Újraolvasgatom. Jobban rácsodálkozok, mint mikor először olvastam. Nem csak az újraolvasás élménye miatt, hanem mert azóta én is, többek között, sok könyvvel lettem gazdagabb. Kíváncsi vagyok és sajnálom, hogy tudtommal nincs sehol összeszedve, hogy milyen könyveket olvasott, azok mely kiadásait rendelte meg. Nem csak miatta, hanem azért is, mert ösztönző lehetne egy ilyen lista magamra nézve is.
A budapesti Hamvas Béla Kör 2014. évi tavaszi összejövetelei:
2014. (27. évfolyam) május 13. (kedd) 17 óra 30 perc Helye: Budapesti Eötvös József Gimnázium (Bp. V. ker. Reáltanoda u. 5-7.) Témája: Taoista kereszténység - a beszélgetést bevezeti: Miklóssy Endre
Ajánlom mindenki figyelmébe Isztray Botond esszéjét, amely a Napút folyóirat 2013/8-as számának mellékleteként (a Káva-Téka füzetsorozatban, 78. szám) jelent meg Ugyanis Hamvas Béla címmel.
Nehéz, tömény írás, de érdemes nekiveselkedni, mert kíméletlen korkritikát rajzol benne a szerző.
Hosszabb, sokkal személyesebb verziója az In memoriam Hamvas Béla c. kötetben található meg.
Nagyon jó lenne, ha ez az írás (kitesz vagy 70-80 oldalt) önállóan megjelenne, mert azon kevés vallomások közé tartozik, amelyek hitelesen és megragadó erővel tudnak beszélni Hamvasról, az emberről. Bizonyára sok könyvkiadóvezető szörfölget erre, és fel fognak figyelni a javaslatomra :)
A Hagyomány c. válogatáskötetben (Hamvas Intézet, 2011) számos írás jelent meg Hamvastól, amelyek az életműkiadásban eddig nem szerepelnek (pl. az Álarc és koszorú).
Én leginkább azon nyavalyognék, kedves Béla, hogy az ún. életműkiadásban sincs koncepció. Arról nem is szólva, hogy vaskosan hiányos. Meg a kiadás utógondozásában. Az nem elég, hogy időnként "gondozzuk" a fogyasztói árát az új kiadásoknak.
provincializmus szvsz az, ha ketten létrehoznak egy kis elektronikus malacólat, s ha valaki arra jár és társulna harmadiknak, visítva elzavarják. ennél azért magasabb színvonalra számítottam.
egyébiránt "véletlenül" a futószalagon elkövetett tömeggyilkosságokra utaló részt húzták ki.
"Na, visszatérve pl. a Karneválra, valami három évig birkóztam ezzel a művel. Rituálisan mndig nyáron vettem ki, közelharcot vívva az egyébiránt szépirodalmas szabadpolcain balliberális vízözönnel sújtott FSZEK könyvtárosaival, akik közül az egyik hót ziher otthon tartja a 11. kötetet, úgy emlékszem, az életmű első kötete, mert persze nem az ávós Kardos által kiherélt Magvetős (1986-os?) csonkított változatra voltam kíváncsi."
Bocs, ezt nem egészen értem... Azon kívül, hogy a vicinális pesti provincializmustól fröcsög. Tudod mi maradt ki az 1986-os változatból? Szívesen ide írom azt a néhány szót. Ott meg nem tartunk, hogy "szavazás", meg "beavatás"...
Olvasta valaki a Karnevált? Tulajdonképpen/leginkább olyan bkivel/vkivel szeretnék beszélgetni, aki olvasta. Vicces kissé, hogy eddig öszvissz egyetlen embert találtam, aki ezt megtette, tehát érdemben tudtam vele erről eszmét cserélni.
Amit még gyakran böngészgettem tőle, például a Babérligetkönyv; egyik kedvencem innen a Túlvilági kalauz; a Hamvastól olvasottak közül még természetesen a Patmosz (megrázott a mű erős címe, a Birodalom egy félreeső zugába száműzött Krónikás metaforája – ugyebár Hamvas Tiszapalkonyán írja ezt, ahol a korabeli Magyarhon egyik legolvasottabb polgára segédmunkás, miközben cipész- és szabóinasokból lett, szadista bolsevik korifeusok irányítják az országot); olvastam továbbá a Magyar Hüperiont, innen van kedvenc idézetem a Mestertől:
„Folyékony nap vagyok, s már nemsokára nem lesz bennem árnyék. De nekem is megvannak a szakadékaim, és nekem is vannak éjszakáim, mint a szőlőszemnek, amely a tőkén nevet –, s e tündöklő aranynapokban, itt, ezen az édes, érett, langyos őszön ragyog az éjszínű fekete drágakő, magányom sötéten tündöklő haláltisztasága";
aztán, ami így most tőle beugrik, olvastam például azt a két regényét melyet a Karneválhoz hasonlóan a kommunista diktatúra alatt írt: Szilveszter, ill. Bizonyos tekintetben.
Na, visszatérve pl. a Karneválra, valami három évig birkóztam ezzel a művel. Rituálisan mndig nyáron vettem ki, közelharcot vívva az egyébiránt szépirodalmas szabadpolcain balliberális vízözönnel sújtott FSZEK könyvtárosaival, akik közül az egyik hót ziher otthon tartja a 11. kötetet, úgy emlékszem, az életmű első kötete, mert persze nem az ávós Kardos által kiherélt Magvetős (1986-os?) csonkított változatra voltam kíváncsi.
szóval
- mit szóltok ahhoz, hogy csonkítatlanul és önálló kötetben még SOHA nem adták ki a 20. század egyik legnagyobb magyar regényét / egyben: családregényét? Nem emlékeztet ez valakit a Mester és Margaréta sorsára, melyet - úgy, hogy ez a Bulgakov által váteszként a regényben is megíratott, a tűzbe vághatta volna a kallódó kéziratot egy részeg NKVD-s? Mondanom sem kell, olyan jóembert keresek, aki neadj'Isten Bulgakovot is olvasgatta. Meg olyasmiket, amiket úgy szvsz szoknak a magamfajta, kihalás felé tartó európaiak.
(Ill, szorgalmI:nem kéne- e végre Szabó Ervin, a nemzetidegen, stréber szocialista pártbürokrata helyett Hamvas nevét adni a Fővárosi Könyvtárnak; engem iszonyúan irritál a könyvtár bejáratánál a kommunista múltat idéző szobrocska; persze, tudom hogy mindketten ott dolgoztak és hogy Szabónak megjelentek izzadtságszagú könyvtártudományi fejtegetései, mégis ez nekem olyan, mintha a kommunisták mondjuk nem robbantották volna fel metróépítés ürügyén az annak idején az ellenállás utolsó fészkének számító Nemzeti Színházat, és most az épület előtt az őt egész életében megszállottan üldöző, tehetségtelen Komlós János elvtárs szobra állna, mint ahogy tán most is ott díszeleg a szörnyű Major Tamásé – én speciel a Fővárosi Könyvtár névvel is kiegyeznék, csak ezt a moslékszagú Szabó nevet ne)
na, mielőtt továbbmennék, választ olyanoktól várok tehát, akik részt vettek ezen a szvsz beavatáson, amit a regény olvasása, ill többszöri elolvasása jelent? rengeteg kérdésem volna még, de most először kíváncsi volnék, erre milyen választ kapok.
22296-ra jövő évben igyekszem választ keríteni. Apák és fúk között sok és nem elhanyagolható mértékű a különbség. (Éppen Hamvas baráti köréből tudnék példát.)
Hamvas Béla édesapjáról, Hamvas Józsefről van szó, akiről készült egy fénykép, gyanúm szerint a 30-as évek végén vagy a 40-es évek elején, és talán egy akkor megjelenő könyve számára.
Csak tapogatózom, de Hamvas J. számtalan kötete közül a Budapest megújhodása a leggyanúsabb nekem (1942-ben adták ki).
Ha valakinek meg van ez a kötet, és meg tudja nézni, illetve információja van, hogy a képet mikor publikálták először (esetleg ki a készítője), az óriási segítség lenne a szerzői jogi helyzetének tisztázásában.
(Én Darabos Pál könyvéből fotóztam ki, Hamvas Béla - Egy életmű fiziognómiája, de szinte biztosra veszem, hogy nem ez a volt a kép első megjelenése.)
A képek készítőjeként Németh Ferenc van jegyezve, azonban ő csak közvetítő volt.
Valójában a fiát, Németh Tamást kérte meg a fényképezésre, mivel ő maga ehhez nem értett, illetve csak 110mm félautomata géppel készített néha képet, turistautakon. A fia ellenben régóta művészi szinten fotózott és a szükséges felszerelése is megvolt.
Tamás kelletlenül, de elment apjával (talán vonattal, de valószínűbb hogy, apja barátnőjével, Szomoróczy(i) Idával; utóbbi VW Bogarával) Hamvashoz. A képeket otthon hívta elő, több nagyítást készített, majd apjának adta a kész anyagot. A meglehetősen rossz apa-fiú viszony és egyebek miatt a képek további sorsa nem érdekelte.
Vagyis csak annyiban, hogy amikor az első publikálások után a felesége rákérdezett hogy ezek ugye az ő képei, tömör, flegma és dühös választ adott, majd a könyvet (vagy talán az Életünk 87/9 számát?) a könyvesszekrény hátsó sorába rakta.
(Hamvas és (Dr.) Németh F. kapcsolatát előbbi Levelek c. gyűjteménye ill. utóbbi leveleiben történő említések és egyéb, hagyatékból előkerült tárgyi dolgok jelzik.)