkonnyu tortenet, amit tegnap hallottam:
Fizikus (vagy mernok-?) hallgatonak nem akarodzik szakdolgozatot irni, ezert egy jol kivalasztott, nagyon kevesse ismert konyvbol kimasol egy fejezetet, oldalszamok letakarva, ujra generalva, az egyik fejezet onalloan is megall, 50 oldal, magyar nyelven, atomfizikarol, nyelvezet megfelelo, tema tokeletes. Eloszo megir hozza, bekottet, lead.
Szakdolgozat vedesenel a bizottsag egyik tagja:
"Kollega, nagyon jo a szakdolgozata, tenyleg, tulajdonkeppen sehol nem tudok belekotni. "
(Mely sohaj belulrol)
"De egyetlen kerdest engedjen meg. "
(Huha...)
"Hogyan erti ezt a mondatot a 26. oldalon, hogyaszongya: `ebben a kerdesben hosszas vitat folytattam Fermivel New Yorkban`..."
(Gy.k.: A konyvet Teller Ede irta, es ez a megjegyzes atcsuszott a nem letezo ellenorzesen)
Álljon itt egy szerencsésebb eset:
Szitu ugyanaz, matt részeg cimborám Algyőn próbált meg kirángatni egy 6-8 méteres acél lámpaoszlopot, tudjátok, aminek olyan vastag az alja, mint egy autókerék...
A ciki az volt a dologban, hogy ebben mesterkedett néhány órán át, és azt mondogatta, hogy "ki kő ennek gyünie.." Persze nem jött ki de az egész kocsma ott röhögött rajta... Azóta szállóige :)
Lehet, hogy részegen ez valami késztetés?
Az sem gyenge, amikor v.mely Tasztaltársunk azzal henceg, hogy hogyan szokott bevágni előre a lámpánál álló sorba. Helyében húznám be fülem farkam és magamba néznék csöppet. Na, OFF OFF
Felhívom cimborát, felveszi, erre én: -Hello, de jó, hogy hívtál, pont meg kellene beszélnünk ezt-azt...
Nem tudom, a pörbölyi busztragédiáról hallottál -e. Ha nem, hát elmesélem. Azt hiszem 95-ben történt, egy vasúti átjáró fénysorompójának ellopták az akkumulátorát. Egy iskolás gyerekekkel tele buszt (a sofőr is hibás volt, nem vitás) a sineken oldalba kapott a vonat. Nem kevesen haltak meg. Ha kidöntesz egy stoptáblát, szerinted megállnak az autósok? És szerinted lehet belőle halálos baleset?
A rendőrök helyében feljelentettelek volna, és akkor még finom voltam.
A ciki az, hogy te ezt jó poénnak éled meg, és nem bűncselekménynek.
Hasonló eset (saját "gyűjtés"): megyek _kifelé_ az irodámból, kopogok, és udvariasan várom, hogy szóljon má' vki vmit :-D ).
Ha pedig már a "hibaüzenetek" előjöttek, 2 gyöngyszem az NT-től:
"A művelet végrehajtásához nincs elég"
" OK "
Nem semmi... de a másik még informatívabb:
" OK "
egyszer, ismerősök között derültem jót: néhányan közülük heherésztek jó hosszan egy magyarra fordított mondáson: védd a fákat, egyél hódot! hogy ez milyen jó hihihi. Egyél hódot hahaha. A fákat védeni hehehe. Látszott rajtuk, hogy fogalmuk sincs, mit jelent angolszlengül az, hogy eat beaver ... : ))) [gy.k.: nagyon huszos téma : )))]
Nem tom, lehet, nekem van rossz hangulatom, vagy baromi vaskalapos vagyok, de ebből a három történetből szerintem kettő nem egyszerűen ciki, az egyik már-már bűncselekmény, a másikra pedig lehet mondani: na pont ezért olyan ez az ország amilyen.
Ismeritek biztos: ami nincs lebetonozva, azt ellopják. Na de nem mindenhol! Nevetséges, hogy csak Kelet-Európában kell lelakatolni a zászlót egy gyárkapunál nem? Meg az útlezáró akármiket megtámogatni nagy kőtömbökkel. Hogy néz már ki a világnak ez a fertálya? Ami túllóg a magánterületen, az mind le van betonozva, lakatolva, lánccal rögzítve, milyen kép alakulhat ki az idegenben a lakókról? Egyszerűen fel nem fogom miért nem lehet egy zászlót megvenni és úgy lobogtatni.
A másik: korábban már volt szó arról, hogy a pezsgősdugó szemmelverése nem jó poén, mert valaki már tényleg veszítette el így a szeme világát, és nem tudott rajta nevetni. Ellopni egy stoptáblát? Nagyon csodálom, hogy a rendőr nem törte le a díszes társaság tagjainak a kezét. Száz esetből kilencvenkilencszer mekkorát lehet röhögni, hogy lenyúlt az ember egy stoptáblát, egy esetben mikor valaki marhára összetöri magát, mert ismeretlenül azt gondolja, hogy aki balról jön, majd jól elsőbbséget ad neki, akkor nagy sírás van. Huhh de szörnyű megöregedni és zsörtölődni, de ez nem jó poén, sőt nem is poén, ez egy kurva nagy geciség.
Nem cron ellen akarok állástfoglalni, hanem hátha olvassa még néhány éretlen ember és legközelebb az alkoholmámorban felködlik ez is, mint szempont.
Asszonykám tavaly szilveszterkor elgörbült egy cseppet és másnap os volt egy kicsit. Kuksolt a takaró alatt, vizes borogatás, minden... Dél körül mondom neki: "Na, megint elmaradt a világvége." Erre kinéz a takaró alól és nyöszörög: "Neeem maraaadt eeel."
Erre tévedtem, hát mesélek én is egy történetet, igaz nem velem esett meg.
A szüleim egyik ismerősének papírboltja van, és egészen estig, gyakran sokat dolgozik. Egyszer egy ilyen fárasztó nap után tartott hazafelé, de még megállt a zöldségesnél. Nézi - nézegeti ott lankadtan a különféle gyümölcsöket, zöldségeket, töpreng, gondolkozik, majd felemeli a fejét, ránéz az eladóra, és megkérdezi: "Mivel szolgálhatok?"
Elmondása szerint pokoli égő volt a helyzet. Nem elég magyarázkodni, még ezek után némi méltósággal vásárolnia is kellett.
Azért nem olyan könnyű a fordítók dolga, tapasztalatból mondom, a szakmában vagyok. Ez tipikusan olyan hibaüzenet, ami több helyről és több összetevőből rakódik össze, és mivel a fordító nem látja őket egyben, gőze sincs, hogyan fog megjelenni - az egyetlen lehetőség a minél semlegesebb fogalmazás, ami olykor a fenti eredménnyel jár.
Azért nem olyan könnyű a fordítók dolga, tapasztalatból mondom, a szakmában vagyok. Ez tipikusan olyan hibaüzenet, ami több helyről és több összetevőből rakódik össze, és mivel a fordító nem látja őket egyben, gőze sincs, hogyan fog megjelenni - az egyetlen lehetőség a minél semlegesebb fogalmazás, ami olykor a fenti eredménnyel jár.
"Earth rotates in wrong direction"-ról jut eszembe, tegnap hallottam a liftben:
- Az általam eddig látott legjobb Microsoft hibaüzenet: "Nincs elég memória a törlés végrehajtásához. Töröljön néhány fájlt!"
Ehhez még nem volt szerencsém, nálam eddig a (Microsoft-free) Wordperfect 5.1 vezet (szó szerint): "Készülék nem olvas munkakész meghajtó B:"
Lbundi,
a katasztrofatorveny ertelmeben ilyen helyzetben munkara _kotelezhetoek_ az emberek.
Azaz ha van egy kis ver a munkalatok iranyitojaban, akkor a bameszkodok kezebe nyom egy asot es megkeri oket hogy assanak/ vigyek a homokzsakot. Ha nem, rendor+feljelentes (a birsagbol lehet sort venni a dolgozoknak) Ket eve igy 'neveltek' Nemeto.ban az Odera aradasan bameszkodokat. Szoval a vedezes iranyitojaval el kell beszelgetni... ;)
Ül a pacák a kertjében. Elhelyezi a gondosan nyírt fűben a nyugágyát, hunyorogva a napba néz, lesi, hogy kéne belőni a napernyőt. Sör a fűbe készítve, szalmakalap mélyen a homlokba húzva, aztán hadd szóljon.
Jó ez a korai nyár. Hétágra tűz a nap, a levegő tavaszi illattal teli. Csak hát az a fránya panoráma! Az olyan tré mostanában! A pacák nem is szívesen néz fel, állatira zavarja az a nagy sürgés. A víkendház előtt ugyanis teljesen feltúrták a gátat. Módfelett idegesítő, ahogy azok ott a töltésen bámulnak befelé a kertbe. Nem is itteniek, valami kecskeméti főiskoláról hozták őket. Izélnek valamit a gáttal.
Szóval ül a pacák a kertjében, és valamit nem ért. Valamit nagyon nem ért. Mint ahogy nem értenek valamit azok, akik egy faluval odébb izgatottan rúgják a bőrt, kőhajításnyira az ottani töltéstől. Mint ahogy nem értenek valamit azok sem, akik fagylaltot nyalogatva mutogatnak a homokzsákokkal gürizőkre: "Né máá! Hogy dógoznak!"
A lehető legkevésbé meg bizonyára az a fiatalember érti az egészet, aki tegnap nyeglén odaszólt a barátnőjének: Minek ez a nagy felhajtás? A párocska borzasztó nagy fáradtsággal felmászott a töltésre. Ezért ez a felhajtás?
Valaki azt mondta nekem tegnap az egyik gáton: ha csak minden ilyen bámészkodó egy zsákot arrébb rakna, máris meg lenne mentve a haza! De nem! A zsákokat kevesen pakolják napok óta, és szinte mindig ugyanazok. Akik - érdekes módon - sokszor nem is a sajátjukat védik, erőt, fáradtságot nem kímélve, látástól vakulásig.
Ellenben védik a pacák víkendházát, a focipályán rohangálók házait, a nyegle fiatalember, no meg a fagylaltot nyalók otthonait. Védik, és nem azért, mert nem lenne jobb dolguk. Azért teszik ezt, mert ők értenek valamit ebből az egészből. Valamit, amit a fent felsoroltak a büdös életben nem fognak megérteni.
És ha a víkendházas pacák, a focipályán rohangáló, a fagylaltot nyaló, a nyegle nem is teszi, helyettük, sokunk nevében mondhatjuk a gátakon napok óta helytállóknak: KÖSZÖNJÜK.
Egy kis ciki.
Elorebocsatom, hogy nem nyitok vitat operacios rendszerek felsobbrendusegerol, sem az nem erdekel, hogy mas mit szeret. Jelen helyen mast kell nezni.
Az pedig ez:
http://support.microsoft.com/support/kb/articles/Q131/1/09.asp
aki nem szeretne klikkelni, annak egy kivonatos, leforditott peldanyt helyeznek el itten.
Tehat:
A Microsoft Support Office-nak jelentettek, hogy valami problem tortent a "Explorapedia Nature" programjukban. Az ismeretterjeszto kiadvany, mely - a nevebol is latszik - termeszettudomanyi kerdesekkel foglalkozik, azon belul is eppenseggel a Fold nevu bolygo van teriteken a kovetkezo aprobb rendellenesseget produkalja: "Earth Rotates in Wrong Direction" (A Fold rossz iranyba forog).
Újabb ivós buli, újabb hazamenetel. Mivel a kollégiumunk egy óra járóföldre volt a főiskolától és a bulitól, így leginkább együtt mentünk haza. Megyünk az utcákon éa még az út elején belénkköt egy stoptábla. Kikezünk vele és testületileg kirángatjuk a betonból. Megbeszéljük, hogy hazavisszük a kollégiumba, hogy ott álljon az udvaron.
Már vagy háromnegyed órája megyünk, a tábla is lassított minket. Egy sarokra a kolesztől szembejön velünk egy rendőrautó, de annyira hirtelen, hogy nem tudunk elfutni. Villogó ki, örmi kiszáll a társával és adják a szigorút. Személyik el, adatok felírva. A legrosszabb az az egészben, hogy utasítottak bennünket, hogy vigyük vissza a táblát, Győr másik végébe, ahonnan elhoztuk. Anyázás, még nagyobb szigor. Ezek a rohadtak, ahelyett, hogy a bűnözőket riogatták volna, lépésben végigkísértek autóval minket, egészen a célig.
Ez a kis manőver kb. plusz két óránkba tellett és 6 órakor sikerült ágyba kerülnünk. Tök másnaposan és fáradtan kurva jó volt táblát cipelni.
A másik:
A szokásos cselekménykörzetet. Másnaposan, félig részegen haza a buliból. Mindig a Rába vagon és gépgyár főbejárata előtt mentünk el, ahol kurva jó zászlók lengtek a kapu előtt. Vagy két alkalommal leszedtük a zászlókat, pedig lakatolták a póznát és egyéb trükköket is bevetettek. Sajna nem jött be nekik, és harmadjára is el akaruk lopni a zászlókat. (Kellettek válogatott meccsekre). Szóval pózna megmász (kicsit labilisak voltunk még akkor hajnaltájt) zászló le, kapu nyílik, reflektorok és kutyás őrök. Ugrás le a póznáról, futás mint állat. úgy meghajtottak minket, hogy az nem emberi
Másnaptól kezdve éjszakára bevették a zászlókat. . :)
Jajj még egy:
A kollégiumunk a Mártírok útján helyezkedett el (azóta már nem üzemel), pont szemben egy nagy középiskolával. Ballagás májusban, vendég ezerszámra. A koleszunk minden ablaka rácsos, mert régen GYIVI intézet volt, mielőtt az egyház visszakapta. Szóval ballagás, mi délelőtt természetesen pizsamában, gatyában, és ki tudja miben lófrálunk. (akkor keltünk a nagy Ballag már a véndiákra...) Ablak ki, látjuk a népeket. Felállunk az ablakkeretre, én gatyában, és elkezdjük rázni a rácsot és közeben ordítunk. "Engedjenek ki!!!!" "Segítség!!!" A népek néznek mint az állat, de nem röhögnek. Biztosan azt hitték, hogy elmegyógyintézet van szemben velük.
Az atrocitást szerencsére nem jelentették legendásan hülye igazgatónknak. W.I.-nek.
Nekem is van pár történetem, remlélem enni fogjátok:
A kis crony még csak 16 éves, öcsikéje 13. A Körös partján volt nagypapámék nyaralója, ahol az egész nyarat töltöttük. Déli tizenkét órakkor a legnagyobb melegben öcsémnek az az eszement ötlete támadt, hogy menjünk biciklizni. A póló hamar lekerül rólunk és egy szál shortban tekerünk veszettül. Nyomulás a gáton a 40 fokban, szembe jön néha pár német túrista. Öcsém elhúz tőlem, már vagy 50 méterre van előre, mikor futtábban leugrik a cangliról, lehajítja a gát oldalon és letolja a gatyáját, és elkezd rohangászni körbe-körbe. Persze éppen akkor ér oda egy kisebb német túrista különítmény, akik nem tudják mire vélni a dolgot, így gyorsan elhagyják a körzetet. Én is odarohanok, azt' látom, hogy egy darázs bújik elő tesóm gatyájából, ami berepült oda a száguldás következtében. hehe
Másik:
Győrben jártam főiskolára és elég sűrűn látogattuk a Lapos-tanszéket. Gondolom sokan még nem jártatok ott ezért leírom a műintézményt. A kocsma egy régi csónakház átalakítása után lett ivászati hely, és a Duna árterén van. A gátról lehet bemenni a Laposba, mely betonlábakon áll, elkerülendő a tavaszi áradásokat. Na én jelentős alkoholmennyiséget fogyasztottam aznap este, akárcsak kolesztársaim (Katkol rulez). Késő este lazán kiállunk a Lapos oldalába (ami természetesen magasabban van, mint a földszint) és hányunk ki a korláton. Egyik társam B.ZS. leejti cigarettás dobozát, miközben masszívan előrehajol a korláton át. Az összes dohányos kétségbe van esve, ez volt az utolsó doboz bagójuk. Nosza le a csalánba, és a tök sötétben elkezdik négykézláb keresni a kincset. CrON is elég rosszul van és mivel nem dohányzik, így nem keresi a cigarettát. No, két perc alatt 4 erőteljes hányást dobtam a mélybe és mint másnap kiderült lehánytam 4 kolesztársamból 3-at. Mivel ez az első hányásaim voltak, így a gombás pizza maradékát másnap felfedeztük a ruhákon. Természetesen aznap este ez senkinek sem tűnt fel, és jókedvűen táncolgattunk a tömegben. Hogy én hogyan lettem tiszta hányás...azt nem tudom.
Ja, még egy (ez nem hányós, csak egy kicsit)
Újból buli van és a főiskolás tag, nem bírja ki alkohol nélkül. Alkesz nevű kolesztársunk (hehe a nevét tőlünk kapta) annyira berúgott, hogy beájult egy padon a sportpálya mellett. Mennénk már 4 körül haza, de nem találjuk. Mivel nagy az összetartás, így elkezdjük keresni és én a már említett B.Zs.-vel találok rá. Szólongatjuk, semmi. Rázzuk-semmi. Rángatjuk-semmi. Légzés-van, (szerencsére). Mivel muszály valahogy hazavinni, így elkezdjük finoman pofozgatni, de nem reagál. Erősítünk a pofonokkal, semmi...A végén már annyira vertük, mint a répát. Végül hazajutottunk, de nem igazán emlékszem, csak arra, hogy ágyamban ébredtem.
Másnap deliríumos álmom után lebotorkálok az alagsorban lévő konyhába, hogy egyek valamit. Alkesz az asztalnál ül, a többiek körülötte és hallgatják. Alkesz tiszta kék, zöld folt, mindkét szemét monokli dísziti.
Arról mesél éppen, hogy valakik jól elkapták, de nem emlékszik semmire, de ha megtudja, hogy kik voltak, szétrugja a seggüket. A többiek helyeselnek és elkezdik élezni késeiket...
B.Zs-vel csöndben hallgatunk, csak délután mertük elmondani az igazságot. Mindenki hülyének nézett bennünket, de mi csak életet akartunk menteni. :)
"
Helló lányok!
Most megmutatjuk, hogyan is állapíthatod meg a legegyszerűbben helyes melltartó méreted.
Minden melltartóban találsz egy bevarrt címkét, melyen feltüntetjük a melltartó nevét méretét, kosarát, alapanyag összetételét, valamint a kezeléssel kapcsolatos fontosabb információkat. Melled mérete éppúgy mint tested az évek folyamán folyamatosan változik. A vásárláskor ezért figyelj arra, hogy tested körméretéhez a megfelelő méretű és kosarú melltartót válaszd. A pontos méretet egy szám és egy betű jelzi.
A melltartó méretét a mell alatt mért körméret adja meg 2 cm-es kerekítéssel. Pld. 78 cm-es körmérethez 80-as melltartót, 77 cm-es körmérethez pedig 75-ös melltartót válassz! A betű a kosár méretére, melled teltségére utal. A BeeDees melltartók kosarát A, B, C, betűkkel jelölik.
Nézzük csak!
Most próbáld ki, hogyan mérheted meg saját kosárbőségedet. Először mérd meg mellbőségedet: vezess körbe magadon egy mérőszalagot úgy, hogy az a hátadon és melleden azonos magasságban fusson végig!
A mért számot írd be a mellcsúcson mért bőség ablakba.
Ezután mérd meg, hogy melled alatt hány cm-t mutat a szalag!
Ezt az értéket írd be a mell alatt mért bőség ablakba.
Kosár méretedet úgy kapod meg, ha a mellbőségből kivonod a mell alatt mért értéket, amit egyébként a melltartó méretem ablakba írtál. A két érték különbsége az alábbiak szerinti kosárméreteket adja:
különbség
Ha helyesen számoltál melltartó méreted azonos lesz a gép által számolttal, amit néhány másodperc alatt melltartó méretem ablakban fogsz látni. Ezzel együtt próbálj fel minden terméket ha teheted és győződj meg magad arról hogy valóban jól választottál.
Ha ezt a jelet látod: *** , válassz kedved szerint a Triumph melltartók bőséges választékából!
"
Kvazi mitegy ezek alapjan - elemi matematikai eszkozokkel - arra az eredmenyre jutottam, hogy vajh fellelheto-e Terolad valamellyes fenykep, azon a kis rajzocskan kivul... ? :)))
A gyerekeim még kicsik voltak (másfél és három évesek), amikor egy takarékszövetkezetben igyekeztünk kölcsönt felvenni. Eleven gyerekek, így a lelkükre kötöttem, hogy üljenek szépen le a székre, amíg anyu és apu a nénivel elintéz valamit. Mondtam, hogy fontos a dolog és szeretném, ha nem rohangálnának, és nem zavarnának. Le is ültek szépen, egyszer csak hallom, hogy a két gyerek kórusban a következőket ismételgeti: füty-füty-fütyi, nun-nun-nuni. Hiába volt minden könyörgésem, hogy csitt és hagyják ezt abba. Fülig vörösen jöttünk ki.
Háát, igen, karambol...
Ma délután a Lánc hídon hazafelé menet lassan gurultam át Pest felé, amikor az előttemlévő autó iszonyatos nagyot fékezett és csattanva megállt. Egy ötös karambolnak lettem majdnem a hatodik tagja.
A leghülyébb érzés az egészben az volt, hogy amikor a szembe jövő bámészkodók elértek hozzám, "ennek már semmi baja!" felkiáltással szinte sajnálkoztak rajtam. Nem volt ciki, csak iszonyú hülye érzés. ;)
Amúgy mentetek már neki EGY autónak HÁROM percen belül KÉTSZER?
Nos, egy éve kb., kedvenc Győr city utcáin történt. Híd alján piros lámpa, előttem állnak ketten, csorgok, lágy fékezés, DURRR. Valahogy elszámoltam magam. De csak meglöktem az előttem álló kocsit, ki sem szálltunk, csak a sofőr volt ideges kissé, mellette a macája meg integetett. Na, megyünk tovább, rögtön a következő lámpánál megállunk, még mindig mögötte vagyok. Sikerül is megállni tőle egy méterre (biztos ami biztos), majd ezerrel babrál rádió.
Kocsi nyekk, fej felkap. Hát igen, nem is olyan vízszintes az az út. Szépen elindult a kocsi, majd kocc.
A 2 emberke a másik kocsiban iszonyatos hülyének néz és integet hátrafelé, miközben Sundance a 190 centijével igyekszik nem kilátszani a kormány mögül...
:)
:):):) Nem beszelve a kis faliborotvalkozobiszbaszrol, ami szinten az akcio aldozata lett.
Hamar 4C legyen kover: banketten nagy mulattsag, az egyik koma kisse benyomott, soot rokazott is egy szepet, ami nem is lett volna meg akkora baj, de sajna pont sikerult a szalloda kertjeben levo szokokutat megtisztelnie. :) Probaljatok magatok ele kepzelni a latvanyt a kov fel oraban. Ofo, tanarok, szemlyzet, persze mind megcsodalta e termeszeti tunemenyt.
byte
madjoe
Na jol van Madjoe gratulalok! Igazan ugyes vagy. Szinten osztalykrandulas. Haver furdik. En meg gondoltam vicceljuk meg. Szolok a Madnek, hogy te figyu en hirtelen benyitok, te meg fenykepezovel lekapod oke? O.K. Benyitottam. De ugy parasztosan, igy az ajto a kezemben maradt es szegeny havert jol homlokon nyomta. Raadasul a fenykep se sikerul:(
megjegyzésként, inhibited kötött egy olyan fogadást hogy egy évig nem iszik alkoholt, ekkor a fogadási intervallum 3/4-nél járhattam kb.
Gimnázium, uccso osztálykirándulás. inhibited mongya, o bizony nem iszik má ha eddig kibirta. tobbiek mongyák, ne legyé má bunkó, most vagyunk utoljára egyutt osztálykiránduláson, stb, stb. igyál te is, ezt az egy kivételt megengedjük. ok, mondom.:))) frankó. görbül rendesen az este. betúrtunk kiló ezerrel, hangulat hihhetetlen. na jó, fogaggyunk eszt mán nem birod meginni. ehe. inhibited megbirta.:))).
3deci méz pálesz, húzóra.brááááá.(nem tom ivott e má közületek valaki ilyet, undoritó, nem az alkohol mennyiség miatt(3 deci nem sok), hanem az ize miatt, behányok ha rágondolok) na ekkor kezdtem érezni hogy nem kellett volna ekkora kihagyás után annyit inni mint egy amazonasi vizidisznó.
ekkor(késobbi elmondások alapján)kb. éjjel 4 óra lehetett. inhibited korrektul elvonul a szobája furdojébe hányni. csak hányik, csak hányik, de nem akar vége lenni. delirium tríímensz. szó mi szó, a halálomon voltam.
persze mindenki jön, megnézni röhögni rajtam, az elején szartam rá, kacarásztam én is, de asztá mikor kezdetem csak szintiszta epét hányni, akkor má kicsit idegesitett. eccer csak besokkoltam, mondom aki most jon aszt szijje vágom. nyilik az ajto.: inhibited hogy van, nincs se....? artikulálatlan hörgés, kijövök a fürdoból és hangos:TAKAROGGYÁ ANYÁDBA kiáltással izomból rárugom a bejárati ajtót, az illetot fejbe is keni az ajtólap,csattan rendesen, többet nem is próbálkozik. ennyivel én el is intéztem. kész.
amikor kicsit visszatért az idoérzékem olyan regge 7 lehetett. nem kell mondanom, még mindig okádtam. probléma az hogy fél 8 kor gyülekezo, megyünk kirándulni. ehe. király.
probálom összeszedni magam. többnyire sikerül.
fölszállok a buszra, begyógyult szemek, annyit látok kb. mint vakond a reflektor alatt. mindenki furcsán néz rám és szolidan nevetgél. szarok rátok. leülök a helyemre, osztálytársam is csak röhög mellettem, csak röhög. egy ido után megunom. mia herét röhögsz má?
hát, te ihibited, ahogy tegnap rárugtad az ajtót XY irodalom tanárnore aszt öccsém, tanitani kéne.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. nagyipari égés. asztá még osztálytárasam megjeggyzi, a tanárok monták hogy nem igen tuttak az öklendezésemtol aludni se mer a mellettünk lévo szobában voltak elszállásolva..... no comment.
ja az osztálytársam(hivjuk cooper-nek) is rohadt nagyot sült az osztálytalálkozóval kapcsolatban, bár kicsit késobb.:
szóval a kritikus reggelen én még éppen próbálok lelket önteni magamba, a cooper meg szedi össze a cuccait, persze o is durván másnapos. minden meg is van kivéve az egyik papucsa.
keressük mindenfele. csak nincs meg. vazze, hol lehet? ido már nincs indulnunk kell. na mindegy, papucs ugrott.
kb 1.5 hónap múlva évfolyam gyulés, XY. tanárno tartotta,téma az osztálykirándulás, inhibited lapul mint szar a fuben. a terembe való bejövetelkor XY. hoz magával egy gyanús szatyrocskát. folyik, folyogat a gyulés eccer csak ilyet szól: hát kedves gyerekek ezt a szállodából küldték utánnunk, kijé? ezzel elovesz egy rohadt, ótvaros, barna igénytelen papucsot a szatyrocskából. inhibited lefordul a székrol a röhögéstol, cooper vér vörösen kioson a papucsér, asszem az enyém tanárno....
Vidéki buliban voltunk ismerősöknél a barátnőmmel. Már jó ütemben ment az iszogatás. Megkerestük a wc-t.
Benyitna, de zárva van.
-Ki a p*na az?
-Ühüm, rögtön megyek.
-Ok.
Várunk, csak nem jön. Jó, akkor dumáljunk.
-Hallottad hogy Magyarné lesz**ta a papot?
-Nebammá! Tényleg? Ki mondta.
-Hát ő!
-Biztos? :-)
Ekkor kinyílt az ajtó, kilépett Magyarné láng vörösen, mi ledermedtünk (a helyzethez illő lazasághoz még nem ittunk eleget)
Halál csendben kioldalgott....tehát IGAAAZ!!! :-)))) Nemtom melyikünk égett jobban...:-))
Vidéki buliban voltunk ismerősöknél a barátnőmmel. Már jó ütemben ment az iszogatás. Megkerestük a wc-t.
Benyitna, de zárva van.
-Ki a p*na az?
-Ühüm, rögtön megyek.
-Ok.
Várunk, csak nem jön. Jó, akkor dumáljunk.
-Hallottad hogy Magyarné lesz**ta a papot?
-Nebammá! Tényleg? Ki mondta.
-Hát ő!
-Biztos? :-)
Ekkor kinyílt az ajtó, kilépett Magyarné láng vörösen, mi ledermedtünk (a helyzethez illő lazasághoz még nem ittunk eleget)
Halál csendben kioldalgott....tehát IGAAAZ!!! :-)))) Nemtom melyikünk égett jobban...:-))
erről eszembe jutott egy érdekes eset. angliában történt ahol viszonylag sok érdekesség megesett, de ez az iskolai csapat egyik felnőtt tagjával történt meg. (az egyik gyerek apjának a barátja, na.) éppen dolgomat végeztem amikor következő hangokra lettem figyelmes az egyik kukszliból:
itt azt hittem befejeződött a dolog, de nem:
hatalmas robbanás: "KKKHRRAAAAOOOOO...."
majd egy elgyötört:
"ahhhhhzzzannnyáááááááááád!!!!!"
én nem nagyon tudtam már hogy hova fojtsam a röhögésem, mert ugyan a klotyi erre való, de azért ilyennyire mély traumákat se kellene okoznia... :)) amikor a pasi kijött a helyéről döbbenten vette tudomásul hogy vagy 6 ember hallgatta végig (fülig érő szájjal) a produkciót. embert olyan gyorsan kezet mosni még nem láttam...
hát most nem is tudom hogy ezután ide merjem-e írni a nickem:
fluxman
Ha szabad csatlakoznom a követelők táborához, ne várass már bennünket sokáig. Várjuk a történet(ek)et. (A hírnévvel ne törődj. Bár szerintem most alapozod meg igazán.)
Elsö NagyÖ-vel, tesóval, feleségével, barátjával, és annak a banyájával elmentünk
nyaralni Bogácsra. A lak a feleségé. Miután meguntuk a társaságot (ugye akadt
jobb dolgunk is), felmentünk a padlásra "pihenö" felkiálltással. (A padlásszoba volt a
miénk) Az ágyak elég recsegösek voltak, de ugye ilyen magasságból úgyse
hallatszik semmi, hát nem zavartattuk magunkat. Mint aki jól végezte dolgát, lemen-
tünk, hogy visszakapcsolódjunk a társas életbe. Azok az arcok:))), ciki. Ezek mintha
tudnának valamit! Pár másodperc múlva tesó, meg a felesége nagy nyihogásba
kezd: "Tudjátok, amikor az anyóssal, apóssal itt voltunk bemutatkozó hétvégén,
akkor mi sem sejtettük volna, hogy így hááát izé...minden sóhaj is lehallatszik...
Helló
Elsö NagyÖ-vel, tesóval, feleségével, barátjával, és annak a banyájával elmentünk
nyaralni Bogácsra. A lak a feleségé. Miután meguntuk a társaságot (ugye akadt
jobb dolgunk is), felmentünk a padlásra "pihenö" felkiálltással. (A padlásszoba volt a
miénk) Az ágyak elég recsegösek voltak, de ugye ilyen magasságból úgyse
hallatszik semmi, hát nem zavartattuk magunkat. Mint aki jól végezte dolgát, lemen-
tünk, hogy visszakapcsolódjunk a társas életbe. Azok az arcok:))), ciki. Ezek mintha
tudnának valamit! Pár másodperc múlva tesó, meg a felesége nagy nyihogásba
kezd: "Tudjátok, amikor az anyóssal, apóssal itt voltunk bemutatkozó hétvégén,
akkor mi sem sejtettük volna, hogy így hááát izé...minden sóhaj is lehallatszik...
Helló
Asszem, most végérvényesen adok a "hírnevemnek", de ha már beigértem, egy újabb gyöngyszem a termésemből.
Néhány évvel ezelőtt munkahelyen, hasalok a barátnőm asztalán és vihogunk minden szaron. Az a tipikus délután négy órai elmeroggyant "huzzunkmárhaza" állapot volt.
Valami gigantikus baromságot mondott, mert Gini csukott szájjal az orrán keresztül röhögött egy olyan bikásat - próbáljátok ki, hogy érezzétek a lényeget -, és ezzel a tájfunszerű hanggal együtt egy hatalmas takony landolt az orra előtt az asztalon. Az a finom arcüreggyulladás előtti agyonrágott rágógumi szerű..:-))))))
Felnéz rám csodálattal a szemében és egy ilyet szól: - Te ideköpsz az asztalomra öcsém?
Mondom: - Ha még köpés lett volna...de nem az volt...
- Hááááát mi??? - és pásztázza a képem.
- Az az... pont az... - húztam fel az orrom sokatsejtetően.
- Azannyááááát! - mondta elismerően, és megkért, hogy gyorsan takaritsam le az asztalát!:-))))
>>>> Fingósat majd legközelebb, ha még bírjátok...:-))) >>>>>
Hát ja, lány vagyok...és a "természetesség hive"...inkább a gázok jöjjenek ki mint a körzeti...:-)
Amúgy nálam is gusztustalan történetek a nyerők, ez már lehet valamiféle perverzió...:-) De azért pszichológusra még nincs szükség asszem...:-)) Ja, és szivesen máskor is... van még ilyen de az egy kicsit durvább majd később levésem:-))
A kollégiumban pár évvel ezelőtt kari napokon épp egy katonai telefonközpontot próbáltunk beüzemelni a videó stúdióban a másnapi vetélkedőre. Akkor sem értettem, most sem értek hozzá, nekem csak az volt a dolgom, hogy ha leesik egy kis lapocska akkor bedugok egy csatlakozót és hallózok. Öt helyszínre volt kihúzva drót, a kolesz különböző részeibe. Megbeszéltük, ha két percen túl sem jön létre kapcsolat egy helyen, akkor azzal a hellyel probléma van, szerelni kell. Rossz esetben újra kell húzni a drótot, ami egyszer is elég volt. Mindeközben ment a közvetítés a nagyteremből, ahol valamilyen másik vetélkedő ment. Már a negyedik helyszínnél tartottunk, az előző hárommal minden rendben volt, mikor a nagyteremben egy izgis feladat kezdődött. Egy fiúnak és lánynak kellett egy üveg mézet elfogyasztania egymás testéről. Lehetőleg minél érdekesebben. A párocska kitett magáért, mindketten levették pólójukat, a lányon azért maradt egy melltartó, a srác belemarkolt a lány farmerjébe előlről, a lány homorítva teljesen hátrahajolt, a srác ráöntött egy adagot a hasára, a lány lassan, élvezettel szétkente a hasán, amennyire a melltartó engedte a mellkasán is, a srác letette az üveget, átkarolta a lányt és elkezdte szó szerint enni a mézt a lány testéről, kezdte a hasán, majd a melltartó környéke következett, elkezdte a nyelvét is használni, és mindeközben a jelenethez illő zene szólt. Lent a helyszínen hatalmas ováció, fent a stúdióban síri csend, mindenki a képernyőre szegezve.
Mikor befejezték, a fenti síri csendben visszanéztem a telefonközpontra és "jaj, szegény Zsolt" felkiáltással igyekeztem kapcsolatot teremteni a sráccal, aki sorra járta a helyszíneket tesztelni. Mind az öt helyszín lapkája le volt esve. Egy perc múlva Zsolt meg is jelent szentségelve hogy a k*** központ már megint beszart, pedig az első három már jó volt egyszer.
A többiek jól szórakoztak.
Sziasztok!
Újabb történet. A szüleim valamelyik kollégájával esett meg. Kiküldetsére ment Németországba, de elvihette a feleségét, mert a kísérője lebetegedett. Győr felé éppen valami családi patália tört ki, amikor a határ előtt "itthon még megtankolunk" felkiáltással kimenekült az autóból.
Visszaszállva továbbindult, és cak Bécs után vette észre, hogy az asszony hiányzik. Ugyanis ő is kiszállt kiengedni magából a felesleges kondenzátumot.
Hát, legalább addig is csönd volt...:)
Tök punnyasztó napom volt, tiszta enervált hangulatban toltam a kosaram..melegem volt aztán kiakadtam a pofátlan tagoktól akik keresztbekasul állnak a sorok közt, egy tagot jó két métert toltam vissza rückvercbe...szóval elég jól éreztem magam.
Leparkoltam egy sor elején és bekullogtam az ásványvizek felé, hátrapillantottam és láttam nem jön senki egyedül vagyok...jó középtájon jártam amikor olyan jó parasztginiset büfögtem...olyan tátott szájast...és még röhögtem is magamon egyet, hogy lehetek ekkora tahó és ahogy oldalra pillantottam megállt bennem az ütő, mert magam mögött megláttam egy fazon sziluettjét...aki hamarosan beelőzött és az arcomba röhögött egy hatalmasat és beleorditotta: - Kedves egészségedre! :-)))
Erre én széttárt karokkal, megadóan egy: - Van ilyen...boniem...-et sóhajtottam és halálra kimelegedve elviharzottam mellőle... Neki marhára tetszhetett az akcióm, mert még vagy három-négyszer úgy intézte, hogy szembetalálkozzunk és beleröhöghessen a képembe:-))) Nem volt nagyon ciki áhhhh nem, csak kicsit...:-))))
Mai karambolom története. Megyek az Attila úton, egyszer csak bevág elém egy Volvo, amit egy nő vezet, és meg sem köszöni. Na én erre pipa lettem, és utánairamodtam. Elmentem mellette, jól benéztem az ablakon (elég rondán). Hogy-hogy nem, egyszer csak azt veszem észre úgy 200 méter elteltével, hogy megint előttem van. Úgy 10 méterrel, és veszettül fékez. Na én meg nem tudtam már megállni. Erre jól belementem. Eredmény: én autómon (VW, jó kis német gyártmány, semmi nem árt meg neki) egy karcolás sem. Neki meg jól benyomva a lökháritója. Nem szóltam semmit, előkaptam a kárbejelentőt, és vadul nekiálltam kitölteni. Szerencsére a hölgy nem a vérmesebb fajtából való volt, mert először arra számítottam, hogy jól pofán fognak vágni. Ronda pofákat vág, aztán belémjön. De ő csak kedvesen nézegette a papírt.
Egyik napilapunkban ma találkoztam hajdani történelem-tanárnőnk nevével, eszembe jutott rögtön egy kedves kis történet.
Talán hatodik osztályban történt, hogy a szóban forgó, és akkoriban még igen fiatal tanárnő elcsípte két srác egymásnak írt, óra alatti levelét, benne egy igen rövid értékeléssel: "Egész jó nő, csak lapos a segge." Nem tudta eldönteni hogy felháborodjon-e, vagy örüljön a minősítésnek, ezért inkább szó nélkül elsüllyesztette a levelet.
Charlie-hoz adalékként: egy Simon nevu sráccal jó barátságba keveredtünk valahogy. O zairei volt, az az igazán fekete arc, csak a fogai világítottak, meg a szeme fehérje, de nem volt olyan nagyon lapos orra.
Nagyon jó nyelvérzéke volt, a BME-n tanult, de magyarul, plusz tökéletesen beszélt franciául és angolul is, tudott németül, azóta meg Japánban él és megtanult japánul is.
A lényeg: tökéletesen tud magyarul, lazán elbeszélget mindenkivel, és sokan nem értették, hogyan. Ilyenkor volt kedvenc kommentárja: "én délmagyarországi vagyok!" vagy "a szüleim magyarok, csak Afrikában dolgoztak egy ideig, azért vagyok ilyen fekete". Na egy rakás ember be is vette, mindig ezen röhögött a társaság...
Fél órai röhögés után csak azt akarom mondani, hogy ez nálam dobogós sztori.
A rendőröket nem szabad bántani, hiszen kiken röhögnénk akkor ilyen jókat?
(Ennyire bénákat...)
No, mar megint en.
Nem kimellek titeket, megerdemlitek, hogy ovasnotok kejjen!
Szal tortent egyszer, hogy Oberon bacsi egy ismerosevel kolbaszolt a Moszkva
ter kornyeken. Termeszetesen a helyi szolgaltato alegysegeket teszteltuk
abbol a celbol, hogy kivalasszuk a megfelelo helyszint egy nagyobb
tarsasag szamara, akiket ossze szerettunk volna hivni.
Termeszetesen onzetlensegbol tettuk mindezt, es kizarolag almalevet es kolat
ittunk mindenhol. :)
Ahogy egyik helyrol mentunk at egy masikra, a parkolo autoktol nem
tudtunk egymas mellett haladni a jardan. En mentem hatul, kedves
ismerosom pedig elottem koptatta az aszfaltot.
Gondoltam magamban, milyen jopofa dolog belerugni a cipoje talpaba,
amikor eppen lepesre emeli a labat - hat bele is rugtam. Jol sult el a dolog,
en meg verszemet kaptam, s majd' minden lepesnel belerugtam a cipotalpaba.
Kicsit mar kezdett morcos lenni ettol a mutatvanytol, igy ugy gondoltam,
hogy itt az ideje bevegezni ezt a szertartast. A megfelelo finalenak az kinalkozott,
ha egy igen nagy ereju talponbillentessel egy nagyot kacagva fejezem be a dolgot.
(Oberon bacsi aktivan focizott fiatal koraban, igy meglehetosen fejlett labizomzattal rendelkezik)
Lab-hatralendites utan izomszaggatoan elementalis erovel szaguldott elore a cipom - es innen
felgyorsulnak az esemenyek.
A baratom, mit sem sejtve a mutatvanysorozatot lezaro rugasrol ki akart kerulni egy kutyakakit,
ergo lepest valtott. Az en labam mar zugott elore, igy nem tehettem semmi a katasztrofa
elkerulese erdekeben: tiszta erobol vadlin rugtam.
Hangtalanul omlott a labaim ele, meg sem tudott szolalni a meglepetestol es a minden bizonnyal
kinzo fajdalomtol. En hasonloan gazdagon cizellaltan fogalmazva szolasra nyitottam a szam,
es azt mondtam: MMUUHAAAHAAAAHAAA!!!!!
A koronat az tette fel a tortentekre, hogy nem haragudott ram, mert szerinte ez akkora poen volt,
hogy nem is fenyitett meg utana. Meg jo. :)
Még középsuliban történt az eset, volt egy oszáytársam aki tízóraira mindig joghurtot hozott. Egyszer miközben épp emelte a joghurtos poharat sikerült egy szép hatalmasat tüsszentenie. Hát rendesen dőlt mindenki a nevetéstől, szegény gyerek haja, pulovere, meg az egész képe tiszta joghurt volt.
Másik joghurtos sztori, szintén középsuliban. Eggyik ismerősöm vett (kapott szüleitől) egy Fiat 500-t, gyönyörűen felújítva meggypiros fényezéssel. Aki látott már ilyet az tudja hogy ennek a kocsinak a teteje nyitható, pontosabban csak egy bőrt (vászont?) kell elhúzni és már majdnem cabrió is. A kocsi ugyan fel volt újítva, de az ajtaja nehezen csukodott. Nos az illető srácnak sikerült a frissen megbontott félliteres joghurtját erre a vászon tetőre tenni, az ajtót meg jó lendületesen becsapni. Ennek következtében a joghurt szépen megemelkedett, majd 10 centi repülés után engedve a gravitációnak immár fejjel lefele tartalmát a kocsi oldalán szép egyenletesen elosztotta. Volt is nagy sikere a környéken sétálok között.
Tegnapi eset. Szállok fel a kettes villamosra, amin az emberkék kb. úgy helyezkednek el mint olajos szardínia a dobozában. Valahová a közepére bepréselem magam, amikor is elkezd tombolni a telefon. Nagy nehezen kihámozom a zsebemből, és emelném fel, de elöttem egy hosszú hajú lány állt. Természetesen beleakadt a hajába. :)) Namost a hajával a fülemben mégsem telefonálhatok, úgyhogy valahogy kihámoztam belőle, de közben már a körülöttemlévők igen csodálkoztak, (persze a telefon csak tombolt tovább..). Még szerencse, hogy a csajszi igen elnéző volt. :))
Ilyen mindenhol megtörténik, nálunk Szegeden is megesett párszor. Viszont ott megtörtént a fordítottja is. Csoporttársam indexszel a kezében bekopog a tanár szobájába, akit, révén nem járt előadásra, nem ismer. Benyit, az asztalnál egy öltönyös fickó ül és ír valamit.
- Jó napot kívánok, tanár úr, az aláírás miatt jöttem, mert vidéki vagyok és nem volt itt az indexem, amikor alá tetszett írni az előadáson a többiekét.
Nyitja is a könyvecskét a megfelelő helyen és határozottan tolja az öltönyös ember orra alá. Az csak néz, aztán bizonytalanul megszólal:
- Ha nagyon akarod, én aláírom neked, de én az évfolyamtársad vagyok...
3 éves átkozott boszorka unokahugom meséli, hogy két éxer teknőcöt kapott anyjától...
Lelkesedek ezerrel...kérdem:
- Egyik fiú, másik lány?
- Igen! - mondja nevetve.
- És lesznek nekik kis teknőceik, eccercsak tele lesz velük az akvárium?
- Igen! - és halál boldogan bólogat...
- Te! Szerinted, hogy csinálnak a teknőcök kis teknőcöt, attól a hülye páncéltól, hogy férnek
egymáshoz? - fordulok az öcsémhez tök tanácstalanul...mire a kiscsaj kerekre nyílt szemekkel megmagyarázza a teljesen evidenst:
- Hát eccerű! Le kell húzni addig a héját, aztán ha kész vannak, vissza kell rakni rájuk!
:-)))) Na hát nem ciki? Megmagyarázta nekem a boszi, hogy készül a kisteknőc:-))))
Ilyesmit csináltam én is, egy kevésbé fontos tárgy kevésbé fontos vizsgája elôtt kicsit elkéstem. Mikor beértem, láttam,hogy a terem ajtaja még nyitva, elôtte egy fiatal fickó áll rövidnadrágban, és beszélget egyik évfolyamtársammal. Oda is ugrottam hozzájuk, és megszólítottam ôket: "Figyeljetek skacok, mutassátok már meg melyik az XY (tanár), csak hogy tudjam, hogy kire vigyázzak, amikor puskázni kell!"
A rövidnadrágos fickó kaján vigyorral mutatkozott be, mint XY, megjegyezve, hogy akkor nem is kérdez olyasmit, ami az elôadásokon elhangzott, mert ha bejártam volna, akkor bizonyára ismerném ôt.
Másodszorra azért átmentem -- a rövidnadrágos fickó most együtt dolgozik a nejemmel :-)
No, eszembe jutott még egy.
A főiskolára (Bánki) járt hozzánk egy Afrikából érkezett, fekete bőrű srác, Charlie volt a beceneve. Tök jól tudott magyarul. Egyszer egy nyáron Londonban volt. Megy az utcán, egyszercsak egy vékony gyerekhangot hall magyarul beszélni: 'Nézd anyu, majomember!'
Odafordult a hang irányába, és a következőt mondta: 'Én nem majomember vagyok, hanem ugyanolyan ember, mint te.' Gyerek ledöbben, Charlie győztesen távozik. :))
Eppen vizsgazom.
Valami felugyelo tanarno van bent gondolom a tanszekrol es jarja korbe a termet, hogy ellenorizze a felevkozi alairast az indexekben.
Nem surun latogattam az eloadasokat a felev alatt, igy az indexemben meg nincs is benn az alairas.
Felugyelo tanarno odaer hozzam, en meg megelozendo a problemas kerdezoskodest (hol az alairas...igy nem lehet vizsgazni, stb...) mar mondom is lazan:
Meg nem tudtam beiratni az indexembe, de semmi problema, mert a Kovacs tanarno majd beirja ne tessek aggodni.
Tanarno megall, ramnez...majd nyujtja a kezet: engedje meg , hogy igy fel ev elteltevel bemutatkozzam Kovacs tanarno vagyok.
Eges,eges...
Agyam dolgozni kezd...kb. fel masodperc mulva ravagom igen-igen hat en is ugy ertettem, hogy a Kovacs tanarno itt van es mindjart beirja.
Na itt tok belezavarodott, alairta az indexet, de lattam, ahogy ment tovabb, hogy teljesen meg volt kavarva meg percekig.
Te még mindig jobban jártál, mint az a kisfiú, aki a boltban előttünk több csomaggal is vett. Én voltam akkor kb. 15 éves és bár pontosan nem tudtam, mi az, de tudtam, hogy nem rágó. Nekem ciki lett volna szólni, ő meg csak 7-8 lehetett. Hogy a pénztáros miért nem segített, azt nem tudom...
Úgy látom, néhányan innen a topicból totál alkalmatlanok lennénk a lent idézett izgalmas éjszaki hajszára, mivel az üldözés elkezdésétől max. öt kilométerre kifogyna a benzin. Akkor meg lehetne kérni a rendőröket, hogy "Ugyan már, kedves biztos urak, ha már idáig elhoztam magukat, toljanak már el a legközelbbi kútig..." Biztos készségesek lennének. További előny, hogy legalább nem szondáztathatnának meg, mert nem vezettem az autót, csak kormányoztam miközben ők tolták (bűnrészesek!). :)
kb. 10 lehettem, amkikor is apámnak névnapja volt (bár azóta volt már máskor is). valami kis apróságot akatam venni és elballagtam a közeli trafikba.
akkoriban jelentek a rako nevü kotonok, és ebből jött galiba.
bementem a bótba, és nagyon megörültem, hogy rögton találtam ajándékot.odamentem az eladóhoz és közöltem a rakoval a kezemben,hogy azt szeretném megvenni. részéről "enyhe" döbbenet majd a kérdés, hogy mire kell ez nekem 10 éves koromban. mondtam, hogy apámnak veszem névnapjára (nem értvén, hogy mi köze hozzá).
még nagyobb megrökönyödés az eladó (kb. 60-65 éves nénike, tudjátok az a tipikus trafikos) arcán, és kérdezi, "tudod mi ez, kisfiam?"
mondom, "hogyhogy mi, rágó..."
"hát az ugan nem az."
ekkor jobban megnéztem, és tényleg, mintha elnéztem volna egy betüt. ezek után rendkívül gyorsan elhagytam a trafikot.
Felhívtam, azt állította, hogy a haverjai megkaparintották az asztalán hagyott telefonját és eltévesztették a címzett számát. Két hét múlva megismétlődött az eset, ismét beszéltünk, azóta semmi.
elutaztunk.... szóval nem. még csak agárdon voltam, pár éve. rendszeresen nem tartózkodom bp. környékén ápr. 1-én, illetve az akörüli hétvégén :(... de nem adom fel, eccercsak elmegyünk!
Ezt az eletosztont!
Szoval miutan elutottek szegeny bekat gyorsan korulnezett, hogy hol van a legkozelebbi segitseg, es felugrott a mutoracsra, hatha a kollegad megmuti. Az a gonosz meg hagyta elverezni es csak hetek mulva kezdett el foglalkozni vele amikor mart termeszetesesn keso volt.
Okosak ezek az allatok.
Apukamnak peldaul egyszer egy szarvas ugrott fel menetkozben a trabi tetocsomagtartojara. Az apukam szerint csak vitetni akarta magat mert nagyon fajt a laba. Legalabbis ugy gondolta, mert a tortentek utan nagyon bicegett.
Egy volt kollégám elütött egy békát menet közben, a szerencsétlen felkenődött a műtőrácsra (de hogyan?), és úgy járt vele, amíg meg nem kötött a rajta. Ugy piszkálta le hetek múlva, pedig egy Jaguár jel sem mutatott volna ott jobban...:-)Ez inkább a békának volt ciki..:-)
Ez a benzinkifogyas rendszeres. Egyszer valami ugyben rohangalunk kollegaval varosban Passattal, o vezet, jol elvagyunk, Szepvolgyi ut elott kocsi leall. Toljuk, semmi. Nezzuk a muszerfalat: tartaly tele.
Oke, kocsit felretoljuk, bezarjuk, elbuszozunk, metrozunk, masik kocsival elmegyunk erte, visszavontatjuk. Kozben (mielott vontatnank), megegyszer megnezzunk, semmit sem talalunk. Vontatas kozben probaljuk beugrasztani, semmi.
Jo, visszuk szervizbe. Elindulunk, o vontat, en ulok benne, halalra unom magam, egyszer csak (sokadszorra) vizsgalgatom a kijelzoket: a jo k*** eletbe, hat nem elneztuk az uzemanyagmutatot: nullan volt, mi meg telinek neztuk. Na, radudalok, mondom, huzzon az elso kuthoz... Eges, meg jo, hogy senki mas nem tudta meg... :)
Rament egy fel napunk.
Na nem a legcikisebb, inkább vicces. Van egy Bogaram, és egyik reggel (kábé 1 éve) mentem befelé dolgozni (20 km, kábé 3/4 óra) és a kormány tekerésekor elkezdett szólni a duda. ha kanyarodtam, egyben dudáltam is. sok mindent nem tudtam tenni, igyekeztem olyan pofát vágni, hogy 'ki-az-a-marha-aki-folyton-dudál', de hát ez édeskevés volt. munkahelyemen, otthon elmeséltem, nagy derültséget keltve. (hozzátartozik, hogy a tulajdonomban lévő autók szinte mindegyikénél előfordult hasonló jelenség - pl. trabantnál kanyarodáskor nyílt az ajtó - , ezt is idesoroltam) aztán később kiderült minden. kábé egy hónap múlva ismét induláskor, mikor kikanyarodtam a parkolóból, rázendített a bogár, a különbség csak annyi volt, hogy most ott ült a férjem, aki egyből fényt derített az okra: a kormányrúdon (az akkoriban nem túl pontos illesztések miatt) van kábé egy centis rés, amibe beleakadt a kulcscsomóról az egyik kulcs, így rövidre zárta az áramkört, és dudált, dudált, dudált stb... szóval most már RÉSEN vagyok :))
:)
Hamar vonat:
Madjoe megy Turkuba, semmi gond, at kell szallni Helsinkiben, de szerencsere angolul is minden ki van irva, 10-es vagany, es ugy 20 perc mulva megy a vonat, semmi gond felszallok, valami finn felirat van, de nem ertem, mind1 is, varosnev nincs benne. Ulok ugy ket perce, amikor indul a vonat, sehol egy masik utas... no ez biza nem oda megy... a 85literes zsak felugrik szepen a hatamra, fotostaska a kezben, aztan ajto, ha istennek lassan megy, madjoe ugy ertekeli, igy meg tud futi. Noss nem, szepet ugrottam, majd egy profinak mondhato mozdulattal estem, es a lendulettel altam fel, teljesen temeszetesre sikeredett, mintha mindig igy szallnek le a vonatrol:). Gyors ellenorzes, en egyben vagyok, a fenykepezo egyben, a befotesuveg a zsak tetejen egyben... OK akkor mehetunk dobbent szemek a masik vonatrol... csend, majd tapsvihar :) kis meghajlas utan huztam a WC-be lemosni magamrol az olvadt havas-saros-salakot. Az mar csak hab a tortan, hogy az igazi vonatra elsore nem akart felengedni a kaller.
byte
madjoe
Előző munkahelyemen történt.
Egyik kolleganőmet kiküldték Párizsba, hogy segítse munkájával a kinti erőket.
Furcsa mód kint egy olyan munkát bíztak rá, amit Én már itthon "sikerrel" megoldottam, ezért rendszeresen érintkeztünk telefonon és Notes-on keresztül is.
Az volt a szokása, hogy a levélre rákapcsolta a nyitáskori visszajelzést és amint megkapta, hogy kinyitottam, akkor hívott, így volt időm elolvasni a problémát és nem hívott feleslegesen, ha nem voltam a helyemen. Ez már 4-5 napja ment így, mikor szintén leülök a gépem elé és látom, hogy jött tőle egy üzenet.
Kinyitom és elkezdem olvasni, veszem fel a kagylót és beleszólok:
- Szia Kinga.
2 mp néma csend, ekkor már tudtam, hogy a feleségem hív, akit véletlenül sem hívnak Kingának.
- Ki az a Kinga? jött a kézenfekvő kérdés
Teljes rövidzár és vesztemre elkezdtem magyarázkodni.
- Tudod ő egy kolleganőm, és kint van Párizsba és különben is 30 éves múlt már .
Szóval a tipikus hülye férj benyomás, aki hirtelen nem tudd mit hazudni a feleségének, mikor tetten érik.
Hozzá kell tennem, hogy a feleségem 100%-ig megbízik bennem és soha semmilyen féltékenységnek a legkisebb jelét sem adta, de evvel a remek alakításommal őt is sikerült elbizonytalanítanom.
Mindez kb. 5-8 mp alatt zajlott le, majd mikor rájöttem, hogy milyen hülye vagyok zavaromba leraktam a kagylót (tudom faszkalap és bunkó voltam, de nem tudtam más kiutat hirtelen, idő kellett, hogy kimásszak egy olyan csapdából, ami valójában nem is volt).
Mikor aztán az asszony felhívott újra, egyből nekitámadtam, hogy mit gyanúsítgat, pedig nem is tette, de legjobb védekezés a támadás.
A lényeg, hogy este otthon megbeszéltük, de a kollegák még sokáig ugrattak minket, hogy üdvözöl a Kinga.
Hát ennyi, ez elég ciki volt, de az emberi hülyeség határtalan.
Ashea korán reggel ül a vonaton és zötyög a cél felé. Menetiránnyal szemben ül. A következő megállónál felszáll egy barátja. A srác Ashea háta felől közeledik és meg akarja veregtni a vállát ahogy elmegy mellette, hogy köszönjön.
De abban a pillanatban ahogy megindul a keze jön egy váltó, a srác megbillen és félkézzel lazán Ashea mellét veregeti meg!
Ashea persze rákvörös és hebeg-habog.
A srác is irul-pirul. Asheával szemben persze idősödő házaspár ül akik szívrohamkörüli állapotba kerülnek a látottaktól és fennhangon megállapítják, hogy 'EZ a mai fiatalság!"
Feleségem még csak pár hete birtokolta mobiltelefonját, amikor egy hót ismeretlen számról kapott egy SMS-t (tudom: SM), amelyben csak ennyi állt: SEGGFEJ
Kicsit bepipultam, gondoltam, megbeszélem a küldővel a dolgot, és gyorsan felhívtam (a hívószámküldést szerencsére kikapcsoltam előbb).
Hívott: Hallo, itt a. b. Én: {hűvösen, kissé maróan} Jó napot kívánok, én a seggfej vagyok. H: ???? É {higgadtan, vádlón} Az imént érkezett az ön telefonjáról egy SMS, amely szó szerint csak ennyit tartalmaz, hogy SEGGFEJ. H: {meglepően nyugodtam} Kérem az nem lehet, én csak tegnap vettem a telefonomat, és még azt sem tudom, hogyan kell SMS-t küldeni!
É: {érzem a vesztem} Elnézést, ez nem az 555-xx-zy?
H: Nem, ez az 555-xx-yz.
É: {nagy az égés, jó, hogy nem lát az ürge} Bocsánat, téves....
Regen nem irtam mar, de eszembe jutott egy kisse cikis helyzet valaha volt boho ifjusagombol.
Tortent egyszer, hogy meglepetesszeruen a gimnazium negyedik osztalyaban a lanyoknak azt az utasitast adtak testneveles ora elott, hogy ne oltozzenek at, sot, meg csak el se hagyjak az osztalytermet.
Nosza, kaptuk magunkat, es aktivan nem tudtuk, hogy mi lehet az, ami nekik jar, oszt nekunk meg nem.
Ilyetenkeppen lyuggatta a kivancsisag az oldalunkat a tornaora vegeig. A vegen oltozes, oltozes utan uzsgyi fel a terembe, s nem haboztunk kerdore vonni a lanyokat.
Persze a jo arcokat csak kozuluk, mert a tobbiek nem voltak hajlandok beszelni. :)
Sejtettuk, hogy valami kenyes tema lehetett teriteken: mondjuk a fogantatassal kapcsolatos kerdeseket feszegettek, vagy netalan esetleg noi bajokkal kapcsolatban tartottak nekik fejtagitast.
(Megjegyeznem, hogy negyedikes gimnazista koraban a lanyok tulnyomo tobbsege tisztaban van a pirosbetus unnepekkel. Vagy nem?)
Vegulis elmondtak, hogy igen, a havonta visszatero, nemukbol adodo verveszteseg volt teriteken.
Innentol kezdve nem nagyon erdekelt mar a dolog, de azert fel fullel odahallgattam, nagy szerencsemre.
Megtudhattam ugyanis, hogy van olyan leanyosztalytarsam, akinek raadasul galans udvarloja mindossze 30 eves volt, aki nem tudta, hogy mire valo a tampon, es hogy azt hogyan is kell hasznalni. Kicsit elkerekedett szemmel kerdeztem vissza hirtelen, hogy vajh' jol hallottam-e, avagy csak a fulem kaprazott? De megnyugtattak, igen, jol hallottam.
A tortenet nem annyira humoros, inkabb elkeserito szerintem. Ott es akkor nem is nagyon nevettem rajta, inkabb elkepedtem, mint masok is rajtam kivul. Szerencsere a csaj meguszta a dolgot, nem szivattuk ezzel, pedig nem voltunk valami szenteletuek - errol a tanarok konyveket irhatnanak.
Húgom egyik barátnőjének a lakását egyik éjjel felhívta egy ismeretlen fiatal srác, és megkérdezte a szülőket, hogy akkor most mi is legyen, illene lassan megbeszélni a részleteket, ugyanis a lány már többhetes terhes (17 éves).
Ne lehetett jó dolog arra ébredni, hogy keltegetnek a szülők...
Gondolom kérdőre vonás következett...
Persze poén volt az egész. De a durvábbik fajtából.
Ez a rendoros allati volt:) Sirtam a rohogestol...
Nnya, errol jutott eszembe egy hanyos-rendoros:
Schönherz kolesz, rádióklubos haverokkal irány a Gellért-hegy, terjedést mérni. Ez igazából azt jelenti, hogy a frissen kifejlesztett antenna vagy rádió májerságát vizsgálgatjuk, a hegyről jó a rálátás a koleszra, aztán a kolesz legfelső emeletén lévő klubosokkal el lehet jól dumcsizni rádión. No, általában persze a hegy helyett egy kocsma volt a célpont.
Most ugyan nem, de éppen szülinap volt a koleszban, és bizony folyt a pia rendesen. Én: színjózan, felszerelkezve nagyapám rozzant wartburgjával. Rádióklubos srác: színjózan, kezében egy szép új antenna.
Na, eddig rendben is lett volna. De induláskor hozzánk csapódott 2 haver, hogy ők is jönnének. Az egyikük "még megiszom ezt a felest" felkiáltással ledöntötte a torkán a kezében lévő tele vizespohár házipálinkát. Na ekkor kellett volna ott hagyni. De nem.
Sutty fel a hegyre, kommunikáció a "toronnyal". A kocsit nem lehet felvinni a szabadságszoborig, úgyhogy az út végén gyalogoltunk. Na, itt a sok német turista között szép látvány volt a 2 visítozó, négykézláb közlekedő fiatal. Mi józanok igyekeztünk úgy tenni, mintha nem ismernénk őket. No a szabadságszobor tövében vége lett mindennek. Az egyes számú delikvens (legyen A), megfeküdt, de még levegőt sem vett, csak ami befújt a száján, míg M a korláton kihajolva mondta el bánatát a várfalnak. Persze a gatyája sem úszta meg. A külföldi túristák pánikszerűen menekültek. Egyszer mégis odavetődött 2 fiatal csajszi, majd megkérdezték a hullánkat, hogy "are you OK?".
"Eeeeöhhrrrbreeeegrhbleee...." jelentette ki A. Ekkor mi megnyugodtunk, hogy él, a 2 csaj röhögve távozott...
Na, jön 2 yard. Target locked: egyenesen A felé tartanak. "Jó estét... Ehhe, csak megbotlott..." satöbbi felszólalásokkal igyekeztünk elejét venni egy rossz éjszakának a detoxban. Persze ekkorra A már maga köré hányt. No, a rendőrök végül is nem balhéztak, kerítettünk vizet a yardok felszólítása nyomán (de minek), levonszoltuk a srácot a kocsihoz, közben M is előkerült. Na, ültünk a kocsiban, semmi kedvem elindulni, mert ezek ketten telehánynák. Folyton azt mondogatták, hogy nem, már mehetünk. Persze leteszteltem őket: ki a kocsiból, vonóhorog megrugdal, kocsi beleng, ezek meg kétfelé okádnak kifele. Nagy unalmunkban hallgattuk a rádióklubos sráccal, hogy mi megy a rendőrségi frekin. vol pár autós üldözés az éjaszakában, de a legjobb sztori ez volt: Igyekszem szó szerint.
Központ: "Ki kéne menni az XY utca sarkára, mert néhány kisebbségi úriember szóváltásba keveredett, le kéne őket csitítani." Na ez szép, szabatos volt.
Az első kiérkező yard 5 perc múlva viszont beleordít a rádióba:
"Gyertek ide mind, fiúk, verjük szét ezeket a rohadt büdös cigányokat!!!!!!" Coooool :)))
Volt még egy bombariadó a Nyugatiban, aztán mentünk haza a koleszba.
Autok..
Rijswand bacsi a szep ezust szarnyasraketaval (bovebbet a Saab 900-as topicban:) - elugrik a bankba.Nos eddig ok, de a varoskozpontban, ahola bank van az egesz utcaban megallni tilos, napkozben.Sebaj, varakozni lehet (a kistabla szerint csak rakodasi cellal) de ugyse jon arra koteruletes..Megallas, kiszallas.Szomszedos kocsibol csinos (ritkasag errefele:)), szoke leanyzo szall ki.Nosza cinkos kacsintas, szinten itt, allt meg? En csak beugrom a bankba, nem veszes..ugyse buntetnek meg 5 pers alatt.Kislany epp veszi ki a kabatjat a kocsibol, felveszi, sotetkek dzseki, karjan a varos cimerere...ooooppsz,cikiii.Hat bizony o a kozteruletes.Nem baj, meg beszaladaok a bankba, 2 perc, elintezve, kijovok, magyarazkodas, mar megyek is bepatanok, napszemuveg, mobil felcsap a muszerfalra, hadlassak milyen menok vagyunk..
Kulcs elfordit, lampa kialszik..meg csak nem is nyekken.
Aksi dead!Ciki2.
Hajra, hivjuk a haverokat.Sot eszembe jut h. tegnap jelentkeztem a lokalis autoklubba, nosza felcsongetem oket, meg nincs tagsagi szamom, de mar jelentkezetm , stb..Nem, sajnos, tagsagi szam nelkul nem lehet,stb..anyad.
Egyik havernek szabadnapja van, odajon, bebikaz, menjunk aksit venni.Utkozben Rijswand porgeti mint allat - trabantos megszokas, ott alacsony fordulaton , nem igazan tolt - piros lampanal vhogy megis lefullad.Ciki3. Reflexszeru inditas-halott.3 savos fokozlekedesi ut, kamion, autok, stb.Nosza kipattanas, vontatokotel ra a haver vonohorgara - szerencsere elottem allt, behuzzuk.Haver is ideg, eros gazadas, elasztikus vonkotel (sose vegyetek!) megfeszul, elpattan, vegen levo horog bele a jobb elso fenyszoroba...(eszmei erteke 300 DM)Ciki4
Anyazas, masik kotel, behuzas, bolt.
Akkor jut eszembe, hogy penz egy szal se, a bankkartyamrol most vettem le a letiltast, mert a hetvegen a muhelyben maradt,es akkor letiltottam.A feloldas azonban eltart egy-ket napig.Ez persze csak a penztarnal derul ki.Ciki5.
Node sebaj, haver kifizeti kolcsonbe, uj aksi beficcen, kezem leeg kozben - a turbo mellet van - ,persze szerszam semmi, csak a gerber-toolkit van nalam.Es akkor mar csak a cegnel kell magyarazkodni, h. miert kestem haromnegyed orat...
Ez neMM rendőrfikázós topic de jellemző a történet.
Nem elég hogy az autóját meg az életét kockáztaja hősünk,(abszólute neMM lett volna kötelessége) sikerel oldja meg a két béna rendőr helyett az esetet,ez a köszönet.
Majd biztos ráhuzzák még a gyorshajtást,meg forgalom veszélyeztetést, meg nem útviszonyoknak megfelelő vezetést, plusz azt a pár piroslámpát is.
A két fakabát, meg majd virít a sikeres elfogásért.
A jelentésben majd az áll,hogy egyszerre KÉT ámokfutó sofőrt is megfékeztek! :-)
Mailben kaptam és kissé hosszú is, de idekívánkozik:
>>>
Tegnap foci után Zoliékkal beugrottam egy sörre az Old Man's be. Végül 2 korsó lett belőle, így némi félelemmel vegyes óvatossággal ültem a volán mögé. Bizakodásra adott okot, hogy még öltönyben voltam, minden papírom rendben volt és a KRESZ összes szabályának maximális betartásával autóztam. Miután kitettem Atkót, hazafelé vettem az irányt. Kb. 100 méterre lehettem a lakástól, amikor észrevettem, hogy egy egyirányú utcában rendőrök igazoltatnak. Előttem egy Opel Corsa haladt, aminek örültem, mert reményeim szerint biztos őt állítják meg, én meg szépen elslisszolok. De ez nem így történt. Ugyanis a két faszi a Corsában miután észrevették a rendőröket, megálltak és elkezdtek tolatni felém a szűk egyirányú utcában, melynek én a közepén álltam. Én egy kicsit szintén elkezdtem tolatni, mert láttam, hogy mindjárt nekem jönnek. Végül minimálisan, de tényleg belém tolattak, ekkor viszont már rohant felénk a két rendőr és megpróbálták megállítani őket. Ezek viszont balra elindultak szembe a forgalommal egy másik egyirányú utcában. A két rendőr beugrott mellém az autóba és azt mondták, hogy vegyem őket üldözőbe, mert nekem jöttek, nem álltak meg (ez cserbenhagyás) biztos részegek + lopott is lehet a kocsi. Én figyelmeztettem őket behajtani tilos, mire ok immár igen felfokozott izgalmi állapotban közölték, hogy azzal ne foglalkozzak. Közben észrevettem, hogy a Corsások egy olyan utcába kanyarodtak be, ami szinte visszaér arra a helyre ahol voltunk éppen, ezért azt tanácsoltam, hogy szemből, kvázi bekerítéssel lepjük meg őket. Ezt igen jó ötletnek találták, ezért én próbáltam elállni az utat, ezek meg kiálltak a kocsi elé integetni. Jöttek is a gazfickók szembe rendesen de az utolsó pillanatban lelassítottak és kikerültek minket. Az egyik zsaru egy darabig futott utánuk gumibotjával ütve a kocsi hátulját (ez igen nevetségesen nézett ki, de miután lemaradt ismét az autós üldözés mellett döntöttek. Itt már világosan látszott, hogy nekem a sofőr felelősségteljes pozícióját szánják. Ekkorra a két szökevény már komoly előnyre tett szert, de még pont láttam, ahogy a Török végén jobbra kanyarodnak a Rózsadomb felé. Rákapcsoltam. Miután bekanyarodtam, legnagyobb meglepetésemre ezek ott tökörésztek lépésben elfelé (ők látták ugyanis, hogy a rendőröknek nincs kocsijuk így komoly üldözésre nem számítottak.) Leálltam mögéjük a két rendőr pedig ismét kiugrott. A győzelem közelinek tűnt. Főhőseink viszont, bár meglepődve még időben észlelték az újabb veszélyt és ismét kereket oldottak. Nos ekkor elkezdődött az éjszakai autós üldözés Budapest belvárosában. Elindultunk a szerpentinen lefelé. Itt - talán emlékeztek még a 70-es 80-as évek fordulóján vetített San Francisco utcáin című sorozatra, az akkor még igen fiatal Michael Douglas főszereplésével- szóval ezt a filmet megszégyenítő jelenetre került sor; az álló kocsikat a Corsa jobbról, a járdán kezdte előzni, én pedig balról a szembe jövők sávjában. Így haladtunk egy darabig egymás mellett Közben kiderült, hogy a rendőröknek elromlott a CB rádiója, így az én mobil telefonom felől kezdtek érdeklődni. Mivel azt korábban még pont miattuk kapcsoltam ki (ugyebár én, a szabályos) ezért megadtam a pin kódomat, hogy kapcsolják be. Engem ugyanis az előbb leírt helyzetben eléggé lefoglalt a vezetés. Sajnos kiderült, hogy ez nem oly egyszerű, mert mint a rendőr fogalmazott, : Ezt nem tudom használni!" Így hát bepögyögtem a kódot, sőt a 107-et is felhívtam, biztos ami biztos, mert már semmi jóban nem reménykedtem. Közben már a Margit hídon folyt az üldözés egyre gyorsabb tempóban, melyet egy piros lámpánál még megelőzött egy kiúgrós-gumibottal ütos-menekülős-rendőr visszaszállós-rákapcsolós történet (ez a szerencsétlen jelenet még 3-szor ismétlődik a későbbiekben, ezért ezután az "autóbotozás" névvel fogok erre az eseményre utalni. A hídon a kanyart csak a villamossínek segítségével vettem be, de tartottam az iramot. Mivel a gyorsasági szakaszon (híd) kudarcot vallottak, ezért Pesten a körúton egy piros lámpánál az újabb autóbotozás után bűnözőink taktikát váltottak és jobbra behajtottak egy szűk egyirányú utcába a forgalommal szemben. Kezdetét vette a technikai szakasz, felfokozott figyelemmel, növekvő veszélyekkel. Eközben rendőreink a telefonközpontossal vitatkoztak azon, hogy az V., a VI., vagy a XIII. kerületieknek szóljanak erősítésért, hiszen percenként változtattuk a kerületeket. Mindeközben legfontosabb feladatnak a központban azt érezték, hogy mondjam be telefonszámomat. Ennek a kérésüknek a 3m széles utcán, szembe a forgalommal, kb. 80-90-el haladva eleget is tettem. Kivágtunk a Bajcsira (piros lámpa, szemből Troli) és a Nyugati felé hajtottunk. Én folyamatosan üvöltöttem a telefonba aktuális helyzetünket, mert az egyik rendőr a CB-t próbálta megbuherálnia másik pedig magából kikelve üvöltözött és szidta a Corsást, a központost "Nem igaz, hogy egy kurva rendőr sincs kint az utcán!" felkiáltással, ha jól értelmezem: saját magát is. A Nyugatinál jobbra fordulva a Körúton, az Oktogon irányába haladtunk. Egy piros lámpánál újabb botozás eredménytelenül. Innen Andrássy út, egyre növekvő tempóban. Előre látszott az újabb nehézség; 3 sorban várakozó autók a lámpa előtt. Corsa ki balra (szerencsére szembe gyér forgalom)és meredeken visszakanyarodva az induló autók előtt éles jobbos. Én utána. Újra a Bajcsin jártunk. Itt ez a barom majdnem elütött egy szabályosan, a zöldön áthaladó gyalogost. Ezen én is kicsit felháborodtam. Ekkor haragomban (engem is kezdett magával ragadni a küzdelem, felvetettem: leszorítom a genyát. Ezt az ötletet a rendőrök nem támogatták. Így maradtam az üldözésnél. A Podmaniczky u. előtt ismét beszorult pár másodpercre: autóbotozás. Majd jobbra bementünk a Podmaniczkybe. Ezalatt kiderült, hogy gyors segítségre semmi esély, mert nincs kint elég járőr. Mikor megjegyeztem, hogy ennyi szabálytalanság esetén (a sörökről nem is beszélve) már rég elvették volna a jogsimat 70 évre, a lakonikus "Ez a sors iróniája!" választ adták. A körúton ismét csak piroson keresztülinduló villamos előtt hajtottunk át. A Dózsa György u. felé a nedves kockakövön immár 130-al ment az üldözés, közben már én is egyre hangosabban üvöltve folyamatosan mondtam be helyzetünket a központnak. A Dózsa Györgynél kentünk egy jobbost a Hősök Tere felé. Közeledett a vég. Üldözöttünk hibázott: a három párhuzamos sávból a középsőt választotta. Így beszorult egy autó mögé. Jobbról troli, balról autóoszlop. Teljesen ráálltam a hátuljára, így se ki se be. Rendőrök kipattantak autóbotozni, de ezúttal sikerrel jártak. Feltépték az ajtót, a sofőrre fogták a pisztolyt és "Kiszállás vagy szétlőlek, a jó kurva anyádat!" udvarias felszólítással próbálták kitessékelni a gépkocsiból. Ez nehezen ment, mert emberünk a pisztoly stb. ellenére veszetten kapaszkodott a kormányba és utasába. Piszok mázlijuk volt a zsaruknak, mert mellettük várakozott egy 1200-es Zsiga, melyből rögtön kiugrott 3 munkából hazatérő vagyonőr: 2 férfi meg egy no (továbbiakban szekus). Jobb oldalról pedig egy hiéna taxiból kiszállt egy kb. 120 kilós skinhead taxisofőr (továbbiakban taxis). Nos a szekusnő meg a taxis kiszedték az utast és megbilincselték kb. 5 mp. alatt. Ezalatt a 2 rendőr meg a 2 szekus dulakodott a sofőrrel, míg végre kb. 1,5 perc alatt sikerült levinniük a földre. Innen még 2-3 perc volt mire 4-üknek sikerült feltenni a bilincset, pedig ekkorra már a fejét néhányszor beleverték a Dózsa György út szebb napokat is látott kockakövébe. A káromkodás és üvöltés a rendőrök részéről állandóvá vált. (általában "kurva anyád, valami" felszólítás volt a jellemző mondatösszetétel. A másik fickó nyugodtan állt, de a szekusnő olyan primitív volt, hogyha a srác megmozdult, a tonfájával (mert volt neki) oldalba vágta a "Ne mozdulj, az anyád picsáját, mert kiverem a fogaidat!" mondat kíséretében (néha variálta szájba-fejbe vágással, és kurva anyázással ő is). A troliból az utasok közben meredten sasolták az eseményeket. Én már a megállásnál éreztem, hogy innentől fogva nem az enyém a főszerep így az autó előtt állva egy darabig a cb-t próbáltam működésbe hozni, majd annak sikertelensége miatt újból a mobilon tájékoztattam a helyzetről a központot. Mikor mindkét embert sikerült megbilincselniük így hatuknak, a rendőrök megköszönték a segítséget és elküldték 4 önkéntesüket. Mondjuk a no esetében éppen ideje volt, mert az annyira beleélte magát a szerepébe, hogy már épp a gyomrozást és a csuklótörést helyezte kilátásba a nyugodtan várakozó ember számára. Nos innentől fogva még 4 perc telt el míg megjött az erősítés. Ezalatt a következők derültek ki az üldözöttekről: A sofőr ukrán. Ezt megtudva a rendőrök újult erővel estek neki a "Mi a faszt keresel itt, az ukrán kurva anyádat!", "Hogy húznál haza a kurva ukrán anyád picsájába!", "Utálom az ilyen tetves ukránokat!" mondatok kíséretében. A fej ütögetése sem maradt el. Kiderült az is ugyanakkor, hogy az utas egy kiugrott rendőr főhadnagy. Itt megoszlott a rendőrök reakciója. Az egyik a "Szégyelld magad, milyen rendőr voltál te szemét." mondattal fémjelezhető vonalat erőltette, míg a másik reakciója érdekesebb volt: "Én nem félek a vállapoktól. Én nem félek a csillagoktól. Nekem úgy sincs jelenem csak múltam! (szerintem jövőt akart mondani jelen helyett, csak izgalmában elbaszta). Szóval így szépen eltelt ez a pár perc is. Aztán jött az erősítés; innentől aztán végképp semmi érdekes nem történt; motozás, autó átvizsgálás, beszállítás. Engem sajnos a végén ledegradáltak tanúnak (bevallom rosszul esett). Megköszönték a közreműködést, és mindenki ment tovább a dolgára. Most jön a lényeg: a tanút megszondáztatták (de minek), majd feljelentették ittas vezetésért.
Mailben kaptam és kissé hosszú is, de idekívánkozik:
>>>
Tegnap foci után Zoliékkal beugrottam egy sörre az Old Man's be. Végül 2 korsó lett belőle, így némi félelemmel vegyes óvatossággal ültem a volán mögé. Bizakodásra adott okot, hogy még öltönyben voltam, minden papírom rendben volt és a KRESZ összes szabályának maximális betartásával autóztam. Miután kitettem Atkót, hazafelé vettem az irányt. Kb. 100 méterre lehettem a lakástól, amikor észrevettem, hogy egy egyirányú utcában rendőrök igazoltatnak. Előttem egy Opel Corsa haladt, aminek örültem, mert reményeim szerint biztos őt állítják meg, én meg szépen elslisszolok. De ez nem így történt. Ugyanis a két faszi a Corsában miután észrevették a rendőröket, megálltak és elkezdtek tolatni felém a szűk egyirányú utcában, melynek én a közepén álltam. Én egy kicsit szintén elkezdtem tolatni, mert láttam, hogy mindjárt nekem jönnek. Végül minimálisan, de tényleg belém tolattak, ekkor viszont már rohant felénk a két rendőr és megpróbálták megállítani őket. Ezek viszont balra elindultak szembe a forgalommal egy másik egyirányú utcában. A két rendőr beugrott mellém az autóba és azt mondták, hogy vegyem őket üldözőbe, mert nekem jöttek, nem álltak meg (ez cserbenhagyás) biztos részegek + lopott is lehet a kocsi. Én figyelmeztettem őket behajtani tilos, mire ok immár igen felfokozott izgalmi állapotban közölték, hogy azzal ne foglalkozzak. Közben észrevettem, hogy a Corsások egy olyan utcába kanyarodtak be, ami szinte visszaér arra a helyre ahol voltunk éppen, ezért azt tanácsoltam, hogy szemből, kvázi bekerítéssel lepjük meg őket. Ezt igen jó ötletnek találták, ezért én próbáltam elállni az utat, ezek meg kiálltak a kocsi elé integetni. Jöttek is a gazfickók szembe rendesen de az utolsó pillanatban lelassítottak és kikerültek minket. Az egyik zsaru egy darabig futott utánuk gumibotjával ütve a kocsi hátulját (ez igen nevetségesen nézett ki, de miután lemaradt ismét az autós üldözés mellett döntöttek. Itt már világosan látszott, hogy nekem a sofőr felelősségteljes pozícióját szánják. Ekkorra a két szökevény már komoly előnyre tett szert, de még pont láttam, ahogy a Török végén jobbra kanyarodnak a Rózsadomb felé. Rákapcsoltam. Miután bekanyarodtam, legnagyobb meglepetésemre ezek ott tökörésztek lépésben elfelé (ők látták ugyanis, hogy a rendőröknek nincs kocsijuk így komoly üldözésre nem számítottak.) Leálltam mögéjük a két rendőr pedig ismét kiugrott. A győzelem közelinek tűnt. Főhőseink viszont, bár meglepődve még időben észlelték az újabb veszélyt és ismét kereket oldottak. Nos ekkor elkezdődött az éjszakai autós üldözés Budapest belvárosában. Elindultunk a szerpentinen lefelé. Itt - talán emlékeztek még a 70-es 80-as évek fordulóján vetített San Francisco utcáin című sorozatra, az akkor még igen fiatal Michael Douglas főszereplésével- szóval ezt a filmet megszégyenítő jelenetre került sor; az álló kocsikat a Corsa jobbról, a járdán kezdte előzni, én pedig balról a szembe jövők sávjában. Így haladtunk egy darabig egymás mellett Közben kiderült, hogy a rendőröknek elromlott a CB rádiója, így az én mobil telefonom felől kezdtek érdeklődni. Mivel azt korábban még pont miattuk kapcsoltam ki (ugyebár én, a szabályos) ezért megadtam a pin kódomat, hogy kapcsolják be. Engem ugyanis az előbb leírt helyzetben eléggé lefoglalt a vezetés. Sajnos kiderült, hogy ez nem oly egyszerű, mert mint a rendőr fogalmazott, : Ezt nem tudom használni!" Így hát bepögyögtem a kódot, sőt a 107-et is felhívtam, biztos ami biztos, mert már semmi jóban nem reménykedtem. Közben már a Margit hídon folyt az üldözés egyre gyorsabb tempóban, melyet egy piros lámpánál még megelőzött egy kiúgrós-gumibottal ütos-menekülős-rendőr visszaszállós-rákapcsolós történet (ez a szerencsétlen jelenet még 3-szor ismétlődik a későbbiekben, ezért ezután az "autóbotozás" névvel fogok erre az eseményre utalni. A hídon a kanyart csak a villamossínek segítségével vettem be, de tartottam az iramot. Mivel a gyorsasági szakaszon (híd) kudarcot vallottak, ezért Pesten a körúton egy piros lámpánál az újabb autóbotozás után bűnözőink taktikát váltottak és jobbra behajtottak egy szűk egyirányú utcába a forgalommal szemben. Kezdetét vette a technikai szakasz, felfokozott figyelemmel, növekvő veszélyekkel. Eközben rendőreink a telefonközpontossal vitatkoztak azon, hogy az V., a VI., vagy a XIII. kerületieknek szóljanak erősítésért, hiszen percenként változtattuk a kerületeket. Mindeközben legfontosabb feladatnak a központban azt érezték, hogy mondjam be telefonszámomat. Ennek a kérésüknek a 3m széles utcán, szembe a forgalommal, kb. 80-90-el haladva eleget is tettem. Kivágtunk a Bajcsira (piros lámpa, szemből Troli) és a Nyugati felé hajtottunk. Én folyamatosan üvöltöttem a telefonba aktuális helyzetünket, mert az egyik rendőr a CB-t próbálta megbuherálnia másik pedig magából kikelve üvöltözött és szidta a Corsást, a központost "Nem igaz, hogy egy kurva rendőr sincs kint az utcán!" felkiáltással, ha jól értelmezem: saját magát is. A Nyugatinál jobbra fordulva a Körúton, az Oktogon irányába haladtunk. Egy piros lámpánál újabb botozás eredménytelenül. Innen Andrássy út, egyre növekvő tempóban. Előre látszott az újabb nehézség; 3 sorban várakozó autók a lámpa előtt. Corsa ki balra (szerencsére szembe gyér forgalom)és meredeken visszakanyarodva az induló autók előtt éles jobbos. Én utána. Újra a Bajcsin jártunk. Itt ez a barom majdnem elütött egy szabályosan, a zöldön áthaladó gyalogost. Ezen én is kicsit felháborodtam. Ekkor haragomban (engem is kezdett magával ragadni a küzdelem, felvetettem: leszorítom a genyát. Ezt az ötletet a rendőrök nem támogatták. Így maradtam az üldözésnél. A Podmaniczky u. előtt ismét beszorult pár másodpercre: autóbotozás. Majd jobbra bementünk a Podmaniczkybe. Ezalatt kiderült, hogy gyors segítségre semmi esély, mert nincs kint elég járőr. Mikor megjegyeztem, hogy ennyi szabálytalanság esetén (a sörökről nem is beszélve) már rég elvették volna a jogsimat 70 évre, a lakonikus "Ez a sors iróniája!" választ adták. A körúton ismét csak piroson keresztülinduló villamos előtt hajtottunk át. A Dózsa György u. felé a nedves kockakövön immár 130-al ment az üldözés, közben már én is egyre hangosabban üvöltve folyamatosan mondtam be helyzetünket a központnak. A Dózsa Györgynél kentünk egy jobbost a Hősök Tere felé. Közeledett a vég. Üldözöttünk hibázott: a három párhuzamos sávból a középsőt választotta. Így beszorult egy autó mögé. Jobbról troli, balról autóoszlop. Teljesen ráálltam a hátuljára, így se ki se be. Rendőrök kipattantak autóbotozni, de ezúttal sikerrel jártak. Feltépték az ajtót, a sofőrre fogták a pisztolyt és "Kiszállás vagy szétlőlek, a jó kurva anyádat!" udvarias felszólítással próbálták kitessékelni a gépkocsiból. Ez nehezen ment, mert emberünk a pisztoly stb. ellenére veszetten kapaszkodott a kormányba és utasába. Piszok mázlijuk volt a zsaruknak, mert mellettük várakozott egy 1200-es Zsiga, melyből rögtön kiugrott 3 munkából hazatérő vagyonőr: 2 férfi meg egy no (továbbiakban szekus). Jobb oldalról pedig egy hiéna taxiból kiszállt egy kb. 120 kilós skinhead taxisofőr (továbbiakban taxis). Nos a szekusnő meg a taxis kiszedték az utast és megbilincselték kb. 5 mp. alatt. Ezalatt a 2 rendőr meg a 2 szekus dulakodott a sofőrrel, míg végre kb. 1,5 perc alatt sikerült levinniük a földre. Innen még 2-3 perc volt mire 4-üknek sikerült feltenni a bilincset, pedig ekkorra már a fejét néhányszor beleverték a Dózsa György út szebb napokat is látott kockakövébe. A káromkodás és üvöltés a rendőrök részéről állandóvá vált. (általában "kurva anyád, valami" felszólítás volt a jellemző mondatösszetétel. A másik fickó nyugodtan állt, de a szekusnő olyan primitív volt, hogyha a srác megmozdult, a tonfájával (mert volt neki) oldalba vágta a "Ne mozdulj, az anyád picsáját, mert kiverem a fogaidat!" mondat kíséretében (néha variálta szájba-fejbe vágással, és kurva anyázással ő is). A troliból az utasok közben meredten sasolták az eseményeket. Én már a megállásnál éreztem, hogy innentől fogva nem az enyém a főszerep így az autó előtt állva egy darabig a cb-t próbáltam működésbe hozni, majd annak sikertelensége miatt újból a mobilon tájékoztattam a helyzetről a központot. Mikor mindkét embert sikerült megbilincselniük így hatuknak, a rendőrök megköszönték a segítséget és elküldték 4 önkéntesüket. Mondjuk a no esetében éppen ideje volt, mert az annyira beleélte magát a szerepébe, hogy már épp a gyomrozást és a csuklótörést helyezte kilátásba a nyugodtan várakozó ember számára. Nos innentől fogva még 4 perc telt el míg megjött az erősítés. Ezalatt a következők derültek ki az üldözöttekről: A sofőr ukrán. Ezt megtudva a rendőrök újult erővel estek neki a "Mi a faszt keresel itt, az ukrán kurva anyádat!", "Hogy húznál haza a kurva ukrán anyád picsájába!", "Utálom az ilyen tetves ukránokat!" mondatok kíséretében. A fej ütögetése sem maradt el. Kiderült az is ugyanakkor, hogy az utas egy kiugrott rendőr főhadnagy. Itt megoszlott a rendőrök reakciója. Az egyik a "Szégyelld magad, milyen rendőr voltál te szemét." mondattal fémjelezhető vonalat erőltette, míg a másik reakciója érdekesebb volt: "Én nem félek a vállapoktól. Én nem félek a csillagoktól. Nekem úgy sincs jelenem csak múltam! (szerintem jövőt akart mondani jelen helyett, csak izgalmában elbaszta). Szóval így szépen eltelt ez a pár perc is. Aztán jött az erősítés; innentől aztán végképp semmi érdekes nem történt; motozás, autó átvizsgálás, beszállítás. Engem sajnos a végén ledegradáltak tanúnak (bevallom rosszul esett). Megköszönték a közreműködést, és mindenki ment tovább a dolgára. Most jön a lényeg: a tanút megszondáztatták (de minek), majd feljelentették ittas vezetésért.
Újabb a metro-sorozathoz:
Kollégám, Géza, kislányával, Évikével, aki az eset idején 4 év körül jár, megy haza a piros metróval.
Felszáll az egyik megállónál a házukból egy Géza korú lakótárs, szintén gyakorló apuka.
Beszélgetnek, lakótárs megkérdezi a kislányt:
- Tudsz-e valami szép verset, Évike?
- Ijen!
- Na, hadd halljam!
- Pájmafa alatt pipázik az ajab, az ő fajkából is hijányzik egy dajab! [szolid kuncogás a közelben állóktól]
- És kitől tanultad ezt a szép verset?
- [diadalmasan, kiáltva] Apukámtól!
Közönség sikít, Géza apuka vörös, Évike meg élvezi a sikert...
Barátom mesélte:
Újságban hirdet valaki egy majd' veterán nagypolszkit, "garázsban tartott, megkímélt, újszerű állapotban". Elugrunk, megnézzük, ha jó lealkudjuk, megvesszük. Helyszín: családi ház, a garázs a ház alatt. Gazdi mondja, "gyüjjenek le, ehun e". Látvány a következő: nagypolszki, gyönyörű, egy rozsdafolt nincs rajta, benn áll a garázs végében a kétajtós szekrényben, eleje atomjaira törve. "kiálltam, hogy lemosom, de legurult". Két hétig röhögtünk.
Nobodybuilder bicajos sztorijáról ugrott be...
Köbösacc 10 éves lehettem, öcsém evvel egyenesarányban 7.
Szét küldtük apánk agyát, hogy vegye meg nekünk a hőnáhított mackóruha "szerelést"...
Én zöld-fehérbe, öcsém kék-fehérbe diszelgett tetőtől talpig. Kiöltöztünk a velencei telkünkre mint a szarospisták, talpig menő dzsoggingba...és kiszálltunk a dohánybarna wartburgunkból lazán...végigsétáltunk az utcánkba és fogadtuk a a szerkóért járó bókokat.
Gondoltuk, milyen franyesz lenne körbevillanni benne szélesebb sávban, lenyúltuk apánk parasztcangáját...
Öcsém ragaszkodott hozzá, hogy ő teker én a csomagtartóra ülhetek... Hosszas huzavona után belementem, kikötve persze hogy nem megy úgy mint az atomállat, lévén hogy még fel se érte az ülést, csak a vázra seggelve tudott néha megpihenni.
No...sűrűn nyugtatgatva anyánkat, hogy nem teszünk kárt magunkba és a bicajba, elindultunk.
A föld úton marhára nehezen haladtunk, de röhögtünk mindenen, élveztük a dolgot...
Aztán kiértünk a marhajókis aszfaltútra...több se kellett az öcsémnek, mint az eszelős hajtani kezdte a bringát és üvöltve biztatta magát: - Mindent bele, a bilibilibe! Én meg mögötte orditottam, hogy szijat hasitok a hátából ha eltaknyolunk... - Kár a gőzért, ne izgulj! Nem lesz semmi baj! - kiabálta röhögve hátra. Egyre gyorsabban mentünk, lejtőt kapva, én akkor már kegyetlenül rosáltam, hogy itt halunk meg ha tanyázunk olyan gyorsan megyünk, és fékezni kezdtem a lábammal...vesztünkre mert valami teherautó járhatott előttünk és az aszfaltot teleszórta sűrűn kaviccsal...a bringa remegni kezdett, az öcsém bizonytalanodni és meg halálhörgéssel üvölteni... Két másodperccel később szendvicsbe feküdtünk a betonon. Én alul, rajtam a bicaj, azon az öcsém... Bőgve kászálódtam ki alóluk még anyázni se volt erőm, de amikor megláttam a vacsiúj mackóalsómon tátongó lyukat úgy megagyaltam mint szódás a lovát... Igy történt, hogy vérbefagyva sántikáltunk haza a zsírúj mackó cuccunkba és magyarázkodtunk, hogy tudtuk 1 napon belül hazavágni a ruhánkat...:o)
Nagyon jó a topik, lefordultam egy párszor a székről. Nekem is lesz egy pár hozzászólásom, íme az első!
Kb. ált. isk. hetedikes lehettem, amikor kinn az iskola folyosóján tanultam (akkoriban még jófiú votam). Az ellenőrzőm az ofőnél volt, épp a jegyeimet írta alá vagy valami ilyesmi. Szal épp nagyban tanulok, mikor az egyik lány eljön mellettem és belerakja a nyitott könyvembe az ellenőrzőm és már megy is tovább. Nem díjaztam a megmozdulását, ezért csak egy öblös böfögéssel azt mondtam neki: Anyád! - majd kíváncsi természetű lévén utánanéztem, hogy na erre mit lép. De az, akit én egy lánynak hittem, az ofő volt...
Ugyanezt az ofőmet mégegyszer leanyáztam :)))
szitu osztálykirándulás, immár nyolcadikosan. Emeletes ágy felső szintjén aludtam, illetve akkor csak még tartózkodtam és nagy zajszinttel voltunk (11 fiú). Megbeszéltük, hogy ha bejön az ofő elkussolunk és alvást tettetünk. Ez hamar megtörtént, ofő be, kiabál hogy hajnali 3-kor illene csendben lenni - mi nagy szorgosan alvást tettetünk, néhányan még horkolnak is. Ofő persze nem hülye, tudja, hogy ébren vagyunk és még vagy 10 percig tartja a szentbeszédét. Közben én TÉNYLEG elaludtam, arra ébredtem föl, hogy valaki ráncigál, hogy ébredjek. Én szememet ki sem nyitva egy jó hangos qrva anyádat felkiáltással próbálok tovább aludni, mire nagy csend, picit később halk kuncogások. Ekkor nyitottam ki a szememet. Igen, az ofő ébresztgetett...
Még lesz egy pár történet, most csak ez a kettő jutott eszembe...
Még jó, hogy nem épp akkor jöttek a marslakók felvenni az emberiséggel a kapcsolatot. Ha látják a szituációt, akkor a bolygó értelmes lakóit keresve tuti hogy a lovakat szólítják meg. :)
Haverom évekkel ezelőtt Londonban tanult egy évig és mellette dolgozgatott is, onnan kuldte egyszer ezt az emilt:
Hat tegnap nem akarmi tortent velem:
Jovok haza melobol ugy ejfel tajban, kicsit pityokasan, almodozva,puff, lejardazom a bal elejet. Eddig nincs is semmi rendkivuli.
Csakhogy, a gumi elkezdett sziszegni, valami regi szar volt mar, epp akartam egyet venni. Na jo, mondom, kerekcsere, nincs mas hatra. Epp nekikeszulodok, amikor ket lo (igen, ket lo) jon a ketsavos uton, tok egyedul, es megallnak mellettem, nezik, hogy cserelek kereket. Jo, mondom, fura ez a ket lo, dehat a kereket csak kicserelem. Kicsit feltem hogy tokon fognak rugni, de mindegy, mondom.
Epp cserelem a kereket, amikor odajon ket gyanus alak, hogy ne segitsenek-e? En kurvara tojtam, ugyhogy mondtam, hogy inkabb ne, koszi, ott jopofiztam veluk.
1 percre ra, hogy elmentek, nagy fekezes mogottem, egy rendorbusz, kipattan belole vagy 10 rendor.(szirena, villogo, minden, marhara fostam) rogton korulvettek a ket fickot, akikkel az iment beszeltem, elkulonitettek oket, es kihallgatas kovetkezett. Persze ram is jutott 3 rendor.
-mit csinal itt maga?
-kereket cserelek.
-egyutt van ezzel a ket masikkal?
-nem.
-de lattuk, az elobb beszelt veluk.
-igen, mert kerdeztek, segithetnek-e?
-szabad a papirjait?
-sajnos mind otthon van
-a cime?
-mondom a cimemet
Utana rovid telefonalgatas, aztan folytatjuk
-latta, honnan jott a ket koma?
-persze, onnan - mondom- es ket lo is volt itt az elobb
-lo???????
Ez az a pont amikor tok hulyenek neztek, es ott hagytak a fenebe, a ket komat meg elvittek gondolom a sittre.
Vegre kicsereltem a kereket, tolatok hatra, amikor nagy recseges, ropogas, elfelejtettem visszaakasztani a potkerektarto vasat. Jol elhajlott.
Hazafele lattam meg a rendorbuszt, egy kiegett kocsinal targyaltak a komakkal, gondolom lopott volt.
Szoval jo kis este volt.
Szoval ilyen dolgok tortennek itt.
Egyszer egy lakásfelújítást vállaltunk el öcsémmel. Testvérem éppen a nagyon vagány, laza csávó bézbólsapkában korszakában volt. Leszedtük az ablakszárnyakat, felraktuk a Trabi tetejére. Megbeszéltük, hogy hazaautózik velük és a garázsban átfesti őket. Fel is raktuk reggel azt a rengeteg ablakot a kocsi tetejére. Elindulás előtt figyelmeztettem, hogy tankoljon rögtön a sarki kútnál, mert már alig ficergett a sárga lámpa. Ja, ja bólogatott és lazán becsússzant a kormány mögé, feltekerte a magnót és nekivágott. Este pedig az egész család rajta röhögött. Persze, hogy elfelejtette a tankolást. Persze, hogy kifogyott menetközben a benzin. És természetes, hogy ez a Lágymányosi híd felhajtóján történt. Tartalékkanna híjján, a megpakolt Trabi tolása közben teli tüdővel szívta a szmogot. A hídon jó nagy dúgót okozott Pestről Budára és még este is remegett a lába az erőlködéstől.
Ha már bölcsi ... Én erre nem emléxem, de kedvenc sztori volt nálunk egy ideig.
Szóval a legendák szerint mehetett valami hülye film a tvben, ahonnan ellestem egy-két mondatot, így meg tudtam lepni velük néhány felnőttet. Ez történt a bölcsödében is. Éppen valami hányadék -- bár a nevelőnők szerint borzasztóan egészséges és tápláló -- kaja volt, ekörül huzavonáztunk, mert én persze nem akartam megenni, a nevelőnő meg belém akarta rimánkodni. Kérlelt, cselezett, negyedszerre is, ötödszörre is ... de már bizonyára untam. Amikor újra pampogni kezdett, két és fél éves személyiségem teljes komolyságával a távolba révedtem, és csak ennyit vetettem oda neki:
-- Kuss, míg finom vagyok! Asszem torkán akadt a szó. : ))))
No én véráldozattal a bölcsődét kezdtem :
Az unokanővérem vitt beíratni (mellesleg a nagynéném volt a szakáxsnő (kicsi a falu, nagy a család :-) ) Az az unokanővérem, aki egy korábbi bejegyzésemben leírtak szerint végighűzott az utcán úgy, hogy a lábamról leváltak mind a körmök...)
No, a beiratkozás nyáron történt, mikor javában újították felfele a bölcsit, az étkező ablaktáblái szépen egymásnak támasztva álltak a bejárat mellet, amibe én a bal térdemmel szépen belegyalogoltam...
A 10 centis forradás ma is látszik.
Kárpótlásul viszont a nagynéném ott fogott még egy évig, így tán egyedüli gyerek vagyok a világtörténelemben, aki bölcsődét ismételt .-))
Viszont a kiscsoportot meg kihagytam, tán egyedüli gyerek vagyok a világtörténelemben, aki rögtön középső csoportban kezdte az óvódát .-))
Juj, hasonló nekem is volt. Kb. az általános isiben (6.-7. osztály?) történt. Anyám rokonai Hajdúszoboszló egyik -- eléggé rurális -- részén laktak, egy zsákutca végén álló házban, tehát gyakorlatice az ő kapujuk zárta le az utat.
Ha látogatást tettünk náluk, én mindig eléggé unatkoztam, ám egyszer megláttam egy afféle második világháborús, igazi nagy, robusztus, elnyűhetetlen parasztbiciklit. Én akkor már eléggé rá voltam izgulva a kétkerekezésre, hát elkértem jól. Enyhénszólva negy volt nekem, ha felültem az ülésre, nem ért le a lábam a pedálra rendesen, úgyhogy óvatosan indultam neki. Elmentem a zsákutca elejéig lassan, meg tudtam fordulni, úgy éreztem, hogy minden oké, uralom az ördögi szerkezetet. Na akkor ...
Ugyanolyan lassan megfordultam az utca bejáratánál ... ééés izmomszakadtáig tekertem, mentem, mint állat, vagy inkább két állat, a zsákutca vége felé. A terv az volt, hogy átlépem a hangsebességet és a nagy vaskapu előtt 4 méter 80 centivel kontrázok, erősen ... farol a gép, csikorog a gumi.
Höhö.
A kapu előtt 4 méter 80 centivel bevágtam a kontrát ... és nem volt! Full gázzal belezúgtam a vaskapuba, a böhöm nagy sz*r, amin tán két teherautó is befért volna, három betonoszloppal és két betonlappal együtt megfeküdt, kidöntöttem az egészet cakk-pakk. Ami engem illet -- torgyánpajtással szólván -- patakvér volt, valamint a fűbe haraptam. Mentőt akartak hívni, de amikor látták, hogy vigyorgok, hajlottak a megegyezésre. A jobb térdemen azóta is van egy 10 centis heg. : )))
Hasonló eset esett meg velem. (eszperente)
Szóval görkorival fogóztunk egy üzletsor kellős közepén. Én ezerrel tépek az egyik nőszemély után (mint fogó), éles kanyar, nagy tócsa. A görkori eltünt alólam, és hatalmas csattanással felkenődtem az egyik kirakat üvegre. Még jó, hogy nem tört be. Éget a pofám, de a többiek hősnek tartottak.
Vagy két éve tavasszal szépen leápoltam a bringát, csak úgy csillogott.
Sőt, még a gumikat is lefújtam szilikonnl, úgy nézett ki a gép, mint egy új.
Aztán gondoltam megvillantom a lakótelepen, mégiscsak tudják a népek miféle szerzet él itt közöttük.
Már a lépcsőház fele mentem, mikor gondoltam, most csinálok egy sprintet, a végén ott a bevezető út az ajtóhoz, a kanyar előtt fékezek, bedőlök és megállok az ajtóban.
A bedőlés ment, a fékezés kevésbé, mert a szilikonból a felnire is jutott, ezáltal 0 fékhatással rendelkezett a gépezet.. Én szépen beszálltam bicajostul valami örökzöld bokorba...
Ez ugyan nem az én életemben cikis, de sikerült a bátyuskámon halálra röhögnöm
magam. Szóval Csacsókának egyszer kétoldali iskolaundora támadt, gondolta elmegy
a dokinénihez, hátha lehet a problémát egy kis szünettel orvosolni. A probléma csak ott
kezdödött, hogy a diagnózist a dokikánk információhiány miatt nem tudta felállítani.
Már kb. tíz perce ecsetelte Csacsó bátyám, hogy mennyire is megy a hasa (dokinéni
itt nyomkodja, ott nyomkodja, Csacsó a röhögését tartja, már csak pár perc és kezé-
ben a hiteles lógóspapír), mikor jön a kérdés: "Mikor volt utoljára széklete?"
Erre az én "hasmenös" bátyám: "Két-három napja" ...
Szép lassan felvette a parketta mintáját aztán az ajtó alakját és felszívódott.
Sőt, PE, nem mintha pengézni akarnék, de azóta már egy másik fadarabot is betettem a csomagtartóba, szóval már nálam is KÉT rögzítés van! Ehhez vedd hozzá a motorteret, amit szintén egy fa rögzít! Ez egy igazi öko-autó! :)
OFF
Az Alfa központi egy teleszkópja nagyon pengén néz ki, csak mellékhatása, hogy a tetővel együtt mereven felnyitja a kalaptartót, amit le se lehet hajtani. Szóval a kalaptartó amolyan holt terület, mert se az utastérből, se a csomagtérből nem hozzáférhető.
Burzsuj rablókapitalista népnyúzó! Még arra is van pénze, hogy a hátsó ajtón teleszkóp legyen! :)
Mert tolás közben mi is szívesen beszélgettünk volna a kormányzó kislánnyal (aki szintén hasonló 50 kg alatti súlycsoportban volt, hála Istennek!), de az Alfa hátsó ajtaja pontosan addig van nyitva, ameddig tartod. :)
Van is az Alfához egy hatvancentis al-fa, amit ilyenkor be kell illeszteni a csomagtértető alá, de azért ennyire nem akartam égetni magam az amúgy is röhögő közönség előtt.
Ebből okulva, mikor pár napja egy régi Toyota Corollát láttam, amit az egész család vidáman tolt késő este, megálltam és felajánlottam benzint vagy vontatást. De udvariasan elutasították, mondván hogy csak ide, az Aralhoz tolják! :) Már egészen lendületben voltak.
Erről jut eszembe, egy régi vicclapban olvastam az autót tolóhoz a sofőrtársak megjegyzéseit: "Picim! Miért nem vettél rollert?" "Egész Miskolcig tolja, kollega, vagy megáll Hatvannál?" "Hahó, Taszajtó úr, kellemes az utazás?"
A baráti társaságomban egy időben nagyon sok Phillip Morris-os volt. Egyik este a Picasso Pointban iddogáltunk, amikor berontott egy csapat csinos Lucky Strike promoter leány, Lucky Strike blúzban, egyenszoknyában, odajöttek a mi asztalunkhoz is és látom, dohányoztok, engedjétek meg, hogy megkináljunk benneteket egy szál Lucky Strike cigarettával... A marlborósok sötéten és dühödten meredtek maguk elé, csak amikor a csajok kimentek, akkor kezdtek hőzöngeni, hogy mi van, ezek vakok, hát nem látták kint a marlborós kocsikat, mit képzelnek ezek, majd holnap felhívom a főnöküket, kedvem lett volna őket visszakínálni Marlboróval... Megszólal erre csendesen az a srác, aki viszont történetesen a Johnson & Johnsonnál dolgozott:
- Igen, nekem is eszembe jutott, hogy adok neki egy tampont, és megkérem, hogy próbálgassa, amíg én a Lucky Strike-ját kóstolgatom...
A másik ilyen kalandom már a Golffal volt, akkor ketten voltunk fiúk és a harmadik, a kislány vasággyal együtt sem volt ötven kiló, viszont volt jogosítványa. A benya a Kelenföldi Pályaudvarnál fújt ki, sebaj, a Bartókon nem messze a Shell kút. Kislány a kormányhoz, fiúk hátra tolni. Egész jó tempóban haladtunk. Felnyitottuk a hátsó ajtót, még a beszélgetést is tudtuk folytatni... :-)))) A Bartókról viszont nem egyszerű ráfordulni a Tétényire a benzinkúthoz, így a kutasok már jó előre röhögtek rajtunk. Ilyeneket kérdezgettek, hogy hány lóerős, meg mennyit iszik százon... :-/
Gondolkoztam rajta, de mikor a kocsi lelocsolta a műszerét benzinnel, akkor elvetettem az ötletet... mert még ha bele is egyezik, mi van ha ő is lelocsol közben?
Te beszélsz??? :)))
Különben is, úgy menni az autóval hogy van benne benzin, mindenki tud. Abban semmi pláne. Benzin nélkül, na az a gizda, arra buknak a nők (mi csak tudjuk, nem igaz?...)! :)))
Egyébként akkoriban elég csóró voltam tankolás-ügyileg. Érettségi előtt történt, oszt' kellett a pénz másra is.
Aztán a kocsi annyira hozzászokott a kevés benzinhez, hogy azóta a felesleget (>20 l)kiköpi. Ebből fakadó ciki helyzet: Alfa szervizben van, előszedem a Samarát. Benzin persze nincs benne, szóval első út a benzinkúthoz, ahol is odalép hozzám egy kislány, hogy a Fulda gumigyár megbízásából meg szeretné mérni a profilmélységet. Hát ha nincs jobb programja...
De jobban tette volna, ha a kocsit kérdezi meg, mert az ingerülten leöntötte benzinnel a műszert, mikor aládugta. Na, ilyet még sose csinált ez a kocsi, és persze hogy akkor kezdi mikor valami méregdrága lézeres kütyüt amorizálhat vele!
Szerencsére nem lett baj, de a kislány nagyot nézett, nekem meg égett a pofám.
IC kocsijában MINDIG van egy kanna tartalék benzin (Az Alfában nem volt, mert azt akkor hoztam el.)
Így aztán IC nem jött zavarba, mikor a Várszínházból hazafelé az autó szépen megállt, természetesen emelkedőn felfelé, háromsávos úton. Ugyancsak természetesen kb. három kilométerrel ezelőtt száguldottunk el egy kút mellett, mikor is szívem hölgye megkérdezte, nem-e kéne tankolni, de leintettem, hogy "bírja ez még!"
Tehát IC öltönyben-nyakkendőben elnézést kért a hölgytől, és hátrament tölteni. Szóval magából a benzinből nem lett ciki, ennek ellenére az az este így is katasztrofális volt, cikibb mint az egész Alfa-kálvária. Mennyivel jobban esett az Alfát tolni, mint akkor friss benzinnel továbbmenni! Minden relatív, feleim. :)))
Ez volt szerdán:
4.50: korai ébresztő: nagy robaj, leszakadt a függönytartó, szívbaj,
de én csak 6:15-kor szerettem volna felébresztődni, visszaaludni már
nem sikerült
7.00: jönnek értem kocsival, indulás Pestre, cél: PWC a Wesselényi utcában,
előadás meghallgatása SAP upgrade-ről
Mind a 200 km-en át ömlik az eső.
10.00: Megérkezés, ádáz ingyenes parkolóhelykeresés, tiszteletkörök a környéken,
nincs üres hely, sebaj jó lesz ez a kocsimosóval kombinált parkolóház,
beállunk, kiszállunk, egy ember jön kéri a bérletet, az nekünk nincs,
kapunk egy tippet fizetőparkolóra, továbbállunk, parkoló megtalálva,
kocsi lerakva, na végre!, regisztráció végére oda is értük,
kellemes környezet, előadások sora, vendégek kényeztetése
16.30: indulás haza, kikeveredés a városból, hivatlan vendégünk az eső 200 km-en
át kitartóan kopogtatott a szélvédőn, de mi nem engedtük be, de a
hangulatot se emelte
19.00: hazaérkezés, kiszállok, még egy kis búcsúbeszélgetés a kocsi jobbhátsójánál,
majd szia-szia, sofőrkolléga indul, gázt ad, jobbhátsó kerék kipörög s mivel
a nedves földön volt a kerék így bozillát tetőtől talpig betakarta a sáreső,
mint egy rossz burleszkben, a kolléga csak másnap értesült a sárkeresztről,
röhögött is rajtam.
Hát ez volt az én kis szerdám, tulajdonképpen nem nagy ügy.
Sziasztok!
Zs Zs a barátjával, egy haverjával és az ő barátnőjével ma este billiárdozni volt különböző ünneplési kényeszerekből fakadóan.
Először mi lányok játszottunk csapatban. Egy távolabbi asztalnál ülő fickó folyamatosan felénk bambult, de nem nagyon zavart a helyzet. Majd csak abbahagyja...
Egyszer nagy nehezen elindultak kifelé. A kijárat irányában ültünk a bárszékeken. Legkívül Zs Zs embere, utána haver barátnője, legvégül Zs Zs (hever éppen lökött - már előtte is az volt :). A bambulós fickó elcammog mellettünk, majd visszaszól :Szia Kicsi!
Mi ketten felvisítottunk a röhögéstől, Zs Zs-ember pedig bambán nézett ránk, hogy mi történt...
Ciki! Tőle akár el is lophatnak, csak a szék maradjon meg alatta! :)))
Főnököm új gépet kapott, új op.rendszerrel (jó öreg win 3.1-ről NT-re váltottak),alapjelszóban szerepeltek számok is. 9-re mentem dolgozni, már "repesve" vártak, hogy úristen, rossz a gép, nem tudnak bejelentkezni, már szóltak is az egyik számítógépes emberkének, csak ő még nem ért ide, nézzem már meg, hátha van ötletem. Mondom, nézzük, miért nem enged be a jelszóval a gép. Főnököm odahajol, hogy begépelje a jelszót, én állok mellette, majd megszólalok, még mielőtt elkezdené a gépelést: "Egy pillanat ! " - én megnyomom a Num Lock billentyűt...
Informatikusunk kicsit derült, mikor azzal fogadtam, hogy a probléma megoldódott, még az volt a szerencse, hogy komolyabb dolog miatt is kellett jönnie :)))
Egy friss eset. Tegnap névnapot ültünk, Sparrow pedig jó szokásához híven. ha kortyolgat valamit, szívesen fogad mindeféle dolgokban. (Hazárdjátékos ugye.) Ebből kifolyólag persze már többször került cikis helyzetbe. A fogadás tárgya jelen esetben az volt, hogy 100m-es síkfutásban bárkivel ki merek állni. Akadt is jelentkező. Egy jó ismerősöm, aki naponta edzi magát, jó erőben van stb. Én persze már évek óta nem sportolok, és ráadásul dohányzom. (meg azért a fejemben is volt egy kicsi). Mivel sík terep nem igazán akad, ezért egy park kibetonozott buckás, töredezett szakaszát jelöltük ki. Start. Én ugye kilövök, kb 60 méterig nagyon erősen vezetek, onnantól látom, jön fel üldözőm, nosza belehúzok. (bakancsban betonon.) A célvonalon elsőként haladtam át, az elmondások szerint a hátamon. Az este további részét alvással töltöttem a koliban. Ma reggel kelek fel, tiszta vér vagyok, egyetlen nadrágom kiszakadva, térdemen és könyökömön véres seb. Kibotorkálok vizet inni, alsónadrágban, kockás ingben, bakancsban. A vizcsap a mellettünk levő szobával pont szemben van. Belenézek a tükörbe, és látom, nyitva a szoba ajtaja. Megfordulok, és akkor látom, hogy bent két lány rajtam röhög. Hát igen, gyönyörű látvány lehettem.
Bocs sracok, nincsen ekezet, es nem tudom mind az ASCII kodokat fejbol. Ez ciki.
Hutolada: ismerosek lakatos mesterseggel birnak. Haz alatti pinceben van a muhely/garazs/egyeb tarolo helyseg. Ott van a hutolada is, dugig pakolva. A legnagyobb nyari melegben, egy nappal a majd kethetes tengerparti ut elott este a srac meg lement hegeszteni valamit. Az eset a szokasos: hutolada dugoja kihuz, hegeszt, mindent elpakol, felmegy, alszik. Masnap az egesz csalad elutazik. Hazajovet dobbenetes szag es latvany, vodorrel mertek ki a biomasszat.
Auto: ez tavaly husvetkor volt. Uj bakancsot vettem, es meg nem vezettem benne, de a sportcipomhoz kepest szeles a talpa. Mentem az asszonyekhoz, csaladi ebedre. A Zsil utca utan a Boraros ter fele egy lampatol elindulva eppen 3-ba kapcsolnek (Skoda 120L), mikor felig-meddig a fekre sikerul lepni, persze kuplungolos lendulettel. Kerek blokkol, motor lefullad, utana pedig a kovetkezo tortenik. Ha uresben, vagy kinyomott kuplunggal nyomom a gazt, porog a motor, de ha sebessegbe rakom, es indulnek, rangat, majd lefullad. Mindezt a belso savban. Nagyon ovatosan, nagyon lassan el tudok indulni. Probalok savot valtani es kimenni a villamos melletti jardaszegelyre. Ha indexelek, nem ertik, miert megyek lassan, ha veszvillogok, nem ertik, miert valtok savot. Nagy nehezen vegul tuljutok a Duna-hazon, es leallok a szervizuton. Kiszallok, kinyitom a motorhazat, nezem, de nem tudom, mit kene latnom. Kozben telefon kedvesem batyjanak. Igeri, hogy jon a Merci terepjarojaval, aztan elhuz hozzajuk. Kozben mar zuhog az eso. Vegul ugy sikerult egyszer kiszallnom, hogy lenyomtam az ajto gombjat, es igy jaro motorral bezartam a kocsit. Potkucs nincs nalam. Fel ora varakozas utan megjelent Gyula, a sogorom, egy darab drottal kinyitotta az ajtot, es elhuzott hozzajuk. Hogy a hiba oka mi volt, azt nem ertem, mert leszereltem a karbit, kipucoltam (nem volt semmi gyanus benne), visszaraktam, es ugy megy, mint a kisangyal.
Enemynek nagyon tetszik egy néni, elhívja autókázni. Régi poén: férfinak vér vagy az agyban, vagy a ph@ßban. Benzin ki is fogy, csutkára. Nosza, csaj a kormányhoz, Enemy hátra és TOL. A másfél tonnás Volvo pedig gurul, gurul... Szépen be egy parkolóba. Ami viszont lejtős egy kicsit. Enemy ívbe feszülve tartja az autót, viszonylag korrektül állunk egy helyen, de ahányszor elengedném, érzem, hogy gurul rám a kocsi. Párbeszéd:
- Húzd már be a kéziféket!
- Az melyik?
Esti történet.
DB 14-15 éves. és iszonyatosan szeret olvasni. Még késő este is. Igen ám, de a kislámpa fénye átszűrődik a másik szobába, ahol akkor még az ősök aludtak. Lett is belőle néha veszekedés. Ekkor DB okos módon kitalálja, hogy tegyük a kispárnát a lámpa elé, hogy csak egy kicsi csík szűrődjön ki. Akció kivitelezve, vígan olvasok. Egyszercsak valami füst csapja meg az orromat. Természetesen a közvetlenül az égő elé tett kispárna kezdett el kormolni, nem sokon múlt, hogy meg ne gyulladjon. Na ezt a kispárnahuzatot csak kb két héttel késöbb merten megmutatni, lett is belőle nagy letolás :(
Ha már holdkórosság.
No.1.
A szenvedő alany szintén a kislámpa. Alszok, valamit álmodok, egyszer csak arra ébredtem fel, hogy iszonyatos erővel belecsaptam a kislámpába, és az égőt összetörtem benne. (Puszta tenyérrel :))) Szerencsére a kezemnek semmi baja nem lett, de hajnali négykor porszívózni is illetlen dolog, ezért inkább leköltöztem a földre :))
No.2.
A történethez tudni kell, hogy az ágyam felett egy áthidaló szekrény van, aminek van két, ajtós része is.
No, valamikor hajnal három körül felébredek, hogy iszonyatosan fázom. Keresem a takaróm, hátha lelöktem a földre. Lenézek, takaró sehol. Se elől, se hátul, se mellettem. Ez kezd érdekes lenni. :)) Kissé jobban felébredek, megnézem ismét. Megint semmi. Benézek az ágy alá is, hátha ott van. Természetesen nincs.
Aztán valamit megsejthettem, mert gondoltam benézek a szekrénybe is.
Természetesen az egyik felettem levő szekrényben volt, szépen összehajtva, és betuszkolva, ahová ráadásul alig fért el :)))))
Hál' istennek azóta nem csináltam ilyesmit :))
Gorenjével ilyen nekünk is volt! Fel volt vezetve a kábel a pincéből és bedugva a konnenktorba. Takarítónő jön, kihúzza, porszívóz, nem dugja vissza, mert úgyis csak a "földbe megy le".
A szag megemelte a tetőt... Néhány kiló rothadó cuccnak van szaga, ráadásul azt a néhány centis alvilági pocsolyát, ami a hűtő alján maradt, izgi volt kimerni. :(
Nem is tanultunk ráadásul, mert legalább két ilyen kaland volt.
Legalább szerelőt nem hívtunk. Viszont egy számítógépekkel foglalkozó ismerősöm mesélte: egyszer kihívták egy céghez, hogy elromlott a monitor. Nézi, nézi - be van kapcsolva, de tényleg tök sötét. Aztán feltekerte a fényerőt és a kontrasztot...
Ezek után megkérdezte a hibát bejelentő supervisort, hogy "Szerinted mit írjak a munkalapra? Azt hogy "A hiba oka: Hülye a rendszergazda!"?"
Oké, akkor most jöjjön egy kellemesség...
cos Starwars-fan. Eléggé. Nem fanatikus, de azért szerette volna megtekinteni a Bajlós árnyakat első napon. Igaz, hogy jegyet nem lehetett kapni, de ez legyen a legkisebb gond...
ircen egy haver mesél: cos, van három fölösleges jegyem, nem akartok jönni? Dehogynem, találkozzunk félkilenckor a dunalázában, és megkapod a jegyeket.
Bemutató estéje. cos elhív két havert, hogy ingyen nézhetik meg a SW 1-et. "Húha, tényleg? Ez állat!! Mekkora fej, vagy, cos!" Meg hasonló kijelentéseket tett B Kiss. és Köki (a két haver). Ők kételkednek, cos optimista, de nagyon... Dunaláza, fel a mozihoz, haver sehol..... Nézelődés, keresgélés, haver sehol. Háromnegyed óra múlva cos feladja, és elindulunk hazafelé... Amit cos ott kapott, az nem volt embernek való:))))
Másik nem nekem volt ciki, hanem a havernak.
1999 vége. Ünnepeljük meg. cost meghívják 3 helyre, kettő tutibiztos, a harmadik se rossz, és ott rengeteg haver, meg lányok, meg mindn lesz, Tervezett létszám 35-40 fő, cos hozza a hangfalakat, meg a CD-jáccót, valaki más az erősítőt (biztos jó lesz alapon).
31-e este. cos+Köki két dög nagy hangfallal + Cd-jáccó megérkeznek a helyszínre. 17. ker, ritka lepra hej:( seebaj, ha mindenki itt, lesz, majd felldobjuk itt a hangulatot.... OKsa, 9-fél 10 fele befutnak a haverok. Tízen. Mind fiú. Az erősítőt meg nem lehet összedugni a cd-jáccóval meg a hangfalakkal.... "A lányok lemondták..." Nőállomány: két negyvenéves dugásra váró picsa(pardon). Nah belőlem nem esztek felkiáltással rövid tanakodás, na menjünk valahova el. Pénz nincs, hely sehol. A banda hangafalkkal rohangász. Éjfél az Őrs vezér terén, és ezekután elmentünk billiárdozni.... Boldog újévet:((
cos
Fagyasztószekrény az előszobában brummog, de a kábele be van vezetve az egyik szobába. Anya porszívóz, dugasz ki a falból, porszívás után porszívó kihúz, de hűtő persze nem dug vissza.
4 nap múlva kellemes tócsák a gorenje állat körül, és éktelen büdös, de olyan, hogy rá lehet könyökölni.
Fagyi kinyit, bent massza visszavág. Na 10 kila hús+ zőccségek + minden egyéb a jégakkun kívűl kidob. Szerelő kihív, az meg hümmög, sasolja a kérdést, elővesz a fáziscerkát és hátulról megtámadja a hűtőt.
Itt sincs áram, ittse stb. megy lefelé, majd elindul a kábel mentén, szobába be, dugó bedug, röhögött mint az állat: Asszonyom, adjon egy kis pénzt úgyse tudok a munkalapra mit írni...!
Hát nem voltunk egyszerűek, a család mind a 4 tagja esküdözött az életére, hogy ő biza nem is látta még soha a konnektort!
Lazítsatok, az autós muri nem csábításra ment ki. Mikor még az volt műsoron köztünk, akkor holmi autós elakadásoknál sokkal körmönfontabb módszereim voltak.
Akkoriban kicsit hézagosan ismertem Budapest helyrajzát. Így pl. egyszer azért késtem jó sokat, mert a Corvin mozit, egészen természetes módon, a Corvin áruházzal szemben kerestem egy darabig, aztán "fene megeszi, itt kell lennie" alapon elindultam az Oktogon felé. No comment.
Másik totális lebőgéssel végződött manőverem az volt, hogy emlékeztem, milyen szép sétány van valahol Budán a Duna partján. Ezért aztán Nosza, menjünk sétálni! felkiáltással a Duna, illetve a *budai alsó rakpart* felé vettem az irányt, kicsivel a Szabadság-hídtól lefelé.
Gyorsan átszaladtunk az autókon, aztán vagy félóráig nem tudtunk visszajönni a forgalomtól, a másik oldalon még járda sincs csak kövek, magassarkúban nagyon jólesik ott járkálni. Ott fuldokoltunk a gázban-bűzben-csatornaszagban, persze jó ruhában (értsd: ha jól kimosod, akkor is jó sanszod van arra hogy jó büdös marad).
Ehhez képest a mostani tejfölügy felüdülés volt! :)
Szlovákiában voltunk sítúrán. A szálláson az ágyak felett henger formájú fektetett lámpák voltak. Utolsó napon hajnalban arra ébredek, hogy a haver ott húb@sszamegezik.
Kiderült, hogy azt álmodta, hogy valaki kólát önt a fejére. Erre felébredt, meglátta kómásan a lámpát, reflexből elkapta, hogy felállítsa (ezáltal megállítván a folyást), és tőből kitépte a falból az egészet... :-)
Üdv: zmato
Ps. Valahogy sikerült úgy visszatákolnunk, hogy éppen még megállt, így nem vették észre. :-)
Hajzatról: Viszonylag hosszú hajam van (és kecskeszakállam ), de ősszel már egy picit elegem volt, és vágattam belőle. Persze nem épp kedvemre való lett, hogy ne mondjam, kicsit lányos lett a búrám. Megyek reggel dolgozni, mikor is egy kissrác, meglátva engem, igy kiáltott fel: "Nézd apa, szakállas néni !"
Mondanom se kell az egész napom el volt baszva...
Apámnak megvolt az a jó szokása, hogy mindig késő este ment fürödni. És ahogy az lenni szokott, szinte majdnem mindig elbóbiskolt a kádban (a felébredést többnyire a kihűlt víz okozta).
Egy kb 10 évvel ezelőtti estén (éjszakán) is így történt. Apám úgy éjfél körül bealudt a kádban (a család többi tagja, köztük én is, már lefeküdtünk). Tudni kell a fürdőszobánkról, hogy ott tároltuk a mosóporokat (2kg-os dobozos), jó magasra fölerősítve egy polcon.
Szóval, apám, ahogy azt illik, alvás közben elkezdett álmodni: Éppen rossz emberek fogták üldözőbe és meg akarták gyilkolni. Nos, épp akkor, amikor elkapták és már ráfogták a pisztolyt, abban a pillanatban leszakadt a polc 2 méter magasról, és a kb 5kg mosópor hatalmas robajjal zúgott le a földre. Apámnak az álom és a valóság ilyetén kombinációja azt okozta, hogy - anélkül hogy felébredt volna - egy tizedmásodperc alatt kiszállt a kádból, és úgy ahogy volt (egy szál semmiben) kirohant a fürdőszobából, kirántotta a hálószoba ajtaját, majd a küszöbről egy hatalmas tigrisugrással, artikulálatlan "meg akarnak ölni" üvöltés keretében vetődött bele az ágyba. Eredmény: Az ágy lába kifordult, apámnak két hétig fájt a térde, mi meg egy órán keresztül úgy röhögtünk, hogy levegőt sem tudtunk venni. Szerencsére anyám épp az ágy másik felén aludt, így apám nem rajta landolt. Elég volt neki így is az a sokk, amit apám action-je okozott neki.
Ui: Holdkóros állapotban okozott cikis helyzetekről még nem nagyon olvastam ebben a topicban...
Hajbajok:
Borzimorzi már évek óta hatalmas lobanccal járt, mikor a tavasz közeledtén a télen felszedett hurkácskáin elszörnyedve elrohant úszni. Jót úszkált, aztán jött a hajszárítás. A bura 20 FT-os érmével müxik, borzimorzinak csak 3 ilyenje van, persze, a lobonc nem szárad meg. Borzimorzi kirongyol a hallba, kér még a büfésnénitől. Egy darabig. Aztán neki is elfogy. B. ezután lerohanja a pénztárost, az újságárust, a vendégeket stb. Eközben ki-be rohangál, mindig reméli, hogy már csak egy kell. Alig vigyorognak rajta.
Összesen 16 darabot nyomtam be abba a nyavhadt gépbe, mire úgy, ahogy megszáradtam. Épp csak kicsit röhögtek rajtam azok a srácok, akiktől a pénztár előtt kértem 20-ast és érdekes módon már túl voltak az úszáson, öltözésen és hajszárításon is, mikor két lépéssel mögöttem befutottak a kijárathoz.
Nosza, vágassunk! Rövidre! Olyan rövid lett, mint még soha. Hazafelé a HÉV-en dialóg a hátam mögött: Oda állj, kislányom, a szürke kabátos bácsi mögé, ott a kapaszkodó... Richtig csak rajtam volt szürke kabát...
Ismerősöm bohó ifjú korában egy haverja társaságában homokbuckákat "robbantott" a család éltes, de még elég jó állapotban levő Skodájával. Nagy gáz, homokbuckába bele, SSSSSSSSSS....... repül a homok....., nagy gáz, homokbuckába bele, SSSSSSSSSS....... repül a homok....., nagy gáz, homokbuckába bele, BUMMMMMMMM......, abban volt egy határkő.
Egy másik topicon jött elő egy téma, ami felhozta ezt a régi cikis emlékemet:
Egy időben majd minden nap reggel elhúztam dolgozni és tipikusan éjféltájt értem haza. Egyszer azzal vár éjfélkor a feleségem, hogy a mosógép, ami kisgyerekek okán szinte állandóan járt, először füstölni kezdett, majd megállt. Na mondok neki, se kedvem, se alkatrészem a dologhoz, akár kapcsoló, akár motor égett le, hívd ki a szerelőt, én megyek alunni. Másnap jövök haza, nagy vidáman meséli, hogy ittjárt a szerelő, de a gépnek semmi baja, csak a hosszabbító adta meg magát, amiről üzemeltettük (ez különben szabálytalan). Az se nagyon, olyan volt a hosszabbító, hogy több gép kapcsolható hozzá, és csak át kellett dugni a mosógépet egy másik lukba, és ment, mint a parancsolat. A szerelő fogta átdugta, majd felajánlotta asszonykámnak, ha már fél órát autózott idáig, legalább a hosszabbítót megcsinálja. Édes párom ezt a pillanatot használta ki, hogy közölje vele, á arra semmi szükség, a férjem villamosmérnök, meg tudja csinálni. Mindenesetre borzasztó boldog voltam, hogy nem voltam jelen az esetnél, de utólag is kilelt a hideg, hogy mit röhöghetett rajtam a szerelő.
Nemrégen 180 ezerért vettem egy régi Alfát ( ebből kitalálható hogy milyen állapotban - bővebbet az Alfa-Romeo topicban, de mondjuk csak hogy először az egereket ki kellett kergetni belőle), és elkezdtük helyrepofozni. 22 éves autó lévén, volt mit rendbetenni. Közben éppen felhívott egy régi-régi lányismerősöm, vele mindig is jóba voltam, gondoltam, az Alfa már van olyan jó állapotban hogy lehet vele vetíteni (széles, lapos, kétajtós fekete szörnyeteg), hát menjünk le Székesfehérvárra. Következzen a hiteles történet a régi jó Markos-Nádas stílusban ("sógor volt a böllér, azzal kezdte, térden szúrta saját magát"). A rövidség kedvéért elbeszélés következik, nem is írom le, mikor égtem mint a rongy.
Szóval elmentem a szerelőhöz az autóért, amiben azonban nem volt vezetőülés (!). Sebaj, a srác beletett egy másik ülést, egy csavarral rögzítette, aztán eltűnt. Én elindultam volna, de az egy csavar nem akadályozta meg, hogy gázadáskor hanyatt ne essek ülésestül, kuplungolni meg csak a kormányba kapaszkodva lehetett.
Néhány órás szenvedés-szerelés árán ez megoldódott, már csak index, kézifék, kipufogó meg ilyenek hiányoztak, így csak egy órát késtem a lánytól, és persze nyakig olajosan érkeztem meg.
Találkozó, jön a lány meg egy haver. IC autóval villant, nagy hatás, micsoda verda, de király. Beülnek a kocsiba, felugranak, odaadják a csavarokat amikbe beleültek és megkérdezik, nem-e hiányoznak valahonnan.
Na már csak indulni kéne, csak sajna lejtőn álltam meg, és kézifék híján a kettes fogta az autót, indulni meg csak nagy gázzal lehet. Nem baj, tudok három pedált két lábbal nyomni. De a hátramenet nem ott volt mint a másik kocsin, úgyhogy gurultunk előre, IC nyomja a gázt és kapcsol balra-föl mint az őrült, a kocsi meg egyesben ugrándozik előre, miközben kipufogó nélkül bőg, mint egy MiG-21-es. A járókelők csodálnak minket. Három milliméterrel az előtünk levő autó lökhárítójától kiderült a turpisság, kapcsolok jobbra-le, indulhattunk hátra. (A váltóból olyan hang jön, mintha apró vasszögeket szórtak volna bele.) Jó nagy gáz!
Hátra nem látok mert tükör nincs, helyette van őrangyal, mert szintén kb. három milliméterre a közben aljasul mögémparkolt Hondától álltam meg (utána megkérdezték: Mindig ilyen közel mész?). Talán már a topicban is írtam: nem ez lett volna az első, így összetört autó... Indulás.
Egy darabig semmi, csak a kocsibelső egyes darabjai esnek le, amit az útitársak szolgálatkészen felvesznek, és megkérdezik, hogy honnan hiányonak. (Közben a kocsi ragad a kosztól, mert az ülésszerelés miatt nem volt időm takarítani, a lány meg persze világos cuccban jött. Szerintem azóta is olajos.)
Aztán néhány kilométer múlva a motor rángat, erőtlen, megy egy kicsit, de nem az igazi... aztán nem megy. A Délitől eljutottunk egészen a Móricz Zsigmond körtérig!
IC imádkozik, hogy a benzin legyen a bűnös (a benzinóra rossz, a kilométerszámlálóval együtt, de ezt talán mondanom sem kell...). Most kapóra jön a haver, ketten toljuk, kislány kormányoz. Elátkozom a széles gumikat, iszonytosan tapadnak. Kislány Angliában tanult vezetni, így szeret kereszteződések után az út bal oldalára sorolni (a hideg végigfut a hátamon), de szerencsére keveset kanyarodunk. (A piros lámpánál megpróbálunk legyorsulni egy Hondát, de csalás, mert annak megy a motorja!)
Benzinkút, tankolás, innen már megy minden. Havert kitesszük, elmegyünk hozzánk rendbetenni magunkat.
Magabiztosan kijelentem, hogy van kaja-pia bőven, de rövidesen kiderül, hogy a hűtőben "A massza 2." című horrorfilmet játsszák. A penésztől fekete tejföl megadja a hangulatot, ezek után megkínálom a hölgyet Cappucinóval, ami megmentené a helyzetet, ha a tej nem lenne savanyú. Miután a többi kísérlet is hasonlóan végződik, kiegyezünk tiszta vízben.
Ebben a szellemben ment le az egész nap, hosszú lenne elmesélni. A benzin pl. még egyszer kifogyott (legközelebbi kút szerencsére csak pár km, és az esti séta nagyon egészséges!), kiderült hogy olajunk egy csepp sincs, az ablaktörő első rohamra olyan taknyot csinált a szélvédőre hogy a tetőn át többet láttunk, a nyavalyás hátsókerékhajtás 270 fokot perdített az autón egy keresztezdősében, azt se tudtam hol állunk meg (döbbent arcok mindenütt, de én már fel se vettem az ilyen apróságot), az autópályán a Suzukik üstökösként húztak el mellettünk (mert mint kiderült, csak két henger ment a négyből, de ezt leplezendő sikerrel alakítottam a "jó-kocsim-van-akkor-meg-minek-menjek" figurát) meg ilyesmi. Mindezzel együtt marha nagy mázli volt, hogy az autó egyáltalán kibírta az utat... most éppen motorgenerálon van, mert egyszer csak megállt alattam oszt se-előre-se-hátra. Imádtam volna, ha ezt Nagykovácsi felé az erdőben csinálja!
Szóval a nap folyamán 20-30 cikis helyzet is volt, de ennek ellenére a lány a nap végére kijelentette, hogy imádja a kocsit! Hát még én!!! Ennek kivételesen jó volt a vége! :)))
Volt nelem egy baratom, aki eletveljanak tekintette, hogy megszerettesse velem a kirandulast, mint olyant. Minden szombaton (esetleg vasarnap) felkeltett legkespbb hajnali negykor, majd irany a palyaudvat/kocsi, es el valami isten hata mogotti helyre, hogy ott majd jol megmasszuk a jegyet, es kilukadunk valami erdekesnel (kilatotorony, helycsucs, forras, egy koszvadt fa, satobbi).
Namatmost, egyre nehezebb es nehezebb utakra vitt. 70 fokos dolessszogu talaj mar meg se kottyant nekem (na ja, olyan koran reggel, jo hogy nem :). Olyan terkepe volt, ami nehezseg szerint rangsorolta az utakat, ugyanezt szamozva (1-es kezdoknek, harmas tapasztaltaknak, 5os mar csak haladoknak, 7es csak mindenre elszant kamikazeknak). Vegul is erdemesnek itelt egy hetes utra is.
Elballagtunk a megadott helyre (fogalmam sincs, hol lehetett, hajnali otkor en meg komas vagyok), turistaruha, ~cipo, egynapi kaja, pia, pokroc, miegyeb, es boldogan neztem a _fuggoleges_ sziklafalat, amin epp lelkes helygyamsszok gyakoroltak.
A barat mar valamivel kevesbe volt boldog. Nezte, nezte, aztan szukszavuva valt, es kijelentette, hogy ideje elindulni hazafele.
A nyáron voltunk az egyik haverék nyaralójában. Állítom, a tapétázás a következőképpen nézett ki: egy sor virágmintás - egy sor Tiffany - egy sor virágmintás - egy sor Júlia, Roxána, Mentősök, Dr. Herz, etc. etc. a többit elfelejtettem... Szóval a srác esküdözött hogy ez mind a mamája műve, de mégis kórusban való kiröhögés áldozata lett, főleg mikor rábukkantam a legjobbra, aminek "Banános jégkrém (vagy puding vagy ilyesmi)" volt a címe, és elkezdődött a felolvasás. :)
Még rosszabbul járt az a leány, aki nemhogy olvasgatott volna effélét, de már a sajátjait írogatta. Tartalom és szereplők elképzelhetőek (feltűnt a füzetben pl. Andre Agassi is egy rövid epizódszerep erejéig, ha jól emlékszem)... :))) Ki ugyan nem röhögték (annyira, olyan sok ember előtt és olyan sokszor...), de az érettségiig rákerült a "TOTÁL REMÉNYTELEN ESET" pecsét és a hozzá járó bánásmód, pedig nem néztett ki rosszul...
Szerencsés ember, ha még mindig lát! Regélnek egy anyakönyvvezetőnőről, aki az ifjú pár és a T. Egybegyűltek orra előtt lőtte ki a saját szemét a dugóval, meg is vakult arra a szemére.
Fősulin az egyik srácnak valamijét ünepeltük. A városban egy fél órás kóborlás előzte meg a bulit, ezalatt folyamatosan ráztuk a pezsgőt. Aztán még a buli közben is, amikor nem figyelt a srác. aztán csak az volt a feltűnő, hogy a bontáskor mindenki arrébb húzódott. Sebaj, a srác kinyitotta, aztán megitta az egy deci pezsgőt, ami az üveg alján maradt.
Csak óvatosan ezzel a pezsgős dologgal kedves cimborák, mert apámnak ezért műtötték a szemét...
Egy György nap alkalmával mivel ő a legtapasztaltabb, és egyben a rangidős pezsgőbontó, a figyelmeztetés ellenére (Apám tényleg megfontolt, és komoly ember!!) kissé hanyagul szorította le a dugót, így az először a bal szemén kapott egy kis gellert, majd az aztalon, a csilláron, és csak utána állapodott meg. Nagyon sajnálta mindenki szegényt, és utólag visszagondolva is inkább rossz emlék, mint vicces, pedig az egész olyan volt, ahogyan leírtam. Mint egy gyalogkakukk rajzfilm...
Két év múlva kellett műteni valami hályoggal emiatt..
Főiskolai napokra vettünk pár ilyen "újságot", feladathoz: el kellett játszani belőle egy részletet az "áldozatoknak".
Az újságos meglehetősen érdekesen nézett ránk, amikor áfás számlát kértünk róla.....
Az egyik budai kórház udvarán ültünk a rokonságommal. A szemben lévő padsor frissen festve, és rajta fel is tüntetve. Delikvens jön, lecsücsül, táska parda letesz, jobbkéz letámaszt, olvas. 10 perc múlva kéz zsibbad, felemel, felemelne, ugyanis odaragadt. Ha jól emlékszem minden világoskék, és fehér lett. Persze mi is csak akkor vettük észre a festést, amikor az illető. Jót röhögtünk
Cikis helyzet anno altalanos iskola 8. osztalyos koromban: akkortajt jelentek meg ezek a fuzetkinezetu romantikus sorozatok, mint Julia, Tiffany stb. Es mint majdnem minden haztartasban, nalunk is volt nehany peldany elrejtve a fiokban. Valamelyik nap bulit rendeztem (persze delutanit, altalanos iskolai szintut), ahova meghivtam az osztaly legmenobb fiuit, koztuk persze szivem valasztottjat. Mondanom se kell, secperc alatt felforgattak a lakast es - nagy egesemre - elokerultek a fuzetecskek. Persze fennhangon olvastak fel belole a kinosabbnal kinosabb reszleteket. (pl. "Oh, John, ne hagyd abba!", "Most jo!", na meg az aktus reszletes leirasa) Minden hoditasi eselyem elszallt...
Miért, szerinted mit tudtam volna csinálni? Bezárom a lakásba, hogy ne tudjon elmenni fodrászhoz, és magammal hordok minden kést és ollót?
Ő is szuverén lény, és mint ilyen vannak önálló döntései.
Természetesen próbáltam lebeszélni, de akinek ilyen hosszú haja van, vagy kedvesének van ilyen, az tudja, hogy mennyi macerával jár.
Tizen évi kínlódás után úgy döntött, hogy változtat. Én ezt elfogadom, persze nincs nap, hogy meg ne említeném, hogy "csak az a szép hosszú haj, csak az fog hiányozni".
Egyébként az új hajával is nagyon szép, csak hát a régi, csak azt tudnám feledni.
Úgy látom, szivatnak! Nem is helyzet volt ciki, hanem idáig elolvasni az egészet!
Nám láttatok még kibontott, mjadnem derékig érő hajt, ami mindefelé lóg??
Könyörgöm, foglalkozzunk a pezsgősfoltokkal!
Apropi! A barátom falán is volt egy hasonló a koliban, az egyik szilveszterkor történt. Évee múlva is sokan röhögtek rajta, hogy hogyan került oda az a sárgás folt. Amikor meg kiköltözött, a gondnok néni is nagyon csúnyán nézátt ránk...:)
Másik variácó:
Zs Zs rájött, hogy megszomjazott, de arra gondolt, ej jó lenne levetkőzni, nehogy véletlenül vizes legyen a ruhám. Így is tett, ekkor ott állt anyaszült meztelen az állásbörze kellős közepén, már mindenki őt nézte, így lányos zavarában a levetett parókáját nem helyezte elég messze és megtörtént a baj.
Ivás közben annyira elbambult, hogy egy ismerősre úgy megijesztette, hogy az egész víz a parókára fröccsent. Gyorsan felöltözött és csöpögő hajjal folytatta munkát.
Csak azt nem értette, mért mutogatnak ujjal rá az emberek, biztos a csöpögő haja miatt.:-((
Kedves Zs Zs, ugye, hogy nem járok messze az igazságtól.
Vagy az is lehet hogy állásbörzék esetében bekapcsolják az épület antigravitációs berendezését, hogy könnyebb legyen rohangálni, és így máris megeshet hogy a lebebego víz összevizezi a hajad.
(De az is lehet hogy úgy iszik mint a tábornok a NagyDurranás c. remekmuben.)
Hát persze, hogy egy nagy teljesítményű szagelszívó alatt állt, ami rögtön felszippantotta a vizet, csak sajnos útban volt a haja, így az vizes lett.
Hogy lehet ezt nem érteni?
Kirándulás:
Aki már volt télen a Rám szakadékban, tudja, mi az a veszélyes élet. Szelíden kifelé lejtő jégmezőcskék, kecses sziklaperemmel. Nagyban küzdjük lefelé magunkat (felfelé még mi sem mertünk menni), amikor utolérünk egy másik csapatot, akik szemmel láthatóan nem gondolták komolyan a dolgot. Az egyik hölgy lila melegítőben és magassarkú (!) csizmácskában volt. És hisztizett.
Az egyik láncnál megakadt. Nem mert lefelé menni, nem tudott felfelé menni. Csapatunk ügyesen (mert lehet mászni azokon a falakon) megelőzte, és nagy nehezen leszedtük. Billegve megállt, és mondta, hogy köszi, a sarkaim már megtart... és suhi. Olyanok lehettünk, mint a tekebábuk, senki sem maradt talpon a 6-7 főből, pattogtunk a sziklák között, zúztuk magunkat. Mókás lehetett, mert akik fentről nézték (ha emlékeim nem csalnak, a második lánc, egy kis kerek tágulat, és oldalra kell felmászni), igen jól mulattak. Mi nem.
Pezsgő:
Jómagam antialkoholista vagyok, ezért szilveszterkor rám bízták a három literes pezsgőt. A fémkosárka már leszedve, hüvelykemmel tartottam a dugót. Ami 23 óra 59.50 perckor elszállt. Olyan erővel, hogy majd elvitte az ujjamat, és természetesen kis pezsgőforrás is fakadt ott helyben. Ezt a foltot nagyon ügyesen kellett álcázni, amikor elhagytuk az albérletet.
Pezsgős nekem is van : )
Gimis lehettem, amikor átjött a szomszéd (~35 éves fazon) névnapot köszönteni. Vicces, mókás ember volt, de ez alkalommal jól mexivattam. Szerintem amikor elindult hozzánk, felrázta a pezsgőt. Ez eddig jó. De azzal nem számolt, hogy meg fogok ijedni : ))) Szóval kibontottam és már eleve szívrohamot kaptam a pukktól, amikor pedig láttam, hogy ömlik kifelé a lé és a hab, megpróbáltam azon melegében hüvelykujjal befogni. Az ürge tetőtől talpig pezsgős lett, pedig vagy két méterre állt tőlem.
Lehet, hogy kicsit lassú vagyok, de még mindig nem értem, hogy hogyan tudtad úgy magadra borítani a vizet, hogy _csak_ a hajad legyen vizes. Én pl. ha nagyon összeszedem magam magamra tudok úgy borítani vizet, hogy minden más vizes legyen, de a hajam az pont nem. Esetleg, ha direkt a fejemre önteném? De nem jó, akkor meg lecsorog, és az ingem is vizes lesz. Nincs 5letem.
Pezsgősdugó sztori.
Harmincadik születésnapmon sikerült kilőnöm a csilár 1 karját.(kb 1 éve vásárltam a csillárt)
Plusz 1 haverom orrát. (vérzett is erősen)
Plusz 1 másik homlokát is eltalálta a már megfáradt lövedék.
Mindezt 1 pezsgőnyitásra, nemm rossz ugye?
mint egy régi barátom.
Ő az FTC hokicsapatával szimpatizált, egy régi barátja pedig az Újpesttel.
Mivel mindketten nagyon szerették a hokit, együtt jártak meccsre, mikor a két csapat egymás ellen játszott felváltva hol az FTC, hol az Újpest szurkolótáborában ültek le. Történt egyszer, hogy az Újpest szurkolótábora volt a soros és a meccs nagyon izgalmas volt. Döntetlen volt a rendes játékidőben, jött a hirtelen halál. A hangulat a tetőfokán, mindenki eufóriában biztatta a csapatát, ekkor az FTC támadásba lendült. A játékos passzolt, cselezett, terelt, egyre közelebb került az ellenség kapujához, a közönség visszafolytott lélegzettel figyelt, a következő játékos újra passzolt, nem állt meg a korong, mozgott ide-oda, egyszer csak az egyikük a halálos csendben a kapu közelében kapásból gyönyörűen kegyetlenül rálőtt, és a korong bevágódott az Újpest hálójába.
Most elképzelhető, hogyan ugrott fel ordítva a stadion fele, az FTC szurkolótábora, és hogyan ugrott fel az Újpest szurkolótáborában egyetlen ember, szinkronizálva az FTC szurolótáborához, a régi kedves barátom. És gondolom most ugyancsak elképzelhető hogyan akadt a kiáltás a barátom torkán, mikor észrevette, milyen kényes szituációba is került a kíváncsi pillantások kereszttüzében, és hogyan ült le szép lassan ezek után, lehetőleg óvatosan, feltűnés nélkül. :))
Úgy látszik vannak még rendes emberek, mivel miután arcára fagyott kiáltással visszaült, nem történt semmi baja.
Hm... Leesett az állam :)
Még mindig Állásbörze. Zs Zs ma este a hajón lévő állófogadáson ácsorog a hajó tatján (talán, a lényeg, hogy a végén :) és sürgősen valami ülőhely után néz, mert a már említett rohangálás miatt lépni sem tudott.
Sutty, ott egy kis perem, az jó lesz! Éppen készülök leülni, mikor egy kicsit alacsonynak tűnt a párkány és magam mögé néztem, hogy mégis hol óhajtok helyet foglalni. Hát, szerencsém volt. Egy hatméteres lejáró volt a gépházba. Ennek a lemezvastagságú szélén akartam megtelepedni.
Persze azonnal es is képzeltem, hogy oldalnézetből milyen lett volna, amikor eltűnök a lukban :)
Na erről meg nekem villant be egy régi emlék. Még 86-ban postás koromban elmentünk egy ún. Postás Természetbarát Túrára Sopronba. (Én, a kőrengeteg kimozdíthatatlan lakója. Na mindegy, fiatalok voltunk, jó hecc volt). A kalandok ott kezdődtek, hogy a főszervezők, akik a Budapesti Postaigazgatóság (vagy mi) jelenlévő természetberátait voltak hivatottak pesztonkálni, hátramentek a büfékocsiba sörözni. Mint Sopronban leszállásnál kiderült, a büfékocsit már régesrég lecsatolták a szerelvényről, és hozzácsapták egy nemzetközi vonathoz, ami röpítette őket tova. Hát máig nem értem, nem szóltak ott nekik, vagy mi, lényeg, hogy egy darabig magányosan szédelegtünk, azt sem tudtuk hol a szállás, hol várnak minket, aztán befutott a főnökség, csináltak egy jó fuvart valami rajkai, vagy mosonmagyaróvári taxisnak.
Nos... a helyismeretem lakott területen belül még elmegy, de az erdőben?! Turistatérképpel?! Máig nem tudom miért voltak benne azok az amorf körök, és hát a tájoló?! Nem irigylem Kolombuszt, ahhoz külön végzettség kell, hogy azt a bonyolult szerkezetet valaki a megfelelő célra használja. No végül mi valahogy végigmentünk a pályán, máig emlékszem azokra a rikító sárga műanyag szalagokra amiket helyenként a fák köré tekertek "POSTA KÁBEL" felirattal, hogy el ne tévedjünk. Aztán az egyik társaság, akiket a nem túl távoli határőr laktanyából hoztak vissza nem túl jókedvű katonatisztek, elmondták, hogy Pesten a telekommunikációs infrastruktúra smafu a Sopron környékihez képest, ugyanis békésen battyogtak a vélt útvonalon, mikor géppisztolyokkal megállásra kényszerítette őket egy járőr, egyikük odaszaladt egy nagy, öreg és szép fához, benyúlt a fa odvába, kiemelt egy hallgatót és lejelentette, hogy határsértőkre bukkantak akik eltévedt postásnak adják ki magukat. Estére végül együtt volt a társaság és szerencsére senki nem jutott át Ausztriába, abból még nemzetközi postaügyi bonyodalom is származhatott volna...
Engem ugyan papnak nem néztek, de...
Valami táborban voltunk, és hallom hogy az egyik kissrác leadja a vészjelzést: "Tanár úr, tanár úr". Semmi válasz. Gyerek tovább, én már kezdek ideges lenni, hát mindenki a fülén ül??? Aztán a srác elkezdte az ingujjamat rángatni.
...ekkor jöttem rá, hogy öregszem.
Ellenőrös sztori, lehet hogy már volt itt, de nem urban legend, mert ismerem a tettest.
Ellenőr jön, jegy nincs. 900 forint. Mire a srác odanyújt egy kétezrest:
- Ezerkettőből kérek vissza...
Ez viszont urban legend lesz:
Vizsga jön, kislány nem tud semmit. Megbeszéli a tanerővel, hogy legyen tételsor helyett inkább szobakulcs. Jó. Lezavarják a numerát előző nap, a vizsgán az ígéret szerint nem lesz baj, majd beírja a kettest a tanár szép csendben.
Nincs is baj. Kislány nem tud semmit az anyagból, megkapja a bizonyítványt, kimegy, megnézi...
...be van írva az egyes, és összehajtva egy ötezres...
Erre azt mondom, tiszta üzlet!
Elmeséltem egy haveromnak, aki erre azt mondta: "Á, én csak egy ezrest adtam volna." Mire én, az ellenőrös sztoriból asszociálva: "Vagy kétezrest egy cetlivel, hogy ezerkettőből kérek vissza!" :)))
Zs Zs, megnyugtatásul: az nem egyedi eset, hogy nem értik, mit mondasz. Én hadarok mint az őrült. Még a gimiben elegem lett abból hogy sose értik, mit akarok, és visszakérdeznek, tehát elhatároztam, hogy ezentúl lassan, tagoltan és választékosan fogok beszélni.
Egyszer átküldtek a másik osztályba azzal az üzenettel, hogy legyenek kicsit halkabbak, mert nem lehet tőlük tanítani. Röviden: kuss. Ezt kopogás-benyitás után sikerült valahogy úgy megfogalmaznom, hogy:
- Elnézést kérünk, a tanárnő üzeni, hogy ezt a meglehetősen nagy hangerőszintet esetleg kívánatos lehetne némileg lefelé módosítani.
Vagy valami hasonló. Lényeg, hogy vagy félperces monológ volt, és végeztével húsz ember a tanárral egyszerre nézett rám bambán, hogy "Mi?"
Ma történt az Állásbörzén: Zs Zs pörög, egyik cégtől a másikhoz rohangál félig szervezőként, félig az egyik diákszervezet egyik új találmányát igyekszik népszerűsíteni.
Lépcsőn föl, lépcsőn le, több órán keresztül, ugyanaz a szöveg tízpercenként.
Éppen megálltam a saját standunknál, hogy igyak, amikor hirtelen megállt mellettem egy ismerős. Valahogy úgy elbambultam az ivásban, hogy a hirtelen felbukkanástól teljesen megijedve, magamra borítottam a maradék vizet. Szerencsére csak a hajam lett vizes,úgyhogy még tovább tudtam folytatni a munkát, némileg csöpögő hajjal :)
Ugyancsak ma, ugyancsak Állásbörze: a sietségben annyira felpörgettem magam, hogy nem bírtam normálisan beszélni. Az egy oldalas szöveget valami 1 perc alatt hadartam le. Az egyik standon rám is szóltak, hogy "van időnk". Úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem a szövegem :()
Magam sem tudom hogyan, egyszer apám elhurcolt egy futballmeccsre. Loki-dózsa volt, kb. tíz éves lehettem. Benn voltunk a lokis szurkolótábor kellős közepén, az urak nyomták gyomorból, tüdőből: hajrá loki!, mennyé má, bammeg!, vezesd any...ra a bikát!, ésatöbbi. Én ezt rohadtul igazságtalannak éreztem és az újpesti dózsával kezdtem együttérezni. Egy hirtelen támadt kis csöndet kihasználva ezt kifejezésre is juttattam: fejhangon bevisítottam, hogy hajrá dózsa! Magfagyott körülöttünk a levegő, a sörösüvegeket lendítő karok megálltak, borostás arcok meredtek az irányunkba. Néhányan apámat nézték: meg lehetne-e kóstálgatni. Mások engem: fogyatékos a gyerek! Csak a szotyihéjat zizegtette a földön a szél. Apám:
- Ezt nem kellett volna, fiam.
Na most ôszintén, ha becsukod a szemedet, mit látsz szívesebben? Kézi kapcsolású, fehér Mk. 85B kétütemű Triumphot, vagy szaladgáló-röpködô színes rókicákat? ;-)))
Ismerősöm vidám születésnapi bulija, pezsgőbontás. A pezsgősdugó szétlövi a kristálycsillárt, aminek a szilánkjai egyenesen a születésnapi tortába zuhannak.
az erdőről, úttalan utakról jutott eszembe,
még az "átkosban", amikor középiskolás voltam, minden ősszel elmentünk honvédelmi túrára. Közgáz-ba jártam, tiszta lányosztály: a program kötélmászás, fa-kézigránát célbadobás, egy szakaszon rohamsisakban csöndben haladás,...
Minden évben ugyanoda mentünk, csak hol jobbról balra, hol balról jobbra volt az útvonal. Negyedikben már kivülről ismertük az útvonalat, és amikor a rohambilivel a fejünkön elindultunk, nem is figyeltük a nyilakat, mentünk a szokott útvonalon. Már vagy 10 perce mentünk csendben (20 lány!), amikor el kezdtünk pusmogni, hogy milyen jó hecc lenne eltévedni. A társaság fele benne volt, a másik fele nem. Közben egyre rémültebb túristákkal találkoztunk az úton. Kezdett gyanús lenni a dolog: mindenki csodálkozik rajtunk, már vagy félórája megyünk, ilyen hosszú szakasz nem szokott lenni. stb. Leültünk egy tisztáson, vagy még egy félórát napoztunk. Végül visszamentünk a túra legelejére, mert hogy az egyes pontokon már senki nem volt. 20 lány röhögcsélve rohambilivel a fején. Jól megnézett minket mindenki. Aztán fény derült az igazságra. Naná, hogy már az első 5! méteren belül rosszul fordultunk, mert a tanároknak új útvonal jutott az eszébe. Minket eközben jeep-pel kerestek, de nem gondolták, hogy már az elején rossz irányba mentünk, ezért nem találtak. Végül az eredményhirdetésre futottunk be röhögve. A dirit majd megütötte a guta! Az egész programot elcsesztük, mert kellett volna a váltás rohambili, amit kivontunk a forgalomból.
Mi meg azon nevetgéltünk, hogy mi lett volna, ha el akarunk tévedni.
A régi osztálytársakkal szervezgettünk összejövetelt. Egy forrásnál kellett találkoznunk (már nemtom a nevét), az erdő közepén este 9-re. Felvettem annyi embert a kocsiba ut közben, amennyien befértek. Egyikünk sem tudta pontosan hova kell menni, csak egy kézzel rajzolt térképet kaptunk. Naná hogy eltévedtünk mint a fene. A korom sötétben bóklásztunk úttalan utakon. Találtunk egy kis házat (valami vadászé volt), a legbátrabb bement megkérdezni, hogy merre kell menni. (ez kb 10 óra körül. Még jó hogy ki merték nyitni az ajtót) Sokáig bennt volt a srác, már menni akartunk utánna, hátha valami baja esett, de nemsokára jött is. Megkaptuk az irányt, mentünk egyre bejjebb. Egy szakasznyi út ki volt járva. Valami traktorféle mehetett ott. Az erdőben mindíg vizes-nyálkás az út, igy sikerült belecsúszni ebbe a mély árokba. Felakadt a kocsi, se előre, se hátra. Kiszállt mindenki a súly miatt, és nagy gázzal kiugrottam belőle, de addigra már felismerhetetlen színű volt a gyönyörű bordó Opel. Persze sikerült jól meghúzni az alját. Féltem hogy folyni fog az olaj, vagy bármi, de szerencsére nem lett komolyabb baj. A többiek az erdő végéből hallották az iszonyú horzsolás hangját, és elindultak felénk gyalog. Letértek valahol, és frankón elkerültük egymást. A mobilok persze nem működtek térerő híjján, igy kénytelenek voltunk kiabálni. Végül befutottunk nyakig sárosan, valamikor éjfél-egy óra között. Szalonnát akartunk sütni, de eleredt az eső. Na itt sokalltunk be, elindultunk haza, mert az út egyre rosszabb lett, féltünk hogy az eső nagyon feláztatja az amúgy is vizes utat.
Nem emlékszem pontosan, de asszem olyan 3000 ft-ig dobáltam a kézimosóba a pénzt mire a sár nagyját leszedtem... A kutas csak ennyit mondott:-Kisasszony! Olcsóbb lett volna kivenni egy szobát valahol....
no comment, csak égés
gazsur egy másik topicban nagytiszteletű nbb-nek nevezett, erről jutott eszembe a következő (nem annyira ciki, de jót röhögtem rajta ...).
1989., a romániai forradalom idején, illetve nem sokkal a sűrüje után. Akkoriban még nem volt jogsim, így csak egyszer jutottam át kocsikísérőként, hát jobb híján a debreceni Szent Anna Pléh-Bánián melóztam vagy nyolc-tíz napon keresztül, általában déltől hajnal kettőig-négyig, szóval hosszan. Fogadtuk az segítségeket, gyóccert és élelmiszert pakoltunk, miegymás. Közben nyilván rengetegen láttak.
Pár héttel utána (már január vagy február volt) megyek a Széchenyi utcán, egy sötét arc rámzörren:
-- Dícsértessék, tisztelendő úr!
Meglepetésemben csak annyit tudtam rávágni, hogy "mindörökké". : )))
Azért a Grand Canyonos srác apját sajnálom, bármennyire is nagy vadbarom volt és bármennyire is sokat kínlódtam miatta a gimiben, EZT azért nem érdemelte :-(
A keszthelyi strandon meghótt eccer egy manus, amolyan HMCS, aki fogadott, hogy rágás nélkül le bír nyelni egy palacsintát, egészben. Naná, hogy megakadt, s kihúzni sem sikerült, mert bennszakadt.
Volt egy tanárom a gimiben, a nagyobbik fia, amolyan ifjú zseni, az USA-ban tanult. Egyik szünidô alkalmával beiratkozott egy rázósabb, több napos túrára a Grand Canyonba. Volt velük vezetô, de a srác amolyan ki-ha-én-nem módon mindig a saját szakállára akart boldogulni. Hiába mondták neki, hogy a vasárnapi hegymászó tudománya nem biztos hogy itt is elégséges. A többszöri figyelmeztetés ellenére egy nap úgy döntött, hogy letér a kijelölt és biztosított útról, és megpróbál egy kicsit "kerülni". Alig 300 métert zuhant, vagy 2 hónapig lobbyztak a szülei, hogy legalább hozzák fel a maradványait...
A sors furcsa fintora, hogy a tanár a gimiben példás rendet tartott, nagyon szigorú és kemény ember volt. A saját fiait viszont nem tudta megzabolázni, a középsô elkallódott, matróz lett, évek óta nem is látták, a legkisebbik meg ellinkelte a tanulmányait, valami esztergályosnak készül.
Ez egyeltalán nem funny, de azért elég ciki, azt hiszem...
Ezt az én kölkem is megcsinálta,csak nem zsemlével,hanem almadarabkával,
és nem a szájában,hanem a torkában.
Kb.10 hónapos volt.
A párom szerint - rémületemben - még akkor is püföltem a hátát,amikor a kölyök már
percek óta hangosan ,üvöltve vette a levegőt.
Ez a gyerek volt az,aki - szánkózáshoz felöltözve - beleesett a vízzel teli fürdőkádba,a beáztatott ruhák közé.
Az ő feje kéccer szorult be (bibibíííí !!!!!!!) a lépcső korlátja közé,és mivel szétszerelni nem tudtuk,mármint a korlátot,így kénytelenek voltunk szó szerint "fül"-szaggató sikongatások közepette visszarángatni a gyereket.
És ugyanő volt az is,aki -elunván az ebédre várakozást -, boldogan falatozgatta a kutya
tányérjából a több napos borsóleves maradékát.
(Ami -ugyebár - már a kutyának se kellett.)
Egyébként leány a szentem,és leharapja a fejemet,ha ezt a beírást elolvassa.
Ja! A kutyakakiba lépés volt az egyik specialitása,de a pocsolyákban is imádott hasraesni.
Egyébként manapság - többek között - rajz-és matekversenyeket szok nyerni,és élsportoló.
Tehát,semmi nem az, aminek láccik.!!!
Kitartás!!!!!
A villanykörtést itt hallottam először, de az egyik barátom megcsinálta ugyanezt zsemlével, és az se jön ki. Beletömött egy egész zsemlét a szájába, aztán se megrágni, se kiköpni nem tudta. Már erősen lilult a feje, amikor sikerült kibányászni.
Nekem igy mondtak. De hat tudod...urban legend. Ilyen erovel del Indiaban is lehetett.
Egyebkent engem is erdekelne az eredet.
Es az is, tenyleg ki lehet-e huzni. :) En ugyan ki nem probalom.
(Ha barki porul jarna, ram ugyan ne legyen merges! Persze a tapasztalatait megoszthatja ha gondolja)
Ugyanez autó nélkül: kirándulás a természet lágy ölére. IC kitalálja, hogy a Rámszakadékban egy lélek sem lesz. Természetesen a Rámszakadékban gyalogosdugó van a láncoknál, tehát mi kitaláljuk, hogy ezt megkerüljük a szakadék oldalán át.
Aki látta, tudja, hogy mekkora egetverő baromság volt ott megpróbálni felmászni, de 2/3-os aránnyal sikerült. 1/3-ad leesett... Ráadásul szegényt nem is nagyon pátyolgatták lent, mert mászás közben néhány tonna sarat, földet, kavicsot lerúgtunk a várakozókra. Lehet hogy nem véletlenül van olyan hogy "kijelölt turistaút".
Végül egy szép kerülővel a következő lánc előtt tudtunk visszacsatlakozni a menetbe, alig néhány hellyel hátrébb, mint ahonnan indultunk.
Lusta vagyok utánanézni, volt már az urban legend a vizsga helyett szobára menő lánnyal?
Apuka 1 hónapos cégautója (tűzpiros), leesik az első hó, és úgy viccesen megkér, hogy ugyan próbáljam ki hogy jók-e a téli gumik.
Nosza nem kell kétszer mondani, irány a természet (Budapesttel határos település). Fel az egykori várdombon, félúton csodálkozó tekintetek egy elakadt Uazból (:)), fent vagyok a fennsíkon, a szántáson vezet egy út, semmi kihívás. Megyek tovább, egyszer csak elágazás, út vezet lefelé. Ez az, itt a frankó, lassan 180 fokos fordulat és már kezdek lefelé menni. Klassz kis lejtő, fékpróba, minden jól megy, egyszer csak eltűnik az út vége ( egy meredek lejtő alján vagyok, 20-30 cm hó, traktorral kitaposott keréknyomon, valahol a hó alatt). Kiszálltam, a hegy egy agyag (vagy akármi) bánya volt, és a külszíni fejtéssel nemrég értek oda, ahol az út (ösvény) volt. Hoppá.
Valahogy visszatolattam, és sikerült rátalálnom a csapásra (nem volt egyszerű, közben betemette a hó), a szép piros autó kb. az ajtók közepéig sáros volt, az alja majdnem mindenhol leért a sárba, vakargattam egy ideig, mielőtt hazamentem.
Hasonló történet. Tél, egy enyhe lejtőn nem tud felmenni a busz, az egész település ott áll és anyáz. Na most kipróbálom, hogy ezen a mellékutszán mennyivel előbb érek haza (a zsákutca jelet nem láttam, mert eltakarta a hó...). Megindulok felfelé földúton - előtte patakmeder, egyre meredekebb, egyszer csak nem megy tovább, téli gumi hiába, repülni azzal sem lehet. Jó, akkor megfordulok. Kicsit balra, hátramenet ... és elkezdek csúszni oldalt. Fék. Az autó megáll, de az az érzésem, hogy csak a bal oldala, a jobb megy tovább, és át akar menni a bal oldalra (borulás). Gáz-fék-gáz, kb öt perc múlva némi útszéli bokorral tarkítva megyek vissza a lejtőn, hogy visszaálhassak a sorba.
Egy bulin egy idosebb Sch-s (legyen E) hosszas vita utan fogadott egy masodikas sraccal (legyen K), hogy o bizony hamarabb meg bir enni egy allati nagy voroshagymat hamozas nelkul, csak ugy nyersen. Sot, ad K-nak 20 mp. elonyt.
Na, felkeszultek, K elkezdi zabalni a hagymat, elso harapas utan kifordulnak a szemei, folyik a konnye, taknya, nyala, de azert tomi magaba hosiesen. A 20 mp letelte utan pedig (K mar majdnem vegzett) az addig mosolyogva, es tokeletes nyugalommal alldigalo E megpaskolta a vallat, es csak annyit mondott:
-Tudod mit? Nyertel...
K kepet egy ideig meg nem felejtem el. De hogy mi mit ossze rohogtunk szegenyen:)))
Erdekes, ez az eset velem is megesett szinte szorol szora ugyanigy 3 evesen Balatongyorokon.
Ezt kesobb meg fokozni is tudtam. A kerthelyisegben eppen atfestettek a piros asztalokat es en szepen felhasaltam az egyikre. Amikor realizalhattam, hogy mi tortent, akkor bementem a szulokhoz a barba. Megalltam az ajtoban es felemeltem a kezeimet. A piros le csopogott... Allitolag masodperceken belul halalos csend lett es mindenki dobbenten bamult. Azt hittek horrort latnak.
Meg egy: szlovak sitaborban pivo va'renye't kertem vino va'renye helyet. (forralt sort)
ezt még most is szégyenlem...:/
öcsém mindig is borzasztóan eleven kölyök volt, ugrált, kiabált, futkosott, stb, soxor az idegeinken táncolt. ezidőtájt kb 9 éves lehettem, öcsi megregulázását elég komolyan célul tűztem ki magam elé. egy ilyen k* hosszú, rohangálós, kimerítő nap után tv-ztem a nappaliban, öcsi meg ugrált a kanapén mellette, meg fejenállt, meg bukfencezett. egyszercsak felálltam, fejenállás közben lehúztam a lábait, hogy mostaztán elég már, ha legalább rosszalkodik, csinálja máshol, ne az én fejemen.., öcsém ellenállt, én meg megrántottam... öcsém lecsúszott a parkettára, tejfogaival lekoccolva azt.. a lényeg, hogy túl megrántottam, beverte magát és a két felső metszőfoga úgy, ahogy volt, feltolódott teljesen:((( , missy meg teljesen maga alatt volt, öcsémnek meg nagy kínok közt másnap a fogászaton lerángatták a fogait a helyükre.. ezer szerencse, hogy nem sérült meg semmi fontos arrafelé
szóval nagyon szégyenlem:///
öcsi, ha véletlen olvasod, azér' én szeretlek
missyke cirka 3-4 éves '70 évek vége felé, anyucival, apucival balatonon nyaral vállalati üdülőben, sokadik emeleten. utolsó nap, pakolás, csomaglehordás a kocsiba, missyke egyszercsak apucit szemével követve kidugja fejét a csigalépcső korlátai között az aula felett... egy idő után pityergés, majd aztán már kétségbeesettebb sírás, fej beragadt. ki kifért, be nem jön...anya-apa húzigálja óvatosan, de az beragadt. egész üdülő ott drukkolt, mígnem apuci teljesen, saját kulcskészlettel szétszerelte a vállalati korlátot:)
Hasonló esett meg majdnem velem is kisebb koromban.
Vasárnap fincsi kis ebéd, utána pálcikás jégkrém. Miután a jégkrémet elfogyasztottam poénból bevettem a számba - természetesen keresztbe fordítva -, majd azon nyomban kis vettem. Szülőm csak a végét láttam, ezért megismételtem azzal a különbséggel, hogy akkor el is engedtem. Ebből lett a baj, hirtelen hátracsúszott és megállt keresztbe. Erre páni félelem lett úrrá rajtam, tiszta fehér lettem és egy másodpercre ledermedtem. Szüleim azóta (cca 10év) is emlegetik milyen rémült ábrázatom volt azzal a hülye keresztbefordult pálcikával.
OFF: Baromira szimpatikusnak tarthattak azok, akik a sítábort nem tették idézőjelbe.
ON:
Ha már róka:Lakodalom, borozgatás reggelig, reggel násznép hazakisérés, útközben borozgatás, emlékezés üveg (literes) 3/4-ig, akkor tudat kikapcs. (Többiek szerint bor teljesen elfogy.) Innen csak sötétség, a heverok mesélték utána, hogy pl. adtak egy valahol talált stop-táblát, hogy azzal állítsam meg a menetet (férj-feleség, szűlők, tanúk stb, kb 80 ember- ebből (addig) 70 nem ismert. Miután minden lezajlott, a haverok persze beraktak az egyik kocsiba és magukkal vittek (nem haza, Hál'Istennek). Közben az első autóból Kotit dobálja kifelé a rókákat, a második autóban győzik kikerülni.
Slusszpoén: az egyik haverom volt a videós a lagziban, naná, hogy felvette a rókákat is. (Szerencsére a másolatok már a róka nélküli változatról készültek, de az örömszülők még a full verziót kapták meg.)
Repülőtér, tavasz, munka; pár éve. Lamer lelkes kezdő, rábízzák a kisteherautót, fuvarozzon mindenféle dobozokat a raktárból a repülőkig meg vissza. Persze még sose vezetett ilyen járgányt, de a reptér tök sima, lehet jókat manőverezgetni jobbra balra. Lamer ezerrel tép a kocsival, de hopp, hirtelen előtte terem egy tankolásra váró An-2-es. Kikerülés jobbra, fékezés nélkül, járgány szinte a két külső keréken billeg. Most meg két bólya tűnik fel, egymástól olyan húsz méterre. Aha, biztos van valami közöttük, nem szabad oda menni, gondolja Lamer, és enyhe pályamódosítással elkerüli a két bólyát. Hirtelen a két első kerék alól eltűnik a talaj, a kocsi orra belefúródik a földbe. A motor hősiesen próbálkozik, majd rájön, hogy a föld alá mégsem lehet menni, és lefullad. Az utasok Lamerrel együtt felkoppannak a szélvédőre ( ugyan minek bekötni magukat? ). Lamerből kitör a frász - senkinek sem esett baja, szerencsére. Kiszállás. A kisteher békésen pihen a reptér egyetlen vízelvezető árkában, a két bólya pedig pont azt a helyet jelölte, ahol az árok felett híd van. Ciki. Azóta Lamer Advanced lett, már nem vezet olyan kocsit, amire nincs papírja, beköti a biztonsági övet, és nem megy gyorsan.
Ezt a villanykorteset a Ponyvapotting c. marhajo magyar filmben hallottam eloszor, de azota mar tobb helyrol is. Kivancsi lennek honnan ered! Telleg a Schonhertzbol?
A csuszkalas veszelyes dolog.
December elejen Nemetorszagban voltam kint, meg a nyari gumik voltak fent a kocsimon - nekem viszont (valami hulye hatarido miatt) surgosen haza kellett ernem - attol fuggetlenul, hogy pont ezen a napon kezdett el fel europaban egyszerre szakadni a ho, meg az onos eso. 1200 km-t tekertem le 11 ora alatt, ugy, hogy 100 km-eket vezettem folyamatosan a belso savban - mivel mindenki max. 80-al a kulso savban - en pedig nem mertem 140-nel savot valtani, mert ugye a jeg- es hopancelon egyenesen nagyszeruen lehet csuszni, de ha valaki iranyt probal valtoztatni...
Szoval, szerencsesen hazaerek, levagok egy imat, felrakom a teligumikat, es felismerve, hogy szuksegem van meg egy kis gyakorlasra a teli idoben, baratnommel irany este a varosszeli gyakorlopalya (ami ugye eleg szeles ahhoz, hogy semminek ne menjek neki).
Mondanom sem kell, feluton a palyara 30-al megpordultem az alig feleves kocsival es farral beleszalltam az egyetlen faba (!) 500 meteres korzetben...
Aki vezet soha nincs rosszul, még ha rosszul van is olyan esetben, mikor nem ő vezet. Ez tény.
És ha már írogatok itt mindenféle nem velem történt cikis dolgokat (a szellemesnek mondható rám vonatkozó esetek száma sajnos/szerencsére véges), álljon itt egy urban legend ami már motoszkál bennem egy ideje, és ha jól követtem az eseményeket, még nem volt.
A Schönhertz koleszban esett meg állítólag, hogy egy bulin szóba került, egy normál, hagyományos villanykörtét be tud kapni egy ember úgy hogy a vastag vége van belül, de nem tudja utána kihúzni.
Mivel elég hihetetéenül hangzik, vita kerekedett, végül fogadás. A merész egyén bekapta az izzót, és láss csodát, tényleg nem tudta kivenni. A fogadás eldőlt. Most már csak ki kellene halászni az égőt. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, az a legbiztosabb, ha a kórházban veszik ki valahogy.
Hívtak taxit, ketten elkísérték. Biztos sokan megbámulták míg leértek a koli elé, a taxis is nagyon nagy szemeket meresztett, de azért csak elindult. Mikor elmesélték neki hogy történt, majdnem karambolozott. Azonnal megosztotta a hírt a kollegákkal. A kórházban a felvételnél szintén nagyon jót szórakoztak az eseten, jó hangulatban kísérték a srácot a dokihoz, aki kiakasztotta az állkapcsát, kivette az izzót, majd helyretette az állát. Az izzó is bekerült a kórház gyüjteményébe, ahol az emberekből ki- vagy emberekről leszedett tárgyakat tartották. Állítólag tekintélyes a gyűjtemény és a legtöbb tárgy gyűrű alakú :)) (azért megnézném a többit is, biztos tanulságos).
A kórházból távozva még szembetalálkoztak egy taxissal akinek izzó lógott a szájából.
off
Pedig minden járműnek a vége a legrázósabb.
Már egy fapados opel corsában is érzed,de a hullámvasúton jobban megfigyelhető a jelenség.
A legnyugisabb középen ot ül a vezető! :-)
Általános iskolában busszal kirándultunk a Kékesre vagy Lilafüredre vagy valami hasonló helyre ahová csak szerpentinen lehet felmenni. Én is rosszul éreztem magam, egy megállásnál könnyítettem is magamon, de az eset egy másik sorstárs osztálytársammal esett meg, és egy segítőkész harmadikkal. A sorstársam ült az Ikarusz utolsó sorában középen, ott ahol végiglát a busz folyosóján (máig nem jövök rá miért ott, az a legrosszabb az érzékenyebbnek). Szóval a sorstársam csak ült szürkén, mindenre készen, mellette ült a segítőkész, tartva neki egy zacsit, hogy abba hányjon. Mikor végül elkezdte a sorstársam, egy 'Jaj! Te hánysz!' felkiáltással eldobta a zacsit.
Általános iskolában busszal kirándultunk a Kékesre vagy Lilafüredre vagy valami hasonló helyre ahová csak szerpentinen lehet felmenni. Én is rosszul éreztem magam, egy megállásnál könnyítettem is magamon, de az eset egy másik sorstárs osztálytársammal esett meg, és egy segítőkész harmadikkal. A sorstársam ült az Ikarusz utolsó sorában középen, ott ahol végiglát a busz folyosóján (máig nem jövök rá miért ott, az a legrosszabb az érzékenyebbnek). Szóval a sorstársam csak ült szürkén, mindenre készen, mellette ült a segítőkész, tartva neki egy zacsit, hogy abba hányjon. Mikor végül elkezdte a sorstársam, egy 'Jaj! Te hánysz!' felkiáltással eldobta a zacsit.
Égés... :))
Erről jut eszembe: van egy kollegám, nagydarab, rövidhajú srác, de kifejezetten értelmes és vaj szíve van, egy igazi úriember meg minden, csak hát meg van őrülve az amerikai fociért és széthízta magát, hogy sportolhasson.
Ment a Kispolszkijával és elbambult, finoman belehajtott az előtte álló autóba. "Hű de ciki" -gondolta és már szállt is ki, hogy bocsánatot kérjen, meg egy betétleppal kiengesztelje a vétlen autóst. A másik kocsit egy kisöreg vezette, aki meglátta a tükörből, hogy mi közeledik feléje, megijedt, nyomott egy egyest és elszelelt.
1998. december 4. :) varatlan, nagy ereju hoeses, senki se szamit ra, hogy reggelre az osszes ut sikos, jarhatatlan. KingaLany mar 3 eves jogsis, bar eloszor vezet komoly hoban/jegben. "ugyan, mi abban a nehez?" - kerdezi indulas elott. persze a papa kocsijat viszi el - kerdezes nelkul...
minden rendben megy, bar nehany keresztbeallaskor igencsak tele a szoknya... :) KingaLany hazafele felbatorodva elhatarozza, hogy csuszkal egy kicsit a BME es a lagymanyis hid kozti elhagyatott uton, ahol meg azelott tenyleg sose latott autot. nagyon tetszik a moka, csuszkalas, egyszer csak egy szinten csuszkalo BMW hihetetlen sebesseggel feltunik a belathatatlan kanyarbol.
KingaLany higgadtan fekez, de elfelejti, hogy 10 centis jegpancelon tartozkodik, igy hiaba a 20 km/oras sebesseg, a fekut 30 meter... termeszetesen BUMM, osszeutkoznek. KingaLany nez ki az okos fejebol, de nem veszti el jozan itelokepesseget: "semmi gaz, o jott ugy, mint a meszes, a biztosito mindent megterit, meg a papa se fog tudni rola" - gondolja.
masik kocsibol kiszall a szinten 20 ev koruli fiu. o nagyon kedves, latszik, hogy o is csuszkalni jott, KingaLany mar keszul is, hogy legalabb jol letolja, ha mar o volt a hibas. akkor derul ki: az utca egyiranyu, es KingaLany tiltott iranybol hajtott be, raadasul a bal oldalon vezetett. :) ezt letagadni nem is lehetne, mert mindket kocsi jobb elso resze serult.
az mar csak hab a tortan, hogy mikozben a reszletekrol targyaltunk, KingaLany ut kozepen keresztbeallitva hagyott kocsijaba kb. 5 centi hijan belerohant egy szabalyosan kozelekedo harmadik auto, ami a jegpancel szinten alig birt megallni.
hogy a papa meg ne tudja, KingaLany keresere nem toltottuk ki a kerfelmero biztositasi lapot, hanem alku soran KingaLany leperkal 40 rugot a sertettnek, akinek a kocsija jobb elol es oldalt is serult, lampaja kitorve, oldalcsik leszakadva, raadasul 5 evnel fiatalabb BMW, tehat nem olcso a javittatas... erdekes modon KingaLany Feliciaja csak egy meglepoen kis reszen horpadt be.
slusszpoen itt is van: KingaLanynak par nappal a kifizetes es a dolog elfelejtese utan ugrik be, hogy EPPEN e BMW UTAN (!) kanyarodott be a tiltott iranyba, es a BMW mar akkor is szetSZADIZOTT es TROPA allapotban volt... tehat, kar ugyan ertea BMW-st, de nagysagrendileg kisebb, mint amennyit leperkaltattak KingaLannyal.
nem nekem volt ciki, en a neveto masodik voltam. :) dugo a Deak ternel (ahol 3 parhuzamos sav van egymas mellett). tul lassan mentem, feltartottam egy masik autot, amiben negy kopasz ficko ult. mihelyst lehetoseguk volt ra, kieloztek mogulem. ekozben a lampa pirosra valtott, tehat mind a ketten fekezve gurultunk a lampa fele, de nem mi voltunk az elsok, elottunk mar tobben magalltak.
alig mertem oldalra nezni, mert sejtettem, hogy anyazni fognak, raadasul, mivel mellem ertek, feltem, hogy akar ki is szallnak es felpofoznak. ovatosan felejuk sanditottam, es ezt lattam: mind negy felhergelt gorilla kozepso ujjat felem lenditi, :) mikozben ekes magyarsaggal szidnak engem (ilyen mondatok is elhangzottak: kiszalljak, aztan benyomjak egyet, a ku***rva anyad, te kis pi***csa, ba**szd meg, te ri****banc.)
erre mar komolyan megijedtem, beigazolodni latszott felelmem. ekkor, hatalmas csattanas: kedvenceim belehajtottak az elottuk alloba, ugyanis a sofor is, a tobbiekkel egyutt velem volt elfoglalva, igy nem nezett elore.
a slusszpoen: a kart ert kocsinak (amit szinten egy lany vezetett) leszakadt a lokharitoja, es a csaj, bar egyertelmuen kellett, hogy erezze a csattanast, nem szallt ki, hanem ugy tett, mintha mi se tortent volna. lehet, hogy megijedt a kopaszoktol? lehet az is, hogy egyszeruen csak nem erdekelte az ugy, hisz a kocsija amugy is 20 ev fele jarhatott...
Autós sztori: ugye mindenkinek kedvenc trükkje, hogy ha a busznak nincs öble, és megáll a sávban, mögötte néhány autóval, akkor az egész pakkot megelőzi. Legalábbis én szoktam ilyesmit.
Egyik utolsó ladás napomon, mikor már nagyon alfás hangulatban voltam, elkezdtem előzni vagy hat autót, akik a busz mögött vártak a sorukra. A busz előtt néhány méter üres, utána autók állnak a pirosnál.
Alfával odaértem volna a busz elé, Ladával jócskán lemaradtam, és volt ideje előremenni tíz métert, én meg ott maradtam, és már jöttek is szembe...
Sebaj, elfértünk hárman egymás mellett, csak a közönség nézett nagyot, ahogy megelőztem a busz előtti négy autót is, miközben ömlöttek szembe, és szentségeltek a kollegák.
Itt volt a piros lámpa, ahová én végső kétségbeesésemben, hogy elmeneküljek a két sáv közül, be akartam vágni. A sors kegyéből azonban tíz év óta először ott egy marha nagy útfelbontást láttam (másnapra eltűnt), azt megkerülni csak a szemközti sávban lehetett - nem lehetett a sorelső elé vágni. Úgyhogy "most már ennyi tényleg nem számít!" alapon az egész manővert megkoronáztam azzal, hogy átszáguldottam a piroson (belém nem jöhettek, mert csak szemben volt zöld, onnan meg nem jött senki), ezzel a kiszabható helyszíni bírság öszegét nagyjából a Samarám árával egyező magasságába emeltem.
Ebben semmi ciki nem volt, de azért örültem, hogy ezt rendőr nem látta, nem sok kedvem lett volna az új kocsimat a jogosítványom fejében megkapni, és az ciki lett volna.
Nobby válasz erre | adatok | e-mail 2000-02-01 23:30:03 (306)
[...]
1997 Polgárdi motoros találkozó. Fényes nappal de. 10 óra után. Egy haver, aki mellesleg szex-mániás, úgy "aludt", hogy a hálózsák kilógott a sátorból, és a lába is kinn volt. Nosza, fiúk, egy kötél, motoromra rákötve, másik végén a sátor. Nagy gáz, kipörgő kerék, sátor kicsusszan a gyerek alól és felől. Mit látunk? A srác, aki már vagy 6 napja nem kapott nőt, vadul onanizál letolt gatyával és csukott szemekkel, nagyon koncentrálva. Hát a zajra felfigyelt a fél motoros találkozó, de utánna a látványra is...de a srác ingyen ivott aznap este.
Joco válasz erre | adatok | e-mail 2000.04.01 18:43 (1108)
[...]
2. Egy motoros találkozón néhány mókás kedvű srác észrevette, hogy egy barátjuk a sátorban hanyatt fekve alszik, mégpedig úgy, hogy a lába térdtől lefelé kilóg. Nosza, gondolták, kössük a sátor másik felét egy motorra, és ránstuk ki a srác alól a sátrat. Meg is történt, ám csak ekkor látták, hogy a srác gatyája combközépig letolva, ő maga pedig...nos hát igen, vadul maszturbál. Aznap este állítólag mindenki neki fizette a söröket...
Na jó, ha ennyi a róka, elárulom, életem legcikisebb palizását.
Érettségi magasságában éppen élveztem érzelmi szabadságom, mikor végre sikerült közelebb kerülni vágyaim netovábbjaihoz: Hozzá (nevezzük L.-nek).
Épp az utolsó "éretlen" bulit tartottuk a kolisokkal és kegyetlenül berúgtunk. nekem akkor derékig érő hajam volt.
A közeledésből annyi lett, hogy kimentünk dumálni a kocsma elé. Én éppen magyaráztam avalamit félkómában, mikor éreztem, hogy valami marton megindult felfelé... Ő viszont már ragaszkodott a társaságomhoz. Egy kicsit hülyének éreztem a helyzetet, mert éppen azt kívántam el a francba abban a pillanatban, akit mindenárn el akartam csábítani néhány évvel idősebb nőjétől...
Hát, mi tagadás, ott tört rám a boá. A kisróka egyetlen egy elegáns szökkenéssel kiugrott szétrántott hajam között, és egy háromméteres pocsolyában terült el a téren.
A legcikibb, hogy aznap éjszaka még kóvályogtunk egy jót és nála aludtam (szerencsére a nővére ágyában, egyedül :)
Ugyanebben a lakásban, a konyhában jött ki a róka. (zárva volt az ablak:)
Sebaj nem vagyok bunkó felmosom,mégse a barátnőm takaritsa L a dolgot reggel.
Sikerült is, bár a felmosórongy eléggé rókás lett a művelet után.
Így mégse hagyhatom,ki kell mosni valahogy.
Igen ám de hozzáérni boá, ki is jönne a róka kistestvére.
Nosza megoldottam a problémat, bele a ronygot a WC kagylóba a vízsugár majd kimossa.
Nos a probléma tökéletesen megoldódott, bár a barátnőm neMM értette,hogy hová lett a felmosórongy,amikor este még felmosta vele a konyhát.
Természetesen az öblítővizzel a rongy is eltűnt a kagylóban.
Dugulás szerencsére neMM keletkezett, az lett volna még az igazi,amikor a vízvezetékszerelő mester felmutatja a dugulás okát, a rókás felmosóronygot.:-)
Maradjunk annyiban, hogy nem túl hízelgőt a szellemi színvonalammal kapcsolatban :)
Visznot eszembe jutott egy másik történet:
Zs Zs tavaly nyáron kollegiális úton esküvőn voltam. Az első sorban, az esküdöző pár haverjai - mellesleg szinte mindenki idegen volt - mellett kaptunk helyet. Egy kicsit furcsa volt a szervezés, úgyhogy kaja után az első körben elmaradt a sütizás, én pedig azt szeretem a leginkább.
Egyszer csak megjelenik az ifjú pár, kezükben egy hatalmas késsel. Éppen készülnek megszólalni, de még igencsak szól a zene is. Persze azonnal fel is tűntek nekem.
Pont a zene lekapcsolása és az invitálás között sikerült hangos TORTA kiáltással felugranom. Ugrás közben szerencsére meggondoltam magam, úgyhogy a násznép nagyja csak a hangon röhögött, nem a paradicsomszerű fejemen...
Sziasztok!
Gurultam a topicon! Olvasás közben eszembe jutott szegény Zs Zs hányatott életéből néhány cikis helyezet.
Kicsi Zs Zs tizenpici korában igen szerelmes volt egy focista fickóba az egyik párhuzamos osztályból. Hogy bizonyítsa sportos voltát, minden reggel biciklin tekert be a suliba, pontosan úgy időzítve, hogy a lovag ezt véletlenül se vehesse nem észre.
Egyszer éppen úgy jött össze, hogy pont a kapu előtt találkoztunk. Én boldogan mosolyogtam, míg ő integetve, sőt KIABÁLVA köszönt! Majdnem elszálltam a gyönyörtől. Illetve nem majdnem. A járdaszegélyen megcsúszott az első kerék (ki tudja, hogy értem el addig,) és se szó, se beszéd, eldőltem oldara.
Az egész suli persze ezen röhögött. Én meg, azon gondolkozva, hogy vajon látta-e, legalább 2 percig mosdulatlanul feküdtem a földön...
Később vígasztalásul megsúgták, hogy azt mondta: szegény... Csak évek múlva derült ki, hogy mit mondott még utána :)
Ankh,én csak vicceltem,nehogymá' komolyan vegyed!!!:)))))
Inkább Zakot akartam piszkálni,mert én is olvasgatom a TSZ a topikot,és látom,
hogy rendszeresen felcukkolja magát.
Zak,hagyd már őket a csudába,úgysem értik,,,,,!!!!!!!
Nagyon jó ez a topic...
Eszembe jutott kettő, bár egyik sem saját. Valahol olvastam őket. Kicsit Urban Legend szaguk van, de azért jók.
1. Ez inkább csak aranyos, mint ciki. Néhány motoros elment túrázni, mentek hegyen-völgyön át, egy hétig, vagy kettőig. Lényeg, hogy sokat. Majd mikor hazatértek, az egyik srác otthon szépen betolta a motort a garázsba, lepakolta, bevitte a cuccokat és hát mivel a család éppen az asztalnál ült, és evett, leült ő is enni velük. Csak tíz perc múlva szültak, hogy azért a bukósisakot levehetné...
2. Egy motoros találkozón néhány mókás kedvű srác észrevette, hogy egy barátjuk a sátorban hanyatt fekve alszik, mégpedig úgy, hogy a lába térdtől lefelé kilóg. Nosza, gondolták, kössük a sátor másik felét egy motorra, és ránstuk ki a srác alól a sátrat. Meg is történt, ám csak ekkor látták, hogy a srác gatyája combközépig letolva, ő maga pedig...nos hát igen, vadul maszturbál. Aznap este állítólag mindenki neki fizette a söröket...
Off:
kedvesek vagytok, hogy ennyire vigyáztok rám. :oD
Feladtam egy magas labdát, Zak lecsapta és idétlenkedtünk még egy kicsit. Ez itt a virtuális világban igazán ártatlan dolog. De ez a Zak? Felkeltettétek az érdeklődésem. :)))
Ez volt a reklám? :o)))
Na mindegy. :o))))
Akkoriban a Jószef Attila lakótelepen laktam, és iszogattam,iszogattam.
Megyek ki a köv adagért, a konyhána a hűtőbe, búcsúadag megghúz, már jön is a róka kifele.
Szép koratavasz volt, konyhablak nyitva róka kienged ablakon,boááá.
Aztán fej behúz,nagy lélegzet megkönnyebülés, aludni L.
Másnap reggel konyhába kibitorkál,ásványvíz meghúz.
Majd kis mosollyal ajkamon konyhaablakon kinéz,merre ment a róka.
Háát az alattunk leledző szomszéd ki tudja milyen megfontolásból kint pihentette a párkányon a kajás lábosát.
Azért le volt fedve úgyhogy bele neMM mászott a róka, de körülötte,meg a fedőn, igencsak szép mintákat lehetett látni, képzelhehitek!
Furcsa módon ezt az incidensen sose balhézott a lakó, a mondvacsinált zajongásainkon meg annál inkább lovagolt, agonizált.
Furcsák az emberek na...........
Ma elmentem cigarettát venni a sarki kisközértbe. Beléptem és fennhangon kijelentettem, hogy kérek egy sötét, rövidkék PallMall-t. A csajnak is meg nekem is egy olyan 5 másodperc hatásszünet után esett le, hogy mit mondtam.
Sítáboros sztori (van benne róka is): Erdélyben voltunk "sítáborban". Az első este rögtön vodkaivó versenyt rendeztünk, amit a Székelyudvarhelyen megvásárolt ismeretlen márkájú, csehszlovák gyártmányú vodkával folytattunk. Szerintem biztos volt benne egy kis metil-alkohol is. Lényeg: sallustius megnyerte a versenyt 7 és fél decivel 1 óra alatt. Ezután közöltem, hogy én most talán felmennék, mert nem vagyok jól. Fel is mentem, még elértem a klotyóig, és először úriember módjára a csészébe rókáztam. Utána levetkőztem alsónadrágra, és az ágyban agonizáltam. Két-három óra kiesett, majd arra ébredek, hogy mindenki körülöttem ül. Én felnézek, és meglátok egy lányt az ágy végében, akit ki nem állhatok. Első mondatom újjászületésem után: "Vigyétek innen azt a kurvát!". Hát ez nem volt túl kedves. Aztán körülnézek, és látom, hogy mindent összeokádtam. Na erre nem is emlékszem, hogy ilyet csináltam volna, de a szemtanúk elmondása szerint én voltam. A másik két szobatársam, akik szintén részt vettek a versenyben, a szoba többi részét rókázták össze, így egyenletes "gyepszőnyeget" biztosítva. Ezek után kitiltottak minket a szálláshely összes közös használatú helyiségéből. Utolsó este ezt úgy próbáltam megbosszulni, hogy szétszórtam három csomag mogyorót a szobában. A rohadt dögök nem visszarendeltek takarítani! Emiatt persze mindenki engem anyázott, hogy egy órával később indultunk csak.
off
Kedves bagojj!
A topic neve nem "sértegessük egymást ismeretlenül is". Márpedig te ezt teszed:
"-nem volt saját véleményed, vagy
-nem merted azt felvállalni még titkosan sem, vagy
-nem érdekel az egész. "
Nos, valahogyan a te kérdéseid is hasonlítanak a választásokhoz, nincs kedvemre való a lehetőségek között, tehát nem választok, mivel ezt a lehetőséget is választhatom.
Légy jó te nagyszerű honpolgár. :o)
On
OFF
Már bocs, de Te azért nem mentél el szavazni, mert
-nem volt saját véleményed, vagy
-nem merted azt felvállalni még titkosan sem, vagy
-nem érdekel az egész.
Nekem aztán mondhatnának akármit, bár azért sem tudom átérezni a helyzetet, mert nálunk sosem volt jelen ez a stílus.
ON
Ha már Választások. Nem annyira ciki, mint inkább kellemetlen. 1994, az eskütétel miatti kavarás következtében szavazatszámláló bizottsági elnök lettem (rá kellett hagynom a többi tagra, hogy hogyan döntenek). Ugyebár ott együtt kell működni az önkormányzat által delegált tagokkal, és a jelöltek által küldött emberkékkel. Ez utóbbiak között előfordult néhány elvakult. Eléggé ciki volt többször is rendre utasítanom az egyik nálam kb. 40 évvel idősebb bizottsági tagot, miután minden létező írott és íratlan (értsd: megegyezéses) szabályt felrúgott. Ilyenek történtek: pártjelvényt leszedettem mindenkiről, főleg, hogy az egyiküknél nem volt, de lényeg, hogy megegyeztünk. Na, a manuson egyszerre csak megjelent egy. Morgás, leszedés. Nénike jön, hogy ő bizony nem látja a lapot, segítsenek neki. Emberünk nagyon segítőkész, én éppen klotyóról jövök vissza, látom ám, hogy mi a helyzet, oda is sietek. A manus épp "sorolja" a lehetőségeket, kihangsúlyozva és hosszan elidőzve a saját tömörülésénél. Pacákot fülkéből kiküldtem, odahívtam a másik "tanácsi" tagot, és rendesen felolvastuk a néninek. Aztán egyszer még megkértem az ürgét, hogy fáradjon kintebb, és ne a szavazóhelyiségben beszéljék meg fennhangon a családdal, hogy miért erre meg arra kell szavazni, és hogy a másik jelölt miért egy csavargó, stb. Ezek után biztos számíthattam rá a számláláskor...megkértem, hogy töltse ki a lapok fejléceit :))
Hasonló sztori:
Abszolút nem érdekel a politika, éppen ezért nem érdekel az sem, hogy ki, milyen pártra szavaz, de ez a szavazási stílus a pirosszegfűs pártra úgy látszik nagyon jellemző. A családom egyik fele úgy ment szavazni, hogy a másik fele mondta nekik, azt x-eld, ahol a piros szegfű van.
No comment. Vagyis még annyi, hogy mivel páratlanul vagyunk a családban, én nem mentem el szavazni, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy az legyek, aki megmondja mire szavazzanak, vegy az akinek megmondják. Szóval egyik sem lettem.
Ebben az egészben a hozzáállásuk a ciki. Amin nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Hát, ez nem metrós sztori lesz.
1998, választás.
Kisebb tömörülés a választási bizottság előtt, személyi, névjegyzék, egyeztetés. Egy fiatal lány, csinos, elsőválasztó, megkapja azt a kis emlékérmét, ami minden elsőválasztónak jár. Boldogan siet a fülke felé, éppen félrehajtja a függönyt, mikor is nagymamája a terem másik feléből utána kiált:
- Anikó, tudod, azt a kis piros szegfűt!
Megfagy a levegő, lány megfordul, ő is piros, nem csak a szegfű, diszkrét kuncogás a jelenlévőktől.
Én persze nem kérdeztem meg, tőle utána, hogy kire szavazott, de lehet, hogy ezen múlt a dolog? :-)
A Metróban már én is tanúja voltam egy olyan esetnek, mint amiről itt korábban vitáztatok:
A Nagyvárad téren éppen be tudott ugrani egy nő (borvirágos orr, pirospozsgás arc, kb. 20 éves leopárdmintás műszőrme kabát, nagy szatyor, kor megállapíthatatlan stb.) a záródó ajtók között a kocsiba, de sajna a kabátja részben kint maradt. Egy ideig ráncigálta, majd úgy döntött, hogy inkább vár a következő megállóig. Amikor megállt a Metró a Népligetnél (ahol már a másik oldali ajtók nyílnak), a nőnek elkerekedett a szeme és immár két kézzel próbálta kiszabadítani a "divatos" ruhadarabot az ajtók közül. Sajna le kellett szálnom de azt még hallottam, hogy többen is hangosan röhögni kezdenek...
Egyik haverom egy bulin rendesen bekómázott, ezért elvittem az akkori barátnőjéhez, aki a szüleivel lakot.
A srác felosont az emeletre és levetkőzött, hogy aludjon, de érezte, hogy hánynia kell, elment tehát a füribe, ahol megszokásból bezárta az ajtót. Átölelte a porcelánt és elvégezte a dolgát. Eközben elnyomta a buzgóság.
A lány felébredt közben és látja, hogy a srác cuccai az ágy mellet a srác meg sehol, elkezdi keresni, majd rájön, hogy zárva a füri. Kopog, hogy jöjjön ki, erre a mama is felébred, már ketten próbálják kicsalogatni, miközben ő bent alussza a részegek igaz álmát. Na papa is fel kell az egyre erősebb zajokra. Ennek fele sem tréfa, biztos valami baja van. Papa nekiveselkedik, de zár jól tart. Summa-summarum a papa zárastul kitépte az ajtót. Egész család bezúdul, a srác meg tök pucéran pislog rájuk a kagyló mellől, ahol egy kis róka figyel csendesen.
Üdv minden Olvasónak, tetszik a téma, így én is teszek hozzá!
Egy korábbi barátnőmnél történt az eset, akik 36 nm-es pici lakásban laktak abban az időben, itt pedig a bejárati ajtó után egy pici előszoba van, ahonnan jobbra, balra, előre azonnal nyílik a többi helység. A barátnőmmel kapcsolatunk kezdeti szakaszában boldog pettingéletet éltünk, éppen kézzel akartam eljuttatni a csúcsra, amikor csörren a kulcs a zárban. Csak annyi időnk volt, hogy kipattanjunk az ágyból, (nem voltunk meztelenek), és a szobaajtón máris jött be a barátnőm anyja, akkori barátja és annak egy barátja. A két utóbbival akkor találkoztam először, akik illedelmes férfiakhoz méltóan azonnal kezet is nyújtottak! Nem akartam illetlennek tűnni, így egy kis vonakodás után kezet nyújtottam! Azt a szégyent amit, akkor éreztem! Remélem csak azt gondolják, hogy izzadós tenyerű vagyok és nem szagolták meg a kezüket.
****
Ugyanennél a lánynál történt később, amikor már elég jól összejöttünk. Sokat jártunk egymáshoz, és mivel koránkelő vagyok, átmentem hozzájuk egy korai reggelen. Megreggeliztem a lánnyal, majd elindultam a fürdőbe kezet mosni, de az előbb említett pici előszobába belebotlok valakibe. Felnézek, a barátnőm anyukája tök meztelenül. Mindent láttam és csak annyit hallottam: "Atyaisten!", majd azonnal sarkon fordultam. Azután nem győztem elnézést kérni a korai létogatásért.
****
Szintén ugyanennél a lánynál. A lány, az anyja meg én nézzük a hetente egyszer nyomatott könnyűzenei műsort, amiben egy középkorú, MARY névre hallgató magyar "sztár" zenélt éppen. Hangosan megjegyzem: "Na ez is azért adta magának a Mary nevet, mert az eredeti vidéki pórias Máriára a kutya se figyelne fel!" A barátnőm anyját természetesen Máriának hívták.
****
Március 8 Nőnap, egy pár évvel ezelőtt! A mostani apósomnak a felesége mellé két lánya sikeredett, így a nőnap csak rá ró ki feladatot a családba. Annak rendje és módja szerin el is ment a virágárushoz és vett két szál piros és egy szál fehér rózsát. Hazament, az egyik pirosat odaadta a feleségének, a másik pirosat az akkor 19 éves nagyobbik lányának és "Fehéret a szüzeknek!" modattal a fehér rózsát odaadta az akkor 16 és fél éves sógornőmnek. Mire a sógornőm: "Ó Apu, nekem is nyugodtan hozhattál volna pirosat!"
Kinn töltöttem egy évet Ausztráliában, ahol is egy farmon és a farmon lévő sajtüzemben dolgoztam. Az angoltudásom java részét ott szedtem össze. Volt egy nagyon kedves család, akikhez minden munkanap után átmentem, szívesen láttak. Egyik délután a vacsorához fogtunk rákokat a farm területén található 10X10 méter nagyságú víztározókból. Nekem nagyon ment, fogtam vagy huszat, ami jóval több, mint egy adag. A rákfogás alatt a rákokat a szlengben használt yabbie névvel illettük. Fontos dolog, hogy ekkor még nem tudtam, hogy a tengeri (crab) és az édesvízi rákokat (freshwater crayfish) másképpen hívják, én csak a tengeri rák megfelelőjét ismertem.
Másnap sajtot csomagolok a sajtüzemben, miközben megkérdezik: Cár, what did you do last evening? Ekkorra már elfelejtettem a yabbie elnevezéstí így ezt válaszoltam: I cought crabs. A többiek is fölkapták a fejüket, de én ennek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget. Következő, hitetlenkedő kérdés: Did you really catch crabs?, mire én:Yepp!, majd egy újabb nyomatékos kérdés: Were those really crabs, Cár? Yees! válaszolom egy kicsit elbizonytalanodva, látva a kíváncsiságot és a huncutságot az emberek szemében. Can you catch crabs, Cár? Are you good at catching crabs? hangzott el a következő kérdés, mire én Ye, Im good!, és mivel mindenki engem figyelt, ezért megragadtam az alkalmat, hogy jópofának tűnjek, valamint kifejezzem a rákfogásbani ügyességemet, így magyarosan, de angolul a következőt jelentettem ki nagy büszkén: I was catching crabs in my mothers stomach!. A reakció leírhatatlan volt! Az addig ott ácsorgó, rám vigyorgó emberek a hasukat fogva dőltek a röhögéstől, én pedig ott álltam és azt gondoltam, hogy ilyen vicceset azért nem mondtam. A szörnyű az egészben az volt, hogy ottartózkodásom alatt sohasem voltak hajlandóak elmondani, min röhögtek. A dolog csak jóval később esett le nekem.
Jó fél évvel hazaérkezésem után nyelvvizsgára készülődve az angol-magyar szótárt böngésztem éppen céltalanul, amikor megakad a szemem a crab szón. Olvasom a jelentéseket, melyek közül az elsők között éktelenkedik egy szó: lapostetű! Ott helyben kifeküdtem a röhögéstől.
Ez hányós téma, aki nem akarja, ne olvassa! Cár mostani feleségével, aki az esemény megtörténtekor még csak a barátnője volt, sokszor járt egy diszkószerű szórakozóhelyre a társaság kedvéért. Ez az esemény is egy ilyen estén történt. Rólam tudni kell, hogy eléggé hányós vagyok, de mindig előre megérzem, ha a róka el akarja hagyni az odút, így ritkán ér meglepetés. Ezen a bizonyos estén is felöntöttem a garatra, de a bőséges vacsora miatt nem volt egyáltalán hányingerem. Hajnali 2-kor hazaindultunk a barátnőmmel, akik még akkor egy tízemeletes ház hetedik emeletén laktak. Gondoltuk, a szülők alszanak, így suttyomba letekerhetünk egy gyors menetet a barátnőm szobájában, aztán usgyi haza. Úgy is lett belopóztunk, meg is volt a gyors menet, de még ki sem szerszámozhattam magam a barátnőmből, amikor érzem, hogy szalad fel a róka az odúból. Azonnal felugrottam, feltéptem az ablakot és úgy ahogy voltam, készenlétben, meztelenül, segget mutatva a barátnőmnek, utat engedtem a rókának. Borzasztó volt, ahogy hallottam a csendes januári éjszakában, hogy a róka végigcsattog az alattunk lévő 6 emelet+földszint fémlemez ablakpárkányán, miközben a barátnőm csitít: Halkabban, meghalljék Anyuék!
Másnap átmentem a barátnőmékhez és kitekintettem az ablakon. Néhány ablakpárkányon még ott voltak a halálrazúzott róka fagyott maradványai.
OFF Nyomul a rosseb, bár passzívan most is olvasom; a hócipôm tele van azzal a topiccal, tisztára olyan volt, mint egy anyázásokkal megtűzdelt Darnell-tréning.
ON
Kedves Timar!
Vígasztalásul mesélem neked ez a dolog megtörtént már mással is!
Általános iskolás voltam! 8.-os. Mikor is a tesi tanár nagyon szigorúan megparancsolta mindenki jöjjön a gyűrű alá mert ő bizony most megmutatja a darázsfészket!
Még a hatás kedvéért kiabált egy cseppet a gyakorlat elkezdése előtt, hogy teljes csendet kér ... Aztán gyűrűre fel szép lassan átfordulás ééés a halálos csendben egy iszonyatos hangerejű szellentés!
A tanárúr alatt pedig 24 vihogó csitrilány!
Akik 'diszkréten' fuldoklanak a röhögéstől!
Mentünk autóval hármasban, egy barátom (ő vezetett), a sógornője (4 hónapos terhes) és én. Közeledtünk az Alagút felé, mire a sofőrünk megszólalt:
- Mibe, hogy csukott szemmel is beletalálok.
És becsukta a szemét.
......
Katonaság, gyakorlás az eskütételre. Izgága százados egyfolytában dresszíroz. Mi egyre kevésbé csináljuk jól. Egyszercsak megszólal:
- Én ráérek.
Mire kórusban, katonásan egyszerre az egész század:
- Mi is.
Ott is hagyott bennünket azonnal. (Nekünk 17 hónap volt még hátra.)
Az egyik (számomra) durva...
Még a rendszerváltozás előtt, a gimis énektanárom Erdélybe járt népdalt gyűjteni. A határon úgy csempészte át, hogy a szalagot kiszedte a tokból, a tokot eldobta, szalag zokniba. Itthon aztán össze kellet rakni. Villantási szándékkal Rizo jelentkezett, hogy segít, elvégre csinált már ilyet, és szerencsétlenségére Rizo ki is lett választva.
Szedem szét az első tokot... csakhogy a csavarhúzó mágnenses volt - amiről persze nem tudtam - igy a csavart vagy 3m-re parittyáztam...
Elég égő volt az osztály szeme előtt le-föl kuszni amíg meg lett.
Azt hiszem ez elég épületes:
Tavaly nyáron lementünk 3 haverommal Velencére biciklivel. Mivel az odaút nagyon fárasztó volt, elhatároztuk, hogy visszafele vonattal jövünk. Amig vártuk a vonatot alaposan betankoltunk tequilával és sörrel. Tehát vonatra fel, a bicikliket felakasztottuk a kampókra és elindúltunk. De félúton elkezdett kikéredzkedni a sör. Ekkor kitaláltuk, hogy nem mászunk el egyenként a vécéig, hanem kinyitjuk a kocsi nagy oldalajtaját és ott végezzük el a "műveletet". Fel is sorakoztunk szépen és elkezdtük. Ekkor... Vonat sípol és jön az állomás a peron meg full teli emberekkel. Azt hiszem azt a zuhanyt még sokáig fogják emlegetni...
A másik egy haverommal történt meg. Teljesen matán elindúlt haza, de csak annyira volt magánál, hogy a fal mentén lassan tudott kúszni, egyébként se kép se hang. Egyszer csak valami sugallatra megáll és felnéz: vele szemben egy sorstárs szintén a falon szembe jön vele! Kb. 10 percig figyelték egymást mire valamit ki tudtak találni...
A harmadik: másik haverom szintén teljesen matt állapotban ment haza az 50-es villamos vonalán és folyton síneken akart közlekedni. A jóakarók meg mindíg felcibálták a járdára. A végén megunt és leűlt a sínre, megfogadva magában, hogy a következöt leüti. Meg is fogta valaki a vállát, akit annak rendje és módja szerint előrerántott, hogy az illető csinált egy bukfencet. Csak akkor látta, hogy a fickó valami kék cuccban van... A zsernyák vitte is az őrszobára 24 órázni...
Negyedik: szintén az előbbi kissé ideges terészetű és erős testalkatú haverom alakítása. Valami koncertről hazafele menet a kökin egy alak belekötött. A srác rövid nekifutás után teljes 100 kilóját és 2 méterét beleadta egy jó tökönrugásba. A kötözködő alak felemelkedett a levegőbe és már repülés közben kirókázott mindent...
Szemtanúja voltam az esetnek :
Kereskedelmi szakközépiskola elött szalad egymás felé (valószínűleg régen találkoztak) egy párocska. A lány felugrik a srác ölébe, mire a srác elszellenti magát a suly alatt. A csajsziból erre kitört a röhögés, de nálla meg a szaglószervéből kiugrott egy kis adag fikusz a srácra a röhögés következtében. Erre csak annyit tudtam mondani ez már az igazi romantika. Persze a seggem csapkodtam a földhöz úgy röhögtem.
Régebbi fajta bovdenos Kispolskimra akadt egy vevő. Örültem mint majom a farkának, végre túladok rajta. A megbeszélt hely nem volt messze, időm is volt még, lementem az autóhoz törölgetni, szépítgetni. Végeztem mindennel, na akkor idő van, indulás. Indítom, nem megy. Mégegyszer köszörültetem, nem indul. Nem értem az egészet, eddig mindíg indult. Indítok, semmi. Kínozni sem akartam, de az nem lehet hogy pont most dögöljön be. Kiszállok, nézegetem a bovdent, a behúzót, minden ok. Itt már bepánikoltam. Nosza, hívok valakit hogy betoljon. Ha most beindul, attól viszont nem biztos hogy a vevőnek is be fog. Beülök, hogy tegyek egy utolsó próbát. Lenézek, basszus a SZIVATÓ!!!
Soha, soha az életben ilyen még nem fordult velem elő. Biztos ideges voltam, de ettől a ciki, ciki marad még akkor is ha eddig nem dicsekedtem el vele senkinek...:-)
ha már ilyen jót derültem a történeteken, illendően az enyém:
Vezetni tanulok, rutin gyakorlatok, S a rudak között, meg vissza , 100-szor. Közben hol előre néz az ember lánya, hol hátra. Fészkelődik az ülésen becsülettel. ... Ennek következtében kikapcsolódott a melltartóm. Egyre kínosabb az egész. Egyre ügyetlenebb vagyok. A két pánt már a pulóver alatt a vállam alá csúszik. Az oktató meg nem érti, miért bénázom annyira. Én meg:
- Nem birom tovább! Kikapcsolódott a melltartóm, elnézést! - Kézfék behúz (ferde a pálya), kezek pulóver alá, bekapcs. és megkönnyebbülten folyt. (Persze az oktatóra, aki úgy 5-6 évvel idősebb férfi nálam, nem mertem ránézni.)
Tegnapi, frissropogóspárolgó eset, most mesélték:)
Csörög a kaputelefon, hallják, ahogy főnököm beszélget:
-Igen, második emelet. Feltalál, nem?
(csönd)
(főnök lemegy)
(felkisér egy vak fiatalembert)
...
Tímár sosem volt 1 atléta alkat, bár szereti a sportot leginkább a labdajátékokat. Általános iskolában előszeretettel mentette fel magát az általa kínzó eszközöknek ítélt tornatermi bútordarabok használata elöl. Ám egyszer megmakacsolta magát a testnevelést oktató hölgy és felzavarta a gyűrűre.. Páni félelem lett főhősünkönk úrrá.. remegő térddel porondra lépett.
Az egész osztály ott ült a padon és várta az attrakciót.. dobpergés fészekállásba át! A baj csak az volt, hogy egy iszonyatos hangos szellentés rázta meg nadrágját..
A mutatvány után röhögésbe fulladt az óra..
De soha többet nem kellett, a zajos siker ellenére sem, megismételnie a mutatványt.. :-D
Katonaság, gyakorlunk az Esküre.
Az álldogálás egyhangúságát kibillentendő századosunk nyomja a kihangosítón a szöveget, hogy hogyan húzzuk ki magunkat, emelt fejjel álljunk:
- A mikrofont nézzék, azt a szürkét !
(Csodálkozott nagyon, mikor Őt bámulta mindenki. Az ott a magasban a hangszóró volt ugye...)
Elképzelitek milyen az, mikor egy villamosmérnök század kiröhög egy századost ?
:-))
