Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A Sandvik 14C28N vs.Böhler 440C, mind a két anyag természetesen rozsdamentes és nagyon finom szemcse szerkezetű, ezért nagyon jól fenhető házi körülmények között is. Az utóbbi viszont mérföldekkel jobb az előbbinél, bár ezt az anyagot a "NAGY KÉS FANOK" már régen leírták, mondván "szar"! Mégis rendkívül jó él tartó késeket lehet belőle készíteni, sőt a lentebbi társaiból is 440A,440B pusztán egy nagyon jó hőkezelést kell neki adni, amit nagyon sokan (senkit nem akarok megbántani, de így van) nem tudnak megfelelően le hő kezelni, sőt megereszteni sem. Ismerek olyan készítőt, aki a mai napig is megeresztés gyanánt 3 órán át vízben főzi ezeket a hőkezelt anyagokat, de még az ennél komolyabbakat is (gondolom ilyen kiváló lehet a hőkezelése is),de távollétében sem akarom őt megbántani mert nagyon tisztelem, csupán a példa kedvéért említettem a dolgot. Azonban had jegyezzem meg csendesen, a 100 fokon lobogó víz egy kalap szart sem ér megeresztés gyanánt a hőkezelt acéloknál, itt jön a képbe a Vas-szén állapot ábra (aki szaki az tudja) plusz az a tévhit,hogy a mosogató gépekbe berakott kések kilágyulnak! Na ezt mindenki aki eddig elhitte gyorsan felejtse el, egy acél keménység vesztéséhez minimum 240-260 fok kell tartósan (min,2 óra)ahhoz hogy legalább 1-2 Hrc vel puhább legyen! Tehát visszatérve ezekhez az anyagokhoz, mert egy picit sikerült elkalandoznom pusztán e két acél használhatóságát illetően! Nos mindkét anyag nagyon kiváló rozsdamentes késpenge anyag illetve szerszám acél,(természetesen vannak jobbak is), a gyakorlat azonban az mutatja, hogy általános használatú és típusú késekhez, konyhai vagy túlélő kések, esetleg bicskákhoz nem igazán szükséges ettől erősebben ötvözött acélokat használni! Tételezzük fel csak egy példa erejéig (és ez egyéb iránt gyakorlat is) ha egy vaddisznóhajtás után nyúzni és zsigerelni kell, bizony ott általában nem egy disznót vagy más rőt vadat kell rendbe rakni, hanem esetenként akár 6-15 darabot is, de lehet több is, és ez bizony embert és kést próbáló feladat nem is kicsi! Belegondolva abba, hogy a disznó sörtéje olyan kemény esetenként, mint az üveg és tele van sok apró kis kavicsocskával és homokkal a rengeteg dagonyázás után, szerintem akik tapasztaltabbak már tudják,nincs az a szuper acél aminek ettől ne menne el az éle! A Hiper acélok lehet egy vagy két disznóval többet bírnak ki, de utána bizony azok is elvesztik az élüket, ezeknél pedig nem segít a fenő acél, már pedig az ilyen helyen nincs idő Lansky vagy más egyéb (máskülönben otthon nagyon jól használható) fenő eszközökkel kint az erdő mélyén kínlódni. Tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen célokra az első sorokban említett finom acélokra van szükség, amik kellően rozsdamentesek és adott körülmények között nagyon könnyen újra is fenhetőek, ezeknek a követelményeknek a rozsdamentes szerszámacélok közül csak nagyon kevesen tudnak még megfelelni! Persze tudom a NAGY FANOK ezt úgy sem helyeslik, de kívánom egyszer próbáljanak ki akárcsak egy szarvasmarhát megnyúzni és feldarabolni egy szuper pengével, egyet lehet hogy sikerül, de a következőnél már megy a zsákba a kés és elővesz a jó öreg "Dick". Szóval, jók ezek az anyagok,nincs ezekkel baj, jó hőkezelés egybe iktatva egy mélyhűtéses hőkezeléssel és utána jöhet a megeresztés,általános használatra nincs ezekkel baj,csak a mai világban már mindenki a legjobb acélt keresi,és lehetőleg olyan ötvözött legyen,hogy még Super Mansem tudja a Lézer szemével kikezdeni azt a pengét! Mit mondjak elég sznob ez a világ!
Hát nem annyira, mint a modern mindenféle szálas műanyagok, de az olajfa egy jó ellenálló fafajta. Hagyományos olasz és spanyol bicskáknál szívesen használják liner nélküi modellekhez.
Tényleg szép a fa markolatpanel, de őszintén szólva, nem tudom, hogy az olajfa mennyire áll ellen a nedvességnek. A múlt évben a kedvenc Náder bicskáim közül tettem egyet mindig zsebre, de egy idő után elegem lett abból, hogy attól a nedvességtől, izzadság párától, ami a nadrágzsebben érte a bicskát bemattultak a réz baknik és megfeketedett a rugó. Éppen ezért ha meleg van, akkor nem teszek ilyen bicskát zsebre. Oda olyan darab való, ami minden tekintetben víz és korrózió álló. Egy ideje már egy Delica 4 van nálam, amit kiváló bicskának tartok, de a formavilága annyira elüt az általam favorizált Náderek küllemétől, hogy nem igazán tudtam megbarátkozni vele.
A Classic változat az olajfa panellel SZVSZ nagyságrenddel szebb. Persze a klipsz sokak számára létszükséglet. De én amúgy is úgy szoktam kezdeni egy új bicskával, hogy ledobom a klipszet és felkötök egy zsinórt.
A D2 nagyon szívós, éltartó acél. Kicsivel durvábbra, "mikrofűrészesre" érdemes fenni, nem sima borotvaéllel, mint a Sandviket. Hátránya, hogy kevésbé rozsdamentes, vigyázni kell rá és törölgetni-olajozni.
Van egy összeg amit ilyesmire szánok, és ez a tip. árban belefér + tetszik is. Ha a minősége is jó, akkor szerintem meg fogom venni. Ezt a tipust is hamisítják/másolják? Köszi a választ.
Egy G10-es bicskát próbálgatva nem hagyott nyugodni az érzés, hogy ezt az anyagot már ismerem valahonnan. Aztán leesett: nyomtatott áramköri (nyák) lemez, csak egy kicsit vastagabb és színezve.
Diót rendeltél? Szerintem nem szúrtad el. Szilva és dió közt nem tudom a dörgést, annyit tudok, hogy mértékadó késesek gyakran használják a diót. Dió és nyák közül mindenképpen dió.
