Ha nem szorítsz úgy kebeledre, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, ha gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok.
éhes vérem a földre hiszen egyszer volt hol nem anyaföldem hol nyugodjak máshol ágyam kemény és rideg szívem magamra hagyott és te most messzire vagy a távolság rövidíti ráncaid megjössz talán ki tudja mit hoz a reggel de talán mint tegnaponta el fogsz indulni reggel hozzám mégsem értél ide este sem de várlak mindig várlak
Élj szabadon, élvezd az életet úgy, hogy mindig jót cselekedj és közben nagyon boldog légy!
Ne álmodd az életed, hanem éld az álmaidat!
Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink!
Úgy élj a jelennek, hogy a jövőben ne kelljen szégyellned a múltadat!
A legjobb dolog tudni, hogy jót cselekedtél-, még ha mások nem így vélekednek is!
A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér!
Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem azt, ami lehetett volna, de nem volt!
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni!
Tudod mi a bánat? Várni valakit, aki nem jön többé. Elmenni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni a szívedet örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Kergetni 1 álmot, soha el nem érni. Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni. Megalázva írni 1 könyörgő levelet. Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet. Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak. Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak. Hideg búcsúzáskor 1 csókot koldulni. Mással látni meg őt, s utána fordulni, Kacagni, kacagni hamis lemondással. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, S imádkozni. Ő sose tudja meg mi a bánat. Van, aki könnyen eléri azt, akit szeret. Van, aki sír, szenved, míg övé lehet. Van, aki hamar tud feledni, van aki meghal,mert nagyon tud szeretni!
Jó lenne tudni, hogy mit hoz a jövő! A megfáradt szívben, lesz-e még erő? Az elveszett álmok, igazak lesznek? A nagy érzések, sötét mélybe vesznek? Meddig tart a szerelem, mit éltet? Mi vár rám holnap, a magány, a végzet? Mi most szépnek tűnik nem más, mint lidérc? Mi gyorsan tovatűnik, ha egyszer majd elérsz? Mit ma igaznak véltünk, holnap hazugság? A meg nem talált célok utáni, vágyódás? A jövő rejtelem, mely végtelennek tűnik És határtalan idő, mi soha meg nem szűnik!
Ha volna rá szó, mit érzek, elmondanám neked. De ezt az érzést, csak átélni, kifejezni, nem lehet. Az életem minden percét, eltölteném veled. Ha tudnám, hogy Te leszel, aki szívből szeret. A gondolatom hozzád száll, vágyam téged keres. Te maradnál a nagyvilágba, ki boldoggá tehet.
Sötétben reszketve, a meleg fényre várva, a félelemtől meggyötörve, nyugalomra vágyva, az égre nézek, s úgy súgom csendesen, te tudtad, te láttad, hogy szerettem.. Talán a menekülés az, mitől szédülök, vagy a fájdalom, melyet annyira gyűlölök, vagy csak a tudat, hogy ítélnek felettem, pedig ők is tudhatnák, hogy tényleg szerettem.
Kegyetlen az élet, ahogy téged nézlek. Nemrég még itt voltál velem, minden titkod elmondtad nekem. Imádtalak, s imádlak most is, ám te másra néztél mégis. Szomorú a szívem nagyon, te elmész, és én hagyom. Mért tetted ezt velem? Soha meg nem értem. Egyik szemem sír, a másik nevet, Nem értem, ez hogy lehet. Átöleltél, s úgy éreztem teljes a világ, most olyan vagyok, mint egy eltiport virág.
Olyan távol vagy tőlem, Hogy soha el nem érlek! Csak nézem szomorúan, a fájó messzeséget. Milyen jó lenne átszelni, a kék óceánt veled! Jó lenne, csak egy percre is, megfogni a kezed! Ha szárnyam lenne, repülnék, tengeren át veled! S szívem minden melegével ezt üzenném neked! Az óceánt nem szelhetem hiába a gondolatok. Madárként sem repülhetek, csak, mint ember, maradhatok a szívedben.
Hogy valakit megszeress egy perc is elég, hogy valakit elfeledj, egy élet is kevés . Mert az élet hazug és mostoha szeretni megtanít, de feledni soha.
Ha a sértést méltósággal akarod elviselni, tégy úgy, mintha észre sem vennéd. Ha nem tudod semmibe venni, próbáld meg felülmúlni. Ha nem tudod túlszárnyalni, nevess rajta. Ha nem tudsz nevetni, akkor valószínűleg megérdemelted a sértést.
Miért van az, hogy új reményekkel élünk? Az életünkkel is, bátran szembenézünk? Miért van az, hogy ha földbe is tipornak, A széttört álmaink, a felszínen maradnak? Miért kell oly sokszor a szerelmet feledni? Miért kell a múltunkat a jövőnkkel temetni? Sokszor csalódunk, és sokszor fáj az élet, de mindig jön egy új csoda, ami újra éltet.
Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg hinni, szeretni, feledni Hinni a jövőben, feledni a rosszat s kik méltók rá szeretni azokat Ha erre képes leszel bánat sose ér, mert három szóba az élet belefér.
Az élet oly rövid hát élvezd, magányosnak magad sose érezd.Van akinek fontos vagy,magadra ő sosem hagy, nélküled az élet rosszabb magányom csak egyre hosszabb...
Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig szeretni és remélni, úgy érdemes a földön élni.
A magány a társam, olyan régóta már. A szívem még most is, egy válaszra vár. Nem jön üzenet, és nem jön rá felelet. Titkos vágyainknak, túl hamar vége lett. Most itt vagyok egyedül, magányosan, csak este vagy itt velem, az álmaimban. Nézem az ajtót, de nem lép már be senki. Az életem nem szépíti, ezután már semmi. Oly keserű az élet, semmi jó nincs benne. Múlnak a napok, a magánytól szenvedve. Nem vár a csókjaid, nem vár a mosolyod. Tudom, a magány lett, neked is otthonod. A csalódásod nem engedi, hogy szeress. A büszkeséged tiltja, hogy velem lehess. Ha egyszer el tudod a csalódást feledni, és úgy érzed, ezek után újra tudsz majd szeretni.
Sziasztok!Én még új vagyok ,nekem is van egy csomó versem amit szeretnék veletek megosztani!Ez például az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik!
Néha fáradt vagyok, lehunyt szemmel arra gondolok, ez a rohanás már olyan hiábavaló. Néha észreveszem mennyi minden hiányzik nekem, pedig azt hihetnéd csupa fény az életem. Néha álmodozom, mire jó ezt magam sem tudom, amit elértem már fel nem adhatom!
Syasztok.................. Há ja, tudom, hogy ez nem szerelmes vers, de nekem naon tetszik.........................ez a másik büszkeségem az elsőt már idetettem....de ezen kívul még naon sok versemre büszke vaok, majd azokat is felteszem........ addig is syasztok pusssssssy Moncsi
Mosoly
Egy dolog van az életben ami nélkül elvesznénk, Egy dolog, ami sokat jelent, de sokan nem használják ki eléggé. Ha sírsz, hadd abba, mert már hiába, S csalj elő egy gyönyörű mosolyt az arcodra. Mosolyoddal az életnek csomó fordulaton kell átesnie, Mert a mosoly ébreszti fel az emberben alvó életkedvet. Ha sírsz, akkor az arcodon könnycseppek folydogálnak, Lehet, hogy ilyenkor gondolod, hogy számodra vége a világnak. De benned a mosoly és kuncogva sugdossa, hogy „ Hé azért én itt vagyok! “ , S ezzel a gondolattal a vidámság megtalál, s a sírás elrobog.
