Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Amin meglepődtem, hogy most mintha nem lettek volna kint a szerpentinen táblák...
És láttam több embert is levágni a szerpentint, több helyen is. 20-30 méterre előttem voltak, ha közelebb vannak lehet szólok nekik hogy ezt nem kellene.
A Mátyás király utcát benéztem, ott én sem követtem, a többi helyen elvileg pontosan az útvonalon mentem, Pélinél is, de azt is sokan elnézik.
Illetve Tatán néztem még be, az bántott is, hogy azt rendre elrontom, pedig illene már tudnom, de - bár ez nem mentség - mentem a többiek után. Cserébe mondjuk egy kis átlós levágást a járdán a célnál rendesen derékszögben tettem meg :)
Szívből gratulálok, örülök hogy sikerült a Kinizsi, megérte kitartanod!
És persze gratulálok a többieknek is, és azoknak is elismerésem, akiknek bármiért a feladás nehéz döntését kellett meghozniuk.
München:
igen, idén egyedül mentem, Istinek egyrészt más programja volt, meg most próbáltam egy "personal bestet" menni, ami így sikerült is.
Jövőre ezzel új, nagy célom lett: jó lenne már szombaton beérni, azaz éjfél előtt :)
Hasonló indulással (7:10 körül indultam) ez azt jelenti, hogy szűk két órát faragnom kell még ezen az időn, ami nem tűnik lehetetlennek. Az igazat megvallva annyira nem is fektettem sok energiát a felkészülésbe, edzhettem, túrázhattam, futhattam, lépcsőzhettem volna ennél sokkal többet és céltudatosabban is.
Pár dolgot megint elrontottam: csomó dolgot feleslegesen cipeltem, mert nem pakoltam ki előtte rendesen a táskám (pl. mi a fenét keresett nálam egy svájci bicska, teli pezsgőtablettás tubusok, tájoló, stb :))) - mondtam is utána magamban amikor hazaérve megláttam hogy miket cipeltem, hogy kempingezni indultam vagy mi a tök? :) Ja igen, meg az ivást, evést is megoldhattam volna praktikusabban, haladósabban.
Ami lehet hogy sokat segített, az egy aránylag olcsó okosóra: jelzett hogy a legutóbbi km-eket hány perc alatt tettem meg, így ha úgy éreztem és láttam hogy lassulok, igyekeztem gyorsabban szedni a lépteimet, hogy ha lehet 10, de még rossz esetben is 12 percen belüli km-jeim legyenek. Ez azért így hatékonyabb, mint pusztán a sebesség szubjektív érzetére hagyatkozni, és jó volt látni, amikor mondjuk bőven 10 percen belüli időt mutatott a legutóbbi km-re. A Gete mondjuk rendesen lelassított, az addigi bő 6-os összátlagomat visszavette majdnem 5,5-re, de így is kb. 9 óra alatt a Kakukkba értem, és ott csak kb. 5 percet lehettem, pecsét, ivás és mentem is tovább.
Ha statisztikát szeretnél gyártani az összes adatból, akkor a Wayback Machine segít, a régi honlapon láthatóak a születési évek is; a 2005-ös adatokat szépen ki tudod elemezni.
Idén zűrzavaros volt az eddig eltelt időszak, semmi értelme nem lett volna indulnom. Fizikálisan, fejben sehol nem vagyok. Annak külön örülök, hogy laza menetet írtál, szenvedés nélkül. Így a jó. Most van elég időm rákészülni, és jó lenne majd utánatok üvölteni megint, hogy elhagytátok a kék letérést:-)
Tervben van az Iszinik, ahol remélem te is ott leszel.
Még annyit, hogy kemény vagy, 2024-ben meglesz az a póló:-)
Idén négyen vágtunk neki a távnak, de hamar szétszakadt a társaság. Gergő előre sprintelt a Pilis meredek emelkedőjén, Gyula lazább tempóval haladt mögöttünk, Szilvivel belekocogtunk a lejtős részeken. A hirtelen jött kánikula sem tudott megállítani minket, Koldusszállást még megláthattuk lámpafény nélkül! Innen lassabb tempót diktálva tettük meg az utolsó 15 km-t, mikor jött a telefon, Gergő 16:10-es idővel már a célban kanalazza a levest! Végül nem sikerült az "aznapi" célba érkezés, de maximálisan elégedett vagyok a 0:29-es beérkezéssel! Ez 17:41-es időt jelentett nekünk. Mindezt úgy, hogy Szilvi élete első TTúráját teljesítette!!! Mire megettük a levest és fújtunk egyet befutott Gyula is kerek 19:00 órás idővel.
remek volt, persze ettem már jobbat, hogy a versnél maradjak, :-).
Idén sem rosszullét, sem fejreállás, sem görcs. Csak cipőt választottam rosszul, pedig 1 éve megvan már. Sok kicsi és egy 4 cm-es vérrel feltelt vízhólyaggal zártam. Mikor éreztem, hogy meglesz, vissza is vettem a tempóból. Ahhoz lusta voltam, hogy leálljak kezelni, inkább mentem 2 vízhólyag menet közben durrant ki, 5 percig csípett, aztán oké volt. Így egy laza menet lett: 23: 20 körüli idővel. Megvan az 5.
Eddig vízhatlan túracipőben mentem, most majd kipróbálom a terepfutó cipőt is, úgy is elkezdtem terepfutni - egyelőre túracipőben - de be kell ruháznom. Ha bejön és bírom is, jövőre 4-5 óra kocogással tervezem.
Köszi, hogy érdeklődtél. Hiányzott a búrád, jövőre gyere!
4 / 0 | 19:46 | 19:45 | 7:10 | elsőbálozót kísérek, sok minden történhet
Ami ténylegesen összejött:
5 / 0 | 19:46 | 21:45 | 6:52 |
Az "elsőbálozó" srácot sikeresen célba segítettük. A srác még csak 18 éves, és az eddigi leghosszabb/legszintesebb túrája az Írottkő 70 volt, ahol a végén már nagyon kivolt. Így éreztem előre, hogy nem lesz könnyű menet. A tervünk most az volt, hogy Kesztölcig nagyon belehúzunk, Mogyorósbányáig már csak egy visszafogottabb tempót megyünk, utána meg a srác fizikai- illetve lelkiállapotához igazítjuk a tempónkat. Ehhez tartottuk is magunkat, Mogyorósbányáról 17:40 körül indultunk tovább, majdnem háromnegyed óra előnnyel az eredetileg kalkulált részidőhöz képest, amelyet 21 órás teljesítési időhöz készítettünk. Sajnos a lenyugvó nappal társunk erőnléte is szinkronban csökkent. Pusztamaróton a második zoknicserénket követően elő is készítettük lámpáinkat, amelyet hamarosan be is kellett kapcsolnunk. Így sajnos a reménységem messze nem teljesült, hogy Bányahegyig érjünk lámpa nélkül. A Vértestolnai műútig még teljesen vállalható volt a tempónk, de aztán onnét Koldusszállásig már egyre többen előztek le minket, míg mi csak hébe-hóba másokat. Hatalmas szerencsénkre Koldusszálláson idén is volt leves, ami életet öntött védencünkbe, és megújult erővel vágott neki a következő 6,5 km-es monoton emelkedőnek. Arany-lyuk után aztán megint igencsak mentek el mellettünk a túratársak, de aztán csak valahogy elértünk a Kappan-bükkig, ami kis erőt adott neki. A körtemplomnál kissé már erőszakosnak kellett vele lenni, hogy ne csatlakozzon a tűz mellett darvadozókhoz, ami akár "végzetes" is lehetett volna. Kissé megviselten, de sérülésmentesen leért a Baji szőlőkhöz, az aszfalt meg már erőt adott, tudta, hogy ez a túra már megvan. :)
Jó érzés volt, hogy nem önmagamra, hanem egy túratárs szükségleteire szabva mentem idén végig a K100-on. Persze ennek ára volt: két órával később értünk célba, mint ahogy optimista módon terveztem. A végén már ránk is világosodott, de sebaj.
Sanyinak hatalmas gratuláció, igen nagyot mentél! A Pilis-nyeregnél az ep-n futottunk össze. Oczal kollégával pedig Dorogon találkoztunk, gratulálok neked is, a tizedik sikeres teljesítéshez pedig különösen is! Könnyen lehet, hogy nincs is nálad fiatalabb tízszeres teljesítő...
Gratulálok minden teljesítőnek, és persze azoknak is, akik idén próbálkoztak, de valamiért nem jött nekik össze.
Sikeresen teljesítettem, immáron hetedjére, 23 és fél óra körüli idővel. A táv első felén lassabb voltam, mint szoktam, csak 11 óra alatt értem Mogyorósbányára. Pozitívum, hogy valószínűleg a lassabb kezdésnek köszönhetően elég jó állapotban volt a talpam egészen kb. Vértestolnáig, nagyjából ott éreztem először vízhólyagot. Meglepően jól sikerült teljesítenem a Koldusszállás utáni részt. A végén meg már nem siettem.
Viszont kicsit keveset aludtam most, hogy hazaértem. Ezt nemsokára pótolom. :)
Jó pihenést mindenkinek, aztán jöhetnek majd a hosszabb beszámolók.
Grat Neked is! Immár pólósok lettünk. :) Nekem az 1. teljesítéshez hasonló érzés volt átvenni. Közben tudatosult csak bennem, hogy mit értem ma el, és visszagondoltam a 2010-ben megkezdett Kinizsis pályafutásomra. Lehet túl komolyan veszem, de kicsit meg is hatódtam!
Kérdés: szerintetek a magam 35 évével a 10-szeresek melyik korosztályába tartozom? Az eddigi sokszorosok is hasonló korban érhették el a 10. teljesítést?
20:32-alatt nekem is meglett idén! Ezzel csatlakoztam a 10-szeresek táborához. :) A végére ugyan meglehetősen elfáradtam, összességében nagyon jól éreztem magam! Gratulálok mindenkinek és jó pihenést!
11. K100-amat is sikeresen teljesítettem. 22 végi idővel. Ami büszkeséggel tőlt el, hogy sikerült feleségemet rábeszélni, hogy eleget totyogott már velem 10-szer, most menjen egyedü egy saját tempót, 15:48 lett, úgy, hogy az első 15-20 percet velem sétálta. Péli és Bányahegy között jártam amikor beért Tatára.
Az egy nagyon jo ido! Gratulalok! Nekem is sikerult szeremcsere, egyeni csuccsal. Es meg a Kakukkban is ittam egy pikolot miutan a sportfroccsot kiontottem. Meg tikkadtan sem tudtam azt meginni, annyira rossz volt. Viszont a gulyas a celban nagyon jol esett. Gratulalok mindenkinek, aki elindult. Es most egy szemelyes uzenet: vajon hova tunt az a maratonista informatikus lany (botok nelkul), akivel kb 25 ig egyutt haladtam, es akivel epp elkezdtuk kitargyalni tobbek kozott a HBCS ket is?
22 fok volt és teljesen síkon mentem. Max. a szembeszél volt erös. Ezért is rejtély. Hegyre ebben az évben nem hiszem, hogy megyek, max. pár kis dombocskára :))
1x alltam meg sorozni, amely a baratkozas miatt (is) jol esett, de nem tett jo utana egy jo darabig, ugyhogy a sorozest kihagyom. De szep reggelre ebredtunk, remelem holnap is szep lesz a hajnal! A natham sokkal jobb lett, de a lakotarsam veletlen elpakolta a nording botokat. Sebaj: kiszedtem a paradicsom mellol egy bambusz botot. Ez is jo lesz. Kitartast es balesetmentes turat!
