Egy dolog szerintem biztos azonban, hogy mindenkinek más a "háttere". Átfedések, hasonló dolgok lehetnek, de nem mindenkinél ugyanaz az előtörténet. én csak a sajátomat tudom megosztani veletek. De talán így is tanulságos lesz.
Engem is érdekelne mit tudsz mondani, mit mondott a doki. Eggyel leveleztem pár hónapja, de tovább nem jutottunk mert neki közbejöttek dolgok. Jó pár másik általam megkeresett meg vagy nem is reagált vagy lerázott így megtorpantam a dologgal. Így nagyon érdekelne mit tudsz mondani. Címemre elvileg tudsz írni.
Felnéztem a fórumra, mert valahol mégiscsak megmaradt az érdeklődésem a crossdressing iránt.
Elolvastam a legújabb hozzászólásaidat, majd visszamenőleg szinte az összeset.
Az én ruháim ez év március 14. óta pihennek-pihentek a padláson. Január 30. óta nem voltak rajtam. Szinte az összes fent van azóta is. Kb. 2 hete egy kis cipős dobozt lehoztam, benne pár szívemnek és persze testemnek is kellemes ruhadarabbal. Egyszer felvettem őket újra. Élveztem. De korántsem annyira mint anno. A tükörben és magamban is csak a "fétist" láttam. meg egy pasit, női ruhában. Nem Nórát. A hozzájuk fűződő emlékek kellemesebbek voltak, mint az érintésük. Úgyhogy nem is próbáltam újra. Hamarosan megy is vissza a doboz a padlásra. Aztán majd valamikor az összes dobozostól szanálásra kerül. Meglátjuk. A lényeg, hogy idelent, és "idebent" már csak a helyet foglalták. 30 (!) év crossdresserségtől szabadultam meg. És igen, igaza van azoknak is közületek, akik most felhorkannak. 40 vagyok. Akkor ezt hogy? Nos 10-11 évesen mikor először volt rajtam női ruha természetesen még fogalmam sem volt mi történik... De történt. (És nem molesztáltak, nyugi.)
Csodálom az elszántságodat. hidd el nagyon ismerős a helyzet és az érzés. Anno számtalanszor töprengtem hogyan "hagyhatnám abba", és hogy miért is csinálom (csináltam). Aztán egyéb okok miatt 1 évvel ezelőtt elkezdtem egy pszichológus nőhöz járni. (Igen, vagyok annyira szerencsés, hogy volt/van rá pénzem.)
És 3 hónap magamhoz való kő kemény őszinteség után (ez kb. 12 alkalom volt) megtörtént a felismerés. A "miért"...
Szerintem nem a "nőtlenség" miatt öltözöl be. Az csak a katalizátor.
Ha gondolod, elmesélem az én történetemet. Ha igen, itt válaszolj és írok egy privát mail címről a te címedre. Nóra címe már nem él. Talán ő sem...
Én nem vagyok crossdresser, csak a női bugyikért vagyok oda...Imádok női bugyit felvenni, hordani, vagy csak maszturbálni bugyiban, egyébként teljesen hetero vagyok, a nőkhöz vonzódom, de ez a fétisem már kamaszkorom óta megvan...Különösen a párom bugyijait szeretem felvenni...
Szia ! Én is átéltem a leszokásról való kényszert. Többször is. Ma már nagyon sajnálom, hogy megszabadultam
olyan női ruhadarabjaimtól, amik a kedvenceim voltak. Például egy vörös-fekete színű kombiné, amelyet előttem
egy másik nő viselt. Sajnáltam a kidobott holmikat, és mindig eljött az az idő, amikor újra elkapott a vágy, és
kezdődött minden előlről. Ezután már bátrabban szereztem be női bugyikat, melltartókat,harisnyakötőket. Elju-
tottam addig, hogy méretre készíttettem egy szövetszoknyát magamnak. Izgalmas volt, amikor próbálni mentem, mert nem női ruhában voltam, de harisnyanadrág volt rajtam, és a női cipőmet külön vittem. Egész jól
sikerült a próba, az idősebb varrónő többször kisasszonynak szólított. Egyébként a harisnyanadrágot nem szere-
tem, én mindig egyszínű, többnyire fekete, hátul varrásos harisnyát szeretek hordani hozzá illő harisnyatartóval.
Ezután egyre jobban növekedett nálam az érzelmi spirál, és már nem voltak elegek az esti kalandozások női ru-
hában. Megérett az idő, és a helyzet arra, hogy egy férfi partner igazi nővé avasson. Ez megvalósult, így már
igazán transzvesztita lettem, és nem bántam meg. Később még többször megpróbáltam visszavonulni, de soha
nem sikerült. Ahhoz nem volt sem bátorságom, sem erőm hogy "kilépjek az árnyékból ", pedig olykor még az
tényleg igy gondolom szükség lenne még itt ilyen igényes fotokra...és jo POZITIV hozászolásokra..mert megint kicsit leült a topic.. :-) jokedv sehol..:-)
Elkezdődött az őszi szezon. Ekkor ismét magam vettem a nők ruháit. Szerencsére már csak heti rendszerességgel.
A harmadik, egyben idén utolsó nagy elhatározás október vége fele volt.
A leszokás most így zajlott:
- kidobtam a felesleget, ritkán viselt ruhákat;
- vettem új darabot, viszont jóval többtől szabadultam meg; csak a legfrissebb ruhák pihentek meg egy szekrényben;
- utolsó előtti lépésnél sminket, rúzst, parókát is kihajítottam;
- végül a maradék is házon kívül van;
Egy dologra felhívnám a figyelmet, hogy nem mindenkinek jó ez a terv. Egyéntől is függ.
2016. dec. 19-e óta nem öltöztem át, eldugott ruhadarab sincs már, és a boltokban is ellenállok a látványnak.
Ezáltal egyre jobban érzem magam, férfiként vidámabb, nyitottabb vagyok. A női ruházat számomra "börtön"-t szimbolizál. Semmit sem csinálok, mindent halogatok.
A 2017-es évem átváltozásmentes lesz. Igyekszem kordában tartani a vágyat, ami lassanként kisebb lesz.
Mindössze annyit mondok csak még: Köszönöm. Köszönöm, hogy végigolvastátok.:
