Ha az ember bajban van, segítségért ordít teli torokkal. Néha jön is a segítség. Tehát a hanggal elérte, hogy segítsenek neki. Segíthet esetleg az ember saját hangja a bajok leküzdésében saját magának?
Ezt ma találtam, azt mondja, kezdenek rájönni, h a tüdő besegít a vér képzésében. Efekktive, vért állit elő, tehát már nem csuoána velóé eza funkcio(?)
Hosszú idő után keresgéltem egy kicsit és találtam kutatási anyagot (magyarul) a vibráció emberre gyakorolt hatásáról. Teljesítménynövelő, egészségmegőrző stb. Érdekes írások. Persze itt speciális rezgőgépet alkalmaznak, az meg nem ugyanaz, amit az ember sajátkezűleg tud elérni. Én ismán tudom hozni azokat a frekiket (1-90 Hz között is), kis kilengésekkel, még 4mm alatt is simán, akár olyan kicsit is, hogy nem is látszik szinte. A szakdolgozatban írja, hogy a hosszabb alkalmazás már nem növelte, vagy még csökkentette a teljesítményt. Ez csak részben igaz szerintem, ugyanis másképp is lehet azt csinálni, hogy ne legyen csökkenés a hosszabb ciklusoiktól se. Régen azt nem tudtam és ráfizettem én is, de aztán rájöttem, hogy hogyan lehet úgy csinálni, hogy a hosszabb alkalmazás, hatás után se legyen romlás, csökkenés stb. Sok még a teendő, de azért már kezd alakulni, úgy látszik már sok helyen végeznek ilyenirányú kutatásokat.....
Semmi probléma, meghallgattam, tisztán hallottam a maximumon felerősítve. Minden elismerésem a hölgyé. Jó tudni, hogy ilyen is van - az ember sok mindenre képes, ha gyakorol. Nekem is néha sikerül egyszerre két hang, de csak csak kis ideig - ez irányban nem sokat bíbelődök. Néha néha próbálgatom azt, hogy folyamatosan adjak ki hangot - tehát megszakítás nélkül, ki és belégzéskor egyaránt. De ezt is nagyon ritkán. A nemrégi kutyakalandom után mostanában egy kicsit gyakorolgattam a torokhangokat. Régen, mikor kezdtem a saját hangokkal foglalkozni - ezeket a torokhangokat is sokat gyakoroltam. A legtöbbet 2003-2006 között gyakorolgattam mindenféle hangokat. Aztán már kevesebbet, de főleg télen mindig előveszem ezeket.
Gephard, tudom neked nem a legokosabb dolog ha valami hangot linkelek be, de ezt meg kell h oszsam itt. A hölgy több hangot produkál egyzserre, és hát harmoniában. Nem tudom h tudod e hazsnositani.
Köszi szépen, majd igyekszem továbbra is. Egyenlőre jól érzem magam, örülök minden apróságnak, a természetnek, a mozgásnak, a légzésnek stb.
Már korábban is megjegyeztem, hogy nemhogy a kétszeres, de az országos csúcs háromszorosa se lehetetlen. Most már egész reálisan elérhetőnek néz ki, méghozzá korábban is, mint régebben gondoltam. Nem számítottam ekkora javulásra. Úgy 90 éves koromra saccoltam, hogy meg lehet – de most már úgy néz ki, hogy 85 éves korban (vagy még előbb is) el lehetne érni – persze előbb életben és jó erőben egészségben kell maradni.
A magyar csúcs 85 éves kategóriában 9.06 méter és a szlovák 11.26. Vegyük mondjuk a köztes 10 métert, ennek a háromszorosa tehát 30 méter. Ezt 20 év múlva kellene elérnem, de 80 évtől már csak 400 grammos gerellyel dobálgatnak (70-79 években meg csak 500 gr). A 600 grammos ugyebár másfélszerese súlyban a 400 grammosnak – s így a 400 grammossal sokkal messzebbre lehet dobni. A részletes táblázatokból a 85 évnél a két gerely aránya 1.1201 - ami azt jelenti, hogy a 600 grammos gerellyel elég 85 évesen 26.80 métert dobni, ez egyenértékű a 400 grammos 30 méterrel. Ebből az jön, hogy a 20 év alatt 19.45 métert csökkenhet a teljesítményem, évente ez 97 centit jelent. Mivel most a 46.25 centi jelenti az 1%-ot a 46.25 méterből – ez a 97 centi pontosan 2.1% csökkenés évente, ami 21% évtizedenként. Ami kb a duplája a dobásoknál várható (10-12%) évtizedenkénti csökkenésnek, tehát nagyon simán elérhetőnek néz ki, talán még az átlagembernek is.
Egész futurisztikusan hangzik, de a számok szerint simán elérhetőnek néz ki az országos csúcs 4-szerese is. Hát ez egész utópisztikus, de 90 éves korban teljesíthető lehetne minden nehézség nélkül. Ott a magyar országos csúcs 6.56 méter (a szlovákot már nem is vezetik), így 26.24 a négyszerese. Ehhez 22.01 métert kellene dobni a 600 grammossal 25 év múlva. Ami 88 centis csökkenés évente, ez pedig még mindig egész 19%-os csökkenést engedne meg évtizedenként, ami simán tartható. Persze az ember sose tudhatja, millió dolog közbejöhet, már holnap felfordulahtok stb. Papíron egyszerűnek néz ki, majd meglátjuk mi fog sikerülni. Egyenlőre még mindig azon agyalok, hogy hogyan tudnék többet dobni annál a bizonyos 46.25 méternél. Ha netán sikerül az idén is javulni (ami szintén reálisan néz ki), akkor ezek a számok módosulnak és még nagyobb lehetne a csökkenés mértéke és így még könnyebben kivitelezhető......
Most megint besegített a hangom is a jobb teljesítmény érdekében - ugyanis drasztikus hidegek voltak a hétvégén, de simán mentem dobálni ilyenkor is (gerelyt azért féltettem, hogy eltörik a beton kemény talajon). A nagy hideg és az aránylag erős szél (de nem valami jó irányú gerely szempontból) miatt a dobások közt egy kicsit bevetettem a hangokat is, hogy melegen tartsanak.
A második hétvége nagyszerű volt, el se hiszem. Kettő, a dobást befolyásoló tényező, jobbra fordult - a szél és a szárazság. De egy harmadik meg nagyon leromlott - drasztikus hidegek lettek. Pénteken mínusz 9 fokot mutatott a kinti hőmérő, mikor indultam dobálni – a szél miatt ezt az ember olyan kb mínusz 16 foknak is érezheti, vagy annál is hidegebbnek. A szél aránylag erős volt, de az iránya nem is volt olyan kedvező – de a nagy hideg miatt óriási meglepi volt, hogy sikerült 205 centivel többet dobnom a jobb kézzel, mint tavaly januárban – tehát sikerült 45.35 métert dobnom. Úgy láttam, hogy volt 2 kisérletem kb 46 méter körül, de a gerely elpattant a nagyon kemény füves-gazos talajtól és így nem tudom pontosan, hogy mennyi lett volna. Nagy kihívás volt, hogy melegen tartsam magam a lenge öltözékben kb 1 teljes órán át, míg ledobom a megszokott adagomat (20 kisérlet jobbal és 20 kisérlet ballal visszafelé) – közben meg csak ugyanúgy lassan menjek a gerelyért (és visszafelé dobjak a másik kézzel), mint szokásom. Vannak erre hang, légzéses meg vibrációs technikáim – így nem vesztek gyakorlatilag energiát mondjuk a futáshoz visoznyítva, meg mindenféle más megterhelőbb melegítő mozgáshoz viszonyítva. No meg maga a dobás is azért felmelegít - annak ellenére, hogy csak kb 0.7-0.8 mp-t vesz igénybe. De a nagy szél miatt ez most nem lett volna elég. Tegnap a kinti hőmérő majdnem mínusz 12-t mutatott, de csak kicsi szél fújt – szabályosan melegnek éreztem a pénteki nagyon szeles mínusz 9 fok mellett.
Ez a 205 centis javulás januárban egészen pontosan 4.79%-s javulás a tavalyihoz képest – ami megintcsak igen magas. Ezt már igazán nem vártam, hiszen tavaly valami brutálisat javultam – ani 3 évre előre is bőven elegendő lett volna. De tudom kb, hogy miért és ez a két gyakorlat (is) még mindig vihet előbbre. Ezeket 2015 októberében találtam ki és azóta el is végzem őket minden nap. Az egyiket olyan 8-9 ismétléssel a másikat csak 4-5 ismétléssel. A számok nem csalnak, de néha nehéz még azoknak is hinni. Most ez a januári 45.35 egész reálisan előrevetíti, hogy jobb széliránynál és kb 30 fokkal melegebb levegőben, száraz talajon – túlszárnyaljam azt a bizonyos tavalyi 46.25 métert. Mert eddig az évi legjobb 290, 220, 265 és 290 centivel volt jobb a januári legjobbtól. Így azért reálisan remélhetem, hogy az év folyamán legalább 1 métert rá tudok tenni erre a januári teljesítményre. Hát ezt majd meglátjuk....
Hát ezek érdekes témák, hozzám közel is áll a melóm kapcsán is, no meg 2013-tól el kezdtem amúgy magamon is kisérletezgetni a hullámokkal, rezgésekkel, vibrációkkal - de egy kis különbség van - én ugyanis a saját magam keltette rezgéseket és vibrációkat próbálom kikisérletezni és bevetni. Jó érzéseim vannak ezektől, ezek visznek előbbre még most is 65 éves fejjel.
Itt van újból az új év, a tavalyi úgy el röppent, hogy már vége is lett. Új év, új ciklus, új kihívás - megpróbálom ebben az évben is elérni, hogy ne csökkenjen a teljesítményem. Ez nehéz lesz, mert tavaly valami brutálisat javultam, ezt nehéz lesz túlszárnyalni, de megpróbálom. Az idei első hétvégén máris sikerült többet dobnom mindkét kézzel (igaz csak kevéssel, 20-30 centivel), mint tavaly januárban - de ez jó 250 centivel elmarad a tavalyi egész évi legjobbamtól. Ez máris jó érzéssel tölt el, hiszen nagyon rosszak voltak a körülmények. Lehet a hónap végéig lesz legalább egy hétvége, ami kedvezőbb lesz a mostanitól.
Hát nyugodt tudtam maradni, ezt a sok légzési gyakorlásomnak köszönhetem és tisztán tudtam gondolkodni - de a kutya nagyon harciasan és félelmetesen nézett ki. Nem tudom mi lett volna, ha tényleg nekem támad - mindenesetre volt tervem, hogy hogyan fogok védekezni, de szerencsére nem került rá sor.
Igen, már régebben kisérletezett ezekkel Tesla, egy kicsit meghaladta ezzel a kort, amiben élt. S még ma is sokan vannak tudós körökben is, akik nem nagyon hiszik azt, hogy ezek a hullámok, meg más elektromágneses szmog kihat nagymértékben az emberre is - pedig már számos kisérlet és tudományos cikk is alátámasztani látszik ezt.
"villámlás mellékjelenségeként rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok kerülnek kisugárzásra, amelyek gyakorlatilag akadálytalanul képesek behatolni a földfelszínbe is. Ezzel a felfedezésével megtalálta azt a frekvenciát, amellyel Föld elektromágnesesen rezonál.
Tesla munkáját akkoriban nem támogatta a tudományos közélet."
Én úgy tudom, hogy a Föld ún Schumann rezonciáit a minden pillanatban jelenlévő vihartevékenység miatti villámok táplálják. Ezekből kb 50-100 van minden egyes mp alatt. Három fő góc van a Földön - egyenlítői Afrika, Amazon torkolata és valahol az indonéz szigetcsoport. Ennek megfelelően 3 maximum van a nap folyamán (9, 14 és 20 UTC-kor). Mindegyik térségben helyi idő szerint ugyanakkor, kb 14 órakor kulminál ez a tevékenység. A levegő gyakorlatilag szigetelő de a Föld és a ionoszféra visszaveri ezeket a villám gerjesztette hullámokat. Nagyon bonyolultan terjednek, hisz a Föld felszíne és a ionoszféra sem valami homogén. Legismertebb a 7.8 Hz freki, de találtak 14.1, 20.3, 26.4 és 32.1 Hz frekit is. Sőt már 1000 Hz feletti tartományokat is észleltek, ezek merőlegesek a földfelszínre.
Normális naptevékenységnél a Földi villámok a fő táplálói ennek a jelenségnek, de erős napkitőrések (amik ún mágneses viharokat gerjesztenek) pár órára, esetleg 1-2 napra átveszik ezt a szerepet. Ezek a frekik befolyásolják szerintem is az élővilágot, beleértve az embert is. Mivel az erős napkitörések befolyásolják a megszokott rezonanciákat, kihatnak az eőlények állapotára is.
Persze, mindenféle frekvenciájú hangok léteznek. Az ember is ki tud adni 100-3000Hz közöttieket. A férfiak képesek mélyebb hangot (talán 100 Hz alatt is) kiadni, mint a nők. Én ki tudok adni olyan 20-80Hz közötti hangokat is, ezeket talán nemcsak a hangszálak rezgése képezi, nem is tudom pontosan, hogy mi. Valahogy évekkel ezelőtt ráéreztem és egyre egyszerűbben ment és megy ma is. Ezek is igen hatásos hangok, még a tegnep említett harci kutya is megfutamodott tőlük.
De a gyógyítónak nevezett frekvenciák is csak bizonyos ideig és erősségben lesznek gyógyítóak - könnyen megeshet, hogy egy bizonyos ponton túl már inkább ártani fognak. Csaknem mindenben az egyensúlyt kell megtalálni és igyekezni megőrizni.
Lehet, beléjük kódolódott az idők folyamán. Régen voltak hatalmas ragadozók és nagyon erős hangot is tudtak kiadni. Tehát azt hiszem, hogy a nagytól, nagyobbtól és a hangosabbtól valahogy félnek.....
Hát, Karácsony a szeretet és a béke ünnepe - de tegnap volt egy elég meleg helyzetem. De besegített a hangom. Már reggel mentem hajigálni gerellyel a szokásos utamon, már a város szélén voltam és csak kb 150 méter volt a földi útig, mikor észrevettem, hogy két nagy kutya van az útmenti gazban. Az egyik farkaskutya volt, a másik meg nem tudom miféle, de olyan harci kutyának nézett ki. Hatalmas állkapocs, villogó, szinte gyilkos szemek. A farkaskutya már azt hiszem nagyon öreg lehetett. Már sokszor találkoztam kint elhagyott, kóborgó kutyákkal, szomorú és néha veszélyes látvány, élmény volt. De ilyen harci kutyával még nem kellett szembe néznem védtelenül. Ember sehol, a farkaskutya csak úgy lassan hömpölygött és lassan elmentem mellette, de az a másik nézett rám nagyon mérgesen, próbáltam mosolyogni, nyugtatni, de erre még jobban kezdett ugatni és nagyon csúnyán nézett. Mondom baszki, ez meg fog támadni. Már amúgy is lassan mentem a bicajon, de most megálltam, megfordultam. Próbáltam a legmagasabbnak tünni, fel tettem a kezeimet, még a gerelyt is a magasba emeltem - de nem hatódott meg, nem ijedt meg, beszéltem is hozzá, integettem is, hogy menjen el. Erre eddig az összes kutyus elfutott (már amelyiket barátságtalannak itéltem meg, sokukkal azonban el tudtam még szórakozni is), de ez nem. Na akkor nincs más, kitámasztottam a bicajt és két kézzel fogtam a gerelyt, hogyha támad, akkor tudjak szúrni vele, vagy a lábammal erősen rúgni. Ahogy így farkaszemet néztünk, gondolkodtam - nem akartam bántani, szeretem az állatokat, de azt se akartam, hogy megharapjom és sérülést okozzon nekem, vagy kövessenek, hisz még 4 km volt előttem a helyemig, ahol dobálgatok. Aztán eszembe jutott, hogy tudok kiadni bizonyos torokhangokat. Na azok nagyon ilyesztő hangok. Ezeket nem a hangszálak adják ki, mert azok csak valami 20-80 Hz-sek lehetnek. Tényleg félelmetesen, borzalmasan hangzanak, tudom nagyon hangosan is kiadni. Na ráhangoltam magam egy ilyenre, olyan mélyebbre - na megelégedéssel láttam, hogy a kutya nyomban elhallgatott, de a még nagyobb meglepetés az volt, hogy nyomban meg is fordul és szinte vágtázva futott el tőlem, a farkaskutya meg utána. Azt hiszem valamit megérthetett abból a hangból - de fogalmam sincs, hogy az pontosan mi volt.
Köszi. Nekem is jobb így, jobban tudom kezelni az esetleges gyulladásokat, talán jobban meg tudom előzni ilyen olyan bajokat, jobb lesz ettől talán a teljesítményem is s talán messzebbre száll még jövőre is a gerely – legalábbis remélem. Hamarosan itt az új év, mintegy új kezdet, új élet, új erő. Az ember azonban sose tudhatja biztosan, hogy mi vár rá a következő napokban, évben, években. Igyekezni kell a legjobbat nyújtani, hogy kevesebb problémánk legyen az életünk folyamán....
Nos, az embert érik néha meglepetések. Közben a 188 lépés elérése után pár napra sikerült még egy 189 is. De aztán egyre hidegebbek lettek és örültem, ha elértem a 160-163 lépést - azzal már nagyon meg voltam elégedve ezeken a nagyon hideg hajnalokon. Tényleg semmi se vetítette előre, hogy még ebben az évben megdönthetem azt a 189 lépést. Mostanában elég hidegek vannak, ma hajnalban is -3 fok volt és mégis sikerült 192 lépés egyetlen belégzéssel. Pár napja próbáltam újszerűen feltölteni magam oxigénnel. Így még nem próbálkoztam, s láss csodát, másnap már felment 170 fölé, aztán a következő két napon (vagyis hajnalban hajnalban, kb 5 óra 20 perckor) egyaránt 184 lépés sikerült. S ma hajnalban pedig az említett 192 lépés. Na ez erőt ad, még mindig lehet fejlődni, a 200 lépés elérése már egész közel van........
Az egyik ok az augusztus óta tartó folyamatos javulásomnak (addig 155 lépés volt a maximumom) ezen a téren az is lehet egyebek között, hogy abbahgytam a focit, legalábbis egyenlőre. A srácok nem tudnak rászedni, hogy újra menjek - minden héten próbálnak srászedni, többen is. Nem tudják elhinni, hogy csak úgy abbahagyom. 57 évig fociztam. El kezdtem azonban futni a gerelyezés után, de ez egészen más futás, mit a focin. Meg nem is kb 90 percet futkározok, hanem csak néhány percet, de azt egész másképp. Nagy meglepi számomra, hogy a sok futás elhagyása ellenére ennyire feljavult a légzésem, a tüdőm kapacitása, légcserém. A sok futás hosszútávon nem jó, ezt mutatják a világcsúcsok is, meg már olvastam erről egypár cikket is. Na ez volt nagyjából az ok, hogy most nem focizok. Saját magam akartam erről valahogy meggyőződni. De akkor is óriási meglepi ez számomra. Lehet most már semmi se fog tudni rászedni, hogy újból focizzak.
Ez a javulás augusztutól már (a nagy hidegek ellenére is) kb 24% - ami egész brutálisnak mondható ebben a korban.......
Azt hittem ebben az évben már nem tudom túlszárnyalni a 184 lépésemet egyetlen belégzéssel, elsősorban a hideg miatt. De ma elég meleg volt hajmalban és a levegő is megfelelően párás volt - de akkor is meglepett, hogy ma 188 lépés sikerült - ezzel még közelebb kerültem a 200 lépés felé. Fél éve ez még teljesen lehetetlennek nézett ki. Ez tetszik, igyekszem majd még javulni.
Hát mifelénk a városka körül van 3 kisebb és 3 nagyobb patakocska (ebből egy elég széles, 20 méter is itt ott), plusz jópár kisebb nagyobb erdőféle, de ott talán ez a cickafark nem nő. Rét meg nincs igen, mert csupa termőföld van és a többit meg 2-3-szor kaszálják évente (a patakpartokat is). Valamikor rengeteg rét volt, de most már a fiataloknak sincs hol labdába rúgniuk (már a focipályán kívül). Én nem nagyon ismerek semmiféle gyógynövényt (mondjuk 1-2), ezt a cickafarkot névről nem ismertem, de ahogy néztem a képeket - rémlik, hogy talán párszor láttam valahol, de mikor és hol, arról most fogalmam sincs.
Pár hónapja a volt gerelyhajító kollégám megkért, hogy hozzak neki pár gyermekláncfűgyökeret - lehetőleg autóutaktól távolról. Mondom megnézem ott ahol dobálok, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam egyetlent se, pedig jópárszáz métert bejártam. Aztán nagy nehezen valahol találtam egypárat. Emlékszem fiatalkoromban szinte minedenütt volt, most meg csak itt ott többnyire olyan helyen, ahonnan én nem szedném. Igaz már 5 éve nem járok mindenfelé, mint annakidején szoktam - nagyjából már csak oda megyek, ahol gerelyezek és ahonnan hordom a cuccot haza (humusz, gyümölcsök, dió stb)
Ha hetente pár nap próbálná az ember, akkor javulhat az eredmény, mint gyakorlatilag mindenben. Én reggel csinálom, mikor kiszálok a vonatból 5 óra 20 perckor – az állomás erdőben van. Megyek olyan 150 métert, próbálom magam kitisztítani a levegővel (kifújások), majd feltölteni oxigénnel. Aztán akkor kezdem számolni a lépéseket, mikor teljesen kifújom a levegőt, több részletben is. Csak egy szabály van, addig olvasom, ameddig nem kell megindítani a kifújást, nem kell egy kis levegőt kiengedni. Tehát lépésolvasás közben semmi kifúvás. Sose megyek a maximumig, mert akkor el is ájulhat az ember. Tehát több lehetőség van, elindulok és gyorsan próbálom magam teleszívni, vagy lassan próbálom szívni, vagy egy bizonyos ideig nem is szívok semmit csak megyek – azt kell kitapogatnod, hogy Neked mi volna a legjobb taktika, már ha megpróbálod kiváncsiságból. Nálam most az a nyerő, hogy nagyon lassan kezdem el szívni befelé a levegőt, extrém lassan – gyakorlatilag mintha kis akadállyal, mintha nem menne – a szájon egy kis rést hagyok és azon próbálom. Orron venni így nem megy. Úgy érzem, talán ez vitt fel a 184 lépésig, vagy legalábbis az egyik ok. Talán ez valahogy megnövelte a tüdőm kapacitását, a tüdőhólyagocskák elérhető felületét, vagy az is lehet, hogy a sejtjeim jobban el vannak bizonyos mennyiségű levegővel, meg más is lehet. Az se mindegy milyen gyorsan mész, meg persze az időjárástól is függ. Ha gyorsabban mész, akkor több oxigént is égetsz el, nem biztos, hogy így több lépés lesz – az ideális sebességet is el kell találni. Hidegben kevesebb lesz, ezért ezen a héten nem lesz sok, mert nagyon lehűlt az idő, ma is csak 165 lépés volt, ma még hidegebb volt mint tegnap. Párás, esős időben jobban bírja az ember, az a 184 lépés is egy ilyen reggel volt, mikor éjjel esett az eső és még reggel is egy kicsit szemerkélt – persze esős/párásnál is, ha hidegebb van csökken a teljesítmény.
Olvastam már egy pár dolgot az ember-fa kapcsolatról is. Egy biztos - fák közt, növénnyel benőtt tereken több az oxigén, ezért az ember több energiához tud jutni. Erdőben ez még fokozottabb is. A fák és a növények szinte nyugalmat árasztanak az ember felé is – hisz nem mozognak, egy helyben vannak - ez olyan nyugalmat kölcsönöz az embernek is, ha megáll ott, megpihen egy fa mellett, vagy meg is érinti. Én aránylag sokat vagyok kint, ahol csupa zöld van, erdőben is vagyok eleget. Na meg néha fákon is vagyok, meg szedek ezt azt (cseresznye, szilva, barack, dió stb) és így az év folyamán rengetegszer érintkezek a fákkal, ágakkal, levelekkel stb. Ja és még kb 5 árt kell kaszálgatnom egy kis kézi sarlóval, mert másképp nem találnám meg a gerelyt – nem fákat kaszálok le, de azok is növények és a frissen levágott növények szaga áramlik szét a levegőbe és jut el a testembe is ezáltal. Van ott mindenféle, csalánnal kezdve. 2-3 éve sokkal kisebbet kaszáltam csak, de aztán, mikor párszor csak hosszú keresés után találtam a gerelyre (nem olcsó), döntöttem, hogy sokkal nagyobb teret lesarlózok, azt is egyfajta edzésnek veszem.
Az igaz, az idős fák nem nyújtanak valami felemelő látványt – már a látványtól is szomorúbb az ember. A fiatal, friss életet sugárzó fák látványa egész más érzéssel tölti el az embert.
Van még egy légzéses gyakorlatom, amiben mostanában szintén áttörést értem el. Ez meg az a vibrációs, püfékelős. Ez egy nagyon jó és hatásos gyakorlat sok mindenre. Ezt úgy csinálom, hogy teleszívom magam és az orron és csakis az orron fújom ki a levegőt, de gyors megszakításokkal és újraindításokkal – levegőfelvevés nélkül. Már elérni 30-35 megszakítást és újraindítást elég szép. Lassan lassan felmentem olyan 65-85-ig. De az utóibbi pár hétben ez is felugrott egész 117 ismétlésig - ami szintén nagyon kellemesen meglepett.
M ebéd utáni séta alkalmával kiprobáltam mi sikerül, mindig meginspirálnak az ilyen dolgaid . :D
Van a várs szivében egy nayon kicsi természetvédlemi terulet, kisétáltam oda, ut kozben egy enyhe lejton megprobáltam egy lazább, nem tul eroltetőset, 120 lépés ment. Jol esett. Aztán sétáltam kicsit a fák között, és megprobáltam egy olyna szakaszon ami folyamatosan meredekebb lesz, emelkedik, a vége már nagyon meredek lépcső. Ott is ment a 120 lépés. visszasétáltma és megprobáltam 2 levegovel ugyna oda eljutni, mint az elobb egyel. tehát 60nál kifujtam és ujra. Nem volt kellemesebb :D
Közben véeztem ugy nevezett Ping Heng Gong gyakorlatot is. Ennek kapcsán ezsembe jutott, h érdeke slehetne te mire mennél vele. Gyakorlatilag a fákkal végzett gyakorlat. Sok féle képpen lehet, az egyik h megérinted a fát egyik tenyérrel a másik a fold felé mutat. és csendesne szemlélődsz.
Azt tartják a kinaiak, h kulonbozo fák, kulonbozo tulajdonságokkal rendelkeznek számunkra. vay ha ugy tetszik hatással, jotékonnyla persze. Nekem kedvenceim a fenyők. Érdekes modon hatnak a gerincre tudtommal, a gyakorlat is erre mutat.
Mivel nem tudom mennyit tudsz errol elmondom még azt a pár alapt gondolatot hogy:
- nap kozben inkább lemeritenek, álmossá tehetnek, de kozben át is vehetik a kellemtlenségeket toled , ez az oka, este pedig inkább feltoltenek.
- érdeme segészséges fát választani, és udvariasan kozeliteni.
- nem ajánlott a matuzsálemekkel gyakorollni. vna egy korhatár :D
Érdekes lehet, esetleg ugy dobálnod, h minden elképzelést elengedsz , célt vagy rekordot. Meglehet azok között a dobások között lesz a legmagasabb.
Hát mondjuk minden mellékes dolog felejtve van, de magára a dobásra oda kell figyelni, azt szerintem nem lehet elengedni, mert akkor meg se mozdulnék. Ha mást nem, hát ki kell adni az indító parancsot, a többi aztán már a betanult mozdulatok alapján megy. De az ember talán sose van megelégedve a dobással és másodszor, harmadszor próbálja jobban kivitelezni. Bizonyos részletnél rágondolni és igazítani ezen azon, nem egyszerű az. Sokszor becsukott szemekkel is igyekszek még jobb rágondolást kivitelezni.
Igen, ebben van valami. Tavasszal (áprílis, május) meg a fejlődés, a kibontakozás, a virágzás stb jön előtérbe. De sok minden hat még ezen kívül, minden a maga részével. Ezeknek az összessége adja aztán azt, hogy jobb lesz e vagy rosszabbodik e a helyzet. De az a kb 19%-os javulás egész magas, egyenlőre nem tudom pontosan, hogy ez hogy jött össze. Mindenesetre nagy erőt ad az embernek a továbbiakhoz. Ez a belső erő olyannyira nagy volt, hogy ezen a héten a bal kézzel már túl is jutottam a 40 méteren - egész pontosan 40.35 méter sikerült (májusban dobtam 39.85 métert, ez volt az eddigi csúcsom ballal) - de úgy érzem, lehetett volna több is, lehet majd még lesz. A jobb is javult a múlt hónapokhoz képest (majd 1 métert), de nem nagyon kedvezett a szél egyik napon se a jobb kéznek és így elmaradtam kb 80 centivel a legjobbamtól. Nekem ez kb annyi, mintha megmásztam volna a Mount Everestet. Az idei javulásom az előző évekhez képest a gerelyben is igen magas, 5 év után igen magas, nagyon magas. Az alábbi táblázat ezt jól mutatja:
2012 2012 2013 2014 2015 2016 0 1 2 3 4 5 jobb 29.80 39.30 40.00 41.70 43.25 46.25 m bal 19.90 32.20 35.20 36.40 37.30 40.35 m bal/jobb 66.78 81.93 88.00 87.29 86.24 87.24 % jobb trend 31.87 1.78 4.25 3.71 6.94 % bal trend 61.81 9.32 3.41 2.47 8.18 %
Ebből jól látszik, hogy a bal kéz a kezdeti 66%-ról (a jobb kézhez viszonyítva) feltornázta magát a kb 87%-ra 2 év leforgása alatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy max 90% érhető el, több nem - hát nekem se sikerült eddig, pedig ugyanúgy és ugyanannyit gyakorlok mindkét kézzel - még a 90%-ot sem értem el. Igaz egy hétem belül már volt 92.7% is, de az nem mérvadó, hisz ilyenkor nagyon kedvez a szélirány az egyik kéznek a másiknak meg nem. Az utolsó két sor az azévi és az előző évi teljesítmény aránya, vagyis hogy hány %-al nagyobb.
Köszi, azt a 184 lépést még igyekszem javítani, általában az adott héten szerdán vagy csütörtökön a legnagyobb - már a 200 lépés elérése lebeg a szemeim előtt, ami 2 hónappal ezelőtt gyakorlatilag elérhetetlennek tűnt. Minden reggel melóbamenet csak egyetlen kisérletem van - tehát most 3 nap szünet volt, ezért is majd mindig az első nap a legkevesebb, ma csak 161 volt meg.
